Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-04 / 105. szám

2 NÉPÚJSÁG . 1988. május 4. Lengyel sztrájkok A lengyel vezetés nagyobb türelmet, felelősségteljes magatartást és ésszerű áldozatvállalást vár a társadalomtól a gazdasági reformok bevezetéséhez, a gazdasági helyzet javításához. így össze­gezhetők azok a kommentárok, amelyek a múlt hét eleji lengyelországi sztrájkok okaival és esetleges következményeivel foglalkoznak. Senki nem vitatja, hogy a felhalmozó­dott gazdasági =és szociális problémák igen érzékenyen érintik a dolgozók tö­megeit. Ám azt sem ígérte senki, hogy az 1982-vel kezdődött reform, majd az 1987-ben beindított 2. szakasz - amely radikális változásokat irányoz elő a gaz­daságirányításban, a jövedelempolitiká­ban, az árrendszerben - egy csapásra emelné a lakosság életszínvonalát. Épp ellenkezőleg: a kormány három nehéz évet helyezett kilátásba, amit arra kívánt felhasználni, hogy érezhető fordulatot ér­jen el a gazdaságban, javítsa a belső pia­ci helyzetet, egyensúlyt teremtsen a jöve­delmek és az árukínálat között - amit évek óta szakadék választ el, lehetetlen­né téve a kellő érdekeltség megteremté­sét, az infláció megfékezését. Az elmúlt néhány évben a lakosság jö­vedelmei az árukínálat bővülését és az árszínvonal emelkedését jóval meghala­dó ütemben nőttek. A vállalatok „liberá­lis” bérpolitikája, a teljesítményektől el­szakított béremelések eredeti céljukkal ellentétes hatást értek el. Az infláció ger­jesztésével maguk ásták alá a jövedel­mek reálértékét. Ezt az ördögi kört kívánja a kormány megszakítani, azt a célt tűzve ki az idei évre, hogy a fogyasztói árszínvonal emel­kedése legalább néhány százalékkal előzze meg a bérek növekedését. Ez a közgazdaságilag és össztársadalmi ér­dekből nézve is egyetlen helyes program került veszélybe az év első negyedében tapasztalt rendkívül gyors bér-és jövede­lemkiáramlás miatt, és ezt a veszélyt nö­velik a felerősödött, sztrájkokkal is támo­gatott bérkövetelések. (Érdemes meg­említeni, hogy január és március között az átlagbérek 46, a lakosság jövedelmei 60, a fogyasztói árszínvonal 45 százalék­kal nőtt.) Ilyen helyzetben került sor először Bydgoscbari és Inowroclawban 12 órás közlekedési sztrájkra, majd a Nowa Hu- ta-i Lenin kohómű néhány részlegében munkabeszüntetésre. Mindenütt a bérek emelését követelték a dolgozók, s egyik esetben sem tartották be a sztrájkok szervezését szabályozó szakszervezeti törvényt. Az pedig előírja: a munkabeszüntetés csak akkor törvényes, ha már minden le­hetséges eszközt kimerítettek a meg­egyezés érdekében, s ha azt legalább egy héttel korábban bejelentették. A szakszervezetek nem ismerik el a tör­vénytelen sztrájkokat, mondván, hogy nem ők hirdették meg - bár erre csak a szakszervezeteknek van joga -, mind­azonáltal az igazi probléma: honnan te­remtsék elő a béremelések fedezetét, amikor sem a kohómű, sem a bydgosci vajdasági tanács, sem pedig a végletekig leterhelt költségvetés nem rendelkezik a szükséges eszközökkel. A bydgosciak már megállapodtak a béremelések mértékéről, amikor a Nowa Huta-iak még tárgyaltak, de egyik eset­ben sem az volt a vita tárgya, hogy vajon eléggé megfizetik-e a kohászokat, vagy indokolt-e a bydgosciaknak a többi nagyváros közlekedési dolgozóinál lé­nyegesen alacsonyabb munkabére. Ha­nem az, honnan és minek a kárára te­remtsék elő az utóbbi esetben például mintegy évi 1,5 milliárd zlotyt. A bydgosci vajdasági tanács a közlekedési vállalat nagyobb takarékosságával, a jegyek árainak emelésével és a tanácsi támoga­tás növelésével, néhány korábban elter­vezett fejlesztés leállításával igyekszik pénzt szerezni. Mi történne, ha országszerte követnék a bydgosci „példát" - vajon a többi gaz­dálkodó szervezet, az egész népgazda­ság képes lenne az ilyen követelések kielégítésére az infláció gyorsulása, a gazdaság hanyatlása nélkül? Aligha. Er­re utal a LEMP KB Politikai Bizottságának határozata arról, hogy felhatalmazza a kormányt radikális döntésekre, a bér- és árverseny megfékezésére. A bérek és az árak növekedése közötti helyes arány megtartását nevezte a legfontosabb fel­adatnak Zdzislaw Sadowski miniszterel­nök-helyettes is, aki úgy fogalmazott, hogy a reform jövője függ a belső egyen­súly további romlásának megfékezésé­től. A gazdasági vezetés a maga részéről egyébként igyekszik mindent elkövetni az infláció féken tartására: Március vé­gén hefagyasztották a termelői árakat, szigorú árellenőrzést vezettek be, amit kiterjesztettek a központilag nem szabá­lyozott árakra is, és meghatározatlan idő­re meghosszabbították az áremelések bejelentési kötelezettségét. A pénzki­áramlás fékezésére szigorú takarékos- sági programot hirdettek a költségvetési szerveknél, számos nagy beruházást leállítottak a bányászatban, a kohászat­ban és a hajógyártásban. Mindezt egybevetve könnyű felismer­ni, hogy az ország ellenzéki erői a feszül­tebbé vált társadalmi helyzetet azonnal saját politikai céljaik megvalósítására akarják felhasználni. A Trybuna Ludu számol be arról, hogy a bydgosci közlekedési vállalatnál a sztrájk hírére azonnal megjelent Jan Ru- lewski, az egykori „Szolidaritás” egyik szélsőséges vezetője, akit azonban a munkások rövid időn belül kitessékeltek az üzem területéről, mint ahogy Válasz nélkül hagyták Lech Walesa, volt „Szoli- daritás”-elnök telefonüzenetét is, amely­ben biztosította a dolgozókat: „Egész na­pos ügyeletet tart”. Az ellenzék „készen­léte” nem volt meglepő, különösen nem május 1 -je előestéjén, hiszen már-már hagyomány,.hogy ezek az erők minden évben kísérletet tesznek a hivatalos má­jus elsejei ünnepségek megzavarására. zs. zs. Erdős Andre nyilatkozata a záródokumentumról A záródokumentum kidolgozásában mindeddig konkrét eredményeket még nem mutathatott fel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet bécsi utó­találkozója - mondotta Erdős André nagykövet, a magyar küldöttség vezetője kedden a találkozó plenáris ülésén. Ép­pen ezért üdvözölte a már elkészült nen\ hivatalos munkaokmányt és rámutatott" arra, hogy a benne foglalt javaslatok és elképzelések minden bizonnyal tükrö­ződni fognak a semleges és el nem köte­lezett országok által a napokban elkészí­tendő átfogó záródokoumentum-terve- zetben. A magyar nagykövet kifejtette, hogy ezeknek a javaslatoknak új eszközöket és módszereket kell kijélölniük egymás kulturális értékeinek megismertetésére. Elő kell segítenünk a közös európai kul­turális tudat erősítését, megőrizve ugyanakkor a nemzeti kultúrák eredeti­ségét és sokszínűségét. Figyelembe kell venniük, hogy az egyes országok tech­nológiai fejlődésében mutatkozó szint- különbség, valamint az egyes kultúrák szélesebb elterjedtsége hathat a kulturá­lis értékek terjesztésének lehetőségeire is. Elő kell segíteniük a kulturális értékek megőrzését szorgalmazó nemzetközi együttműködést, többek között a népmű­vészeti hagyományokban. A nagykövet fontosnak minősítette, hogy a budapesti kulturális fórum tapasztalatai jelentősé­güknek megfelelően helyet kapjanak a záródokumentumban és meggyőződé­sét fejezte ki, hogy a kulturális örökségről rendezendő krakkói szimpózium hozzá fog járulni az európai kulturális párbe­szédhez, a közös cselekvéshez. Erdős André felhívta a figyelmet arra, hogy a bécsi találkozó jelenlegi szaka­szában a közös megfogalmazások, a kompromisszumok felkutatására kell a hangsúlyt helyezni. Ennek kapcsán utalt az emberi jogi mechanizmus témájában előterjesztett legutóbbi nyugati elképze­lésekre. Birkanyírás Új-Zélandon Wellingtonban, Uj-Zéland fővárosában találkoztam egy maori származású miniszterrel és két maori felszolgáló­lánnyal a „méhkasnak” is becézett parlamenti épületben. Az elnevezés nem a parlamenti életet jellemzi - ha netán valaki­nek ez jutna eszébe róla -, mindösze az ultramodern új parla­menti épület külsejét. A maorik, Új-Zéland őslakosai nap­jainkban az ország 3,3 milliós lakosságának mintegy nyolc százalékát teszik ki. Már régóta nem harcolnak a földjükre betelepedett ango­lok és egyéb nációk ellen, s népművészeti faragásaikat és egyéb remekeiket büszkén mutogatják a wellingtoni mú­zeumban, s árusítják borsos áron az üzletekben jópénzű kül­földi turistáknak. De, hogy visszatérjek a kiinduláshoz, a mao­ri miniszter kedves és közvetlen volt, megfordult Magyaror­szágon és elkötelezett híve az új-zélandi-magyar kereskede­lem fejlesztésének. A maori lányok viszont csekély hét dollárért remek birka­szelettel vendégelték meg a parlament étkezdéjében. Ausztrália után Új-Zéland bizony picinyke országnak tűnik. Holott több szigetből áll, s területe csaknem a háromszorosa Magyarországénak. A tájékoztatók szerint Új-Zéland éghajla­ta mérsékelt óceáni, s ennek megfelelően kellemesen enyhe. 1 A valóság azonban rácáfol erre. Megérkezésünk előtt ép­pen egy ciklon vonult át errefelé és most is esik az eső. A cik­lon a helyiek részére sok kellemetlenség és anyagi kár mellett kellemes hűvöset, részünkre viszont didergető kiábrándult­ságot hozott az ausztráliai meleg után. Pedig Sydneytől a tá­volság légvonalban mindössze ezerhatszáz kilométer. A dimbes-dombos fővárosban éppen nyarat záró szezon végi kiárusítás zajlik. Leszállított áron, körülbelül negyven amerikai dollárért már lehet kapni igazi új-zélandi gyapjúpu­lóvert. S akinek erre nem telik, kilenc dollárért vehet rövidujjú nyári inget. A csodálatosan szép maori faszobrokat és kerá­miákat legfeljebb nézegetni érdemes, mert az árakat nem ke­let-európai pénztárcához szabták. Azzal vigasztalom magam, hogy különben sem venném meg a vigyorgó istenszobrot, mert fölöttébb giccsessé teszi, hogy a szemei opálból vannak és meglehetősen gúnyosan merednek rám. Alig időzik küldöttségünk itt, de éppen eleget ahhoz, hogy eltévedjek. Liften megyek le a szálloda húszadik emeletéről a szomszédos áruházba. Vissza már nehezen találok, s csak többszöri liftezés után jövök rá, hogy a szálloda pártoldalba épült, s a földszintje a hetedik emeleten van. Azért sikerül idő­ben repülőgépre szállnom, amely elvisz egy másik szigetre, s annak század eleji angol stílusú központjába. Kis villaházak, templomok - és természetesen James Cook kapitány szobra. Ő fedezte fel az angoloknak Új-Zélandot. Innen, ebből a tiszta és kellemes hangulatú városból látogatunk el vidékre, hogy belekóstoljunk az ország mindennapi életébe. Elvisznek bennünket busszal egy tipikusan helyi érdekes­ség, egy szarvastenyészet megtekintésére. A magyar vadál­lományra büszke látogatónak kissé meghökkentő szarvasok ezreit látni, amint békésen legelésznek a sok-sok kilométeres drótkerítéssel körülvett területen. Itt szinte futószalagon te­nyésztik a szarvasokat. Nem pénzes külföldi vadászok kedv­telésére, hanem a húsukért és bőrükért. Embert közel, se távol nem látni. A szarvasok minden jel szerint igen jól érzik magukat a villamos árammal telített kerítések között. A fülükre szerelt parányi készülékek révén a telep számítógépe éber figyelemmel kiséri minden lépésüket. Ezután egy új-zélandi birkafarmot látogatunk meg. A gaz­da, Gordon Fulton és felesége messziről jött vendégnek kijá­ró udvariassággal ecseteli a négyszáz hektáros gazdaság mindennapi életét. Háromezer birkát legeltetnek. Ezek is árammal telített drót­kerítések között élnek. A gazdaság körüli teendőket Gordon úr, nyugdíjas korú apja, a felesége, óvodás korú gyermeke, és - talán mondanom sem kell - egy rátermett .birkaterelő ku­tya látja el. A birkák télen-nyáron a szabadban vannak, s kis teherko­csiról szórják nekik a szénát, amikor nem zöldell a rét. A gazdaság kitűnően felszerelt, saját gyapjúbálázó gépük is van. A gazda még a birkanyírást is bemutatja. Ez valaha mű­vészetnek számított Új-Zélandon, de most már géppel végzik. A gazdálkodás természetesen kifizetődő, s idénymunká­sokat csak az aratás vagy szénakaszálás és betakarítás ide­jén alkalmaznak. A gazda és családja ebéddel kínál. Titokban frissen sült, ropogós birkapecsenyében reménykedem, de csak hidegtállal traktálnak, ami némi csalódás. Pedig - mint mondják - hatvanhétmillió birka van Új-Zélandon: a szigetor­szágnak ez a legnagyobb kincse. Mindabból, amit láttunk, azt hiszem, lenne mit tanulnunk birkatenyésztésben, s talán a mezőgazdaság rtiás ágaiban is a tehetséges új-zélandi gaz- * dálkodóktól. ÉLIÁS BÉLA Grósz Károly Nagy-Britanniába látogat Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Margaret Thatcher kormányfő meghívására május 4-én, szerdán hivatalos látogatásra Nagy- Britannia és Észak-irország Egyesült Királyságba utazik. Paks fellebbez A Magyar Villmos Művek Tröszt és a Paksi Atomerőmű Vállalat képviselői a kis és közepes aktivitású radioaktív hul­ladékok Ófalu térségébe tervezett végle­ges elhelyezésével kapcsolatban az alábbiak közlését kérték a Magyar Táv­irati Irodától: Az Ófalu-Feked-Véménd térségében létesítendő kis és közepes aktivitású hul­ladékok végleges elhelyezésével kap­csolatban a beruházó Paksi Atomerőmű Vállalat, illetőleg a generáltervező Erő­mű- és Hálózattervező Vállalat által meg­bízott szakértői intézmények, továbbá a Baranya Megyei Tanács, valamint a tár­sadalmi bizottság által felkért szakértők a múlt héten közös egyeztető megbeszé­lést tartottak, amelynek jegyzőkönyvét a felek képviselői aláírták. A Paksi Atomerőmű Vállalat és az Erő­mű- és Hálózattervező Vállalat, továbbá az általuk megbízott intézmények szak­értői szerint a szakmai vita megállapítá­sai nem adnak alapot a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya eluta­sító szakhatósági állásfoglalására, amelyben nem járult hozzá a létesítési engedély kiadásához. Miután a határozat indoklása tételesen cáfolható, a beruházó az elutasító szak- hatósági állásfoglalást megfellebbezi. PANORÁMA PÁRIZS - Zahir Sah, a volt afgán ural­kodó egy francia lapinterjúban megerő­sítette, hogy a szovjet csapatok kivonása után kész visszatérni hazájába és részt venni az újjáépítésben, anélkül, hogy uralkodó szerepre törne. Zahir Sah, aki 15 évvel ezelőtt vesztette el trónját és rö­videsen nyugatra távozott, Rómában adott interjút a Le Figarónak. Egyebek között kijelentette: „Mint hazafi teljesen az afgán nemzet rendelkezésére állok, méghozzá minden feltétel és követelés nélkül.” Zahir Sah világosan leszögezte, hogy nem követeli vissza a trónját és kész „szolgálni az afgán népet bármely minőségben.” A monarchia visszaállítá­sának kérdése fel sem merül... Az exki- rály kifejtette, hogy a szovjet csapatok ki­vonása nyomán nem tart véres belviszály kitörésétől és a hagyományos nemzet- gyűlésre, a Lója Dzsirgára tartozik, hogy kidolgozzon egy új alkotmányt. WASHINGTON - Mégsem küldenek hajókat az amerikai parti őrség állomá­nyából a Perzsa-öbölben állomásozó flotta megerősítésére. Ezt a Pentagon je­lentette be, közölve, hogy Carlucci had­ügyminiszter egyelőre nem tartja szük­ségesnek a kisméretű, de az iráni naszá­dok ellen könnyebben bevethető hajók felhasználását. Eredetileg azt tervezték, hogy hat-tíz ilyen hajót vezényelnek át az Öbölbe. A hivatalos közlés szerint a tér­ségben levő amerikai flotta „elegendő ar­ra, hogy megvédje az Egyesült Államok érdekeit, az amerikai zászló alatt közle­kedő hajókat, valamint a bajba jutott semleges hajókat”. A parti őrség hajói­nak átvezénylési terve heves ellenállást keltett a kongresszusban, azonban nem azért, mert egy ilyen döntés az amerikai kötelezettségek kibővítését eredmé­nyezné: a kongresszus vezetői elsősor­ban amiatt tiltakoztak, hogy a hajókat ki­vonnák a kábitószercsempészet elleni akciókból az Egyesült Államok parti vi­zein. He Díszdoktorrá avatta'a jobboldali televí­ziós prédikátor, Jerry Falwell saját egye­teme Oliver North volt alezredest, az irá­ni-kontra politikai botrány főszereplőjét, aki ellen vádat emeltek Washingtonban. North az ünnepségen kijelentette: a ma­ga részéről kitüntetésnek tekinti a váda­kat, amelyeket szerinte egyebek között azért emeltek ellene, mert „megkísérelte kiszabadítani a túszul tartott amerikai­akat” és „kiállt a szabadság mellett”, ami­kor titkos alapokból pénzelte a nicara- guai kontrákat. Kijelentette: eddig két­millió embertől kapott olyan üzenetet, üdvözletét, amely egyetértéséről biztosí­totta és állást foglalt mellette. * Washingtonban hétfőn befejeződött az atomenergia békés célú felhasználásá­val foglalkozó szovjet-amerikai együtt­működési bizottság ülése. A tanácsko­zás befejezésekor a szakértők jegyző­könyvet írtak alá, amelyben javasolják kormányaiknak á két ország polgári atomipari együttműködéséről szóló szer­ződés ismételt megújítását. Befejeződött a cukorrépa vetése Gyors ütemben haladnak a tavaszi munkák: a gépek folyamatosan dolgoz­nak a határban és egyelőre - bár ez nem mindenütt előny - még kisebb esők sem zavarják a vetést. A cukorrépa vetőmagja már ország­szerte földben van. A tervezettnél mint­egy 20 ezer hektárral nagyobb területre vetették el a gazdaságok a cukorgyári alapanyagot, amelyre termeltetési szer­ződést kötöttek az iparral. A MÉM koordi­nációs bizottsága korábban megvizsgál­ta, hogy milyen következményekkel jár­hat ez a többlet terület és úgy döntött nem vállalt felelősséget az innen kikerülő áru sorsáért. Az esetleges értékesítési gondok következményeiért a gyáraknak kell vi­selniük a felelősséget, amennyiben« az őszi időszakban a terméstöbblet elhelye­zése korlátokba ütközne. A cukorgyárak, valamint a termelők ezúttal együttesen hozták meg a döntést, bízva abban, hogy a növénytermesztésnek ebben az ágá­ban érdekeltek - a kockázatot is betudva - a későbbiekben együttesen találják meg számításukat. A kukoricát is folyamatosan vetik, a MÉM adatai szerint eddig 740 ezer hek­táron mentek végig a vetőgépek, s ez azt jelenti, hogy a tervezett vetésterület két­harmadával végeztek. Ha az időjárás to­vábbra is kedvez, a nagy teljesítményű vetőgépek néhány nap alatt megbirkóz­nak a hátralévő feladattal. A kukorica az idén elég nehézkesen kel ki, még a ko= rábban elvetett táblákban is szunnyad a mag; a keléshez kívánatos 8-10 Celsius- fokos talajhőmérsékletet sokfelé még mindig nem mutatják a hőmérők, csakis az utóbbi napokban kezdett fölmeleged­ni a termőföld és teremtődött meg ezzel a csíra fejlődésének egyik fontos feltétele. A napraforgó 85 százalékát vetették el, ezzel a munkával lényegesen jobban áll­nak, mint az elmúlt év azonos időszaká­ban. A tavaszi vetések általában mindenütt szépen sikerültek: a mezőgazdasági nagyüzemekben a legtöbb helyen minta­szerű szakmai munkát végeztek. A fris­sen vetett táblák látványa még a hozzá nem értőket is meggyőzi arról, hogy az állami gazdaságokban és a tsz-ekben - kihasználva a nagy teljesítményű, kor­szerű gépeket, nagy hozzáértéssel dol­goztak, s - szinte asztal simaságúra munkálták el a remekül előkészített és frissen vetett földeket. A határszemlék tanúsága szerint egyébként örvendetesen jól mutat a bú­za, szépen fejlődik országszerte a nö­vényzet. A rozs sokfelé térdig ér és az őszi árpa talán még előbbre is van fejlő­désben, mint ahogyan azt a naptár indo­kolná.

Next

/
Oldalképek
Tartalom