Tolna Megyei Népújság, 1988. május (38. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
1988. május 3. ^NÉPÚJSÁG 3 A pártértekezlet küldöttei Kamionnal Svédországba V. A demokráciáról több megvilágításban Dr. Molnár Ádám A megyei kórház főigazgató főorvosa 1980 óta dr. Molnár Ádám, akinek munkássága nemcsak a szakmai, hanem a politikai életben is közismert. Hogy megyeszékhelyünket, megyénket is ő képviseli az országos pártértekezleten mint küldött, annak sokan örülnek. Ez az öröm is kettős irányú: vonatkozik az egészségügyben dolgozókra csakúgy, mint a politika iránt érdeklődőkre, azaz valameny- nyiünkre.- Soha nem voltam még ilyen nagyjelentőségű értekezleten, tehát érthető, hogy nagy felelősséggel készülök, ugyanakkor kíváncsiság tölt el, vajon mennyivel több a személyes jelenlét, mint a tömegkommunikációs eszközök segítségével, közreműködésével - áttételesen - nyomon követni az eseményeket. A teljes vitaanyag ismerete és az ottani atmoszféra hatása nélkül következtetéseket levonni másabb, nehezebb, mint - gondolom - részt venni az értekezlet és azon belül a küldöttcsoport munkájában.- Örömmel nyugtázhatjuk, hogy napjainkban egyre több szó esik a demokráciáról, pontosabban annak igaz igényéről. Nyilván a pártértekezlet témaköreihez is „csatlakozik” a demokrácia kiteljesedésének feltétele, feltételrendszere.- A témára az egészségügy „szemszögéből” reagálok először, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben az egészségügyben a szakma sajátosságaiból adódóan jelen van a demokrácia. Elegendő csak a közösségért végzett önzetlen munkára gondolni... A jó gyógyító közösségekben dolgozók egyenrangúnak érzik és tekintik egymást, amit különösebben nem is kell magyarázni. Az orvos, a műtős, az ápoló, az asszisztens és az egyéb diplomások együttgondolkodása, együttmunkálkodása lehet csak eredményes. A mi szakmánkban világszerte hagyományai vannak a demokráciának, s a dolgok ebben az irányban fejlődnek, még annak ellenére is, hogy az egészségügyben imitt-amott a „feudális viszonyok” is fellelhetőek... Viszont azt is el kell mondani, hogy az egészségügyben szerencsétlenül jöttek össze bizonyos szituációk.- Konkrétan mire gondol?- A láthatatlan jövedelmek adóztatására, ugyanis nem mindegy, hogy napjaink politikai változásait egy-egy szakma hogyan éli meg. A pártnak ezt látnia kell, s ugyanakkor megfelelően, megnyugtatóan szükséges a dolgokat a helyükre tenni. Mert ez a helyzet nemcsak az orvosoknak, hanem a betegeknek is rossz közérzetet okoz. Ugyanis van az országban néhány kirívó példa, amiből általános következtetéseket nem lenne szabad levonni, s ebből következően általánosan meghozni a döntést. Egy kisebb réteg etikátlan magatartása következtében születhetnek a félmegoldások, a hibás intézkedések. Nem az állásfoglalás ellen ágálok, hanem a végrehajtás kidolgozatlanságából következő és várható lelki sérülések ellen.- Tehát ezzel az intézkedéssel az értelmiség - mely napjainkban egyre jelentősebb szerepet tölt be a társadalomban - egy részét, egy rétegét zavarttá tette.- Azt hiszem, így igaz, mert úgy vélem, hogy a párt szerepe e tekintetben is fontos, hogy felismerje az egyéni, illetve a csoportérdekeket, s azt megfelelően súlyozza. Bár megjegyzem, hogy az állásfoglalás-tervezet szakmánkat támogatja, de helyzetünkön a dolgok egybeesése sokat ront. Arról van szó, hogy az értelmiség kritikus rétege a társadalomnak, amire szükség is van. Azt tapasztalom, hogy a politikai affinitásuk egyre élénkül. Nagyon alaposan vizsgálják a dolgok igazát. Sokkal inkább, mint bármikor. Őrömmel konstatáltuk pártalapszerveze- tünk ülésén is azt, hogy az állásfoglalástervezetben már nem szerepel az a sértő és igaztalan megfogalmazás, szóhasználat, hogy ,,az egészségügy nem termelő ágazat”. Úgy fogalmaz a dokumentum, hogy az értelmiség növekvő mértékben részese a javak előállításának, a társadalmi erőforrások újrateremtésének.- Hogyan értékeli pártalapszervezeté- nek kritikus észrevételeit politikai, társadalmi és gazdasági életünkkel kapcsolatban?- Örömmel nyugtáztam, s bízom benne, hogy további észrevételek is megfogalmazódnak. Csakhogy ne felejtkezzünk meg feltételezni a jószándékot mindebben, mert hiszen a többség jószándékú, konstruktív kritikája nagy erőt jelent a haladásban.- Mint egy intézmény első számú vezetője épít erre? Valóban igényli a kritikát?- Szerintem minden, de legalábbis a legtöbb vezető épít rá, s nyilvánvalóan arra is, hogy az álláspontok kialakításában vegyenek részt a munkatársai, a szakmai kérdésekben a szakmai vezetők - egyéb, munkahelyeket érintő dolgokban pedig a társadalmi, tömegszervezeti vezetők, s itt jegyzem meg, hogy a demokrácia gyakorlása mindig is nagyon időigényes volt, viszont a ráfordított időt soha nem szabad bánni. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy e tekintetben az egészségügy a hagyományok miatt előnyös helyzetben van.- Hogyan látja a munkahelyi demokráciában a fiatalok szerepét, helyét?- A fiataloktól az egészségügyben sem félteném a demokráciát, de minden területen jobban kellene^ számítani a jószándékú többség tartalékaira. Ennek alapos kiaknázásával a társadalom nyerne. Már most, a politika megélénkülésével hatalmas energiák szabadultak fel, s ha mindezt jó vitorlába tudnánk befogni - persze kiszabadulva bizonyos sémákból - annak áldásos eredményét mindannyian éreznénk, érzékelnénk. y. HORVÁTH Ötezer tonna fagylalt Évente 5 ezer tonna 12-féle ízű és nyolcfajta csomagolású habjellegű fagylalt készül a törökbálinti Budatejnél. Az árut eddig különféle Budapest környéki hűtőházakban raktározták. A gyár 30 millió forintos beruházása nyomán márciustól a 84 ezer karton befogadóképességű hűtőházában tárolják a terméket. Ezzel megoldódtak a cég raktározási gondjai. Képünkön készül a Leó jégkrém. MTI-PRESS A Malare-tó völgye Svédország bölcsője Örebró érintésével elég korán Vöste- rasban vagyunk, pedig végig nagy hóviharban haladtunk. A város a Malare-tó partján fekszik, s a part melletti ipartelepen lerakodunk körülbelül fél óra alatt.- Gyerünk telefonálni Kökény Balázsnak, várja a bejelentkezésünket, mert ez minden lerakodás után kötelező, ígértek „visszfuvart” Stockholmból. A főváros felé vezető út mentén lévő motelból telefonálunk a szekszárdi Volán-telephelyre. Semmi jó hír, másnap hívjuk őket vissza, meg az osztrák Bicot- rans speditőrcéget, hátha ők többet tudnak mondani. Másfél nap kényszerű várakozás a parkolóban. Rádiózgatunk, igaz egy kicsit recsegve halljuk a Kossuth adót, közben Anti a papírokat rendezgeti, jómagam pedig az útikönyvek lapozgatásával vagyok elfoglalva.- Mindjárt kezdődik a Szabó család - szól Anti. Kint szüntelen esik a hó, nem is tudtam eddig, milyen jó érzés hallgatni idegen- _ ben a magyar szót. Nem irigylem a kamionosokat, egész embert kívánó munka és felelősség.- Pedig, ha tudnád, hogy irigykednek otthon ismerősök és kollégák, csak a könnyű pénzszerzés oldalát látják.- Spórolunk, nem költjük el kajára a napidíjunkat, kocsiban alszunk, hidegben, hőségben egyaránt, havas-jeges úton vigyázni kell a 40-50 tonnás szerelvényre. Mert, ha ez megindul, még rágondolni sem jó... Jó lenne, ha egyszer a vezetők közül egy is eljönne egy ilyen útra, mint most te. Biztos, hogy más lenne azután a véleményük bizonyos dolgokról. Éjszakára megtelik a parkoló, vannak itt norvégok, finnek, svédek, a levegő is lehűlt mínusz 20 fokra. Jól befűtjük a fülkét, majd kikapcsoljuk a fűtést és szinte mozdulatlanul alszom végig az éjszakát. Reggel mínusz 6 fokot mutat a hőmérő a kabinban. A motel patyolattiszta fürdőjében lehetőség van a tisztálkodásra, a kocsi fülkéjében az egyébként mosakodásra használt húszliteres műanyag kannában a víz reggelre kásás lett. A reggeli ugyanaz mint a vacsoránk volt: zsiroske- nyér hagymával. A megbeszélt időben hívjuk Balázst, az utasítás: menjünk a lengyelországi Plockba, Svédországból nincs „vissz- fuvar”. Anti arca vörös a méregtől.- Már holnap pakoljunk, mert addig vár az ottani cég. Mit gondolsz, komolyan gondolják, hogy 1300 kilométert autózStockholm kapujában így is lehet reklámozni... zunk le egyhuzamban, plusz a kompon eltöltött idő...? Ha ezt tudjuk, akkor már tegnap elindulunk és csoroghattunk volna lefelé.- Nem mese, Stockholm felé megyünk, aztán Norrköping, Jönköping, Malmö és Ystad. Ahol éjjel szeretnék behajózni.- Egyszer ugyan eltévedtem és bekerültem valahogy Stockholm belvárosába, mondhatom, gyönyörű. Bizony lehet, gondoltam magamban, de ez a veszély azt hiszem, most nem fenyeget. Milyen is lehet a királyi palota, vagy az azt körülvevő szigetek, nevezetesen a Lovagok szigete, vagy a Szentlélek-sziget? Vajon látunk-e valamit a szigetek, a víziutak és a hidak városából? A város peremén haladva még a sűrű pára és köd is nehezítette, hogy valamicskét is megpillantsunk a városból. Egyhuzamban leautóztuk a 734 kilométert, egyszer álltunk meg tankolni egy DKV jelzésű kútnál. Anti elővesz egy kártyát, amelyen a fent említett jelzés látható, ezzel „fizet” az üzemanyagért.- Csak ezeknél a kutaknál tankolhatunk, a Shellnél nem, jogosít még szervizre is, de a Rábákhoz, Liazokhoz semmiféle alkatrészt nem tartanak. Üresen elég fürgén haladunk, azért.el- húznak mellettünk majd kétszer akkora rakománnyal az esztétikailag is kifogástalan svéd kamionok. Anti csak sóhajtozik.- Ha nekem egyszer ilyen lehetne. Nehezen is, de azért cserébe odaadnám a jó öreg Edét. Antitól menet közben rengeteg közlekedési ismeretet kaptam.- A csomópontokban automata közlekedési lámpák irányítják a forgalmat, ami gyorsítja és biztonságosabbá teszi az áthaladást. Megköszönik, ha lehúzódok és hagyom őket előzni, nem láttam még rá példát, hogy a másik kocsi elé kihajtottak volna. Elérjük az éjféli fehérhajót, reggel 7 óra negyvenkor kikötünk a lengyel kikötőben, pár órás várakozás és indulunk Plockba. Gorzowtól végig hóviharban, csúszós úton Poznan érintésével tettük meg az 520 kilométeres utat. A Poznan körüli Wielkopolskában Nagy- Lengyelországban fogant meg a polánok államának, Lengyelországnak a csírája. Másnap délelőtt a vegyiparáról híres Plöckban aránylag gyorsan bepakoltunk. A 800 ezer lakosú Lódz iparvároson átbukdácsolva elég jó minőségű úton haladtunk tovább Katowice érintésével Tesin irányába. Lódz városa jelentős szerepet játszott a lengyel munkásmozgalom történetében, sok sztrájk és forradalmi megmozdulás színtere volt ez a város. Az éjszakát már a lengyel-csehszlovák határon töltöttük. Hazafele úgy érzi az ember, mintha lassabban menne az idő.- Ha minden igaz, a cséhszlovák-ma- gyar határon, mivel hét vége van, gyorsan át tudunk jutni. Ez idáig Anti minden „jóslata” bevált, most azonban nem: vagy ötven török és görög kamion állt előttünk. Ha már kifelé is 3 órát vártunk, befelé miért is lenne másképp? Holott a szerelvény tranzitként megy át Magyarországon Bécsbe. Győrben búcsút mondtam Amberger Antalnak és megköszönve a vele eltöltött pár napot további jó utakat kívánok neki. Bosszantott a dolog, de végül is nem számoltam össze a különböző okok miatti várakozást, de az egy biztos, hogy az idő pénz és ez elsősorban nem nekem fontos... KAPFINGER ANDRÁS Délvidék
