Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-10 / 111. szám
1988. május 11. “népújság 5 A Gőgös Ignác Gimnázium jubileumi évkönyvéről Úgy gondolom, nemcsak szűkebb pátriánkban, megyénkben, de az ország más helyein is hevesebben dobog sokunk szíve akkor, amikor a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium nevét halljuk. Nem véletlen ez, hiszen az idén 75. jubileumát ünneplő intézmény egykori és mai tudós tanáraira, iskolatársainkra, a közös élményekre gondolunk ilyenkor. De akkor is, hogy az öreg alma mater az életre nevelt bennünket, emberséget, hitet adott, megedzette akaratunkat, megtanított tanulni bennünket és naponta bizonyította, becsületes, kitartó munkával, összefogással minden elérhető. Elnézést kell kérnem a szubjektív sorokért, de nem tudok mást írni még akkor sem, ha ismertetést írok a hét és fél évtizede igen eredményes nevelő-oktató munkát végző intézmény jubileumi kiadványáról. A 75. évfordulóra sok-sok lelkes, egykor volt és mai diák, tanár jóvoltából megjelent ugyanis a Gőgös Ignác Gimnázium jubileumi évkönyve. A cél most is, mint mindig, nemes: erősíteni az együvétartozás érzését mindazokban, akik érzelmileg kötődnek egykori és mai iskolájukhoz, akik szívesen tesznek érte. Nagyszerű vállalkozás eredménye az a 208 oldal, ami a GIGÖSZ (Gőgös Ignác Gimnázium Öregdiákjai Szövetsége) és az iskolavezetés felhívása nyomán született. A lapokat a gimnázium jelenlegi tanárainak iskolatörténeti írásai, a különböző szakterületeket bemutató anyagai vezetik be. Szó esik többek között az eltelt 75 évről, a kollégiumról, a névadóról, Gőgös Ignácról, a gimnázium vonzáskörzetéről, az iskola tanulóinak létszámváltozásairól - ez is értékes mutató! -, de az egykori és mai igazgatók és tanárok, valamint a nevelő-oktató munkát segítő dolgozók névsorát is olvashatjuk a jubileumi év tanulóinak névsora mellett. Nem lenne teljes a kötet, ha nem szólna a tanulmányi munkáról - amire mindig is büszke lehetett az intézmény! -, a munkaközösségek életéről, az ifjúsági mozgalom harminc évéről, az Ifjú Gárda szakasz-, az ODK szakosztály- és a sporttevékenységről. Vallanak, emlékeznek - versben, prózában, képben - a tudomány, a művészet, a közélet és a tömegkommunikáció, de az élet más területén dolgozó idősebb és ifjabb öregdiákok, s ezek a vallomások, emlékek mind azt bizonyítják, hogy jó volt dombóvári, jó volt gőgösös diáknak lenni. De nem lenne akkor sem teljes az évkönyv, ha nem közölné az öregdiákok szövetségének névsorát - ezt egyébként bővíteni szeretnék -, és ha nem szólna a 75 év során érettségizett tanulókról. (Tessék elgondolni, mennyi munkába telt mindezt „kibogarászni” az anyakönyvekből). A jubileumi évkönyv igényes szerkesztésről, hozzáértésről, nagy gondosságról, alaposságról vall. A különböző „anyagok” váltakozása mozgalmassá, változatossá teszi a kötetet. A jó fényképek értő kiválasztása nemcsak az intézmény sokszínű munkáját tükrözi, hanem a „kedves otthon, víg tanyánk”-at is közelebb hozza. Feltétlenül meg kell említeni a Pátria Nyomda dombóvári gyáregysége dolgozóinak tisztességes munkáját is. Talán még annyit: a Gőgös Ignác Gimnázium ezen vállalkozása példa lehet más intézmények, üzemek, vállalatok számára, mivel az értékőrzés mellett az összefogás erejét is igazolja. Jó szívvel ajánlom ezért az évkönyvet mindenkinek betekintésre, volt és leendő öregdiáktársaimnak pedig kötelező olvasmányként. ÉKES LÁSZLÓ Visszhang A Kemikál nem hibás 1988. február 4-i Tolna Megyei Népújságban D. Varga Márta tollából cikk jelent meg „Lefelé folyik a víz - a lapostetőn is címmel. Fenti cikket olvasva szeretném az alábbiakban a cikkben több helyen előforduló megállapításokat szakmai szempontból kiegészíteni, illetve azok egy részéről eltérő véleményemet kifejteni. A cikk drámaian ecseteli a Tolna Megyei Tejipari Vállalatnál kialakult tarthatatlan állapotokat, melyet a nem megfelelő minőségű tetőszigetelés okoz. El kívánjuk mondani, hogy az Elasztolen nevű fényvédő festéket nem a Kemikál gyártja, nem is gyártotta soha. Továbbá a 120 éves tekercses vízszigetelő anyag hazai gyártási hagyományokkal rendelkező gyárunk, már 1930 óta egyetlen négyzet- méternyi kátránypapírt sem gyárt. Ugyanis az 1930-as évektől egyre nagyobb mértékben fejlődő kőolajfeldolgozás lehetőséget biztosított jogelődjeinknek és nekünk is bitumenes vízszigetelő lemezek gyártására. Ezért jelenleg is csak bitumenes fedéllemezt gyártunk. Nem értek egyet továbbá azon megállapítással sem, hogy a „lapostetők korszaka lejárt...”, ugyanis a világon mindenütt, köztük a fejlett országokban is még jelenleg is növekvő tendenciát mutat a lapostetők részaránya az új épületek építésénél. Más kérdés, hogy ehhez megbízható vízszigetelő anyag, födémszerkezeti anyag, jól képzett szakmunkásgárda, megfelelő infrastruktúra kapcsolódik. Cikkének befejező gondolata, miszerint „úgy tűnik a lapostetők szigetelésére egyelőre nincs jól kidolgozott, megbízható technológia ma Magyarországon”, el szeretném mondani, hogy valószínűleg ez a megállapítás csak megfelelő ismeret hiánya miatt születhetett. Vállalatunk az évszázados hagyományok és megfelelő fejlesztések eredményeképpen rendelkezik ilyen megoldásokkal. Az új és bevált eljárásokról vállalatunk rendszeresen tart ingyenes vevőtájékoztatókat évek óta, melyre ezúton nagy szeretettel meghívjuk. Remélve, ezek egyikén részt véve, véleményét megváltoztatja. Tisztelettel: MOLNÁR JÁNOS a Kemikál Budapesti Fedéllemezgyár főmérnöke Köszönjük Molnár János főmérnök észrevételét. Az Elasztolent - mint az az iratok ismételt áttekintéséből kiderült - valóban nem a Kemikál, hanem a Tiszai Vegyi Kombinát gyártja. A Kemikál tehát az ügyben vétlen. Az igazságügyi mérnökszakértői vélemény a következőképpen hangzik: „A meghibásodás okai: A Neoacid lemez nem megfelelő szilárdsága, az Elasztolen eltérő összetétele (anyaghiba). Ezt az anyaghibát a kivitelező, mármint a TÁÉV nem ismerhette föl. További hibaok: a ré- tegfelépités alkalmazástechnikai kézikönyv (1979) ajánlástól való eltérés. Ez kivitelezői hiba. ” Az ügy egyébként megjárta a legfelsőbb bíróságot is. Mivel azonban időközben újabb hibát észleltek más létesítményeken is, a Legfelsőbb Bíróság a Szekszárdi Városi Bíróságot kötelezte az eljárás lefolytatására. Az ezzel összefüggő helyszíni szakértői szemle ez év áprilisában megtörtént. Taxi a Dunán Különleges, új szolgáltatás indult a Dunán. A közúti taxi után ezentúl vízi taxit is igénybe vehetnek a romantikára vágyó utasok. A Petőfi téri kikötőből egész nap, szükség esetén éjjel is indulnak a csónakok, amelyeket a Dunatúra Gazdasági Társaság üzemeltet a Mohács és Esztergom közötti folyamszakaszon. ■ ■ m * m Mfe «""f Judi nem Decsrol FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS Kisiparos „fogyókúra” Van aki jön, van aki megy Mint valami érzékeny barométer, úgy tükrözi a kisiparosok létszámának csökkenése vagy emelkedése a politikai és a gazdasági „légkör" változásait. Most úgy látszik, a kisiparosoknak „besszre” kell spekulálniuk... Tolna megyében január 1 -jétől sok kisiparos adta vissza iparengedélyét, bár az is igaz, hogy jelentős azok száma is, akik ez idő alatt váltottak ki iparengedélyt. Az adózás kissé zavaros „játékszabályainak” ismertté válása nyomán kényszerültek sokan arra, hogy átgondolják: érdemes-e folytatniuk a tevékenységet a régi módon. Az iparengedély visszaadása mellett döntött Sas Ferenc szekszárdi szobafestő-mázoló, és tapétázó kisiparos is.- Főként közületi munkát végeztem ez év februárjáig - mondja. - Jelenleg a Szigma Kisszövetkezetnél brigádban dolgozom. Igaz, hogy a munka kötöttebb, de az új jövedelemszabályozás miatt számomra kedvezőbb. Mivel egyedül dolgoztam, gondot jelentett volna, hogy az ÁFA fizetési kötelezettség a megrendelés teljesítéséhez és nem a kifizetés időpontjához kötődik. Ez pedig likviditási problémákat okoz, hisz sok esetben már akkor adót kéll fizetnünk, mikor a munka ellenértékét még meg sem kaptuk. További gondot okozott volna a naplófőkönyv-vezetési kötelezettség. Ez a - mesterember számára mindig'is érthetetlen és értelmetlen - papírmunka rengeteg energiát igényel, hisz naprakésznek kell lennie. A sok adminisztráció miatt pedig kevesebbet tudnék dolgozni. A mi szakmánkban „versenytárgyalások” vannak, amire szintén elmegy 4-5 nap. Mindezeket egyszemélyi kisiparosként kellett volna elvégeznem, nem úgy mint például a gmk, amely egy könyvelőt is el tud tartani. És aki nem visszaadta, hanem kiváltotta az iparengedélyt, Herczig József tolnai központifűtés-szerelő:- Februárban váltottam ki az engedélyt. Mint kezdő kisiparos megkaptam a társadalombiztosítási kedvezményt. A kezdés évében és az azt követő teljes naptári évben havi 900 forintot kell fizetnem. A fonákja csupán annyi, hogy nem szabad megbetegednem. Tulajdonképpen ez volt a legfőbb érv az ipar kiváltása mellett. Korábban a Tolna Megyei Építőipari Kisszövetkezetnél dolgoztam, ahol valamiféle hátteret éreztem magam mögött és könyvelést sem kellett végeznem. Gebinesként azonban évente nőtt a fedezeti összeghez való hozzájárulás mértéke, a társadalombiztosítási és a nyug- dijjárulék, amit be kellett fizetni a szövetkezet kasszájába. Most kevesebb társadalombiztosítási összeggel, kevesebb kiadásom van egy hónapban, viszont meg kell említeni, hogy a cégnél nyereséget kaptunk és a szabadságot is leírhattuk. Flogy a jövőben a lakosság részéről milyen igények lesznek, a szabályozók hogyaif fognak változni, nem tudni. Valószínű, hogy a lakossági munkák száma kevesebb lesz, mint korábban volt, hisz a szakmát többen művelik, a piac telítődik és nem utolsósorban az embereknek kevesebb pérftük van. Ez a két év, ami a társadalombiztosítással kapcsolatosan tulajdonképpen haladék, egyfajta várakozási idő, meglátjuk majd, hogy a szabályozók újra a minél több munkavégzésre fognak-e ösztönözni. Mi várható a további hónapokban? Visszaszorul a legális kisipar, ismét vonzóbbá válik a kontárkodás? Hisz látni lehet, hogy a kabarétréfában egyszerűen csak „svéd típusú” adórendszerként emlegetett jövedelemszabályozás ebben a szférában sokkal erőteljesebb kapacitás-visszatartásra és a kereset eltitkolására késztet, mint korábban bármikor. Ez pedig hátrányos a fogyasztó számára, és az államkasszát is ugyanúgy megrövidíti. Igaz ugyan, hogy az engedély nélkül dolgozóknak jóval nagyobb büntetőjogi kockázattal kell számolniuk, de jövedelmük sokkal nagyobb hányadát fordíthatják életszínvonaluk „védelmére”. A kisiparosként tovább dolgozók között várhatóan felerősödik a differenciálódás, ami önmagában még nem baj, de az, hogy a többség talpon marad-e egyelőre, nyitott kérdés... HERBECK ERZSÉBET
