Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
8 Képújság 1988. április 9. Bányászkolónia Három év alatt építették föl a nagymányoki „Öregtelepen” a húszas években a bányászkolóniát, melynek lakásai kisebb átalakításokkal még ma is vagy nyugdíjasoknak, vagy fiatal házasoknak segíti a lakásgondok megoldását. Flesch Károly műépítész terveinek felhasználásával 1920-1923-ig tartott az építkezés, és az „Öregtelep” volt Tolna megye egyik legelső települése, amely vezetékes ivóvízzel és csatornázással nyújtott komfortot lakóinak. Sorházszerű kolónia épült. A második hullámban épült az „Újtelep” 1957-1958-ban, ekkor a lakosság ugrásszerű emelkedése egyértelműen tapasztalható volt, amit az is bizonyít, hogy 1960-ban például Nagy- mányok közel négyezer lakóval büszkélkedhetett, hiszen 3971-en éltek itt, míg a következő tíz esztendőben majd ezerrel csökkent a lakók száma. Ez volt a nagy elvándorlás időszaka, ami a bányászcsaládok Komlóra költözésével, lakáshozjutásával volt magyarázható. De előtte még szólni kell a nagy hírű vájárképzésről is, mely azt követően, hogy bezárt a váraljai, majd a nagymányoki bánya is 1964-ben, az ötvenes évektől a mai középkáderek, a mai derékhad oktatását vállalta magára. A mai általános iskola diákotthonának C épületében volt a „bejáró” vájáriskola, melynek első igazgatója - a nagyközségi tanács elnökének az édesapja - Teleki János volt, 1948-1951-ig. A tanácselnök csak néhány nevet említett meg azok közül, akik itt tanulták a bányászszakma fogásait, a bányászbecsület, a kitartás és szorgalom alapjait. Pecze István, Penczel Dániel, Finta János, és sok-sok társuk. A három községnek - Nagymányoknak, Váraljának és Kismányoknak - a bányák bezárását kővetően utazó bányászai lettek, akik naponta utaztak Bétára, Zobákra vagy István-aknára kenyeret keresni. Ma a város és városkörnyék (Bonyhád) 800 lakója bejáró bányász, ebből is 500 Nagymányokról és társközségeiből utazik. Két fillér bírság- Tizedik éve vagyok a brikettgyár vezetője, de ez idő alatt, még két fillér bírságot - ami nem sok - de annyit sem fizettünk környezetszennyezési bírságként - mondja Lelovics István. Az Északi Bánya- és Brikettüzem nagymányoki brikettgyárában 500 ember keresi kenyerét, közülük is 270 a helybéli és a fennmaradó 230 éppen 23 településről jár ide. Az évi fluktuáció megközelítően 50 fő, a nyugdíjazásokkal együtt. Nem jelentős a munkaerőmozgás, jól lehet keresni a gyárban, így az sem furcsa, hogy nincs munkaerőgondjuk. Ennek ellenére 15 kiváló vasasszakembert szívesen látna a vezetés a gyárkapun belül. A többi nem széntermelő üzemhez viszonyítva kiderül, hogy évente 20-25 ezer forinttal többet keresnek a nagymányokiak.- 1979-ben 150 ezer tonna volt a tervünk, ami mára 450 ezer tonna - mondja Lelovics István. - Tehát három a szorzó a kapacitásbővülésnél, amit munkaszervezéssel, jó gépek beszerzésével és az nélkül új, korszerűbb gyártási eljárással tudtunk elérni. A teljesítmény mára már eléri az 5 tonna/főt, sőt, azt műszakonként meg is haladja. Igyekeztünk csökkenteni a nehéz fizikai munkát, negyedik éve folyékony bitument használunk a gyártásnál, és valamivel olcsóbban is termelünk naponta 500 tonna nagymányoki brikettet. A nagymányoki nagyberuházásra ösz- szesen félmilliárd forintot fordít az állam, aminek célja: a 480 Kt/évi termelésfelfutás elérése. A beszerzési nehézségek (gépek, berendezések) az időleges pénzhiányok és az igen komolyan szigorodó környezetvédelmi előírások változásai miatt, költségben és határidőben is változtattak az eredeti terveken, így az 1987-es befejezés helyett a határidőt 1991-re tolták ki. A kapacitásbővülés a beruházás befejezését követően (amennyiben arra igény lesz), a 480 Kt/éves szintet is képes termelésben felülmúlni. A nagymányokiak termelési értéke 1,5 milliárd forint körül alakul. A szanálási tervben, a hároméves programot tekintve az áll, hogy a nagymányoki brikettgyár 450 ezer tonna brikettet adjon legalább, vagy a kereskedelmi igényeknek megfelelően - ennél többet.- Az idei évre kiszabott terv a gyenge tél ellenére biztosítottnak látszik - mondja Lelovics István, majd hozzáteszi: - Sehol a világon nem tudnak brikettet gyártani por nélkül, de mi a megadott normán belüli értékkel üzemelünk. NAGYMÁNYOK A legfiatalabb... Édesanyja a bonyhádi cipőgyár műszaki osztályán technikai modellőr, édesapja pedig szintén Bonyhádon a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál technológus. ...és a legidősebb őrzés Az országban az elsők között alakult meg a Gyöngyösbokréta Váralján, mégpedig 1931-ben, ami egészen 1945-ig szerzett nagyszerű perceket a főváros lakóinak a vendégszereplésében éppúgy mint az abban táncoló falusiaknak. Ezt követően 1945 és 1976 között is mindig élt valamilyen formában a tánckör, vagy csoport hol iskolai, hol egyéb művelődési keretek között, hogy azután 1976-ban közkívánatra, szinte a falu követelésére újjászerveződjön és létrejöjjön egy nagy hagyományokról induló váraljai hagyományőrző népi együttes. Az együttes vezetője Kiamik Arankát iskoláztatta be a szekszárdi, „Szabadiféle csodakörbe”, ahonnan magasfokú tánctudást hozva, indult a nyolcvanfős, óriási létszámmal alakult gárda sikerkör- útjára. Ma már százan vannak ők is, őket is ugyanaz a szövetkezeti ágazat segíti anyagiakkal. Lelkünkre kötötték, ne feledkezzünk meg arról, hogy a Szekszárdi Húsipari Vállalat hányszor adta oda utazásra az autóbuszát nekik... Rengeteg kitüntetés, serleg, jutalom, díj részesei lehettek már eddig is, a Szocialista Kultúráért kitüntetéstől a Nívó-díjig, a különdíj- tól a Kiváló Együttes címig terjed a repertoár. 1978 óta szinte valamennyi országos fesztiválon sikerrel szerepelt a gárda. Az együttes tagjai közül is többen kaptak már egyéni kitüntetést és elismerést. Szerepeltek Romániában, Jugoszláviában, Lengyelországban, Ausztriában, Olaszországban, Csehszlovákiában és az NSZK-ban is, és ez év októberében a bajor sörfesztivál vendégei lesznek a sárközi hagyományőrzés képviselőiként, ahol ismét megtanulják majd sok százan a közönség sorai között kimondani a csodaszép kis mecsek-alji falu nevét: Váralja. A számok tükrében Szabados Laci bácsi, akit a nagymá- nyoki bányásztelep, az öregkolónia egyik kertes házában kerestünk fel, 1902. december 31-én látta meg a napvilágot a ma Jugoszlávia területén található Magyarkanizsán. Korára nézve lehet, hogy van, aki megelőzi őt Mányokon, de hogy a bányászok között ő a legidősebb, az szinte bizonyos. Pontosan emlékszik rá, 1933. szeptember 16-án szállt le először a bányába, ahol akkor még figuránsként dolgozott, később bányamérő, főbányamérő, végül mérnökségvezető lett. Annak idején ő építette itt az első brikettgyár gépalapjait. Eredetileg hadmérnöknek készült, de az első világháború közbeszólt. Nagymá- nyoki nagybátyjához került a fiatalember, a bányához szegődött, s 1964-ben nyugdíjazásáig ki is tartott a fekete kincs mellett. Úgy ismerte a bányát, mint a tenyerét, ha jött a „szénkóstoló”, tudta, melyik telep melyik rétegéből kell mintát adni neki, hogy a legmagasabb kalóriaértékű fűtőanyagot lássa. De a mányoki szén egyébként is kiváló, az országban a legjobb minőségű volt akkor. Jól ment a bányának, s így a bányászoknak is. Szabados László és felesége, Marianna néni, aki a vájárok, csillések gyerekeit tanította az ingyenes bányaiskolában, 140 pengőt kerestek ketten havonta.- Ez mennyit ért akkoriban?- Négy pengőért már lehetett venni egy választási malacot - feleli Laci bácsi, de hozzáteszi, hogy nem a pénz kötötte a bányához. Valami megmagyarázhatatlan szépsége van a mélységnek, a köveknek, talán még a minden percben leselkedő veszélynek is. Kétszer ő is járt a halál torkában, de egy-egy önfeláldozó társa mindkét alkalommal megmentette az életét.- Még három évem van hátra - tréfálkozik, amikor búcsúzunk. - Nagyapám 92 évesen halt meg, nagyanyám 86 évig élt. Ha az ő korukat örököltem, akkor én 89 éves koromban fogok meghalni... HagyományTizenöt jó vasasszakembert keresnek! . "11 Brikettre várva... Nagymányok nagyközség. Társközségei: Váralja és Kismányok. A nagyközséghez 1966. október elsején kapcsolták Kismányokot, majd négy évvel később, 1970. július elsején már Váralja is a közös közigazgatás alá tartozott. Nagymányokot 1971. május elsején emelték nagyközségi rangra. A településen 2798-an laknak-területéből a szántó 483, a kert 61, a szőlő 4, a gyümölcsös 1, a rét 24, a legelő 137, az erdő 192 és a nádas 13 hektárt tesz ki. Nagymányoknak van egy brikettüzeme, e településen gazdálkodik a Gábor Áron Termelőszövetkezet, és itt üzemel a bonyhádi Ruházati Kisszövetkezet konfekció-, és lábbelirészlege is, amely szintén segíti a helyben és a társközségekben élők elhelyezkedését. Váralján a komlói Carbon Köny- nyűipari Vállalat konfekciórészlege harminc embernek biztosít munkát. Nagymányok lakóinak megközelítően a fele német nemzetiségű. Az utóbbi öt évben ötven ház épült, jelenleg is tíz ház épül a Kun Béla utcában. A fiatalok szívesen maradnak itt, építenek, hiszen a közlekedési lehetőségek biztosítottak. Félóránként, óránként járnak a buszok Bonyhádra, a Báta- szék-Dombóvár vasútvonal ott halad el a falu mellett. A nagyközségben a kereskedelmi ellátás megfelelő, négy élelmiszer- és egy ruházati bolt, valamint a gazdabolt biztosítja a nagymányokiak ellátását. Ez év novemberében átadnak egy ABC-t, amely tovább növeli az ellátás színvonalát. Az egészségügyi ellátást két felnőttkörzeti, egy gyermek- és egy fogszakorvos, valamint két védőnő biztosítja a helybélieknek és a társközségekben élűknek. Kismányokon és Váralján hetente kétszer rendel a felnőtteket ellátó orvos, tanácsadásra a gyermekorvos is kijár hetente egyszer. Ezenkívül á két védőnő rendszeresen látogatja a családokat. Gondot jelent, hogy a felnőttszakrendelést két nyugdíjas főorvos végzi jelenleg és előbb-utóbb utánpótásra lesz szükség. Probléma még mindhárom községben a vezetékes ivóvíz hiánya, valamint az, hogy Nagymányokon nincs művelődési ház. Váralján és Kismányokon ez megoldott, hisz mindkét helyen felújított, korszerű kultúrházat vehettek birtokukba az ott élők. A hetedik ötéves tervben a legfontosabb feladat a három település vezetékes ivóvízzel való ellátása. Több évi kutatás után végre sikerült az ehhez szükséges vízbázist biztosítani, négy működő kúttal. Egy szép tornác Nagymányokon A Tolna Megyei Tervező Vállalat augusztus 31 -re elkészíti a vízmű kivitelezési terveit. A fiatalok szórakozási lehetőségei még ebben az évben javulnak Nagymányokon, mert az általános iskola hétközi otthonának „C” épületét átalakítják, ezt teszik alkalmassá a közművelődésre. A tanács félmillió forintot biztosított a felújítási munkákra. A nagyközségi könyvtár húszezer kötettel várja az olvasni vágyókat. Mindhárom településen a szilárd burkolatú utak és a járdák kiépítettsége megfelelő. Az óvodai ellátás Kismányok, Nagymányokon és Váralján is helyben biztosított. Az általános iskolai oktatás főként Nagymányokon folyik. A társközségékből minden felsőtagozatos tanuló Má- nyokra jár. Váralján, az alsó tagozatosok oktatása biztosított. A hétközi diákotthonnak hetven lakója van. Harminc kisdiák olyan településről jött, ahol a közelben nincs iskola. Érdekességként megemlítendő, hogy például Nagymányokon 352 embernek van szakképesítése, 284-nek érettségije és 77-nek pedig felsőfokú végzettséget igazoló okmánya. Nagymányok lakóházainak 45 százalékában az ivóvíz a lakásokba be van vezetve, a csatornázottság 25 százalékos. A lakások 80 százalékában fürdőszoba van. Minden tizedik gyerekre jut egy pedagógus. arhauser Anita március 20- án született Bonyhádon. Ó a legifjabb emberke a három községben. Nagymányokon lakik egy modern, egyszintes családi házban édesanyjával, édesapjával és hároméves nővérével.
