Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. május 3. ^NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Kamionnal Svédországba V. A demokráciáról több megvilágításban Dr. Molnár Ádám A megyei kórház főigazgató főorvosa 1980 óta dr. Molnár Ádám, akinek mun­kássága nemcsak a szakmai, hanem a politikai életben is közismert. Hogy me­gyeszékhelyünket, megyénket is ő kép­viseli az országos pártértekezleten mint küldött, annak sokan örülnek. Ez az öröm is kettős irányú: vonatkozik az egészség­ügyben dolgozókra csakúgy, mint a poli­tika iránt érdeklődőkre, azaz valameny- nyiünkre.- Soha nem voltam még ilyen nagyje­lentőségű értekezleten, tehát érthető, hogy nagy felelősséggel készülök, ugyanakkor kíváncsiság tölt el, vajon mennyivel több a személyes jelenlét, mint a tömegkommunikációs eszközök segítségével, közreműködésével - átté­telesen - nyomon követni az eseménye­ket. A teljes vitaanyag ismerete és az ot­tani atmoszféra hatása nélkül következ­tetéseket levonni másabb, nehezebb, mint - gondolom - részt venni az érte­kezlet és azon belül a küldöttcsoport munkájában.- Örömmel nyugtázhatjuk, hogy nap­jainkban egyre több szó esik a demokrá­ciáról, pontosabban annak igaz igényé­ről. Nyilván a pártértekezlet témakörei­hez is „csatlakozik” a demokrácia kitelje­sedésének feltétele, feltételrendszere.- A témára az egészségügy „szemszö­géből” reagálok először, mert minden el­lenkező híreszteléssel szemben az egészségügyben a szakma sajátossá­gaiból adódóan jelen van a demokrácia. Elegendő csak a közösségért végzett ön­zetlen munkára gondolni... A jó gyógyító közösségekben dolgozók egyenrangú­nak érzik és tekintik egymást, amit külö­nösebben nem is kell magyarázni. Az or­vos, a műtős, az ápoló, az asszisztens és az egyéb diplomások együttgondolko­dása, együttmunkálkodása lehet csak eredményes. A mi szakmánkban világ­szerte hagyományai vannak a demokrá­ciának, s a dolgok ebben az irányban fej­lődnek, még annak ellenére is, hogy az egészségügyben imitt-amott a „feudális viszonyok” is fellelhetőek... Viszont azt is el kell mondani, hogy az egészségügy­ben szerencsétlenül jöttek össze bizo­nyos szituációk.- Konkrétan mire gondol?- A láthatatlan jövedelmek adóztatásá­ra, ugyanis nem mindegy, hogy napjaink politikai változásait egy-egy szakma ho­gyan éli meg. A pártnak ezt látnia kell, s ugyanakkor megfelelően, megnyugta­tóan szükséges a dolgokat a helyükre tenni. Mert ez a helyzet nemcsak az orvo­soknak, hanem a betegeknek is rossz közérzetet okoz. Ugyanis van az ország­ban néhány kirívó példa, amiből általá­nos következtetéseket nem lenne sza­bad levonni, s ebből következően általá­nosan meghozni a döntést. Egy kisebb réteg etikátlan magatartása következté­ben születhetnek a félmegoldások, a hi­bás intézkedések. Nem az állásfoglalás ellen ágálok, hanem a végrehajtás kidol­gozatlanságából következő és várható lelki sérülések ellen.- Tehát ezzel az intézkedéssel az értel­miség - mely napjainkban egyre jelentő­sebb szerepet tölt be a társadalomban - egy részét, egy rétegét zavarttá tette.- Azt hiszem, így igaz, mert úgy vélem, hogy a párt szerepe e tekintetben is fon­tos, hogy felismerje az egyéni, illetve a csoportérdekeket, s azt megfelelően sú­lyozza. Bár megjegyzem, hogy az állás­foglalás-tervezet szakmánkat támogatja, de helyzetünkön a dolgok egybeesése sokat ront. Arról van szó, hogy az értelmi­ség kritikus rétege a társadalomnak, amire szükség is van. Azt tapasztalom, hogy a politikai affinitásuk egyre élénkül. Nagyon alaposan vizsgálják a dolgok igazát. Sokkal inkább, mint bármikor. Őrömmel konstatáltuk pártalapszerveze- tünk ülésén is azt, hogy az állásfoglalás­tervezetben már nem szerepel az a sértő és igaztalan megfogalmazás, szóhasz­nálat, hogy ,,az egészségügy nem terme­lő ágazat”. Úgy fogalmaz a dokumentum, hogy az értelmiség növekvő mértékben részese a javak előállításának, a társa­dalmi erőforrások újrateremtésének.- Hogyan értékeli pártalapszervezeté- nek kritikus észrevételeit politikai, társa­dalmi és gazdasági életünkkel kapcso­latban?- Örömmel nyugtáztam, s bízom ben­ne, hogy további észrevételek is megfo­galmazódnak. Csakhogy ne felejtkez­zünk meg feltételezni a jószándékot mindebben, mert hiszen a többség jó­szándékú, konstruktív kritikája nagy erőt jelent a haladásban.- Mint egy intézmény első számú veze­tője épít erre? Valóban igényli a kritikát?- Szerintem minden, de legalábbis a legtöbb vezető épít rá, s nyilvánvalóan arra is, hogy az álláspontok kialakításá­ban vegyenek részt a munkatársai, a szakmai kérdésekben a szakmai vezetők - egyéb, munkahelyeket érintő dolgok­ban pedig a társadalmi, tömegszervezeti vezetők, s itt jegyzem meg, hogy a de­mokrácia gyakorlása mindig is nagyon időigényes volt, viszont a ráfordított időt soha nem szabad bánni. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy e tekintetben az egészségügy a hagyományok miatt elő­nyös helyzetben van.- Hogyan látja a munkahelyi demokrá­ciában a fiatalok szerepét, helyét?- A fiataloktól az egészségügyben sem félteném a demokráciát, de minden terü­leten jobban kellene^ számítani a jószán­dékú többség tartalékaira. Ennek alapos kiaknázásával a társadalom nyerne. Már most, a politika megélénkülésével hatal­mas energiák szabadultak fel, s ha mind­ezt jó vitorlába tudnánk befogni - persze kiszabadulva bizonyos sémákból - an­nak áldásos eredményét mindannyian éreznénk, érzékelnénk. y. HORVÁTH Ötezer tonna fagylalt Évente 5 ezer tonna 12-féle ízű és nyolcfajta csomagolású habjellegű fagylalt készül a törökbálinti Budatejnél. Az árut eddig különféle Budapest kör­nyéki hűtőházakban raktározták. A gyár 30 millió forintos beruházása nyomán márciustól a 84 ezer karton befogadóképességű hűtőházában tárolják a termé­ket. Ezzel megoldódtak a cég raktározási gondjai. Képünkön készül a Leó jég­krém. MTI-PRESS A Malare-tó völgye Svédország bölcsője Örebró érintésével elég korán Vöste- rasban vagyunk, pedig végig nagy hóvi­harban haladtunk. A város a Malare-tó partján fekszik, s a part melletti ipartele­pen lerakodunk körülbelül fél óra alatt.- Gyerünk telefonálni Kökény Balázs­nak, várja a bejelentkezésünket, mert ez minden lerakodás után kötelező, ígértek „visszfuvart” Stockholmból. A főváros felé vezető út mentén lévő motelból telefonálunk a szekszárdi Vo­lán-telephelyre. Semmi jó hír, másnap hívjuk őket vissza, meg az osztrák Bicot- rans speditőrcéget, hátha ők többet tud­nak mondani. Másfél nap kényszerű vá­rakozás a parkolóban. Rádiózgatunk, igaz egy kicsit recsegve halljuk a Kos­suth adót, közben Anti a papírokat ren­dezgeti, jómagam pedig az útikönyvek lapozgatásával vagyok elfoglalva.- Mindjárt kezdődik a Szabó család - szól Anti. Kint szüntelen esik a hó, nem is tudtam eddig, milyen jó érzés hallgatni idegen- _ ben a magyar szót. Nem irigylem a kamionosokat, egész embert kívánó munka és felelősség.- Pedig, ha tudnád, hogy irigykednek otthon ismerősök és kollégák, csak a könnyű pénzszerzés oldalát látják.- Spórolunk, nem költjük el kajára a napidíjunkat, kocsiban alszunk, hideg­ben, hőségben egyaránt, havas-jeges úton vigyázni kell a 40-50 tonnás szerel­vényre. Mert, ha ez megindul, még rá­gondolni sem jó... Jó lenne, ha egyszer a vezetők közül egy is eljönne egy ilyen út­ra, mint most te. Biztos, hogy más lenne azután a véleményük bizonyos dolgok­ról. Éjszakára megtelik a parkoló, vannak itt norvégok, finnek, svédek, a levegő is lehűlt mínusz 20 fokra. Jól befűtjük a fül­két, majd kikapcsoljuk a fűtést és szinte mozdulatlanul alszom végig az éjszakát. Reggel mínusz 6 fokot mutat a hőmérő a kabinban. A motel patyolattiszta fürdőjé­ben lehetőség van a tisztálkodásra, a ko­csi fülkéjében az egyébként mosakodás­ra használt húszliteres műanyag kanná­ban a víz reggelre kásás lett. A reggeli ugyanaz mint a vacsoránk volt: zsiroske- nyér hagymával. A megbeszélt időben hívjuk Balázst, az utasítás: menjünk a lengyelországi Plockba, Svédországból nincs „vissz- fuvar”. Anti arca vörös a méregtől.- Már holnap pakoljunk, mert addig vár az ottani cég. Mit gondolsz, komolyan gondolják, hogy 1300 kilométert autóz­Stockholm kapujában így is lehet reklámozni... zunk le egyhuzamban, plusz a kompon el­töltött idő...? Ha ezt tudjuk, akkor már teg­nap elindulunk és csoroghattunk volna le­felé.- Nem mese, Stockholm felé megyünk, aztán Norrköping, Jönköping, Malmö és Ystad. Ahol éjjel szeretnék behajózni.- Egyszer ugyan eltévedtem és bekerül­tem valahogy Stockholm belvárosába, mondhatom, gyönyörű. Bizony lehet, gondoltam magamban, de ez a veszély azt hiszem, most nem fenye­get. Milyen is lehet a királyi palota, vagy az azt körülvevő szigetek, nevezetesen a Lo­vagok szigete, vagy a Szentlélek-sziget? Vajon látunk-e valamit a szigetek, a víziutak és a hidak városából? A város peremén haladva még a sűrű pára és köd is nehezí­tette, hogy valamicskét is megpillantsunk a városból. Egyhuzamban leautóztuk a 734 kilomé­tert, egyszer álltunk meg tankolni egy DKV jelzésű kútnál. Anti elővesz egy kártyát, amelyen a fent említett jelzés látható, ezzel „fizet” az üzemanyagért.- Csak ezeknél a kutaknál tankolhatunk, a Shellnél nem, jogosít még szervizre is, de a Rábákhoz, Liazokhoz semmiféle alkat­részt nem tartanak. Üresen elég fürgén haladunk, azért.el- húznak mellettünk majd kétszer akkora ra­kománnyal az esztétikailag is kifogástalan svéd kamionok. Anti csak sóhajtozik.- Ha nekem egyszer ilyen lehetne. Ne­hezen is, de azért cserébe odaadnám a jó öreg Edét. Antitól menet közben rengeteg közleke­dési ismeretet kaptam.- A csomópontokban automata közle­kedési lámpák irányítják a forgalmat, ami gyorsítja és biztonságosabbá teszi az át­haladást. Megköszönik, ha lehúzódok és hagyom őket előzni, nem láttam még rá példát, hogy a másik kocsi elé kihajtottak volna. Elérjük az éjféli fehérhajót, reggel 7 óra negyvenkor kikötünk a lengyel kikötőben, pár órás várakozás és indulunk Plockba. Gorzowtól végig hóviharban, csúszós úton Poznan érintésével tettük meg az 520 kilo­méteres utat. A Poznan körüli Wielkopolskában Nagy- Lengyelországban fogant meg a polánok államának, Lengyelországnak a csírája. Másnap délelőtt a vegyiparáról híres Plöckban aránylag gyorsan bepakoltunk. A 800 ezer lakosú Lódz iparvároson átbuk­dácsolva elég jó minőségű úton haladtunk tovább Katowice érintésével Tesin irányá­ba. Lódz városa jelentős szerepet játszott a lengyel munkásmozgalom történetében, sok sztrájk és forradalmi megmozdulás színtere volt ez a város. Az éjszakát már a lengyel-csehszlovák határon töltöttük. Hazafele úgy érzi az em­ber, mintha lassabban menne az idő.- Ha minden igaz, a cséhszlovák-ma- gyar határon, mivel hét vége van, gyorsan át tudunk jutni. Ez idáig Anti minden „jóslata” bevált, most azonban nem: vagy ötven török és görög kamion állt előttünk. Ha már kifelé is 3 órát vártunk, befelé miért is lenne más­képp? Holott a szerelvény tranzitként megy át Magyarországon Bécsbe. Győrben bú­csút mondtam Amberger Antalnak és megköszönve a vele eltöltött pár napot to­vábbi jó utakat kívánok neki. Bosszantott a dolog, de végül is nem számoltam össze a különböző okok miatti várakozást, de az egy biztos, hogy az idő pénz és ez elsősorban nem nekem fon­tos... KAPFINGER ANDRÁS Délvidék

Next

/
Oldalképek
Tartalom