Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
1988. április 12. 2 Képújság Kádár János fogadta a jugoszláv kormányfőt (Folytatás az 1. oldalról.) Hétfőn délelőtt a Parlament Delegá- ciós termében magyar-jugoszláv plenáris tárgyalást tartottak. A Grósz Károly vezette magyar tárgyalócsoport tagja volt Villányi Miklós pénzügyminiszter, Őszi István külügyminiszter-helyettes, Dunai Imre kereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Györke Sándor. Branko Mikulics vezetésével Egon Padovan, a szövetségi kormány tagja, a Ma- gyar-Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnöke, Trajko Traj- kovszki külügyminiszter-helyettes és Rudolf Sova foglalt helyet a tárgyalóasztal mellett. Az MTI tudósítójának értesülései szerint az őszinte, nyílt légkörű, kötetlen megbeszéléseken a kormányfők tájékoztatták egymást országaik helyzetéről. Fontosságuknak megfelelően foglalkoztak a gazdasági, kulturális együttműködés kérdéseivel, bővítésének lehetőségeivel, illetve az ezzel kapcsolatos feladatokkal. A plenáris tárgyalást követően Villányi Miklós pénzügyminiszter és Egon Padovan, a Magyar-Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság társelnökei megbeszélésükön részletesen áttekintették a gazdasági együttműködés időszerű kérdéseit és feladatait. A plenáris tárgyalást megelőzően a jugoszláv kormányfő ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Grósz Károly a Parlament vadásztermében díszebédet adott Branko Mikulics tiszteletére. Az ebéden a magyar miniszterelnök és a jugoszláv kormányfő pohárköszöntőt mondott. A díszebéd után Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a Parlament Mun- kácsy-termében fogadta Branko Mikuli- csot. A találkozón jelen volt Györke Sándor és Rudolf Sova. Hivatalos, baráti látogatásának befejeztével Branko Mikulics a kora esti órákban elutazott hazánkból. A jugoszláv kormányfőt és kíséretének tagjait Grósz Károly, Villányi Miklós és Őszi István búcsúztatta a nemzeti lobogókkal diszitett Ferihegyi repülőtéren. A búcsúztatáson jelen volt Györke Sándor és Rudolf Sova. Közös közlemény A látogatásról kiadott közlemény a gazdasági kapcsolatok további szélesítését szolgáló megállapítások után a többi közt hangsúlyozza: Kedvezően értékelték a gazdag hagyományokra épülő tudományos, kulturális és oktatási együttműködés eredményeit, a lakossági kapcsolatok bővülését, a határ menti területek mind tartalmasabbá, kiterejedtebbé váló együttműködését. A kormányelnökök nagyra értékelték a Magyarországon élő horvát, szerb és szlovén, valamint a Jugoszláviában élő magyar nemzetiség fontos szerepét a két ország népei jószomszédi viszonyának és barátságának elmélyítésében. Ezért különös figyelmet szentelnek a nemzetiségek igényei kielégítésének, nyelvük és kulturális hagyományaik megőrzésének, az anyanemzetekkel fenntartott közvetlen kapcsolataik fejlesztésének. Elismeréssel szóltak a kapcsolatok erősítését szolgáló haladó hagyományok ápolásának jelentőségéről, a két országban levő közös érdekű történelmi és kulturális emlékhelyek megjelölésében eddig elért eredményekről. Kifejezésre juttatták országaik elkötelezettségét az enyhülési folyamat tartóssá tételében, kiemelve a közepes és kis országok aktiv közreműködésének fontosságát. Síkraszálltak az európai sokoldalú együttműködés fejlesztése, a békés egymás mellett élés, a jószomszédság, a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének erősítése mellett. Elismeréssel szóltak a balkáni országok külügyminisztereinek az összeurópai folyamatok és a regionális együttműködés szempontjából is fontos találkozójáról. Kiemelték országaik érdekeltségét a bécsi utótalálkozó eredményes, érdemi záródokumentummal történő befejezésében, amely fontos ösztönzője lehet az összeurópai kapcsolatrendszer fejlesztésének és bővítésének. Grósz Károly és Branko Mikulics kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a baráti és nyílt légkörben folytatott megbeszélések, a kölcsönösen hasznos tapasztalatcsere hozzájárulnak a magyar-jugoszláv kapcsolatok és a sokoldalú jószomszédi együttműködés további eredményes fejlődéséhez. Branko Mikulics jugoszláviai látogatásra hívta meg Grósz Károlyt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A gépeltérítések statisztikája A kuvaiti légitársaság Boeing-(4)- esén terrorista fogságába esett, majdnem egy hete szenvedő utasokat bizonyára nem vigasztalja a statisztika: a nemzetközi repülőtereken tett biztonsági intézkedések nyomán öt év óta csökken a repülőgép-eltérítések száma. Igaz, a nehézségekre a terroristák mind több robbantásos merénylettel válaszolnak. Az adatokat a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (OACI) most nyilvánosságra hozott felmérése tartalmazza. Eszerint 1983-ban 38 gépeltérítés, vagy gépeltérítési kísérlet történt világszerte. 1984-ben az esetek száma 28-ra, 1985-ben 27-re és 1986-ban 11-re csökkent. Tavaly kettővel több, 13 eltérítés, illetve eltérítési kísérlet volt. A csökkenés különösen a gépeltérítések „hőskorához” képest nagy: 1969 és 1972 között évente átlagosan 75 repülőgép utasait ejtették túszul terroristák. Az utóbbi években viszont több volt a robbantásos merénylet előre elhelyezett pokolgéppel, illetve a szabotázs, amikor a terroristák kevesebb esélyt hagytak: 1983-ban 7 ilyen eset volt, 1985-ben már 13. Ezek a merényletek 1983-ban 15 ember életébe kerültek, 1985-ben már 473 volt a halálos áldozatok száma. 1986- ban három merényletben 112-en, tavaly ugyancsak három merényletben 333-an vesztek oda. Különösen 1985 óta az OAC1156 tagállama mind nagyobb erőfeszítéseket tesz a gépeltérítések, a robbantások megakadályozására. A tagországok többségének repülőterein röntgenkészülékkel világítják át a kézipoggyászt és megmotozzák az utasokat. Egyes veszélyeztetettebb útvonalakon, vagy ilyen légitársaságok gépein a feladott csomagokat is távilágítják, s már a magyar utasok is találkozhattak egy újfajta gyakorlattal: a gép mellett a betonon fel kell ismerniük bőröndjüket - gazdátlan csomag nem kerülhet a csomagtérbe. Az OACI ajánlja a légitársaságoknak azt is, hogy ha egy utaslistán szereplő utas nem jelenik meg az induláshoz, ne indítsák a gépet, amíg az ügy nem tisztázódik. A biztonság azonban még mindig nem áthatolhatatlan. Az utóbbi hónapokban svájci és kanadai újságírók is próbára tették hazájuk repülőterein a biztonsági szolgálatokat és sikerült fegyvereket a gépre csempészniük. A kuvaiti gép pokoljárása tanúsítja, hogy a dolog, sajnos, nemcsak akkor sikerül, amikor a „próba” célja éppen a biztonsági hiányosságok leleplezése. Biztonsági szakértők szerint egyébként is minden intézkedés csak a terroristák leleményességével folytatott versenyfutás egy-egy lépése. Április 12. A Szovjet Űrhajózási Állami Bizottságot 1965-ben alapították, s elsőszámú feladata a Szojuz űrhajó kipróbálása volt. Ezután a bizottságot a Szojuz űrhajó felhasználásának irányításával bízták meg. - Amikor létrejött a Szaljut és a Mir űrállomás, ezek is a bizottság hatáskörébe tartoztak - nyilatkozta az APN tudósítójának az űrhajózás napja alkalmából Kerim Kerimov, a bizottság elnöke.- Hogy mostanában mivel foglalkozunk? Most dolgozik a harmadik állandó expedíció a Mir állomáson. Ez a csapat - akárcsak az előző, amelynek vezetője Jurij Romanyenko volt - szintén hosszú időt tölt a kozmoszban. Hogy milyen hosszú lesz ez az idő, erre az első két Mir-expedíció munkája eredményeinek gondos tanulmányozás alapján tudunk választ adni. Ez az egyik fő feladatunk. A másik, hogy megvonjuk a Jurij Romanyenko vezette expedíció közel egyéves repülése során végrehajtott tudományos kísérletek mérlegét. A bizottságnak további fontos feladata az ember tartós űrbéli tartózkodására vonatkozó kutatások eredményeinek értékelése. A naprendszer kutatásáról van szó, amely csak hosszú időtartamú expedíciók segítségével valósulhat meg. Elsősorban egy Mars-utazás szerepel a tervek között, de persze még a Holdon sincs minden felkutatva. Tisztázni kell tehát azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember kibírja az ilyen expedíciókat. Jurij Romanyenko közel egy évet töltött az űrben, és jól van: erről tanúskodnak az orvosi és biológiai vizsgálatok. De nemcsak az adott űrhajós szervezetének sajátosságairól van szó, hanem elsősorban azokról a komplex feladatokról, amelyeket a repülések elmélete és gyakorlata alapján állítunk össze. Szó van itt a fizikai előkészítésről, az orvosi ellátásról, a lélektani kikapcsolódásról és természetesen a komfortról és az élelmezésről. De egy Föld-Mars útvonal oda-vissza 2,5-3 évig tartana. Nincs kizárva, hogy olyan hatások, amelyek 11 hónap alatt nem jelentkeztek, negatívan hatnak a szervezetre az időtartam megháromszoro- zása esetén. Ilyen tényező például a zaj, hiszen az űrállomáson sok berendezés, felszerelés, műszer dolgozik, ezekben sok a mozgó alkatrész, s ezek bizony zajt keltenek. A szakembereknek az a véleménye, hogy ez ártalmas lehet az emberi szervezetre. Tehát feladatunk, hogy csökkentsük a zajt. Ennél bonyolultabb probléma a súlytalanság. Arról van szó, hogy a hajón vagy az állomáson meg kell teremteni a mesterséges nehézkedést. Sokaknak meggyőződése, hogy csak így lehet megoldani az ember tartós űrutazását. Hogy igazuk van-e azoknak, akik így vélekednek, azt majd a kísérletek döntik el.- És hogy állunk a Marsra repülés műszaki feltételeivel? Elképzelhető, milyen hatalmasnak kell lennie ennek az űrhajónak, vagy komplexumnak ahhoz, hogy eljuttassa az expedíciót a Marsra és vissza. Hogyan képzelik el egy ilyen hatalmas test felbocsátását?- Valóban, a bolygóközi komplexum tömege lényegesen eltér majd azoktól, amelyeket most állítunk össze a földkörüli pályán. Az összekapcsolt Mir-Progressz-Kvant-Szojuz együttes tömege 50 tonna körül van, a Marsra pedig mintegy 800 tonnás szerelvényt kell küldeni. Ez technikailag megvalósítható. Az Energia hordozórakéta tavaly májusi felbocsátása bebizonyította, hogy képesek vagyunk ilyen „vonatot” összeállítani. Ehhez az kell, hogy a földkörüli pályán 7-8 elemet kapcsoljunk össze, s úgy indítsuk el a Mars felé. Megoldhatók a repülés többi műszaki feltételei is, és az egész kivitelezhető lenne a jövő század elején.- Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunió elvben önállóan képes megszervezni egy ilyen expedíciót?- Csak elvben. Eddig még ugyanis nem esett szó a vállalkozás gazdasági oldaláról. A kozmikus expedíció ugyanis csillagászati költségekkel jár. A szakértők különböző összegeket neveznek meg, de még a világ leggazdagabb országa sem képes a megnevezett összegek legszerényebbikét sem elkölteni erre a célra. Túl ezen, a kapott információkra nemcsak egyetlen országnak van szüksége, hanem az egész emberiségnek. Másszóval, mindenképpen szükséges és érdemes e cél elérése érdekében több ország erőfeszítéseit egyesíteni. A kapitalista országokat ugyanis számos ok arra kényszeríti, hogy tartózkodóan viszonyuljanak az űrkutatásban való együttműködéshez. Ebben szerepet játszanak katonai jellegű kérdések is. De biztató, hogy a nemzetközi légkör enyhül, a nukleáris fegyverzetek csökkentésének reális esélyei vannak. Remélem, hogy ez javára válik a nemzetközi űrkutatási együttműködésnek is.- Milyen irányba fejlődik várhatóan tovább az űrkutatás?- Mindenekelőtt már ma is tapasztalható, hogy lassan szétválik a közeli és a távoli világűr kutatása s ez a folyamat erősödni fog. Az előbbi az ember földi életét fogja szolgálni, segít a bolygó erőforrásainak jobb kiaknázásában, a jobb hírközlés kialakításában, s lehetővé teszi, hogy a súlytalanság körülményei között értékes tulajdonságokkal rendelkező anyagokat nyerjünk. A távolabbi űr kutatása pedig ugyancsak több ágra bomlik majd. Az egyik ezek közül a világűr, a kozmosz kutatását szolgálja majd, a másik pedig a naprendszer feltérképezésében segíti az embert. Az emberek hozzáláthatnak majd az új lakhelyek kereséséhez, lakhatóvá teszik az emberi életre egyelőre alkalmatlan bolygókat, mint például a Holdat, a Marsot és a Vénuszt. Egyszóval: utódaink nem maradnak munka nélkül. Fejlődésünk ideológiai megalapozása Napjainkban tájékozottabb, eszmeileg nyitottabb és rétegzettebb közegben kell az ideológiai munkát végezni, mint bármikor korábban. Gazdasági fejlődésünk érzékelhető megtorpanása, a szociális feszültségek, a társadalmi különbségek növekedése, az olyan alapvető korosztályok, rétegek, mint a fiatalok és a nyugdíjasok helyzetében és perspektívájában bekövetkezett rosszabbodás, az értékrendben egyszerre végbemenő váltás és erózió, a legfejlettebb országokkal szembeni műszaki-technológiai lemaradásunk növekedése súlyosbodó kétkedést váltanak ki társadalmunk lehetőségeit, társadalmi-politikai céljaink megvalósíthatóságát illetően. Ezzel egyidejűleg népünk jelentős részében növekszik az igény olyan válaszok iránt, amelyek megerősítik a szocialista társadalom lehetőségeibe és értékeibe vetett hitet, s a társadalom tagjainak eszmei biztonságot adnak. Fokozott érzékenység Az ideológiai életben jelenlevő többféle irányzat sokszínű hatást gyakorol a társadalmi tudatra. Megnőttek az ideológia tartalmi működésével kapcsolatos minőségi követelmények. A tömegkommunikáció, a társadalomtudományi kutatás, a kultúra - és benne a művészetek közvetítő rendszere - az elmúlt években szellemi életünk ideológiailag, politikailag fokozottan érzékeny területévé vált. A megnövekedett szükségletekkel a párt ideológiai tevékenysége nem volt képes lépést tartani. Az ideológiai tevékenység nem kellő hatásfokú a pártszervekben és-szervezetekben. A tömegkommunikáció nem kellően segíti társadalmunk áthangolódását az új helyzet és új feladatok megismerésére. Az emberek életéhez, a mindennapi gondolkodáshoz és érzelemvilághoz való kapcsolódása nem megfelelő, ezért meggyőző és mozgósító ereje is gyenge, a kívánatosnál kisebb szerepe van a magatartás formálásában. Mindazonáltal tudjuk: ha társadalmunk szellemi életében ideológiai-tudati zavarok lépnek fel, ezek forrását a társadalmi-gazdasági folyamatokban, azok ellentmondásaiban kell keresnünk. Ebből következik, hogy a zavarok, bizonytalanságok felszámolására hivatott politikai döntéseket, cselekedeteket semmiféle, mégoly lendületes ideológiai offenzíva sem pótolhatja. Jelenünknek - a múlt nyílt, a legmélyebb összefüggéseket is feltáró értékelésén alapuló és a közelebbi jövő reális lehetőségeit felmérő elemzése - elengedhetetlen a magyar társadalom előtt álló feladatok kijelöléséhez. A továbbhaladáshoz valós helyzetelemzésre, a változások tényeit elméleti igényességgel földolgozó, ideológiai szilárdságra épülő elvi következetességre van szükség. Ezen a talajon lehetséges az elméleti tevékenység megújítása, a hazai és a nemzetközi tapasztalatok hasznosítása, a változó követelményekhez való rugalmas alkalmazkodás, az eredményesebb eszmei nevelőmunka, amely mind feltétele az eltökélt cselekvésnek. Rendszerezettség, nyitottság Ma méginkább nyilvánvaló, mint az elmúlt három évtizedben bármikor: az ideológiai tevékenységet a szocializmus útjának, mindenkori jelenének alapos megismerésére, kritikai elemzésére, a szocializmus lényegi vonásainak szervesebb és tartalmasabb bemutatására kell összpontosítani. Ideológiánknak rendszerezettnek és mindenképpen a valóság által igazoltnak kell lennie. Ugyanakkor nyitottnak kell maradnia azért, hogy serkentsen az újabban felvetődő kérdések megválaszolására, s hogy a korszerű gondolkodás, az alkotó képzelőerő bátorítója legyen. Biztasson tudományos és politikai vitára, a gyakorlat próbájának alávetett, azt segítő munkára. Szükségesnek tartjuk, hogy az ideológia szerves kapcsolatot teremtsen múltunk, jelenünk és jövőnk között. Ideológiánk magában foglalja az egyetemes kultúra alapértékeit. Olyan társadalmi értékrend kialakítására irányul, amely révén humánus közösségi kapcsolatok jönnek létre kibontakozik és gazdagodik az ember személyisége. A társadalom élő, változó gyakorlatából fakadó, a társadalmi élet mindennapjaiban hasznosítható, utópizmustól és konzervativizmustól egyaránt mentes értékrend ideológiai megalapozására törekszünk. Fontosnak tartjuk az emberiség fennmaradásáért folytatott küzdelmet, az emberi kapcsolatok humanizálását, a szolidaritást és a toleranciát egymás iránt. Elutasítjuk az emberek hátrányos megkülönböztetését, fellépünk a politikai, a faji, a vallási előítételek, a nemzeti elfogultságok mindenfajta megnyilvánulása ellen. Szükség van arra, hogy kiszélesítsük az emberi jogok, a személyes szabadság- jogok gyakorlásának demokratikus lehetőségeit. Az egyes ember öntevékenységét, felelősségvállalását, eredményes hozzájárulását egyéni és közösségi céljaink megvalósításához az alapozza meg, ha növekednek esélyei személyiségének kiteljesítésére, jogainak érvényesítésére. Emellett nélkülözhetetlen a közösségi értékek hatásosabb ideológiai képviselete a mások érdekeit sértő, önző törekvésekkel szemben. A kultúra megújulása Áttörésre van szükség az elvont egyenlőségfelfogás, az egyenlősdi elleni küzdelemben. Olyan közfelfogást kell kialakítani, amely igényli és támogatja a valódi teljesítménykülönbségek szerinti differenciálódást, ösztönzi a vállalkozást, a folyamatos megújulásra törekvő egyéni és közösségi magatartást. A teljesítmény, a vállalkozókészség, az ésszerű kockázatvállalás értékeit be kell építeni a szocialista értékrendbe. A teljesítményelvnek különösen erős hangsúlyt kell kapnia mai viszonyaink között, mert csak ennek révén értelmezhető az igazságosság társadalmi lényege. Számolunk azzal, hogy a teljesítmények szerinti differenciálás egyenlőtlenségek és társadalmi feszültségek forrásává is válhat, de ezeket a fejlődés érdekében vállalni kell. Ugyanakkor a szocialista eszmények jegyében arra törekszünk, hogy az egyenlőtlenségek kialakulását és újratermelődését társadalmilag szabályozott keretek között tartsuk. Fejlődésünk mai szakaszában a döntő láncszem a kultúra megújulása. Mind politikai, mind gazdasági fejlődésünknek előfeltétele, hogy az oktatás, a szakmai és általános műveltség színvonalát radikálisan emeljük. A demokratizálás, a közéleti fórumok kereteinek kiszélesítése önmagában mit sem ér, ha a tömegek - kellő politikai kultúra, tájékozottság hiányában - nem tudnak élni e lehetőségekkel, s ideológiánk megújulása sem lehet hatékony, ha eszméink befogadásához hiányzik a megfelelő kulturális alap. Ugyanígy elképzelhetetlen, hogy gazdaságunk korszerűbb, eredményesebb legyen képzettebb, műveltebb emberfők nélkül. Többféle válasz születhet A szocialista fejlődés közvetlen és távlati céljairól, a fejlődés eddigi menetéről és esélyeiről a pártértekezletre készülve az egész társadalomban élénk eszmecsere folyik. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek megközelítésében, értelmezésében egymástól eltérő, többféle válasz születhet. A szocializmus építésének kérdéseiről, az egyes konkrét lépések szükségességéről, azok következményeinek a megítélésétől nemcsak a más világnézetet vallók, hanem a marxisták körében is egymástól eltérő elképzelések alakulhatnak ki. Az elméleti, politikai-ideológiai véleménykülönbségeket alkotó szellemű vitákban és a gyakorlati tapasztalatok alapján kell tisztázni. Az ideológiai munkában, a világnézeti kérdésekről folytatott dialógusban értékálló társadalmi gyakorlatunkkal és meggyőző érvekkel képviseljük a marxizmus-leninizmus elveit és világnézetét. Ezzel együtt fejleszteni kell azt a politikai gyakorlatot, amely keresi és feltárja a marxisták és nem marxisták közös cselekvési lehetőségeit, a nemzeti együttműködés jegyében összefogja az ország minden alkotó erejét. KEMÉNY LÁSZLÓ, az MSZMP KB alosztályvezetője Pakisztáni robbanás Háromnapos országos gyászt hirdettek ki a pakisztáni ikervárost, Iszlámábádot és Ravalpindit sújtó vasárnapi tragédia áldozatainak emlékére. A két város közös határában létesült katonai fegyver- és lőszerraktárban vasárnap reggel tűz keletkezett, aminek nyomán az ott tárolt készletek felrobbantak. Iszlámábád és Ravalpindi lakott területeire fél órán át csapódtak be a rakéták és gránátok, illetve repeszek. Hétfő reggeli összesítések szerint a halálos áldozatok száma százra tehető. Több mint ezren megsérültek. A raktár körzetét a hadsereg alakulatai a robbanássorozat után lezárták és megindult a hivatalos vizsgálat. A hatóságok első közlései alapján a tűz véletlenül ütött ki.
