Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 117. szám
Gazdálkodás és ökológia Vita az atomtemetőről „A tandíjat utódaink fizetik” Az aggodalom, a jószándékú bírálat és a tenniakarás volt kiérezhetö minden hozzászóló szavaiból, akik a tegnap délelőtt a Gazdálkodás és ökológia című tanácskozáson megnyilatkoztak. Aggodalom a föld és ezen keresztül a saját jövőnkért, jószándékú bírálat a ma még sajnos általánosnak mondható, csak a közeljövő érdekeit figyelembe vevő gazdálkodási módokért, és tenniakarás a természeti értékek megmentéséért. A tudományos hetek rendezvénysorozatába tartozó tanácskozást Rózsa Attila, a KSZE igazgatóhelyettesének köszönő szavai után Bea József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese nyitotta meg. Felhívta a figyelmet napjaink legveszélyesebb környezetvédelmi problémáira, a savas esőre, a talajok el- savanyodására, a túlzott kemizálásra, s az övé volt a címben idézett gondolat, miszerint az általunk elkövetett hibák és tévedések leszármazottaink életét fogják megnehezíteni. Dr. Balog János akadémikus, az ELTE nyugalmazott tanszékvezető egyetemi tanára a következő vezérgondolat köré építette föl mondanivalóját: „A földet nem apáinktól örököltük, hanem gyerekeinktől kaptuk kölcsön, használatra.” Vagyis úgy kell (kellene) gazdálkodnunk, hogy fiaink érintetlenül kapják azt vissza tőlünk. Alapvető problémaként azt jelölte meg, hogy a mezőgazdaságot, mint állandóan növekvő rendszert kell beillesztenie az emberiségnek egy nem végtelen teherbíró képességű és növekedni tudó ökoszisztémába, amit a Föld bioszférájaként ismerünk. Példaként megemlített dr. Balogh János egy valóban elrettentő számadatot: a bolygónk tüdejeként becézett trópusi őserdőnek - amelynek a hatvanas években még több mint háromnegyede létezett - ma már csak mintegy húsz százaléka áll! Emellett a hallgatóság azt is megtudhatta, hogy a föld tízmillióra becsült állatfaja közül négymillió kipusztult (eddig) anélkül, hogy megismertük volna őket. A természet pusztulását megakadályozó munka legnagyobb hosszú távú veszélyeztetését pedig abban látja dr. Balogh János, hogy hazánkban a kutatásra és fejlesztésre fordított összeg a költségvetésnek mindössze 0,7 százaléka. A legkevesebb egész Európában és a modern világban. A hozzánk hasonló fejlettségű országokban is 2,5-2,8 százalék ez a szám. Következő előadóként dr. Zaják Árpád a vadvédelem aktuális problémáiról szólt. Megemlítette, hogy hazánkban nagyon lecsökkent az apróvadállomány, aminek az az oka, hogy a mezőgazdaság fejlődése miatt lecsökkent az életterük, de a tarlóégetés és bizonyos veszélyes növényvédő szerek is sokat árthatnak. Velkei Károly a kiskunlacházi Pereg Mgtsz főagronómusa Mi így csináljuk címmel tartott előadást arról, hogy a téesz hogyan dolgozik környezetbarát módszerekkel a természet megóvása érdekében, végül dr. Pintér Éva „hivatalos természetvédő”, a pécsi környezetvédelmi hivatal (csak nyártól tartoznak majd az új Vízgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium fennhatósága alá) munkatársa arról beszélt, hogy az utóbbi időben a megyén belül az újonnan létrehozott természetvédelmi területeken (Szedres, Bikács és Németkér környékén) milyen sok - számukra is meglepő - növény- és állatritkaságokat fedeztek fel, melyeknek nagy része csak ezen a tájon található ma már. Az Országgyűlés kulturális bizottságának ülése A hazai kutatóintézetekben, egyetemeken folyó alapkutatások helyzetét tárgyalta meg keddi ülésén az Országgyűlés kulturális bizottsága az MTA Roosevelt téri székházában Horn Péter elnökletével. A képviselőknek Berend T. Iván akadémikus, az MTA elnöke adott rövid tájékoztatást az MTA történetéről, felépítéséről, továbbá feladatairól, amelyeknek 1986 óta egyik legfontosabbika az országban folyó alapkutatási tevékenység irányítása-koordinálása, illetve az ehhez kapcsolódó Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) pályázatok gondozása. Utalt annak a szemléletnek a veszélyeire, miszerint az alapkutatás helyett hazánkban elsősorban az alkalmazott kutatásokra és a licencvásárlásokra kellene nagyobb erőforrásokat fordítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy színvonalas alapkutatás nélkül megszűnik a külföldi eredmények befogadásának, szellemi hasznosításának lehetősége, hazánk kikerül a tudomány nemzetközi vérkeringéséből, s a magyar tudomány elveszti eddigi eredményei alapján kialakult rangját. Az alapkutatások csak látszólag öncélúak. Megtérülésük ugyan az alkalmazott kutatásénál jóval hosszabb átfutási időt vesz igénybe, nélkülük nem születhettek volna meg azok az eredmények, amelyeket például a mezőgazda- sági fajtanemesítésben, a gyógyszerkutatásban vagy éppen a számítástechnikai programok exportjában elértünk. A számítások bizonyítják, hogy az alapkutatásba befektetett összegek már a szerzői és licencdíjak bevételéből is bőségesen megtérülnek, s nem véletlen - mondottahogy a fejlett országok e területen mindenütt megnövelték a költségvetési ráfordításokat. A társadalmigazdasági kibontakozás meghatározó kérdése: mennyire érvényesül hazánkban a gyakorlatban is az a felismerés, hogy az alapkutatás húzóágazat, továbbá, hogy ennek megfelelően változásra van szükség e tevékenység finanszírozásában is. Ma Magyarországon a költség- vetés mindössze 0,7 százalékát fordítják kutatásra, míg a fejlett országokban például 5-8 százalékát. Hazánkban a kutatóintézetek működési költségeinek úgy csupán 21 százalékát fedezi a költségvetés, a többit saját bevételeikből teremtik elő. Az önfenntartás kényszere miatt félő, hogy egyre több olyan feladatot vállalnak, amely alaptevékenységüktől eltéríti őket. Gondot jelent az is, hogy a nagy tudós-kutató egyéniségek mindinkább külföldön tudják csak az alapkutatásaikat végezni, s veszélybe kerül a magyar kutatógárda megtartása. Emlékeztetett rá, hogy mind az MTA elnökségének korábbi állásfoglalásaiban, mind a mostani közgyűlésen megfogalmazódott: az 1990-es évekre fokozatosan el kell érni, hogy a mai 21 százalékos arány megkétszereződjön. Ahhoz, hogy az alapkutatások a korábbinál hangsúlyosabb támogatásban részesüljenek - hangsúlyozta az MTA elnöke -, szükséges lenne, hogy az Országgyűlés is felkarolja az alapkutatások ügyét, s a Parlament a jövőben döntő szerepet kapjon a kutatásfinanszírozás költségvetésé nek meghatározásában. Ehhez kérte a kulturális bizottság támogatását is. Az ülésen felszólalt többek között Bo- zsó Jánosné Tolna megyei képviselő is. Csúcstalálkozó - megállapodásokkal Egy magas állású amerikai kormány- tisztviselő szerint számos kétoldalú szovjet-amerikai megállapodásról kezdődtek tárgyalások a moszkvai csúcstalálkozó előtt és megvan a lehetőség, hogy több megállapodást is aláírásra készíthessenek elő május végére. A kormánytisztviselő, aki kérte nevének elhallgatását, azt mondotta, hogy elsősorban a kulturális területen és a kétoldalú tudományos együttműködés terén lehetségesek új megállapodások, de több más témakörben is megegyezést írhatnak alá. A két ország hat évre szóló kulturális megállapodását 1985-ben írták alá, és most annak második hároméves szakaszára dolgozzák ki a munkatervet. A diplomata szerint az első szakaszban kielégítően, sőt jól haladt a terv megvalósítása és amerikai részről különösen elégedettek azzal, hogy bővültek a közvetlen, nem hivatalos találkozók a két ország állampolgárai között. Az amerikai tisztségviselő a tudományos együttműködés kérdései közül az alapkutatások terén kialakított kapcsolatok bővülését tartja elsősorban lehetségesnek. Az emberi jogok kérdéséről szólva az amerikai kormánytisztviselő úgy vélekedett, hogy „az nem pusztán kétoldalú kérdés”, és bár a Szovjetunióban „számos területen van javulás, az eredmény még nem elégíti ki az Egyesült Államokat”. A szakemberek véleménye továbbra is ellentétes Ha nem Öfalun létesül\ akkor hol lesz? Közel hat órán át hallgattam a tudományos igényű, szinte minden részletre kiterjedő tájékoztatókat, az azt követő több mint kétórás vitát. Az ötven résztvevővel egyetemben viszont úgy hagytam el Szekszárdon a régi megyeháza nagytermét, hogy a hazai atomtemető ügye egy tapodtat sem haladt előre. Szakmájukban elismert kutatók, professzorok adtak számot eddigi munkájukról a tegnap rendezett konferencián, melynek szervezője a MTESZ Tolna Megyei Szervezete környezetvédelmi bizottsága, illetve a Pécsi Akadémiai Bizottság atomtechnikai szakbizottsága volt. A közvéleményt immár meglehetősen felkavaró téma előzményeiről, a lezajlott falugyűlésekről, a televízió által is közvetített vitáról, gondolom, külön nem szükséges szólni. Arról sem, hogy a beruházó képviselői, a különböző kutató intézetek és egyetemek valamint vállalatok szakemberei hányadszorra kerültek ismét az érdeklődés középpontjába! Az elnöki tisztet betöltő dr. Czeglédi Béla kandidátus elsőként dr. Pred- merszky Tibort, az orvostudományok doktorát kérte föl előadásának megtartására, aki az egészségi kockázatot értékelte a környezetvédelem szempontjából. Bevezetőjében utalt arra, hogy a hazai lakosság 43 százaléka él szennyezett területen, s a környezetvédelemre évente költött 11,5 milliárd forint nem elégséges az ártalmak mérséklésére. Szólt Csernobilről, annak várható következményeiről, amit még utódaink is érezni fognak, a genetikai károsodás miatt. Ezt követően Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugárvédelmi osztályvezetője adott tájékoztatót az atomerőmű radioaktív hulladékainak kezeléséről, azok szállításáról, illetve végső elhelyezésükről. Elmondta, hogy a kis és közepes szennyezettségű radioaktív hulladékot a főépületben kialakított tárolókban raktározzák, a szilárd hulladékot pedig a püspökszilágyi atomtemetőbe szállítják. Hangsúlyozta, hogy a radioaktív hulladékok üzemen belüli, illetve atomtemetői tárolásának technológiája megoldott, de legalább ennyire nagy fontossággal bír a hulladékok közúton történő szállításának biztonsága is. Végső soron ezért is az az álláspontjuk, hogy a minden feltételnek megfelelően, lehetőleg az erőműhöz minél közelebb alakítsák ki a végleges tárolót. A továbbiakban dr. Horváth Zsolt, a Földmérési és Talajvizsgáló Vállalat igazgatóhelyettese adott számot a több mint egy évtizede folyó kutatásokról, amelyek, a nagyfelezésű izotópok elhelyezését hivatottak megoldani. Sajnálattal említette meg, hogy az izotóptemető kutatással kapcsolatban mind a mai napig nincs előírás, vagy bármiféle központi szabályozás, mint ahogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség különböző kiadványaiban sem található az említett témára kötelező előírás. A továbbiakban részle- (Folytatás a 2. oldalon.) Vásárnyitás Szerdán nyitja kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár. Az esemény az évtizedek óta jegyzett európai szakvásárok hierarchiájában kétségtelenül előkelő helyet vívott ki. A BNV rangja és szerepe éppen az által erősödött, hogy a rendezők felismerték: a nemzetközi igényekhez való alkalmazkodás és a magyar gazdaság eredményeinek a felmutatása egyaránt fontos a talpon és piacon-maradás érdekében. Mindössze másfél évtized múltéi azóta, hogy a Városliget idilli, ám szűk környezetéből a kőbányai vásárváros közel 40 hektáros területére költözött a BNV. A helyváltoztatás nem egyszerűen a térbeli keretek szoritásából való kilépés volt, inkább az, hogy a vásárrendezőka világgazdaságban bekövetkezett változásokattartottákszem előtt Hiszen Nyugat-Európa már felhagyott a „mindent a kertbe” szemnek szép, de kereskedelmi szempontból kevésbé gyakorlatias módszerével - szakvásárokat tartottak mára tulajdonképpeni árubemutatók helyett Kétségtelen, hogy a szakvásárok felerősítették azt a folyamatot, amely az áru és a pénz, vagy egyszerűen az árucsere szinterét jelentő történelmi vásárhagyományokat bomlasztotta Azzal a gyakorlattal, hogy az áru kínálata és vétele eltávolodott egymástól - gondoljunk csak a szerződéskötés és a szállítás időkülönbségére - minőségileg új szerepkörhöz jutott a szakvásár. Már nem volt elég és ma kiváltképpen nem elegendő a vásárlói igények és a nemzetközi konkurencia teljesítményének ismerete nélkül készített portéka. Azokban az országokban, Köztük Magyarországon is, ahol a gazdasági teljesítőképesség legfontosabb mércéjének az exportot tekintik, különösen fontos a szakvásárok sikere. Egyrészt azért, mert a hazai és a külföldi áru közvetlenül egymás mellett ve rsenyeza vásárlóért, másrészt pedig azért, merta marketinglehetőség révén a hazai szakemberek azonnal tájékozódhatnak a világpiacról. A BNV tehát egyszerre kirakata a magyar áruknak, reklámja a magyar szellemnek, de ugyanakkor betekintést enged azok számára, akik a műszaki feljődés jövőképét is képesek kiolvasni az idehozott berendezésekből, gépekből. Ha van manapság olyan helyszín, ahol a gazdaságpolitikai szándék és a gazdasági produktumtalálkozhat,nosezéppenaBNV,hiszenottszámostermékmögöttlátni lehet a korszerűen alakított irányítás működését: csak a kor igényének megfelelő gyártásszervezési, eladási mechanizmus képes szerkezetében is korszerű végtermék kibocsátására. Olyan időt élünk, amelyet az ökonómia néhány kulcsszavával jellemezni lehet: versenyképesség, rugalmas termelési modulok és rendszerek, automata gyártósorok, ipari robotok, mikroprocesszorok-hogy csaka legismertebb fogalmakat említsük. A május 18-26. között nyitva tartó tavaszi BNV kétségtelenül nem a felületes szemlélőnek ígéri az igazi látnivalót Jóllehet embere válogatja, hogy ki mit keres, mit vesz észre a vásárváros kínálatából. A magyar szerkezetátalakítási programban megfogalmazott célok alapvető gyártmányújdonságai ezek, a híradástechnika, a gépipar, a számítástechnika, az energetika ésa járműiparterületéről. A kiállítói terület mintegy 36 százalékát igényelte a résztvevő 1124 külföldi cég, ám figyelemre méltó, hogy a nem szocialista országokból itt lévő 988 kiállító az összterület negyedrészét foglalta el. Ami pedig a hazai résztvevőket illet', érdeklődésre tarthat számot a Taurus új radiál abroncsa, a Danubia Szerszámgépgyár új gépe, a Híradástechnikai Szövetkezet kábeltelevíziós állomása, amely 23 tévé- és 24 rádiócsatorna egyidejű átvitelére alkalmas, vagy az Ikarus-Volkswagen kooperációban készített kis autóbusz, hogy csak néhányat emeljünk ki a megnéznivaló sokaságból. De, hogy valamennyi kiállított áru közül melyek kapják a BNV-díjakat, ezt most csak később tudjuk meg, minthogy a döntés a vásár végén születik. K. E. Növényvédő szerek apróvadakra gyakorolt hatását vizsgálják Fácánkertben