Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-13 / 87. szám
1988. április 13. TOLNA \ _ "riÉPÜJSAG 3 A jászberényi Béke Mgtsz kalapgyártó melléküzemágában évente 250 ezer fej- revalót készítenek. Ezzel a tevékenységükkel 25 millió forinttal gazdagítják a közösség vagyonát. Termékeik eljutnak a hazai üzleteken kívül a jugoszláv, a csehszlovák, a szovjet és a közel-keleti piacokra is. A KGST Könnyűipari Együttműködés Állandó Bizottságának ülése A KGST Könnyűipari Együttműködési Állandó Bizottság a kedden Budapesten, a Medosz-szállóban megkezdte 50. jubileumi ülését. Az állandó bizottság öt alágazat: a textiles kötőipar; a ruhaipar és öltözködéskultúra; a bőr- és cipőipar; a fafeldolgozó ipar; valamint a nyomdaiparterülétén koordinálja a tagországok gazdasági tevékenységét. A plenáris ülést Pavel Hrivnák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnök-helyettese, a KGST Könnyűipari Állandó Bizottságának elnöke nyitotta meg. A tagországok könnyűiparának fejlődését jellemezve elmondta, hogy az utóbbi években főként a ruházati ipar és a bútoripar növelte termelését jelentősen. Kiemelte: a tagországok fontos céljuknak tekintik, hogy a jövőben tovább növeljék a könnyűipari cikkek mennyiségét, bővítsék a választékot, új nyers-, segéd- és kellékanyagokat fejlesszenek ki. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter köszöntötte a KGST-tagországok küldöttségeit. Elmondta, az utóbbi évtizedben a KGST-tagországok többségében lényegesen megváltoztak a gazdasági fejlődés belső és külső feltételei. Az új körülményekhez való alkalmazkodást, a felhalmozódott problémák megoldását segíti a mostani ülés is, amely az együttműködés korszerűsítésére vállalkozott. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a KGST-tagországok könnyűipari vezető szakemberei a jelenleginél közvetlenebb, rugalmasabb formában dolgozzanak együtt annak érdekében, hogy kiváló minőségű, korszerű termékekkel láthassák el lakosságukat. Mint a miniszterelnök-helyettes elmondta, hazánk a következő években is olyan külgazdasági politikát kíván folytatni, amely lehetővé teszi a gazdasági, a külkereskedelmi, a pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködés sokirányú és sokoldalú fejlesztését minden együttműködni kész országgal és szervezettel. Ebben jelentős szerep jut a könnyűiparnak is. A plenáris ülés után a küldöttségek szekcióüléseken folytatták munkájukat. Megállapították, hogy a jövőben a bizottsági munka korszerűsítésére elengedhetetlen bizonyos problémák megoldása. Kétszázötvenezer fejrevaló Viták a pártértekezlet előtt A fiatalok bizakodóak Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna Megyei Bizottsága - ahol többek között - a pártértekezlet előzetes anyagáról folyt a szó. A párt felkérte a KISZ KB Intéző Bizottságát is, hogy véleményét mondja el a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről. Az ifjúsági szövetség úgy döntött, hogy szélesebb alapokon gyűjti össze a fiatalok véleményét, így a megyei KISZ-bizottságok is megtárgyalják az anyagot. A tegnapi beszélgetés tulajdonképpen folytatása annak a vitasorozatnak, amelyet az ifjúsági szövetség éppen most összegez arról a témakörről, hogy a fiatalok milyen szocializmust is akarnak. A tervezettel kapcsolatban szinte valamennyi felszólaló elmondta, hogy annak többségével egyetért. A tervezet szinte minden pontjával kapcsolatban hangzottakéi vélemények, némelyekkel kapcsolatosan kérdések is. Egyes megfogalmazásokat azért kifogásoltak a hozzászólók, mert úgy vélik, hogy óhajként fogalmazódnak meg, holott ezekről már régen érvényes normák, elvek, illetve határozatok vannak. Megállapították: a tervezet alkalmas arra, hogy valóságos társadalmi, politikai és gazdasági változásokat indukáljon. Úgy foglaltak állást, hogy a jelenlegi, sok területen válságos helyzetet nem a gazdaság zavarai váltották ki, hanem éppen a politikai intézményrendszer rugalmatlansága miatt nem lehetett következetesen keresztülvinni a megkezdett gazdasági reformot. Sokat foglalkoztak a fiatalok - az ülésen részt vettek a megyei KISZ-bizottság tagjain kívül a városi és a nagyközségi KISZ-bizottságok titkárai is - a pártélet megújításával. Ezek közé tartozik a választási rendszer demokratizálása, a döntések előtti viták nyilvánossága, majd az ezt követő ellenőrzések, illetve ezek tapasztalatainak a megismertetése a közvéleménnyel. Hansúlyozták, hogy a politika döntéseiben az eddiginél jobban támaszkodjon a tudományos műhelyek eredményeire. A KISZ-es korosztály számára érdekes és új problémaként vetődik fel a kisebbségi vélemények kezelése, illetve a frakciók kérdése. Ez utóbbi szó szerint kérdésként vetődött fel. A válaszból egyértelművé vált, hogy a pártfórumokon mindenki kifejtheti a véleményét a döntések után is, sőt kezdeményezheti a kisebbség korábbi álláspontjának ismételt napirendre tűzését. Ennek a mechanizmusnak a működése lehetővé teszi, hogy a hibásnak bizonyult döntéseket idejében lehessen megváltoztatni, illetve a valóság folyamataihoz igazítani. Kialakult egy beszélgetés az értékek témakörében is. Az az álláspont született meg, hogy nem szükséges minden valóságos társadalmi értéket ellátni a szocialista címkével, vannak társadalmi berendezkedéstől független értékek is. Sok szó esett az érdekeltség rendszeréről és ennek részleteiről. Beszéltek a fiatalok az ő számukra rendkívül fontos elvről, a munka szerinti díjazásról. Úgy ítélték meg, hogy a tervezet egyfelől még most is túlságosan általános, de minden részkérdéssel is foglalkozik, ugyanakkor egyes területekről nem szól elég hangsúlyosan. így például - természetszerűen - keveselték az ifjúsággal kapcsolatos témákat. Például hangsúlyozták, hogy az általános és a középfokú oktatás kiemelkedő jelentőségű, és nem szól a tervezet elég alaposan a KISZ helyéről, szerepéről a politikai intézményrendszerben. Ihárosi „Dolgozni csak jól érdemes!” Egy művelődési ház talpon maradásának vázlata Interjú Götzinger Károly igazgatóval- Immár tizennégy esztendeje igazgatója a dunaföldvári művelődési háznak, illetve a közművelődési intézmények igazgatóságának. Vagyis a nagyközség közművelődését irányította már akkor is, amikor még bízhattunk az egyre mélyülő ismeretszerzés általánossá válásában, a tartalmasabb emberi élet kialakulását segítő művelődésben, illetve az az iránti igények növekedésében. S igazgat most is, amikor az oly sokszor leírt, elmondott okok miatt a legtöbb művelődési intézményben beletörődtek - mert kénytelenek voltak!? - az illúziók szertefoszlásába. Itt pedig azt tapasztalhatjuk, hogy sem az intézmény, sem pedig az emberek részéről nincs beletörődés semmibe...- Örülök, hogy ezt így látják, s persze, ez igy is van. Igaz, hogy nálunk is jó néhány dolog átalakult, megváltozott, de hiszem, hogy az igényeket tudtuk, s ezután is tudjuk követni, idomulni hozzájuk. Szerintem igen fontos, hogy ezt az úgymond átmeneti időszakot is tartsuk életben valamiképpen, figyeljünk az emberekre, s a művelődés iránti - akár tudat alatti - igényüket próbáljuk meg ébren tartani. S ez az ébren tartás mégha a napi dolgokat szolgálja is ki, azaz az elsődleges szükségletek szférájában jelenik is meg, akkor is nagyon fontos.- Csak hát, ha úgy veszem, egyszerűen hátrányos helyzetben vannak. Mert elnézem a korszerű művelődési palotákat, ahol a lehetőségek kínálják magukat. Azokkal szemben a dunaföldvári... Lényegében egy nagyterem...- A mi házunk száz évvel ezelőtt épült, s a helybéli polgárságé volt - ők is építtették - Kossuth Egyenlőségi Kör néven működött. S hozzá kell tenni, hogy akkoriban nem ez volt az egyetlen művelődési intézmény. Létezett itt parasztkör, úrikaszinó, külön épületük volt az önkéntes tűzoltóknak, volt katolikus fiú- és lányegylet, izraelita olvasókör, valamint nőegylet.- S akkor hányán éltek itt Dunaföldvá- ron?- Pontosan 12 300-an, a mostani tízezerrel szemben. Csak érdekességként emlitem, hogy tizennégy konflis bonyolította a belső forgalmat, s most egyetlen taxink van. A vendéglátó helyek száma - ebbe az egytál ételt kínáló kis kocsmák is beletartoznak - 14 volt, négy pénzintézettel dicsekedhettek elődeink, itt volt a járásbíróság. Most, a Közművelődési Intézetek Igazgatóságához tartozik az Alpári Gyula Művelődési és Ifjúsági ház, a múzeum, a felnőtt- és gyermekkönyvtár, s várhatóan jövőre felújítják a görögkeleti templomot, ami szintén múzeum lesz.- A ház, melyben egy nagyterem, az 50-60 személyes TIT-terem, az egyetlen klubhelyiség, no és az előtér, s az abból nyíló ifjúsági presszó van - állandó és igen figyelemre méltó forgalmat tudhat magáénak. Az igazgató irodája - ami aligha nevezhető irodának - gyakorta öltöző. Tehát milyen csoportok működnek itt?- Két néptánceggyütes, ami hat csoportot jelent, a színjátszók, a múzeumbarát - a kertbarátkör, a nyugdijasklub, a két osztályos művészi torna, az angol nyelv- és a szabás-varrás tanfolyam. Van könnyűgépkezelői tanfolyamunk, a Belkereskedelmi Továbbképző Intézettel közös szervezésben vendéglátós üzletvezetőket képezünk, beindult már az ÁDR-tanfolyamunk, ami a robbanásveszélyes és bűzös anyagok szállítására ad jogosítványt, negyvenen járnak gépjárművezetői tanfolyamra, a dunaújvárosi autóklubbal közösen szerveztünk kismotorosoknak KRESZ-tanfolyamot, sokan járnak az aerobic-tanfolyamunk, amit a lengyeli szakközépiskolával közösen csinálunk... Nagyon örülök, mert a napokban alakult meg a Műemlékbarátok köre főként általános és középiskolás tagokkal a Városvédő Egyesület szekciójaként... Folytassam?- Mit mondjak? Öröm hallgatni e felsorolást, ami eddig még nem szólt arról, hogy itt tartják rendszeresen a falugyűlést, a szövetkezetek a közgyűlést, évente elég sok bálnak is adnak helyet, diszkó is van minden hét végén.- Azt tudom, hogy a tanfolyamok optimális, illetve néha magas létszámúak, s igy van ez már jó ideje. Egyszerűen nem értem... Ugyanis arra gondolok, hogy minden dunaföldvári már legalább két tanfolyamot végzett el? Ez viszont képtelenség. Tehát mi a titok?- Az, hogy a környékből és távolabbról is járnak hozzánk tanfolyamokra, melyek keresettek, amit igényelnek, s csak nálunk tartozik a kínálatba. Részletesen nem sorolom, de néhány települést említek, s hozzá teszem azt is, hogy gyakran onnét érkezik a tanfolyamra való igény, s ezzel együtt a résztvevők jelentős része. Tehát: Dunaújváros, Előszállás, Du- naegyháza, Baracs, de a vendéglátótanfolyamra nyolcán járnak Pécsről, az ÁDR-tanfolyamnak pedig mindössze hat idevalósi hallgatója van.- Az is figyelemre méltó, hogy e kurzusok befejeztével nem fogja mindenki nyomban a „petyerkáját”, hanem ösze- jönnek a Halászcsárdában egy búcsú- ebédre. Tehát rendre alakulnak a jó kis kollektívák, amiben a ház légkörének is van szerepe bizonyosan.- Ezt nem én mondtam, de azt hiszem, igaza van. Én inkább azt fogalmazom meg, hogy mi mindenre vállalkozunk, amire igény van. S szerintem e tanfolyamok is beletartoznak a közművelődésbe. Mert a közművelődés fogalma az élet során alaposan átrendeződött, másképpen benne foglaltatik az élet egésze. Én azt vallom, hogy nemcsak színházi kultúra, hanem termelési kultúra is létezik, kell, hogy létezzen, s tanfolyamainkkal annak finomodását szolgáljuk. S ezt értem magunkra, a közművelődés közkatonáira és a nálunk tanfolyamot végzőkre egyaránt: dolgozni csak jól érdemes! És nagyon fontos az, hogy minden intézménynek magának kell kialakítani - a közönség igényének és a saját lehetőségének a tükrében - az arculatát. Mert én nem másolhatom le Szekszárdot, ahogyan például Madocsa sem bennünket. Mindenütt más a közművelődés megjelenési formája, vagyis azzal kell okosan sáfárkodni, ami az adott területen megél, jól megél.- Götzinger Károly arról is híres, hogy a művelődési ház, egész pontosan az oda járó közönség és közösségek művelődési igényei kielégítésére e szűkös anyagi körülmények között is mindig „megszerzi” a szükséges támogatást a helybéli vállalatoktól, szövetkezetektől.- Azt örömmel mondom el, hogy kapcsolatunk oda-vissza kiváló. Ezt egyebek között úgy kell érteni, hogy ők támogatják a házat, mi pedig kéréseiket, igényeiket teljesítjük.- Tudom, hogy erre számtalan példát mondhatna, mégis egy utóbbiról kérdezném, ami még a tervek „listáján" szerepel. Nemrégen beszélgettem Ferenczi Jánossal, a Virágzó Termelőszövetkezet elnökével. Ő említette, hogy felmerült az igény: jó lenne a környék gimnáziumaiban végzett fiatalembereknek olyan tanfolyamot szervezni, melynek elvégzésével jogosítványt kapnának traktorok vezetésére. Persze, a dolog nem ilyen egyszerű.- De nem ám! Arról van szó, hogy igen drága - légkondicionáló berendezéssel, számítógéppel - felszerelt gépek is vannak, melyek irányításához, kezeléséhez megfelelő szakemberekre volna szükség. S meggyőződésem, ahogyan a téeszek vezetőinek is - hogy ez a jövő útja. S itt utalok vissza a termelési kultúrára.- Én pedig kérem, hogy tegye ezt a gazdálkodásukkal is.- Tavaly az állami költségvetésünk 1 millió 580 ezer forint volt, amiből csak a bér meghaladja az egymilliót. A fűtés és a világítás 200-200 ezer forint, a kötelező karbantartás százezer. Aztán a könyvek és a folyóiratok beszerzése. S ezek után ott tartunk, hogy törülközőt, szappant, WC-papírt még nem is vettünk. Bevételi tervünk 800 ezer forint volt, amit 2,5 millióra teljesítettünk. A tényleges költségvetésünk valamivel meghaladta a 4 millió forintot, aminek jó részét a tényleges működésből befolyt összeg adja. S ebből tartjuk fönn a művészeti csoportokat. Úgy tapasztaljuk, hogy ide szívesen jönnek az emberek - az állandó bejárók száma másfél ezer körül van - s előfordul olyan is, hogy problémájukkal keresnek föl bennünket... majd ideszoknak.- Azt hiszem, hiba lenne meg sem emlékezni a kiváló hangversenysorozatokról, színházi elődásokról, melyeknek szintén nagy keletjük van Dunaföldváron. Ahogyan az amatőr színjátszóiknak is, akiknek minden évben van egy-két itthoni bemutatójuk.- Most pedig a debreceni országos színjhátszó-találkozóra készülődnek, amit a hazai pályán történő főpróbaszerű bemutatókelőznek majd meg... S itt jegyzem meg, hogy a csoport rendhagyó irodalmi órákat is kiajánlott általános és középiskolák számára.- S mindezeken felül jut az erejükből rangos országos és nemzetközi rendezvények tartására is, melyekről csak felsőfokon lehet beszélni. S most a gimnáziummal közösen készülődnek valamire...- Az Örökségünk őrei vetélkedő keretében április 18-án programjátékokkal színesített műemléki napot rendezünk, mely egyben iskolanap is lesz, s bekapcsolódik Bölcske és Solt is. Ezt igen fontosnak tartjuk, mert ha így „haladunk” becses értékeinek megóvásában, tíz év múlva már fényképünk sem lesz a hajdani szép épületekről. Mozgósítani kell a társadalmi erőket.- És minden tekintetben és minden időben mozgósítja saját magát. Hiszen nemcsak a hétköznapokon, hanem vasár- és ünnepnapokon is rendszeresen dolgozik, csoportokat kísér.- Nem tudom... Csak azt mondom megint: dolgozni csak jól érdemes! V. HORVÁTH MÁRIA Befejeződött a Balaton téli csapolása Az elmúlt öt hónap során 378 millió köbméter viz távozott a Balatonból. Az utóbbi évtized legnagyobb csapolása novemberben kezdődött, s tíznapos megszakítással április 12-ig tartott; a Sió-csatorna zsilipjeit kedden zárta le a Siófoki Vízügyi Kirendeltség. A Balaton vízháztartásának megszokott rendjét az enyhe és csapadékos tél zavarta meg. Míg más években jobbára csak a tavaszi olvadás emelte meg a tó szintjét, most a vízgyűjtő területekről folyamatosan érkezett az utánpótlás. Ha nem gondoskodtak volna a felesleges víztömeg levezetéséről - amely összességében egyméteres vízszint-csökken- téssel járt - a part menti üdülőterület jelentékeny részét elárasztotta volna a Balaton. A nagyarányú vízcsere jótékonyan hatott a tó vízminőségére. A csapolás időszakában nagy mennyiségű szerves anyag is eltávozott a mederből. A vízügyi szakemberek úgy vélik, ha a környező mezőgazdasági területekről nem jut több műtrágyaszármazék a tóba, mint a korábbi években, úgy az idén jóval kisebb mértékű algásodásra számíthatunk. A zsilipzárás után még két centiméternyi vízszinttöbblete van a Balatonnak. így április végén, május elején még egy vízleeresztésre kerül sor, amely rövid időre hajózhatóvá teszi a Sió-csatornát. Ugyanezen időszakban várható az angolnák vándorlása is, tehát az eddiginél jóval gazdagabb zsákmány reményében helyezhetik el a zsilipeknél az angolnacsapdákat.