Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 116. szám
1988. május 17. tfÍÉPÜJSÁG 5 (Ki)szolgáltatásaink...? Köztudomású, hogy hallgatózni nem illik. Olykor azonban elkerülhetetlen, sőt érdekes is lehet. Az vesse rám az első követ, aki még sosem tette meg, noha nincs olyan kíváncsiságra (is) alapozott szakmája, mint amilyenben én részeltettem magamat. Meg most az olvasót. Akiket a buszra várakozás, majd a hosszas együtt utazás jóvoltából előbb akaratlan, majd később csúnya módon szándékosan végig hallgattam, szekszárdiak. Ennyi kiderült róluk, meg az, hogy egyikük derűs kedélyű, a másik ellenkezőleg - akut borúlátásban szenved.- Jó napot! - kezdte az egyik. Mire a másik:- Lehetne éppen jó is!- Hát nem az? Hétágra süt a nap..- Igen, de tegnap esett. Nem tudtam befejezni a veteményezést.- Majd behozza máma. Mit szól hozzá, hogy milyen szép buszpályaudvarunk lesz?- Mit szólnék, amikor már úgyis készül? Magát megkérdezték? Vagy olvasott akár egy sort is arról a Népújságban, hogy hol és mennyire vágják át a platánsort, amit felibe-har- madába már úgyis tönkretettek?- Majd csak megoldják valahogy!- Mint a helyi buszjáratok végállomásának áthelyezését? Látta maga azt a kavarodást, ami itt azon a hétfő reggelen volt, amikor a régi helyükről eltűntek, de sehol egy tábla, még csak egy cetli se jelezte, hogy át kell jönni erre az oldalra? Ahol egyébként a falat támaszthatjuk, vagy a kerítést, mert sehol egy lóca. Esővédőről nem is beszélve...- Talán ezután majd nemcsak az indulás pillanatában nyitják ki az autóbuszok ajtaját...- Maga ezt csakugyan hiszi? Ilyen jó véleménnyel van a szolgáltatásainkról? A másik beismerte, hogy közepessel. Mintegy végszóra kinyílt a busz ajtaja. Felszálltak, a borús kedvű eldobta a cigarettáját.- Csak azt ne mondja, hogy ne szemeteljek! - védekezett támadólag, még mielőtt a másik a száját kinyithatta volna.-Eszébe jutott bárkinek erre a szakaszra, ahol naponta ezrek toporognak, akár csak egyetlen szemeteskosarat is kirakni? Tagadhatatlanul nem jutott eszébe. Fenn a buszban folytatódott a dohogás:- Egyetlen korcsolyapálya az egész busz, annyira olajozzák! A minap is letette a feleségem a táskáját a földre, aztán később megfeledkezett róla és ölbe vette. Összekente a kabátját! Hát szolgáltatás az ilyesmi? Én inkább azt mondanám, hogy kiszolgáltatás!- Felfogás kérdése! Az ember annak örüljön, ami van. Húsz éve még biciklivel jártunk a szőlőbe...- Akkor meg is tudott venni egy biciklit! Ma több, mint a nyugdíjam! És hogyan beszélnek az emberrel a boltban! Mintha ők tennének nekem szívességet, hogy szóba állnak velem a pénzemért!- Boltosa válogatja! Mondjak magának egy sor üzletet, ahol külön kiválasztom, hogy melyik eladóhoz menjek, mert tudom mennyire kedves?- Ha nem venné észre, ezzel is engem igazol! Hallgattak egy sort, aztán a kórházat elhagyva ezúttal a derűs kezdte újra:- Szép ez az új lakótelep!- Szép! - ismerte el kelletlenül a másik. - De zsúfolt. Az újság is megírta, hogy zsúfolt.. Kolleginám helyett is kihúztam magam, aki valóban ezt írta. A magunkfajta mindig örül, ha hivatkoznak a szakmabeliekre és a hivatkozás egyetértő. Most az volt.- A bontásokat is megírták! Azt, hogy milliós értékű házakat vertek szét. Persze csak később, ahogy szokták, amikor már megtörtént, és semmin nem lehet segíteni... Eső után a köpönyeg! Összébb húztam magam. A továbbiakban szóba került még, hogy a Cinka-beli házak szépek, ötletgazdagok és elevenek (de a telkek zsebkendőnyiek), lehet bontott anyagot kapni (nem csoda, eny- nyi rombolás után), az Aranyfürt Téesz jól fizetett (de a géptelepe a MÉH-re emlékeztet), továbbá még fél tucat apróság, melyeket elfelejtettem. A végállomásnál már kissé kóválygott a fejem.- A beszélgetők sok érdekességet szolgáltattak, de sok útitársammal egyetemben én is ki voltam szolgáltatva nekik... ORDAS IVÁN Sajtókrónika Tolna megyéről írták áprilisban Április 1. TKM: Mit kínál Szekszárd? - Lénáit Judit - Nép- szabadság. Szekszárd műemlékei, közgyűjteményei. Kirándulóközpont Gemencben - Daily News Neusste Nachrichten. Lovasiskola Gemencben. Április 2. Pakson szorongás nélkül - Ungár Tamás - Nép- szabadság. Paksi Atomerőmű Vállalat. És beszél a gyermeked is németül? - Gyöngyi Vizi- Neue Zeitung. Német óvodák Tolnában. Április 6. Hazai látnivalók: A simontornyai vár - Ábrók Miklós - Közért. A simontornyai vár rövid története. Lucernabetakarítás, -feldolgozás Szekszárdon - Kovács József - Magyar Mezőgazdaság. Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátról. Április 7. Várja a látogatókat a paksi múzeum: Vasúttörténet- Zelman Ferenc - Magyar Vasutas. Április 8. Szép hazánkat járva: Simontornya - Élet és Tudomány. Április 14. Költségnövelő tényezők - Sikabonyi Miklós - Figyelő. Mőcsény, Völgység Népe Tsz. Április 15. Régi kastély makacs kísértete: Huzavona egy tamási műemlék körül - Bálint Ibolya - Népszabadság. Második egészségügy? Vérátmosás - féláron - Kertész Péter - Magyar Nemzet. Szekszárd, műveseállomás. Ásatások Alsóhetényben - Élet és Tudomány. Római kori katonai erőd. Április 16. Ófalu - minden áron? - Havasi János, Hirschler Richárd - Heti Világgazdaság. Paksi atomerőmű hulladéktemetőjéről. A bonyhádi Völgység múzeum anyagából - Neue Zeitung. Fotókkal. Április 19. A paksi erőmű biztonsága - Hazafi József, Wág- ner Dezső - Népszava. Az atomerőműről. Könyvek Tolnából - Magyar Hírlap. Sebestyén Ádám, Bezerédj Amália, Ordas Iván, Szekulity Péter könyveiről. Április 20. Szakértelmmel - érdekeltséggel - Szirmai Péter- Magyar Mezőgazdaság, Tevel, Kossuth Tsz. Kukoricatermelés. Április 22. Nagy lábon nem lehet élni? Cipőnézőben Bony- hádon - Barsy Zsuzsa - Szabad Föld. Bonyhádi Cipőgyárról. Április 22. Atomfűtőmű épül Szekszárdon? - Hazafi József - Népszava. Április 23. Bevásárlóközpont épül Pakson - MTI. Paks, kereskedelem. Április 27. Ahol szertartás a vetés - Szirmai Péter - Magyar Mezőgazdaság, Decs, Egyetértés Tsz. Kukoricatermelés. Április 30. Műemlék templom Grábócon - Turizmus. A grábóci szerb templomról. Domborít látni kell - Turizmus. Tolna megye: „Legjelentősebb természeti értéke Gemenc” - Mátyás István - Turizmus. A házigazda szemével - Turizmus. Tolna megye idegenforgalma. Szekszárd, Gemenc, Gunaras, Dombori. A gemenci erdőben - Turizmus. Gemenc, idegenforgalom. Összeállította: DR. IMREH CSANÁDNÉ Uj funkcióban Napról napra egyre szebb a bonyhádi Szabadság téren álló régi tanácsháza. Utcai homlokzata is esztétikus látványt nyújt, de érdemes körüljárni és gyönyörködni a részletekben is. A költségvetési üzem dolgozói már felszerelték a déli homlokzaton egyetlen épen megmaradt kandeláber eredeti szépségű másolatait, s a szép oszlopos kerengő boltíveiben is ott ragyognak - a biztonsági célokat is szolgáló - üvegablakok. Még az idén rendbe teszik az udvart is, amely részben füves lesz, részben kockakő díszburkolatot kap. A 23 millió forintért újjávarázsolt épületbe a vöröskereszt, a népfront és a Hungária Biztosító irodái már beköltöztek, a nyár közepén elfoglalja helyét a Népbolt s átmenetileg itt lesz a könyvesbolt. Később ez a házrész ad otthont a zeneiskolának is. Fotó: G. K. A kipótolt kőkonzolokra deszkaborítás és vaskorlát kerül, így újra használható lesz az L alakú függő- folyosó A megfiatalodott épület az egész tér hangulatát meghatározza reggeli köd már eloszlott, a A panorámabusz gumiszőnyegén vigyázzban áll a csönd. Most indulnak vissza a fővárosba, úgy, mintha mi _______ sem történt volna. Sietni kell. A tegnap este felmarkolt sportszatyorral, szennyes fehérneművel, ingekkel, gatáykkal, az egy-két új könyvvel, meg az asszony, gyerekek ajándékával. Sebestyén belül teljesen üres. Gondolkodni sem akar. Átizzadt tenyérrel gyűrögeti a Heti Világgazdaságot. Mígnem becsukódik mögöttük az otromba, elektromosan vezérelt vaskapu... © Nem először jár farmernadrágos kirándulóként büntetésvégrehajtási intézetben. Járt már máskor is. Mégis gondolja: miért lehetséges az, hogy olyany- nyira hasonlítanak egymásra az ilyen intézmények... ? Állítsd le magad, mondja magának. Mindezt kérdezd majd meg a parancsnoktól, ha annyira okos akarsz lenni. Az intézmény tanácskozótermében ülnek mindannyian. Jogi zsargonnal torzított magyar mondatok koppannak az oklevelekkel borított falakon. Még jó, hogy nem kínáltak meg bennünket kávéval, támad röhöghetnékje Sebestyénnek, mert ha így kezdték volna, bizisten menten úgy érezném magam, mint egy rezervátumban.- Az intézmény valaha internálótábor volt - mondja a parancsnok. - A látogatók jegyzetelnek. Sebestyén kinéz az ablakon. Alattuk - milyen kétértelműek a szavak, mert VALÓBAN alattuk vannak - három elítélt szedegeti össze az elsárgult, rothadásnak indult faleveleket. Egyesével, párosával. Mozdulatuk gépies, több cigarettát szívnak a munka végzése alatt, mint amennyi levegőt Mi is így szedtük össze a levelet, jut eszébe Sebestyénnek katonaidejének első kiképzési napja. Ám az TELJESEN MÁS volt. Leírják mindannyian: jelentősen növekszik a cigánybűnözők száma. Ennyi és ennyi elítéltjük van befejezett emberölés miatt. Közel negyedszázada ilyeneket még alig lehetett itt találni. Az elítéltek többségének az idekerü- lésben családi háttere és szociális körülmények is közrejátszottak. A férfiak- nők dolgoznak. Nagyon kevesen vannak, akiknek megvan a kötelező nyolc általános iskolai végzettségük, előfordul egy-két fegyelmi vétség és esténként rendszeresen maszturbálnak.- Higgyék el, hogy jobb itt némelyiküknek, mint otthon - érvel a parancsnok. Sebestyén ELHISZI a parancsnok minden szavát, de mégsem ÉRZI magáénak. Nem tud rendet tenni agyában. A szavak és a valóság, a látott, a tapasztalt és az újságból vagy a bűnügyi iratokból olvasottak összekeverednek benne.- Szerények az eredményeink - hallja ismét a száraz hangot. - Ha az elítéltet sikerült felkészíteni a börtönéletre, büntetése idején tanítjuk, neveljük, akkor már elértük a célunkat. Megvalósítottuk mindazt, amit manapság el lehet várni egy börtöntől.- Hogy visszakerülnek-e? - válaszol egy kérdésre a parancsnok. - A börtön, a HOLDUDVAR nem vállalhatja magára mindazt, amit a szülő, a munkahely, a társadalom nem adott, vagy elmulasztott megtenni. Nincs több kérdésük az elvtársaknak? Akkor a kísérőikkel máris elindulhatnak, hogy megnézzék létesítményünket, eredményeinket. © Volt katona. A célnak, alárendelt sivárságnak ott is megvoltak a fokozatai. Vajon ebben a körletben, ahol most van SZERENCSÉJE lenni, a tárgyak ridegsége, a lakók minimálisra redukált szépítésvágya és az egymás mellé felsorakoztatott cipők, papucsok jelenléte vajon melyik kategóriába tartozik? Úgy kellett belépnie a zárkába, mintha nem újságíró, hanem éppenséggel miniszter lenne. Nem tehet róla, hogy a társadalom örökkön optimista nevelő szándéka ilyen magasra értékelte fel az ő harminc évét, két gyermekét, feleségét és ingatag egzisztenciáját. Az elítéltek a cellában vigyázzban állnak és Sebestyénnek kell vezényelnie. Nézi T. Károlyt. Lelke rá, hogy gyermekkorában nagy hangját a szülei pálinkás kenyérrel halkították. T. Károly golyószemeiben a semmi ül, kerékbetört magyarsága hallatán egy általános iskolai tanító menten a szívéhez kapna.- Hol született? - szólal meg először Sebestyén.- Nagyatádon - hangzik a tőmondat. Sebestyént forróság önti el. Másodpercek alatt felvillannak benne a gyermekkori képek: békahajkurászás a Ri- nya partján, ahol gyermekkapával beverte az Ali fejét. Ali emlékére azonnal el is szomorodik Sebestyén, mert egy börtönújságban nemrégiben éppen tőle olvasott verset.- Én is - adja ki magát Sebestyén, aztán dolgavégezetlenül kimegy a cellából. Mit is gondolt ő, hogy kitárulkoznak? A NEVELŐ URAKNAK? Mert a börtönszabályzat értelmében őket is annak kell szólítaniuk?! Hogy elmondják mindazt ma, amit sem apjuknak, anyjuknak még a zárkatársaknak sem mondtak el soha ? Sebestyénék több kísérővel járják a börtönt. Bekukkantanak a könyvtárba is, ahol a Jókai-könyveket hatalmas nyíllal átdöfött szívek éktelenítik és görcsben született betűk tudatják, hogy „szeretlek féri". Aztán megnézik a kultúrtermet is, meg a pszichológiai labort. Néznek egy képeslapot is, de Sebestyén már tudja, hogy nincs arra alkalma, hogy önmaga keresse meg itt az igazi feladókat. O- Hogyan lenne szabályos? - kérdezi Sebestyén J. Zoltánt.- Először jelenteném, hogy én, mondanám a rabszámomat és megnevezést kérnék.- Újságíró vagyok...- Akkor így: újságíró úr, parancsára jelen vagyok. Sebestyén már tudja, hogy meg fogja szegni a rendszabályt, mégis ezt mondja:- Ülj le és ne magázódjunk. A zárka parányi. Fapriccs, egy stoki, és egy zöld tetejű műanyag vödör jelzi, hogy egy ember él itt. Meg egy betonba karcolt malomtábla.- Mikor volt a születésnapod? - kérdezi Sebestyén.- Május kilencedikén, a tizenkilencedik.- A győzelem napján?- Nem értem, hogy mit mondasz - így a válasz.- Hagyjuk - mondja Sebestyén -, nem lényeges. Miért ülsz?- Itt a fogdában? - kérdez vissza J. Zoltán.- Is-is.- Itt azért, mert falaztam az egyik szabaduló társamnak. Négy évet pedig azért kaptam, mert loptam. Visszajáró vagyok. Másodszori.- Társaid hogyan fogadtak?- Örültek, hogy viszontlátnak és én is örültem nekik. A fogda büdös.- Mit jelent neked ez a szó: öröm?- Hát az öröm lenne, ha nem lennék itt.- Miért loptál?- Lopni kell. Nincs magnóm, ha barátomnak sincs, akkor neki is lopok. Sebestyén igyekszik kikapcsolni magából az erkölcsi-ítéletalkotás merevségét. Csak kérdez.- Muszáj lopni?- Aki már itt volt, annak szinte kötelező. A fegyőr, aki mérges, mert nyolc újságíróra és a fogdásokra egyszerre kell felügyelnie, rámordul Sebestyénre:- Fejezze be, a többiek már végeztek! Végeztek, mondja kifelé menet magának Sebestyén. MIKOR? KI? ÉS MIVEL? ebestyén a panorámabusz ülésére dobja a Heti Világ- gazdaságot. Megérkeztek. Az ideges sustorgást és a fővárosból az ideérkezésig lüktető diszkózenét azonnal elnémítja a buszsofőr. Egyenként közelí- ■ tik meg a büntetésvégrehajtási intézmény ormótlan, vagy öt méter magas vaskapuját. A reggeli köd úgy nyúlik, mint a rossz rágógumi... ~ . SZŰCS LÁSZLÓ JANOS A holdudvar lakói
