Tolna Megyei Népújság, 1988. április (38. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
1988. április 19. NÉPÚJSÁG 3 Viták a pártértekezlet előtt Nagyobb nyíltságot a pártfórumokon A bonyhádi városi pártbizottság tagjai tegnap délután több mint három órán át vitatták a pártértekezlet állásfoglalásának tervezetét. Elsőként Kri- zsán István, a pártbizottság első titkára ismertette szóbeli előterjesztésében a város és a városkörnyék alapszervezeteiben megtartott eszmecserék tapasztalatait. Ezek a tervezet szinte minden pontját érintették, bizonyítva, hogy a tagok figyelemmel kísérik és felelősséget éreznek a pártban megindult reform iránt. Általános az igény a jobb tájékoztatásra. Az utóbbi időben ezen a téren tapasztalható kedvező jeleket üdvözli a párttagság, de még mindig kevésnek tartja. Erősíteni szükséges a pártsajtó, a rádió és a televízió szerepét a politikai tájékoztatásban, fel kell oldani a vezető testületek üléseit övező titokzatosságot. A pártnak erősítenie kell politikai befolyását a tömegtájékoztatásban. Többek szerint a tömegkommunikációs eszközök nem kellően összehangolt, ellenőrzött munkája esetenként kedvezőtlen hatást vált ki. A szenzációhajhászó problémakeresés mellett kerüljenek a nyilvánosság elé a pozitív példák is. A pártegység megújításának kérdéseivel sok helyen foglalkoztak, helyeselték a nyílt, türelmes politikai viták szükségessségét. A párttagok fontosnak tartják a közvetlen és kötetlen kapcsolatot a párt vezetői és a tagság között. Ennek érdekében ne csak a Központi Bizottság tagjai, hanem minden felsőbb pártszerv és a pártapparátusok tagjai is gyakrabban találkozzanak az alapszervezetekkel, a tagokkal. A központi szervek tisztségviselői sokak szerint legtöbbször csak a szűk helyi vezetéssel találkoznak, esetleg egy-egy formális üzemlátogatáson vesznek részt. A kisebbségi vélemények döntés előtti ismertetésével a párttagság általánosan egyetért. Azzal is, hogy a kisebbségben maradók kérhessék a döntés megváltoztatását, azonban sokan hozzátették, hogy ennek módszerét úgy kell meghatározni, hogy a frakciózástól egyértelműen elhatárolható legyen. Az utóbbi témához a pártbizottsági ülés egyik hozzászólója is kapcsolódott. Bizonytalan, amikor pártonkivüliek kérdezik a kialakult társadalmi helyzetről, nem tudja hiba-e, ha bírálja a pártot. Többen felvetették a felelősség kérdését is. Miszerint, jó-e az ha a Központi Bizottság vagy más testület felvállalja a felelősséget, de emögöt az egyes személyek megbújnak. Nagy várakozás előzi meg a legfelsőbb pártvezetésben ígért változásokat is. Az oktatás fejlesztésének szükségességével a párttagok egyetértenek. Általános a vélemény, hogy több hosszú távra érvényes koncepció kell az oktatás alapkérdéseiben. A tantervek, az oktatáspolitikai módszerek gyakori, nem kellően átgondolt cseréje hátrányosan hat. Az általános iskolákban az alapkézségek elsajátítása nem éri el a kívánt szintet. • Az értelmiség, szerepét is hangsúlyozták. Megengedhetetlen, hogy egyes kvalifikált szakemberek segédmunkás mellékfoglalkozásra kényszerüljenek anyagi boldogulásuk érdekében. A célok megvalósításában kulcsszerepe van az ifjúságnak. Az egyik hozzászóló súlyos gondként említette meg, hogy az intézményében dolgozó 116 harminc éven aluli fiatal szinte észre sem vehető, annyira nem vállalnak szerepet a közéletben. Segíteni kell nekik, hogy energiájukat ne csak az otthonteremtés, az egzisztencia megteremtésére kelljen fordítaniuk. Vigyázni kell rájuk, hiszen a válsághangulat, a regresszió nem alkalmas a kibontakozásra. A jövőben való hit nélkül nem lehet megoldani a feladatokat.-csiKérdések. Legyen az irodalom-, vagy éppen biológiaóra, nemcsak a tanár, a tanuló is érdeklődik, s választ vár. Gyakran a legkényesebb témákban is. Főleg a tizenéveseket már nem csupán az őket körülvevő világ, hanem saját maguk, a testük, a szervezetükben végbemenő változások is foglalkoztatják. A testi nevelés feladata tehát, hogy előmozdítsa gyerekek szervezetének fejlődését, s hozzájáruljon a szocialista embert jellemző tulajdonságok, jellemvonások, az egészséges életmód kialakításához. Fel kell hivni a figyelmet a test tisztán tartása, a higiénikus környezet megteremtése, a tanulás és a szellemi munka higiéniai szabályainak fontosságára, s jelentős feladat az egészségügyi szokásokra való nevelés, az ébrenlét, alvás, a munka és a pihenés, a kötött és szabad foglalkozás helyes arányainak beosztása és szabályozása, az egészséges táplálkozási szokások kialakítása. A témakör kiemelt szerepet kapott a pedagógiai héten, mind a szexuális, mind az egészségnevelésről több tanácskozást is tartottak. Felmerülhet a kérdés, szükség van-e magukat a felnőtteket oktatni ezekről a dolgokról, lehet-e újat mondani meglett férfiaknak, gyermekes anyáknak? Bizonyára. Népünk egészségügyi helyzete, a daganatos vagy az érrendszeri betegségek, a koraszülések, abortuszok ijesztően magas száma óvatosságra, fokozott odafigyelésre int. A kormány egészség- megőrző programja számos ötletet, kezdeményezést tartalmaz a ma felnőtt generációja érdekében is, a jövő nemzedékének megmentése pedig a pedagógusok számára jelent óriási felelősséget. Feladatuk a preventív, tehát a megelőző szemléletű magatartás kialakítása, ezt azonban csak úgy valósíthatják meg, ha maguk is tisztában vannak ennek jelentőségével, beépítik mindennapi iskolai gyakorlatukba, s természetesen személyes példával járnak elöl. Ha a tanár keze nikotintól sárga, s épp csak elnyomta a cigarettát, mielőtt az osztályba belépett, hiába papol a dohányzás ártalmairól. S az az osztályfőnök se reménykedjen abban, hogy növendékeiből nyílt, őszinte, prüdériától mentes szülők lesznek, aki leülteti, netán kiküldi tanítványát, ha az úgymond „kényes” kérdést tesz fel. Vannak - és ez nem szégyen - olyan speciális témák is, melyekről az orvos pontosabb, megbízhatóbb információkkal rendelkezik. Ha ilyenről szeretné a pedagógus tájékoztatni a tanulókat, segítségül hívhatja az egészségügy szakembereit. Szívesen mennek, hiszen saját későbbi munkájukat is megkönnyítik a megelőző felvilágosítással. Erre, a kezdeményezésre, valamint a jobbító törekvésekre biztatott az egész rendezvénysorozat, amelyben helyet kapott a gyógypedagógia területén mutatkozó innovatív törekvések és a gyerekek szabadidős tevékenységének szervezéséhez adalékul szolgáló ötletek felsorakoztatása is. A szervezők igyekeztek közel hozni a központi és helyi érdekek képviselőit, lehetőséget nyújtani a vélemények ütköztetésére, az egyes korábbi döntések hatásainak visszajelzésére, kritikájára. Mindezt az MSZMP KB tervezet állás- foglalásával megegyező szellemben, miszerint: az oktatás feltételeinek javítására a központi források szűkösségének időszakában is nagy figyelmet kell fordítani. S persze ehhez nélkülözhetetlen az alkotó ember, az alkotó szellemű pedagógia, amelynek további fejlődéséhez ez a hét is termékenyen hozzájárult. CSER ILDIKÓ A legkevésbé átfogott kistermelői ágazat (1.) Hogyan tovább méhészek? A méhészet a háztáji és kisegítő gazdaságok szerves része. Ma ez a legkevésbé átfogott ágazat. Ezt támasztja alá az is, hogy csak „becsülni” lehet, mintegy 30-32 ezerre a méhészettel foglalkozókat, 500-600 ezerre a méhcsaládok számát, évi 15-16 ezer tonnára a méztermelést és 12 ezer tonnára az exportra kerülő mézet A megporzásból származó többlettermék értéke - ami csak közvetett úton mérhető - 12 milliárd forintra tehető, míg a népgazdaság méhészetből származó árbevétele 18 millió dollárra. Melyek a célkitűzések, hogyan lehetne növelni a méztermelést, milyen megoldásokban gondolkodnak, milyen akadályok tornyosulnak a célok elé? Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ kapni kétrészes sorozatunkban. Egy csepp a tengerben Elsőként a Magyar Méhészek Egyesülete Tolna Megyei Szervezete elnökével, Haraszti Ferenccel beszélgettünk. Haraszti Ferenc évtizedek óta méhész- kedik 50-70 családdal. A megyei helyzetképet az alábbiak szerint rajzolta fel. A méhészettel foglalkozók száma 600-ra tehető. Ötven százalékuk egyesületi tag. Becslésünk szerint a megyében 26 ezer méhcsalád van és 650 tonna körüli a méztermés.- Mi is törekszünk mind több mézet termelni. Sok és sokrétű gondjaink vannak - mondja Haraszti Ferenc. - Ezek közül talán elsőként említhetnénk, hogy egyre növekednek költségráfordításaink és igen nagy kockázatot vállalunk. Ezekhez mérten kicsi a jövedelmünk. Az utóbbi két évben több felvásárló szervezet piaci fellépésével és kemény egyesületi munkával sikerült ugyan növelni a felvásárlási árakat, de ezek még mindig nem veszik kellően figyelembe a költségek növekedésével együttjáró valós jövedelemcsökkenést. Gazdasági életünk már számos területen igazolta, hogy nem lehet tartós termelésnövekedést elérni ott, ahol a termelő anyagilag nem kellően érdekelt, ahol nincs meg a termelési biztonság. Idős méhészeink megszállottként termelnek még akkor is, ha nincs meg a kalkulált elvárható tiszta jövedelmük, mert nekik már „benne van a pénzük” és a „kicsi is több, mint a semmi”. Ez a gondolkodásmód figyelhető meg- hasonló indíttatásból - a nagy, százon felüli családdal dolgozó méhészeknél is, egyre több kis - tíz-tizenöt - és közepes- 50-70 családdal foglalkozó - méhész számolja fel méhészetét a már említett alacsony és bizonytalan jövedelmezőség, valamint az atkakártétel miatt. A fiatal kezdő méhész pedig ritkaságszámba megy. A méztermelés növeléséhez nélkülözhetetlen termelési kedv fenntartásának egyik módja lehetne, hogy a felvásárló és a feldolgozó szerveknél lecsapódó nyereségből a méhész is kapjon. Ennek sem jogi, sem gazdasági akadálya nincs, csupán a közös érdekek és a nép- gazdasági érdek felismerésén alapuló szemléletváltásra lenne szükség.- Mi itt Tolna megyében úgy érezzük - folytatja Haraszti Ferenc - egy kis lépést tettünk előre az egyesületi tagok képviseletében. Hosszú távú megállapodást kötöttünk a csávolyi Egyesülés Mező- gazdasági Termelőszövetkezeti Agrotefszi szakcsoportjával. A szakcsoport felvásárolja az egyesületi tag méhészek felkínált méztermését, és ezért valamivel többet fizet nekik, mint a nem egyesületi tagnak. Évente minden leadott mézkilogramm után a szakcsoport az egyesületnek is térit vissza egy keveset az árbevételből, ellensúlyozva az egyesületnek a közös célok elérése érdekében kifejtendő tevékenységét. Tudjuk, hogy ez csak „egy csepp a tengerben”, de együttműködésünket számos más kapcsolódó területre is szeretnénk kiterjeszteni. A méhes megporzás álma Haraszti Ferenc szerint ma már minden méhészkedéssel foglalkozó országban felismerték a méhes megporzásból fakadó gazdasági előnyöket. Ezért a gazdaságok fizetnek a méhészeknek. Nálunk ez még sajnos nem vált gyakorlottá, annak ellenére, hogy már a magyar kutatóintézetek is bizonyították a méhes megporzásból eredő többlettermést, a napraforgónál pedig a nagyobb olajtartalmat. A MÉM is ajánlotta a megporzásnak ezt a módját. Sajnos ez az „ajánlás” kevés az előrelépéshez, nem minden gazdaság ismeri az ebből adódó előnyt. Az is nagy lépés lenne, ha az üzemek csak a kitelepülés fuvarköltségét vállalná át egészben vagy részben a várható gazdasági előnyért. Ez a méhészet fejlesztésének egy állami pénzeszközöktől, szubvenciótól mentes módja lehetne. Nem így gondolkodnak a KSZE Növénytermelési Rendszer Agrárfejlesztő Közös Vállalatnál. Ahogy azt dr. Rózsás Attila termelési igazgatóhelyettes elmondta, nagyon fontos a méhészeti szakmai kultúra fejlesztése. A közös vállalat csatlakozik a mozgalomhoz. Az üzemek kényelemből nem vállalják a méhes megporzást, pedig ennek környezetvédelmi szerepe is van. A termelési rendszer a propagandában tud segítségére lenni a méhészeknek. Megszerzi és ismerteti az eredményeket a gazdaságokkal. Kutatások folynak az eddig alkalmazott méhekre ártalmas növényvédő szerek kiváltására. Nálunk még mindig alkalmaznak olyan növényvédő szereket, amit nyugaton már rég betiltottak. A méhészetet integrálni kellene a gazdaságban, különösen azokon a területeken, ahol vetőmagtermelés folyik. A méhészek számíthatnak a rendszer támogatására, mint fejlesztő, innovációs szervezetre. Sőt, a KSZE foglalkozik a mézfelvásárlás és - exportálás gondolatával is árucsere formájában. Ehhez a növénykultúra-alap is megvan, ugyanis 75 ezer hektár napraforgó, 18 ezer hektár lucerna és 12 ezer hektár repce várja a méheket a rendszer gazdaságaiban. Hiányos eszközellátás Nagy Ferenc szekszárdi méhész szinte gyermekkora óta foglalkozik a méhészettel. Az egyesület megyei szervezetének alapító tagja, 26 éve pedig a Sárköz és Vidéke Áfész méhész szakcsoportjának elnöke. 120-130 családdal dolgozik, 15 év óta állandó telephellyel.- Továbbfejleszteni nem mertem és nem merem a méhészetemet, mert eddig is és most is bizonytalan a magánméhészet sorsa. Átlagban 25 éves kaptárakkal dolgozom. Saját gyártásúak. Évente egyet-kettőt felújítok. Nem tudok kiadni 2800 forintot egy 24 keretes kaptárért - summázta véleményét, helyzetét a méhész. Nálunk az egyik legnagyobb baj az, hogy a méhészet eszközellátása nem megoldott. Évtizedek óta csak beszélnek róla, de előrelépés alig van. Jártam a Szovjetunióban, Lengyelországban, ahol több fajta, jó minőségű kaptárhoz lehet hozzájutni, és ami nem mellékes, elérhető áron - mondta Nagy Ferenc. Amikor a méhészet jövőjéről faggatjuk így vélekedik:- Valamit javított a helyzeten a konténeres méhészet, de ez nem számottevő. A rakodás gépesítésének megoldása viszont sokat lendítene rajtunk. A mézárakon javított valamit a többcsatornás fel- vásárlási rendszer. Éppen ideje volt. A Hungaronektár - amíg nem volt egyesület -, monopolhelyzetet élvezett minden tekintetben. Ö szabott árat és mindent. Problémáinkat évek óta hiába vetettük fel, nem tettek a termelők érdekében semmit, illetve valamit minden évben változtattak, azaz stílszerűen szólva: elhúzták a mézesmadzagot előttünk. (Folytatjuk) SZABÓ GYŐZŐ A drága kaptárak mögött, dr. Deák Gábor tamási méhész (archív felvétel) A méhes megporzás itt már valóság (archív felvétel)
