Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-26 / 125. szám

1988. május 26. NÉPÚJSÁG 3 „...a mi jövőnk is a tét!” Gulyás Katalin a KISZ Szekszárd Városi Bi­zottságának első titkára, Tolna megyei küldött az országos pártértekezleten írásban nyújtotta be hozzászólását. Néhány gondolat az ifjúságról Tisztelt Pártértekezlet! Az utóbbi időszakban gyakran elhangzik, hogy gond van az ifjúsággal. Elhangzottak olyan vélemények, hogy a fiatalok közömbö­sek, passzívak, ellenzékiek. Természetesen ilyen is van, s ez nemcsak erre a rétegre jel­lemző. Véleményem szerint a többség odafi­gyel a politikai, társadalmi jelenségekre. Aktí­van vesznek részt a KISZ által szervezett ak­ciókban, társadalmi vitákban pl. lakásvita, „szocializmusvita”. Cselekvőén vettek részt a KISZ-tagok az MSZMP állásfoglalás-tervezet vitáiban, hiszen érzékenyen érintik a változások, a jelen hely­zet a fiatalságot. Hiszen a mi jövőnk is a tét! Konkrét feladatmeghatározásra, széles kö­rű demokráciára van szükség. Tapasztalatom szerint általános bizonyta­lanság uralkodik a jövő esélyeit illetően az ifjú­ság körében is. Veszélybe került a régebben kialakult, tanult szocializmuskép. Egyre nehe- . zebb a kitűzött célok megvalósítása. A fiatalok kikerülve az iskola, a család védőszárnyai alól egy kemény, ellentmondásokkal teli világban találják magukat. Ahol sajnos leértékelődtek az eddig számukra értékként megjelenő fogal­mak. Társadalmunkban a becsületes munka, a helytállás, stb. nem kap kellő megbecsülést - a vélemények szerint. A belső, emberi értékek helyett a kiskapuk, ügyeskedés, korrupció ál­tal látják könnyebbnek a boldogulást. Ezek a problémák nap mint nap felszínen vannak az ifjúság körében. Ezekre ideológiai válaszokat is kell találnunk. Ma a fiatalok egyértelműen a reform pártján állnak, aktiv részesei kívánnak lenni a társada­lom, a politika alakításának. Ezt bizonyítja töb­bek között az is, hogy a KISZ-eseket nagy tö­megben sikerült mozgósítani a saját jövőjüket is meghatározó politikai vitákra, vélemény- alkotásra. Itt őszintén nyilatkoztak mindarról, amit közvetlen környezetükben tapasztalnak. Elmondták észrevételeiket társadalmunkról, a párt jelenlegi politikájáról, s hogy milyen kiutat látnának a jelen helyzetből. A megyei vélemények gondolom nem egye­dülállóak. Társadalmunkban ifjúságcentriku- sabb politikára van szükség, a jelenlegi sza­bályok, végrehajtások nem a pályakezdők, a fiatalok érdekeit képviselik. A rossz gazdasági helyzet aránytalanul nagy terhet ró az ifjúságra. Kilátástalannak lát­ják a lakáshoz jutást, a családalapítás lehető­ségeit. A szocializmus viszonyai között szerin­tem megengedhetetlen, hogy egy pályakezdő fölött a munkanélküliség lehetőségének árnya lebegjen! Ilyen kilátások közepette milyen jö­vőben bízhat, miben higgyen az ifjúság? Nézzük a lakásszerzés lehetőségeit!- a mai fiataloknak kevesebb bérlakás iut,- a jövedelem - és a lakás - olló nyílt,- 1980-ban 7500 Ft/m2,- 1987-ben 18 000 Ft/m2 volt a lakásár 1988-ban nem is tudható mennyi lesz! (Megyei adatokra támaszkodtam.)- ha valaki 1 évvel elhalasztja a lakás- vásárlást, építkezést, kb. 100 000 Ft-tal emel­kedik a szükséges saját erő. Hol tud ennyit ta­karékoskodni egy fiatal a fizetéséből, - netán még gyermeket is nevelni. Rontja még a helyzetet a főmunkaidő be­csületének hiánya, az itt végzett munkáért járó bér mennyisége. A régen olyan szépen meg­határozott 3x8 tartalma hova tűnt?! A fiatalok egyértelműen a bérreform mi­előbbi megvalósítását látják indokoltnak. Felvetődik bennem a kérdés: szolgálja-e ez majd a fiatalok érdekeit? Tudomásom szerint nem! A bértömeg ma­rad, csak az elosztási arányok változnak szak­macsoportonként. Ismét hátrányba kerülhet­nek a fiatalok, hacsak a teljesítményelv meg nem valósul. Gátló tényező még, hogy túl nagy a függőség az életkor és a kereset között. Fon­tos, hogy a bérek a munkaerő bővített újra­termeléséhez is elengedőek legyenek. Sajnos a bérreformtervezet ismereteim szerint nem_tükrözi a fiatalok érdekeit. Állást kell foglalnunk, hogy a bér az le­gyen bér, a szociálpolitika pedig szociál­politika. A kettő pedig ne keveredjen!!! Vajon helyes-e jelenlegi szociálpolitikánk? Többet kell tennünk azért, hogy a jövő nemze­déke azonosulhasson a szoGialista eszmék­kel! Tehát szervezett, megújulásra kész szocia­lizmus kell a párt vezetésével, olyan pártéval, amely önkorrekcióra is képes. így megfogható, konkrét értékeket biztosít a társadalom és benne az ifjúság számára. Biz­tos célt kell tűzni a fiatalok elé. Tudják mire számíthatnak a jövőt illetően. Erősíteni kell az egyén szabadságát és felelősségét. Meg kell teremteni a fiataloknak a lehetősé­get a feladatvállalásra, a vezetővé válásra. A párt és a KISZ élja nem eltérőek egymástól, erősíteni kell az egységet a közös cél érdeké­ben. A vezetés pedig merjen bízni a fiatal szak­emberekben. Bűn nem kihasználni a fiatal, magasan kvalifikált szakemberek tudását, ambícióját. A tudás hatalom, mellyel élni, s nem visszaélni kell! A ma társadalmából hiányoznak a har­mincas éveiben járó generációt fémjelző ve­zetők. Nagyobb teret kell biztosítani a felnö­vekvő nemzedéknek az önálló, felelős cselek­vésre, tudásuk, képességük bizonyítására. A párt politikájának, határozatainak megva­lósítása egész társadalmunk számára felada­tot jelent. Éreznünk kell azonban, hogy hosszú távon a célok megvalósítását a ma ifjúsága fogja végrehajtani. A mi jövőnket is építjük. Saját érdekünkben kell az átmeneti nehészégeket is vállalni, de biztosítékot szeretnénk, hogy van miért küz- denünk. A párt a fiatalok megnyerése, megtartása érdekében ifjúságcentrikusabb politikát kell folytasson! Ef az igényt támasztják alá a „szocalizmus- viták'’ folyamán elhangzottak is. Ha nem történik gyökeres változás, a fiata­lok egyre nehezebben tudnak azonosulni a párt politikájával. Természetesen a KIS? is vál­lal e feladatokból. Felvetődött a kérdés: van-e ifjúságpolitikája pártunknak? Igen. 1984-ben született egy ifjúságpolitikai határozat, melynek gyorsabb megvalósítását igényli az ifjúság. Ha változtatni kell rajta, akkor változtas­sunk, de lépjünk határozottabban a megvaló­sítás útjára. Nem elég, ha csak jó elvekkel rendel­kezünk. Attól mi várható? Annál is inkább oda kell figyelni ezekre a dolgokra, mert elindult egy folyamat, a fiatalok a KISZ-en kívül más jellegű ifjúsági szervezetekbe is tömörülhetnek. Alapján nem ez a gond. De vigyázni kell, po­litikailag kell megyerni illetve megtartani a fia­talokat, mert ha nem sikerül, számunkra ked­vezőtlen politikai befolyás alá is kerülhetnek. Itt a pártnak, a KISZ-nek egyaránt fele­lőssége van. Át kell gondolni a párt és az ifjúság vi­szonyát is! Hiszen, Lenin szavaival élve: „Akié az ifjúság, azé a jövő. Ha mi nem nyerjük meg őket, máshoz fordulnak.” GULYÁS KATALIN KISZ vb Szekszárd Feljelentosdi? Találkoztunk a szerelővel egy presszó­ban, az öccsével volt, égszínkék farmerben, alig ismertük meg. Korábban tavaly nyáron találkoztunk, amikor nyakig olajos, festékes volt. A hetven kilójával szinte egyedül vette le a nyolcvanliteres bojlert, tele vízzel. Ha leejti vagy 6 törik össze, vagy a fürdőszoba. Ha előző­leg leengedi a vizet elúszik minden, ha elzárja a vizet másokat zavar vele, ezért vállalta a koc­kázatos manővert. Sikerült ez is, mint ahogyan a gázszereléssel sem volt semmi baj. A többiekhez képest méltányos árat számított. Az utolsó szögig mindent megvásárolt, beleértve a mű­anyag festéket is, amit akkor egyáltalán nem lehetett kapni, még a nagy építőipari vállalatok­nál sem volt. Megszervezte, számlával' együtt, házhoz szállította, és még csak fel sem merült, hogy a fáradságát honorálni kellene. Legalábbis bennem nem, ha őbenne mégis így lett vol­na, nem adta jelét, mert még később is elintézett apróbb ügyeket, csak úgy szívességből. Most ül a presszóban a több szakmával rendelkező szerelő az égszínkék farmerben kez­dő szakmunkás öccsével, aki korábban segédkezett mellette. Közük, hogy abbahagyták, ha pedig valaki feljelenti őket - akkor fizet. Hogy van ez? Például úgy, hogy kap az ember az adóhivataltól egy levelet - a posta ezt is 4 forintért szállította házhoz -, amelyben kérik, hogy közöljük velük, ki tervezte a gázellátást, ki volt a ki­vitelező, mennyit fizettünk és kaptunk-e számlát. Mindenkinek - akik az elmúlt évben és az idén - gázt „vezettek” - felkínálják a feljelentő szerepét? Köszönjük, nem kérünk belőle. Biztosan többen vagyunk, mert az ügye­letes újságíróval többen közölték már, hogy ők sem kivannak senkit feljelenteni, kaptak ugyanis hasonló tartalmú felszólítást például házépítők is. A rokonságot még csak-csak, de a barátokat azóta nem merik hívni segíteni, hátha akad valaki, aki közli az adóhivatallal, hogy kik mennyit dolgoztak az építkezésen. Akkor ugyan ki fogja szétválogatni a fizetett se­gédmunkásokat a barátoktól? Úgy látszik, a bürokrácia - természetrajza szerint - mindenkit csalónak tekint mindaddig, amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják, ami nem könnyű feladat. A jog - reméljük, a szocialista erkölcs is - ártatlannak tekint mindenkit a jogerős bírói íté­letig. Félnek is a jogászok attól, hogy az adóügyek miatt jelentősen megszaporo­dik a munkájuk. Van ennek az adóhivatalos levelezgetésnek - darabja négy forint, az adófizetők pénzéből - az erkölcsieken kívül még egy másik oldala is. Ez is a bürokrácia ter­mészetéhez tartozik. Mindent a lehetséges legbonyolultabban, a legdrágábban, a lehető legtöbb papírmunkával, az állampolgárok maximális zaklatása mellett kell elintézni. Mit mondjunk, jelen esetben minden bürokratikus követelménynek sikerült eleget tenni. Az egyszerűbb megoldás az lett volna, hogy kihagyják az egészből az állampol­gárt, átballagnak a DDGÁZ-hoz, és megnézik az iratokat... IHÁROSI Látogatóban egy felsőnánai háztájiban- „Fillér, gyere ide...!” A» Ító-íászakfí Számolom a felsőnánai tetőn a krump- liföld szélén a kitűzőkarókat, egy, kettő... tíz, harmincöt... Aztán a répaföldnél már nem is folytatom, összefolyik a szemem előtt az egész, ahogy a kocsi suhan. Jó téesz a Kossuth, majd háromszáz ak­tív tagja, 2451 hektár szántóterületen árunövényt és takarmányt termel a 350 tehénnek és éves szaporulatának, amivel a nyolcszázat is elkerülik, no meg a 230 kocának és a hízóknak. A háztájinak is, mert itt nem megtűrt a háztáji, hanem ki­szolgált segítség. Magdali Tibor - a főál­lattenyésztő - fiatalember, három éve van a posztján. Meséli, most adták el a maradék lovaikat, felhagytak a lóte­nyésztéssel.- Négy csikó Kétyre meg Nánára ke­rült, egy Kurdra, a két vemhes kanca bonyhádi gazdálkodó istállójába. A ház­tájiról kérdezem, és kiderül Felsőnánán alig akar porta ahol ne lenne a gazdasági részben állat. Kétyen már más a helyzet, de ott a falun főútvonal szalad át, úgy­hogy jórészt ott sem az embereken múlik a dolog.- A mai falukép megváltozott. Reggel négy harminckor indulnak az első jára­tok, hétig még vagy négy-öt viszi innen a munkaerőt. A téesz látja el a háztájit, in­tenzív legelőgazdálkodás, egy hold ház­táji terhére 50 négyszögöl krumpli, ugyanannyi répa, de van háztáji kert kü­lön is, szállítás ingyen, a kukoricajáran­dóság egy része árpában is kérhető, kö­zös gulya, kihajtható állatokkal... mint apa a gyerekét, a téesz úgy segíti a ház­tájit itt.- Évente ezer vágósertést adnak el az emberek, 8-10 tehén van kihelyezve gazdákhoz, bikák bérhizlaláson... Igaz, az idén már nem száz, csak a fele, ami­nek az az oka, hogy nőtt a téeszben a hí­zómarha-férőhely, mert a 21 milliós re­konstrukció ezt lehetővé tette. A tejelő te­heneket kötetlen tartással, mélyalmos rendszerrel tartjuk, kész a 2-szer 12 állásos fejőház, a tejház. A 21 millió fele saját erő, saját munka, fele állami támo­gatás. Mégis az a cél, hogy itatásos bor­júként a faluból ne kerüljön el az állat, vagy tehén legyen belőle, vagy hízóbika­ként hozza a forintot ide, ahol megszüle­tett. Az is igaz, hogy fogyni látszik az a nemzedék, amely a háztájival életformát is vállalt magára - vallja a főállattenyész­tő. Arra kérem, egy jó gazdát, egy szorgal­mas téesztagot mutasson be, aki otthon is ügyeskedik, állatot tart. Erős András elnökkel szinte egy időben, ugyanazt a nevet mondják ki: Toronyi István. De siet­ni kell, mert hamarosan indul műszakra. Borjúnevelőként dolgozott, most a sza- badtartásos etetőblokkban takarmá- nyos.- Értem még soha nem kellett eljönni, mert elaludtam vagy elfeledtem volna a dolgom - fogad bennünket a házigazda, akinek a kerékpárja a veranda mellé tá­masztva már indulásra várt. Keménymar- kú, vidám ember Toronyi István, huncutul megigazítja fején a sapkát, mikor említem neki, mennyire dicsérik a téesz vezetői, csak a szemébe húzza azt, úgy válaszol.- Tisztességgel megkapom a fizeté­sem. Hogy milyen munkás vagyok, azt ne tőlem kérdezze. Beljebb invitál bennünket, mivel tudja, hogy a háztájira vagyunk kíváncsiak, magától értetődő módon rögtön az istálló felé veszi lépteit. Az idegen láttán, Fillér, - a pulimama, hátraparancsolja kölykét. A parasztkocsin frissen kaszált fű. A hu­szonkét birka szépen körbeállja és csi­pegeti. Jöttünkre szétszaladnak, fele az istállóba, fele a féltetős pajtába.- Nyírás után vannak, és a hét bárányt is leadtam már - mutat utánuk házigaz­dánk. A nyírásból jött 17 ezer forint, a hét tejesbárányért közel nyolcezer. Megva­gyunk velük szépen, én magam meg igen szeretem a birkát. Elpolemizálgatunk azon, hogy nem is igazán értjük azt, amit ebben az ország­ban szinte senki sem ért, hogy lehet ugyanaz a birka a magánszektorban gazdaságos, mikor a téeszek nagy ré­szének csak a veszteségét segíti na­gyobbá tenni.- Én nem tudom, hogyan csinálják, de hogy nem igazán jól, az biztos, mert ne­kem megéri. Megnézzük a hat szép süldőt, is, amire Toronyi István szerint a húsiparnak még két hónapig várnia kell. Megemlítem, hogy egy kakasdi gazda azt mesélte ne­kem valamikor, senkinek ne higgyek ha azt mondja, hatszáz forintnál több marad egy hízón átlagban.- Nagyon jól mondta, mondja meg ne­ki, hogy én üzenem. Minden kiadást, bevételt, takarmányt, gyógyszert elhul­lást írok, ez a legmegbízhattóbban, átlag­ban hatszázra jön ki valóban. A feleség is utánunk jön a hátsó udvar­ba, kezében vesszősöprű. Nevetve mondja, hogy nem söpörni akar vele, ne­vetve tiltakozik azon is, hogy a férj meg- rendszabályozására hozta volna: - A pulykánktól félek. Félne maga is, ha nem csak a nőkre haragudna. Érdekes, csak a lányomat meg engem kerget, ha nincs nálunk valami kézben... Ezen jókat derülünk, aztán komorabb téma is szóba jön. Már lassan húsz éve lesz, hogy Toronyi Istvánnak a szíve ria­dót fújt.- Megijedtem, ez az igazság. Sok volt a munka, nagy volt a hajtás, és visszaütött. Eddig vagy hetven bikát hizlaltunk meg. Most két év szünet van soron. Miért csi­nálom? Hát hogy haladjunk, hogy a gye­rekeinknek jól mehessen, hogy nekik ke­vesebb törődés, jobb élet jusson. A lá­nyom 19 éves, a fiú 17. Besegítenek, nem Irány a tehenészeti telep mondhatom, hogy nem. A faluról ejtünk szót, a gazda azt mondja, szorgalmas nép ez, nemrég még 180 tehenet hajtott a gulyás a legelőre, de mára jó ha 80 ma­radt a falkával. Megtudjuk, a lovat is azért tartják, hogy könnyebb legyen a testvér­nek is, neki is van földje, elkel a fuvar szinte naponta, így még igazodni sem kell ahhoz, hogy a téesz mikor tudna ad­ni. A munka mellett azért jut egy kis idő szórakozásra is, ketten a feleséggel egy­két napos kirándulás, fürdés jól szokott jönni. A főállattenyésztőről is faggató- zom, az a véleménye egyre inkább bele­jön, nem számít hogy fiatal.- Megtanult parancsolni az időseb­beknek, és ez jó, mert rájött arra is, hogy a nemet is ki kell tudni mondani. Ha meg nekünk van igazunk, hát belátja - mondja Toronyi István. Toronyi István nagyon kedveli a birká­kat, most azon töri a fejét, hogyan is sze­gődjön el juhásznak. Mondja, ha a téesz venne birkákat, ő azonnal elvállalná, ért is hozzá, és ami fő, szereti is. Ajánlata most is van, de még nem döntött.- Kétszáz jó birkát elvállalnék szíve­sen. Ha értelme lenne, mennénk is, be­zárnánk a kaput itthon, és irány a birkák... Egy birkán kétezernél több is kell, hogy maradjon évente. Aki nem így tudja, hát ne csinálja. Már nagyon készülődne a tehenészeti telepre, érezni minden mondatán, moz­dulatán. Udvarias ember, hát nem szól, hogy menni kellene már. Aztán nyugtatja önmagát is, tudják, hogy hol késik. Legu- gol, újra sapkát igazít és füttyent, majd halkan szól: - Fillér, gyere ide...! A kutyája majd a nyájnál is társa lesz. Az ölébe bújik. Olyan típusú ember Toro­nyi István, aki nemcsak a kutyáját szólíja így, de minden egyes fillérért maga dol­gozik meg. ő már tapasztalta a mondás Igazát: sok kicsi sokra megy. Kérdem bú­csúzóul, hogy mit tesz, ha most százával jönnek ide a birkákat ajánlani.- Majd huncut leszek, a legjobb aján­latot elfogadom - mondja. Egy kemény kézfogást követően már a kerékpáron ül­ve int vissza:- Viszlát, vár a munka... SZABÓ SÁNDOR Fotó: S. M.- „Nekem megéri” - mondja Toronyi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom