Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 113. szám

1988. május 13. NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Tanistálló Kajmádon A vezetők példamutatásáról Nikolov Tamás 1967-től dolgozik a bonyhádi Botond Cipőgyárban, volt gya­kornok, főművezető, műszaki osztályve­zető, függetlenített pártvezetőségi titkár, főmérnök, műszaki igazgatóhelyéttes. Öt hónappal ezelőtt négy pályázó közül őt választotta meg a vállalati tanács igazga­tónak. Fontos gazdasági beosztásai mel­lett mindig részt vett a közéletben. Jelen­leg tagja a városi pártbizottságnak és a végrehajtó bizottságnak, a tanácshak és a megyei munkavédelmi bizottságnak. Munkatársaival, a terület párt- állami és társadalmi, valamint gazdasági vezetői­vel jó együttműködést, munkakapcsola­tot alakított ki. Beszélgetésünk előtt nyolc napig kül­földön dolgozott, a jövendő tőkésexport megrendelések érdekében. Még haza sem ért, már jött az újságíró, másnapra pedig meghívták a megyei pártbizottság ülésére. Először is mi másról beszélgethettünk volna, mint a gyárról. Nehéz helyzetben vannak, de minden erővel igyekeznek talpon maradni.- Számitógépes programot készítünk a készlet- és az anyaggazdálkodás, a gyártás folyamatára, de ma már ott tar­tunk, hogy alig lehetne programozni a napi ötezer ötszáz pár cipő termelését, ami hét futószalagon megy az aljaüzem­ben, héten a felsőrészkészítésben és még a téeszmelléküzemágakban is. Az anyagellátásunk ugyanis katasztrofális. Merem állítani, hogy a termelésszerve­zőink, már a művészet legmagasabb fo­kán dolgoznak annak érdekében, hogy mindenki minden pillanatban dolgozni tudjon. A gazdaság legfontosabb felada­ta a hiánygazdaság megszüntetése. Most hogy hazafelé jöttünk, az autóban éppen megszólalt a Kossuth adó. Pont az ment benne, hogy mi hatalmas készle­tekkel dolgozunk, míg Japában előfordul a nulla készletezés is. Nem is tudom ho­gyan lehet összehasonlítani a két ország gazdasági körülményeit!? Nagyon sok­szor nem mi vagyunk a felelősek azért a helyzetért, amiben dolgoznunk kell.- Milyen kivezető utat lát a gyár számá­ra?- Már az újévi köszöntőben felvázoltuk a gyár lehetőségeit. Nem neveztük mi ezt cselekvési, vagy kibontakozási program­nak, de megpróbáljuk megcsinálni. Vilá­gosan látszik, hogy a népgazdaságnak hosszabb távon is szüksége lesz valutá­ra, tehát az exportérdekeltség fennma­rad. Most megpróbálunk minden eszköz­zel és hatalmas energiával tőkés piacot keresni. Vagy egy nagyobb a Szalaman- derhez hasonló partnert keresnünk ami­re kicsi a remény, és jó lenne, ha az nem bérmunka lenne. A másik lehetőség a több kis partner de az egészen kis széria nem megy, mert ha sokszor át kell állni és felszerszámozni a gépeket, nem marad semmi hasznunk. A munka folyamatossága miatt is fon­tos számunkra a szovjet export, ott is nő a piac igényessége.- És a belföld?- Ma már nem tudunk a régi értelem­ben rangsorolni, mert a belföldi ellátás Nikolov Tamás mindig is fontos volt, de az utóbbi két év­ben olyan ugrásszerűen megnőttek a belföldi minőségi igények, mint koráb­ban húsz év alatt.- Magyarországon alig van presztízse a vezetőmunkának. Az erkölcsi és az anyagi megbecsülés is alatta marad az indokoltnak. Miért vállalta mégis?- Három órával a határidő leljárta előtt adtam be a pályázatomat. Végül is hosz- szas gondolkodás után azért döntöttem így, mert ha a vállalat szekere bentmarad a sárban, akkor nem mondhatom, hogy nekem ahhoz semmi közöm, semmi fele­lősségem benne. A gyár ösztöndíjasa voltam és azóta mindig szép és nagy fel­adatokat kaptam itt. A gyárhoz való kötő­dés volt a legfontosabb láncszem. Van a pártértekezlet állásfoglalás-tervezeté­ben egy mondat, amin sokat gondolkod­tam. „A vezetőt a munkája eredményes­sége alapján értékeljék.” Teljesen egyet­értek azzal, de még hozzátenném, és em­bersége alapján. Ma egy vezetőnek új­szerű és nem népszerű intézkedéseket kell hoznia, konfliktusokat - kell vállalni és megoldani. Ha a munkában annyit kö­vetel meg másoktól, amennyit önmaga is nyújt, akkor senki nem mondhatja, bez­zeg ő a könnyebb utat választotta. A szükséges intézkedések, a számonkérés közben pedig mindig emberségesnek kell maradni. Most például mintegy negy­ven ember átirányítását készítjük elő a munkatársaimmal. Biztosan senki nem fog tapsolni neki, ha a szalag mellé állítjuk, mégis meg kell tennünk ezt a lé­pést. A példamutatást én kiterjesztem a magánélet szférájára is. Elég sok példa van előttem, hogy a vezető beosztás gyakran felmorzsolja a családi életet. A válást önmagában nem ítélem el, de annál inkább az italozó, vagy a kettős életet. Az ember tudjon rendet tartani a családi életben is.- Mit vár a pártértekezlettől?- Csodát és gyors változást nem. For­dulat csak a politikában, a gazdasági életben nem képzelhető el. Ott sokkal hosszabb folyamat lesz a stabilizáció, majd a kibontakozás. Azt feltétlenül elvá­rom a pártértekezlettől, hogy a politika fő irányát határozza meg és találja meg eh­hez a szükséges módszereket, eszközö­ket is.-i­Szakképesítő tanfolyamok munkanélkülieknek Az új rendelkezések értelmében most már azok is bekapcsolódhatnak az átkép­zésbe - s ezzel együtt részesülhet az át­képzési támogatásban -, akiknek nincs munkaviszonyuk. A munkanélkülieknek szakképesítést adó tanfolyamok szervezé­séről az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban tájékoztatták az MTI munkatársát. Elmondták: az átképzési rendszer kiszé­lesítésével újabb lehetőség nyílt arra, hogy minél előbb munkához segítsék azokat az embereket, akik valamilyen okból nem tud­nak állást találni maguknak. Az átképzési támogatás korábban csak azoknak köny- nyítette meg az újrakezdést, akik találtak olyan vállalatott, amely a megfelelő szakis­meretek hiányában is hajlandó volt felven­ni őket, s vállalta, hogy megszervezi az át­képzésüket. A vállalatok azonban egyre kevésbé keresnek szakképzetlen dolgo­zókat; az üres munkakörök háromnegyed részére megfelelő szakismeretekkel ren­delkezőket várnak. Ez olyannyira megne­hezíti a szakképzetlenek újraelhelyezke- dését, hogy közülük sokan csak hosszas várkozás után találnak új munkahelyet A jelenleg munkára várók háromnegye­dének nincs semmiféle szakmai jártassá­ga. Az állás nélkül lévők átképzésének költ­ségeit a munkaügyi kormányzat vállalja magára a foglalkoztatási alapból, s a szak- képesítő, betanító tanfolyamok szervezése a területi munkaügyi szervek feladata. A tanfolyamok résztvevői majdáni szakmájuk átlagbérének 75-90 százalékát kapják az oktatás idejére fizetésként. Jelenleg több - élelmiszeripari, kereske­delmi, varrónői, esztergályos és forgácso­ló, valamint adószakértői és ápolónői - szakmában folynak a tanfolyamok szerve­zésének előkészületei. Ezeket a tanfolya­mokat minden olyan megyében elindítják, ahol van rá igény, s biztosítani tudják az el­méleti és a gyakorlati képzéshez a feltéte­leket Ma tanuló - holnap a partnerünk Kelemen Maik és Rudolf Tibor az állatok jelölését tanulmányozzák Az almásderes Presszó az egyik kedvenc Turcsányi Ágnes, az alkalmi pótmama A szájterpesz különböző vizsgálatoknál, gyógyszerada­golásnál A kis bárány először csak Ágnes ujjáról nyalogatja le a finom folyadé­kot, aztán éhes szája rátalál a cumira s boldog cuppogással szívja belőle a fejecskét. Egy ikertestvérével együtt született, így az anyja nem képes mindegyiküket jóllakásig szoptatni. Kell hát az utánpótlás, még jó, hogy itt vannak a tehenek is, amiket a fiúk gyorsan megfejtek, hogy az apró jó­szágok ehessenek. Kezük gyakorlott mozdulattal jár a duzzadó tőgyön, hiszen sokszor fej­tek már. Egy állatgondozónak ezt is tudnia kell, ők pedig - a palánki Csapó Dá­niel Mezőgazdasági Szakközépis­kola harmadikosai - erre a szakmá­ra készülnek. Most már főleg nagy­üzemi telepeken, de időnként még visszajárnak a Szekszárdi Mezőgaz­dasági Kombinát kajmádi telepére. Itt található ugyanis az a tanistálló, ahol az alapozó jellegű gyakorlati tudnivalókat, küllemtani gyakorlato­kat, állatbírálatot, szaporodásbioló­giai fogásokat, az állatkezelések részleteit megismerhetik. Miután az öltözőben belebújtak a kötelezően használatos fehér kö­penybe és gumicsizmába, oktatóik, Simon János, Egle Zsolt és Várhelyi László azonnal feladatokat adnak számukra. Ketten a fejőgépet szere­lik össze, ketten meg talicskát keríte­nek és kihordják az almot az ál­latok alól. A hat tehén és a két ló tü­relmesen viselik a körülöttük sürgö­lődő diákokat, hozzászoktak már, hogy mindenfélét kipróbálnak rajtuk. Nyugodtan tűrik a lázmérözést, még a fém orrfogó és a szájterpesz behe­lyezésének kellemetlen érzését is. Ezekkel is megtanulnak bánni a fia­talok, s elsajátítják a bendőmozgás észlelését, meg a lovak felszerszá- mozását, mert mikor kikerülnek munkahelyükre, ez mind-mind az ő feladatuk lesz. A gyakorlati fogások megismeré­sére kiválóan megfelel a tanistálló, ahol 2 kocát és ezek szaporulatát, 1 kost, 20 anyajuhot és bárányaikat, valamint négy borjút és 360 hibrid to­jót is biztosít szemléltetésre a gazdaság. Van boncterem és foglalkoztató szo­ba, orvosi szek­rény, zuhanyozó is. Az állategész- ségőr növendé­kek végezhetnek kismalackezelé­seket, fogelcsí- pést, fülcsipké- zést, ínszeminá- lást, vemhesség- vizsgálatot, sőt ki­sebb műtétek imi- tálását is. Aki erre a szakmára jelent­kezett, valószínűleg állatbarát, de ha nem, itt biztosan azzá válik. Hiszen aki egy rózsaszín malackát a világra segít, vagy kezét végigsimít­ja nyelvével Misi, a legifjabb borjú, annak biztosan elönti a szívét a me­legség.- Sokan itt látnak először igaziból közelről gazdasági állatot, előtte ta­lán csak egy kutyájuk volt vagy az sem - mondja a növendékekről Nagy Jánosné az iskola gyakorlati oktatásvezetője. A felvételi elbe­szélgetéseken szinte mindenki­től azt halljuk, szereti az állato­kat, és ez jó dolog. hér köpenyben sétálgatni kell egy te­lepen, hanem vért venni vagy trágyáz­ni is, néhányan csalódnak. Később azonban megszokják és örömmel jár­nak a gyakorlatokra. Ezeket 6 bázis­üzemben és intézményeikben végzik köztük a kajmádi tanistállóban, ame­lyet 1984 óta bérelünk a kombináttól. Az állatokat, azok gondozását és minden szükséges eszközt az MGK biztosit, övék a hús, a tej, a tojás, tehát minden termék, mi pedig besegítünk az oltásba, állatkezelésbe. A diákok itt nem zavarják a mindennapi munkát, mint egy nagy telepen, mégis mindent megtanulnak, amit kell. Könnyen vál­lalkoznak-e a gazdaságok a képzés­re? Mindig segítenek. Ez érdekük is, hiszen középkáderekre szükségük van, főleg arra számítanak, aki náluk volt gyakorlaton, ismeri az ottani tech­nológiát. Együttműködnek a mérnök tanárainkkal, szakoktatóinkkal s a 6 üzemorvossal, kiveszik a részüket a szakember-utánpótlásból. Úgy tartják: ma tanuló, holnap a partnerünk. * A dolog elgondolkodtató. Egy me­zőgazdasági nagyüzemnek jobban megéri beszállni a szakképzésbe, mint egy iparinak? Több rá a pénzük? Vagy előrelátóbbak? Mindenesetre a palánki diákoknak szerencséjük van. Egyik gyakorlóte­lepre sem kell messzebre utazniuk harminc kilométernél, Kajmád is mindössze negyedóra busszal. Az is­tálló, ha nem is a mai legkorszerűbb színvonalat képviseli, a célnak megfe­lel. És ez a legfontosabb. Hiszen szép számmal találunk olyan középiskolát, amelyben a gyakorlati oktatás ma még komoly gondot jelent. * Dél tájban hazafelé készülődik az osztály. A birkákat visszaterelik a fe­dett szín alá, a tehenek, lovak alatt friss szalma, előttük tiszta víz. Az oktatók összegyűjtik a lázmérőket, műszere­ket, a mai napnak vége. Holnap újra jönnek, diákok kicsinostiják az istállót, mert a negyedikesek a jövő héten gyakorlatból itt érettségiznek. CSER ILDIKÓ Fotó: GOTTVALD KÁROLY Azonban ami­kor később a kö­telükbe kerülnek, érzik a szagukat, netán valamilyen- bár gyógyító, de- erőszakos be­avatkozást is lát­nak, s rájönnek, hogy nemcsak fe­

Next

/
Oldalképek
Tartalom