Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28. NÉPÚJSÁG 13 Vasrudak és „vasbikák” Gunarasi súlyemelő-csendélet Vendég A DVMSE sporttelepe szabadtéri és fedett létesítményeinek holtszezon előtti nyugalmát az egyik edzőterem irányából érkező dörrenéses hangzavar töri meg már több mint két hete. A dombóváriak előbb föltekintenek az égboltra azt sejtvén, hogy valahol talán egy va­dászgép cirkál a fejük fölött, aztán hosszas gyözködés után hajlandók arra, hogy elhigy- gyék: súlyemelők vannak a dologban. Tényleg, hogy kerül a csizma az asztalra, nevezete­sen a Szekszárdi Húsipari SE súlyemelői hogyan kötöttek ki Dombóvárait? Horváth Ferenc szakosztályvezető:- Komolyan vesszük a csapatbajnokság forulóit. Azokban a nagy tervekben, amelyek­ben hosszú távra szóló céljaink megfogalmazdótak, az első nagyon fontos állomás, hogy kerüljünk vissza az NB l-be. Tudjuk, hogy a sportközvélmény előtt nincs ennek olyan érté­ke, mint például a bokszban, de ezzel mi egyértelműen le tudjuk mérni, hogy hol tartunk, önmagunkhoz képest mennyit léptünk előre. Itt Dombóváron és Gunarason a vállalat üdü­lőjében - úgy érzem - jó körülményeket teremtettünk a fiúknak ahhoz, hogy Pécsett ösz- szességében 9500 pont körül „termeljenek”. Valóban ideálisak a körülmények. Mert miután a „súlyos fiúk” önmagukba roskadtan egy-egy edzés után fölkászálódnak a buszra és megérkeznek a fürdőtelepre, várja őket a gyógyvíz, a segítőkész orvos, a gyúró és a Camping étterem sportos, pontosabban súly­emelők'„lóétvágyára” berendezkedő kollektívája. Mint megtudjuk, mindig előre megkon­zultálják, hogy miből mennyit, hogy a kalóriapótlás elegendhetetlenül fontos követelmé­nye ne menjen az ízletesség rovására. Van mit pótolni, hisz a mindvégig az edzőteremben levő és sasszemekkel figyelő vezető edző, Szalai György nem sok irgalmat ad. CSB ide CSB oda, a mester tisztán akar látni, mert az idénynyitó Savaria Kupa nem adott választ minden kérdésre. Szalai megpróbálja mindenekelőtt kihámozni, hogy a hazai középme­zőnyhöz tartozó nagy többségben mi rejlik még, mennyire vannak vagy mennyire nincse­nek a fejlődési lehetőségeik behatárolva. Mert a vezetés kerek perec tudni akarja, hogy ki­nek mi jár ezután, kibe milyen energiát érdemes a továbbiakban „belefeccelni”. Kiss Sándor egyesületi elnök, az éppen ezen a héten ügyeletes táborvezető mondja:- Eddig év végi, év eleji értékelések voltak. Mostanától félévenként értékelünk, az idő­arányos eredmények függvényében jutalmazunk avagy elmarasztalunk. Az elnök optimista, bízva bízik a tábor jótékony hatásában, abban, hogy a most elvégzett munka már csak azért sem veszhet el, mert a fiúk együtt szem előtt vannak, jobban közös­séggé kovácsolódnak. Ebből az elnök szerint is ki kell sülni valami jónak. Nyilvánvalóan a hazai élvonalat és az ő értékmérőjük szerint egy picit nemzetközi szintet is képviselő ver- senyezőknek kell most a munka dandárjának idején húzóembereknek lenni. A Szalai-féle besorolás szerint egy vasrúdhoz egy „vasbika” tartozik. Magyarabbul: egy-egy csoport­ban: Bertus, Szegedi, Szél, Oláh a vezéregyéniség. Igen, Bertus és Oláh a B-válogatott- ban a fiatal, mégnagyobb fejlődési lehetőségekkel kecsegtető Szél pedig az IBV-váloga- tottban szeretné kimutatni oroszlánköremit. * Régi ismerősöket pillanatunk meg a táborban, itt vannak a zombori testvérklubtól is. Mi- halovits István titkár vezetésével négy súlyemelő érkezett, no£s edzőjük, Grominovits Ist­ván, a népszerű „mindenki Pistája”. A korelnök természetesen a színésznek sem rossz külsejű Zrinics Vladimir, aki 35 éves és lassan már két évtizede emel súlyt. Már leírnám, hogy civil foglalkozása biokémikus, de rájövök hogy a civil jelző itt helytelen, hisz a jugo­szláv súlyemelésben nincsenek profik. Dolgoznak és utána az edzőterem, így aztán Gro­minovits edző tulajdonképpen nem sok mindent tehet, ha mondjuk a mintegy harminc ver­senyzőt számláló súlyemelőklubból többen is fáradtságra, sérülésre panaszkodnak.- Ilyenkor örülök, ha olyan intenzitású munkát tudnak végezni, hogy szinten maradunk - mondja az edző. Szó, ami szó, a jugoszláv sportszövetségen belül eléggé mostoha szerepe lehet a súly­emelésnek. Mert a kvalitások és a szorgalom alapján is nemzetközi szintre predesztinált verseny­zőknek, mint például a zombori klubban „értékes gyémántkőnek” számító Dorotitsnak, egyszerűen nincs lehetőségük külföldi megméretésre, így aztán az igazi fejlődésre sem. Pedig ez az alul felül egyformán erős Dorotits „gyerek”, aki már most a 90 kg-ban közel 340 kilóhoz tud. Szalai György többször is elismerően csettintett: „Ez igen”. Annyi bizonyos: ha az utánpótlás-nevelő munkát mintegy fémjelzö dorotitsok megjelen­nek a szekszárdi klub háza táján, aligha lesznek hasonló gondok. Erre többek között ez a kitűnően megszervezett gunarasi edzőtáborozás is garancia. Ä Népszava-futás Nem hitték el, hogy kieshetnek az NB l-ből Dombóvárait a teke hagyományai köteleznek A Szakszervezetek Tolna Megyei Ta­nácsa a Szakszervezetek Szekszárd Vá­rosi Bizottsága, és a Szekszárd Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya 1988. május 28-án „Népszava” futóver­senyt rendez Szekszárdon a városi sporttelepen. A versenyen korhatár nélkül bárki részt vehet. A résztvevők 7 korcsoport­ban, különböző távokon versenyeznek. (6 év alatt 50 m, 6-9 év között 100 m, 10-12 év között 200 m, 13-14 év között 400 m, 15-18 és 19-40 év között 1200 m, 41 év felett 800 m.) Azok a versenyzők, akik az ugyaneb­ben az időpontban zajló olimpiai napok futópróbáján is részt kívánnak venni, azokra az arra a versenyre kiírt verseny- szabályok az érvényesek. Teljesítményüket a Népszava-futásnál is figyelembe veszik. A verseny során igénybe lehet venni a Megyei Egészség- védelmi Tanács terheléses vizsgálatát. A versenyre 8.00-9.00 óráig lehet ne­vezni. Minden befutó tombolajegyet kap, amellyel sorsorláson vesz részt a verseny után. A szervezők szeretettel várnak minden egyéni vagy családos résztvevőt. A siker öröm, a jól végzett munka jutalma. Tarthat percekig, órákig, vagy akár egy életen át. A sikerél­mény éltető, egyike a legszebb em­beri célnak. Sürgetni is szabad, ha a cél becsületes, ha az eredmények és a velejáró öröm alapja a tisztes­séggel végzett munka. Bajnokavatás pezsgőbontással és ünnepi ceremóniával. A Dombó­vári Spartacus SE fennállása 28. esztendejében, 1980 őszén a teke NB II. megnyerésével - a város sporttörténetének legszebb sikere­ként - a sportág élvonalába jut. Per­sze, hogy kijár az ünneplésből: no­vember 9-én a városi tanács elnöke is fogadást ad az újonc NB l-es gár­da tiszteletére. Nyolc évvel később, 1988 tava­szán hét bajnoki esztendővel a háta mögött búcsúzik az élvonaltól a Spartacus csapata. Csendben, leg­feljebb néhány sopánkozás kísére­tében: igazán kár ezért a fiaskóért. Fény és árnyék. Önkritikus játékosok Ülünk a Spartacus SE 1980 augusztu­sában felavatott, hárommillió 700 ezer forintos kölséggel épült tekecsarnoká­ban. A most befejeződött NB l-es küzde­lemsorozat minden egyes rezdülése ele­ven emlék. A csapat két játékosával Mándli Jánossal és Kollár Mihállyal, a ve­zető edző Szűcs Istvánnal és a városi ta­nács sportszakigazgatási szerv vezető­jével, dr. Somogyi Györggyel mutatjuk a kiesés okait.- Amikor az őszi idény első öt forduló­jában négy vereséget szenvedtünk, már érezhető volt, hogy nehéz bajnoki esz­tendő elé nézünk. Olyan ellenfelektől „zakóztunk”, akiket korábban biztosan legyőztünk, különösen- Dombóvárott - mondja Kollár Mihály. Mándli János megtoldja játékostársa véleményét: - Ráadásul Tarsoly Péter a 6. fordulót követően cserben hagyott bennünket. Vele sokat vesztettünk, hi­szen együttesünk húzóembere volt. Szűcs edző pontosít: - Tarsoly nálunk valóban meghatározó játékosnak számí­tott, hiszen Mándli után a második leg­eredményesebb volt. Ennek ellenére ki­esésünk nem az ő kiválásával függött össze.- Hát akkor, mik voltak az igazi okok?- Az NB l-es csapatok minden mértkő- zésen kötelesek egy ifistát szerepeltetni. Nálunk a korábbi években az ifjúsági vá­logatott kerettag, Péter Zoltán ezt maxi­málisan megoldotta. Ő viszont sajnálatos módon még Tarsoly előtt elhagyott ben­nünket, pótlása a teljesítmények ismere­tében nem sikerült. A Fülöp Csaba-Lu- kács Gábor duóból helyére felváltva be­kerültek csupán hetven százalékát nyúj­tották annak, amit előtte Péter - fogal­maznak szinte egymás szavába vágva Mándliék.- Elképzelhető, hogy a . dombóvári tekézők egyszerűen nem hitték el: akár ki is eshetnek az NB l-ből? - vetem köz­be. Mándli János: - Igen, alighanem túlsá­gosan is optimisták voltunk. El sem tud­tuk képzelni, hogy esetleg búcsúra kény­szerülünk. Önmagunkat csapnánk be, ha az okok boncolgatásában nem szól­nánk saját hibánkról. Arról, hogy az ed­zéseken igyekeztünk minél előbb letudni a 200 dobást, aztán mindenki sietett a saját dolgát intézni. Hiba volt, hogy a mi­nőségi edzésmunkára kevés figyelmet fordítottunk. Kollár Mihály: - A gyenge őszi produk­ció meg szinte végig kísért bennünket. Sajnos, a hajrában sem tudtunk újítani. Az edző monológja Szűcs István vezető edzőt alaposan megviselte csapata bukása, nem titkol­tan csalódott embernek érzi magát. Ok­fejtését korábbról indítja.- 1984. január 14-én vettem át a csa­pat szakmai irányítását. Akkor is a kiesés ellen harcolt a Spartacus. Összefogá­sunk eredményeként végül a 7. helyen zártunk. Edzősködésem ideje alatt a leg­jobb produkció az 1985-86-os évadhoz kötődik az elért ötödik helyezésünkkel. Ugyanabban az esztendőben nemzetkö­zi tornát és egyéni bajnokságot is nyer­tünk Bukarestben. Úgy tűnt, gondtalan az életünk. A tavaly ősszel megindult fluk­tuáció viszont döntőnek bizonyult. A tel­jességhez tartozik, hogy rendkívül ma­gunkra maradva - nagyobb odafigyelést, megbecsülést igényeltünk volna - maxi­mális erőfeszítéseim ellenére is kiestünk.- Az őszi idény első harmadában - folytatja a szakvezető - elszenvedett ve­reségek már előre vetítették a sanyarú végelszámolást. Legnagyobb pofonnak az újonc Nyíregyháza ellen idegenben elszenvedett vereségünk számított. A ta­vaszi nyitányon a Szombathelyi Sparta­cus elleni meccsen a vasi megyeszékhe­lyen is kicsúszott kezünkből a réméit pontszerzés. Ezt követően egy hazai si­ker, majd három vereség következett. Látszólag fellélegeztünk a Győri Richards hazai legyőzésével, de mint ki­derült, reményünk tiszavirág-életűnek bizonyult. Az ezüstérmes Sabária ottho­nában két fa különbség fosztott meg bennünket az egyik ponttól. Ezután ki­kaptunk az FTC-től, meg Sopronban és hazai pályán 4:4-es döntetlent értünk el a Pápai Vasassal. Talán így is bentmarad­tunk volna, ha a szezonzárón érvényesül a papírforma. Merthogy a Pápa-Szom- bathelyi Spartacus-találkozó biztos pá­pai sikert ígért. Annál is inkább, hiszen ősszel Szombathelyen 137 fás ven­déggyőzelem született. Most nem kis meglepetésre 4:4-et hozott kettőjük meccse. A vasiaknak ez az egy pont elég volt a bentmaradáshoz, mi pedig velük azonos pontszámmal, de rosszabb fakülönbség­gel 11. helyezettként elbúcsúztunk az el­ső osztálytól. A bundaízű meccs kap­csán április 20-án elnökségünk telexen juttatta el bejelentését az országos szö­vetséghez. A sportág legfelső fóruma megtárgyal­ta azt, majd válaszukban közölték: egy­hangú döntéssel a pályán elért és rögzí­tett eredményekkel a bajnokságot befe­jezettnek nyilvánították. Közös akarat: egy év után visszakerülni A hogyan tovább sokakat érdeklő kér­dés, hiszen egy minőségi szakosztály jövő­je nem lehet csak a szövetkezetiek bel- ügye.- Együtt maradva nem lehet gond az NB II megnyerése, s akkor 1989 őszén ismét az élvonalba léphetünk - mondja ellent­mondást nem tűrő határozottsággal Kollár Mihály.- Ehhez azonban tisztázni kell, hogy az egyesület és a város vezetése részéről is igény van-e az NB l-re. A legjobbak közötti szerepelés rangot jelent, de egyúttal a fel­tételrendszerben is nagyobb támogatást sürget. A 46 éves versenyző véleményével szin­te egybecseng dr. Somogyi György som- mázata: - Reális célkitűzés a visszakerü­lés, de ehhez néhány személyi feltétel is erősítésre szorul. Megítélésem szerint ma­gára hagyatottan dolgozott a szakosztály. Sokkal több törődést, segítséget kellett volna kapniuk az egyesület vezetésétől. Az nem tartható, hogy egy élvonalbeli csapat vezető edzője egyedül lássa el az intéző, a szakosztályvezető meg a szertáros felada­tát is. A kiesést eredményező okok között még nem esett szó a vezetés rutintalansá­gáról. Ezért drága árat fizettek a most zárult bajnokságban, hiszen hiba volt egy nappal korábban lejátszani a kiesési rangadót, mint az a programban szerepelt. Még egy körzeti bajokságban is alapszabály, hogy az utolsó fordulót egy időben kell lebonyo­lítani a bajnokság tisztasága érdekében. Hát hogyne lehetne ezt elvárni az NB l-től? Meggyőződésem, hogy a csapat edzési­versenyzési feltételei a kisszövetkezetek vezetőiek közös összefogásával a jövőben is biztosítottak lesznek. Aligha lenne teljes a felvázolt kép Topa Imre egyesületi elnök megkérdezése nél­kül. Dombóvári látogatásunk idején ő kül­földön tartózkodott, hazatérése után szíve­sen nyilatkozott a tekeszakosztály jövőjé­ről.- Május 19-én szakosztályi értekezleten vitattuk meg az 1987-88-as bajnoki esz­tendő tapasztaltait, s egyúttal döntöttük a hogyan továbbról is. Eltökélt szádékuk, hogy a jelenlegi játékosállománnyal indu­lunk az NB ll-be. Erősítésre nincs lehetősé­günk, ezért talán a feljutás nehezebb lesz, mint 1980-ban volt, de bízuk az NB I újbóli kiharcolásában. Egyesületünkben 1952- ben indult a tekeélet, ez a sportág az alapí­tástól végig kísérte a klub történetét, a ha­gyományok köteleznek. Mindent megte­szünk annak érdekében, hogy mihama­rabb ismét az élvonalban szerepeljen a Spartacus együttese. FEKETE LÁSZLÓ Sípszó előtt NB II.: Komlói Bányász-Szekszárdi Dózsa: 17 óra. V.: Fazekas. Teszler Vendel: - A két szomszédvár találkozójának a csa­patok táblázaton elfoglalt helyezésétől függetlenül mindig presztízsjellege volt. Biztosan így lesz ez most is. A szerdai jó játékunkra alapozva szeretnénk „pontosan” hazatérni a bá­nyászvárosból. Többen sérüléssel baj­lódnak - Kniesz, Pilisi, Boros és Süveges - míg Jelusics sárga lapja miatt nem sze­repelhet.- Hujber - Nagyfalusi, Hahn, Szabó, Gracza - Pilisi vagy Máté, Kniesz vagy Takács, Márkus, Varga - Süveges vagy Kálmán, Lauer. NB III.: Dombóvári VMSE-Mohács: 17 óra. V.: Hosszú. Tresch Ferenc: - Olyan mérkő­zést játszottunk az elmúlt fordulóban, amelyen balszerencsés körülmények között szenvedtünk vereséget. A listave­zető Mohács ellen szeretnénk javítani, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy legalább az egyik pontot itthon tart­suk.- Bien - Mács, Banai, Magyar, Péter - Zsuró, Iván, Kovács, Sinka - Román, Ja­kab. Atomerőmű SE-MÁV NTE: 17 óra. V.: Vavika. Vábró József: - Ma már reálisnak látjuk a menetközben módosított célunk, a 4-5. hely elérését. Erre vezetőink és a legvérmesebb szurkolóink sem gondol­tak. A MÁV NTE ellen győzni szeretnénk, jó formában és kedvező hangulatban várjuk a vasárnapot. A finisre sérültjeink meggyógyultak, így Fodor, Klopcsik és Somodi is játékra jelentkezett.- Szlanyinka - Nagy, Debreceni, Fritz, Vayer - Somogyi, Kiss, Porga, Junkuncz - Juhász, Vörös. Pécsi VSK-Bonyhádi SE: 17 óra. V.: Polecsák. Kovács István: - Sajnos, hazai pályán a gyenge helyezetkihasználás miatt elmaradt a remélt győzelmünk. Most, a sereghajtó PVSK otthonába láto­gatunk, ahol szeretnénk begyűjteni az ASE ellen elvesztett egyik pontot. Ehhez helyzetkihasználásban és 90 percen át tartó lelkesedésben egyaránt javulni kell. Bulla és Beke sérült, játékukra nem szá­míthatok.- Mucska - dr. Alföldi, Hüber, Weitner, Joó - Szirják, Pfeiffer, Szlama, dr. Sebes­tyén - Pozsár vagy György, Suba. Marcali-Paksi SE: 17 óra. V.: Horváth. Márkus József: - A hátralévő három for­duló még tartogathat meglepetést, ezért reményeinket nem adjuk fel. A „partiban” maradáshoz Marcaliban győznünk kell.- Németh - Kun, Blatt, Prancz, Héregi - Izsák, Kolarics, Somogyi - Balogh, Bér­ezési, Gyenis vagy Kovács. Mázaszászvár-Dombóvári Vasas: 17 óra. V.: Farkas. Fenyvesi József: - Tava­szi sikersorozatunk több játékosnál aka­rat és fegyelem vonatkozásában negatív hatást váltott ki. Az elmúlt hetekben a „Sípszó előtt”- ben is utaltam a nagy mellényre. Az ed­zéshez és a mérkőzéshez való hozzáál­lással is elégedetlen vagyok. . Egyesek már csak ünnepelni akarják a bentmaradást, amihez véleményem sze­rint még 2-3 pont szükséges. Remélem a figyelmeztető még időben van. Máza- szászvárra pontszerzés reményében utazunk.- Foki vagy Szalai - Lamm, Virágosi, Barta, Farkas vagy Banai - Tóth-Bagi, Fazekas, Fekete - Neubauer, Verbóczki, Luczek. Kollár Mihály dobós közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom