Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-13 / 114. szám

( TOLNÁN 2 NÉPÚJSÁG 1988. május 14. Ezt hozta a hét a külpolitikában Szombat: Grósz Károly miniszterelnök Londonban befe­jezte négynapos látogatását, amelyen megbeszéléseket foly­tatott Margaret Thatcher brit kormányfővel, a brit politikai és üzleti élet vezetőivel - Washington a lengyel helyzet további alakulásától függően kilátásba helyezi az amerikai támogatás megvonásának lehetőségét - Reagan elnök felszólítja a sze­nátust, hogy minél előbb hagyja jóvá a középtávú rakéták megsemmisítéséről kötött szovjet-amerikai szerződést - II. János Pál újabb latin-amerikai körutat kezd. Vasárnap: Francois Mitterrand elnököt újabb hét évre megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé - Az NSZK-ban a schleswig-holsteini tartományi választásokon, a várakozásoknak megfelelően, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) került ki győztesen. Hétfő: Simon Peresz izraeli külügyminiszter, a Munkapárt vezetője két napig nem hivatalos tárgyalásokat folytatott Bu­dapesten vezető magyar politikusokkal, első Ízben téve láto­gatást szocialista országban - Világszerte megemlékeznek a „győzelem napjáról”, a hitleri Németország feletti győzelem 43. évfordulójáról - A nyugat-európai szociáldemokrata vezetők üdvözlik Mitterrand újjáválasztását, Gorbacsov szov­jet pártfőtitkár is táviratban gratulál az elnöknek - Megalakult az új belga kormány; az ötpárti balközép koalíció élén ismét Wilfried Martens áll. Kedd: A gdanski hajógyárban véget ért a munkások nyolc napja tartó sztrájkja - Az amerikai szenátus bizonytalan időre elhalasztotta a vitát a washingtoni rakétaszerzödés ratifiká­lásáról, az ellenőrzés részletei körül támadt problémák miatt. Szerda: Genfben megkezdődnek a szovjet-amerikai kül­ügyminiszteri tárgyalások - A lengyel parlament ülésén a kormány rendkívüli felhatalmazást kap a gazdasági reform gyorsított bevezetésére - A dán parlamenti választások nem hoztak lényeges változást a pártok közötti erőviszonyokban. Csütörtök: Genfben véget ért Sevardnadze és Shultz talál­kozója, rendeződtek a washingtoni szerződés ellenőrzési kérdéseiben felmerült problémák - Megalakult az új francia kormány, amelynek elnöke Michel Rocard szocialista politi­kus. Péntek: Sevardnadze Berlinben tájékoztatja a VSZ-tagál- lamok külügyminisztereit, Shultz Brüsszelben ad tájékoztatót a NATO-szövetségeseknek a genfi tárgyalásokon elért ered­ményekről. A hét kérdései Mit hozott a genfi külügyminiszteri találkozó? Sevardnadze és Shultz 26. alkalommal találkozott most a Genfi-tó partján, felváltva ülésezve az amerikai és a szovjet képviselet épületében. A két nagyhatalom párbeszédének folytonosságát lehet és kell itt elsősorban kiemelni! Azt, hogy mit is hozott mostani tárgyalásuk, jó két hét múlva azon fogja tudni lemérni a világ, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan moszkvai csúcstalálkozója milyen eredménnyel jár, mert - bár nyilvánvalóban a két vezető az utolsó pillanatben is dönthet, akár új javaslatok alapján is - nagyon sok függ a kül­ügyminiszteri tanácskozásokon kialakított előkészítéstől. Természetesen a két nagyhatalom egymáshoz való viszo­nya és a világ mai állapota, benne megannyi konfliktussal, nagy-nagy teret enged az úgynevezett szelektív tárgyalási módszernek: félre lehet tenni egyes megoldatlan kérdéseket, legyenek azok bár oly fontosak, mint a hadászati atomfegyve­rek 50 százalékos csökkentése. Most ez történt, mert elő kellett venni a decemberi washingtoni rakétaszerzödés ügyét, főként annak ellenőrzési elemeit, mégpedig azért, hogy lehetővé tegyék az amerikai-szovjet megállapodás sze­nátusi ratifikálását. Köztudomású, hogy a Capitoliumon a szántorok többsége eddig vonakodott szentesíteni Gorba­csov és Reagan decemberi megállapodását. Most valóságos versenyfutás kezdődik az idővel: május végéig, a moszkvai csúcstalálkozóig megkapja-e a Reagan-kormányzat a sze­nátus kétharmadának jóváhagyását? Ugyanakkor minden bizonnyal nemcsak amolyan „kincs­tári optimizmus" mondatta a genfi találkozó mindkét résztve­vőjével, hogy tárgyalásuk eredményes volt. Számos más kér­désben is közeledett az amerikai és a szovjet álláspont: a bé­csi utótalálkozó dolgában, egyáltalán a hagyományos fegy­verek és a vegyi fegyverek korlátozása terén, vagy éppen­séggel Afrika déli felének problémáit illetően, beleértve a na- míbiai kérdést és Angola jövőjét. Mindez téma lehet a csúcstalálkozón, ahogyan Afganisz­tán is, ahol küszöbön áll a szovjet csapatkivonulás megkez­dése. A „diplomáciai dramaturgia” íratlan szabályai szerint egészen június 2-ig lehetnek azonban még új meg új fordula­tok, amíg csak a Kremlben véget nem ér Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan tárgyalása. Illetve: éppen az amerikai-szovjet párbeszéd folyamatossága alapján akár még egy hasonló csúcsszintű kísérlet is elképzelhető az idén új megegyezés elérésére... Megnyugszanak-e a kedélyek Lengyelországban? A gdanski hajógyári sztrájk, Nowa Huta és a varsói Ursus gyár körül jelentkezett nyugtalanság joggal vonta magára a fi­gyelmet, s míg Nyugaton egyesek a lengyelországi válság kiéleződését remélték, a szocialista világban együttérző ag­godalmat keltettek a lengyel eseméynek hírei. Szerencsére három héten belül kiderült, hogy 1988 Lengyelországa már nem ugyanaz, mint 1980-ban. Az állam céltudatosan igyekszik megvalósítani a reformokat, s ehhez éppen a sztráj­kok befejezésekor kapta meg a Szejm (a parlament) teljes tá­mogatását. Ellenszavazat nélkül - s mindössze két tartózko­dással - fogadták el a képviselők a kormánynak szóló rendkívüli felhatalmazást. A hatóságok a sztrájkok színhelyén - hol erőteljes fellépés­sel, hol türelmes meggyőzéssel - le tudták vezetni az indula­tokat. A politikai megfigyelők nyomatékosan utalnak a katoli­kus egyház mai állásfoglalásának jellemzőjére: a gyárakban az egyház képviselői közvetítő feladatra vállalkoztak és a megegyezés érdekében léptek fel. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet gondokra ad okot: az év első három hónapjában 45 százalékkal drágult az élet, s az áremelések előtt szokásos felvásárlási láz helyenként áruhiányhoz vezetett. A dolgozók főleg azokban a szakmák­ban elégedetlenek, ahol valamikor magasak voltak a jövedel­mek: a hajógyártásban, a kohászatban, a bányászatban. A sztrájkok befejezése persze még nem jelenti azt, hogy le­mondták volna bérköveteléseikről... A lengyel reform viszont nem engedi meg jelenleg a nagy bérkiáramlást. A reform keretében csökkentik az állami támo­gatásokat az iparban, leállítottak nagyberuházásokat. Az is egyre világosabbá válik azonban a lengyel tömegek előtt, hogy a válságot csakis demokratikus vita keretében, és olyan érdekegyeztetés nyomán lehet megoldani, amely nem min­den rétegnek kedvező. A keserű pirulát ám le kell nyelni a gyógyulás kedvéért. PÁLFY JÓZSEF PANORÁMA BUDAPEST - Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke üzenetben köszöntötte Michel Rocard francia miniszterelnököt, kinevezése alkalmából. BUDAPEST - Budapesten tartózko­dott Borisz Pjadisev, a Mezsdunarodnaja Zsizny főszerkesztője, a Szovjetunió Kül­ügyminisztériuma Külügyi Kollégiumá­nak tagja a Magyar Külügyi Intézet és a Külpolitika című folyóirat szerkesztősége meghívására, május 11-től 13-ig. Borisz Pjadisevet fogadta Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja, a külügyi osz­tály vezetője, valamint megbeszélést folytatott Bényi József külügyminiszter­helyettessel. Borisz Pjadisev elődást és konzultációt tartott a Magyar Külügyi In­tézetben a szovjet-amerikai kapcsola­tokról és az új szovjet külpolitikai kon­cepcióról. TOKIÓ - A japán kormány harmadik embere, a 74 éves Okuno Szeiszuke, az Országos Földhivatal államminisztere pénteken kénytelen volt benyújtani le­mondását, azt követően, hogy Kína japán megszállásának körülményeit és a csá­szári hadsereg vérengzéseit a második világháború alatt megpróbálta a történel­mi tényéknél kedvezőbb színben feltün­tetni. Széles körű nemzetközi felháboro­dást, Kina, a KNDK és Dél-Korea részéről erélyes tiltakozást váltott ki a miniszter azon kijelentése, hogy Japán nem köve­tett el agressziót Kina ellen, és amit a má­sodik világháború előtt és alatt tett, az nem volt más, mint védekezés a fehér faj gyarmatosítási törekvéseivel szemben. A lemondás közvetlen előzménye az is, hogy az összes ellenzéki párt erélyesen tiltakozott a miniszter kijelentése ellen és pénteken reggel egységesen bizalmat­lansági indítványt terjesztett be a parla­ment elnökének. Okuno lemondó levelét Takesita Noboru kormányfő elfogadta. TEGUCIGALPA - A hondurasi had­sereg letartóztatta a nicaraguai ellenfor­radalmároknak azt a katonai vezetőjét, aki élén állt egy olyan „lázadó” parancs­noki csoportnak, amely a hét elején távo­zásra szólította fel a „kontrák” legfőbb vezetőjét - jelezték csütörtökön hondu­rasi sajtóforrások. „Fernando” Diogenes Hernandezt kedden tartóztatták le a Honduras keleti részén fekvő El Paraiso tartományban. A hondurasi hadsereg egyik őrjáratot tel­jesítő egysége megállásra szólította fel a gépkocsin haladó Hernandezt, aki meg­fordult és megpróbált elmenekülni. Ek­kor lövöldözés robbant ki, amelyben egy ellenforradalmár meghalt, kettő pedig megsebesült. Diogenes Hernandezt a hondurasi katonák elfogták. A térségből érkezett hírek szerint Dio­genes Hernandez vezetésével 3-5000 ellenforradalmár fellázadt az ellenforra­dalmár csoportokat tömörítő nicaraguai ellenállás vezetősége ellen. Megfigyelők azzal magyarázzák a „kontrák” között ki­robbant válságot, hoy a fegyveres ellen­forradalmárok és parancsnokaik egyik része támogatja, míg másik része eluta­sítja a béketárgyalásokat a managuai kormánnyal. ÚJ-DELHI - Azamritszári Aranytemp­lomot megszállva tartó szikh szeparatis- ták és az indiai biztonsági erők újabb tűz­harcot vívtak péntekre virradóra. A lövöl­dözésben hét szikh fegyveres meghalt, egy további szeparatista pedig akkor vesztette életét, amikor több társával együtt megpróbált kitörni a hatalmas épületkomplexumból, és az indiai kato­nák tüzet nyitottak. Az Aranytemplomot a kormányerők 2500-3000 fegyverese tartja körülzárva, a templom épületében pedig mintegy száz szikh fegyveres bari- kádolta el magát. Indiai lapjelentések szerint Szidharta Sankar Rai pandzsábi kormányzó csü­törtökön a kormány ülésén tájékoztatta Radzsiv Gandhi miniszterelnököt az Am- ritszárban kialakult feszült helyzetről. LA PAZ - Néhány nappal II. János Pál pápa tervezett paraguayi látogatása előtt a Stroessner-rezsim egy asuncióni templomban mise közben letartóztatta a paraguayi ellenzék legismertebb vezé­rét, Domingo Lainót. Ezt megelőzően a Stroessner-diktatú- ra megtiltotta, hogy a „társadalom építői” elnevezésű polgári ellenzéki csoporto­sulás képviselői találkozzanak II. János Pállal.' Fórummal zártak Tengelicen Belgium - új koalíció régi vezetővel A tengelici oktatási központban teg­nap fejeződött be a vizügyi szb-titkárok egyhetes országos tanfolyama. A külön­böző hazai településekről érkezett közel hatvan résztvevő előadások és konzultá­ciók révén ismerkedett a szakszerveze­tek különböző aktuális feladataival, külö­nös tekintettel a környezetvédelem idő­szerű tennivalóira. A rendezvény zárásaként fórumot tar­tottak, melyen Dobi Ferenc, a Medosz fő­titkára és Rakonczai Zoltán, környezet- védelmi és vízgazdálkodási miniszterhe­lyettes válaszolt a felmerült kérdésekre. „Az egységes Belgiumnak vége, el van temetve” - jelentette ki diadallal a fla- mand nacionalista párt vezetője, Hugo Schilz a koalíciós tárgyalásokat lezáró pártértekezleten. Joggal ült diadalt. Párt­jának bekerülése a kormányzó koalíció­ba (először!) a végre megoldódott belga kormányválság egyik nagy szenzációja. A másik a két (flamand és francia nyelvű) szocialista párt visszakerülése hatévi el­lenzéki szerep után. A kormányzó pártszövetség megújult, a vezető azonban a régi: Wilfried Mar­tens, aki 1979 óta immár nyolcadik kor­mányát alakította meg, s leszámítva 1981-ben egy féléves időszakot, egy­folytában miniszterelnök. Most 52 éves a genti ügyvéd, a flamand Keresztény Nép­párt vezető politikusa, a „mágus”, aki ta­lálékony kompromisszumaival életben tartja, vagy ha megbuknak, életre kelti a múlékony belga kormányokat. Kezdetben a szocialista pártokkal mű­ködött együtt. 1982-ben a szocialistákat felváltották kormányában a liberálisok, a balközép adósságnövelő gazdaságpoli­tikáját pedig az újliberális nézetek jegyé­ben fogant takarékosságra és pénzszű­kére építő politika. Mára ez is kimerült, miközben a bonyolult kis ország szűnni nem akaró nemzetiségi vitái is éleződtek. Ez vezetett múlt év októberében a kor­mány lemondásához, és decemberben a választásokhoz, amelyeken a vallon ér­dekeket keményen védő francia nyelvű szocialista párt tört előre, de a viszonyla­gos többséget sikerült még mindig meg­őrizniük a flamand kereszténydemokra­táknak, Martens pártjának. A jobbközép kormányt így ismét a bal­közép váltja fel, merőben más gazdasági célokkal és törekvésekkel azonban, mint a hetvenes években: a célok rangsorá­ban továbbra is a költségvetési kiadások csökkentése az első. (A hiányt 1989-ben szeretnék a nemzeti össztermék 7 száza­lékára szorítani; idén 8 százalék volt, az újliberális politika indulásakor még 13.) Cél a 175 milliárd dollárt kitevő belga bruttó adósságtömeg apasztása, az adó­rendszer megújítása, és a közel félmillió­nyi állástalan minél nagyobb részének munkához juttatása. Az adóreformot négy év alatt kívánják bevezetni, fokról fokra, a koalíciós prog­ramtárgyalásokon rögzítettek szerint. A családi összevont jövedelemadózást személyi jövedelemadóval váltják fel (ami kedvezőbb az adózóknak), a legmaga­sabb jövedelmek adósávját 70 százalé­kosról 55 százalékosra csökkentik, s az eltartott gyermekek után jelentős ked­vezmény jár majd. A nagy újdonság mégsem a gazda­ságpolitika, hanem a belga államreform folytatásának elhatározása; az „egysé­ges Belgium eltemetése” - ahogyan a flamand nacionalisták vezetője fogalma­zott. Ez régóta vajúdó reform, a Martens- kormányok előtt elkezdték, már 1980- ban, de az inflációs és adósságválság miatt Martens a nyolcvanas évek elején úgy döntött: „jégre teszik” a problémát a sürgősebb gazdasági gondok megoldá­sa érdekében. Ám a megszorító gazda­ságpolitika, a „szociális háló” vékonyo- dása nem csökkentette, ellenkezőleg, élezte a két közösség között az ellentéte­ket. Ha az állam kevesebbet oszt el, foko­zódnak a viták és a harcok az elosztás körül. Most már elodázhatatlannak tűnik, hogy a kialakított bonyolult államszerve­zetet - két tartomány (gazdasági hatás­körökkel) és két kulturális nyelvközösség (nyelvi, kulturális hatáskörökkel) - úgy fejlesszék tovább, hogy ezek a hatáskö­rök növekedjenek a központi kormány­zat és parlament rovására. Az egyhar- mad Magyarországnyi, tízmilliós Belgium laza szerkezetű, minimális központi hata­lommal rendelkező szövetségi állam lesz így a tervek megvalósulása esetén. Ez vi­szont annyit jelent: az alkotmányt tovább kell módosítani, amihez pedig a központi törvényhozásban kétharmados többség szükséges. Ez utóbbi magyarázza, hogy a kereszténydemokraták és szocialisták mellett Martensnek ezúttal be kellett ven­nie a kormányba a Flandriában jelentős tömegbefolyással rendelkező flamand nacionalisták pártját is. Ők a legfőbb szorgalmazói a szövetségi államformá­nak, a flamand önigazgatás növelésé­nek. A vallon (francia nyelvű) szocialis­táknál óriási vita után fogadták csak el (60 százalékos többséggel) ezt a platfor­mot. Tartanak - és valószinüleg joggal - attól, hogy az „osztozkodásnál” rosszul járnak: a hanyatló vallon iparvidékeket, a gazdaságtalan kohászatot és textilipart a flamandok nem lesznek hajlandók töb­bé támogatni, - „eltartani”, ahogyan a fla­mand önállóság hívei fogalmaznak. Guy Spitaels pártelnök azzal kerülte el a pártszakadást és nyugtatta meg a tag­ságot, hogy „félreértették” a decentrali- zálási kormánytervet, és azt is, milyen fel­tételekkel sorakozott fel annak támoga­tására a vallon szocialista párt. „Legyünk bizalommal legalább nyárig” - csitította híveit. Megfigyelők szerint ez annyit jelent: a nyolcadik Martens-kormány legalább nyárig hivatalban maradhat... MAGYAR PÉTER Királyválasztás boszorkáéknál Tizenharmadika és péntek! Hajnaltól új király uralkodik a világ összes boszorká­nya felett. A vajákosok titokzatos tanácsa - valahol Angliában - még a hajnal előtti sűrű homályban megválasztotta a fő-fő boszorkánymestert, akinek a törvények és hagyományok szerint férfinak kell len­nie. Elődje 25 évig ült trónusán, s éppen a múlt héten halt meg. Földi pályafutásá­nak bevégzését nyilvánvalóan ahhoz igazította, hogy utódját tizenharmadikára eső pénteki napon mielőbb megkoro­názhassák. A brit szigeteken - úgy hírlik - csak­nem százezer tagot számlál a boszorká­nyok tábora, és a világon csaknem mil­lióan állítják magukról, hogy szövetség­ben állnak a földöntúli erőkkel, jóllehet három fő áramlat megosztja őket és vi­szonyuk nem felhőtlen. Nehezen jutottak egyetértésre abban is, hogy kié legyen a hatalom, s csupán abban egyeztek meg, hogy az új boszorkánykirálynak feltétle­nül mágikus erővel rendelkező bölcs fér­fiúnak kell lennie. Ezért sokan megtagad­ták, hogy Verbias király tizenhat éves fia, a trónörökös kerüljön a hatalomra. A modern boszorkányok kevés közös­séget vállalnak a mesékből ismert seprű- nyélen lovagló, vasorrú banyákkal, akik bárkit képesek varangyosbékává változ­tatni. Angliában főleg középosztálybe­liek, ügyvédek, könyvelők, írók és művé­szek, sőt néhány politikus - hogy kik, azt titokban tartják - lépett soraikba. Sokan a vajákosságra is ugyanúgy te­kintenek, mint bármilyen vallásra. A kuta­tók szerint a mágia és az okkult tudomá­nyok évszázadok óta példátlan rene­szánsza a jövő iránt érzett bizonytalan­ságból, és abból táplálkozik, hogy a világ sok tekintetben befoghatatlanná vált az emberek számára. Angliában az érdeklődők a szaklapok levelező tanfolyamain sajátíthatják el a mágikus tudományokat, akárcsak a csil­lagjóslást, a kártyvetést, vagy a kristály­gömbből történő jövendőmondást. Az érintettek azonban kikérik maguknak, hogy feketemágiával, szexuális rítusok­kal, vagy emberáldozatok bemutatásával vádolják őket. Igaz viszont, hogy heten­ként tartanak boszorkányszombatokat, amikor meztelen táncot járnak a termé­kenység és a természet erőinek tisztele­tére. Varázserejüket gyakran igyekeznek jótékonysági célokra és gyógyításra is latbavetni. Annak ellenére, hogy a vajákosság év­századok óta a gonoszsággal fonódik egybe, a mai boszorkányok varázsere­jükbe vetett hite az élet és a Föld terem­tő erejének tiszteletéből, táplálkozik, illet­ve abból hogy az univerzumot egymással kölcsönhatásban lévő erők rendszeré­nek fogják fel. Az magától értetődő, hogy akik a má­gia híveiül szegődtek, a világhoz való vi­szony szent és egyetlen helyes módjá­nak a saját meggyőződésüket tartják. Am ugyanilyen természetes, hogy a kívülál­lók helyeslésével elvétve sem találkoz­nak. A londoni törvényhozásban Geoffrey Dickens konzervatív párti képviselő a kormány hathatós fellépését követelte az okkultizmusnak az egész országot fe­nyegető réme ellen. Azt hangoztatta, hogy a feketemágiát és a sátánizmust csakis a nemzetet egyesitő, összpontosí­tott kampány számolhatja fel egyszer s mindenkorra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom