Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
6 Képújság 1988. március 12.- Szeretném, ha olvasóink megbocsátanák, hogy ezúttal sem magázó- dunk, hiszen idestova húsz éve ismerjük egymást Milyen a hangulatod a második bruttósított fizetésed átvétele után?- Várakozó. A januári fizetésemből 906 forintot vontak le személyi jövedelemadó címén, így tisztán 6700 forintot vittem haza. Ketten vagyunk, feleségemmel és pillanatnyilag megélünk abból a két fizetésből, amelynek tulajdonképpen egynek kellene lenni. Hogy mi lesz később, arról majd akkor beszéljünk. I- Tudsz többet tenni azért, hogy jobban éljetek?- E tekintetben téves életpályát választottam magamnak. Pedagógus vagyok. Még a második diploma megszerzése sem jelent anyagiakban semmit.- A korosztályi emlékezések korszakát éljük. A történelmi tárgyilagosság kiterjedésének, valamint az időmúlásnak köszönhetően viszonylag sok tényanyagot tudtunk meg az or- szágépítökről, apáinkról. Aztán Bere- ményi Géza, Cseh Tamás, Gothár Péter és mások a maguk körülményeit és konfliktusait mondták el a „Nagy Generáció” tagjairól, a negyvenet elhagyókról. De, te milyennek látod magunkat, a mai harmincasokat?- Történész nem vagyok, csupán annak a nemzedéknek egy névtelen tagja. Hogy milyennek látom magunkat? Egy korosztálynak. Semmi többnek. A Ratkó-gyere- kekből sohasem lesz nagy generáció. Mert mi, viszonylag jómódban, addig még nem tapasztalt társadalmi körülmények között nőttünk fel. Sokkal több időt és erőt fordítottunk, fordíthattunk önmagunk privát ügyeire, mint amennyit megérdemelt volna. Csak jóval később tapasztaltuk, hogy a jómód sok mindenről leszoktatott bennünket és a kelleténél jobban váltunk sebezhetőkké. I- Elkényeztettek bennünket, az ’54-55-ösöket?-Jobban, mintamennyire megérdemeltük volna. De csodálod?! Szüléinknek nem telt „nagy megerőltetésébe”, hogy fölvállalják a „mi kis” terheinket is. Kellett egy beat- lemez? Megvolt. Külföldre akartál menni? Megtetted. Belefért a többibe. Aztán felnőtt fejjel, családosán rájöttünk arra, hogy mi kicsit szeretünk és sokat gyűlölünk. Kialakult bennünk, hogy dicsérjük a pénzt és kevésbé a magasztos dolgokat. És, mivel mindig is csak magunkkal voltunk elfoglalva és szavunk is kevés volt, hát megtanultunk az akkori társadalmi elvárásoknak megfelelni. Ez pedig kiválóra sikerült. Nagyon gyakran ma is igent mondunk olyan dolgokra, amelyekre nem szabadna. Tiltakozni és szólni kellene ellene! De ma már az egzisztencionális biztonság megőrzésének gépezete munkál bennünk.- Te világéletedben szerveztél, nyüzsögtél. Az ifjúsági mozgalomban, a közművelődés sok területén. Amikor sokan kiléptek a KISZ-ből, akkor te a főiskolán sokkal többet foglalkoztál a mozgalommal, az amatőr színjátszással és a közügyekkel, mint a tananyaggal. Vagy ez nem igaz?- Pontosan. Én ma is ilyen vagyok. De azokat az embereket, akik mindezt ma is, felnőtt fejjel fölvállalják, őket ma is megtalálom. Maroknyian maradtunk, mert sokaknak a legfontosabb már az elért anyagi biztonságuk megőrzése. De akik megmaradtak a köznek, ők egzisztencionális gondjaik ellenére is dolgoznak. I- Én sokszor gondolkozom azon, hogy milyen startkőről indultunk a mi korosztályunk...- Gondold csak végig. Mi hárman ültünk egy iskolapadban, a kettő helyett. Nálunk a felvételikor nyolcszoros volt a túljelentkezés. A természetes kiválasztódás szerintem összekeveredett a kontraszelekcióval. Ránk nagyon áll, hogy ezekre az évekre sok társunk megcsömörlött, elhasználódott. I - Miért?- Mert nem kapták, nem kaphatták meg a kibontakozás terét. Mivel volt még előttünk egy másik generáció is. Ezért gyerekként kezeltek bennünket, holott abban a legjobb korban voltak-vannak, amikor az eget is kékre festenénk. De ránk az is érvényes, hogy mi túlontúl sokat kaptunk a szüléinktől. Ami megmaradt nekik, azt mind. De hát, akkor maga a társadalom is tudott bőkezűen bánni a polgáraival. Ennek pedig az lett a végkövetkezménye, hogy mi egyszercsak, a gondok kezdetekor, megfeledkeztünk a tudatosságról. I- Miklós, mindezek ellenére ránk lehet bízni egy országot?- Ezt az országot akkor is ránk bízzák, ha mi azt mondanánk, hogy nem kérünk belőle. Ellenben ekkor sem mondja ki azt senki, hogy miért voltunk oly sokáig szélárnyékban. Am, hogy a lényeget is kimondjam: én úgy látom, hogy a késői nemzedékváltás következtében szinte egyazon időben teremtik meg annak a lehetőségét, hogy a mi korosztályunkkal együtt a mostani húszasok is a sorompóba lépjenek. I- Te pedig beléptél a krisztusi korba, 33 vagy. Ilyenkor azért már illendő megcsinálni az első leltárt Miért lettél pedagógus?- Pályaválasztási döntésemben múlhatatlan érdeme volt édesanyámnak, aki szintén pedagógus. Emellett már korán megéreztem, hogy a tanítás milyen óriási lehetőség arra, hogy az ember kipróbálja önmaga képességeit, szerzett tudását. És mindezeket a környezettel eggyé ötvözze. I- Ellentmondást érzek. Matematika-műszaki szakon végeztél Pécsett, majd egyetemi különbözetit tettél. Ugyanakkor elég keveset tanítottál.- Én teljes óraszámban tanító tanár sohasem voltam. A szekszárdi 505. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában kezdtem, majd átkerültem az iskola kulturális nevelőtanárának. Több éve már ezt csinálom. I- Munkád, beosztásod helyét nem látom tisztán a mai iskolai intézmény- rendszerben.- Van egy közművelődési fiókod? ■ - Van.- Az én munkám abba való. Aki nem tudja, hogy mivel foglalkozom, az nem tartja munkámat tanári foglalkozásnak. Aki tudja, hogy az országban annak a hatvan kulturális nevelőtanárnak mi a dolga, az becsüli. I- A tanári presztízs rangsorában hol a helye?- A presztízs engem nem érdekel. Csak az, hogy az én tevékenységemből tanulóink mit hasznosítanak. ■ - Tényleg, mit?- Nekem azokat a gyerekeket kell nevelnem, akiknél óriási pótolnivaló van. Akik tizennégy évesen aránylag alacsony műveltségi szinten állnak. Pedig jártak nyolc évig iskolába, ugyanakkor a szülők is nevelték őket. Ők rengeteg gonddal telítettek. Az iskola feladata lenne, hogy ezt az óriási műveltségi, ideológiai és ismerethiányt bepótoltassa velük. Az ipari szakmunkásképzőkbe járó fiatalok hátrányos helyzetűek. Nekünk pedig ilyen körülmények között kell jó szakmunkásokat nevelni belőlük. Emellett még megmutatni nekik a társadalmi értékeket is. I- A tőletek kikerülő fiatalok is abba a húszas évjáratú korosztályba tartoznak, akik nézeted szerint, rövid időn belül meghatározóak lesznek a társadalmi-gazdasági fejlődésben. Ezt hogy érted?- Egyszerűen. Közülük többen lesznek középvezetők. Természetesen akkor, ha végre megállapodik az a társadalmi közeg, amely nem az életkort tekinti kizárólagosnak, hanem a tenni akarást. Ekkor a mi iskolánkból kikerülő gyerekekből is lesz sok vezető a gimnazistákkal együtt. Ám, hogy ők polgárként mennyi további jogot fognak élvezni az elkövetkező években, azt nem tudom. Minthogy azt sem, hogy mi, magunk mennyit. I- Jog. Mihez van joga Kubanek Miklós kulturális nevelőtanárnak?- Jogom van ahhoz, hogy Tolna megye legnagyobb oktatási intézetének kulturális munkáját szervezzem és irányítsam. Még ahhoz is jogom van, hogy külső kapcsolatait kialakítsam és ápoljam. Emellett még ahhoz is van jogom, hogy mai fejemmel részt vegyek mindenben. ■ - Akarsz?- Ha nem kértek fel feladatokra, én eddig is dolgoztam. I- Más... Pályázatot adtál be a Művelődési Minisztériumba. Kutatási témádat anyagilag is támogatják. Lefordítanád magyarra a dolgozat kacifántos címét?- A nem továbbtanulásra orientált iskolák tanóráin kívüli kulturális tevékenységének felmérése. Ez a címe. I- Miért akarod ezt a feladatot megoldani, és egyébként is, mit vársz a végeredménytől?- A megyében tizenegy ilyen jellegű szakmunkásképző van. Nem tudunk egymás közművelődési munkájáról semmit. A felmérést az ő jóváhagyásukkal hajtom végre és az eredményt azonnal a rendelkezésükre bocsátom. Már időszerű és pedagógiailag indokolt is, hogy az iskolák tudják, hogy milyen tevékenység zajlik a társintézményeknél. Hogy milyen annak a hatékonysága és az értelme. Emellett pedig tudja meg az érintett iskola, hogy milyen úton léphet tovább a továbbiakban. I - Ezt eddig nem tudták?- Nem. I- A személyes indítékra még nem válaszoltál.- Te meg tudod mondani, hogy miért írsz?! ■ - Sok időbe telne.- Nekem is.- Tudom rólad, hogy nagyon szereted tanítványaidat Mégis érdekel: Őket szereted-e jobban vagy a mi korosztályunkat? Vagy: Még mindig a mi korosztályunkat szereted jobban, mint tanítványaidat?- Őket szeretem jobban. Mert rám bízták őket. Az ő gondjuk egy részét nekem kell megoldanom. Ez pedig már eleve egymásrautaltság. És, ha én valakivel egymásra- utalt helyzetben vagyok, akkor azzal szemben nem lehetek közömbös. Ugyanakkor valamit nehezen tudok elviselni. Ha mások mondják meg nekem, hogy az a tevékenység amit végzek, az hogy lenne jó. Ez a túlhangsúlyozott demokrácia. Jó lenne, ha az előbbi, társadalmi szinten is végre valódi demokrácia lenne. ■ - Most miért lettél ingerlékeny?- Mert nehezen tudom elviselni, ha gyermeknek néznek. Én sok mindenről csak az újságból értesülök. Azokról, hogy miként döntöttem, mi volt a véleményem, és milyen a hangulatom... ■ - Tényleg, milyen?- Olvastam egy idézetet. így szólt: „Fejünk fölött robog a történelem.” Te, hidd el nekem, és mások is higgyék már el végre, hogy én a történelemmel együtt akarok robogni. kérdezzenek meg, hogy miként látom a dolgokat. Hogy mit akarok. Hogy mihez van erőm, hitem és tehetségem. Tudod, hogy sokunkban sokkal több van, mint amire eddig igényt tartottak? De akkor mondd meg nekem azt is, hogy ezt miért kell úgy mondani? Miért?! MÚLTUNKBÓL Napjainkban ma már csak igen kevesen ismerik - még a közigazgatásban dolgozók közül is - az „eszmei község” fogalmát. A Múltunkból c. rovatunkban pedig gyakran - igaz ilyen megnevezés mellőzésével - szerepeltek a Tolna megyei eszmei községek. Nem csuda, ha a ma embere ritkán találkozik ezzel a fogalommal, hiszen ma már ilyen községek nincsenek. Az azonban már kissé meglepő, hogy a megye alispánja sem tudta, s emiatt 1932-ben a belügyi államtitkár oktatta ki a megyei közigazgatás és önkormányzat első emberét, emigyen: „Miheztartás végett közlöm Alispán Úrral, hogy eszmei (uradalmi) község alatt valamely gazdaság (uradalom), vagy ipartelep területét magában foglaló olyan önálló községi alakulatot kell érteni, amelynél a képviselőtestület, valamint az elöljáróság tagjai - törzslakosság hiányában - a gazdaság (uradalom), illetőleg ipartelep tulajdonosai, vagy alkalmazottai közül kerülnek ki.” (Alisp. iratok 9406/1932) * Az irat hátoldalára az alispáni hivatalban, biztos ami biztos, felírták az eszmei községek nevét. Eszerint biztosak voltak abban, hogy ide kell sorolni a fentiek alapján Újdombóvárt, Majsamiklósvárt, Szemcsédet, Dőrypatlant és Gindlicsalá- dot. Abban már nem voltak biztosak, hogy Fürdeged hova sorolják. Nevét ugyan felírták, de azonnal kérdőjelet is írtak melléje. A belügyi államtitkár eligazítása alapján tehát olyan községet kell érteni az eszmei község fogalmán, amelynek nincs törzslakossága, nagy uradalomra, vagy ipartelepre épül, s az önkormányzatot és az elöljáróságot a tulajdonosok, vagy az alkalmazottaik alkotják. Tolna megyében a legnagyobb eszmei község Újdombóvár volt. Ma már aligha akad valaki azon a vidéken is, aki hiánytalanul fel tudná sorolni milyen puszták tartoztak ide. Korabeli források alapján - a helytörténészek kedvéért - mi összegyűjtöttük a puszták nevét, és azt is, hogy az 1930-as népszámlálás idején hány lakos lakta az egyes pusztákat. íme tehát Újdombóvár, az eszmei község: Dombóvári major (835 lakos) Szilfáspuszta (190) Felsőleperdpuszta (377) Újdalmandpuszta (182) Vörösegyházapuszta (193) Nagykondapuszta (267) Tüskepuszta (413) Nosztánypuszta (353) Ódalmandpuszta (288) Alsóleperdpuszta (249) Ürgevárpuszta (139) Mászlonypuszta (273) Felsőborjádpuszta (168) Iharospuszta (68) Csáblány (76) Tárkánypuszta (147) Szarvasdpuszta (158) Kiskondapuszta (103) Szakcsi major (184) Sütvénypuszta (277) Csurgópuszta (86) Egyéb külterület (147) A majsamiklósvári eszmei község az egykori tamási járásnak mintegy a felét ölelte fel. Ez is, miként az újdombóvári eszmei község, a nagybirtokon terült el. A puszták sokasága tartozott ide. íme: Keszi puszta (302) Zsigmondpuszta (82) Kecsegepuszta (343) Csollányospuszta (91) Felsőmedgyes (70) Alsómajsapuszta (284) Bogaraspuszta (177) Alsógyántpuszta (94) Károlymajor és Sárálláspuszta (71) Kulcsárpuszta (145) Alsómedgyes (227) Adorjánpuszta (186) Edelénypuszta és erdészlakok (51) A Dőrypatlan eszmei község 15 pusztából állt, Szemcséd község 14 pusztát fogott át, Fürgéd 8 és Gindlicsalád 7 pusztából állt. Tolna megyének is megvolt (megvan) a maga tanyavilága. Igaz, ezek többsége - összehasonlítva az alföldiekkel - akár egy-egy tanyaközpont is lehetett volna. Ezek a puszták így együtt csak ritkán jelentek meg a történelmi eseményekben, de például az 1905, és az 1906. évi nagy aratósztrájkok idején ezeken a pusztákon élők - rövid időre - fel tudtak lépni közös érdekeik védelmében, követeléseikért. Küzdelmük eredményes volt, a földesurak engedni kényszerültek. Ezt követően mintegy másfél évtizedig hírt se igen lehetett hallani róluk. 1918—1919- ben azonban igen, az első világháború frontjairól hazatérő katonák fegyverrel a kézben birtokbavették a nagybirtokokon lévő magtárak gabonakészletét, hogy önmaguk élelmezéséről gondoskodhassanak. 1919 nyarán termelőszövetkezetek lettek ezek a gazdaságok. Utána csak mintegy negyedszázad elteltével kerültek ismét a napi hírekbe. 1945-ben a földreform kapcsán emlegették ezeket a pusztákat. Égyike-mási- ka állami birtok lett, másokat pedig parcelláztak. Később már csak egy-egy neve olvasható az újságokban, akkor, amikor az ott lakók termelőszövetkezetekbe léptek. A megye legnépesebb települései 1930-ban Ha már fentebb említettük az 1930. évi népszámlálást, talán nem érdektelen áttekinteni a megye legnépesebb településeinek rangsorát. A legnagyobb lélekszámú a megye akkor egyetlen városa Szekszárd volt, amely betöltötte a megyeszékhely szerepét is. Igazán nem volt ipari város, a foglalkoztatottak viszonylag nagy hányada közalkalmazott volt. Falai között 14 279 személy lakott. Második helyen Paks állt, 11 833-mal, alig-alig előzte meg örök vetélytársát Dunaföld- várt, ahol 11 340 személy lakott. Az eddigiektől messze elmaradva, a 8984 lelket számláló Dombóvár következik. Más lenne a sorrend, ha ehhez hozzáadnánk Újdombóvár eszmei község lakóinak számát (6166 fő). Dombóvár nagy vonzáskörzettel rendelkezett nemcsak azért, mert járási székhely volt, hanem azért is, mert a fejlett kereskedelmével és a vasúti központtal gazdasági központja is volt megyénk délnyugati csücskének. Kaposvár nem tudott igazán érdemleges elvonó szerepet betölteni ebben a térségben Dombóvárral szemben. A nagyobb települések sorrendjében a gyorsan városiasodó Tolna következett 8017 lakosával. A településnek komoly rangot adott a két nagyüzem, de nem hanyagolható el az itt állomásozó katonaság sem. Újmajor (81) Komlóspuszta (29) Fornádpuszta (209) Döbrentepuszta (240) Ságpuszta (55) Felsőmajsapuszta (68) Martincapuszta (199) Miklósvártelep (111) Mohartelekpuszta (37) Bencepuszta (132) Kistavapuszta (166) Felsőgyántpuszta (312) Tüzérek éltek a községben. Bátaszék talán a vasútnak köszönhette előkelő helyezését. Falai között 7335 személy lakott. Ez a község hosszú évtizedeken át a nyári hónapokban évről-évre olykor 5-700 főt is veszített: a kőművesek, ácsok messze délre, vagy nyugatra mentek munkát keresni. A megye - és az ország - nem tudott annyi keresetet biztosítani számukra, hogy szűkösen megélhessenek. A rangsorban Bonyhád következett. A 6861 lakosa közül sokan találtak munkát üzemeiben (cipőgyár, zománcgyár, malom). A megye egyik legvárosiasabb települése volt, élénk kulturális élet folyt a falai között. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a járási székhely szerepét is betöltő Gyönk község nem volta 15 legnagyobb lélekszámú községeink között. Ebben valószínűleg szerepet játszott Hőgyész közelsége, ahol 1930-ban 3660 ember élt. Kevés a nagy- és a középüzem A népszámlálás számsorai arról tanúskodnak, hogy a megye ipara nem sokat fejlődött a XX. század első három évtizedében. Ugyanis mindössze 19 volt azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol az alkalmazottak létszáma meghaladta a 20 főt. Különösen szembeötlő, hogy a 19 munkahely között nem szerepel a bonyhádi zománcgyár! A legtöbb embert a nagymányoki kőszénbánya foglalkoztatta, 574 személy találta ott meg a szűkös megélhetését. A második legnagyobb üzeme megyénknek a si- montornyai bőrgyár volt, 492 alkalmazottal dolgoztatott a népszámlálás adatai szerint. Harmadik helyet a tolnai selyemfonó foglalta el a 363 dolgozójával. A cipőgyár bérjegyzékén 199 személy neve szerepelhetett. Az említetteken kívül csupán a dombóvári talpfatelítő és a tolnai textilgyár rendelkezett még 100-nál több dolgozóval. A legnépszerűbb szakmák A szakmák közül öt akad olyan, amely művelőinek száma meghaladta az ezer főt. Kiemelkedően magas, 2688 - a kőművesek száma. A második helyen, de több mint ezerrel elmaradva, a cipészek és a csizmadiák következtek. Számuk 1611 volt. Megyénkben népszerű volt a szabóság is, ezt a szakmát 1168-an űzték. A vasat - mert kovácsok voltak - 1107 szakember ütötte, míg a gyalut a deszkákon 1071 mester és segéd csúsztatta. Bőven akadt borbély és fodrász (817), ács (758) és molnár is (680), a hentes és mészáros szakma 507, a lakatos mesterség 447, és a pékség 371 embernek adott megélhetést 1930-ban Tolna megyében. K. BALOG JÁNOS Kubanek Miklós és Szűcs László János egy nemzedék közérzetéről Hét végi ■Vbéé|é|ietés|
