Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

1988. május 5. 4 NÉPÚJSÁG A család nemzedéki problémái A kulturált együttélés egyik alapeleme a lakásoknak olyan téri beosztása, ahol a családtagok tetszés szerint lehetnek egyedül, illetve együtt. Különösen vonatko­zik ez az idős emberre, aki felnőtt gyermekeihez költözve egy kialakult életformát hagyott maga mögött még akkor is, ha a lakás- és életforma-változtatás nem okoz színvonalbeli változást. Mire nagymamák és nagypapák leszünk, fokozódik az a vágyunk, hogy kicsit egyedül lehessünk, azt tegyük, amit akarunk, és úgy tegyük, ahogyan akar­juk. Ez az igény velünk költözik a fiatalok családjába is. És ennek a szükségletnek minimális feltétele a külön bejáratú szoba, amelyben egyedül lakik vagy laknak a nagyszülők. Milyen zavaró tényezők lehetségesek, ha az unoka és a nagymama egy szobában élnek? Mindenképpen az idős személy a hátrányos helyzetű. Mindnyájan átéltük már, különösen nem megszokott szituációban, milyen kényelmetlen éjjel kimenni, vagy lámpát gyújtani, vagy álmatlanságtól forgolódni, vizet keresni, mert szomjas vagyok, attól való félelmünkben, hogy zavarunk. És valóban zavarunk. A nagymama ugyanígy zavarhatja az unokáját, annak ko­rától függetlenül, és még nem is szóltunk az esetleges zajos alvásról, betegségek­ből származó szükségletekről, stb. Most elsősorban a nagymamáért aggódjunk, aki vagy túl toleráns, megértő, a lehető legkevesebbet akar zavarni, vagy ellenke­zőleg, megpróbál nem tekintettel lenni, de az eredmény majdnem egyenlő: ké­nyelmetlenül érzi magát, ami egy bizonyos koron túl nem ártalmatlan. Problémája a fiatalok családjában élő nagyszülőnek a tevékenységi független­ség is, vagyis, hogy van-e önálló elfoglaltsága, önálló felelőssége a családon be­lül. Természetesen az azonos családon belül élőknek beleszólási joguk van egy­más tevékenységébe. Azonban egészen másképpen hat, ha például rám bízták a család heti étrendjének összeállítását, és mivel bizonyos kérdésekben bizonyta­lan vagyok, megkérdezem őket, helyes-e az elgondolásom. Ha nincs önállósá­gom ebben a tevékenységben, ha bármikor, bárki beleszólhat, a munkától elmegy a kedvem, és az étrend is pillanatnyi szeszély szülötte lesz. Tehát a család hasznát szolgáló valamilyen tevékenység is legyen önálló, saját felelősségű. Ezenkívül számos olyan tevékenységlehetőséget is kellene biztosítani a nagyszü­lőknek, amit elsősorban saját kedvükre csinálnak, gondolunk itt kézimunkára, barkácsolásra, stb. Mindezen kívül a család biztosítson önálló mozgáslehetősé­get is a nagyszülőnek. Ha a nagymama egyedül akar sétálni menni, ne követeljük, hogy az unokával menjen, vagy ha el akarjuk vinni kirándulni, és ő otthon akar maradni egyedül, ne győzködjünk, hogy de igenis jót tenne neki a friss leve­gő. Beszélnünk kell még a nemzedékek közötti szükségszerű eltéréstől. Termé­szetesen á nagymama sokkal finomabban tud sütni, főzni, valószínűleg sokfajta kézimunkát, kötést is ismer. A szülők járatosabbak a mindennapok eseményei­ben, egy-egy szakmában, de valószínűleg nem értenek ahhoz a szakmához, ami­hez a nagypapa ért. A nyitott, egymás iránt érdeklődő légkör a fontos, ahol senki­nek nem kell érezni, hogy kevesebbet tud, mint a másik, ami nem is igaz, legfel­jebb mást tud, mint a másik, idősebb vagy fiatalabb családtag. Idős kezek - öreg minták Nem véletlen, hogy a viaszosvászon­nal leterített hosszú asztal fényárban úszik, mivel a neon lámpatestet egy 200- as égő segíti ki. Kell is ez a világosság, a fényerő, hiszen a körben ülők egy kivéte­lével mind nyugdíjkorhatárt elért - olva­sáshoz, varráshoz, hímzéshez szemüveget használó dombóvár-szőlő­hegyi asszonyok. Nem, nem nyugdíjasok ők, bár a kezük mutatja, no meg mondják is, bőven kivették részüket a mezőgazda­sági munkából, de mivel nem voltak téesztagok, csak bedolgozók - ki gon­dolt akkor a nyugdíjra? -, így most a „pa­pák” nyugdíjából élnek, no meg abból, ami a ház körül megterem. Négy éve már, hogy a Szőlőhegyen megalakult a hímzőszakkör - a dombó­vári művelődési központ keretén belül - Élő Lajosné, Rózsika vezetésével. Azóta minden évben, október első hétfőjétől május első hétfőjéig - addigra már meg­szaporodnak a mezei, a kerti munkák - hetente egy alkalommal összeülnek, s a kezük alól csodálatos párnák, falvédők, kötények, gallérok, különféle asztalterí­tők, futók kerülnek ki. A szakkör indulása előtt is kézimun­káztak az asszonyok - akkor a kalocsai minta dívott -, de a megalakuláskor Élő Lajosné szerint abból indultak ki, hogy megyénknek is gazdag a népművészete. Előkérültek, kedveltek lettek a sióagárdi, a sárközi, a bogyiszlói, a Kapós-menti, a kölesdi és a Gyönk környéki minták. Az idén - mivel sikerült fonalat szerezni - a vásárhelyi motívum volt a sláger. Termé­szetesen míg hímeznek, addig felidézik a hagyományokat, a régi történeteket - szólásokat is gyűjöttek a megyei mú­zeumnak -, vagy éppen a szakkör kirán­dulásait emlegetik fel. A hangulat kitűnő, „van kis viccelő­dés”, időnként nóta, tánc, s fontos, hogy nagy a megértés, a barátság. No, és a legfontosabb a hagyományápolás, vala­mint az, hogy ezeket a remekeket vagy maguk használják, vagy elajándékoz­zák, tehát funkcionálnak. Ottjártunkkor azt is megbeszélték, ki, mit visz a me­gyei kiállításra, ugyanis a múlt kötelez, hi­szen tavaly Világosi Józsefné, Bíró Mi- hályné és Élő Lajosné a megyei bemuta­tón Nívó-díjat kapott. A szőlőhegyi klubban május 2-án be­fejeződött a szakköri év, de a tűket nem teszik le az asszonyok, a mintákat már előnyomták - a nyárra. . - él ­Fürgén mozognak az asszonykezek Találkozzunk Egerben! Vásár Tavaly elkésve jutott a Tolna megyei címzettekhez a meghívás a második or­szágos nyugdíjastalálkozóra, nagyon gondos nyomozás eredményeként csak azt tudtuk kideríteni, hogy képviseletünk­ben egyetlen nyugdíjas sem vett részt az egri találkozón. A történelmi város pedig kitett magáért, nagyon jó és vendégeit visszaváró házigazdaként örök jogot szerzett az évenkénti nyugdíjastalálko­zók megrendezésére. Az idén augusztus 6-án lesz Egerben a nyugdíjasok harmadik országos találko­zója, aminek változatlanul az a kiállítás és vásár lesz a fő attrakciója, melyen az idős kézműves mesterek, népi iparművészek mutatják be munkáikat, kínálják portréi­kat a városközpontban, azaz a Dobó té­ren. A Szépasszony-völgy pedig ismét a Ki mit tud? vetélkedő színtereként várja az Ki mit tud? - a ra nymenyegző előadóművészetek amatőr művelőit. Ezen a szórakoztató erőpróbán szólisták és csoportok egyaránt részt vehetnek. De szeretettel várják Egerben azokat a nyugdíjasokat is, akik 50. házassági év­fordulójukat 1988-ban ünnepük. Ők, az egri bazilikában mondhatják ki arany­menyegzőjük igenjét. Különben ezután a szertartás után közös lakodalmat tarta­nak a jubiláló pároknak és családtagjaik­nak, vendégeiknek. Jelentkezni a Ki mit tud?-ra és az or­szágos aranylakodalomra személyesen, levélben és telefonon is lehet az orszá­gos nyugdíjastalálkozó társrendezőjé­nél, a Népszava Barátság klub szervező- irodájában (Budapest VII., Rákóczi u. 52. Telefon: 224-810). A találkozó vetélkedői után a rádióból, televízióból ismert nótaénekesek szóra­koztatják a közönséget, majd este a He­ves megyei népi együttesek műsora nyit­ja meg az utcabált. A szervezetten érkező csoportok ré­szére szállást és étkezést is biztosíta­nak a rendezők, a vonatokkal érkezőket pedig különjáratú autóbuszok várják. A szállást, étkezést egyébként ugyancsak a Népszava Barátság klub szervezőiro­dájánál lehet megrendelni. Jó lenne, ha az idén Tolna megye nyugdíjasai nem hiányoznának a harma­dik országos találkozóról és a nyugdí­jasklubok 1988-ra esedékes kirándulá­suk céljául Eger városát választanák. A volt munkáltatók szakszervezeti vezetői­nek, akik a nyugdíjasok kirándulásait szervezik, hadd hívjuk föl a figyelmét ar­ra, hogy a közületi jármüveken utazó nyugdíjasok erre az alkalomra is fölhasz­nálhatják a 90 százalékos utazási ked­vezményüket. Egészségünkért Gyógyszer­adagolás 1. A gyógyszerek túlnyomó többségét tablettákban vagy folyadékokban kapja meg a beteg. Manapság ritka az ettől el­térő gyógyszerforma, mégis érdemes al­kalmazásukról szólni. A belsőleg adagolt, osztott porkészít­ményeknél nincs gondunk arra, hogy mennyit vegyünk be egyszerre, hiszen itt adott az egy adagra való por mennyisé­ge. Egyre több gyógyszert használnak azonban úgy, hogy azt a gyógyszertár osztatlanul adja ki, így az adagolás ká­véskanalanként vagy késhegyenként a betegre vagy hozzátartozójára hárul. Mi­vel itt főleg úgynevezett gyomorporokról van szó, a betegek általában tudják, hogy milyen adagtól várható fájdalmaik eny­hülése. A porokat - akár osztottak akár osztat­lanok - soha se vegyük be szárazon, mert a finoman szálló gyógyszer a lég­csőbe kerülhet. Ez jobbik esetben csak erős köhögési ingert vált ki, rosszabb esetben a gyógyszer kellemetlen helyi hatást is okoz. Ezért mindig úgy kell eljár­nunk, hogy a por nedvesítve kerüljön be­vételre. Legegyszerűbb, ha egy evőka­nálnyi vízbe vagy más folyadékba szór­juk, és még iszunk rá annyit, hogy az íze megszűnjön. A keserű porokat vagy ele­ve ostyakapszulában adja ki a gyógy­szertár, vagy vásárolható hozzá 6x6 ern­es vágott ostya. Ennek helyes alkalmazá­sa némi gyakorlatot igényel, mert ha túl­ságosan megnedvesitik, illetve nem elég gyorsan hajtogatják össze a nedvesítés és a por rászórása után, elszakad, és nem tölti be feladatát. Célszerű ezt kissé begyakorolni. Azt talán mondanunk sem kell, hogy csak frissen mosott kezünk fejére vagy tenye­rünkre terítsük ki a megnedvesített os­tyát. (folytatjuk) DR. KEMPELEN K. LEVELEKRE VÁLASZOLVA Tájékoztatjuk az érdekelteket, hogy a nyugdíjasokat megillető - plusz két uta­zásra jogosító - 90 százalékos utazási kedvezményhez nem kell külön igazolás. A nyugdíjas utazási kedvezményre jo­gosító igazolvány elülső oldalán lévő két ablak szolgál a 90 százalékos utazási kedvezmény beütésére. Az idén tehát a 16-szori kedvezmény úgy is felhasználható, hogy két ablak fel- használásával egy darab 90 százalékos kedvezményes jegyet adnak ki az utazni szándékozónak. De, ha a 16-szori jegy­ből 15-öt már elhasználtak, akkor a fenn­maradt egy ablakba beültethetnek 90 százalékos jegyet is, amin felül még két­szeri 90 százalékos kedvezményt kaphat a nyugdíjas. A bonyhádi idősek klubjában jártunk A bonyhádi idősek klubjában Varga Gyöngyvért, a gondozási központ veze­tőjét keressük. A mindig friss virággal ékesített asztaloknál kártyázgató nénik kedvesen útba igazítanak.- Itt mindenki megtalálhatja az érdek­lődésének megfelelő elfoglaltságot, kézi­munkáznak, tévét néznek, dominóznak, kártyáznak. Ez utóbbiba néha mi is be­szállunk, ha kevesen vannak a partihoz - mondja Varga Gyöngyvér nem sokkal ezután.- Milyen programokat biztosítanak a klubtagoknak?- Minden reggel tornázunk, havonta egyszer van filmvetítés. A névnapokat és a családi ünnepeket az úttörőkkel kö­zösen ünnepeljük meg, eljárunk kiállítá­sokra. Szoktunk kirándulni a minket pat­ronáló brigádok tagjaival, akik részt vesznek a rendezvényeinken és anyagi­lag is támogatnak bennünket. Zenedél­utánok is szerepelnek a havi program­ban. Az ide eljárók nagyon kedvelik a la­kodalmas zenét, többen énekelnek, van aki még táncra is perdül. Játékos délutá­nokat rendezünk, amelyen mindenfélét lehet nyerni. Ezer Mihály tanácselnök a közelmúlt­ban volt itt előadást tartani a várospoliti­kánkról, Solymosi József téeszelnök, or­szággyűlési képviselő is megígérte, hogy eljön. Szerdánként van az orvosi rendelés. A rendezvényeinket általában videóra ve­tetjük, és a hét nagyobb bonyhádi cég ál­tal vásárolt színes televízión „visszanéz­zük” magunkat.- Hány idős ember jár önökhöz?- Klubunk 40 férőhelyes, jelenleg 39 idős ember jön el hozzánk, többségük hétvégenként is. Ezenkívül 63 emberhez járunk ki. Mindehhez tizenegyen va­gyunk.- Tudnak a környéken élő minden idős emberről?- A 60 éven felüliekről van egy listám, évente egyszer meglátogatunk minden egyedülállót. Hetven éven aluli embe­rünk alig van, hiszen amíg bírnak, dol­goznak az öregek. A kijáratnál még elbeszélgetünk Varga Gyöngyvérrel, s közben látjuk, egy idős néni lépked le a lépcsőn.- Megyek haza, eljárt az idő - mondja halkan. Bizony, lassan már négy óra van, ez a hazaindulás ideje. Az otthon - ahova ilyenkor igyekeznek - némelyiküknek egyenlő a magánnyal, de reggelente örömmel ébrednek, hisz újra elindulhat­nak a klubba, társaik közé... má-ré Kérés levélíróinkhoz Mostanában több kedves levélírónk neve és lakcíme maradt le a szerkesztőség cí­mére érkezett küldeményekről. Szeretnénk hinni, hogy nem szándékoltan, hanem csak feledékenységből, hiszen a levélírók saját életükről, gondjaikról, örömeikről ad­tak hírt és ezek igazán nem tartoznak a hétpecsétes titkok kategóriájába. Mint eddig, ezután is szeretnénk válaszolni minden nyugdíjasoktól érkező levélre, kivált, ha annak tartalma személyes megkeresést is szükségessé tesz. Né feledjék te­hát feltüntetni küldeményeiken nevüket, lakcímüket. Sárpilisi arcok, pillanatok ' Hányán, hányszor gondolnak különböző érdekeltségből a sárpilisi szociális otthon la­kóira, nem tarja számon statisztika. Nem cé­lunk most az otthon életének bemutatása, csupán felvillantani néhány képben azt a han­gulatot, amivel az ott lakók a napsütéses, igazi tavaszt várják. Mihálkovics András: - Bo- gyiszlóról ke­rültem ide. Nyolc évtize­det értem már meg. Török József: - A szegedi kábel­gyártól mindig kapunk annyi hulla­dékot, ami az üvegfonáshoz kell Csíki Jeremiás, Gyurka József és Rudolf Ferencné a parkban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom