Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

1988. március 9. NÉPÚJSÁG 5 Miért nem használjuk ki meglévő lehetőségeinket? A karbidmész hányattatásai A melléktermékek és hulladékok eset­leges felhasználása és hasznosítása napjaink egyik gazdasági slágertémája. Méltán, hiszen népgazdaságunkra még nem jellemző e kérdés világszínvonalú kezelése, sok a kihasználatlan lehető­ség. Gazdasági fejlődésünk egyik sarka­latos pontja lenne, hogy a meglévő tarta­lékainkat minél jobban ki tudjuk használ­ni, s ehhez hozzájárulhatna a mellékter­mékek jelenleginél magasabb szintű hasznosítása. Nem véletlenül használtam feltételes módot, mert a meglévő kétségtelenül pozitív példák mellett jó néhány ellenke­ző előjelű jelenség tapasztalható. Az okok valószínűleg olyan mély társadalmi problémákra vezethetők vissza, melyek felderítése nem fér e cikk kereteibe. Ab­ban azonban bízom, hogy a következő konkrét eset ismertetése talán némileg segíthet a helyzet javításában. Az Oxigén és Dissousgázgyár Vállalat dunaföldvári gyáregységében a hegesz­téshez használatos acetilén gyártásakor nagy mennyiségű karbidmész keletke­zik. Évente mintegy húszezer tonna. En­nek az elhelyezésével közel egy évtizede vannak gondjai a gyáregységnek, mert előtte a Dunai Vasmű és a dunaújvárosi papírgyár átvette és hasznosította majd­nem a teljes mennyiséget. Akkor azon­ban felépült a vasmű saját mészműve, s többé nem volt szükségük a karbidmész- re. Azóta más elhelyezési lehetőségeket kellett felkutatnia a vállalatnak, találtak is, de egyik sem az igazi megoldás. Egy részét ugyanis visszajuttatták a termé­szetbe, ahol néhány év alatt mészkő lesz belőle. E módszernek az a hátránya, hogy a népgazdaság számára semmiféle anyagi előnyt nem jelent. Ezenkívül szál­lítanak Almásfüzitőre, ahol a timföldgyár­táshoz használják, ez azonban a nagy szállítási távolság miatt sokba kerül. Ipari célra is értékesítenek karbidmeszet, s végül a mezőgazdaság a legkisebb fo­gyasztó.- Pedig éppen e két utóbbiban rejle­nek a legnagyobb lehetőségek - mondja Szabó Endre, a gyárrészleg vezetője. Fa­lazáshoz, habarcskészítéshez ugyanis ez a legjobb anyag, és olcsóbb is, mint a hagyományos mészhidrát. A legjobb megoldás azonban mindenképpen a mezőgazdasági felhasználás lenne, me­liorációs célra, vagy fenntartó meszezés- re egyaránt. Bizonyítékképpen mutatja Szabó End­re, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Agroké­miai Központja által készített 81/87. szá­mú vizsgálati bizonyítványát, melyből ki­tűnik, hogy az acetiléngyártás mellékter­méke, a karbidmész nagy kalciumtartal­mú, 12,6 pH-jú, sűrű, mintegy ötven szá­zalék szárazanyag-tartalmú szuszpen­zió, minden tekintetben megfelel a szab­ványnak, tehát kitűnő talajjavító anyag­nak számit. Hazánkban több százezer hektár olyan földterület található, melyet közvet­lenül fenyeget az elsavanyodás veszélye. Ha ezt a tényt összevetem az előbb idé­zett szakvéleménnyel, akkor logikus len­ne a feltevés, hogy a mezőgazdasági üzemek sorbaállnak a karbidmészért, annál is inkább, mert ehhez jóval olcsób­ban hozzájuthatnak, mint a fehér mész- hez, de nem. Minimális az érdeklődés. Hogy miért? Nehéz válaszolni rá, lehet ok az információhiány, a pénzhiány, a kö­zömbösség, és még sok más is. Az első­ként említett ok megszüntetésére erőfe­szítéseket tesz a vállalat szórólapokkal, hirdetésekkel, a sajtó segítségével. A tő­kehiány - különösen manapság - való­ban visszafoghatja az érdeklődést, azon­ban feltehetően minden érdekelt előtt is­mert, hogy talajjavításhoz állami támoga­tás igényelhető, s a vállalat csak jelképes árat számít fel a karbidmészért.- Egyetlen kisebb gond van csak ezzel kapcsolatban - mondja Szabó Endre -, a szállítás. A karbidmész ugyanis tej­fölszerű, sűrűn folyó anyag, ezért speciá­lis szállítójármű kell a mozgatásához. Azonban vállalatunk kidolgozott egy eljá­rást a karbidmész víztelenítésére, tehát szilárd állapotban is elszállítható tele­pünkről, ami jelentősen csökkenti a költ­ségeket. S ha valaki, azaz valamely gaz­dálkodó egység nagyobb tételben sze­retne vásárolni tőlünk karbidmeszet, egyedi tárgyalásokra is hajlandóak va­gyunk. Ezenkívül van még egy lehetőség a karbidmész felhasználására, a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet szabadalma alapján folyékony műtrágyák egyik ada­lékanyagaként szerepelne, ezzel lehetne ellensúlyozni a többi műtrágya-ható­anyag talajsavanyító hatását. Az Oxigén és Dissousgázgyár számára azonban ez nem igazán jó megoldás, mert a műtrá­gyagyártás szezonjellegű, a karbidmész viszont folyamatosan képződik. Ebből a szempontból is a mezőgazdasági fel- használás látszik üdvözítőnek, hiszen a talajjavítás bizonyos keretek között füg­getleníthető az évszakoktól.- Hamarosan referenciánk is lesz a karbidmész talajjavító hatásáról - közli Szabó Endre - az egyik dunaföldvári téeszben ugyanis már folynak az előké­születek a talajba való bejuttatására, s re­mélhetőleg még az idén lesznek adataink a hatásosságára vonatkozóan. A történet itt egyelőre véget ér. Remél­hetően a folytatás mindenkinek kielégítő megoldást hoz. WÁGNER DEZSŐ Zeolit és hígtrágya Kettős haszon Figyelemre méltó új eljárás tervéről hallottunk a Paksi Állami Gazdaság ter­melési igazgatóhelyettesétől, Loparits Páltól. Távol álljon tőlem, hogy reklámot csináljak a gazdaságnak - azt hiszem nincs is rá szükségük -, de manapság, amikor a gazdálkodó egységek kettős szorításban élnek, egyrészt a lehető leg­nagyobb eredmény elérésére kell töre­kedniük, másrészt környezetvédelmi szempontokat is egyre inkább figyelem­be kell venniük, minden jó ötlet és kezde­ményezés segíthet gondjaik megoldá­sában. A tervezett új eljárás lényege a hígtrá­gya kezelésének megváltoztatásában rejlik. Eddig szalmaszűrőn engedték át a sertéstelepen „képződött” anyagot, majd a szűrletet locsolták ki a földekre. Ennek a módszernek az volt a hibája, hogy a hátramaradt rész nem sűrűsödött be any- nyira, hogy könnyen kezelhetővé váljék, s hosszadalmas komposztálási eljárás után lehetett csak felhasználni. Most a tervek szerint az előzőleg szintén szal­mával szűrt hígtrágyát belföldről, a Bor­sod megyei Mádról származó zeolit ás­vánnyal elegyítik. A zeolit köztudottan igen nagy fajlagos felülettel rendelkezik, vagyis viszonylag sok idegen anyagot tud megkötni, mintegy nagy hatékonysá­gú szűrőként viselkedik. Ennek követ­kezményeképpen a folyamat végén olyan tiszta víz vezethető el, melyet bár­melyik élővízbe lehet engedni a szennye­zés veszélye nélkül. A trágya értékes komponenseivel átitatott zeolitot pedig talajjavításra használják majd föl. Erre meglehetősen nagy szüksége is van a gazdaságnak, mert viszonylag sok ho­mokos talaj található a területükön, tehát a talajerő javítása igen fontos kérdés számukra. Hogy mennyire az, csak egy jellemző számadat: nyolcezer-hatszáz hektár az összes területe a gazdaság­nak, ennek húsz százaléka homokos ta­lajnak mondható. Nagy előnye lesz várhatóan az új eljá­rásnak - mondja Loparits Pál - hogy a bi- ritói sertéstelepünkön keletkező napi százötven-kétszáz köbméter hígtrágyát különösebb beruházás nélkül leszünk képesek megtisztítani, ártalmatlanítani. A telítődött zeolit és a szűréshez hasz­nált szalma kijuttatva a földekre nemcsak javítja a talaj szerkezetét, hanem mű- és szerves trágyaként viselkedik, tehát mi­nőségileg jobb, és több termés várható a kezelt területeken. így válik valóra a címben említett kettős haszon: egy jó ötlet, némi pénz, kezde­ményezőkészség nyomán egyrészt elke­rülhető a környezet szennyezése, más­részt kézzelfogható gazdasági haszon, értéknövelés realizálható - viszonylag rövid távon.- wd ­Például a kukorica- csutka Mi mindenre lehetett fölhasználni az egykori paraszti háztartásban a kukorica különböző részeit, a ter­més mellett a csutkát, az izéket, a kukoricakórót? Külön tanulmányt érdemelne, hisz takarmány, tüzelő, kerítés, sőt, még hangszer és játék, csutkababa is készült a növény kü­lönböző részeiből. Kárba semmi sem ment, a józan elme, és a találé­konyság megtalálta minden dolog­nak a helyét. Nem ismerték a hulla­dék, a melléktermék fogalmát, min­den, ami a földdel és az állattartással volt kapcsolatos, a biológiai lánc ré­szét képezte. Változnak az idők, és lettek - hul­ladékok. Például a kukoricacsutka, ami akkor, mikor az embereket a gé­pek váltották fel a földeken, fölösle­ges lett, munkát adó nyűg. Utána kellett menni, össze kellett szedni, s megfogyatkoztak a sparheltek is, amelyekben kitűnően égett a csuta, - igaz megállás nélkül rakta a tűzhe­lyet a család legidősebb embere. Úgy vélik sokan, a melléktermé­kek ma nincsenek az értéküknek megfelelő helyükön. A fogyasztói, a termelői árrendszer, az állami támo­gatás dzsungelében a melléktermék nem úgy jelenik meg a piacon, ahogy kellene. Pedig a mellékter­mék ma költségfelhasználással is jár: drága berendezésekkel kell be­takarítani a szalmát, a kukoricaszá­rat, a gallyakat erdőről, mezőről. Meg kell pedig találni az útját a mel­léktermék-hasznosításnak is. A szántóterület 30 százalékán magkukoricát termelnek Dalman- don, a mezőgazdasági kombinát­ban, - a hibridkukorica-csővel együtt kerül be az üzembe. Minthogy a csutkára igen kicsi az igény - fur- furol alapanyagnak veszik csupán - keresték, és megtalálták a módját a felhasználásának. A vetőmagkuko­rica szárítása részben csutkatüze­léssel történik. A kezdet éve 1978, - 1981-ben 1100 tonna, 1987-ben pedig 3000 tonna csutkát tüzeltek el a hibridkukorica-vetőmag szárítá­sára. A fűtésre felhasznált kalóriaér­ték 39,8 illetve 46 százalékát adta a csutka, és rengeteg fűtőolajat taka­rítottak meg ily módon. Igaz - mint­hogy a csutka túl nagy meleget nem ad - alkalmanként rá kell fűteni olajjal is. A szárítók a mezőgazdasá­gi üzemek nagy részében elavultak, fel kell újítani azokat. Sok helyütt az árukukoricát is csövesen takarítják be - részben azért, hogy a csőtörő kombájnokat jobban kihasználják. Az így nyert csutkát a szárító felújí­tott száritókamrájában lehet eltüzel­ni. így alakulhat ki az az egészen egyszerű eset, mikor a kukorica magját megszárítja - a saját csutája. dvm Öntözés márciusban (?) A kép után ilyesmire gyanakodha­tunk és részben igazunk is van. Ön­töznek - hígtrágyával. A zombai Egyesült Erővel Termelőszövetke­zet sertéstelepén keletkező hígtrá­gyát ülepítő medencébe vezetik, ahonnan hagyományos öntözési módszerrel a termőföldre juttatják. A felvétel készültekor egy negyven­hektáros búzatáblát szervestrá­gyáztak így. - czs ­Koordináló a Kommunális Szolgáltató Ahol veszélyes hulladékot lerakni hatóságilag szabad Átmeneti tároló épül Simontornyán „Veszélyes hulladék mindaz a termelési vagy egyéb tevékenység során visszamaradt anyag, amely vagy amelynek bármelyik bomlásterméke az emberi életre, egészségre illetőleg az élővilágra közvetlenül vagy köz­vetve, azonnal vagy késleltetve károsító hatást fejthet ki (mérgezhet vagy fertőzhet, azaz potenciális veszélyt je­lent) és amelyet a termelő nem képes felhasználni vagy értékesíteni.” A veszélyes hulladékok keletkezésének ellenőrzésé­ről, azok ártalmatlanításáról 1981-ben hozott először rendeletet a Minisztertanács. A közlöny 14 oldalon ke­resztül sorolja azokat az anyagokat, amelyek ebbe a ka­tegóriába tartoznak, gyakorlatilag nincs tehát olyan ter­melést folytató szervezet, amelyiknél ne keletkezne ve­szélyes hulladék. Tolna megyében is - mint általában az országban - a Ta­nácsi Kommunális Szolgáltató Vállalat a „profilgazdája" ezen egészségünkre és környezetünkre ártalmas anyagok begyűjtésének és ártalmatlanításának. Négy évvel ezelőtt kezdték e tevékenységüket, először csak olajos iszapot és olajszármazékokat ártalmatlanítottak, később az igények­hez alkalmazkodva savak és égethető szilárd hulladékok is „megszelídültek” munkájuk nyomán. „Ártalmatlanításnak tekinthető a veszélyes hulladék e célra létesített égetőberendezésben történő elégeté­se, illetőleg meghatározott körülmények között történő lerakása.” Ma legnagyobb mennyiségben olajos iszapot gyűjte­nek be, amit Komárom megyei társvállalatuk ártalmatla­nít. A Dombóvári Csavaripari Vállalat olajos fűrészporát a vállalatnál komposztálják, az égethető hulladékot - pél­dául olajos rongyokat - Százhalombattára és Balaton- fűzfőre szállítják égetésre. A tej- és húsiparnál nagy mennyiségben képződő zsiradékokat és szennyvízisza­pot hulladéklerakóba szállítják, a Víz- és Csatornamű Vállalat szennyvíziszapját viszont helyben ártalmatlanít­ják és komposztálják. „A veszélyes hulladék szállítását oly módon kell vé­gezni, hogy az kizárja a különböző veszélyes hulladé­kok keveredését és a környezet szennyezését.” Mintegy 80-100 megrendelővel áll kapcsolatban a vállalat, ez különösen kevésnek tűnik, ha tudjuk, hogy ezek között megyén kívüliek is találhatók. A többiek nem veszik igénybe a szolgáltatást, a termelők zöme egysze­rűen „kiengedi” a veszélyes hulladékát, vagy - bár erről természeténél fogva nincsenek hivatalos adatok - olyan kisebb szervezetek szolgáltatásait veszik igénybe, akik nincsenek fölkészülve erre a munkára. A veszélyes hul­ladékok szállításának mikéntjét nemzetközi szabványok írják elő a gépkocsivezetők oktatásától a megkülönböz­tető jelzés használatáig és a fertőtlenítő mosóig minden­re kiterjedően. Ezek betartásához gyakran az említett kisszervezeteknek nemhogy a megfelelő eszközök, ha­nem a szükséges ismeretek sem állnak rendelkezésére. Ezekről a szabálytalanságokról csak viszonylag ritkán szerez tudomást a közvélemény, ám olyankor annál na­gyobb a jogos fölháborodás. Ha tisztában lehetnénk ve­le, hogy milyen kárt okoz számunkra a vizeinkbe, a leve­gőbe kiengedett, az árok partjára lerakott vagy éppen egy erdőben elásott veszélyes hulladék, valószínűleg megértenénk, hogy még mindig sokkal jobb - azaz ke­vésbé veszélyes - egy, a biztonsági követelményeknek megfelelő, ellenőrizhető hulladéktemető. „Átmeneti tárolásra kerülhetnek azok a veszélyes hulladékok, ...amelyek megfelelő égetőberendezés vagy lerakótelep hiányában csak később kerülnek ár­talmatlanításra.” A Tolna megyében képződő veszélyes hulladékok jelen­tős része megyén kívül kerül ártalmatlanításra. A távolság növeli ennek a munkának a költségeit, de az említett lélek­tani okok - senki sem örül, ha még a szomszéd megye hul­ladékát is az ő kertje végében helyezik el - is motiválták azt a döntést, mely szerint minden megyében kell egy átmeneti lerakót építeni. E munkákkal a megyei tanács a Kommuná­lis Szolgáltatót bízta meg, ők az igények alapján hozzá­kezdtek egy évi 23 ezer köbméteres veszélyes hulladék befogadására alkalmas átmeneti tároló megépítésének előkészítő munkáihoz. Mivel megyénkben a legérintettebb vállalat a kérdésben a Simontornyai Bőrgyár, ezért ott kí­vánják megvalósítani a létesítményt. A beruházás várha­tóan 1989-ben kezdődik és utána egy évvel lép működés­be a tároló, ami megoldaná a megyében képződő veszé­lyes hulladékok szakszerű tárolását. Eddig hetven gazdál­kodó szervezet jelezte, hogy részt vesz a beruházás költsé­geinek a finanszírozásában, amelynek 30 százalékát az Or­szágos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal illetve an­nak utódja, az illetékes minisztérium biztosítja azokból a pénzekből, amelyek a környezetünket és egészségünket veszélyeztető vállalatoktól bírság címén befolynak. (rostás) Speciális szállítójárművekkel hord­ják jelenleg nagy távolságra a me­szel--------------------------ü--------------------------1 S űrűn folyó, tejfölszerű anyag, a karbidmész, kiváló talajjavító

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom