Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-30 / 102. szám

1988. április 30. imEPÜJSÄG 5 A szociálpolitika nem csupán az elosztáspolitika eszközrendszere A változtatásokhoz a közvélemény beleegyezését kérik Interjú dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszterrel- Mit jelent napjainkban szociális és egészségügyi miniszternek lenni? E beosztás milyen terheket, milyen felelős­séget jelent, s ugyanakkor egy-egy intéz­kedés bevezettetése mennyire jár ke­mény munkával, „harccal”?- A jelenlegi beosztásomat, feladato­mat annak a tudatában. Ismeretében vál­laltam el, hogy nagyon sok emberi prob­lémával fogok találkozni, hiszen a Szo­ciális és Egészségügyi Minisztérium fele­lősségi körébe a szociálpolitika, a társa­dalombiztosítás, az egészségügy, a munkavédelem feladatai tartoznak. Ez nem azt jelenti, hogy mi csak a szociáli­san elesettekért, a már bajba jutottakért, a már betegekért tartozunk felelősség­gel. Éppen az jelenti a számomra a vállal­hatóságát ennek a funkciónak, hogy nemcsak a bajjal, annak korrigálási lehe­tőségével és az erre rendelkezésre álló pénzzel foglalkozunk, hanem azt is tekin­tetbe vesszük, hogyha nagyon erősek vagyunk és eredményesek, akkor van esély csökkenteni a keletkező baj meny- nyiségét és a segítségre szorulók szá­mát. Ezt a munkát elvégezhetőnek tar­tom, mert már nemcsak az állam, nem­csak egy minisztérium akarja ezeket a kérdéseket megoldani. Az állampolgárok is egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy ehhez mindenkinek segítséget kell nyújtania. Amikor az ember a feladatok sokaságát látja, akkor persze könnyen ragadtatja magát panaszkodásra... és könnyen érezhetném magamat hátrá­nyos helyzetűnek. De akkor, amikor a se­gítséget nyújtók táborát látom, akkor el­gondolkodom, hogy van-e ennyi szövet­ségese egy pénzügyminiszternek, vagy a tervhivatal elnökének.- Tehát ezért is hisz az egészségme­gőrzési programban.- Igen, igen. Abban is, de hiszek a sze­mélyre szóló szociális támogatás bővíté­si lehetőségeiben, hiszek abban, hogy a családok érdekét könnyítő intézkedé­seinkhez társadalmi támogatást ka­punk... A napokban alakult meg egy környezetvédő egyesület... Megalakult a Józan élet egyesület. Hol volt ennyi szö­vetségese egy minisztériumnak két év­vel, akár néhány nappal ezelőtt? Persze azzal tisztában vagyok, hogy ezek az egyesületek nemcsak segítenek, hanem igényeket is támasztanak. És ez így van jól.- Nem véletlen a minisztérium nevének megváltozása. Mi a jelentősége, hogy a névben a szociális került az első helyre?- A névváltoztatás valóban nem vélet­len. A társadalompolitika egészének egy nagyon jelentős szelete és egy nagyon komoly kérdésköre a szociálpolitika ma­ga - az egészségpolitika ennek részele­me. Könnyen belátható, hogy számos egészségügyi kérdést a lakosság élet- színvonalával, a fizetések javulásával, az életkörülmények, az infrastruktúra javítá­sával is meg lehet oldani. Tehát a szociá­lis ügyek nemcsak azért kerültek elő­rébb, mert ezeknek a feladatoknak a megoldására érthetően jóval nagyobb összeget fordítunk ma - a nyugdíjakra kétszer annyit, mint az egészségügyre. De nem az anyagi túlsúly határozta meg, hogy a „szociális" kerüljön előre, hanem tartalmi kérdésnek tekinthetjük, hogy a szociális feladatok integráns részeként foglalkozunk az egészségpolitikával.-Hogy van ez a világ más országaiban ?- Hagyományosan két olyan szervezet létezik az országok többségében, ahova a szociálpolitika tartozik: a munkaügyi hivatalok, a munkaügyi minisztériumok, a foglalkoztatáspolitikáért felelős szerve­zetek, amelyek szociális kérdésekkel foglalkoznak; és a másik hagyományos megoldás az, hogy az egészségügyi tár­cához. Magyarországon az idősek gon­dozása jelentkezett első szociális fel­A megyei pártbizottsági ülésen adatként, valamint a családgondozás, a család- és csecsemővédelem. Az egész­ségügy tevékenysége elsősorban egészségügyi típusú szociális gondok megoldására korlátozódott korábban, de az eddigi minisztériumban is volt szociál­politikai főosztály, tehát gyakorlatilag megvolt már a mag, a korábbi Egészség- ügyi Minisztérium struktúrájában is. Ott voltak azok az emberek, akik az időseket gondozó szociális otthonokkal, idős kori otthoni gondozással, gyerek-egészség­ügyi otthonokkal, családi ellátásokkal - gyessel, gyeddel - foglalkoztak. Ezért ta­lán érthető, hogy ezt az összekapcsolást vettük a mi esetünkben a kézenfekvőbb megoldásnak. Sok kollégám joggal tart attól, hogy az egészségügy szűkös pénz­eszközeit most szociális feladatok meg­oldására csoportosítjuk át. Én azt mon­dom - némi önteltséggel -, hogy korábbi munkakörömből adódóan jól ismerem a társadalombiztosítás lehetőségeit, de jól ismerem azokat a szociális feladatokat, amelyeket eddig is az egészségügynek kellett ellátnia. És ha mi meg tudjuk olda­ni az idősek otthoni szociális ellátását, és ez nem terheli a kórházi ágyakat, akkor milyen hatalmas erők szabadulhatnak ott fel, vagy ha meg tudjuk oldani a foglalko­zási rehabilitációt, akkor mennyi marad­hat meg a nyugdíjból, vagy ha tisztessé­ges üzemi egészségvédelmet szerve­zünk, avagy megfelelő közúti biztonsá­got, balesetvédelmet, akkor ezek az in­tézkedések komolyan tehermentesíthe­tik az egészségügyet, vagy éppen a szo­ciálpolitika kiadásait. Arról már nem is beszélve, hogy a 200 milliárddal gazdál­kodó társadalombiztosításnak - amelyik a jövő évtől önálló lesz - jelentős pénz­eszközei állhatnak rendelkezésre ahhoz, hogy bizonyos egészségügyi beruházá­sokat és technikákat finanszírozzon. Pél­dául egy korszerű műszer nemcsak a betegnek kellemesebb, nemcsak az or­vostudomány fejlődését szolgálja, ha­nem a társadalombiztosítási költségek csökkentését is.- A szociálpolitika nem csupán az elosztáspolitika eszközrendszere, hanem a gazdasági struktúraváltás, a gazdasági, termelési kockázatok elhárítására szolgá­ló biztonsági háló. Kérdés, hogy a bizton­sági hálót hogyan, milyen mértékben le­het és kell kialakítani?- Nagyon határozottan az a vélemé­nyem, hogy a szociálpolitikai stratégia kialakítása, nem szociális gondoskodási, hanem priméren politikai és gazdaság- politikai kérdés. Tehát a gazdaságpoliti­kusoknak maguknak kellene követelniük ezeknek az ügyeknek az egyenrangú beépülését, integrálódását a gazdasági, társadalompolitikai döntéshozatalban és intézményrendszerben. Meg is történik ez minden bizonnyal. Néha ennek biztató- néha nem annyira biztató - jeleit látom. Itt arról van szó, hogy ameddig nem tud­juk megmondani, hogy egy elhelyezke­dési támogatásra kerülő munkásnak jár- e a gyerekápolási táppénz, családi pót­lék... addig bizony nehezen látunk hozzá a létszámcsökkentéshez. Ha megszün­tetünk üzemet, ha az embereknek más­hova kell menniük dolgozni, ha a fog­lalkoztatás biztonsága meggyengül, sok új intézkedésre van szükség, hogy a megélhetés szociális biztonsága ezzel egyidejűleg megmaradjon. Hiszen nem az a géplakatos, vagy az a cigány segéd­munkás tehet arról, hogy nincs szükség arra a munkára, amit ő nyújtani tud. Pél­dául lehetővé tettük azt, hogy aki közel van a nyugdíjhoz és a vállalata létszámot akar csökkenteni - ha a vállalat fizeti az illető nyugdíját a korhatárig -, akkor a nyugdíjkorhatár előtt pár évvel elmehet. A szociálpolitika felajánlott ebben az esetben egy eszközt a létszámcsökken­tésre, a méltóságteljes, szociálisan biz­tonságos struktúraváltásra, tetejében olyan emberek esetében, akik meg is ér­demlik a hosszú munkaviszonyuk után e kedvezményt. Ebben az esetben a válla­lat tudja csökkenteni a létszámát, bér­költségét, hiszen nem fizet társadalom- biztosítási járulékot és nem a teljes fize­tést fizeti nyugdíjként. A társadalombizto­sítás ugyan elesik az illető nyugdíjjáradé­kától és bérjárulékától egy-két évig, amíg az nyugdíjazás idő előttinek számít, ugyanakkor ezeket a többleteket az álla­mi költségvetés pótolja a társadalombiz­tosításnak. így lehetett - nem feszültsé­gek nélkül ugyan - de végül is tisztessé­gesen megoldani az ózdi kérdést.- Melyek azok a további szociálpolitikai intézkedések, amelyek bevezetésére a közeljövőben számíthatunk?- Legerőteljesebben most a társada­lombiztosítás intézményrendszerének a reformjával foglalkozunk. Ez a kérdéskör a nyugdíjrendszer módosításának elvei­vel együtt kikerül majd egy szélesebb kö­rű társadalmi vitára. Úgy szeptemberig- lehet majd ezt lefolytatnunk. Nem kell tőle megijedni, mert ebben a vitában mi úgy indulunk, hogy egy javaslatot teszünk a változtatásra. De el tudjuk fogadni azt, hogyha az emberek alapvetően mást akarnak, és elfogadjuk azt is, ha a régi rendszer megmaradására voksolnak. Miért kell akkor mégis beszélni róla, ha egy lehetséges alternatívának tartjuk azt is, hogy így maradjon? Azért, mert ne­künk az a határozott szakmai vélemé­nyünk, tapasztalatunk, és számításaink is azt igazolják, ha így marad, akkor nem tudunk a rendszer belső gondjain segíte­ni. Akkor viszont ezt kell megmondani az embereknek. Tehát előnyével, hátrányá­val együtt fogjuk leírni a társadalombizto­sítási, a nyugdíj-, az egészségpolitikai változtatásokra vonatkozó javaslatokat. A politikai közélet ma annyi kérdéstől ter­Látogatóban Pakson A Parlamentben hes, hogy a pártértekezlet előtt nem tu­dunk ezzel a kérdéskörrel foglalkozni, de én azt gondolom, hogy a pártérte kézi e- ten ennek ellenére megfogalmazódhat annak az igénye, hogy álljunk ki a nyilvá­nosság elé, határozzuk el,magunkat, fo­galmazzuk meg a változtatások irányát. Ha ezeket megbeszéljük, akkor végered­ményben olyan döntések születhetnek, hogy a jövő évben a társadalombiztosí­tás nagyobb önállósággal, az állami költ­ségvetéstől függetlenül működik, meg­beszéljük azt, hogy így maradjon-e a nyugdíjrendszer, vagy sem, milyen típu­sú változtatásokat csináljunk és kiket érintsen. Nemcsak az elvekről fogunk vi­tatkozni, hanem az első két kérdéstől függetlenül azon kell törni a fejünket, hogy a legidősebbek nyugdíjával és a legalacsonyabb nyugdíjakkal mit tudunk csinálni. Rendszerbeli módosítások nél­kül is szükségés ezen a területen a segít­ség. Ehhez természetesen pénz kell.- Mikorra lesz pénz?- Az éves terv lezárása előtt minden­képpen tisztázni kell a rendelkezésre álló forrásokat. De nemcsak az idősekre kell figyelnünk. Ugyanebben a szellemben foglalkozunk a családi pótlék kérdésé­vel, a gyerekintézményi árakkal. Előfelté­tele bármilyen módosításnak, hogy a családi pótlék reálérték megőrzésére egy automatizmust is elfogadjunk. Felte­hetőleg arra nem lesz lehetőségünk, hogy csak kedvező intézkedéseken tör­jük a fejünket. Ez eléggé jól látható. A tár­sadalombiztosítás önállósításának kere­tében gondolkodunk újra a gyógyszer­ártámogatásról. Nem a térítési díj emelé­séről önmagában, hanem arról, hogy mi­ként lehet egy más típusú támogatási, vagy térítési díjrendszert bevezetni. » - Mi a véleménye a szociális segélye­zésünkről?- Volt egy átfogó pénzügyminisztériu­mi vizsgálat a szociális segélyek felhasz­nálásától - nem nagyon kedvező tapasz­talatokkal, mert nagyon sokféleképp döntöttek a tanácsok. Szeretnénk ezt a munkát megerősíteni: úgymond laikus testületek, tanácsi bizottságok létreho­zásával akarjuk ellenőriztetni ezt a szfé­rát. Talán nem tévedek - hiszen mosta­nában gyakran beszélgettem öregek klubjába járó emberekkel -, amikor úgy vélekedem, hogy a klubokat kell tovább szerveznünk. Mert megkérdeztem tőlük, hogy ötszáz forintos nyugdíjemelésre becserélnék-e azt, hogy itt tagok? A leg­többen bizony úgy válaszoltak, hogy nem. Tehát nem szabad mindig pénzben gondolkodnunk, mert egy bizonyos ko­ron felül nem elsősorban a pénzre, ha­nem ezekre a fontos szolgáltatásokra van szükség.- Beszéljünk a pályakezdők és a csa­ládalapítók problémáiról. Szívesen halla­nánk véleményt, hogy megvalósítható­nak, kivitelezhetőnek tartja-e a KISZ által ' kidolgozott lakástámogatási rendszert?- Erről csak annyit, hogy a napokban tárgyalta a kormány az előzetes anyagot. Az alapelvekben és a módosítás indo­koltságában, szükségszerűségében egyetértünk. Fontosnak tartom, hogy egy új, hosszabb távú stratégia kialakuljon, hogy ne a jelenlegi költségvetési kere­tekbe próbáljuk meg a lakásstratégiát belegyömöszölni, hanem fordítva legyen. Biztos, hogy kell lépni már a jövő eszten­dőben, de mindenképp a távlatosabb in­tézkedéseket kell először megkeres­nünk. Teljesen érthető, hogy a KISZ sür­get bennünket és gyorsabb intézkedés- sorozatot követel, de azért azt is mérle­gelnünk kell, hogy a fővárosban, a taná­csi bérlakásoknak majdnem az ötven százalékában olyan nyugdíjasok laknak, akik minimum alatti nyugdíjból élnek, akik számára a KISZ által követelt bérla­kás lakbéremelése csak azonnali szo­ciális támogatással és nyugdíjemeléssel lenne megoldható. És az fogalmazódott meg a testületi vitában is, hogy egy erő­teljesebb átalakítás tulajdonképpen egy erősebb szociális védelemmel együtt gondolható csak el.- Gyakran vetődik fel, hogy bizonyos szociálpolitikai támogatások - családi pótlék, gyes, gyed - miért nem járnak állampolgári jogon?- Gondolom, ön is gyakran találkozik azzal a dilemmával, hogy ha kevés a pén­zünk, akkor a szociálpolitikai megítélés, a támogatás alapja az állampolgári jog legyen-e, vagy a rászorultság, illetve az érdem.- Egy alkalommal ön mondta, hogy a fiatal nők negyven százaléka terhesen megy férjhez, s előtte még nem volt mun­kaviszonyuk. Tehát meg kell szerezniük a 180 napnyi munkaviszonyt...- Tény, hogy állampolgári jogon e tá­mogatások nem járnak, de méltányos- ságból(!) igen. Tehát tudni kell, ha valaki­nek ezek a szituációk így jönnek össze, akkor a helyi társadalombiztosítási igaz­gatósághoz kell kérelemmel fordulnia és akkor ezeket a szociálpolitikai juttatáso­kat megkapja.- Végezetül: dr. Csehák Judit az orszá­gos pártértekezleten Tolna megye kül­döttcsoportjának lesz a tagja másik há­rom KB- és két KEB-taggal együtt. Mi en­nek a jelentősége? Itt kérdezem azt is, hogy a műit szombati megyei pártbizott­sági ülés mit adott a megyénkből elszár­mazott miniszternek.- Tulajdonképpen ez .számomra is meglepő szervezési intézkedés, mert va­lójában én nem küldöttként veszek részt a pártértekezleten, hanem a Központi Bi­zottság tagjaként. Tehát nem választottak engem itt meg Tolna megyében, azaz a megye küldötteinek számát nem csök­kentem. Ez számunkra megtiszteltetés, hogy szükebb hazánk küldötteivel együtt dolgozhatunk, tanácskozhatunk... A pártbizottsági ülés? Nagyon tanulságos volt, nagy felelősséggel fogalmazták meg a hozzászólók a véleményüket és azt a várakozást is, ami a pártkonferenciával, magával á pártmozgalommal függ össze. Nagyon fontos javaslatokat, kiegészítő megjegyzéseket, kritikus észrevételeket tettek a vitaanyaghoz. A hallottakat ter­mészetesen magam is önkritikusan és felelősséggel mérlegelem.- Köszönjük az interjút. V. HORVÁTH MÁRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom