Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
1988. május 3. NÉPÚJSÁG 5 A nemnek is vannak fokozatai IZOTÓPIA Tudósítás a tudósítókról és még valami másróL Gyors körtelefon után mi, az „izotópiában” szenvedő tudósítók pillanatok alatt megegyzünk: április 29-én a reggeli órákban találkozunk Pakson az ófalui izotóptemetö szakértői vitáján. Belénessy Csaba, a rádió riportere figyelmeztet: zárt ülést tartanak, nekünk sajtómunkásoknak semmi helyünk a tudósok között. A hirt ellenőrzőm rögvest. Ma- róthy Lászlónak, a PAV igazgatójának titkárnője megerősíti a hírt, de azért még hívjam az igazgatót másnap reggel, mondja. Az igazgató régi ismerős, az első blokk építésétől kapcsolatban vagyunk. Szerinte nem lenne szerencsés, ha mi, zsurnaliszták zavarnánk a vitatkozó szakembereket. A televízió, vagy a rádió miatt szerepelnélek és nem lenne vita a vita. Másnap, pénteken, aztán a vita kellős közepébe csöppenünk. Havasi János, a Dunántúli Napló munkatársa, az Élet és Irodalom, a Heti Világgazdaság „izotóptemetős” tudósítója mérgelődik. - Fél kilenc óta itt vagyok és még az sem biztos, hogy egyáltalán asztalhoz ülnek a szakértők. Rósa Géza a sugárvédelmi osztályvezetője, mindannyiunk jó ismerőse a PAV irodaépületének előcsarnokában „pátyolgat” bennünket. Itt van a Tv-híradó, a Népszabadság, az MTI, a Dunántúli Napló és a Tolna Megyei Népújság tudósítója. Az előzményeket jól ismerjük. A Paksi Atomerőmű I—IV. blokkjaiban keletkező kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladék végleges elhelyezésére, a Magyar Tudományos Intézmények sok-sok millió forint használásával, a Baranya megyei Ófalut jelölték meg. Az ottani lakosok nem fogadták kitörő lelkesedéssel ezt a tényt. Márcsak azért sem, mert már mindenki tudott erről, csak az ott élő embereket feledték el tájékoztatni. Az „ellenakciónak” a Magyar Hírlap egyik cikke, amit követett a Dunántúli Napló, az És, a Rádió... - letettük mi is a voksunkat - szolgáltatott alapot. Végül a mecseknádasdi tanács, az Ipari Minisztérium anyagi támogatásával, egy független szakértői bizottságot kért meg az „igazságtevésre”. A bizottság 1988. április 20-án falugyűléssze- rü sajtótájékoztatón mondta ki: „Ófalu nem alkalmas izotóptemető létesítésére.” Ezek után került sor a paksi vitára, a két szakértő csoport „párbajára”, ami pénteken délelőtt 10 órakor még igazi párbajnak látszott. Mi, tudósítók még továbbra is ott ülünk az irodaház előterében. Egyelőre Rósa Géza szavait hallgatjuk, aki barátságos hangon az újságírók felelősségéről is okítgat bennünket. Ezt elfogadhatjuk elterelő hadműveletnek is, mert a reggel kilenc órára hirdetett vitának még nyoma sincs. így aztán azt sem tudjuk, hogy egyáltalán mi részt vehetünk-e rajta. Közben híreket kapunk: a Független Szakértői Bizottság a Paksi Városi Tanácsnál „táborozott le”, a paksi csoport - ezért a kifejezésért még kapunk szemrehányást - pedig ragaszkodik az első megbeszélt helyhez, a PAV tanácsterméhez. Telefonok - mint arról 30-i számunkban is beszámoltunk -, majd küldöttségekjönnek-mennek. Az idő máris délelőtt 11 óra. Az előbb említettem, hogy „a paksiak” kifejezéséért sok szemrehányást kapunk, így igaz. Csak ez nem a Paksi Atomerőmű Vállalatot jelenti, hanem azokat a szakértőket tudományos intézetek tudósait és szaktanulmányaikat - akiknek a javaslata alapján alkalmasnak találtatott Ófalu az izotóptemető befogadására. Gyorsan meg is egyezünk - Havasi Jánossal, a tudósítói „frakció” vezéregyéniségével - mi a Paksi Atomerőmű Vállalatot és a ófalui lakosságot is áldozatnak tartjuk. Az izotóptemető ügyét mindvégig a kormányzatnak kellett volna „kézben tartania", és erre leginkább az Ipari Minisztérium lett volna a legalkalmasabb... Jelen esetben maradt „nyűgként” a Paksi Atomerőmű nyakán az ügy, és látszólag őket szidja mindenki, a kipattant botrány miatt. Pedig a PAV szakemberei mindent megtettek, és tesznek azért, hogy minél kisebb legyen az ellenérzés irányukban. Ezért is egyeznek bele negyed tizenkettőkor,, hogy legyen igaza a „függetleneknek” és tartsák meg a vitát, a Paksi Városi Tanács tanácstermében. Legott kocsikonvoj indul a város felé, hogy pillanatok alatt kiderüljön: mostoha körülmények közé kerültek a tudósok. Hiába Jákli Péter tanácselnök és munkatársainak igyekezete, de ők mégsem készülhettek föl egy 50 tagú csoport ellátására. Ekkor erre azonban még nem gondol senki, azzal vannak elfoglalva, hogy a tudósítók bemehetnek-e a terembe. Ott állunk az ajtóban és várjuk a döntést. Maróthy László szerint - amit közöl is a többiekkel - nem lenne szerencsés, ha mi is ott maradnánk. A „függetlenek” szóvivője Ferencz Csaba, a műszaki tudományok doktora pártfogásba vesz bennünket. Őket egyáltalán nem zavarja, hogy a zsurnaliszták jelen legyenek. Ez a kijelentés apropót ad arra, hogy egy újabb fontos problémát vitassanak meg. Valaki szavazást szeretne. Csak hát kiderült, a paksi szakértők - jelöljük igy, ami szerintünk nem jelent rosszat - negyvenen vannak, a „függetlenek” pedig heten. így aztán szavazni semmiben sem szabad - állapodnak meg végül -, mert mindig a „függetlenek” maradnának alul. így aztán közfelkiáltással megállapittatik, hogy a sajtó helye a folyosón van. ígéretet kapunk, hogy majd, amikor a vita befejeződik, sajtótájékoztatót tartanak. Bezáródnak az ajtók, hogy délután fél kettőig semmi hírünk se legyen a bentiekről. Fél kettőkor kényszerű szünetet tartanak, mert egy kiváló vállalati ünnepség miatt át kell költözniük a házasságkötő terembe. Ez a tény mosolyra fakaszt bennünket, csak hát ettől mi továbbra is folyosón rekedünk. Ez a kirekesztettség jó alkalom arra, hogy Havasi János és Szabó József, a PAV vezérigazgató-helyettese megismerkedjen és jót vitatkozzon egymással. Azt már észre sem vesszük, mikor váltottunk át te- geződésre, de a vezérigazgató-helyettes is „feloldódott” és már együtt elmélkedünk azon, hogy miért is lehet botrány az izotóptemető ügye 1988-ban. Lehetett volna-e ez országos vita tizenöt-húsz évvel ezelőtt? Aztán arról is szót ejtünk, hogy 1966-tól, mióta elhatározták, hogy Magyarországon atomerőmű épül, mindenki tudta,.hogy izotóptemető is kell, és még a mai napig sincs szabályozva annak létesítési ügymenete. Miért? Mi elkeseredett folyosóoptimizmussal - természetesen ez a kifejezés csak ott abban a pillanatban érvényes - azt mondjuk, hogy a demokrácia hiánya okozhatta mindezt. Ki számított itt - ez Magyarország - arra, hogy majd a közösség is bele akar szólni a dolgokba. Itt állunk - a folyosón - a megújulás, a kibontakozás és a nyilvánosság kellős közepén és mindenki zavarban van, mert társadalmi vita folyik. Gúnyosan azt is megállapítjuk, hogy magunk is hibásak vagyunk - mármint a tudósítók -, mert nyilvánosságot akartunk és most itt rostokolhatunk a Paksi Városi Tanács földszinti folyosóján és várakozhatunk. Lassan már úgy érezzük magunkat, mint valamiféle repülőtéri túszügy tudósítói, akik képesek napokig várakozni, hogy történjék valami, mert nekik az a dolguk - szerencsére talán már nekünk is -, hogy olvasóikat rendre tájékoztassák az eseményekről. Vészesen közeledünk ahhoz az időhöz, amikor már kellene jelentkeznünk lapunknál, ünnepi szám készül és ilyenkor sehol sem kedvelik azt a tudósítót, aki késik az anyaggal. Délután négy is elmúlik, amikor Káplár Ferenc, az MTI munkatársa megfogalmazza az első jelentést, majd Belénessy Csaba ad tudósítást telefonon, hogy fél hétkor valamit sugározni tudjon a rádió. Lékó Sándor is megegyezik a Tv-híradó ügyeletes szerkesztőivel, hogy csak telefonon ad tudósítást... Én is jelentkezem lapunk ügyeletes szerkesztőjénél, Tamási Jánosnál. Csak hát amit adni tudunk, az olyan „nesze semmi, fogd meg jól” tudósítás. Hat órakor már úgy tűnik, a 30-i lapokban a két szakértői csoport vitájáról egyetlen érdemleges tudósítás sem lesz. Bánatunkat hamar feledjük, mert kinyílnak az ajtók, mert benn már „100 Celsius-fok” van,- így aztán észrevétlenül hallgatózni kezdünk. Senki sem törődik velünk. A tudósok már elfeledkeztek mindenről, ami nem tartozik a szakterületükhöz. Csendes szópárbajokat hallunk, kulturált közbeszólásokat. Nézünk, mint vett malac az új gazdára. Délelőtt több órát vitatkoztak a helyszínről, most meg békésen tárgyalnak. Falus Gábor, a Népszabadág tudósítója megjegyezi: „A tudósok már ilyenek, amikor csak a tudományról van szó, elfeledkeznek arról, hogy szakmai ellentét van közöttük. Csak az én/ és a tiszta ész számít.” Ettől mi még ott állunk az ajtóban és várunk. Este hét órakor már a sajtótájékoztatóban sem bízunk. Kinek lesz kedve még ennyi vita után velünk is foglalkozni? Mindenesetre résen vagyunk. Amikor Maróthy László megkérdezi, hogy mi a végső álláspontja a „függetleneknek” és Ferencz Csaba közli, hogy továbbra sem értenek egyet az ófalui izotóptemető létesítésével, egy pillanatra felforrósodik a levegő. Több szakértő felpattan és elhagyja a helyiséget. Mi, tudósítók összenézünk és mosolygunk: ennyit már reggel is tudtunk. Míg tart a vita, hogy a jegyzőkönyv legépelését megvárják-e, gyorsan be- nyomakodunk a terembe, a televíziósok világítást szerelnek... Sajtótájékoztatóra már senki nem gondol. Mindenki kérdezzen, akit akar és tud. Ferencz Csabát vesszük közre:- Kulturált vita volt - mondja - részkérdésekben közeledtek az álláspontok egymáshoz, mégis nemet kellett mondanunk, mert a következtetésünk továbbra is az: alkalmatlan ez a terület izotóptemető létesítéséhez. Hajdú József professzor, a debreceni egyetemi tanár a „paksi csoport” vezetője kijelenti:- Bebizonyítottuk, hogy a „függetlenek” által említett Mecsekalja vonal sehogy sem lehet vitaalap, így aztán a nyolcas erősségű földrengést - ami ezen a területen még soha nem volt - nem lehet felhasználni tényként. Kovács Lajos, a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának vezetője van a legnagyobb bajban. Neki itt - ezt ígérte a sajtónak - kellene arról nyilatkoznia, hogy a Baranya Megyei Tanács aláírja-e a létesítési engedélyt. Nem tehet mást, hétfőre ígéri - ez pedig mint ahogy a közzétett dokumentum mondja, a nem szócskát tartalmazza - a végleges döntést. Maróthy László a PAV igazgatója:- Most a 18 igen mellé került egyetlen nem. Ez alapján benyújtjuk a létesítési engedélyt a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak, nekik kell dönteniük. Mi, tudósítók szaladunk a telefonhoz - szaladnánk -, de már lekéstünk mindenről. Igy aztán megkésett tudósítást olvashat most az olvasó, ami szabálytalan műfajban készült. De ilyen szabálytalan ez az Izotópia is, amiben élünk. HAZAFI JÓZSEF Rossz minőségű lazacpótló, használhatatlan festék Utolsó szakaszához érkezett a MÁV-kórház új szárnyának építése. A beruházó, a kivitelező, valamint a kórház rugalmas együttműködésével július elejéig befejezik a technológiai szereléseket és a próbaüzemet. A108 szobás, 350 ágyas hoteltömb az idei vasutasnaptól állhat a gyógyítás szolgálatába. Árusításukat megtiltotta a Kenni A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet szakemberei ellenőrzéseik során megállapították, hogy az NSZK-import- ból származó „H Seelackssohnitzel 125” elnevezésű úgynevezett lazacpótló - amelyet itthon a Halért hoz forgalomba - több szempontból nem felel meg a követelményeknek. A termék állománya nyúlós, élvezeti szempontból nem kielégítő, s a csomagoláson nincs feltüntetve a gyártás ideje. Ezért a lazacpótló árusítását a Kermi azonnali hatállyal megtiltotta, s felhívta a forgalmazókat, hogy a reklamáló vevőket kártalanítsák: a vételárat ismételt vizsgálat nélkül fizessék vissza. Ugyancsak a Kermi vizsgálatai állapították meg, hogy a Budalakk Festék- és Műgyantagyár Adhezor nevű fehér és barna színű aerosolos korróziógátló festékei nem használhatók, mert a palackból nem szórhatók ki. Ezért e termékek árusítását is megtiltja az intézet, a kereskedőket pedig a vételár visszafizetésére kötelezi. A megyei szakhatóság nem járult hozzá a Baranyába tervezett „atomtemető” építéséhez A Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya, mint szakhatóság, a maga részéről nem járult hozzá az Újfalu közelébe tervezett „atomtemető” létrehozásához. A benyújtott műszaki terv vizsgálata, valamint a különböző szakértői vélemények mérlegelése alapján kialakított nemleges szakhatósági állásfoglalást az e kérdésekben illetékes minisztériumokon és a Paksi Atomerőmű Vállalaton kívül az érintett kelet-baranyai községek tanácsainak is megküldték. Az atomerőmű kis- és közepesen sugárszennyezett hulladékának végleges elhelyezésére készült terv az építési osztály állásfoglalása szerint nem minden tekintetben felel meg az országos építésügyi szabályzat, valamint a település- és környezetvédelem előírásainak. Márpedig a sugárszennyezett anyagokat több évszázadra szóló biztonságos körülmények közé kell elhelyezni, ki kell zárni annak lehetőségét, hogy a hosszú felezési idejű izotópok a mesterséges védelem esetleges sérülése következtében a természetes védelmet nyújtó talajon át a vizekhez jutva veszélyeztessék az ott élő emberek késői utódainak egészségét. A részletes indoklás szerint a Baranya és a Tolna megye határához közeli, Ófalu-Feked-Véménd községek háromszögében kijelölt hely ötszázméteres sugarú körzetén belül hét forrás, illetve időszakos forrás is akad, s ez nem egyeztethető össze a szabvány követelményeivel, holott az építésügyi szabályzat előírja a szabványszerűséget is. A lehulló csapadék talajon való átszivárgásának sebességére vonatkozó mérések nagy szóródást mutató eredményei között a hulladéktemető létesítése szempontjából kedvezőtlenek is vannak. Ez ugyancsak a megépítése ellen szól. A szakhatóság szerint a hiányos helyi rétegföldtani információkra alapozott terv nem felel meg a talajfizikai -kémiai és vízföldtani követelményeknek sem. A nem kellő sűrűségű kutatófúrások alapján ugyanis nincsenek megfelelő pontosságú adatok a talaj összetételéről, szerkezetéről, s így a feltételezett vízföldtani modell megbízhatósága is kérdéses. A Magyar Tudományos Akadémia május 9-én és 10-én tartja évi közgyűlését. Tevékenységét, a magyar tudomány helyzetét elemzi majd, miként tette ezt eddig minden esztendőben. Az idei számvetéskor azonban várhatóan nem visszafelé, hanem előretekint. Azt vizsgálja, hogy a tudós társadalom mit tehet az ország felemelkedéséért. Ez alkalomból Berend T. Iván akadémikus, az MTA elnöke tájékoztatta Molnár Erzsébetet, az MTI munkatársát:- Az ország méltán számíthat a hazai kutatóbázisra, amely az a szellemi tőke, ha úgy tetszik, termelőerő, amely képes elősegíteni a gazdasági-társadalmi stabilizációt és a kibonatkozást. Az utóbbi közgyűlés óta elért kutatási eredmények is bizonyítják ezt. A természettudományi műhelyekben - jelentős alapkutatási eredmények mellett - kifejlesztettek számos világszínvonalú terméket, s olyan módszereket, eljárásokat, amelyekkel előmozdíthatják a műszaki fejlesztést, a termékszerkezet, a gyártmányok korszerűsítését. A társadalomtudományok művelői a gazdasági-társadalmi folyamatok, a szocialista fejlődés hazai és nemzetközi tapasztalatainak elemzésével, általánosítható elvi következtetésekkel a reform gyorsításához, a politikai intézményrendszer megújításához, a korszerű gazdasági működés elméletének kidolgozásához kíván hozzájárulni. Az akadémia elméleti műhelyeinek felismerései, ajánlásai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a politikai vezetés ne csupán a kívánatos mozgásirányokat, hanem a stratégiai célokat is megfogalmazza. A tanácsadó, véleményező testület kialakítására vonatkozó állásfoglalásunkban - amelyet a kormány felkérésére készítettünk - javasoltuk: a szakemberek közreműködését ne csupán a már kész határozatok véleményezéséhez kérjék, hanem azok kidolgozásához is. Örömmel tapasztaljuk, hogy figyelembe vették javaslatunkat: a napokban megalakult a Minisztertanács tanácsadó testületé, amely az akadémia szellemi bázisán működik majd. Az ország jövőjének kedvező alakuló-' sa érdekében szükséges lenne, hogy a párt és a kormány az eddigieknél következetesebben vegye figyelembe a tudomány más ajánlásait is. Jelenleg az állami költségvetésből a kiadások 0,7 százalékát fordítják kutatásra, míg a fejlett ipari országokban 5-8 százalékot. Ausztriában például az egy kutatásra jutó ráfordítás ötször nagyobb a magyarországinál. Az akadémia intézetei kutatási eredményeik értékesítése révén igyekeznek pótolni azokat az ösz- szegeket, amelyeket a központi pénzalapból nem kapnak meg. Félő azonban, hogy erőfeszítéseik ellenére sem folytathatják alapkutatásaikat, mert pénzkeresésre kényszerülnek, a kutatás feltételei évről évre kedvezőtlenebbek. A magyar tudomány, annak ellenére, hogy kapacitásának tekintélyes részét talponmaradásra kénytelen fordítani, ez ideig meg tudta őrizni nemzetközi reputációját. A magyar tudomány számos képviselőjét beválasztották nemzetközi tudományos társaságok vezető testületéibe. Az akadémia mintegy 200 kutatója vesz részt a világ legjelentősebb kutatócentrumainak tevékenységében. Számos intézetünk hosszú idő óta működik együtt világhírű külföldi intézetekkel. Ez az intenzív nemzetközi kapcsolat nemcsak hasznot hoz az országnak, hanem a magyar tudomány nemzetközi rangját emeli, nélkülözhetetlen a tudomány fejlődéséhez. Számvetés előtt a magyar tudomány Berend T. Iván nyilatkozata
