Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-06 / 81. szám
1988. április 6. Képújság 5 Az utolsó tánc Egy idős pedagógus ismerősöm, aki egyébként helytörténész is, valamikor azt mondta nekem, hogy egy épületet régen úgy terveztek, hogy funkciójának megfelelően tudjon működni. Persze, ma már kár rágódni azon, hogy a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalat a szekszárdi Garay szállót és annak tánctermét miért adta el... A közismert nevén a „Táncos" jó pár éven keresztül színvonalas műsorral gazdagította az alkalmanként ide járó 3-400 fiatal szórakozását. Ez ma már a múlté, a hétfői utolsó diszkóról készült felvételek már csak emlékként maradnak meg a fiataloknak.- ka Cinke, pacsirta, barázdabillegető Kiirtjuk apróvadainkat? ■■HHKiiliii Pusztulásuk oka: az ember Veszélyben az apróvadállomány Tolnában. Évről évre csökken a számuk, már-már eléri a kritikus szint alsó határát - legalábbis vadászati szempontból. Amíg 1946-ban a megyében százharmincnégyezer mezei nyulat tartottak nyilván, addig az ez évi becsült adat nem éri el a húszezret(l) sem, és a becslések megbízhatósága hagy némi kívánnivalót maga után, tehát a tény valószínűleg még ennél is kevesebb. Beszélgetőpartnerem, akitől ezeket az információkat kaptam, bennfentesnek számít ebben a témában, hiszen Farkas Dénes a Fácánkerti Vadvédelmi Állomás vezető munkatársa volt hosszú ideig, „mellékfoglalkozásként” társadalmi munkában jelenleg is a Magyar Vadászok Országos Szövetsége Tolna Megyei Intéző Bizottságának vadászmestere. Tarthatná bárki magánügynek is, hogy Farkas Dénes erőteljesen aggódik a tolnai apróvadak jövőbeli sorsáért, azért, hogy egy-két év múlva lesz-e mire puskát fogniuk, de azt hiszem, ez a kérdés mélyebb gazdasági és társadalmi okokra vezethető vissza, semminthogy el lehetne intézni egy kézlegyintéssel.- A téma körüljárását véleményem szerint annak tisztázásával kellene kezdenünk, hogy mely állatok tartoznak az apróvad kategóriába. Vadászati szempontból az apróvadak közé soroljuk a mezei nyulat, a fácánt, a foglyot, a vadkacsát, a szalonkát, néhány szárnyas kártevő fajt - mondta Farkas Dénes.- Hozzá nem értőknek biztosan felmerül a kérdés, hogy miért baj az, ha csökken ezeknek a száma.- Több dolog miatt is nagyon nagy probléma ez. Egyrészt az ökológiai kihatása miatt, mindenki előtt világosnak kell lennie, hogy milyen sok állatfaj pusztult már ki eddig is, és hány van már a kihalás szélén földünkön. Beláthatatlan következményekkel járt már eddig is a civilizáció térhódítása, az élővilág ökológiai egyensúlyának megbontása, megbomlása, s habár hazai apróvadainkat még nem fenyegeti a megsemmisülés veszélye, a társadalom egészének feladata - függetlenül attól, hogy az egyes egyén vadásznak számít-e, vagy sem - mindent megtenni annak érdekében, hogy ez soha nem is történhessen meg. Hogy nemcsak légből kapott, mondvacsinált problémáról van szó, bizonyítja az ugartyúk esete: harminc évvel ezelőtt még gyakran volt látható, ma már csak nagyon ritkán találkozhatunk ezzel az állatfajjal, de említhetném a cinkét, a pacsirtát is, nem is beszélve a barázdabillegetőről. Ezek az állatok hozzátartoznak az emberi környezethez, nélkülük üres a határ.- Az ökológiai probléma mellett még miért káros az apróvadak számának csökkenése?- Visszatérve a vadászok számára fontosabb fajokhoz, nemcsak az a gond, hogy minél kevesebb van, annál kevesebb is ejthető el belőlük, hanem komoly gazdasági - méghozzá negatív - kihatása is van. Konkrétan arról van szó, hogy a kevesebb vad csökkenti a külföldi vendégvadászok fogadásának lehetőségét, nem is beszélve arról, hogy egy élő mezei nyúlért ma már hatvan dollárt is megadnak a nyugat-európai országok, hiszen a számuk ott is csökken, de a vadászati kedv nem. Tehát ahelyett, hogy emelnénk a számukat, és komoly összegért értékesítenénk, inkább lelőjük őket.- Mi a helyzet a vadkárral? Sok mező- gazdasági üzem és maszek növénytermesztő panaszkodik például a nyulakra.- Valóban előfordulnak kisebb mérvű károsodások, de az apróvad által okozott kár elhanyagolható mértéket képvisel a nagyvadak - szarvas, őz, vaddisznó - által „elkövetett” kártételhez képest. A bekerített gyümölcsösökbe, kertekbe különben is csak nehezen juthat be a nyúl.- A nagyarányú vadászat mellett van más oka is az állománycsökkenésnek?- Igen, az elsődleges ok a nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása, a melioráció, a gépek számára ideális, nagy méretű táblák kialakítása, mert ezzel eltűntek a fasorok, a patakok, a ligetek, egyszóval az apróvadak élettere nagyon leszűkült. Emiatt csökkent a megyében a foglyok száma a huszonöt évvel ezelőtti harminc- ezerről ezerre (!), s fácánból ezért tudunk évente csak mintegy tízezret kilőni. A fogoly ma már nem vadászható, az elejtett fácánok nagy része pedig mesterségesen tenyésztett és a természetbe kiengedett példányokból áll.- Mit lehetne tenni a folyamat megfordítása érdekében?- Pontosan azért, mert az apróvad életlehetősége erőteljesen lecsökkent, megnőtt a vadásztársadalom felelőssége a változtatást illetően, de tapasztalataim szerint egyelőre nem látható jele a szervezett, mélyreható szemléletváltozásnak. Ez pedig annál inkább veszélyes, mert minden év halogatás öt-hat esztendő késést jelent, tehát ennyi idővel később lesz majd csak lehetőségünk az állomány növelésére. Egyértelműen látni kell, hogy csak a természetes szaporulatra nem hagyatkozhatunk, fácán esetén a tenyésztés, a mezei nyúlnál pedig a máshol befogott egyedek betelepítése oldhatja meg a problémát. Mindkét dolog azonban igen energia-, idő- és pénzigényes, ezért is szükséges lenne a munka mielőbbi elkezdése, mert minden tényezőből egyre kevesebb áll rendelkezésünkre a jövőben.- Kik tehetnek ez ügyben valamit is?- Igazán átütő sikert az egész vadásztársadalom átformálása hozhatna, mert ma már elavultnak számító belső struktúrával rendelkezik, nem tud igazán hatékonyan működni. A vadgazdálkodásnak kell átvenni a vadászat helyét, mert különben néhány év múlva nem lesz mit vadásznunk. A vadgazdálkodási szakmát el kellene választani az egyesületi rendszertől, mert hiába demokratikus a társaságok belső élete - hiszen minden fontos kérdésben a közgyűlés dönt - ha az elhatározások nem felelnek meg a kor követelményeinek, nem jövőcentrikusak. A vadászok szakmai színvonala - tisztelet a kivételnek! - is hagy kívánnivalót maga után. S ami szerintem a legfontosabb: olyan szabályzórendszert kellene kialakítani, amely rákényszeríti, s a másik oldalról anyagilag érdekeltté teszi a vadásztársaságokat, de a területek gazdáit - a mezőgazdasági üzemeket - is az eredményes vadgazdálkodásban! Azt például minél gyorsabban meg kellene változtatni, hogy a külföldi vendégvadászok vadásztatásáért kapott valutából nemcsak hogy semmit nem kapnak a társaságok, de a forintértékből is kevés jut el hozzájuk, a többit „lenyeli” a közvetítő kereskedelmi cégek sokasága. Ezenkívül jó lenne létrehozni egy központi vadgazdálkodási alapot, melyből a leginkább rászoruló, legkedvezőtlenebb helyzetben lévő társaságok részesülhetnének. A mostani rendszerben ugyanis a „nagy kalapba” befolyó összegek elvesznek, eltűnnek, nem arra fordítódnak, amire szükség lenne - fejezte be nyilatkozatát Farkas Dénes. WAGNER DEZSŐ Lesz-e még jövőre is vadászható mennyiség belőlük?