Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
1988. június 14. KÉPÚJSÁG 5 Ha Pesten jár nézze meg! Kezek dicsérete Sarkantyú Judit kerámiái a Vigadó Galériában Teremtő, nagy kéz. Oltalmazó, védelmező ujjak. Kényelmes, puha tenyérben biztonságosan nyújtózó női alak. Porcelánfigurák. Többször, több jelenetben ábrázolva a kéz gesztusai, gyakran madarak szárnyaként is. Tulajdonképpen a kezek által kifejezhető mondanivaló és az anyag, agyag formál- hatóságának varázsa indította Sarkantyú Juditot a kerámia világa felé, örök hűséggel jegyezve, gondolatot továbbító társként. Sarkantyú Judit a Tolna megyei Szakályban született 1947- ben. E tájról, gyermekkorának színteréről úgy emlékezik, mint számára máig tartó mese, nyugtató álmainak világa. Hasonló szeretettel szól választott lakóhelyéről Szentendréről is, ahova mindennapi gondjai, örömei és barátai kötik. Falakon és térben elhelyezett alkotásain: embereknek, történéseknek, biblikus jeleneteknek groteszk ábrázolásával találkozni. Ezek a játék örömével végzett munka eredményei, melyek az alkotó optimista látását is éreztetik. Az anyagismeretben való jártasságról is bizonyságot tesz. Tudja, mire képes a porcelán, a samott. Textilt idéző faktúrái az anyagszerűség tiszteletben tartását is jelzik. Szeret kiállítani, mert úgy érzi: a kiállítás műhelyben töltött, néha monotonnak, Védelem önemésztőnek tűnő hónapok tökéletes feloldása. Minden hely és tér egy új és izgalmas feladat számára, ahol az utolsó időszakban készült tárgyainak gondolatmenete egységgé sűrűsödik. Legjelentősebb egyéni kiállításai közé sorolja a szekszárdit (1978) ami - édesapjával - Sarkantyú Simon festőművészszel volt közös. Ugyancsak együtt mutatkoztak be 1983-ban a Budavári Palotában, Köles- den, Szentendrén. Budapesten a Csont- váry-teremben 1985-ben láthatták alkotásaikat. Ez alkalommal a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának kiállítási nivódf- ját kapták. Felkérésre most a Vigadó Galériában tekinthetők meg Sarkantyú Judit kerámiái. Decsi Kiss János Magánkönyvtár Dombóváron- Vannak, akik ferde szemmel nézik a kezdeményezését?- Vannak ellenlábasaim - mondja Puss Ferencné, mosolyogva. Volt olyan vélemény is, hogy külföldről behurcolt, ellenséges könyvek terjesztésére is lehetőség nyílik ezen a módon. De Vidóczy László tanácselnök személyesen is biztatott, külön engedélyem van tőle, hogy működtethetem a könyvtárat.- Hogyan született az ötlet?- Könyvtáros vagyok a dombóvári művelődési központban, közelednek a nyugdijasévek és nekünk, könyvtárosoknak nagyon kevés a fizetésünk. Nem nyithattam fogorvosi rendelőt...- Mennyit keres?- Most, nyugdíj előtt 5100-at. Érettségi után, 1953-ban Gáti Edittel és Halmai Irénkével az elsők között vettünk részt Tolna megyéből az öthónapos könyvtárostanfolyamon. Azóta dolgozom a pályán, a könyvtár mindig is szívügyem volt.- Mi ebben az üzlet?- Ma még több a kiadásom, mint a bevételem. A kikölcsönzött könyvek értéke 10 százalékát kérem minden alkalommal. Aki beiratkozik, az kizárólag eszerint fizet. Úgy kalkulálok, hogy néhány év alatt az üzlet jövedelmező lesz. it. _ : Így a nyugdíjasévek is munkával telhetnek majd- Ehhez olvasók kellenek.- Nem hiszi el, elsőként egy kisfiú iratkozott be. Jelenleg huszonkét olvasóm van, egyelőre csak 500 kötet könyvem. Van érdeklődés.- Miért fordulnak önhöz, amikor sokkal olcsóbb közkönyvtárakba járni?- Talán a személyesebb, közvetlenebb emberi kapcsolat. Az a tudat, hogy a lakásunk ajtaján bekopogtathatnak?- És a könyvek? Ahogy körülnézek itt önnél, vegyes a választék. Moldova György, Herczeg Ferenc, Fa Nándor, Nemere István...- Sikerkönyvek! Sokan a szememre is vetik ezt. Én Szilvási Lajost, Berkesi Andrást sem becsülöm le. Csupa bestseller. Népszerű irodalom. És szívesen kölcsönzők divatlapokat is. Burdát, kézimunka- vagy szakácskönyvet. Krimit viszont elvből nem tartok.- Egy krimi semmivel sem rosszabb egy „békés” lektűrnél, a népszerű irodalomnál. Sőt, a klasszikus, értékes irodalom színe-java, Tolsztojtól, Ehrenburgig, Dosztojevszkijtől Hemingway-ig arra példa, hogy a küzdelem, a „krimi”, a háború az irodalom állandó témája.- Talán azért idegenkedek az erőszaktól, és azért olyan erős bennem a béke iránti vágy, mert a férjem, aki már nyugdíjas - katonatiszt volt, és magam is dolgoztam katonaságnál könyvtárosként.- Nem az ön személyes félelme ez?- A háború, amit kislányként éltem át, nem szólt olyan drasztikusan bele a családunk életébe. De sokat olvastam később a háborúról. Olvastam Szimonov könyveit és másokét is. A koncentrációs táborokról is eleget.- Hogyan szerzi be a legfrissebb sikerkönyveket?- Ha szükséges, alkalmanként Pécsre és Budapestre is elutazom. A boltokban hamarabb hozzájuthatok a legfrissebb kiadású könyvekhez. Ezeket a könyvtárak csak több-kevesebb késéssel kapják meg. Az antikváriumokban is érdeklődöm. Ha majd az üzlet hasznot hoz, szeretnék egy erre alkalmas helyiséget bérelni a városban.- Milyen a kapcsolata a megyében, sajnos, ugyancsak egyetlen dombóvári antikváriummal?- Partneri. Néha onnan is vásárolok.- Jogilag mennyire tisztázott a vállalkozása?- Egy szekszárdi adóügyi szakember szerint, ehhez elég a tanács engedélye, de az ipari osztály, ahová jogilag tartozna, mint üzleti tevékenység, még nem foglalt ebben állást. Szó esett arról is, hogy kulturális tevékenységnek tekintik, így az adózás szempontjából kedvezőbb elbírálás alá esne. Bóka Róbert Erdei hét A természet iskolájában A brikettgyári brigád a hét végi túlórapénzt ezúttal nem tudta megkeresni. A nagymányoki általános iskola hatodikosainak állították fel a sátrait a váraljai parkerdőben. Hiába, ők a patronáló brigád, és ezt igazán szívből és őszintén gondolták, mikor erre vállalkoztak. Hát úgy is csinálják! Jött a csapat, kiköltözött az iskolából a természet iskolájába. Tanítási időben, kész programmal. Az árbocrúdra felkúszott a lobogó. Rajta a szimbólum: a szentjánosbogárka. A selyemzászló alatt a sátorrend, az őrség, a túrákra való felkészülés, erdei biológiaóra, az erdőben a dunsztosüvegben az öntéstalaj kísérleteinek vizsgálata, ... mind-mind csak apró motívuma ennek az egyhetes csodának. Mi is kellett ehhez? Egy megszállott pedagógus, aki szervez, intézkedik, levelez és menedzsel, egy megértő igazgató, aki megfogta a kérő kezét, egy csomó felszerelés, jó kollégák, akik egyhetes „menetrendet” adtak a tanóráikhoz, no és az osztály. Igen az osztály! Jó kis csapat, amelyik mindig éhes. Hát hol is van az a „Fincsi brigád”? Az anyukák csapata, ők a szülői munkaközösség tagjai. Kenik a vajaskenyereket sok tízesével, csomagolnak a bajai kiránduláshoz, megkeresik a növényhatározót a sátorban, és utánanéznek a didergőknek. Mert ez is a természet, hát természetesen akkor esett, amikor a kis csapat alvásra készült fel. Beáztak? Nem gond, kicsit többet teáztak! A brigád, megint a brigád... mikor meghozták az ivóvizet, előkerültek a sátrakra hozott fóliák, s mire az újabb beázástól biztosítva voltak a hálóhelyek, már meg is szólalt a csengő. Becsengettek. S ni csak, micsoda véletlen, ez a csengő évtizedekkel ezelőtt a brikettgyári kisvasút vonatjának, a „Muki- nak” a kolompja volt. Itt mintha másképp szólna. Kicsit szebben, bár tanórára zengette a népet. Rendhagyó irodalomóra volt már az ebédközeiben. Szóval akadt itt minden. A szandálokat megmosták, a füzetek teltek, s a kobakokba megannyi új ismeret költözött, szinte észrevétlen. Világított az a bogárka, s sok szabad perc csillogtatta a szemeket. Este is együtt, meg reggel is, tanórán is meg a reggeli tornán, közös ebéd és a tea, hát az valami... az maga a csoda, soha nem volt még ilyen illatos, meleg és jó! '(Na és persze ilyen kevés sem.) Csak húsz litert főztek a „Fincsi brigádosok”. Igen, igen a kandallóba begyújtottak ott bent a vendégházban?! Fázik a tanár úr? Hja, nem? Csak a ruhákat szárítani pattog most a fa a lángok között? Az más. S jöttek a szülők is a szombati utolsó nap közös programjára. Látni a „hetelő” csemetét, hozni a tiszta melegítőt, s végre hazavinni... Jól néz ki, nem is fogyott, és beszél... egyfolytában beszél, szinte le sem lehet halkltani. Mondja, mertany- nyi, de annyi élmény feszíti most a mellkasát. Azt mondják, ez nem tréfa, ezt újra meg kellene csinálni. Jövőre! A szervezéshez pénz, segítség és szív kellett. Minden együtt volt. S (me a recept, amivel ez elérhető. (Akár a vakáció alatt is.) Szabó Sándor Sörös Mihály felvételei Megszépült a művelődés háza (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A kölesdi művelődési ház falán aprócska márványtábla, melyen a felirat: „Műemlék jellegű épület. Épült 1750 körül barokk stílusban.” Az épület valaha földesúri kastély volt, a temesi bán, Tolna megye betelepítője építtette. A felszabadulás után iskola és a művelődés központja, s 1949-től csak ezt a tisztét tölti be! Az udvar másik oldalán egy hasonló épület. Annyit tudni róla, hogy 1773-tól a hőgyészi Apponyiaké, majd a község veszi bérbe és benne vendéglőt, szállodát (kölesdi nyelven mondva szála) rendez be. Aztán katonai laktanya lesz és ismét kocsma, tejcsarnok, vágóhíd, s az úrikaszinó és az iparos asztaltársaság talált menedéket a falak között. Ma, 1988-ban igencsak sokféle rendeltetésnek tesznek eleget az ódon falak: itt találjuk a postát, a mozit, a tűzoltószertárt és egy italboltot is. Ez utóbbiakat külsőleg néhány éve hozták rendbe, akkora rffűvelődési házra nem került sor. így állaga fokozatosan romlott, s végül is az elkorhadt gerendák leszakadással fenyegettek és 1985-ben életveszélyessé nyilvánították, s ettől kezdve a rendezvényeket a pártházban tartották. A mindenre kiterjedő felújítás terve már félmilliót felemésztett. Mivel műemlék jellegű épületről lévén szó, az OMF is hozzájárult a költségekhez, s a megyei támogatás is jelentős, valamint a tanácsi segítség révén összejött a hatmilliós bekerülési összeg. Már több mint egy éve elvégezték a falak vegyi szigetelését, a földszinten elkészült a korszerű vizesblokk, teljesen új szerelvényezéssel, s ötven köbméteres szennyvízaknával. Új a tetőzet. Cserére kerültek a korhadt gerendák, új lécek tartják a cserepeket, s rajta hófogók. Ezt követte a csatornázás, a kémények bélelése, a részleges villanyfelújítás, a külső vakolás, a meszelés, az ablakok, ajtók mázolása. Az épületegyüttest körülzáró fal új vakolatot és meszelést kapott. Szép a két bejárati kapu is. Az udvar tervezése, rendezésének tervei is elkészültek már, s a közeli jövőben ez is megvalósul. Belül falakat nem bontottak, így csupán a volt szolgálati lakással bővült a hasznos terület. Itt szeretnék létrehozni a Kölesden élt népdalénekes, Baksa Kató emlékszobáját, valamint kiállítani Kodolányi János író néhány emléktárgyát. Konrád László Rendhagyó magyarórán- „Hiába, sár volt” A „szerelőink” Emlékül: a raj- és brigádnaplóba Végül tortát is kaptunk
