Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

1988. április 9. tolna''s ^ MÉPÜJSÁG9 Kertészkedés=fanatizmus + hangyaszorgalom „A Szabó Laci kertészete úgy hozzá­tartozik a községhez, mint a templomto­rony” - mondják Nagymányokon, s a mosolygós fiatalember nem is tiltakozik, amikor ezzel kezdjük a beszélgetést. Leállítja a kistraktort, amivel éppen elő­készítette az egyik melegágyat. Szívesen kalauzol végig bennünket a páradús le­vegőjű sátrakban, s míg elsétálunk a kar­csú gerberák mellett, megtudjuk, hogy éppen húsz éve, a „Zöld utat a zöldség­nek” akció idejében hagyott fel a műsza­ki ellenőrséggel. Az akkoriban divatba jött fóliával elő­ször 1600 négyzetnéternyi kertet borított be, ma pedig már ennek több mint négy­szeresén gazdálkodik. Elsősorban a környék és Bonyhád üz­leteit látja el friss zöldségfélékkel, papri­kával, paradicsommal, uborkával, de húsvétkor a szekszárdi Skála vásárlói is az ő 25-30 dekagrammos salátáiból vi­hettek az ünnepi asztalra. A takaros kis kertészetben ezenkívül zöldség- és egynyári virágpalántákat is nevelnek Tolna, Baranya háztáji és kise­gítő gazdaságai számára, s termeszte­nek szegfűt, kálát is. Munka tehát akad bőven, így a nagyszülők, valamint a most érettségiző Andrea és a 11 éves László is kiveszi a részét a hajnaltól estig tartó ten­nivalókból.- Hangyaszorgalom és fanatizmus kell ehhez - nevet az édesapa -, s nem szabad sosem elkeseredni. Mikor áram­szünet miatt mindenünk elfagyott, akkor is arra gondoltam: az egy hiba, nincs áramfejlesztő... Ma már nem ijedek meg, ha kint mínusz van. Az viszont bánt, hogy az éjjel megint felhasogatták az egyik fó­liát, és loptak a gerberából. De hát nem nemcsak ilyen bosszúság, szépség is van a kertészkedésben. Talán ennek, a növényekkel való min­dennapos foglalkozás adta örömnek is köszönhető, hogy a nagylány a pécsi tanárképző főiskola biológia szakára je­lentkezett. Nagymányok — hajdanán 1158: II. Géza oklevele először említi Manek-ot, amely feltehetőleg a mai Nagymányokot jelenti. 1228: Maneg néven fordul elő a helység, majd 1292 körül Manky néven szerepel, birtokosa a pécsi őr-, illetve éneklő kanonok. Jelentős település: Baranyához tartozik, temploma, lelké­sze van, s meglehetősen népes. 1437 körül említik Nagy- és Kismányokot. 1526 után Mányok a szászvári vár ural­ma alá kerül, amelyet Ahmed basa 1543-ban foglal el. 1545: Mányokot a török adóösszeírás (defter) városnak nevezi, 1554-ben nagy utcája 19, kis utcája 18 házból áll. 1559-ben 12, 1564-ben 11,5 jobbágytelek található itt. 1579:14033 akcse, tehát kb. 250 magyar forint Nagymá­nyok adója. 1618: Mányokra a bátai apát tart igényt, de az a pécsi préposté marad. 1664: Pécs ostromakor valószí­nűleg elpusztul a helység, amelyet 1669-ben már pusz­taként jeleznek az összeírók. 1696: Mányok részben új­jáépült, két jobbágycsaládja már adózik. 1711: 49 sze­mély él a helységben, de 1722-ben már 487 lakója van. (1829-ben úgy emlékeznek rá: „1710. esztendőben kez­dették Frankusok, Sohvábok, Elszászból, Pfáltzból ésTü- ringenbül az helységet megszállani”.) 1738: Bél Mátyás szerint „vegyesen svábok és magyarok művelik”, 1787: 143 házban 169 család lakik itt, 822 személy, 427 férfi, 1 pap, 7 polgár, 82 jobbágy, 107 zsellér. 1808: Források említik a nagymányoki bányát. 1828: 147 házban 1115 személy él, köztük két nemes és 23 mesterember, sőt egy seborvos is lakik itt. 1836-ban Fényes Elek írja: „Nagy­mányok német falu egy kies völgyben... Köszénbánya. Mészégetés. Sok patakmalom. Szőllőhegy, erdő, kövér rétek.-Földesura a pécsi káptalan custosa”, 949 lakosa van. 1870-ben 1015,1890-ben 1180 lélek lakja a közsé­get. A kismányoki elöljáró monológja .- Amíg bírom, csinálom, igaz már nyugdíjas vagyok, de ha tudok segíteni még, akkor miért ne tenném. Itt van ez a tápbolt, ahol én árulom az embereknek, a faluban lakóknak a tápot. Közel három hónapja nyílt meg. Nagy szükség volt er­re, hisz a lakosság nyolcvan száléka nyugdíjas, és Nagymányokra bejárni idős korban tápért, az nem mindegy. Örültek is az emberek. A kultúrházunk is elkészült, belülről gyönyörű, kívülről nemsokára tataroz­zák. Itt a fiataloknak külön klubhelyiség lett. kialakítva. Van művelődési házunk, de nincs em­ber, aki rendezvényeket, műsorokat szervezzen. Úgy jártunk, hogy két éve kaptunk új székeket, de nem sokáig örülhettünk ne­ki, mert tűzvédelmi okok miatt lezárták az épületet. Most adva van minden lehető­ség, csak nincs aki kihasználja. Kismá­nyokon sokan elmentek a pedagógusok közül. Attól félek, a kis falvak éppen attól fognak elsorvadni, hogy nem fogják tudni hagyományaikat ápolni, nem lesz élet, mozgás, a fiatalok elmennek, elöregszik a falu. Bármilyen segítséget megadnánk annak, aki vállalná itt helyben a népmű­velői munka végzését. A közlekedés jó Kismányokról. Igaz, hét végén kissé bo­nyolultabb. Az orvosi ellátásra sem pa­naszkodhatunk. Szorgalmas emberek laknak itt. Rendezettek a kertek, az utak szélei. A temető elhanyagoltabb részét társa­dalmi munkában kitakarítottuk, a temető­be föl fogjuk vezetni a vizet. Még ezen a héten 100 facsemetét kapunk, fásítani szeretnénk és a kultúrház környékét par­kosítani. A fiataloknak lesz egy teniszpá­lyájuk. A művelődési házban lévő könyvtá­runkban négyezer kötet könyv van. A tájoló szerepében Tízévesek lesznek. Nagy ünnepet ter­veznek június 25-én, melyre fogadnak nyugatnémet tánccsoportot is Villfratt- ból. Viszontmeghivásról van szó, hisz ta­valy a Német Nemzetiségi Népi Együttes náluk szerepelt. A nagymányokiakat a mórágyi származású Forster Jakab me­nedzseli az NSZK-ban. Nehezen alakultak, pedig a hetvenes évektől állandó témája volt a tanácsülé­seknek is egy együttes megalakítása. Aztán Krász Lőrincné pedagógus - ma szakfelügyelő is - Kretzer Józseffel közö­sen (a feledhetetlen Szepi bácsival) népi énekeket, játékokat tanított, és mintha ez lett volna a lavina, szinte ezzel egy időben alakult az idősebb korosztályból egy tánccsoport, a népfront segítségével, adódott egy dombóvári bemutatkozási lehetőség, amit meg is ragadtak. Gansz- ler Péter és a vele alakult 7-8 pár, a nép­dalkör és a gyermekcsoport Wusching Ágota vezetésével mintegy közmegelé­gedésre egybeolvadtak, lett belőlük a Nagymányoki Német Nemzetiségi Népi Együttes, melynek szerves része a nép­dalkör, akik önálló műsort is tudtak adni. Hamar felfigyeltek rájuk, előbb bronz minősítést, majd 1984-ben már az arany.., amit a 11. országos szövetkezeti néptáncfesztiválon elsöprő sikerrel meg is erősítettek. A három szövetkezeti ága­zat, a Szekszárdi Húsipari Vállalat, a helyi Gábor Áron Téesz, a bonyhádi áfész, a BONY KS, a Bonyhádi Ruházati Szövet­kezet segíti a közel százfős csoportot. A jövő adott, mert az utánpótlás már ma tagja az együttesnek, amely a Baranya és Tolna megyei németlakta falvak eseté­ben a tájoló szerepkörét is képes felvál­lalni. Nem is akármilyen színvonalon, így az NDK- és az NSZK-vendégszereplések sem a véletlen művei. Az összeállítást készítették: Cser Ildikó, Gottvald Károly, Orsós Julis, dr. Töttős Gábor és Szabó Sándor Firhangos ágy, tülkös párta, rostos keszkenyő.- Valaha egy mázsa búzáért hímeztek egy ilyet, de én még ennyiért se vállal­nám, olyan aprólékos munka - mondja Schmidt Károlyné Tóth Judit, miközben szétteríti keze fején a fekete, fehérrel var­rott finom főkötőket, amelyeket családja egykori nő tagjai viseltek. A ritmikusan is­métlődő virágmotívumok, gombostűfej- nyi szirmok remek ízlésről, kifinomult művészi érzékről, szorgalomról árulkod­nak. Ugyanígy a slingelt pöndők, a csár­dásszélű pántlikák és a fénylő flitte- rekkel díszített tülkös párta, meg a festett szekrényben egymáson rostos keszke- nyök. A Schmidték váraljai házában beren­dezett magyar szobába belépve az em­ber azt sem tudja, hova nézzen. A falon tányérok, korsók, evőeszközök, közöttük számos megsárgult, régi fénykép. Mo­solygó legények, szégyenlős leánykák tekintenek ránk a múltból. Az egyik nagy, rámás szélű fotográfián fess katona fe­szit: Kossuth Imrő, Kossuth Lajos egykori vitéze. A sarokban a mángorlók, parazsas va­salók között ott találjuk patkóit bőrcsiz­máját is. Csak az egyiket, mert a párja, sajnos elveszett az idők során. Bekerült viszont a család tíz éve elké­szült gyűjteményébe egy olyan 1902-ből való firhangos ágy, amilyenben még Tóth Judit és férje is aludtak házasságuk ele­Schmidt Károlyné egy gyönyörű tülkös pártával jén. A szoba nem múzeum, csupán a la­kás egy része, de kis helyen széles ská­láját mutatja be a váraljai magyar és sváb, valamint a sárközi népi kultúra kincsei­nek. A ruhákat olyan gyermeknagyságú babákon láthatjuk, amelyek elkészíté­séért Schmidt Károlyné tavaly a megyei művelődési központban nívódíjat vehe­tett át. A szoba legszebb sarka Ahol feledték a tavaszi kölcsönöket A létrán mászni kell! A hat falu határában, közel 5000 hek­táron gazdálkodó nagymányoki Gábor Áron Tsz háromszáz aktív tagjának a megélhetés 90 százalékát a két alaptevé­kenység által nyújtott munka szolgáltatja. A tavaly elért 15 millió 600 ezer forintos tiszta nyereség annak az immár második éve folyó stabilizációs programnak is kö­szönhető, melyben meghirdették - és mint a példa bizonyítja, végre is hajtották - a szigorú létszámgazdálkodást, mely­ben az inproduktiv tevékenységnek nem jut jövő, melyben a költségcsökkentést munkakörök összevonásával, energia­megtakarítással igyekeztek szolgálni, és ennek jelei mára már mutatkozni is lát­szanak. Április van, mégsem kopogtak bankhitelért, sőt - ami még nem fordult elő a fennállásuk óta - még kölcsön is adtak. Igaz, ez csak a hitelfelvétel kitoló­dása, de már igazi eremény. Két eszten­dő alatt 60-nal csökkent a taglétszámuk, mégpedig úgy, hogy a nyugdíjba vonulók és a kilépettek helyett nem vettek fel új ta­gokat. Mára csak minőségi cserével ke­rülhet a téeszbe szakember. Nem maradtak el a tavaszi munkákkal, gondjuk nincs, húsvét előtt fölbe került a borsó és jól felkészültek a tavaszi nagy kampányra, a kukorica és napraforgó vetésére. A tavasz kétezer hektár vetést „hoz” a hat falu határában. A kevés fej­lesztési lehetőség ellenére is 800 ezer fo­rintot fordítanak a műhely szerszámgé­peinek felújítására, újak vételére, mert azt vallják, az öreg gépparkot csak jó szak­emberek és jó szerszámok képesek biz­tonságosan munkára fogható állapotba hozni. Nyugodt a tavasz, szép az őszi búza is, de hozzátették, még sokat kell kint alud­nia... A váraljai istálló felújítása folyik, ki­mondottan jól alakult a tejtermelésük, az idén már közel 20 százalék pluszt produ­káltak. Eladtak 54 tenyészüszőt, ami szintén segített a likviditásukon. A szerkezetvál­tás bevezetésével a szárazborsó-ter- mesztést is megkezdték. Az idén már a közösben is lesz, az IKR által segített bábolnai hibridkukorica-ter­mesztés. A 165 hektár fele megint háztáji lesz. Nem fagyott el a szőlőjük, a kiváló idő se­gítette a metszést is, amit befejeztek. Az idén a halászattal is sikereket kívánnak elérni, sikerült minden ivadékot időben és jó minőségben beszerezni, és erre is volt pénzük. Vetnek 1121 hektár kukori­cát, 165 hektár vetőmag kukoricát, 300 hektár silót és 500 hektár napraforgót. Úgy gondolják, már a létrán állnak, és aki a létrán áll, az másszon is fel rajta, csak ne szédüljön, ha vissza kell néznie majd egyszer... Szabó László a gerberák között Falurészlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom