Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-11 / 85. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MA: Mecénás ­■ W 1988. április 11. a tanacs HÉTFŐ XXXVIII. évfolyam, 85. szám (3. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Egészségügyi hétvége Szekszárdon Rendhagyó módon, de a hagyományte­remtés szándékával rendezett városi egészségügyi hétvégét Szekszárdon, a Tolna Megyei Tanács Kórház-Rendelőin­tézet, a Tolna Megyei Köjál Egészségneve­lési Osztálya és a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ április 9-10- én. Az egészségmegőrzés programja nem csupán az egészségügyben dolgozóknak ad feladatokat. Ezt célozta a két nap min­den rendezvénye, amelynek megnyitóján dr. Koltai Imre, a kórház főigazgató-helyet­tese mondott köszöntőt. Ez a bemutatko­zás része lehetne annak a lakossági szűrő- vizsgálatnak, mely januárban indult. Ehhez a széles körű mozgósítás elengedhetetlen. A korszerű, számítógéppel irányított szűrő- vizsgálati rendszer 2-3 év alatt biztos képet mutathat a megye lakosságának egészsé­gi helyzetéről. A megyei művelődési köz­pont - az egész ház - adott otthont a ren­dezvényeknek, ahol szűrővizsgálatokat is végeztek. Volt szemészet, vércukorvizsgá- lat, vérnyomás-, testsúly-, testmagasság­mérés, pszichológiai tanácsadás, video- film-vetítés, számitógépes tesztelés. A Ge­menc Szálló és Étterem tavaszi kímélő éte­leket - rizssalátát, szójafasirtot, gombás szójaragut, pulykamellsalátát, szójapiskó- tát - kínált. A Herbária gyógyszerpótló sze­rekből, teákból, szörpökből rendezett be­mutatót. A Skála áruház gyermek- és felnőttmé­retű szabadidőruhákat, sporteszközöket, egészségügyi és étkezési témákkal foglal­kozó könyveket árult. A kiállítási teremben dr. Radnai Tibor és Málinger János fekete-fehér és színes fo­tóit láthatták. Egy másik helyiségben a pszichiátriai és a szocioterápiás osztályok betegeinek rajzaiból, kézimunkáiból ren­deztek kiállítást. Fórum keretében a város egészségügyi vezetői válaszoltak kérdé­sekre. A hétköznapok legtöbb beteget érintő problémája a rendelőintézeti zsúfolt­ság. Az irányított betegellátás - mely csök­kentené a délelőtti terhelést és inkább a délutánra helyezné például a helyben \á- kók vizsgálatának időpontját - nem hozta a várt eredményt, a betegek alkalmazkodása miatt. Az egyik program keretében előadás is elhangzott az AIDS-röl és az ellene való védekezés módjairól. Vasárnap gyógysze­rész-szaktanácsadást és vivóbemutatót szerveztek. Nem feladata a tudósításnak az értéke­lés, de el kell mondani, hogy olyan kezde­ményezésnek lehettünk tanúi, melyben a szervezők munkájának a megbecsülését nagyobb számú érdeklődés jelezte volna. Ez sokunktól elvárható a tavaszi munkák idején is, hiszen saját egészségünkről van szó. dkj-ka Branko Mikulics Budapesten Grósz Károly, a Miniszertanács elnöke köszönti Branko Mikulicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnökét (TELEFOTÓ) Branko Mikulics, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság szövetségi végrehajtó tanácsának elnöke Grósz Ká- rolynak, a Minisztertanács elnökének meghívására vasárnap a reggeli órákban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. A jugoszláv kormányfő kísére­tében van Egon Padovan, a szövetségi kormány tagja, a magyar-jugoszláv gaz­dasági együttműködési bizottság ju­goszláv társelnöke, Trajko Trajkovszki külügyminiszter-helyettes és Rudolf Só­vá, a JSZSZK magyarországi nagyköve­te, aki Budapesten csatlakozott a kíséret­hez. A magas rangú vendéget és kíséreté­nek tagjait Grósz Károly, Villányi Miklós pénzügyminiszter és Őszi István külügy­miniszter-helyettes fogadta a jugoszláv és magyar zászlókkal díszített Ferihegyi repülőtéren. A fogadtatáson jelen volt Györke Sándor, hazánk belgrádi nagy­követe. A kölcsönös üdvözlések után a vendégek vendéglátóik kíséretében gépkocsiba ültek és a jugoszláv kor­mányfő szállására hajtattak. Branko Mikulics szállásán szűk körű megbeszélést tartottak a kormányfők. Grósz Károly és Branko Mikulics vezeté­sével magyar részről Őszi István és Györ­ke Sándor; a jugoszláv tárgyalócsoport részéről Egon Padovan, Trajko Traj­kovszki és Rudolf Sova ült tárgyalóasz­talhoz. A nyílt és szívélyes légkörű, kötetlen jellegű eszmecserén a tárgyalófelek köl­csönösen tájékoztatták egymást orszá­gaik belső fejlődésének kérdéseiről, gazdasági, társadalmi helyzetéről, a két ország előtt álló fő feladatokról. Váncsa Jenő tárgyalásai Hollandiában Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter vezetésével április 5. és 9. között agrárszakemberekből álló küldöttség tartózkodott Flollandiában. Váncsa Jenő tárgyalt meghívójával, Ger­rit Braks holland mezőgazdasági és ha­lászati miniszterrel a két ország közötti kapcsolatok bővítésének további lehető­ségeiről, az élelmiszeripari - húsipari, baromfiipari és tejipari -, valamint a vető­magtermesztési kapcsolatok kiszélesíté­séről. Erről dokumentumot írtak alá. Yvonne van Roou holland külkereske­delmi miniszter asszonnyal áttekintették az érvényben lévő magyar-holland ága­zati kooperációs szerződések tapaszta­latait. A magyar küldöttség látogatást tett több mezőgazdasági létesítményben, élelmiszer-feldolgozó üzemben, oktatási és kutatási intézményben. Brit munkáspárti politikus látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására április 5-10. között láto­gatást tett hazánkban Denzil Davies, a Brit Munkáspárt biztonságpolitikai szó­vivője. Fejti György és Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkárai fogadták a brit po­litikust, akivel találkozott és tárgyalt Kótai Géza, a KB külügyi-, Petrovszki István, a KB párt- és tömegszervezetek osztályá­nak vezetője, Pozsgay Imre, a Flazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár, a Központi Bizottság tagjai, va­lamint Gecse Attila, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. A szívélyes légkörű megbeszéléseken véleményt cseréltek a nemzetközi élet fontosabb időszerű kérdéseiről és köl­csönös tájékoztatást adtak a két párt előtt álló feladatokról. Megelégedéssel állapították meg, hogy az MSZMP és a Brit Munkáspárt közötti kapcsolatok eredményesen fejlődnek, jól szolgálják a két ország közötti viszony sokoldalú fej­lesztését, és egyben hozzájárulnak a nemzetközi együttműködés előmozdítá­sához, a bizalom erősítéséhez is. A vers tetszhalála „Kell!” Meghőköltet a felkiáltás, amellyel „Kell-e a költé­szet?” című 1934-es írását kezdi Szekszárd híres szülötte, Babits Mihály. Kell-e a költészet? ...csaknem valószínű, hogy az emberi te rmészet változott meg, s ma kevesebben születnek olya­nok, akik a nagy költészet iránt fogékonyak, s szenzációjára szomjasak, mint régibb korokban. Soha oly tömege nem borította az új könyveknek könyvpiacunkat, mint ebben az irodalomellenes korban, ami azt mutatja, hogy a közönség­ben megvan az éhség a könyvekre, s a szomj az irodalmi szenzációra...” írja ugyanitt. Az idézetnek ugyan szépséghibája, hogy csak kiragadott része egy gondolatmenetnek, de ha az egészét nézzük, ak­kor is megtévesztően maszületettnek tűnik. Olyannyira, hogy a költő utcájába tévedve szinte várjuk, hogy egyszer csak kiforduljon házuk kapuján, s szelíd-szigorú szemét fu­tólag a minénkbe mélyesztve siessen tovább. Csakhogy mióta a müveit emberiség úgy tekint a művé­szetre, azon belül a költészetre, mint emberi kiteljesedé­sünk, nembeli öntudatunk egyik külön úton járó, de alapve­tő garanciájára, azóta gyakorta látja a verset haldokolni és időről időre el is siratja. Aggódik kötelességből is. Mert amióta ’élet’ és ’irodalom’, ’valóság’ és ’vers’ egymástól né­ha elhidegülő kettősségében kell gondolkodnia, azóta úgy érzi, hogy védelemre szorul. Csakhogy a költők Zrínyitől Balassiig, Csokonaitól Ber­zsenyiig, Petőfitől Aranyig, Adytól Babits Mihályig, Kosztolá­nyi Dezsőtől József Attiláig, Illyéstől Radnóti Miklósig, Ju­hász Gyulától Tóth Árpádig, Juhász Ferenctől Nagy Lász­lóig, Pilinszky Jánostól Weöres Sándorig a lelkűk mélyén tudják, hogy a vers nem volt és nem lesz olyan, mint egy ki­veszőben lévő állat. Mert a kiveszőben lévő állat, a sérült lel­kiismeret szorul védelemre. Mert tudják, hogy nem a vers a legfontosabb. Néha ugyan a fájdalom rögeit szórjuk a költé­szet képzeletbeli koporsójára, de tudjuk, hogy a sírban tetszhalott fekszik. Ha szükségünk van a versre, feltámad új­ra. Hiszen a „rímes furcsa játék” csak eszköze lehet annak, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz. Köze­lebb önmagukhoz. Közelebb a jelen elől menekülő jövőhöz. Bizonyos vagyok benne, hogy a vers ma, a költészet nap­ján nem önmagát, hanem az életet ünnepli. József Attila, akit nyolcvanhárom évvel ezelőtt ezen a napon öt és fél kilósnak szült az anyja, Pőcze Borbála, és a szó „valódi” és „igaz” ér­telmében is száraz kenyeret evett „az isten testén való osz- tozásnál” - ő pontosan tudta ezt. Tudta, hogy „Amikor verset ír az ember / mindig más volna jó, / a szárazföld helyett a tenger, / kocsi helyett hajó. / Amikor verset ír az ember / nem írni volna jó.” A költészetnek bármennyire keserű paradoxonét fejezik ki az idézett sorok, nem a versek hatalmát - mindenkori megszenvedett hatalmát - kérdőjelezik meg. Ellenkezőleg: kifejezik a létünk teljességéhez mérhető hiányt, szabadsá­gunk hajszálrepedéseit, boldogságigényünket, hiú jobbra- törekvésünket. Erős képességünket is a mindenfajta szelle­mi alkotáshoz szükséges játékban. De nem a vers a legfontosabb, hanem aminek a hiányát néha olyan megsokszorozott erővel betölti. Paradoxona szerint. Meggyőződhetünk erről például a hét második felében Simontornyán, ahol Illyés szellemét idézik, a Paksi Városi Könyvtárban, ahová Pákolitz István költő ma látogat és min­denütt, ahol hibátlanul szeretnék fölírni a költő József Attila nevét. A sírja fölé, ahogy kérte. röbert Vérnyomásmérés - Betegségről tájékoztat a szórólap

Next

/
Oldalképek
Tartalom