Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
■ A 8 Képújság 1988. március 12. Az elfelejtett őrnagy Győztes csatákkal és elvesztett háborúkkal bőségesen büszkélkedhető történelmünk nagy emberekben sem szegény. Ezek egy részét számon tartja a hálásnak csak némi túlzással nevezhető utókor, más részét pedig nem, pedig megérdemelnék. Maga a „nagyság” is kissé nehezen meghatározható fogalom, főleg ha a Kossuth által - nem minden hátsó gondolat nélkül - „legnagyobb magyarrá” előléptetett Széchényi Istvánra gondolunk olvastán, aki (ez bizonyítható) egyáltalán nem volt hálás ezért a titulusért. Nagynak valószínűleg azokat nevezhetjük, akik életük hosszabb-rövi- debb szakaszában messze többet teljesítettek a tőlük joggal elvárhatónál és ezért még csak különösebb elismerésre se számítottak. Gyakorta nem is kapták meg... Sztankó Soma honvéd őrnagy minden bizonnyal közébük tartozik. E sorok írója immár egy esztendeje foglalkozik a róla készülő könyve adatainak gyűjtésével. A szabadság- harc közelgő, 140-ik évfordulója talán némi alkalmat nyújt ebből némi „előzetesre”, a történelem iránt érdeklődők tájékoztatására. Az előzetes előzeteseként hadd emlékeztessünk arra az egyszerű tényre, hogy 1848/49 sok dicsőséges csatája közül egyetlen egyet se lehetett volna megvívni fegyverek nélkül. Éppen ezért méltánytalanság, hogy a szabadságharc fegyvergyártásának megszervezője, az aradi vértanúk egyike, Láhner György tábornok egyszerűen kihullott a közemlékezetből. Hosszú ideig az ő segédtisztje volt a már említett Sztankó Soma is. Ezt megelőzően azonban talán történelmünk legsikeresebb és legkalandosabb fegyvercsempésze... Ami hivatásos tisztek sorában legalább is ritka. Sztankó 1814-ben született Eperjesen. Gyógyszerész segédből szökött katonának, ahol meglepően rövid idő alatt lett altiszt, majd tiszt is. Egy jóindulatú századparancsnok segítségével rengeteget olvasott és 34 éves korában már folyékonyan beszélt, írt és olvasott magyarul, angolul, franciául, németül, olaszul és latinul. Tehát nem lehetett mindennapi katona. Olasz nyelvtudását egyébként a szegedi várban szerezte, ahol az ottani olasz politikai foglyok mellé kirendelt őr-században volt. 1848- ban rövid ideig a győri honvédzászlóaljnál szolgált, majd kinevezték az első magyar miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos segédtisztjévé. A kutatás már régóta tisztázta, hogy a nemzetőrség megteremtője Batthyány volt, akinek felkérésére az első zászlóalj részletes költségvetését Sztankó főhadnagy készítette el. Másolata birtokomban van, egyetlen éjszaka munkája, bármilyen mai főkönyvelőt irigységre fakasztóan pontos számvetés. Ezek után Batthyány nyugatra küldte a sok nyelven beszélő főhadnagyot, aki a korabeli közlekedési viszonyok ismeretében akár szédületesnek is mondható sebességgel két hónap alatt bejárta az Ausztria, Németország, Belgium, Anglia, Belgium, ismét Anglia és vissza útvonalat. Húsz szállítmányban nem kevesebb, mint 24 355 akkori legmodernebb puskát és 3 millió 812 ezer gyutacsot juttatott haza. Visszaúton, az akkor már forrongó Bécsig, Blum Róbert német baloldali politikus volt az útitársa: - aligha véletlenül. Blu- mot a bécsi forradalom leverése után Windischgráetz agyonlövette. Sztankó - idézet „katonához illő velős rövidséggel és igazsággal” irt beszámolójából: „...három hónapi távoliét után hazámba visszatérhettem; de Bécstől Malaczkáig csak éjjel s a táborőrök közt, és a Morva folyamot átúszva juthattam el hazámba.” Októberben már ismét úton volt és Londont, Párizst és Lüttichet megjárva, magát gyapjúkereskedőnek álcázva, egy teljes fegyvergyártó gépsort csempészett be Magyarországra, az egyik legsikeresebb osztrák tábornok, Schlik vonalain keresztül. Ismét ő beszél: „Másnap Telekitől szóló levelet kapván, Lüttichbe visszautaztam és a gépekkel Krakkón át Magyarország felé indultam. Ezen kerülő szükséges elővigyázat volt. Krakkóban a vasúti hivatalnok szigorúan kezdé vizsgálni ládáimat és hordóimat, hogy ezen állítólagos gyapjúge- rebély-gépek közt elrejtett fegyvereket ne csempésszek be. De szerencsémre kutatás közben kezét megsértvén, az erősen kezdett vérezni, s engem ezen szavakkal: „Menjen az ördögbe a gerebenéivel!” a félelem alól felszabadított. Azután a további szállítást segédemre bízva, Pestre siettem, mert egészen kifogytam a költségből.” Pestről segített Láhnernak Nagyváradra menekíteni a fegyvergyárat, ahol az egészen a szabadságharc végéig eredményesen működött. Sztankó azonban úgy okoskodott, hogy a katonatiszt helye a harctéren van. Jelentkezett és megkapta a 49- ik honvédzászlóaljat, melynek élén részt vett Buda ostromában és Görgey visszavonulásában is. Ezután már „csak” Világos következett, fogság, 12 évi várbörtön, amelynek jó felét kiállta. Végül a budapesti református főgimnázium tanáraként élte meg a kiegyezést. Ismét jelentkezett az új honvédségbe, alezredesi rangot kapott, de rövidesen nyugdíjazták. 1896-ban, 82 éves korában, egy fővárosi közfürdőben agyonlőtte magát. Hogy miért, ma még nem tudom és meglehet, hogy majd regényemben is a fantáziámra kényszerülök támaszkodni, ami történelmi regények esetében nem a legjobb módszer. Ami azonban itt röviden az olvasó elé került, azt hiteles és - szeretném remélni - talán érdekes is. ORDAS IVÁN Fénykép-reprodukció: CZAKÓ SÁNDOR XIX. századi Magyarország számára fő célkitűA zés a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás megvalósítása. I. Ferenc abszolutizmusa idején a küzdelem - a beszűkült lehetőségek miatt - főleg kulturális területen folyik. A nyelvújító mozgalom, a----------- tudományos művészeti élet ekkor kezdte szárnyait b ontogatni. Tessedik és Festetics neve a mezőgazdasági szakoktatás, Kisfaludy, Katona, Vörösmarty, Fazekas neve az irodalmi élet pezsdülését jelezte. A napóleoni időszak konjunktúrája után kialakult kedvezőtlen gazdasági helyzet, a pénz leértékelése, az eladhatatlan magyar gabonakészletek, a céhes kötöttségektől terhes ipar gondjai világosan mutatták a feudális viszonyok fejlődést gátló, életképtelen voltát. Az 1825/27-es diétán a nemességet még a rendi alkotmányos kiváltságok megerősítésének szándéka vezette. A parasztok érdekében szólni merő Felsőbüki Nagy Pált lehurrogták. Az állóvíz megmozdulására csak Széchenyi Tudományos Akadémia megalapítását elősegítő felajánlása utalt. Széchenyit méltán tekinthetjük a reformmozgalom egyik elindítójának: A „Nagy Parlag átmunkálásához a kiművelt emberfők sokaságát” tartotta szükségesnek. Elméleti és gyakorlati tevékenységével e nemes célt szolgálta. A magyar reformmozgalom vezetője - polgárság hiányában - a feudális középnemesség lett. A nemesség történelmi hagyományokra épülő önkormányzati kiváltsága az 1830-as évekre bizonyos liberális, polgári tartalommal töltődött fel. Éveken keresztül folytak a viták a jobbágyok önkéntes örök- váltsággal való felszabadításáról. A haladó ellenzék jelen képviselői: Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, Bezerédj István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Beöthy Ödön, Klauzál Gábor és még sokan mások voltak. A Flaza és haladás jelszavával küzdő liberális nemességnek az Országgyűlésen a legapróbb sikerért is meg kellett küzdeni. Nemzetiségi kérdésben pl. addig jutottak el, hogy a magyarországi nem magyaroknak is a magyarokéval azonos személyi jogokat kell adni, de csak egyetlen politikai nemzet létezését ismerték el. 1848-ra minden jel arra mutatott, hogy a magyar reformmozgalom a nagy célok elérése nélkül kifulladt. És ekkor, 1848 tavaszán egyszerre lángba borult fél Európa. A feudális abszolutista hatalmak képtelenek voltak szomszédjaikat segíteni, mert a forradalmak vagy a fenyegető belső állapotminden energiájukat önön gondjaik megoldására fordíttat- ta. A magyar forradalom ereje, a változást sürgetők óhajának tömeghatása nemcsak az országgyűlési konzervatívok ellenállását söpörte el néhány nap alatt, hanem az udvart is meghátrálásra kényszerítette. Irinyi József március 11-én a Pilvax kávéházban az ún. Közvélemény asztalánál javasolta, foglalják jól körvonalazott pontokba „a magyar nép kívánságait”. Indítványára Fényes Elek közgazdászt, Perczel Mórt, a korábbi szélsőliberális követet és Vörösmarty Mihályt, a magyar stílus örök mesterét kérték fel a gondolatok szövegezésére. Március 12-én Irinyi József már be is mutatta az Ellenzéki Kör ülésén, hogy „Mit kíván a magyar nemzet?”. Március 14-én a bécsi hajóval megérkező hírre, hogy kitört Bécsben a forradalom az Ellenzéki Körben kialakult véleményt Petőfi szavaival összegezhetjük: „Tenni kell és mindjárt holnap... hátha holnapután már késő lesz.” Március 15-én a Pilvaxból indulókhoz csatlakozó egyetemisták, kispolgárok, a József-napi vásárra vidékről jött parasztok egyre növekvő tömege győzelemre vitte a forradalmat Pesten. Nemcsak a Nemzeti dalt és 12 pontot nyomtatták ki cenzori engedély nélkül, de a folyvást növekvő tömeg előtt a Helytartótanács is meghátrált és szabadon engedte a politikai foglyokat. A pesti forradalom hírére Pozsonyban a főrendek azonnal csatlakoztak Kossuth március 3-i követeléseihez, és a döntésnek megfelelően az Országgyűlés javaslatait Kossuthtal az élen küldöttség vitte fel Bécsbe. Március 18-án az Országgyűlés már a jobbágyfelszabadításról döntött. Az eseményekről a gyors tájékoztatást mutatja, hogy március 21-én Tolna vármegye közgyűlése már István nádor levelét tárgyalta, amely a felelős magyar kormány kinevezéséről, a közteherviselés és az úrbéri tartozások országos kártalanítással történő megszűnéséről szólt. A közgyűlés felszólította Tolna vármegye polgárait, hogy a haza és önmaguk érdekében tartózkodjanak a torzsalkodástól, az erőszakos cselekményektől, mindenki fogjon kezet a csend és a békesség érdekében. A bonyhádiak március 23-án népgyűlésen olvasták fel Perczel Mór pesti eseményekről tudósító levelét. A gyűlésen felszólalt Perczel Miklós és a közteherviselésről fejtette ki nézeteit. Március 25-én Szekszárdon Bezerédj István a reformerek képviseletében jelképesen kezet fogott Augusz Antallal a konzervatívok vezérével. Az összehívott népgyűlésen több ezer ember hallgatta áhítattal a 12 pontot. A nagypiaci - később az események hatására Március 25-e térnek keresztelték el - gyűlésen számos szónoklat hangzott el. Mehrwert Ignác Szek- szárd város másodaljegyzője pedig felolvasta ezen ünnepélyes alkalomra írt versét. A téren késő éjszakába nyúlt a szabadság mámoros ünneplése. A különféle udvari manővereket követően 1848. április 11- én V. Ferdinánd által szentesített törvények jelentősége szinte felbecsülhetetlen. Létrejött az első felelős magyar minisztérium, felszabadultak a jobbágyok milliói; a robot, a dézsma, az úriszék egycsapásra megszűnt. Bár szó sem volt a Habsburgokkal való kapcsolataink szabályozásáról, nem kaptak földet a nincstelen zsellérek, nem történt lépés a nemzetiségi kérdés megoldásában, ennek ellenére lehetővé vált a polgári fejlődés Magyarországon. Az események hatására Tolna megye főispánja, Ürményi József lemondott. A közgyűlés Bartal György meleg hangú javaslatára a méltán népszerű, köztiszteletben álló Sztanko- vánszky Imrét javasolta távollétében e tisztségre. István nádor és Szemere Bertalan aláírásával április 22-től vált a kinevezés véglegessé. Áprilisban lezajlott választásokat követően május 1-jén Szekszárdon már az első népképviseleti megyegyűlés ült össze. Megalakították az Állandó Bizományi és hozzákezdtek a nemzeti őrsereg megszervezéséhez. A májusi események országosan azt mutatták, hogy a parasztság nem elégedett az áprilisi törvényekkel. Tolna megyében is elszaporodtak az önkéntes földfoglalások, megindultak a legelő visszafoglalások. A bátaiakpl. „az uradalom békés birtokában lévő nyéki holt Duna szigeti nádlást és uradalmi rétet” használták önkényesen, sőt a „gulások a 620 darabból álló mezővárosi gúlát behajtották az uradalmi birtokra ” - olvashatjuk a bátaszéki uradalom intézőjének panaszlevelében. A magyar kormány erőfeszítéseket tett a pénzügyi problémák megoldására. Kossuth kamatos kincstári utalványok kiadását jelezte. Kölcsönök adását az állampolgároktól várták. A május 27-i megyegyűlésen Bezerédj István - mint már több alkalommal - elsőként 1200 pengő forintnyi kölcsönt ajánlott, példájára Bartal György 1000, Perczel Gyula és Egyed Antal 500-500 forintos felajánlással folytatta. Volt olyan felajánlás, amelyben az illető azt vállalta, hogy egy vagy több önkéntes fenntartási költségeit biztosítja. A közben kialakult délvidéki helyzet szükségessé tette a nemzetőrségek gyors megszervezését. Tolna megyének júniusban összesen 4000 nemzetőrt kellett kiállítani. A felfegyverzés megszervezésének feladata Perczel Miklósra hárult. A nemzetőrök összeírásánál a községek egy része nem az előírásnak megfelelően járt el. A törvénytelenség a zselléreket sújtotta, holott eredetileg a vagyonosokat kellett volna nemzetőrnek állítani és aki önként jelentkezett. Batthyány miniszterelnök megrótta az alispánt, „mert a megye pusztán zselléreket állított, holott ez ellentétes a testvériség, egyenlőség szellemével és könnyen elégületlenséget és nyugtalanságot támaszthat”. A sokasodó problémák közül országosan a nemzetiségi mozgalmak jelentettek megoldhatatlan problémát a kormány számára. A márciusi forradalom vívmányaival elégedetlen hor- vátok, szerbek, románok, szlovákok külön nemzetiségi jogokat, sőt eltérő fokú autonómiát követeltek. A kormány anélkül, hogy követeléseik jogosságát vizsgálta volna, kérésüket elutasította. A már nyár elején elkezdődött délvidéki felkelést követően a horvátok Jellasiccsal az élen egyre nyíltabban készülődtek. Miközben az udvar titokban a magyar forradalom eltiprására óhajtotta szolgálatukat igénybe venni, a nyilvánosság előtt, álszent módon még el is ítélte a bán készülődését. A július 5-én összeülő első népképviseleti országgyűlés a hagyományoknak megfelelően királyi trónbeszéddel kezdődött. A király távollétében István nádor olvasta fel. Alapigényként fogalmazódott meg az udvar részéről magyar újoncok megszavazása, hogy őket az észak-itáliai zavargások megfékezésére küldhesse. A radikálisok 26 képviselőjének kivételével a képviselők megszavazták a magyaréhoz hasonló forradalom eltiprásához a segítséget. A liberális honatyák voksolása jól mutatta a magyar polgári forradalom ellentmondásosságát. Ugyanez az Országgyűlés viharos lelkesedéssel szavazta meg Kossuth beszédét követően július 11-én 200000 újonc felállítását és a 42 millió forint hitelt. Miközben a Délvidéken minimális eredménnyel folyt a harc, a nyár végére alaposan megváltoztak a magyar forradalom nemzetközi körülményei. Júniusban Cavaignac tüzérei térdre kényszerítették a párizsi munkásokat, Windischgrátz csapatai elfojtották a prágai felkelést, Radetzky tábornok letiporta a milánói felkelést. A Habsburgok számára lehetővé vált, hogy minden erejükkel a magyar forradalom leverésére összpontosíthassanak. A bécsi udvarral megkísérelt tárgyalások sikertelenségét követően csak egy lehetőség maradt, fegyverrel szembeszállni a szeptember 11-én betört horvát csapatokkal. A lemondott kormány, a Bécsbe távozó nádor helyett az irányítást Kossuthtal az élen az OHB vette át. Megkezdődött a forradalom vívmányait, a nemzeti függetlenséget megmenteni akaró közel egyéves szabadságharc. A 140 évvel ezelőtt lezajlott események nemzetünk történelmének fényes, dicsőséges, a közvetlen és késői utódok által egyaránt elismert lapjai. 1848, a tragikus végkifejlet ellenére is egy új korszak hajnala, hiszen a polgári Magyarország alapjait az 1848-as áprilisi törvényekben fektették le. Az a tény, hogy a magyar nemesség képes volt olyan törvények meghozatalára, mint a jobbágyfelszabadítás, az úriszék megszüntetése, polgári igazságszolgáltatás - és ezzel pl. a parasztok számára kialakítottak egy elviselhetőbb helyzetet - tulajdonképpen megelőzték és megakadályozták, hogy ezeket a lépéseket - miként 1861-ben a cári Oroszországban - a Habsburgok tegyék meg és a parasztok a bécsi udvarnak legyenek elkötelezettek saját nemeseikkel szemben. A nemzeti függetlenség kérdésében is progresszív, radikális lépés született. Az abszolutista udvaré függetlenség akadálya, tehát a nemzeti önállóság akadálya volt. A Habsburgok trónfosztásáig eljutó politika nem a nemzeti egység, a nemzeti összefogás hiányán bukott el, hanem azon, hogy az európai feudális nagyhatalmak nem támogatták, nem tűrték el, sőt eltiporták a magyar függetlenséget. cári támogatással legyőzött szabadságharcot A követően ezreket lehetett kivégeztetni és börtönbe vetetni, ezreket lehetett hontalanná tenni, fel lehetett számolni a kormányzati önállóságot, de csak átmenetileg, mert 1848-atmeg nem történtté ten- ----------- ni, a jobbágyság intézményét visszaállítani már leH aza és haladás Sztankó Soma honvéd őrnagy
