Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

MA: ■ ■ On kérdez 1988. április 25. HÉTFŐ XXXVIII. évfolyam,- mi válaszolunk y(. szám (4. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Ülést tartott a megyei pártbizottság A megújulás biztosítékai: demokrácia, nyilvánosság, önállóság Szombaton Váradi László megyei titkár elnökletével Szekszárdon kibővített ülést tartott az MSZMPTolna Megyei Bizottsága, amelyen Péter Szigfrid első titkár előter­jesztésében megvitatták az országos párt­értekezlet állásfoglalás-tervezetét, össze­gezték az erről folytatott széles körű vita ta­pasztalatait majd megválasztották az or­szágos pártértekezlet megyei küldötteit. A testület munkájában részt vett Csehák Judit a Politikai Bizottság tagja, szbciálisés egészségügyi miniszter és Benke Valéria, az MSZMP KB tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke is. A megyében lezajlott viták összegzésé­ről szóló írásos előterjesztéshez Péter Szigfrid fűzött szóbeli kiegészítést. Az első titkár szólt arról, hogy az orszá­gos pártértekezlet állásfoglalás-tervezeté­nek vitájára politikailag igen aktív időszak­ban került sor. A Központi Bizottság 1987. júliusi határozatának feldolgozása, a párt­tagsági könyvek cseréjét megelőző egyéni elbeszélgetések tapasztalatai, ideológiai életünk időszerű kérdéseiről, a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrend­szer továbbfejlesztéséről folytatott viták, a beszámoló taggyűlések értékelései meg­alapozták a jelenlegi eszmecserét. Elmondta, hogy a párttagság fokozott ér­deklődéssel várta a dokumentum megjele­nését és áttanulmányozására különös gondot fordított, de a várakozásnak valós és illuzórikus elemei egyaránt voltak és vannak. Majd így folytatta:- A viták tapasztalatai alapján megálla­píthatjuk, hogy a megyében a párttagok többsége helyesen értelmezi az állásfogla­lás-tervezetet és vitára bocsátásának poli­tikai célkitűzéseit. Ez a tény különösen érté­kes, ha azt vesszük figyelembe, hogy az utóbbi évek nehézségei újra meg újra pró­bára tették, sőt, néhány kérdésben gyengí­tették a párt egységét. A viták során elhang­zott türelmetlen, túlzó, egyoldalúan általá­nosító, az összefüggéseket tudomásul ven­ni nem akaró vélemények viszonylag nagy száma is jelzi, hogy a kommunisták is nehe­zen igazodnak el a fejlődés mai kérdései­ben. A viták során tapasztalt türelmetlen meg­nyilatkozásokról á következőket mondta:- Tapasztalhattunk türelmetlen megnyi­latkozásokat, egyrészt azért, mert az állás­foglalás-tervezetet több területen kiforrat­lanság, néhol a szűkszavúság, a nem elég­gé világos, kompromisszumos megfogal­mazások is jellemzik. Atürelmetlenség má­sik vélhető oka, hogy a párttagok egy része nem értette meg, hogy a tervezet jellegéből adódóan nem vállalkozhat a fő irányok, cél­kitűzések bemutatásán túl az eszközök, a módszerek - a hogyan csináljuk? - rész­kérdéseinek kifejtésére. Nem tudtuk jól megértetni: a tervezet nem lezárt, és éppen azért bocsátotta a Központi Bizottság párt­vitára, hogy minden eddig fel nem merült észrevétel és javaslat hasznosulhasson, a feladatok súlypontja a párttagság egészé­nek akaratát figyelembe véve kerülhessen javaslatként a pártértekezlet elé. Ezt követően az első titkár arról az általá­nos tapasztalatról szólt, hogy a párttagság azonosul az állásfoglalás-tervezetben megfogalmazott fő célkitűzésekkel, azzal, hogy a társadalmi élet minden területén fel­gyorsítsuk a reformfolyamatokat, hogy összehangoltan folytassuk a gazdaság és a politikai intézményrendszer működésé­nek megújítását és bontakozzon ki a társa­dalom alkotóképessége. Azt is megállapította, hogy az azonosulá­son túl a végrehajtás, a célkitűzések meg­valósulásának, a cselekvés lehetőségének garanciáit keresték és sok elemét meg is találták a párttagok a vita során.- Ha címszavakban kellene megfogal­mazni - mondta Péter Szigfrid -, hogy mi­ben látja a párttagság a biztosítékokat azt * mondhatnánk röviden, hogy ezek: a de­mokrácia, a nyilvánosság, az önállóság és a személyi, az eljárásbeli, az elméleti, a nemzetközi feltételek megteremtése. Beszélt arról is, hogy a kommunisták többségének véleménye szerint a doku­mentum-tervezetben a helyzetértékelés a korábbiakhoz képest reálisabb, valóság- hűbb, de pozitívumai ellenére sem jut el a problémák gyökeréig. Ezért is igényelték többen a vitában a mai helyzethez vezető okok mélyebb, sokoldalúbb feltárását.- A helyzetelemzésben még világosabb válaszokat szükséges adni arra, hogy mi­ben és miért kellett visszalépni az elmúlt években, illetve a tervezett változások mi­lyen mértékű, ütemű fejlődést hozhatnak. Az elemzésből derüljön ki továbbá, hogy a határozatok mely szinten rendeződtek vissza. Jelezze határozottabban a rossz dönté­sek korrekcióinak hiányát, a következetes ellenőrzés, számonkérés elhanyagolását, valamint azt, hogy a hiányosságok, megké­sett döntések többször elodázták a cselek­vést - mondta az első titkár. Szólt arról is, hogy a vita során többen kevesellték a kollektív felelősség megálla­pítását, hiányolták a konkrét, személyre szóló felelősség érvényesítését. Határozott igény van arra is, hogy a párt felső vezeté­sében a megújulás céljait szolgáló és az al­kalmasságot messzemenően szem előtt tartó személyi változásokat a pártértekezlet megoldjon.- A pártértekezlet iránti várakozás tehát nagy, mondhatni túlfűtött - összegezte a párttagság véleményét Péter Szigfrid -, a párttagok a reformfolyamat megerősítését, felgyorsítását és érvényesítésének politi­kai, személyi garanciáit remélik tőle. Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy a pártér­tekezlet egyszerre mindent megoldhat, leg­feljebb megalapozhatja a követendő politi­ka fő vonalát, és ennek alapján végzett kö­vetkezetes munkában szilárdulhat meg, kovácsolódhat újra magasabb szinten a párt egysége. Majd a következőket mondta:- Mindezeket figyelembe véve feltehető a kérdés: vállalható-e, képviselhető-e a do­kumentum tartalma? Meggyőződésünk - és a párttagok többségének véleménye is az hogy igen! Elégséges-e a közös cse­lekvés legfontosabb feladatainak megha­tározásához a tervezet? Erre azt kell felelni, hogy még nem, az országban lezajlott vitá­kat figyelembe véve alakulnia kell. Ezt követően az első titkár szólt azokról a kérdésekről, amelyekkel a párttagság a vi­tában a legtöbbet foglalkozott.- Az egyik - talán legfontosabb kérdés - mondta - a politikai intézményrendszer, s benne a párt. A politikai intézményrendszer eredményes működésének, továbbfejlesz­tésének kulcskérdése, hogy a párt mennyi­ben képes megújítani saját tevékenységét. Addig elég könnyen eljutunk, hogy megfo­galmazzuk: másként kell érvényesíteni a párt vezető szerepét. A másként lényegét a tervezet így fogalmazza meg: eszmei-politi- kai-mozgalmi eszközökkel. De megszoká­saink miatt sok gonddal fog járni ennek a célkitűzésnekateljesítése. A megvalósítás­ra nem adhatunk magunknak sok időt, an- nakellenére, hogy tudjuk, a párt vezető sze­repének újragondolása nem rövid távú munka. Majd a párt vezető szerepe érvényesíté­sének néhány gyakorlati kérdéséről be­szélt az első titkár. Arról, hogy a pártnak új módon kell meghozni döntéseit, hogy a meggyőzés eszköze elsősorban a vita le­het, hogy minden lényeges döntésnél is­merni kell a párttagság véleményét - de szólt arról is, hogy új módon kell megfogal­mazni a kisebbség és a többség viszonyát, arról, hogy a vezető szerep érvényesítésé­nek egyik feltétele lehet a világos, egyértel­mű feladatelhatárolás a központi-helyi, va­lamint a párt-, állami és társadalmi szervek között és arról, hogy az alapszervezetek te­vékenységének előtérbe kell kerülnie. Ez utóbbiról a kővetkezőket mondta:- Megítélésük legfontosabb mércéje az legyen, hogy a saját területükön hogyan tudják érvényesíteni a párt politikáját. Nem a mechanikus, bürokratikus működést, a formális rendezvényeket és a látszataktivi­tást, hanem a kezdeményező- és döntés- képességet, a végrehajtás megszervezé­sének képességét kell egymástól számon kérnünk. Ezt követően az első titkár arról szólt, hogy a megye párttagsága szerint is a párt megújulása kulcskérdés a társadalom fej­lődésében. A demokrácia, a nyilvánosság, az önállóság, az elméleti tisztánlátás pedig egyben garanciái a párt önkontrolljának, és a folyamatos önkorrekciót is ezek biztosít­hatják.- Igényli a párttagság a pártdemokrácia fejlesztését. Különösen azt, hogy a politikai döntések előkészítésében, a politika alakí­tásában rendszeresen részt vehessenek - mondta, majd így indokolta.- Ahhoz, hogy a politikai döntésekkel azonosuljon a párttagság, kevés, ha csak a kész döntéssel találkozik, ha csak végre­hajtóként számítunk rá. Sokkal jobban ön­magáénak érzi a döntést és cselekszik megvalósításáért, ha előtte véleményt mondhat és ezt a véleményt figyelembe is veszik - vagy úgy, hogy elfogadják, vagy úgy, hogy korrekt vitában meggyőzik néze­te helytelenségéről. Jobban megismerheti a döntéselőkészítés során a döntések indí­tékait, a döntések szükségességét, azokat a lehetőségeket, amelyek között dönteni kell, azokat az érveket amelyek az adott döntés mellett szólnak. így határozottab­ban tudja képviselni és másokkal is több érv birtokában tudja elfogadtatni, de a dön­tésért a személyes felelősséget is így tudja vállalni. Ezért is vetődött fel sok helyen a kollektív felelősség, a személyes felelősség dilemmája, és fogalmaztak több helyen úgy, hogy a jelenlegi helyzet előidézéséért személyesen nem tudnak felelősséget vál­lalni, hiszen a döntések többségének elő­készítésébe nem vonták be, véleményüket nem vették figyelembe, a döntések indo­kait sokszor a döntést sem ismerték. A döntéselőkészítés demokratizmusa azt is biztosítja, hogy valósághűbb helyzetfeltá­rás szülessen, hogy a megoldási módok sokfélesége közül a legmegfelelőbbet tud­juk kiválasztani és a társadalomban meglé­vő érdekeket a legteljesebben fel tudjuk tárni és egyeztetni, vagyis objektív, a főbb társadalmi célkitűzéseknek, az össztársa­dalmi érdekeknek megfelelő döntéseket hozzunk. Ugyanezen okok miatt támogat- jákazt is, hogy a tudományos eredmények­re, a szakmai elemzésekre, a társadalmi szervezetek, az érdekképviseleti szervek, a nyilvános fórumok véleményére, javasla­taira is jobban támaszkodjon a párt politikai döntéseinek meghozatalánál. De a dönté­sek helyességének rendszeres vizsgálatát, e vizsgálat demokratizmusának fejleszté­sét is fontosnak ítéli meg a párttagság, hangsúlyozva a gyakorlat tapasztalatainak folyamatos elemzését és figyelembevéte­lét. A jelenlegi vitában a demokratikus ele­mek előtérbe kerültek. Ez magyarázható azzal is, hogy a párt belső életének több évtizedes gyakorlata a centrális elemeket tudatosította a párt­tagságban, és ennek ellenreakciójaként is lehet, hogy a demokratikus centralizmus demokratikus vonásainak fejlesztésével foglalkoztak többet az állásfoglalás-terve­zet vitájában, keresve ennek szervezeti biz­tosítékait is. Erre utalnak azok a közvetettnek tűnő vé­lemények is, amelyek a párton belüli vá­lasztási rendszer korszerűsítésével, a tes­tületek szerepének növelésével, a jelenlegi küldöttválasztás szisztémájával, a párt és a társadalmi szervezetek közötti személyi át­fedések megszüntetésével kapcsolatosak. Péter Szigfrid szóbeli kiegészítőjét mondja Ezután beszélt arról, hogy a demokrati­kus elemek fejlesztésében igen fontos a vi­ta, a vitakultúra fejlesztése, a vita során a to­lerancia érvényesítése, az érvek döntő sze­repe, a viták őszintesége és nyíltsága, az, hogy a vitákban elhangzott véleményeket vegyék figyelembe, reagáljanak rá, kapja­nak a vitákban részt vevők érvekkel alátá­masztott választ a dilemmáikra, kérdéseik­re, esetleges ellenvéleményükre.- Vagyis a politikai kultúra más minősé­gét kívánja a párttagság - mondta. Emellett szólt arról is, hogy a politikai kul­túra fejlesztése - de akár a demokratikus elemek fejlesztése is - nem kizárólag a köz­ponti akaraton, nem kizárólag a pártérte­kezlet döntésén múlik.- A garanciákat nem várhatjuk csak fe­lülről, mert azok önmagukban, a pártszer­vezetünkben, a munkahelyi, lakóhelyi kö­zösségünkben, sőt, a családunkban is je­len vannak. Mert mit ér a garancia - akár el­vi, akár intézményes -, ha saját gyakorla­tunk egyoldalú és régi. Ezután Péter Szigfrid arról beszélt, hogy az állásfoglalás-tervezet vitájában szinte véleményről véleményre nyomon követhe­tő a párton belüli, de a társadalmon belüli nagyobb nyilvánosság jogos igénye, a tájé­koztatás, az információáramlás, a sajtónyil­vánosság fejlesztésének szükségessége úgy is, mint a megújulás egyik biztosítéka, de úgy is, mint a demokratikus elemek fej­lesztésének nélkülözhetetlen tartozéka. Majd így folytatta:- Az állásfoglalás-tervezet fő célkitűzé­seivel összhangban időszerűvé vált a párt választási rendszerénektovábbfejlesztése, a kádermunka javítása. A párt választási rendszerének viszonylag konkrét elképze­lései a párttagok körében támogatást, egyes elemei pedig nagy vitát váltottak ki. Ezt követően foglalkozott azzal, hogy a töb­bes jelölés és a vezetők kizárólag két cik­lusra történő megbízásának mechanikus (Folytatás a 2. oldalon.) Fiatalok a megyei pártbizottság ülésén

Next

/
Oldalképek
Tartalom