Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-13 / 114. szám
1988. május 14. Képújság 9 Karbantartók között az l-es blokkon A Paksi Atomerőmű idei fenntartási költségkerete meghaladja az egy- milliárd forintot. E hatalmas összeg mintegy felét fordítják a négy blokk karbantartási munkálataira. Az átlagember számára egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik mindez, ám az atomerőmű igen szigorú biztonsági előírásaiból fakad, hogy évente valamennyi egységen elvégezzék a szükséges karbantartást. Az egyes blokkok átvizsgálása, javítása között kéthetes szünetek vannak, s a villa- mosáram-termelés zavartalansága mellett május elejétől november 20- ig tartanak. Az l-es blokk április 29- én állt le, a karbantartók május 2-án láttak munkához, a már hónapokkal korábban, az R 55-ös számítógéppel kidolgozott főjavítási hálóterv alapján, amit 33 nap alatt kell befejezni. Hlavati József, a PAV karbantartási igazgatója vaskos, mintegy százötven oldalas forgatókönyvet tesz elém, amely részletesen, percre lebontva tartalmazza az l-es blokkal kapcsolatos teendőket.- Az idén az l-es blokkal kezdtünk, ezt követik a IV-es, a lll-as, majd a lles blokkon végzendő munkák. Egy- egy blokknál a főjavítási csúcsban legalább 1200 szakember dolgozik, s ebbe beleértendők, a külső cégek is. Az l-esnél jelenleg több mint 420 fő segít a GYGV-töl, a Vegyépszer- től, az Április 4. Gépgyártól, a Hőtechnika Vállalattól, a Ganztól, a VERTESZ-től, a bajnai téesztől... Természetesen karbantartóinkon kívül ott vannak a villamos-, az irányítás- technikai szakemberei, az anyag- vizsgálók, a dozimetrikusok. Az atomerőművi blokkok főjavítása nem hasonlítható a hagyományos erőművek tervszerű karbantartási munkáihoz. Ezért is szükséges, hogy a főjavítás megkezdése előtt legalább egy hónappal minden művezetőnek a kezébe adjuk azt a forgatókönyvet, amit őn is átlapozott. Ez a munka elképzelhetetlen lenne a számítóközpont által kidolgozott program nélkül. A hálózatba kapcsolt kiskomputerek display-in pillanatról pillanatra figyelemmel kísérhető a karbantartás menete, az egy-egy feladattal megbízott felelős nevének megjelölésével... A programban meghatározottak szerint először a kijelölt biztonsági és gőzfejlesztőrendszert ürítették le, ezt követően kezdődhettek az úgynevezett reaktoros munkák, a kupola leemelésével, a szabályzó hajtások ellenőrzésével. Ami a költségeket illeti az l-es blokk idei főjavítása várhatóan 120 millió forintba kerül, amely magában foglalja bizonyos rekonstrukciós feladatok elvégzését is. így többek között kicserélik a gőzfejlesztők biztosítószelepeit, melyből csak a felhasználandó anyagok és egységek negyvenmilliót emésztenek föl. A felújítási munkák közé tartozik továbbá a turbinák cseppleválasztó túlhevítőinek és a lokalizációs toronynak a megújítása is. Mielőtt a reaktortérbe lépnénk, bekukkantunk a főjavítást irányító központba, ahol a mérnökök és középműszakiak kísérik figyelemmel a karbantartás menetét. Szentes János művezetővel a kupolától megszabadított reaktor mellett váltunk szót:- Harmadik napja dolgozunk a reaktoron, a munka az ütemezésnek megfelelően folyik. Meglazítottuk a reaktor főosztósíkját, most, mint látja, a daru egymás után emeli ki a leszo- ritócsavarokat, egynek a súlya meghaladja a 180 kilogrammot. A csoportomhoz tíz ember tartozik, öten közülük a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei. Ők is rendelkeznek mindenféle vizsgával, ami a reaktorszereléshez szükséges, de csak PAV-os kísérővel dolgozhatnak. A karbantartási igazgatóval meredek vaslétrán ereszkedünk le a boxba, ahol Wolf Márton és Süveges Gyula a gőz- fejlesztők biztosítószelepeinek impulzusvezetékét hegesztik. Szinte pillanatok alatt verejtékezünk, a fehér kezeslábas anyaga a hátamra tapad. Legalább ötven Celsius lehet idelenn. Arra gondolok, hogy ilyen körülmények között órákon át hegeszteni egyáltalán nem leányálom. Néhány méterrel odébb Ackermann András és négy társa a főelzáró tolózárat veszik körül. Valamilyen sprayt fújnak a csavarokra, így köny- nyebb lesz a kötőelemek meglazitá- sa... A szekunder körben hegesztödi- namók vijjogása fogad, a járópadon kábelkötegek szaladnak tova... Itt a VERTESZ, a PAV folyamatirányítói és az Április 4. Gépgyár emberei dolgoznak, a biztosítószelep-cserén. Néhány nappal később; e hét közepén, Hlavati Józseftől megtudom, hogy az l-es blokk főjavításának egyharmadánál tartanak, e hét keddjén megkezdték a zónaátrakást a reaktornál. Csütörtökön megtörtént a biztonsági rendszer váltása, illetve a reaktornál az úgynevezett hurokváltás... SALAMON GYULA SÖRÖS MIHÁLY felvételei Mi a helyzet a zöldségfronton? Szerződ ésel kről I A Magyar értelmező szótár „szerződés” címszava alatt a következő meghatározást olvashatjuk: „Két vagy több egyénnek, vagy jogi személynek közös megegyezésen alapuló és általában írásba foglalt akarat- nyilvánítása, amelyből rendszerint kölcsönös jogok és kötelezettségek következnek.” Hazánkban a zöldségellátás többnyire foglalkoztatja a közvéleményt, főleg a primőridőszakban. A kereskedelemben, felvásárlásban járatlanok számára logikusnak tűnhet, hogy a forgalmazók legkönnyebben előre lekötött szerződéses üzletekkel lennének képesek a megfelelő színvonalú ellátást biztosítani. A tények azonban azt mutatják, hogy egyre kevesebb őstermelő köt felvásárlási szerződést a nagykereskedőkkel, és a bevezetőben említett „kötelezettségek” ma már nem is annyira kötelezik a feleket vállalásaik teljesítésére, azaz a szerződéses fegyelem fellazulni látszik e téren. A jelenség okai minden bizonnyal szerteágazóak, de az alapprobléma talán kiviláglik a közvetlenül érdekeltek véleményeiből. Az áru - jelen esetben a zöldségfélék - útja igen változatos lehet, amíg a termelőtől eljut a vásárlóig. Minél bonyolultabb ez az út, a fogyasztó annál többet kénytelen fizetni a folyamat végén, a vételkor. Egyszerűsíteni többféleképpen lehet, ennek egyik módja az, ha a téeszek a háztájikban megtermeltetett zöldségeket saját maguk értékesítik. Ez a forma mindenkinek előnyös, mert a termelőszövetkezet minden talajművelési és növényvédelmi munkát elvégez - ezeknek a költségeit a vételárból később levonja -, a tagoknak csak a gyom elleni védekezés és a betakarítás marad. A tagok jól járnak, mert viszonylag kevesebb munkával nagy értéket tudnak előállítani, a téesz- nek anyagi előnye nincs ebből az üzletből, de így tudnak segíteni a tagság egzisztenciális gondjain. Végül a vásárló is előnyben van, mert olcsóbban hozzájuthat az áruhoz, mintha közvetítőkön keresztül szerezné be. Az elmondottakból következik, hogy ezt a fajta szerződést, amit a tag köt a téesszel, a kölcsönös előnyök miatt mindkét fél a lehetőségekhez mérten pontosan betartja. Természetesen - mivel nem lehet mindenki téesztag, s a háztáji területek is végesek - csak kis mennyiségű áru termelésére van ilyen módon lehetőség. Nagyobb volument jelent a mellékfoglalkozásként gyakorolt kertészkedés „eredménye”, amelynek értékesítésében komoly szerepet játszhatna a felvásárló és közvetítő szerepet betöltő cégekkel kötött termeltetési szerződés. A termelők azonban nem kötnek szívesen ilyet. Hogy miért nem, erről kérdeztem Lovasi Imrét, a faddi Lenin Tsz személyzeti vezetőjét, aki szabadidejében maga is foglalkozik zöldségtermesztéssel.- Nekem korábban az áfésszel volt szerződésem, de ma már nem kötök - mondta -, mert nem származna előnyöm belőle. Az idén január elsejétől ugyanis megszűnt az úgynevezett „fóliakedvez- mény", ami a fóliavásárlást tette olcsóbbá számunkra, mert a vételár negyven százalékát visszakaptuk, ha érvényes szerződéssel rendelkeztünk. Ez ma már nincs. De az értékesítésnél sem élveztünk elsőbbséget, hiába volt szerződésünk, ha az adott boltnak nem volt szüksége az árumra, akkor nem vette át, vihettem tovább. A megállapodásban tudniillik nem vállalt az áfész garanciát arra, hogy minden árumat átveszi, csak annyit, amennyire szüksége van. Ráadásul tapasztalataim szerint az átvételnél szerepet játszott az összefonódás, a kialakult kapcsolatok rendszere, sokszor nem az áru minősége döntötte el, hogy kitől vásárolt az üzlet, hanem a személyes ismeretség. Ezért döntöttem úgy, hogy szerződés helyett inkább magam árulom a terményeimet. Bogyiszlón Németh János és családja régóta, nagyban foglalkozik palántaneveléssel és növénytermesztéssel, de egyre kevesebb lelkesedéssel. Mint mondják, például a paprika ára évek óta változatlan, ugyanakkor a költségek az egekig nőnek. Egy-egy fóliasátor olajjal való kifűtése ma már tízezres nagyság- rendű költséget jelent.- Nem is csinálnám már, ha nem négyezer forint lenne a nyugdíjam, amiből ketten élünk a feleségemmel - mondta idősebb Németh János -, szerződést meg már vagy nyolc éve nem kötöttünk, mert amig volt, addig más vitte el a hasznot, nem mi. Tőlünk megvették két-há- rom forintért a zöldpaprikát, az üzletekben pedig hét-nyolcért láttuk viszont ugyanazt. Az az érzésem, hogy csökken az igény a primőrök iránt, mert nemhogy a felvásárlók jönnének sorban, megvenni tőlünk a megtermelt zöldséget, hanem nekünk kell utánajárni, hogy egyáltalán el tudjuk adni. A termelők véleménye után nézzük meg, mit mondanak a forgalmazók ugyanerről. Először Farkas Jánost a tolnai áfész kereskedelmi osztályvezetőhelyettesét kérdeztem.- Szövetkezetünk értékesítési tevékenységében nem képvisel nagy hányadot a zöldségfélék forgalmazása - kezdte Farkas János -, mintegy másfél millió forint értékben, saját bolthálózatunkon keresztül adunk el belőlük évente. Ennek az árumennyiségnek egy részét hat régi üzletfelünk - akikkel évek óta kapcsolatban állunk - szállítja. Idén is megkötöttük a keretmegállapodásokat mindőjükkel, amely csak lehetőséget jelent számukra az árujuk elhelyezésére. Az áfész nem vállal kötelezettséget a tekintetben hogy minden megtermett mennyiséget átvesz.- A boltvezetőink keze nincs megkötve- mondta Farkas János - a mindenkori napi árból húsz százalékot levonva bárkitől vásárolhatnak árut, ahogy az üzlet érdeke azt megkívánja. Kláb József, a megyei Zöldért igazgatója hasonlóan értékeli a helyzetet, mint az áfész képviselője. A Zöldért ez évben mintegy ötszáz tonna árut készül felvásárolni közel negyven „visszajáró” kistermelőtől. E mennyiség emelését nem tervezik, mert egyrészt a lakosság vásárlóereje csökkent, kisebb a kereslet főleg a primőrök iránt, másrészt - mivel nincs becsülete a szerződésnek - ha más, jobban fizető lehetőséget találnak az őstermelők, inkább oda viszik áruikat.- Emiatt néha előfordul - mondta Kláb József -, hogy a környékbeliek felviszik áruikat (főként a primőröket) a Bosnyák téri piacra, a Zöldért pedig kénytelen onnan visszahozni a megyébe, hogy az igényeket kielégítse. A pesti piac kikapcsolása érdekében megpróbálunk közvetlen kapcsolatot kiépíteni a szentesi zöldség- termesztő rendszerrel, ahonnan korábban és olcsóbban juthatnánk áruhoz. A szentesiek azonban kikötnek egy bizonyos minimális mennyiséget, amit hajlandóak ideszállítani, - többségében any- nyit, amennyit mi nem tudunk eladni veszteség nélkül. * Végezetül hadd idézzek még egy címszót az értelmező szótárból: „Piac: Áruk itt folyó cseréje, forgalma, a kereslet és a kínálat találkozása, az erre való alkalom, lehetőség, illetve maga az adásvétel.” Hogy megszűnjön az egymásra mutogatás, hogy mindenki - főleg a fogyasztó- jól járjon, hogy ellátásunk színvonala, ezáltal közérzetünk is javuljon, hogy az árak ne csak fölfelé „rendeződjenek”, nos, ezért lenne szükség a valódi piacra. És nem csak a zöldségfronton. WAGNER DEZSŐ Wolf Márton és Süveges Gyula hegesztők Hegesztők könyökcsere közben, a szekunder körben Ackermann András és tolózáras csapata Ahol a kereslet és a kínálat találkozik... (Gottvald Károly archív felvétele)
