Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-26 / 98. szám

1988. április 26. Képújság 5 „Nem bántja a szemét?!” Segítség, tűz van! Mit kei! tudni a tűzjelzésről? Sokszor hangzik el ez a kétségbeesett kiáltás. Nem egy esetben ilyenkor döb­benten megállunk és hirtelen nem tudjuk, mit is csináljunk. Pedig a gyors intézke­dés megelőzheti a nagymérvű károso­dást és az esetleges tragédiát. Időben je­lezni, gyorsan és szakszerűen beavat­kozni: ez az eredményes tűzoltás feltéte­le. A tűzjelzés nem egyéb, mint a segit- ségkérés továbbítása a tűzoltósághoz. A ma érvényben lévő jogszabályok ér­telmében: - „Aki tüzet, vagy annak köz­vetlen veszélyét észleli, illetve arról tudo­mást szerez, köteles elsősorban a tűzol­tóságnak, akadály esetén a rendőri vagy tanácsi szervnek késedelem nélkül jelez­ni." Aki ezen kötelezettségének nem tesz eleget, szabálysértést követ el és pénz­bírsággal sújtható. Ugyanígy büntetik azt a személyt, aki félrevezető, megtévesztő jelzést ad. A fentiekből adódóan három fontos körülményre kell odafigyelni:- Ha valahol tüzet észlelünk, a jelzés­sel ne késlekedjünk. Azonnal értesítsük a tűzoltóságot. Ezt kell tenni akkor is, ha közvetlen veszélyt tapasztalunk, pl.: fenyveserdő, szalmakazal, vagy épület közvetlen közelében avar ég.- A határban, ha füstöt látunk, győződ­jünk meg arról, hogy közvetlenül veszé­lyeztet-e valamit, ugyanis sok esetben - különösen a nyári időszakban - tarlót égetnek felügyelet mellett. Ilyenkor feles­legesen vonulna ki a tűzoltóság a jelzés alapján.- Nem létező tűz jelzésével ne kísérle­tezzünk, mert az adott személy kiléte ha­marosan ismertté válik és keményen megbüntetik. A tűzoltóságnak információra van szüksége ahhoz, hogy a sikeres oltás ér­dekében meg tudja határozni a riasztási fokozatot, illetve, hogy milyen erőket, speciális fecskendőket vonultasson a helyszínre. Ezért a tűzjelzésnek a követke­ző adatokat kell tartalmaznia:- a tűzeset pontos helyét (helység, utca, házszám, emelet);- mi ég, milyen terjedelemben;- mit veszélyeztet, ember van-e veszély­ben;- ki jelzi a tüzet (a jelző személy neve);- telefonszám, ahonnan a jelzést adják. Ezeket az adatokat jó ha ismerjük, de akkor sincs baj, ha elfelejtettük, mert a tűz­oltóság ügyeletese mindezeket kérdezni fogja. Ezért a hallgatót ne tegyük le addig, amíg a tűzoltó a jelzés vételét be nem fejezi. A tűz jelzésére legáltalánosabban hasz­nált eszköz a postai telefon. A kézikapcso­lású központoknál be kell mondani, hogy „tűz van, kérem a tűzoltóságot”. Ilyenkor a központ kezelője köteles azonnal kapcsol­ni a tűzoltóságot, de ellenőrzés céljából le­hallgathatja a beszélgetést. A kapcsolást soron kívül el kell végezni, a telefon hasz­nálata pedig díjmentes. Ez azt is jelenti, hogy az automata készülék sem számolja fel a beszélgetést, a pénz bedobásával működő pedig visszaadja pénzünket. Magyarországon a tűzjelzésére a 05, ré­gebbi központokban a 005 kapcsolási számot tartják fenn. Tehát ha valahol a postai vonalakon ezt a számot lehívják, je­lentkezni fog a legközelebbi tűzoltóság. Az ottani ügyeletes ezt a vonalat továbbkap­csolni nem tudja és külső hívásra sem használhatja fel. Amennyiben hívásunkkor foglaltat jelez a készülék, lehet, hogy az ál­talunk jelzett tüzet más is észrevette. Ilyen­kor a biztonság kedvéért ajánlatos ismételt hívást eszközölni. Sosem baj, ha azonos tüzet többen is jeleznek. Nagyon fontos szabály, hogy a dolgozók, különösen az éj­jeliőrök és portások ismerjék a tűzjelzés, valamint a telefon használatának módját. A készülék ne legyen előlük elzárva. Bérhá­zak, OTP- és szövetkezeti házaknál a lép­csőházban ki kell függeszteni, hogy mel/ik lakásban, illetőleg hol található a legköze­lebbi telefon. A jogszabály értelmében mindenki köteles segélykérésre, a készü­lék használatát megengedni. Községek­ben a posta épületénél úgynevezett se­gélykérő telefonok vannak elhelyezve. Ezeken lehet a tűzoltóságot, a mentőket és a rendőrséget értesíteni. Közvetlen telefon-összeköttetést fonto­sabb helyekről kell biztosítani. Ez azt jelen­ti, hogy az adott helyen felemelik a telefon- készülék hallgatóját és a tűzoltóság jelent­kezik. Ilyen készülékek vannak például Szekszárdon és Pakson a tízemeletes há­zaknál abban a lépcsőházban, amelyikben a gondnok lakik. Ezeken a készülékeken hetenként próbahívást kell eszközölni, aminek tényét egy füzetben rögzítik. Üzemi telefonon ott lehet tüzet jelezni, ahol tűzol­tóság működik. A CB-készülékeknél a 9 számú csatorna van fenntartva segélykérésre. Amennyiben a tűzoltóságot akarjuk értesíteni, az adott város nevét és a 05-ös számot kell említeni, például „Szekszárd 05, jelentkezz". Ter­mészetesen a szükséges adatokat itt is kö­zölni kell. A rádióamatőrök, illetve URH-val rendel­kezők ugyancsak segítséget adhatnak, il­letve hívhatnak az ügyeletük útján. A jogszabály kötelezővé teszi a tűz beje­lentését is. Ez azt jelenti, hogy minden tü­zet, ha ott a tűzoltóság nem működött még, ha kár nem keletkezett is, be kell jelenteni a területileg illetékes tűzoltó-parancsnok­ságnál. A helyszínt változatlanul kell hagyni, a tűzvizsgáló megérkezéséig. Ne feledjük, könnyebb a tüzet megelőz­ni, mint eloltani. Ha mégis feltörnek a lán­gok, azonnal jelezzük, hogy az oltást mi­előbb megkezdhessük. CSÖGLEI ISTVÁN Tolnai Könyvtáros 1987/2. Tizennyolcadik évfolymát hagyta ta­valy maga mögött a megyei könyvtár évi két alkalommal megjelenő kiadványa a Tolnai Könyvátros 87/2. száma. A szak­ma írja, szerkeszti ezt a mindössze há­romszáz példányban készülő lapot és évek óta már úgy, hogy az a kívülálló is találjon benne érdekes olvasnivalót, aki van olyan szerencsés, s hozzájut. Azok profitálnak a színes, tartalmas új lapszám publikációiból többet, akikről és akiknek szól? Ez kétségtelen. De megbízható, igé­nyes ismeretforrás a Tolnai Könyvtá­ros a kívülállók számára is, mivel egyik­másik írása bízvást minősíthető profil­munkának. Az új számban ilyen Szeifert Dezső in­terjúja Lovas Henrikkel, a megyei könyv­tár nyugalmazott igazgatójával, vagy Szőts Zoltán múzeumigazgató írása a Völgység múzeumáról. Ordas Iván író - aki a Tolnai Könyvtá­ros háziszerzőjének számít - ez alka­lommal az írók és olvasók pályatársai kö­rében nem túl kedvelt találkozóiról szólva mondja el, ő miért híve a találkozóknak. Gutái Istvánná könyvtáros pedig arról ír, az úttörőkre nem mindenkor jellemző szerénységgel, hogyan gyarapítja Pak­son a könyvtár szolgáltatásait a videoté­ka. Helyet kapott az új számban az „Olva­sótábori levelesláda” - a sötétvölgyi és a váraljai táborok életét idéző írásokkal. S „Derűs pillanatok” címszó alatt kap az ol­vasó egy csokorra valót a könyvtáros munka humoros epizódjaiból. Ezúttal a „Képző- és Iparművészek Tolnából” cí­mű rovat Decsi Kiss János újságíró ipar­művész líraiságukkal megejtő grafikáit közli. Az egykori „proliasszony” monológja A kedves, igazi nagymama külsejű Erzsi néni - Kiss András- né - a kórterem ablakánál állt. A flát várta, akivel telefonon megbeszélte, a vasárnapi látogatáskor eljön érte autóval és hazaviszi. Nem mintha változott volna a néni állapota, mióta behozták, ugyanolyan csúnyán, sípolva veszi a levegőt, de mert operálni már úgysem lehet, hazaengedik. Ő persze nem is akart jönni, de mire észbekapott, a körzeti olvos már kihívta a mentőt. Most majd szedi a gyógyszereket, és - ezen, sajnos, nem tud változtatni - szívja a házuktól nem messze éktelen­kedő szeméttelep füstjét. Gyakran begyújtják ugyanis a hulla­dékot, amelyben ott bűzölögnek a városi üzemek műanyag­hordói, vegyszeres dobozai is. Ilyenkor mérgező, fullasztó szürke felleg terül a környékre. Allergiában szenvedő férje is súlyos rohamokat kap ettől, s még sokaknak árt a füst, mégis így van ez már Tamásiban sok éve. Az illetékesek nemigen ve- szik tudomásul az érintettek panaszát. Szövődik tovább a beszélgetés fonala. Kis és nagy embe­rekről, felelősségről, jogról, kötelességről, demokráciáról fo­rog a szó az ágyak között. Az egykori szövőnő alacsony nyug­díja miatt kesereg, hogy kevesebb pénzt kap, mint a volt társ­nője, aki több évi munkaviszonyt tudott igazolni, s ezért jóval több forinttal csenget nála a postás minden hónapban. A szél­ső fekhelyen naphosszat csendesen pihenő madárcsontú né­niké a drágaságot, a kicsiny pénzecskéjéből alig-alig lehetsé­ges megélhetést panaszolja. Szinte nyomorogva nevelték, ta­níttatták a gyerekeiket, de most, hogy nincs már rájuk gond, sem könnyebbek a mindennapok.- Negyvenötben nem ezt ígérték - ül le Erzsi néni az ágya szélére mást vártunk a szocializmustól. Hitegettek bennün­ket, hogy majd nem lesznek szegények, meg gazdagok, vagy legalábbis, aki dolgozik, annak minden könnyű lesz. Aztán most mégis nekünk, egyszerű embereknek nehéz. Csalódtunk sok mindenben mi, párttagok is. Én tanultam az ideológiát meg a bibliát is, össze tudom hasonlítani. Az eszmék azok szé­pek a mi társadalmunkban, csak mire meg kellene őket valósítani, addigra mindig becsúszik valami hiba. Nem vitatkozik senki, ő pedig csak mondja, mondja. Szavai nyomán több, mint négy évtizedet forog vissza az idő kereke, amikora tamásiMiktósvárszomszédságában lakó család fjatal leánykája még az „orvoséknál” szolgált. Aztán, hogy megszűnt a cselédtartás, gazdája a fővárosba küldte ápolónőképzőbe az eszes kislányt. Ott aztán hamarosan bölcsődésnek képezték át, s 1952-ben, amikor országszerte megnyíltak az első böl­csődék, ő is beindította a tamási intézményt. Nem ment körry- nyen, mert szinte harcolni kellett az anyákkal, akik azt kérdez­gették: a föld után most elveszítik a gyerekeket is? Nem szíve­sen adták be a kicsinyeket, pedig az ellátásukért mindössze egy forintot (!) kellett fizetni, a többit az állam adta. Az akkor még hajadon Erzsiké hitt abban, amit csinál, s lel­kesen intézte a bevásárlásokat, az ágyneműk, gyógyszerek, ennivalók könyvelését. Ez mind a bölcsődevezető feladata volt. Aztán jött a szerelem, a házasság, s a fiatalasszony Dombó­várra került, mert nyomozótiszt férjét odahelyezték. Aztán 1957 tavaszán visszaköltöztek Tamásiba, s munkahelye újra az idénybölcsőde lett. Az ott kapott 1200 forintos fizetés azonban kevés volt, hi­szen közben jötteka gyerekek, iskolába kellett járatni őket, így Erzsi néni a téeszben vállalt munkát. Több, mint tíz éve onnan kapja a nyugdíját. A fiúk már felnőttek, egyikük tanár, a másik katonatiszt lett.- Proliasszony vagyok, nem szégyellem - mondja a néni, miközben újra az ablakhoz lép, megnézni, jön-e „a gyerek". - Huszonöt év alatt nem keveset tettem le a társadalom aszta­lára, dolgoztam a közösségnek, a pártnak eleget. Nem egé­szen úgy alakult az élet, ahogy a háború után elképzeltük, de azért nem nagyon panaszkodom. A gyerekek, az unokák szeretnek, a papával is jól megva­gyunk. Dolgozgatunk a kertben, beszélgetünk. Én úgy tudok örülni egy szépen kikelő kis palántának! A házunktól egy kilo­méternyire vannak a boltok. Az nem sok, csak a biciklit nem tu­dom már tekerni... Talán folytatná még, de a kórház udvarán feltűnik a kisebbik fiú, s ott szuszog mellette az édesapja is. Egész testükkel neki­feszülnek a hideg szélnek. Nagyon fúj. Erzsi néni arcán boldog mosoly. A szekrénynél terem, s gyorsan belebújik a fekete posztócipőbe meg a papírvékony barna orkánkabátba. „ , CSER ILDIKÓ Forgalmirend-változás Szekszárdon Az 56. számú főközlekedési út szek­szárdi áteresztőképességének növelé­se, valamint a forgalom gyorsabbá téte­le érdekében a Közúti Igazgatóság a Wesselényi és Kövendi S. u. közötti sza­kaszon új forgalmi rend bevezetését tervezi, melyet az alábbi vázlatrajzok tükröznek. A Wesselényi utcából balra, Bátaszék felé kanyarodó járművek ré­szére befogadó sáv lesz kialakítva. A Wesselényi utcába jobbra bekanyarodó sáv lehetővé teszi, hogy ugyanezen ut­cából jobbra a városközpont felé hala­dók szabad sávba kanyarodhatnak. A Kecskés F. és Kövendi S. utcai csomó­pontoknál a balra felálló sávok az egye­nes irány forgalmát gyorsítják. Ameny- nyiben egyenes irányú forgalom nincs, a balra kanyarodok egymás előtt egyszer­re is befordulhatnak a mellékútra. A Közúti Igazgatóság kéri a gépjárműve­zetők türelmét a festési munkák alatt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom