Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

4 Képújság 1988. március 10. MŰVELŐDÉS Egy fesztivál utóhangja A Szekszárdon rendezett XII. szövetkezeti néptáncfesztiválról képes tudósításban beszámoltunk. Szabadi Mihállyal, a Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Köz­pont művészeti osztályvezetőjével arról beszélgetünk, hogy mit jelent az amatőr művé­szeti együttesek életében ez a kétévenkénti találkozó.- Mindenek előtt egy erőpróba, megméretés, hiszen legtöbb csoport kéri a munkája minősítését - kezdi az osztályvezető -, ugyanakkor azt is kijelenthetjük, hogy az ilyen rendezvények éltetői, megújítói a néptáncmozgalomnak.- Ismerve a körülöttünk kialakult és egyre nehezebbnek tűnő gazdasági helyzetet, ezt a jövőre vonatkozóan is igy látja? Vannak akik aggodalmaskodnak, hogy majd el­néptelenednek a csoportok, hiszen az emberek a biztosabb megélhetést jelentő pénz- kereseti forrásokat kutatják majd a szabadidős tevékenység helyett.- Az ilyen hangok tulajdonképpen csak felerősödtek most, mert mindig is voltak két­kedők. Az együttesekben lezajló személyi változások egy állandó és mondhatnánk ter­mészetes folyamat. Magam is találkoztam ilyen vélemények: félő, hogy az eddigi csa­tornák, ahol az anyagi támogatás folyt, most majd kiapadnak. Nekem erről egyrészt az a véleményem, hogy a szövetkezeti fenntartású együtteseknél éppen a fenntartók a garancia, hogy a jövőben is hasonló színvonalon állhatnak színpadra a csoportok. Másrészt úgy gondolom, minél nehezebb lesz az emberek élete, annál nagyobb szük­ségét érzik egy olyan tevékenységi formához tartozásnak, ahol a lelki táplálékot is megkapják. Ilyen célokat is szolgálnak ezek a közösségek. Minél kevesebb lesz a pén­ze egy csoportnak, annál összetartóbbnak kell lennie.- Ha mára pénzről esett szó, maradjunk még egy gondolat erejéig ennél! Mennyibe kerül egy ilyen minősítőre való felkészülés egy-egy csoportnak, táncegyüttesnek?- Ez változó. Ilyenkor általában új műsorral jelentkeznek, amihez új jelmezek, új zene is kell. A koreográfia is pénz, ami önmagában 6-8 ezer forint. A ruhák és a zeneszerzés legalább még 100 ezret jelent. Ma például egy legegyszerűbb gyerek táncosruha 3-4 ezer forint. Egy pár férficsizma 4-5 ezer, de legalább ezek még kaphatók. Megkért a debreceni együttes, hogy segítsek nekik bogyiszlói ruhákat szerezni. Nincs hozzá anyag. Csehszlovákiából kellene behozni, de a legális útja még ismeretlen. Ilyenkor jönnek azok a nem tisztességtelen csalások, hogy a színpadon nem az a fontos, hogy én a legdrágább sárközi viseletét mutassam meg, hanem az, hogy a néző annak lássa! Egy ilyen fesztiválra való utazás és étkezés is a csoport fenntartóját terheli. Korábban egy-egy éjszakai szállást is igényeltek, most csupán a győri és dombóvári együttes töltötte Szekszárdon az éjszakát, a többiek visszautaztak.- Milyen tapasztalatokat lehetne erről a fesztiválról összegezni?- Éveken keresztül nagy gondot jelentettek a zenekarok. Most jó volt nézni, látni ezek megújulását. Minden együttesnek volt egy jó zenekara. Ez az egyik örömteljes ta­pasztalásunk. A másik az, hogy az együttesvezetők is ilyen szép sorban nevelődnek ki, érlelik a hosszú esztendők munkáját. Akármelyik hagyományőrző csoportunkat meg­nevezhetnénk. Az utánpótlás tehát biztosított. Eredményeik egyre jobbak. Azt is el kell mondani, hogy helyzetüket nagyon reálisan mérték föl, amikor a minősítésben megjelölték azt a fokozatot, amelyikre vágytak. Ilyen verseny, mindig a továbbképzés lehetőségét is jelenti, ám az együttesvezetők részére legfontosabb az önképzés.- Ebben az évben még két alkalommal lesz itt, Szekszárdon néptáncosokat érintő nagyobb rendezvény.- Egyik május 8-án. Ez megyei gyermektánc-fesztivál és koreográfiái pályázat is. A másik az őszi szekszárdi néptáncfesztivál, ami hosszú idő után ismét a régi rangjának megfelelően, eredeti koncepcióval nyit függönyt. Itt a mérce az együttesi összteljesít­mény, két évnél idősebb müvet nem lehet szerepeltetni. Elképzelésünk szerint a nyugati táncdialektus anyagából kell majd valamit bemutatni és lesz egy szabadon választott produkció. Ez újabb megméretést jelent. D. K. J. A bátaszéki együttes Pályázunk - tehát vagyunk! Informatikus könyvtárosok Felvételi tájékoztatót adott ki a debre­ceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Felnőttnevelési és Közművelődési Tan­széke az új informatikus könyvtáros és hagyományos népművelés szakról. Az új szakképzés a magyarországi tel­jes könyvtári és információs-dokumen­tációs rendszer számára képez szakem­bereket. Az ötéves képzés során a hall­gatók elsajátítják a hagyományos könyv­tári ismereteket éppen úgy, mint a mo­dern informatikát. A szakon oktatott leg­fontosabb tantárgyak: könyvtártörténet, kommunikációelmélet, művelődés- és olvasásszociológia, dokumentumleírás, katalogizálás, információtárolás és -ke­resés, osztályozási és információkereső nyelvek, könyvtártan, informatika alapjai, bibliográfia és szaktájékoztatás, számí­tástechnika alkalmazása a könyvtári és információs rendszerekben, könyvtárve­zetés- és szervezéselmélet, könyvtárpo­litika. A végzett hallgatók legkülönbö­zőbb könyvtárakban (iskolai, közművelő­dési, tudományos és szakkönyvtárak­ban) valamint információs és dokumen­tációs központokban helyezkedhetnek el. A Művelődési Minisztérium 1988-as felvételi tájékoztatójában előirt vizsgatár­gyak mellett a szakra jelentkezők tájéko­zódjanak a Könyvtáros című folyóirat utóbbi évfolyamaiban, a könyvtárügy és az olvasáskultúra időszerű kérdéseiben. Az új informatikus-könyvtáros szakhoz a KLTE bölcsészkarán az angol szakot lehet, a természettudományi karon első­sorban a kémia szakot javasolják felven­ni. Az érdeklődők minden további kér­déssel a debreceni Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem dékáni hivatalának tanul­mányi osztályához fordulhatnak felvilá­gosításért. Napi- és hetilapok, rádió és televí­zió gyakorta ir, ismertet olyan pályá­zati felhívást, amelyben közművelő­dési kiscsoportok tevékenységét tá­mogatnák a kiíró szervek meghatá­rozott összegű forintokkal. Simon Józsefné, a szekszárdi né­met nemzetiségi klub vezetője, szinte minden alkalmat megkeres és ra­gad, hogy klubjának még több, jobb lehetőséget biztosítson a hasznos időtöltéshez, kikapcsolódáshoz. A pályázatokban mindig pontosan meg kell határozni a célt is, amire a felkínált összeget elhasználnák. Egyik ilyen sikeres pályázata éppen az idegennyelv-gyakorlás segítsé­gét szorgalmazta. Ismerkedjünk meg a klubbal, hi­szen a pályázatban egy önéletrajz­szerű leírásnak is szerepelni kell. A szekszárdi klubtagság összetételei városba és környékére települt né­met nemzetiség, ősi német családok, nyelvet beszélő és tanuló érdeklő­dők, és mindazok, akik a nemze­tiségi kultúrát, szokásokat, az ilyen tárgyú néprajzot figyelemmel kísérik. A német nemzetiségi klub 1984-ben ifjúsági klubként alakult, majd 1986- tól fejt ki nyelvápoló, hagyományőrző kulturális tevékenységet. Jelenleg huszonöt fiatalkorú tagja van. A fiata­lok nyelvtanulásának fejlesztésében és magának a klubnak erkölcsi-esz­mei támogatásában fontos szerepe van a szekszárdi IV-es Számú Általá­nos Iskolának. A felnőtt klubtagokkal együtt hetvenötén vannak. Tagsági díj száz forint családonként. A klub a helyi támogatók közé sorolja a szek­szárdi Honvéd utcai óvodát, a német nemzetiségi baráti kör fúvószeneka­rát, a szekszárdi német kórust és a Deutsche Bühnét is. A Magyarorszá­gi Németek Demokratikus Szövetsé­gétől is kaptak már anyagi támoga­tást. Jó a kapcsolat a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem né­met nyelvi tanszékével is. Baráti kap­csolatuk van az NDK-beli Marien­berg tízosztályos általános iskolájá­val. A programjaikban nyelvi játékok, előadások szerepelnek. Mit tehet egy országos szervezet, ha kap egy levelet, amelyben ez áll: „nagyon hálásak lennénk, ha a klub anyagi és erkölcsi támogatásában Önöktől is hathatós segítséget kap­nánk. Egyszeri támogatásként 30 ezer forintot szeretnénk megpályáz­ni klubunk folyamatos és eredmé­nyes működtetésének biztosítására. Előre is köszönjük segítségüket. Dá­tum. Aláírás” A címzett ezúttal az Ál­lami Ifjúsági és Sporthivatal szabad­idős és egészségvédelmi osztálya. Álljon itt most részlet a válaszuk­ból: „örömmel értesítjük, hogy az ÁISH által idegen nyelvek gyakorlá­sára közösségeknek kiírt pályázatra beküldött tervüket, a bírálóbizottság megfelelőnek ítéle, s ennek alapján a Központi Ifjúsági Alapból 30 ezer fo­rint támogatásban részesítette... Az összeg továbbításáról, valamint ren­deltetésszerű felhasználásának el­lenőrzéséről a megyei tanács ifjúsá­gi és sportosztálya gondoskodik.” Mit igazol e példának állított levél­váltás? Azt, hogy van számtalan le­hetőség mecénások szerzésére, a bizalmuk elnyerésére, ám csak azok pályázhatnak, akik vannak. Előadások Erdélyről A szekszárdi Babits Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ által szer­vezett történelmi szabadegyetem első előadásaként Barta Gábor kandidátus, az MTA Történelemtudományi Intézeté­nek főmunkatársa tartott előadást az önálló erdélyi fejedelemség létrejöttéről. Az érdeklődés minden várakozást felül­múlt, az intézmény társalgója zsúfolásig megtelt látogatókkal, még pótszékek el­helyezésére is szükség volt. Barta Gábor bevezetésként röviden is­mertette a magyar királysághoz tartozó erdélyi vajdaság XVI. század előtti törté­netét, majd a mohácsi csata utáni három részre szakadt ország fontosabb krono­lógiai eseményeit. A kutató szerint az 1526-ot követő időszakban jött létre az önálló erdélyi fejedelemség, ám az ezt követő közel fél évszázadra még jobban illik a keleti magyar királyság elnevezés. A független Erdély megszületése az 1552-es Magyarország elleni nagy török offenziva és Fráter György sikertelen or­szágegyesítési kísérlete utánra, az 1570­es évekre tehető. Ekkor - 1570-ben - ír­ták alá a speyeri egyezményt, melyet a nyugati és északi országrészt birtokló Habsburg Miksa, valamint az Erdélyt bir­tokló (Szapolyai) János Zsigmond kötött egymással. A megállapodás értelmében a királyi cím a Habsburgokat, Erdély fejedelmé­nek méltósága pedig Jánost illeti. Utóbbi halála után - 1571-ben - az erdélyi ren­dek Báthory Istvánt választották uralko­dójuknak, s ettől az időponttól kezdve az ország neve Erdély. Magyar és román történészek között máig tart a vita, vajon Erdély magyar vagy román államalakulatnak tekinthető-e a XVI. és XVII. században. Természetesen a nézetek - más vonatkozásban is - homlokegyenest eltérnek egymástól. Kérdésekre válaszolva az előadó kitért a dákóromán kontinuitás problémájára. Az ismert elmélet szerint a román nép kialakulása visszavezethető az Erdélyt az ókorban megszálló római csapatokig, illetve az itt élő dák törzsekig. Barta Gá­Barta Gábor a történelmi szabad- egyetem első előadója bor ellenpéldaként Pannóniát említette, ahol 400 éves római uralom ellenére a la- tinizált népelemek nyomtalanul eltűntek a népvándorlás viharaiban. Dacia pro­vinciában a közel 200 éves római fenn­hatóság eleve nem biztosíthatta a román népelem kialakulását. -szeri­Nemzetközi tanácskozás Tengelicen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, NDK és a Szovjetunió közművelő­dési intézeteinek nemzetközi ügyekkel foglalkozó osztályvezetői tanácsoztak az elmúlt hét végén Tengelicen, az okta­tási központban. Magyar részről Benkö Éva, az Orszá­gos Közművelődési Központ Módszer­tani Intézetének igazgatója volt jelen, úgy is mint házigazda. Őt kértük, tájé­koztasson a tanácskozás szerepéről:- Már 1981-ben elkezdődött az a ta­nácskozási folyamat, mely a szocialista országok közművelődési intézeteinek megismerését szolgálja. Megtudtuk, hogy a különböző intézeteknek milyen osztályai vannak, hány munkatársuk és ők mivel foglalkoznak. Ez azért fontos, ha munkatársi cserék vannak, tudjuk melyik országba kit kell küldeni, melyik tevékenységi forma áll közel munka- és érdeklődési köréhez. Kiderültek az azo­nosságok és különbözőségek is. Vala­mennyi intézet munkájában közös vo­nás, hogy foglalkoznak az amatőr művé­szeti csoportokkal. A különbség olyan példákban van, hogy a lengyeleknél ez csak képzést jelent, de a szervezési for­mákkal már a vajdaságok foglalkoznak. Az NDK-ban a centralizáltság jellemző a megyei központok a járásiakhoz, majd a városi és a kisebb művelődési házak­hoz továbbítják az információkat. Ezt ők maguk úgy ítélik meg, hogy nem műkö­dik jól, éppen ezért más megoldásokat keresnek. A cseh és külön a szlovák közművelődési intézetek kevesebb kap­csolatban állnak a megyei művelődési központokkal. Nálunk a magyar intézet egyedülálló abban, hogy a különböző egyesületek, öntevékeny szervezetek gondjaival, munkájával kiemelten fog­lalkozik. Jelentős eltérések vannak az intézetek létszámában. Az NDK-ban és a Szovjetunióban száz fölötti ez a szám, nálunk Magyarországon hetvenkettő. Az első ilyen nemzetközi tanácsko­zást az NDK szervezte. Tengelicen Her­bert Hellberggel a lipcsei intézet, a Zent­ralhaus für Kulturarbeit nemzetközi osz­tályvezetőjével beszélgettünk, hogy mi­lyen tapasztalatokkal tér haza:- A mostani élményeimnek az ösz- szegzése még korai, de amit az eddigi tanácskozásokon tapasztaltam, annak lényege az, hogy ma már pontosan tudjuk, melyik országtól mit tanulhatunk és mi az, amit mi adhatunk a partne­reinknek. Ezek a tanácskozások folyta­tásai azoknak a kormányfői találkozók­nak, melyeket a szocialista országok ve­zetői rendszeresen megtesznek. Az első ilyen találkozót mi Potsdamban rendez­tük. Úgy gondoltuk, hogy az olyan kultu­rális centrum, ahol az elméleti kérdések mellett a gyakorlatban is mutathatunk valamit. Akkor ott még csak tapogatózva ismerkedtünk az intézetek munkájával, ma már ha egy szót mondunk, már értjük egymást, tudjuk, mit akarunk. Nem egy­séges felépítésűek a különböző orszá­gok intézetei, de a feladatok azonosak. Az együttműködés fejlesztése a cél. Hangsúlyozom, hogy Magyarországtól mi nagyon sokat tanultunk a kórusélet területéről. Énekkaraink rendszeresen részt vesznek a Bartók Béla-fesztiválo- kon. Nálunk hasonló a Hanns Eisler- fesztivál.- Mi viszont - mondja Benkő Éva - azt figyeltük meg NDK-beli tapasztalatcse­réken, hogy a művelődési házak épüle­teiben milyen természetességgel van jelen egy-egy vendéglő például. Akkor elhatároztuk, hogy kell egy olyan mun­katárs, aki nálunk is foglalkozik építé­szeti kérdésekkel. Van is. Még egy gon­dolat erejéig hadd térjek vissza, hogy miért fontos tudnunk, ki mit csinál. Azért említem ezt éppen az NDK-val kapcso­latban, mert ők szervezetten foglalkoz­nak az amatőr bűvészekkel. Nálunk ez nincs. Hozzánk tehát hiába jönnének a bűvészek. Szlovákiában viszont vidám­parkokkal, állatkertekkel, játékautoma­tákkal is úgy foglalkoznak, hogy ezek is a szabadidő eltöltésének ilyen-olyan tartalmú formái.- A különböző országok változó gaz­dasági élete miként hat a közművelő­désre?- A Szovjetunióban - válaszol Benkő Éva - kísérletként vezetik be az önfinan­szírozó rendszert. Ez azt jelenti, hogy a művészeti csoportok a rendezvényei­ken bevételt szedhetnek, amit saját fenntartásuk céljaira fordíthatnak. Az is eltérő egyes országok esetében, hogy a csoportok utaztatását az intézet támo- gatja-e, vagy sem. A magyar intézetünk költségvetése 50 százalékkal csökkent. Ez nagyobb haté­konyságot követel a munkánktól. így a nemzetközi vendégeinknek is csupán szigorú szakmai programot tudunk biz­tosítani.- Ez volt a döntő abban, hogy éppen Tolna megyét választották helyszínéül e tanácskozásnak?- Nem, nem! Olyan programot keres­tünk, ami az amatőr művészeti csopor­tok életét látványosan is reprezentálja. Ilyen volt a szekszárdi szövetkezeti nép­táncfesztivál. Ez a tengelici oktatási központ viszont olyan színvonalas kiszolgálást biztosít, kényelmet ad, ami a nemzetközi mércé­nek is jól megfelel. A megyei közművelő­désben dolgozó kollégák megbízható partnernek bizonyultak és nyugodtan jöttünk Tolnába és hiszem, hogy sok­sok hasznos tapasztalattal megyünk el innen. * -decsi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom