Tolna Megyei Népújság, 1988. június (38. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

1988. június 2. ( TOLHA \ i^PÜJSÁG 3 Előtérben a kisvállalkozások Egy percig se legyen „tétlen” a pénz Új bankfiók nyílt Szekszárdon A csontvelő-átültetésről és a kutatómunkáról Interjú dr. Kelemen Endre haematológus professzorral Napjainkban, amikor szóban mindenki lelkesen reformpárti és a megújulás hí­ve, nehéz eldönteni, hogy ki az, akinek hinni is lehet. Bankügyekben különösen szkeptikus vagyok, hiszen ott a jelentős fordulatnak már másfél éve meg kellett volna kezdődnie, de a gazdálkodók a megmondhatói, hogy eddig sok kedvező változást nem tapasztaltak. A közelmúltban részt vettem egy ren­dezvényen, ahol a jegybank és az egyik nagy kereskedelmi bank képviselője pa­pírból hosszasan és semmitmondóan beszélt. Aztán szót kapott a magyar Hitel Bank Rt. (MHB) igen fiatal és éppen ak­kor kinevezett magas beosztásban lévő vezetője, és szabadon, röviden elmondta a lényeget, amire órák óta várt a hallgató­ság. Azóta hiszek a MHB-nek. Ebben megerősít, hogy látom: ott vannak min­denhol, ahol történik valami. Sőt! Ötleteik vannak, ezek megvalósítására nem res­tek új szervezeteket létrehozni, járatlan utakon is elindulni. Véleményem nem változott azután sem, hogy az MHB szekszárdi kirendelt­ségének múlt heti megnyitása alkalmá­ból beszélgettem dr. Buttinger Jánossal, a bank igazgatójával és dr. Bézsenyi Gyulával, a kirendeltség vezetőjével. * A kétszintű bankrendszer indulásakor a vállalatokat, szövetkezeteket admi­nisztratív úton „szétosztották” az új ke­reskedelmi bankok között, s fél évig ugyancsak adminisztratív eszközök aka­dályozták is a bankok közti mozgást. Ezen időszak elteltével pedig praktikus okok miatt marad minden a régiben, hi­szen hiába volt elégedetlen egy gazdál­kodó szervezet a bankjával, ha az adott városban nem talált másikat. Egy-egy bank tehát egy térségben továbbra is monopolhelyzetet élvezett, hasonlóan, mint korábban a Magyar Nemzeti Bank, ráadásul a régi garnitúrával a módsze­rekben, szemléletben sem történt válto­zás. E hiányosságok is késztették a három nagy kereskedelmi bankot arra, hogy egymás után igazgatóságokat, kirendelt­ségeket nyissanak szerte az országban, így Tolna megye székhelyén is az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. igaz­gatósága mellé a közelmúltban kiren­deltséget nyitott a Budapest Bank, most pedig a Magyar Hitel Bank.- Nyílt egy új bankfiók, de joggal kér­dezhetjük; és akkor mi van? Mivel már minden gazdálkodószervezet tartozik va­lakihez, csak a piac újrafelosztása jöhet szóba, azaz megindulhat a harc az ügy­felekért. De mi lesz vajon a vonzerő? Hiszen a pénzeszközök - a hitelkihelye­zési lehetőségek - nem bővülnek? - kér­deztem dr. Buttinger János igazgatótól.- Nem törekszünk kifejezetten számla- vezetésre, s ezáltal a vállalati, szövetke­zeti körben nagy átrendezésre. A társ­bankokkal való viszonyunkban „intelli­gens” konkurencia megvalósítása a cé­lunk, egy-egy nagyobb üzlet nyélbeüté­sére közösen is koncentrálhatnánk, úgy, hogy a partnereket minél jobban kiszol­gáljuk. De csak a valós gazdasági szük­ségszerűség által diktált pénzigényeket kívánjuk kielégíteni, a népgazdasági ér­dekekkel összhangban csak a megújulni szándékozó és megújulni képes terüle­teket finanszírozni. Pénzeszközeink való­ban nem bővülnek csak attól, hogy sorra nyitjuk az új bankfiókokat, a monetáris restrikciót magunkra is kötelezőnek tart­juk. De megtaláljuk azokat a pénzügyi forrásokat, amelyeket partnereink ren­delkezésére bocsáthatunk. A bankok bankszerű működése ugyanis igenis több pénzt „teremt”, mindig vannak ugyanis olyan pénztulajdonosok, akik át­menetileg lemondanak a pénz elköltésé­nek jogáról. Mi ezt a sok pici, átmenetileg - akár csak néhány napig - szabad pénzeszközt gyűjtünk össze, és bocsát­juk megújuló partnereink rendelkezésé­re. Arra törekszünk, hogy egy percig se legyen „tétlen” a pénz. * A „csemegékről”, az ügyfeleket vonzó szolgáltatásokról már Bezsényi Gyula, a szekszárdi kirendeltség vezetője szólt.- Jogosítványunk az összes banki te­vékenység gyakorlására szól. Fokozot­tan törekszünk a betétgyűjtésre, hiszen azzal hitelkihelyezési lehetőségeinket bővítjük. Ennek érdekében a betétek után - egyedi elbírálás alapján - kedve­zőbb kamatokat tudunk adni másoknál, a számlapénz után is másfél százalékot adunk a szokásos 1 százalék helyett. A hitelek összegét nálunk is szűkös kere­tek szabályozzák, azok után mégis - a mindenkori jegybanki refinanszírozási kamatlábakat figyelembe véve - csak alapkamatot számítunk föl. Külön kon­centrálunk a kisvállalkozások igényeinek kielégítésére hitellel és egyéb szolgálta­tásokkal is, adótanácsadással, adóelő­leg-biztosítással és sorolhatnám. Köz­vetlen jó személyes kapcsolatra törek­szünk partnereinkkel, a fogadásukra szolgáló irodánkat is e célnak megfelelő alakítottuk ki - mondta a kirendeltségve­zető. * A vállalatoknál, szövetkezeteknél gyak­ran hallottam panaszt a kereskedelmi ban­kok tevékenységére. Ha a verseny ered­ményeképpen bővül a szolgáltatások köre, gyorsabb és rugalmasabb lesz a kiszolgá­lás, akkor a gazdálkodók már nyertek. Ha az MHB deklarált szándékának megfele­lően válogat az ügyfelek között, s csak a megújuló területeket preferálja, akkor a népgazdasági szempontból sem lehet már túl rossz. Rostás Ilona Szekszárdon, a megyei kórházban a közeli napokban tudományos emlék­ülést tartottak dr. Kelemen József volt városi főorvos születésének századik évfordulója emlékére, melyen részt vett és előadást tartott fia, dr. Kelemen End­re egyetemi tanár, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem I. Számú Belkli­nikájának professzora. Ezt az alkalmat használtuk ki, hogy megyeszékhelyünk szülöttével interjút készítsünk. A témá­val kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy a megyei kórház IV-es számú bel­gyógyászati osztályán 1971 óta foglal­koznak a haematológiai betegségek gyógyításával. Kelemen professzor az­óta figyelemmel kíséri az osztály mun­káját, konzultációt folytat az ott dolgozó orvosokkal a korábban gyógyíthatatlan vérképző szervi betegségekről - me­lyeknek napjainkra megtalálták végle­ges gyógyulási lehetőségét. *- Korunk égető problémái közé tar­toznak a vérképző szervi betegségek, illetve azok gyógyítása. Ezért tartom fur­csának, hogy hazánkban a haematoló- gusok - önt kivéve - nem írnak és nem is írtak szakmájukkal kapcsolatos könyve­ket, s itthon meglehetősen ritkán publi­kálnak...- A kérdés teljesen jogos, ami az el­múlt évek folyamán többször is elhang­zott. Elsősorban arról van szó, hogy Ma­gyarország kis ország, s kevés a haema­tológus, illetve belgyógyász, akit ez a be­tegség közvetlenül érdekel. Tehát egy­szerűen kifejezve, nem éri meg egy ki­adónak, egy nyomdának olyan könyv kiadása, aminek mindössze egy-kétszáz vásárlója lenne. Ezért aztán az történik, ami elvben talán nem a leghelyesebb, hogy azok a haematológusok, akik időn­ként valami figyelemreméltót produkál­nak, azok eredményeiket angol vagy né­met nyelven külföldön közük. Pontos adatokat nem tudok, de a kiadó szakem­berei szerint egy könyv létrehozása, ki­adása olyan sokba kerül, hogy csupán néhány száz eladása ráfizetést eredmé­nyez. Persze, ez kényszerhelyzet.- És ugyancsak azt eredményez az a tény is, hogy friss magyar nyelvű hae­matológiai szakkönyvünk nincs.- A hatvanas években írtam egy kis haematológiát, ami abban az időben ta­lán nem is volt rossz. De e könyv mégis csak harmincéves lesz. Újat kellett volna írni, de erre nem kerülhetett sor, noha van néhány nemzetközi szinten is ismert haematológusa hazánknak, akik tudná­nak ilyent írni. Hogy mégsem teszik? Annak az oka a már említett anyagiak.- Az anyagiakat másképpen is össze lehet hasonlítani... A vérképző szervek gyógyítása, a volt betegek végleges meggyógyítása anyagilag sokkal többet jelent, mint egy könyv kiadása. Úgy gon­dolom, hogy ebben az esetben a hasz­not, illetve a ráfizetést más mércével kel­lene mérni.- Ez biztos... Ez biztos. Nem is hiszem, hogy ezt valaki összehasonlította volna. Ha így nézzük, akkor ezt valóban föl is le­het érvként használni... Úgy tudom, hogy a Petrányi professzor most dolgozik egy belgyógyászati könyvön, melynek egy része a haematológiával foglalkozik. Az alapdolgok benne lesznek, de nem spe­ciális, nem részletes haematológia. Per­sze, egy ilyen könyv megírása, szerkesz­tése roppant időigényes, de hasznosnak nagyon hasznos lenne. Csak a könyv el­készítése - fogalmazhatok úgy is - idő­kiesést jelentene. Mert mindenki rákény­szerül, hogy annyi mindennel foglalkoz­zék. Én azt szoktam mondani, hogy min­denki egy kicsit mást csinál, mint amit őneki kellene. Az orvosok például renge­teget adminisztrálnak, szervezik a vizs­gálatokat, telefonálnak, fölveszik a kap­csolatot más intézettel. Pedig mindezt egy jó titkárnő, vagy asszisztens elvégez­hetné... de ők is kevesen vannak. Ez is kényszerhelyzet. Tehát nagyon jó volna, ha lenne ilyen könyv, de egy kicsit min­denki a másiktól várja a megírását.- Magyarországon professzor úr vé­gezte az első csontvelő-átültetést. Ez mikor történt? S azóta hány ilyen műté­tet végeztek?- Két fő betegségcsoportot kell elkülö­níteni. Az egyikbe azok a betegek tartoz­nak, akiknek használna, esetleg gyógyu­lást okozna a csontvelő-átültetés, de nem úgynevezett rosszindulatú - életet veszélyeztető - betegségük van, ame­lyek gyógyításában más megoldások is lehetségesek. A másik csoporton belül olyan betegségekről van szó, melyek jó­részt semmilyen más módon nem gyó- gyíthatóak, legalábbis napjainkban. Mi szinte kizárólag ilyen betegeken végez­tünk átültetést. Az elsőre 1971 -ben került sor. Itt hozzá k^ll tenni azt, hogy e műtét már az előkészítés időszakában is igen veszélyes, így a műtét végzésének egyik feltétele az életkor. Ötven év feletti be­tegnél senki sem vállalja az átültetést, még a leghíresebb amerikai teamek sem.- Mint ahogyan az átültetéseknél álta­lában, ebben az esetben is nagyon fon­tos a donor...- Úgy van. Olyan adó kell, akinek az úgynevezett átültetési sejtfelszíni alkat­részei, molekulái megegyeznek a bete­gével. Erre általában a legalkalmasabb a testvér, de közülük sem mindenki... Még visszatérek az előző kérdéséhez: tehát nem rosszindulatú betegségben szenve­dő beteget másfél évtizednél régebben műtöttünk első ízben, a rosszindulatú sejtelváltozású betegek műtésére csak néhány éve került sor először. 1983-ban történt az az átültetés, amelyiknél gya­korlatilag meggyógyult, azaz ma is jó ál­lapotban van a volt beteg. A műtét idején a beteg 35 esztendős volt.- Napjainkban egyre többet hallani a vérképző szervek korábban gyógyítlTa- tatlan betegségeinek teljes biztonság­gal történő gyógyításáról.- Ez nagyon fontos, de tudni kell, hogy nemcsak a csontvelő-átültetés produkált ilyen eredményeket, hanem egyéb gyógyszeres, vagy sugárkezelések is. Tehát vannak olyan betegségek, melyek nem is olyan régen még gyakorlatilag kivétel nélkül gyógyíthatatlanok voltak, most pedig háromnegyed részük, vagy még több meggyógyul. Az elmúlt néhány évtized alatt nagyon-nagyon sokat fejlő­dött a haematológia... A heveny fehérvérűségben szenvedők közül is szerencsére többen meggyó­gyulnak, főleg a gyerekek jó része, de a felnőttek is.- Vagyis ők teljes értékű állampolgá­rokká válnak ismét, akik munkájuk ré­vén gyarapítják a nemzeti jövedelmet, il­letve egy-egy család válik újból kiegyen­súlyozottá, boldoggá. Úgy vélem, hogy ezt a kiadóknak is be kell látniuk, hiszen ez már társadalmi, politikai kérdés is, amibe a kutatási eredmények átadása is törvényszerűen beletartozik.- Ezzel nagyon egyetértek, s itt fűzöm hozzá, hogy a kutató munkának sincs napjainkban vonzereje. Úgy gondolom, hogy elsősorban anyagi okokból. Mert ha egy fiatal orvos, aki valamilyen színvo­nalon akar élni, lakást venne, azt bebúto­rozná, netán kocsit is szeretne, sajnos, attól tartok, hogy a fizetéséből erre sok­sok év alatt sem képes. Egy kutatónak valami olyan lehetőséget kellene biztosí­tani, hogy ne legyenek anyagi - napi anyagi - gondjai. Mert a kutatás, a referá­tumok, a publikálásra szánt anyag meg­írása is igen időigényes. Fantasztikus ambíció kell hozzá.- De a nemzetnek, azon belül egy szakmának a hasznát is felhozhatom...- Attól tartok, hogy elkanyarodott ettől a világ. Áldozatot hozni a közösségért? Elég ritka. Általában olyanokká váltunk mindannyian, hogy azt nézzük: ha elvál­laltam valamit, az az első kérdés, „mit kapok én ezért?” Persze, ez nem ma­gyarországi specialitás. A kutatással az egész világon nagy problémák vannak... Angliában, az Egyesült Államokban... Azt mondta régen egy idős sebész, hogy ne azért végezzen valaki kutatást, hogy azt valahol előadhassa, hogy annak révén tudományos fokozatot nyerjen, hanem az igazság keresése, meglelése legyen a cél. Paszternák Zsivágójában azt olvas­tam, hogy az igazságért egyedül kell har­colni, s akik elégtelenül szeretik az igaz­ságot, azokat el kell hagyni az úton... Te­hát a kutatók többé-kevésbé „elöl men­nek”, magányosakká lesznek, akikre azt mondják: megszállottak.- Ön szerint milyen egy igazi kutató?- Az igazinak olyannak kell lennie, mint egy szerzetesnek... Amikor a pályára ke­rültem, még azt sem vették jó néven, hogyha egy fiatál orvos - aki a klinikán dolgozott - megnősült.- Ne vegye provokatívnak a kérdést! Ön mikor nősült meg? Én? Én nőtlen vagyok. Egyedül va­gyok. V. HORVÁTH MÁRIA Importkiváltó bányagépgyártás A Novátor székesfehérvári kisszövetkezet ötlete alapján a Szarvasi Állami Tan­gazdaság gépjavító gyáregysége a tervezéssel együtt egy év alatt elkészítette az első hazai, külszíni bányászatban használatos kőzetfúró berendezést. Idáig ezeket a berendezéseket a bányák Ausztriából vásárolták. A gyáregységben most készüka kőzetfúró harmadik változata, amely iránt máris nagy az érdeklő­dés a szakemberek részéről. A lánctalpakon közlekedő szerkezetet a robbantá­sos kőzetlazításhoz szükséges robbantólyukak fúrására használják. A Szarva­son gyártott gép nem olyan sokoldalú, mint nyugati társa, de 60 millió helyett • csak 5 millió forintba kerül. A Szekszárdról elszármazott professzor

Next

/
Oldalképek
Tartalom