Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-07 / 82. szám
4 Képújság 1988. április 7. Alföldszállási portré Malőrrel indult Mindig rengeteg az elmondanivaló Lőrinc Antal egyenes derékkal és tekintettel nyújt kezet a beszélgetés előtt. A decsi Április 4. utcai családi házban ketten laknak feleségével. Messze kanyarodik a gondolat, mikor a múlt idézésére vállalkozik. Bácskából érkeztek szülei Decsre, az Alföldszállásra. Ő már itt született 1923-ban. A betűvetést ott a szállási iskolában tanulta. Mindig is gazdálkodó emberek voltak. A 30 hold saját föld mellé béreltek még 70 holdat. A család három férfi tagja a munkát adó 100 holdon a számítását is megtalálta. A háború azonban megbolygatta az ő hétköznapjaikat is. Katonának kellett menni. Majd a béke újra parttalanná tette vérből fakadó szorgalmuk munkálkodását. Az ötvenes évekről éppen olyan keserű ízzel beszélnek, mint a többi gazdatársuk. „BeszolEgészségünkért Elesések Statisztikai felmérésekből tudjuk, hogy minden 75 év feletti idősebb ember évente egy alkalommal komolyabban elesik, bár nem minden ilyen esésről értesül az orvos. Mi ennek az oka? Az elesések egyik gyakori oka az, hogy az idős ember nem akar tudomást venni arról, hogy mozgásképessége lelassult, és emiatt meggondolatlan helyzetekbe kerül. Például elindul a még zöldet mutató jelzésnek a gyalogátkelőhelyen, azonban az úttest feléig sem ér el, amikor a lámpa már pirosra vált. Ez óhatatlanul is bizonyos stresszhelyzetet teremt. Mindehhez kapcsolódik a korrekciós képesség kisebb-nagyobb, néha jelentős csökkenése, esetleges korábbi megbetegedések maradványai, az elhízottság, a különféle mentális zavarok. De lehet mindennek olyan egyszerű oka is, mint az este bevett altató elhúzódó, másnapra is kiterjedő hatása, a rossz, hiányos megvilágítás, vagy az alkoholfogyasztás. Érdekes, hogy amíg egyfelől az óvatosság nem mindig jellemző az idősekre - hiszen említettük, hogy túlértékelik mozgási képességeiket -, addig az eleséstől való félelem sokszor beépült az életükbe, és folytonos szorongást okoz. Ez egyrészt a közösségi, a társas élettől való visszahúzódásban nyilvánulhat meg, másrészt kialakul egy jellegzetes, a kezeket védekezésül előre tartó járás. gáltatás”, „végrehajtó” szavak, a rossz emlékű fogalmak között található. Azt is határozott tekintettel vallja, hogy ő nem akarta a termelőszövetkezeti életet. Kitartott a végsőkig. Tűrte az agitátorok győzködését a közös gazdálkodás jobbat ígérő lehetőségeiről, de igazából csak a maga erejében bízott. Benne viszont a termelőszövetkezeti tagok, hiszen amikor végül is belépett a közösbe, akkor a raktárosi feladatokat kellett ellátnia. A szövetkezetek egyesülése, aztán az új nagy téesz villanásnyi emlékei között egyre erősödik a tény, hogy olyan ember idézi élete sorsfordulóit, akit a munka éltet. Büszke fia sikerére, akiről úgy gondolkodott, mint minden szülő, hogy majd a közelben marad, vagy éppen egy fedél alatt lesz a család. Nem így alakult. Más berekben jobb lehetőséget kínálva kelt útra a fia és az örökölt tisztességgel áll helyt. A hétvégék hangossá teszik a decsi sarokházat. Ilyenkor érkeznek Pécsről az unokák, ígéretei a „nemhiábavalóságnak”. A vasárnapi ebédek közben néha felvillan egy-egy alföldszállási történet, mint most Lőrinc Antal arca. DKJ sérülések Ha már elesett az idős ember, fontos, hogy mihamarabb segítséget kapjon; a baj lehetőségei és szövődményei fokozódnak ugyanis akkor, ha hosszabb ideig - esetleg eszméletlenül - a földön marad. Az időskori balesetek, elesések megelőzésében nem lehet mindenkinél egységesen eljárni, hiszen fontos az egyedi szokások ismerete. Kétségtelenül vannak, akik a jó tanácsot, a figyelmeztetést sem veszik szívesen. Sokan hivatkoznak a szédülésre is, bár a tapasztalatok szerint az az ember, aki gyakran szédül, ritkábban esik el, mint az, aki hirtelen, egyszer-egyszer. Lényeges, hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek megválasztásánál figyelemmel legyenek arra, hogy a rendelkezésre álló szerek közül azt alkalmazzák, amelyik a legkevésbé hat negatívan a mozgásstabilitásra. A leghatékonyabb megelőzés: a gyakorlás. Ezt célszerű csoportosan - például az idős emberek klubjában - megszervezni, de megfelelő fokozatossággal otthon, az egyedülálló, de a lakásában még jól mozgó idős embert is lehet kondicionálni; természetesen csakis akkor, amikor erre alkalmas hozzátartozó van jelen. Sokat segíthet az is, hogy ha a lakáson belüli baleseti forrásokat tervszerűen megszüntetjük. DR. KEMPLER KURT Úgy indultunk Tamásiba, a nyugdíjas pedagógusok klubjába, hogy a klubvezető Bella Margit nyugalmazott könyvtár- igazgató rövidnek ígért irodalmi bevezetője után nemcsak meghallgathatunk egy előadást az egészségvédő mozgásformákról, hanem a szemléltetés pillanatait megörökítve, képekkel csábíthatjuk nyugdíjas olvasóinkat egy kis, ha nem is fiatalító, de kondíciójukat erősítő mozgásra. A gyógytornász azonban, aki elígérkezett a havonta egy alkalommal a Dám Hotel különtermében otthonos pedagógusklubba, csak késve értesítette a minden programra alaposan fölkészülő klubvezetőt, hogy családi okokból nem tud eleget tenni vállalásának. Miért nem sikerült a távolmaradó helyébe mást „varázsolni”? Azért nem, mert az iregszemcsei gyógypedagógiai intézetben tanító egykori tanítvány - aki most államvizsgára készül-csak arra tudott ígéretet tenni, hogy a közösséget - egykor volt kollégákat - megillető fölkészültséggel egyszer, később boldogan eljön előadást 'és bemutatót tartani. Senki se gondolja, hogy ebbe a malőrbe beleveszett a nyugdíjas pedagógusok soros találkozója, hiszen a Tamásiból és környékéről ide szívesen eljárók a tea mellé fogyasztott sütemény élvezete közben valahányszor rátalálnak az aktuális megbeszélnivalókra. Pályatársak voltak és már nyugdíjasokként találkozgatva jóbarátok, noha korábban más és más helyen működve legföljebb kivételes alkalmakkor volt módjuk egymással személyesen találkozni. A hangulat tehát itt mindig családias és derűs. Mindkettőben igen nagy szerepe van a pedagógusként, könyvtárosként egyaránt kitűnő Bella Margitnak, aki nyugalomba vonulása után „együtt dolgozott” rövid ideig az I. Sz. Általános Iskola napközijében a most VI. osztályos Boda Gáborral. A fiú szép sikerrel szerepelt az Ozorán megrendezett Illyés Gyula-szavalóversenyen, igy hát a tanár néni meghívta versmondónak. Nem is juthatott volna eszébe jobb, és általános tetszéssel találkozóbb megoldás. Az üde hangú, tehetséges kisfiú igazán értő közönség előtt aratott nagy sikert. Különben, elnézve a meghívón szereplő dátumot, a hőgyésziek - öten - másodszorjelentek meg a márciusi klubdélutánon a társaság őszinte derűjére, ök a foglalkozást megelőző napon is beutaztak Tamásiba. Bánták? Dehogy. Találkozni jó és az is az, hogy a klubvezetőt zavarba hozni lehet, de abban meg is tartani nem. Bella Margit irodalmunk három nagy öregének, Kós Károlynak, Dutka Ákosnak és Fábri Zoltánnak egy-egy kötetét emelte le könyvespolcáról, s rövid pályaismertetés után műveikből szemelvényeket olvasott föl. Mit is mondjunk? Hivatalos előadókat megszégyenítő rátermettséggel. A kellemetlenség így válhatott sikerre és a meghívást akkor is érdemes volt elfogadnunk, ha azokat a bizonyos, egészségvédő mozgásformákat csak később örökíthetjük meg és adhatjuk közre.- a - - dkj Öt dollár- Halló! Jó napot kívánok! S-né vagyok Ausztráliából. Elnézést, már helyből beszélek, tegnap érkeztem. A fiam üzenetét szeretném átadni az osztályfőnöknek. Mielőtt elindultam Sydneyből, a telkemre kötötte, hogy feltétlenül látogassam meg. Ha fogadna... Tetszik tudni, a Garay téri iskolába járt a fiam. S-né vagyok. Nagyom tisztelte az osztályfőnöknőt, mert igazságos volt. A telefon mindkét végén csend. Összegezzük csak a hallottakat! Garay tér, tisztelet, igazság, Ausztrália, Sydney... Megvan! Ez csak az 56-os brigád egyik tagja lehet, hiszen akkor sokan voltak kíváncsiak és útrakeltek. Igen, így volt. Z. is elindult télvíz idején Jugoszlávia felé. Az édesanyja özvegyasszony volt, ő az, aki most látogatni jön. Az osztályfőnöknő emlékezik már, az apa elesett valahol az orosz hómezőkön. Az édesanyját jóval később kivitte a fiú, mikor már tehette.- Szeretettel várom - mondja és kis idő múltán már berreg is a kapucsengő. Előtte az Ausztráliából érkezett. Itthon munkásasszony volt. Ennek a hölgynek az öltözete viszont nemcsak a jó ízlésről, hanem tele pénztárcáról is tanúskodik. Túl az első nehéz perceken, már kávé mellett, a vendég fotókat szed elő.- Tessék nézni, ez itt Sydney, a repülőtér, ez itt egy tengerparti felvétel, ezen a fotón pedig az unokám, a fiam meg a menyem van. Ez már a lakásunk, ugye milyen gyönyörű! Újabb keresgélés a kézitáskában, újabb fotók.- Tessék megnézni, ezen a barátnőmmel én vagyok. Ez a sarokház mögöttünk a saját tulajdonom, az én kinti életem eredménye - mondja nem titkolt büszkeséggel. - Nyitottam egy magyaros falatozót. így lett nekem is saját házam.- Szép - mondja a vendéglátó. Ismét táskájába túr a látogató, közben beszél: - Jaj, tetszik látni, még megfeledkezem az ajándékról, pedig a fiam a lelkemre kötötte... Az osztályfőnök feszülten figyel, gondolja, biztosan kap egy eredeti ausztrál fülklipszet a tanítványától, majd elteszi emlékbe, hiszen minden apró emlék, amit eddig őriz, kedves neki. A hölgy keze ezalatt kiér a táskából és letesz az asztalra egy ötdollárost.- Ezt a csekélységet küldi, tessék venni rajta valami finom csokoládét! Ebben a pillanatban vibrálni kezd minden porcikája a meglátogatottnak. Igen udvariasan, de határozottan mondja: - Köszönöm asszonyom, de nem fogadhatom el ezt az ajándékot, mert a mi fizetőeszközünk neve forint, a csokoládét pedig nem szeretem.- Megsértettem önt? - kérdezte a látogató.- Nem - válaszolta a megajándékozott.- Talán egy anzikszkártya jobb lett volna, kérem?- Elég lett volna - így az osztályfőnök már kísérve is kifelé a vendéget, aki távozóban visszaszólt: - Majd küldök egyet. Tíz éve hangzott el az ígéret, de a képeslap még nem érkezett meg... KUBANEK GYULÁNÉ Nyugdíjasok és a teho Munkában megfáradt kispénzű nyugdíjasok bajmolódnak évről évre kérvényük megírásával, jövedelmük igazolásával, abban a reményben, hogy talán a „nyuszifészekbe” kerülhet ajándékként a rájuk is kivetett teho összege. Közülük sokan kérdezték, miért kell minden évben újra kérvényezni a teho elengedését? A problémakör igencsak összetett és a megoldását nehezíti az is, hogy a részletes szabályokat - köztük a mentességre jogosító jövedelemhatárokat - a helyi tanácsok - eltérően - rendeletekben szabályozzák. Meglehetősen heterogén a nyugdíjasok tábora is. Vannak - kevesen - magas nyugdíjat élvezők és vannak - többen - létminimumon tengődök is. Egyiknek az egészségi állapota megengedi, hogy munkát vállaljon, mások gondozásra szorulnak. Olyanokkal is találkozni, akik szociális helyzetüknél fogva rákényszerülnének, de nem találnak állást. Vannak akik magas nyugdíj mellett is dolgoznak. A többség azonban alacsony összegű nyugdíj mellett munkát nem végző nyugdíjas. Elvileg lehetséges és nem törvénytelen annak kimondása bármelyik tanácsrendeletben, hogy a nyugdíjasoknak nem kell tehót fizetniük. Vannak ez ellen szóló érvek is. Dom- bóvárott például ezt nem tartják indokoltnak, mert élnek olyan nyugdíjasok, akiknek több a nyugdíja, mint egy aktiv kereső jövedelme. Nem látják akadályát v> szont annak, hogy az alacsony és állar dósult jövedelmű nyugdíjasokat már ma ; ga a tanácsrendelet mentesítse a fizetési kötelezettség alól. így nem kellene évente kérvényt írni. Pakson már fontolóra vették a tanács- rendelet módosítását és mérlegelik, hogy eleve mentesek legyenek a nyugdíjasok. Addig is - élve az eljárási jogszabályok nyújtotta lehetőségekkel - olyan gyakorlatot alakítottak ki, hogy ahol állandósultak az alacsony jövedelmek, a tanács feltárja hivatalból a szociális helyzetet és ki sem veti az adót, következésképpen kérelmet sem kell benyújtani annak elengedésére. Ezt a gyakorlatot nevezhetjük aktiv államigazgatásnak, mert itt nemcsak azt nézik, hogy mennyi forinttól esik el a tanácsi költségvetés, hanem figyelnek arra is, hogy intézkedéseikkel kedvezően befolyásolják a társadalmi hangulatot, a lakosság, ezen belül a nyugdíjasok közérzetét. Az ilyen megközelítésű gondolkodás és cselekvés magvait kívánatos lenne más tanácsoknál is elhinteni, még akkor is, ha csak két év van hátra a tehóra vonatkozó tanácsrendeletek érvényességéböL SZABÓ GYŐZŐ Sikerrel végződött Klubvezető, mint mentőangyal Versekről, meghitten...
