Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

C TOLNA^ _ _ 2 NÉPÚJSÁG 1988. április 28. ■ ar mi AIOI riTeg yve rí mer ites vi lag Ot! Grósz Károly befejezte Zala megyei látogatását (Folytatás az 1. oldalról.) tesnek tartom, mert ma nem azon kell töprengenünk, hogy mi volt a tegnapi ér­ték meg a tegnapi siker, hanem elsősor­ban azon, hogy mit kell most megoldani. Egyben rámutatott: a Zala megyei látoga­tását lezáró beszélgetésben azért tartot­ta fontosnak felhívni a figyelmet az elmúlt évtizedekben elért eredményekre, hogy nagy újító kedvünkben ne felejtsük el, a valóság kritikai elemzése során ne ta­gadjuk meg a valódi értékeket. Mert, ha ezeket megtagadjuk, akkor nem biztos, hogy korszerű értékekkel tudjuk őket fel­cserélni. Zala megyei tapasztalataival kapcsolatban a miniszterelnök elmond­ta, hogy több részkérdésben kissé ke­ményebb vitára számított. Fel is készült erre, például a Hévízi tó és a bauxitbá­nyászat ügyében szinte szakemberré ké­pezte magát, elolvasta az ide vonatkozó összes tanulmányokat. - De jóleső ér­zéssel állapítottam meg : mondotta -, hogy azok az emberek, akik ezzel a kér­déssel foglalkoznak, rendkívül konstruk­tívak, nagy toleranciaképességük van. Érződik, hogy belátják: itt különböző érdekeket kell ütköztetni. Én pedig na­gyon tisztelem, hogy harcolnak az általuk képviselt érdekekért. Én az érdekek üt­köztetését, és az érdekek majdani felol­dásának folyamatában mindenki egyen­rangú szerepvállalását tartom kívánatos­nak. * Grósz Károly a Magyar Rádiónak el­mondta, hogy a közeljövőben Angliába utazik Thatcher kormányfő meghívására. Magyar miniszterelnök a II. világháború óta első alkalommal látogat Nagy-Britan- niába. Országgyűlési bizottságok ülése Az általános iskola helyzetét és fejlesz­tésének feladatait vitatta meg együttes ülésén az Országgyűlés kulturális, vala­mint ifjúsági és sportbizottsága szerdán a Parlamentben Horn Péter és Géczi Ist­ván elnökletével. A képviselők elé terjesztett művelődési minisztériumi tervezethez Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést, emlékeztetve arra, hogy a nyolcvanas években az oktatás­ügynek egyszerre kell eleget tennie az általános iskola minőségi korszerűsíté­sének, az ehhez szükséges feltételek megteremtésének, valamint a közép-és felsőfokú oktatás mennyiségi, minőségi fejlesztésének. Egyre inkább világosab­bá válik ugyanis - mondotta -, hogy az ország társadalmi-gazdasági előrehala­dása nem választható el az oktatás szín­vonalemelésétől, s túl kell haladni azt a felfogást, amely az oktatást a költségve­tés szempontjából nem termelőágazat­nak tekinti. A tárgyi, anyagi és személyi feltételek további erőteljes javítása mel­lett - hangsúlyozta - tovább kell lépni az általános iskola tartalmi fejlesztése érde­kében. A közeljövőben mind a tantárgyi rendszerben, mind a tananyag szerkeze­tében és mennyiségében olyan módosí­tásokra van szükség, amellyel megerő­síthető az általános iskola alapozó funk­ciója, s amelyek nagyobb lehetőséget adnak az alapvető képességek, készsé­gek kialakításához, illetve fejlesztéséhez nemcsak a kezdő, hanem a felső évfolya­mokon is. A hazai visszajelzések s a nemzetközi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy míg a hazai általános iskolai termé­szettudományos-matematikai oktatás­ban európai összehasonlításban is jó eredmények születtek, számos más terü­leten visszalépés tapasztalható. így pél­dául elfogadhatatlanul alacsony szintű a gyerekek nyelvi kommunikációs képes­sége, az általános iskolai idegennyelv­oktatás minősége, háttérbe szorult a fia­talok érzelmi, erkölcsi, esztétikai nevelé­se, s romlik a diákok testi-fiziológiai állapota. A jövőben ezért az általános is­kola egészében nagyobb figyelmet kell fordítani az olvasás, írás és helyesírás megtanításán túl a kommunikációs ké­pességek fejlesztésére, az anyanyelvi is­meretek szélesítésére. Ugyancsak nö­velni szükséges az oktatásban az ének­zene és a vizuális nevelés időarányát, to­vábbá emelni kell a testnevelés heti óra­számát. Általánossá kell tenni a heti há­rom tornaórát, valamint - különösen alsó tagozatban - a mindennapos testnevelés gyakorlatát: újszerű, játékos mozgásfor­mákkal vonzóbbá tenni a fiatalok köré­ben a rendszeres testedzést. A vitában több képviselő - Bánffy György (Budpest), Csontos Jánosné (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) - hívta fel a figyelmet arra, hogy az iskolákban mind az ismeretátadásnál, mind a szá­monkérésénél egyre inkább háttérbe szorul a szóbeliség, s a verbális készsé­gek fejlesztése, s javasolták, hogy a pe­dagógusok csak a legszükségesebb esetekben használják a teszteket és tesztfeladatokat. A jelenlegi tantervi kö­vetelmények maximalizmusát kifogásol­ta Bozsó Jánosné (Tolna megye), s a tel­jesítmények ennek nyomán kialakuló szóródására, a lemaradók arányának növekedésére figyelmeztetett Tóth Já­nos, a bizottság titkára. Többen megfo­galmazták: az iskolák túlnyomó része nem rendelkezik még az alapfeladatok ellátásához szükséges anyagi háttérrel sem, s a tartalmi fejlesztés céljai csak akkor valósíthatók meg, ha ezekhez a fel­tételek is adottak. Többen rámutattak: tarthattalan a pedagógusi túlóra jelenlegi alacsony díjazása. Szóba került az is, hogy az iskolák gazdálkodásához, mű­ködéséhez különösen azokon a kistele­püléseken és hátrányos helyzetű körze­tekben kell a központi segítséget megad­ni, ahol a helyi tanács, s a gazdasági környezet ehhez nem tud önerejéből hozzájárulni. A képviselők észrevételeire Gazsó Fe­renc miniszterhelyettes és Géczi István, az ifjúsági és sportbizottság elnöke vála­szolt. Az együttes ülés után a kulturális bi­zottság tagjai a magyar könyvtárügy helyzetét, fejlesztési feladatait vitatták meg. Szerdán a Parlamentben - Stadinger István elnökletével - ülést tartott az Or­szággyűlés építési és közlekedési bizott­sága. Elsőként Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter fűzött szó­beli kiegészítést a lakásgazdálkodás hosszú távú fejlesztési koncepciójáról ki­dolgozott előzetes javaslatok írásos anyagához. A miniszter utalt arra, hogy a lakásgazdálkodásban meglévő feszült­ségek főleg a fővárosra és néhány nagy ipari városra koncentrálódnak. A vidéki települések nagy részében nincs meny- nyiségi lakáshiány. Az ország 800 ezer bérlakásának több mint a fele, s az ösz- szes felújítandó lakás többsége is Buda­pesten van. Hangsúlyozta, hogy a lakás- gazdálkodás feszültségeit hosszú távon feloldó korszerűsítés csak korlátozott anyagi lehetőségek között valósulhat meg. A következő időszakban lényeges külső anyagi forrásokra nem lehet szá­mítani. így csak arra vállalkozhat az or­szág, hogy a megterhelhető erőforrások határai között lépjen előre a társadalmi igazságosságnak megfelelően, és a la­kásépítési támogatásoknak nagyobb ha­tékonyságot eredményező átrendezésé­vel, a lakáskínálat bővítésével és a lakás­ár-infláció megfékezésével segítse a la­kásgazdálkodás fejlesztését. A vitában elhangzottakra Somogyi László válaszolt. Megerősítette, hogy az állam továbbra sem szándékozik kivo­nulni a lakásépítésből. Elmondotta azt is, hogy a következő másfél évben elkészítik az országos lakáskatasztert. Ennek alap­ján társadalmi rétegenként végzett vizs­gálatokkal elemzik, hogy szükség lesz-e a lakbérek rendezésére. A bizottság végül állásfoglalásában rögzítette, szükségesnek tartja, hogy a fejlesztési koncepcióról készített munka­közi anyagot megvitassák a különböző társadalmi rétegek és ezek szervezetei is. A bizottság javasolja, hogy az elképze­léseket az Országgyűlés is tárgyalja meg. A bizottság második napirendi pontként az építésügyi ágazatban végre­hajtandó szerkezetátalakításról tanács­kozott. A Vöröskereszt Társadalmi Bizottságának közleménye A Magyar Vöröskereszt felkérésére egy hónapja kezdte meg tevékenységét az a társadalmi bizottság, amely a ha­zánkban letelepülni szándékozó külföldi állampolgárok társadalmi támogatásá­nak segítését, ellenőrzését jelölte meg feladatául. Az eltelt időszak tapasztalatai arról tanúskodnak - szögezi le a bizott­ság szerdán közzétett beszámoló közle­ménye -, hogy a társadalom megérti a le­települni szándékozók nehéz helyzetét, és hozzájárul támogatásukhoz. Ezt jelzi, hogy április 22-ig 1 millió 736 ezer forint érkezett az erre a célra nyitott csekk­számlára, s jelentős, a jelenlegi igénye­ket meghaladó a ruhafelajánlások száma is. Bár a Magyar Vöröskereszt nem kért külföldi segélyeket, felkészült a spontán, esetleg közvetítés útján érkező külhoni segélyek fogadására és elosztására is. A problémák hatékony kezelését szer­vezeti intézkedésekkel is elősegítették, így például a Magyar Vöröskereszt or­szágos központjában önálló működő in­formációs irodát hoztak létre; a fővárosi és a megyei szervezetek emellett a taná­csi koordinációs bizottságokban kezelik a társadalmi támogatást. A központi információs irodához eddig 1721 ember fordult különféle kéréssel; 807-en egyszeri pénzbeni gyorssegélyt, 557-en ruhasegélyt kaptak. Április 22-ig összesen 985 ezer forint gyorssegélyt osztottak ki. Az iroda emellett munkahe­lyet, szállást közvetített a rászorulóknak, s bútorra), illetve más használati tárgyak­kal segítette otthonteremtésüket. A me­gyei Vöröskereszt-vezetőségek részére az iroda eddig 620 ezer forintot utalt át a támogatások céljára. A lakosság eddigi önzetlen támogatá­sát megköszönve a társadalmi bizottság felhívta a felajánlók figyelmét, hogy a tá­mogatásra nyitott külön csekkszámla- számra történő befizetésekhez átutalási csekk kapható a Vöröskereszt-szerveze­teknél, de a pénz az 508-11468-0 csekkszámlaszámon is befizethető. Kérik a budapesti lakosokat, hogy ru­hanemű-felajánlásaikat a továbbiakban a Vöröskereszt külön raktárába (Buda­pest, VI., Rózsa Ferenc u. 95.) adják be, il­letve küldjék meg. Az ilyen felajánlásokat a megyei és a városi vezetőségek is átve­szik. Jelenleg elsősorban ágyneműre és takaróra van nagyobb szükség. Kérik továbbá, hogy - amennyiben mód van rá - a használt bútorok és egyéb tárgyak felajánlásáról írásban ér­tesítsék a Vöröskereszt szervezeteit. Ilyen esetben ugyanis az igénylőt közvet­lenül a felajánlóhoz irányítják. A letelepülni szándékozók számára fontos tudnivaló, hogy elsősorban a bel­ügyi szervekhez (KEOKH) fordulhatnak tartózkodási engedélyért. Pénzbeni gyorssegélyt és ruhasegélyt, illetve felvi­lágosítást a Vöröskereszt központi infor­mációs irodájától, vagy a fővárosi, me­gyei koordinációs bizottságokban mű­ködő vöröskereszt-szervektől kérhetnek a rászorulók. Szállás- és munkába helyezési igény esetén célszerű a tanácsi koordinációs bizottságokhoz fordulni, amelyek ilyen kérdésekben nagyobb lehetőségekkel és áttekintéssel rendelkeznek. Ugyanak­kor a Vöröskereszt központi információs irodája is fogad ilyen tárgyú - írásos - felajánlásokat, s ezeket közvetíti aj igénylőknek. A legnagyobb gondot a családegyesí­tés jelenlegi kilátástalansága okozza - állapítja meg a beszámoló. Mai kommentárunk Halálos ítélet Tizennégy hónap után öele/ezodou juh.zzwuiiiLivn az utouüi evek legnagyobb nácipere: Ivan Demjanjukov, a „Rettenetes Ivánnak" nevezett ukrán származású há­borús bűnöst, Treblinka hóhérát a bíróság halálra ítélte. Ez volt a második eset, hogy Izraelben halálos ítéletet hoztak; először 1961 -ben egy másik hírhedt náci tömeggyilkos, Adolf Eichmann, a zsidók kiirtásának egyik fő SS-parancsnoka kapta ezt a legsúlyosabb büntetést. Az ország törvényei csak a há­borús bűnöknél, az emberiség ellen elkövetett bűntetteknél ismerik a halálbünte­tést. A most 66 éves Demjanjuk a II. világháború idején ukrán kollaboránsként került kapcsolatba a náci népirtó gépezettel. Az egyik legszörnyűbb haláltáborba, a len­gyelországi Treblinkába vezényelték. Több tízezer ember megkínzása, halálba kül­dése száradt a lelkén. A hóhér azonban a háború után megúszta a felelősségre vonást: sikerült letele­pednie az Egyesült Államokban, ahol csupán keresztnevét változtatta meg Ivánról Johnra. Hosszú éveken át a clevelandi Ford üzem megbecsült szerelőiéként dolgo­zott, néhány éve nyugdíjazták. Sorsát mégsem kerülhette el: ahogyan sok más egy­kori nácit áldozataik évtizedek után is felismertek, őt is emlékeztették múltjára a soha nem felejtő tanúk. Az amerikai hatóságoknak a kitoloncoláshoz elegendő volt az, hogy Demjanjuk bevándorlásakor eltitkolta náci múltját: 1986 februárjában kiadták őt az izraeli hatóságoknak. A per tizennégy hónapja alatt 107 tárgyalási napon többszáz tanú megrázó vallo­másában elevenedtek fel az emberi ésszel ma is felfoghatatlan borzalmak. Az egy­kori áldozatok - rég begyógyultnak hitt sebeket felszakitva - minden kétséget kizá­róan megerősítették, hogy „Rettenetes Iván” áll előttük. Demjanjuk és védői minden jogi és lélektani fortélyt bevetettek, hogy a hóhér ártatlanságát bizonyítsák: a vádlott „szegény, megtört öregembernek”, „jó családapának" igyekezett feltűnni. A tanú­kat azzal vádolták, hogy elfogultak, „nyomás alatt álltak”. Demjanjuk még az ítélet után is fennen hangoztatta, hogy ő „tévedés áldozata”, hogy „összetévesztik valaki­vel". Veje azt nyilatkozta: bár az igazi Demjanjuk megérdemelné a halálbüntetést, kizárt dolog, hogy az ő apósa azonos lenne a treblinkai hóhérral. A jeruzsálemi bíróság a per egyéves előkészítése alatt, és magán a tárgyaláson is mindent elkövetett, hogy ne vádolhassák azzal: érzelmi alapon ítélkezik. Ez a véle­mény ugyanis több ízben hangot kapott az eljárás alatt: „A zsidókat nyomasztja a koncentrációs táborok emléke, és minden áron el akarnak ítélni valakiket ezért” - hangoztatták. Mások azt vitatták: megnyugtatóan azonosítható-e valaki közel ötven év elteltével. Az ítélet e vélemények ellenére sem lehetett kétséges, miként az sem, hogy az iz­raeli bírák nem fognak helyt adni Demjanjuk fellebbezésének. A per- akárcsak a ta­valy véget ért lyoni Barbie-per és a zábrábi Artukovics-per - újra megerősíti, hogy az emberiség ellen elkövetett bűnökre nincs mentség, hogy azok több mint négy évtized után sem évülhetnek el. Az sem adhat feloldást, hogy az egykori hóhérok azóta „becsületes polgárként” élnek. Azoknak a bűnösöknek, akik még mindig buj­kálnak, holtuk napjáig nem lehet nyugalma... Magyar-román megállapodás A magyar kereskedelmi minisztérium és a román Külkereskedelmi és Nemzet­közi Gazdasági Együttműködési Minisz­térium képviselői között szerdán Buka­restben létrejött megállapodás alapján a személygépkocsival utazó magyar turis­ták ez évben is a hivatalosan beváltott lej ellenében a Románia területén vásárolt hónokért szerezhetik be az üzemanya­got. A személygépkocsival beutazó ro­mán turisták a hivatalosan beváltott forin­tért vásárolhatnak üzemanyagot hazánk­ban. Ülést tartott a Mészöv elnöksége Tegnap Dombóváron tartotta kihelye­zett ülését a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna Megyei Szövetségének elnöksége Kovács Sándor elnökletével. Bertus Fe- rec, a dombóvári áfész elnöke adott tájé­koztatást a megye egyik legnagyobb szövetkezetének, a dombóvári áfésznek szövetkezetpolitikai és gazdasági tevé­kenységéről. Elmondta a szövetkezet működési területe Dombóvár város, 15 városkörnyéki község és 12 pusztai tele­pülés. A működési területen 38 500-an élnek. A tagok száma meghaladta a 8300-at. Az egy tagra jutó részjegy közel 330 Ft, a célrészjegyek összege 11,5 mil­lió. A tagok száma 1987-ben 256-tal, a célrészjegy összege 2,5 millióval növe­kedett. Három iskolaszövetkezeti cso­port működik a területen: Dombóron, Döbröközön és Szakoson. Kereskede­lemmel, ipari és mezőgazdasági terme­léssel foglalkoznak. A közel 350 fővel működő 30 szocialis­ta brigád tagjai élenjártak a munkaver­seny szervezésében. Közülük 19 brigád ért el valamilyen kitüntető fokozatot. A szövetkezet dolgozó kollektívája 1987. évi teljesítményével az élvonalban végzett, s elnyerte a Mészöv elnöksége és a KPVDSZ dicsérő elismerését. Az 1987. évi árbevételük 1,3 milliárd Ft, ez 171 millióval több az előző évinél. Legdi­namikusabb volt a nagykereskedelem (155%) és a felvásárlás (126,9%) fejlődé­se. Nem egész 1%-kal maradt le a terve­zettől a vendéglátás. Nyereségük 43,5 millió, ami 10,1 %-kal nagyobb a terve­zettnél. A feladatokat az előző évinél 6-al kevesebb létszámmal oldották meg. Az elnökség tagjai elismerően szóltak a szövetkezet múlt évi munkájáról, s a tá­jékoztatót a vezető testület az elhangzott javaslatokkal és kiegészítésekkel elfo­gadta. Az áfész-titkárság előterjesztésé­ben megtárgyalta és jóváhagyta A bér­bruttósítás hatása az áfészek bérgazdál­kodására című előterjesztést. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy az első félév fo­lyamán szükséges kialakítani, a második félév elején bevezetni a megváltozott kö­rülményeknek legjobban megfelelő, s a lehetséges ösztönzőt tartalmazó bérezé­si gyakorlatot. Utasította a szakapparátu­sát, hogy ehhez az áfészeknek nyújtson segítséget. Utolsó napirendként tárgyal­ta meg az elnökség és az elhangzott ki­egészítésekkel és javaslatokkal együtt elfogadta A káder- és személyzeti munka továbbfejlesztése a Szövosz elnöksége irányelve alapján című előterjesztést. Felhívta a szövetkezetek figyelmét, hogy az irányelvekben foglaltak alapján június 1 -jéig hozzanak határozatokat a káder­munka gyakorlatára, amihez a Mészöv apparátusa nyújtson segítséget. SZOBOSZLAI JENŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom