Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. május 28. ( TOLNA ^ _ 4 NÉPÚJSÁG Nagy ütemű vasútvillamosítás Ebben a hétéves tervidőszakban befejezik a vasútvonalak villamosítását A befejező szakaszához érkezett a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaságban a vasút villamosítása. A munkálatok a II. világháborút követően kezdődtek, ami­kor Koreában véget ért a japán félgyar­mati uralom. Az első villamosított vonalat 1949-ben adták át a forgalomnak. A hatalmas em­ber- és anyagi áldozatokat követelő ko­reai polgárháború természetesen visz- szavetette a munkát, de hamarosan már újabb szakaszokon járhatott elektromos szerelvény. A pályák villamosításával egy időben a KNDK ipara kifejlesztette és szériában gyártani kezdte a hazai villanymozdo­nyokat. Különösen felgyorsult az építke­zés üteme a hetvenes évek közepén s ennek is köszönhető, hogy már a 3. hét­éves tervidőszak elején elmondhatják: a vonalak 89 százalékán elektromos már a vontatás s az elkövetkezendő pár év fel­adata, hogy ez az arány százszázalékos legyen. Számítógépes házasság közvetítők Bulgáriában Újabban számítógépes állami ügynök­ségek vették kezükbe a házasságközve- titést Bulgáriában. Létrehozásuk szoro­san összefügg a család presztízsének növelése és a kedvező demográfiai for­dulat érdekében tervezett programmal. A balkáni országban kezd fogyatkozni a munkaképes korú lakosság: létszáma tíz év alatt két százalékkal csökkent. A népszaporulat a második világháború előtti 1,5 százalékról alig 0,2 százalékra esett vissza és a következő öt évben a bolgár lakosság lélekszámának tényle­ges csökkenésére lehet számítani. Igaz, ez a tendencia nem érvényes az ország népességének tizedét kitevő muzulmán népcsoportra, ahol a gyermekáldás hat­szor olyan gyakori, mint az országos át­lag. A csökkenő népszaporulat távlatilag a gazdasági fejlődéshez szükséges mun­kaerő-utánpótlást fenyegeti. Szófiában emiatt a gyermekes családokat támoga­tó intézkedéseket határoztak el: emelték a gyermeknevelésre fordított állami jutta­tások összegét, előnyt élveznek a lakás- kiutalásoknál, továbbá bővítik a bölcső­dei és óvodai ellátást. Másrészt az aggle­gényeknek és a hajadonoknak, valamint a gyermektelen házaspároknak adót kell fizetniük. Heves viták után drasztikusan felemelték a válóperek illetékét. Az állam segítséget nyújt a társkere­séshez is. Az természetes, hogy a képes hetilapok rendszeresen közölnek házas­sághirdetéseket. A szófiai rádióban hétfő esténként rendszeresen szót kapnak a párkereső egyedülállók, s újabban a te­levízió képernyőjén is megjelenhetnek, hogy ezzel is javuljanak esélyeik. Az első számitógépes társkereső szol­gálatot a családi eseményeket rendező szófiai hivatal vette szárnyai alá, amely a párok összeboronálásával is gondos­kodni igyekszik a házasságkötőterem és az anyakönyvvezetők kihasználtságáról. A jelentkezőknek - a komputer gépidejét fedező, viszonylag szerény összeg elle­nében - öt oldalas kérdőívet kell kitölte­niük. A részletes válaszokban kitérhet­nek nemcsak a saját, illetve a keresett partner végzettségére, szakmájára, ér­deklődési körére és szokásaira, hanem arra is, miként gondolkodnak a gyere­kekről, a gyereknevelésről, sőt olyan ed­dig tabuként kezelt témákra, mint hogy mekkora jelentőséget tulajdonítanak a nemi életnek a házasságban. Az ügynökség minden jelentkezőnek öt esélyt kínál, hogy személyes találko­zás után ellenőrizze a számítógép vá­lasztását, vajon a megfelelő partnerrel hozta-e össze. Egyelőre ezer párkereső adatait vet­heti össze egymással a szófiai komputer, s máris megkezdődött a sorbaállás: há­romezren várnak arra, hogy adataikat és igényeiket betáplálják. A tervek szerint a számítógépes há- zasságközvetitők a főváros után még az idén megjelennek Burgaszban, Ruszé- ban és Plovdivban, s ha a módszer bevá­lik, fokozatosan kiterjesztik az egész or­szágra. A párkeresés újszerű módja - az eddi­gi tapasztalatok szerint - mit sem változ­tatott a házasulandók meglehetősen konzervatív igényein. Mint a kérdőívek elemzéséből is kideríthető, Bulgáriában a férfiak uralkodnak a családban: a jó háziasszonyoknak van a legnagyobb ke­letjük, de a nők is magasabb képzettségű és határozottan vezéregyéniségű urat keresnek maguknak. Jugoszlávia fii reform reformja Jugoszlávia újabb gazdasági reform előtt áll. A szövetségi parlament hatályon kivül helyezi a tavaly novemberben bevezetett, de eddig kevés eredményt hozott szigorító gazdasági szabályo­zókat, a részleges ár- és bérbefagyasztási rendeleket, miután nem biztosították az alap­vető célkitűzést: az infláció megfékezését. A fogyasztói árak az év végén 25, idén pedig havi át­lagban 6-7 százalékkal emelkedtek. Közben az ipari termelés nem mozdult el a holtpontról, sőt, ez év első negyedében csökkent. Egyedül a külkereskedelmi kivitel javult, ez azonban egymagá­ban nem ellensúlyozhatta az összes kedvezőtlen folyamatot. A lakosság életszínvonala tavaly to­vábbi 7 százalékkal esett. Ilyen körülmények között juttatta el a belgrádi szövetségi kormány új gazdasági re­formjavaslatait a parlamenthez, amelynek rá kell ütnie a pecsétet. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e napokban az ország egész társadalma feszült várakozásban él. Janez Zemljarics, a szövetségi kormány alelnöke nyilatkozatában kijelentette, hogy az új rendelkezések „várhatóan sokkhatást keltenek, de ezt ki kell birni”. A közvélemény ezután hirtelen árrobbanástól fél. Attól tart, hogy a szabadárassá váló termékek, főként tartós fogyasztási cikkek máról holnapra 100-200 százalék­kal is megdrágulhatnak. Mások kevésbé borúlátók, és azt várják, hogy a piaci törvényszerűségek következetesebb érvényesítésével az árak egyszerűen „kidühöngik magukat” s végül azon a szinten állapodnak meg, amit a kereslet-kinálat megszab. Az újabb reform fellélegzést jelenthet a gazdaságnak, de a párt-és állami vezetésnek is. A vál­ságból kivezető út hosszúnak és nehéznek ígérkezik. „Újabb szutjeszkai csatát kell megvívnunk, de most gazdasági téren” - mondta a napokban Szvetozar Rikanovics pénzügyminiszter. Szut- jeszkánál a II. világháború legvéresebb partizánütközetét vívták, s Így a kijelentés egyértelmű: ko­moly áldozatokra kell felkészülni. A mostanában bevezetendő intézkedések a jugoszláv kormánynak a Nemzetközi Valutaalap­pal (IMF) aláírás előtt álló szerződésén alapulnak. Egyes lapok azt Írták, hogy az IMF és a nemzetközi pénzintézetek „kényszerítették rá őket az országra”. Ez azonban nem fedi a valóságot. A megállapodással Belgrád csupa olyan kötelezett­séget vállal, amelyek mind szerepelnek az éppen öt esztendeje elfogadott hosszú távú gazdasági stabilizációs tervben. A szövetségi kormány most abból indul ki, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalások si­keres befejezésével Jugoszlávia 1,5 milliárd dollár új hitelt kap, s az ország 20-21 mil­liárd dolláros külföldi adósságállományából az 1987-1995 között esedékes 6-6,5 milliárd dollár­nyi tartozás visszafizetését elhalasztják - négy évi türelmi idővel -16 évre. Belgrád azt tervezi to­vábbá, hogy az idén 5,1 milliárd dollár bruttó külföldi kölcsönt vesz fel, amiből 2,3 milliárdot az esedékes törlesztési kötelezettségekre kell fordítania. Vagyis 2,8 milliárd dollár „friss pénzre” számit a kereskedelmi bankoktól, a hitelező nyugati országok kormányaitól, az IMF-től és a Világ­banktól. A mostani csomagterv kiinduló pontja tehát az, hogy az IMF-fel és a nyugati hitele­zőkkel sikerül megállapodni az adósság átütemezésében és új kölcsönök felvételében. Ennek fe­jében Belgrád hajlandó bizonyos kötelezettségeket vállalni, s a parlament elé terjesztett programja lényegében ezeket rögzíti. Az egész program három liberalizáción és három korláto­záson alapul. Felszabadítják az árakat, az importot és a devizapiacot, s szigorúan korlátozzák az egyéni és közfogyasztást, korlátozó pénz- és hitelpolitikát alkalmaznak. Május derekától a termékek 46 százalékának ára szabadon alakul, 14 százalékánál az árat a vállalatok oly módon képzik önállóan, hogy módosításuk előtt egy hónappal kötelesek lesznek arról értesíteni a szövetségi árhivatalt. A termékek 40 százaléka továbbra is közvetlen központi ellenőrzés alatt marad. Novemberben felszabadítják a termékek újabb 10 százalékának az árát. A célkitűzés szerint 1990-ig minden termék szabadárassá válik. Központi ellenőrzés alatt marad a mezőgazdasági termékek többsége: a kenyér, liszt, hús, tej, étolaj, cukor, valamint a petrokémiai gyártmányok. Ezek szerint az ország egyes vidékei, tagköztársaságai gazdaság- szerkezetüktől függően előnyösebb vagy hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Az éléskamrának számító Vajdaságban például már most élesen felvetik, hogy a termékárak fokozatos felszabadítása legalább két éven át sújtja őket, mert ez év végén országos viszonylat­ban az ipari termékek csupán 20 százaléka marad ellenőrzés alatt, de a Vajdaságban legalább 40 százaléka. Az idén az importnak körülbelül 40 százalékát teszik szabaddá. A devizapiac és az árfolyampolitika liberalizálásával várhatóan csökken majd a dinár jelenlegi árfolyama, (most 1 dollárért 1510 dinárt adnak). A szakemberek szerint a dinár árfolyama a ke­mény valutákéhoz viszonyítva az „első hullámban” 23-25 százalékkal esik, de a későbbiek folyamán a kereslet-kínálat törvénye szerint fog alakulni és bizonyos szinten megállapodik. A csomagterv egyik kulcsfontosságú pontja a beütemezett infláció, amely 90-95 százalékos lehet, vagyis 70-80 százalékkal kisebbnek kell lennie a tavalyinál. Senki sem tud választ adni arra a kérdésre, hogy mi történik akkor, ha a pénzromlás idén is három számjegyű lesz. Ezért foganatosítanak erősen korlátozó pénz- és hitelpolitikai rendszabályokat. A forgalomba kerülő pénztömeg legfeljebb 69 százalékkal gyarapodhat; a hitelkamatokat az inflációhoz igazít­ják. A három hónapra lekötött takarékbetétek utáni kamatláb 5 százalékkal haladja majd meg az úgynevezett revalorizációs rátát. A fogyasztást korlátozzák. Az egyéni és közfogyasztás 10 százalékkal lassabban emelkedhet, mint a vállalatok jövedelme. A bruttó személyi jövedelem 139 százalékkal lehet magasabb az időarányos múlt évi keresetnél. A szövetségi költségvetés kiadásai a 90-95 százalékos célinfláció arányában növekedhetnek. M. GY. Lengyelország Szembetűnő szerkezetváltás Előretör a lengyel kisipar Lengyelország idei gazdaságfejleszté­si terve az elmúlt évihez viszonyítva a kis­ipari termelés és szolgáltatások értéké­nek 10-11 százalékos emelkedését irá­nyozza elő. Ez a mutatószám lényegesen magasabb az ipari termelési ütem növe­kedésénél. Minthogy az 1987-es évben is hasonló volt a tendencia, amelyet prog­ramként tűztek ki az egész 1986-1990-es időszakra, egyre reálisabb annak az esé­lye, hogy a kisipar részesedése az ország ipari termelésében egyre jelentősebb mér­tékben növekszik. Ez a részesedés, amely 5-6 évvel ezelőtt még alig 8 százalék volt 1986-ban 12 százalékra, 1987-ben pedig 13 százalékra emelkedett. A gazdasági szakemberek egyetértenek abban, hogy ennek a részesedésnek viszonylag gyor­san, a legközelebbi néhány esztendő so­rán legalább 15 százalékra kell emelked­nie. Tízegynéhány év elteltével pedig az ál­lami helyiipari üzemek és műhelyek, a kis­ipari és egyéni szövetkezetek, valamint a magánszektor az ország ipari termelésé­nek 25 százalékát állíthatná elő, ezen be­lül jelentékeny lenne az exporttermelés is. Lengyelországban 1982 és 1987 kö­zött bejegyeztek mintegy 450 új kisipari szövetkezetét, közel száz állami helyiipa­ri üzemet körülbelül 650 vegyes tőkéjű kisipari vállalatot és mintegy 120000 új magánkisiparosi üzemet. Ez utóbbiak szá­ma - az 1988. január 1-i adatok sze­rint - 359000. A lengyel kisipar fejlődési tendenciáit szemlélve szembetűnő a szektorban vég­bemenő fokozatos szerkezetváltozás. Len­gyelországban a kisipar állítja elő a cipők több mint 15 százalékát a kötöttáruk 30 százalékát, a női és férfi textilkabátok 40 százalékát a játékok, a bőrdíszműáruk 70 százalékát, a.kefeáruk, a padló- és cipő­pasztáknak pedig teljes skáláját. Ezzel pár­huzamosan egyre gyakoribb példa - ex­portra is - a műszakilag magasan kvalifikált termékek előállítása. Ezek közé tartoznak a különböző orvosi berendezések (bonyolult diagnosztikai eszközök, műszerek, műtő­berendezések), mérőeszközök, mikropro­cesszoros automatikai- és vezérlőrend­szerek, laboratóriumi berendezések, isko­lai taneszközök, elektronikai elemek és alegységek. A legutóbbi két esztendőben csupán a magánszektorban több száz új gép- és berendezésgyártó vállalat alakult, valamint másfél ezer új elektrotechnikai és elektronikai műhely nyílt. Az ismert külke­reskedelmi vállalat, a Labimex, amely labo­ratóriumi berendezéseket, mérőműszere­ket stb. exportál, exporttermékeinek jelen­tős részét a kisipar és a szövetkezetek állít­ják elő. Újabban a kisiparban egyre több közép- és felsőfokú végzettségű műszaki szakember, rádiómechanikus, elektroni­kus és számítógép-technikus áll munká­ba, s ez az egész szektor és közvetve az egész népgazdaság számára mind na­gyobb távlatokat nyit. A fejlődést ösztönző impulzust egyebek között abban a tervezett törvényben látják, hogy a gazdasági tevé­kenység megkezdéséhez nem szükséges engedély, elegendő a bejegyzés. Lényegesen bővülnek a külfölddel bo­nyolított forgalom engedélyezési lehetősé­gei, sőt, egyes árucikkek esetében az en­gedélyre egyáltalán nem lesz szükség. NDK Nehéz a taxisnak, de az utasnak még inkább Amikor az egyik berlini lap április elsejei tréfaként azt írta, hogy a jövőben a rendőrségi járőrkocsik éjszakánként taxizást vállalnak, sokan üdvözölték a kissé bizarr, de nem teljesen alaptalan ötletet Az NDK fővárosában ugyanis késő este és éjszaka gyakrabban ta­lálkozni a népnyelvben Toninak becézett járőrkocsival, mint taxi­val. A városon belüli éjszakai kényszerű autóstoppolás széles kör­ben elterjedt Az autósok jó része meg is áll az integetőknek, s van aki szívességből, mások némi ellenszolgáltatásért csapnak fői önkéntes taxisnak. Ezenkívül szép számban vannak a feketézők, akik nem véletlenül kerülnek ilyen helyzetbe, hanem szállodák, szórakozóhelyek környékén lesnek a fuvarra. Az 1,2 milliós Berlin utcáit járó mintegy 800 taxi - ebből 660 az állami, a többi maszek - azonban napközben sem tudja, még megközelítőleg sem, kielégíteni az igényeket A taxiállomásokjel- iemző képe: utazni vágyók hosszú sora, kocsi egy szál se. Gyak­ran egy-másf él órát kell várni, s ez az egyébként türelemhez és fe­gyelemhez szokott NDK állampolgárokat is felbosszantja. A bírá­ló, elégedetlenkedő véleményeknek általában nemigen ad teret a sajtó. Az utóbbi időben azonban figyelemre méltóan megszapo­rodtak a taxihiány miatt háborgó olvasói levelek. Aki telefonon próbál taxit rendelni, az is minden bizonnyal csak egyszer vág bele ily vakmerő és kilátástalan akcióba. Mint az olva­sók levelei is megerősítik, az azonnali megrendelésre szolgáló számon vagy nem veszik föl, vagy foglalt, az előrendelés számán pedig csak napokkal későbbre fogadnak el megbízást De vidé­ken sem jobb a helyzet; ugyanis egy hallei lakos arról számolt be, hogyha a reggeli vonathoz taxival akar kimenni, legalább hat nap­pal korábban kell a rendelést leadnia. Ezen az áldatlan állapoton szerettek volna változtatni azzal, hogy jó egy évvel ezelőtt lehetővé tették a másodállású taxizást Mivel, egyrészt az állami taxivállalat nem kap lehetőséget a fej­lesztésre, sőt az öreg, gázra átállított Volgákból és sokat megért Ladákból álló kocsiparkját sem áll módjában felfrissíteni, más­részt a főállású magántaxisok számát sem kívánják növelni - a másodállású taxizás kiváló megoldásnak tűnt A döntés egyéb­ként része annak az utóbbi időben erősödő irányzatnak, hogy a la­kossági szolgáltatások szűkösségén, alacsony színvonalán - központi erőforrások híján és helyett - a magánszektor ösztönzé­sével próbáljanak javítani. Az érdeklődés a másodállású taxizás iránt azonban jóval elma­radt a várttól - nyilatkozta a közelmúltban a taxivállalat igazgatója. Berlinben eddig 650-en, az egész országban háromezren jelent­keztek. (A rendes taxik száma összesen 5500az egész NDK-ban.) A remélt siker elmaradásának nyilvánvalóan egyik oka, hogy a másodállású taxizást is - részben az NDK egész gazdaságára jel­lemző módon - „túlszervezték”. Mindent részletekbe menően előírtak, megszabtak és nemcsak szigorú feltételeket, korlátokat szabtak a tevékenység folytatói elé, hanem túlzott adminisztráció­val is terhelték őket A jelentkező - ha négyajtós, jó állapotban lévő autója van - a munkahelye engedélye alapján pályázhat. Ha elfogadták, szerző­dést kell kötnie a taxivállalattal, amely megszabja, hogy mikor, mely napszakokban állhat be a forgalomba. De még mielőtt ezt megtenné, minden egyes alkalommal jelentkeznie kell a vállalat három telephelyének valamelyikén, ahol bekönyvelik és megkap­ja a „kisegítő taxi" feliratú táblát Amikor abbahagyja a fuvarozást természetesen ismét jelentkeznie kell és be kell mutatnia a fuvar­jairól vezetett menetlevelét Havonta összesen hatvan, évente leg­feljebb 400 órát dolgozhat a másodállású taxis. Tarifája csakis az állami lehet azaz napközben nyolcvan pfennig, éjszaka egy már­ka kilométerenként Tekintve, hogy az üzemanyag elég olcsó - egy liter normálbenzin 1,50 márkába kerül - a kereseti lehetőség tulajdonképpen nem rossz. Általában 250-350 márkát tudnak megkeresni, ami egy főállású fizetésnek körülbelül a harmada. Az egész engedélyezési és lebonyolítási rendszer túlszervezettsége miatt azonban sokan továbbra is inkább a feketefuvarozás mellett maradnak. A hírek szerint még az idén módosítani fogják a jelenlegi rend­szert. A taxisok és az utazni vágyók egyöntetű reménye szerint a változtatás egyszerűsítést fog jelenteni. PACH FERENC (Berlin)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom