Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

1988. március 9. NÉPÚJSÁG 3 Csökkenő forgalomra számít a ruházati kereskedelem Az év eleji áremelkedések miatt az idén a tavalyinál kisebb forgalomra számít a ruházati kereskedelem. A szakemberek úgy vélik, hogy az emberek elsősorban a ruházkodáson igyekeznek spórolni, ezért a tavalyinál 4 százalékkal kevesebb mennyiségű ruházati termék eladásával számolnak. Várható az is, hogy a kereslet tovább differenciálódik: növekszik az igény az olcsóbb termékek iránt, de változatlanul keresik majd a vásárlók az exkluzív, drá­gább holmikat is, s leginkább azok ha­lasztják majd későbbre a vásárlást, akik­nek pénztárcájából csak a közepes mi­nőségű, közepes árú cikkekre telik. A kereskedelem az igényeket mindösz- sze néhány termékből tudja maradékta­lanul kielégíteni. Ilyenek a szabadidő-ru­házati és - elsősorban magas áruk miatt - a csecsemőruházati cikkek, a munka- ruházati termékek, az iskolaköpenyek, valamint a lakástextíliák. Felső kötött­árukból is lesz elegendő, ám a divatos, jó minőségű fonalból készült áruk kínálta feltehetően elmarad a kereslettől. Szá­molni kell azzal is, hogy harisnyákból és zoknikból az idén sem szállít kellő ütem­ben az ipar. A kereskedelem arra számít, hogy mind többen otthon szeretnék majd megvarrni a divatos holmikat, ezért több méterárura lesz szükség. Mennyiségé­ben kellő kínálattal állnak a vevők rendel­kezésére, ám válsztékhiányok továbbra is lesznek; kevés például a kártolt gyapjú és a selyemszövet. Mérőautomaták A Mikroelektronikai Vállalat Elekt­ronikai Gyárában több éve gyárta­nak mérőautomatákat a nagy bo­nyolultságú integrált áramkörök el­lenőrzéséhez. A fejlesztésük ered­ményeként gyorsabb, úgynevezett ICOMAT 125-ös mérőautomata ké­szül. Működésére jellemző, hogy másodpercenként 20 millió funk­cionális mérés elvégzésére képes. A gyár fejlesztőmérnökei már dol­goznak az új - másodpercenként 40 millió mérésre alkalmas - mé­rőautomata tervezésén. Munkahelyi pótlék a nagyüzemei állattelepeken A nagyüzemi állattelepeken, ahol a nehéz mun­kakörülmények és a viszonylag alacsony bérek miatt a korábbi években erős volt a munkaerő mozgása, egy év óta lehetőség van munkahelyi pót­lék fizetésére. A MÉM szakemberei szerint ez a lehe­tőség számos nagyüzemben növelte a munkaerő­megtartó képességet, mivel a törzsbérnek 20 szá­zalékát fordították az ott dolgozók anyagi érdekelt­ségének javítására. A lehetőséggel tavaly a nagyüzemi állattartók mintegy harmada élt, mindenekelőtt azok a gazda­ságok, amelyek elő tudták teremteni a többlet bért. Főként az állami gazdaságokban emelték ily módon a fizetéseket: az állami nagyüzemekben az ilyen munkahelyeken dolgozóknak több mint két­harmada kapta meg ezt a kedvezményt. Az anyagi­lag erős termelőszövetkezetek szintén éltek a lehe­tőséggel, annál is inkább, mert az utóbbi időben élénkült a kereslet a külpiacon az állattenyésztés egyes termékei iránt, és ezt a lehetőséget ki akarják használni például a húsmarhatartó ágazatban. A tsz-ek jelentős része azonban nem tudta előterem­teni ezt a bértöbbletet, és itt továbbra is munkaerő­hiánnyal küszködnek. Csak túlóráztatással és mű­szakok összevonásával tudnak úrrá lenni a helyze­ten. Az idén a nagyüzemi állattelepek további egy- harmadában adják ki a munkahelyi pótlékot, és jö­vőre, úgy, ahogyan azt a minisztériumban eredeti­leg tervezték, a harmadik harmad él majd e lehető­séggel. Az idei kifizetéseknél - a bruttósítás miatt - zava­rok mutatkoznak, a tsz-ek jelentős része csak nagy nehézségek árán tudott megfelelni az adórendelet­nek, és így a 20 százalékos állattenyésztői pótlék bvezetését sok helyütt az év második felére kellett halasztani. Forrásban Az ingen a legfelső gombot mindig is begombolta. így szokta meg. Ünnep­kor ez így dukál. Szorít, szorít... hogyne szorítana, mikor a pitralon is csípi a frissen beretvált arcot, meg a felesége induláskor rátukmálta még a sálat is. - „Hívtak, hát illik elmenni. Lássuk mire mennek ezek a gyerekek. Akkoriban ugyan húzódoztam, a szervezéskor, de hát nekik lett igazuk...” - mondta egy nyugdíjas téesztag, valahol Tolna megyében, a zárszámadás napján. Zárszámadás. Nagy szó a gazdálko­dók életében. Mérlegkészítés, színval­latása a földnek, rögöknek, a tejnek, a gabonának és a kétkezi munkának. Melyik mit hozott, mit vitt el a jégverés, milyen volt a súlygyarapodás, és jól választották-e meg például a vetőma­got. így együtt és összesenjében a szövetkezet gazdálkodása hozott-e elegendő hazavihető forintokat, meg kell-e tanulni gyorsan azt, hogy mi is az a nullszaldó, no meg akad-e olyan eset, aminek híre megy még a megye­határokon túl is. Küszködtek, de mi­nek?! Van példa jóra is, rosszra is. So­ha nem látott jó évet záró téesz eb­ben az évben is van Tolna megye ter­melőszövetkezetei között, de akad már veszteséges is. A közte lévők tábora a nagyobb. A java része jó közepes, vagy egy kicsit jobb is talán. És ezek vannak sokan, így az sem furcsa, hogy a cél: a közepesekből - jót kell faragni, a jókat erősíteni kell. Mert az élet diktál! A megyében a 63 téesz közül önma­gához mérten is kitűnő eredménnyel zárta az 1987-es gazdasági évet a há­tai November 7. Tsz, ahol soha nem lá­tott magas nyereségről számolhatott be az immár húsz éve egyfolytában el- nökösködő téeszelnök. Sajnos, akad ellenpélda is, mégpedig a közel nyolc­millió forintos veszteséggel záró sár- szentlőrinci Petőfi Téesz. Ismerve a magyar mezőgazdaság­gal szemben támasztott megnöveke­dett követelményszintet, a mezőgaz­dasági minisztériumban történt átszer­vezést, a mezőgazdasági termelőszö- vetezetek jogszabályainak változásait, (1967 óta immár negyedízben kerül sor jelentősebb módosításra), az el­múlt esztendő jégveréses, belvizes, késői vetést hozó gondjait, bizony egy alaposan forrásban lévő tavaszelőt élünk át. Ehhez még tegyük hozzá, hogy egy ideig az is kérdéses volt, hogy a téeszek kaphatnak-e hitelt ve­tőmagvásárlásra, no meg azt, hogy például a húsmarhaágazat támogatá­sa megszűnt, nincs pénz az állattartó telepek rekonstrukciójára sem. Ugyanakkor szükségszerűen, és köte­lezően adott a megújulási kényszer a jobb gazdálkodás érdekében, így nincs az ágazat irigylésre méltó hely­zetben. Némi félelem felmerül mind­ezek kapcsán bennem, de rettegnie éppen a mezőgazdasági ágazatnak nem kell: bizhat szakembereiben, a konok, bizonyítási vágytól fűtött tag­ságban, akik ezt a jövő évi elszámolás­kor is mindenképpen produkálni kí­vánják. Ehhez arra is szükség van, hogy a mezőgazdaság legjobb „agro- nómusa", az időjárás is végre segítő legyen. Az viszont elengedhetetlenül fontos népgazdasági érdek, hogy az agrárol­ló élesebben vághasson, hogy a gyen­ge téesz szakszó ve tezetté válva meg­újulhasson, hogy a termelőszövetke­zeti tagsági viszony vállalkozói állást is jelenthessen egyben, hogy „mit és mennyiért éri meg” elv érvényesül­hessen. Mindez azért fontos, hogy a tervben szereplő, a népgazdasági egyensúly részét képező céljaink maradéktalanul megvalósuljanak, hogy a földdel, állat­tal küszködő is érezze anyagi hasznát, annak arányában, ahogy teljesít. No és azért is, hogy egy esztendő múltán a közgyűlésekre igyekvő fehér inges, begombolt ingnyakú nyugdíjasaink azt mondják: - „Ezek a mai fiatalok, még­iscsak tudják mit akarnak...!” SZABÓ SÁNDOR Gazdálkodj okosan!...? Kinek, miből, mire Nem könnyű lépést tartani a rohamo­san emelkedő árakkal manapság senki­nek, de talán a legnehezebb mégis a kis­gyermekes, és többgyermekes csalá­doknak. Különösen nehéz ott, ahol cson­ka a család, egy szülő van, vagy beteg, fogyatékos a gyerek. Hogyan gazdál­kodnak ezek a családok, mire futja az egyre apadó családi költségvetésből és mire nem, milyen áron jut ma szülői segít­ség nélkül családi házhoz egy fiatal pár,- erről éreklődtünk egy-egy családnál. Városban, panellakásban Pirgi Zoltánék Szekszárdon, a Csoko­nai utcában másfél szobás panellakás­ban laknak. A feleség tanítónő a Zrínyi ut­cai általános iskolában, a férj polgári al­kalmazott a területvédelmi és hadkiegé­szítő parancsnokságon. Egy gyermekük van, a hathónapos nagy hajú, kék szemű Csilla. A feleség jelenleg gyeden van.- Egyikünk fizetése se veri a fellegeket- mondja a szemüveges, 25 éves tanító­nő. - A férjem havi jövedelme 7-8 ezer forint - a bruttósítás nélküli, netto kere­seteket mondom -, az enyém 3900 forint. A párom viccel is, hogy náluk egy érett­ségi nélküli, kezdő gépírónő is többet kap, de én így is boldog vagyok. Három éve tanítok, most szülés előtt véglegesí­tettek, előtte helyettesként dolgoztam. A fizetésünk az egyszámlánkra megy. Egy­havi családi költségvetésünk? 5-6 ezer forint az OTP-törlesztésekre, lakás-, bú­tor-, színes tv részletre, lakásrezsire megy. Kétezer forint a havi konyhapén­zem. Minden nap főzök, így jobban kijö­vünk. Van egy kis darab földünk, ott a zöldségféléket megtermeljük, a mélyhű­tőben tárolom az egész évre valót. A pici­nek külön főzök. Ha lenne választéka bé­biételekből, akkor vennék neki, bár elég drága lett az áremelések után. Próbálunk minden hónapban félretenni, általában egy-kétezer forintot sikerül is. Persze, van amikor elromlik egy-egy háztartási gép, közbejön egy ünnep, névnap, szüle­tésnap, - erre soha nem sajnáljuk a ki­adást, megünnepeljük. A kocsink nyolc­éves, mindig van valami javítanivaló rajta. Szerencsére a sógorom autószerelő, így munkadíjat nem fizetünk. Két és fél éves házasok vagyunk, berendezkedtünk, igyekeztünk komfortossá tenni a laká­sunkat. Nagyobb dolgot már nem kell vennünk, őszintén szólva most nem is nagyon telne rá, az áremelések miatt meg, hogy gyeden vagyok. Persze, azért mindig van valami távlati célunk. Nemrég vettünk egy Commodre számítógépet, ami a férjem nagy álma volt. Járt tanfo­lyamra, programokat készít. Én is próbál­kozom vele, úgy érzem, követelmény egy pedagógusnál, hogy értsen ahhoz, ami a gyerekeket érdekli. Játéknak, kikap­csolódásnak is jó a számítógép. Mióta Csilla megszületett, a tévézés, olvasás mellett jórformán ez az egyetlen szórako­zásunk. Azelőtt jártunk moziba, koncert­re, kiállításra, színházbérletünk volt. Ma már ezek számításba sem jöhetnek, nemcsak a kiadások miatt, hanem mert a nagyszülők tolnaiak, és így egy pár órás esti felügyelet legalább egyhetes szerve­zést igényel. Eredetileg két gyereket ter­veztünk, de maradunk ennél az egynél. Másfél szobás a lakásunk, a tanács sze­rint ideálisak a körülményeink, nagyobb­ra nem számíthatunk. Pénzünk meg nincs, hogy másikat vegyünk. Úgy érzem, felelőtlenség lenne még egyet vállalni, ha nincs kilátás a helyzetünk javítására. Falun, hátrányos helyzetben Hortmann Mihályék Kakasdon, az Új­telepen laknak, az 1984-ben épített csa­ládi házukban. Két fiuk van, a hatéves Krisztián és a hároméves, mozgássérült Gábor. A férj Szekszárdon, a húskombi­nátnál darus, a feleség gyesen van, és marad a kisebbik fiú betegsége miatt még beláthatatlan ideig.- Ki lehet jönni a pénzből, ha vannak rokonok, akiktől ezt-azt kapunk. Ha min­dent úgy kellene megvenni a boltban, ak­kor bizony baj lenne, - mondja a huszon­hat éves feleség. - A kisebbik gyere­künkkel nagyon sok a gond. Pestre járok vele a mozgássérült intézetbe, ott tanítják be nekem a tornagyakorlatokat, amiket itthon naponta kell végeznünk. Szeren­csére anyósom velünk lakik, ő nagyon sokat segít, nélküle nehezen boldogul­nánk. A havi OTP-részletünk 1600 forint. Amit félreteszünk, az elmegy tüzelőre, ja­vításokra, a napi bevásárlásokra. Állato­kat nem tartunk, de a konyhakertben mindent, ami kell a háztartásba, megter­melünk. A vállalati szakszervezettől, a he­lyi tanácstól néha kapunk segélyt, bár így is nehéz megélnünk. Albérletben, építkezés közben Három gyerek - 5, 6, 7 évesek - szülei Haág Jánosék. Szekszárdon, komfort nélküli albérletben laknak, amíg fel nem építik a házukat Cinkában. A férj gebines kőműves, a feleség háztartásbeli, kilenc éve házasok.- Ózsákon laktunk szolgálati lakás­ban, de olyan szörnyűek voltak a körül­mények, hogy inkább az albérletet vá­lasztottuk - kezdi a feleség. - Több mint négy éve építjük a családi házunkat. Már fizetjük rá a havi 1400 forint OTP-törlesz- tést, de még nincs kész, nem lakunk ben­ne. Én a BHG-nál dolgoztam, de a gyes után nem mentem vissza, az építkezés nem engedte. Jóformán mindent ketten csináltunk az urammal. Bontásra ítélt épületet vettünk meg, abból termeltük ki az építőanyagot. Vásároltunk egy Zu- kot, így fuvarra nem kellett fizetni. Ha ol­csóbb valahol a cement, akkor már két hónappal előbb beszerezzük. A férjem havi jövedelme a munkájától függően változó. Mindig annyi pénzt hagyunk itt­hon, amennyi a konyhára kell, a többi megy az építkezésre. Étkezésre havonta általában ötezer forintot költünk. Az idén az áremelések miatt jóval több lesz. Egy napra kell nekünk egy kiló kenyér, két li­ter tej, négy zacskó kakaó. Ehhez szok­tam még venni fél kiló kenőmájast, ra­kott fejhúst, vagy nyári szalámit, ez a legolcsóbb és négy-öt napra elég. Mindennap főzök, ma tasakos zöld­ségleves lesz, meg szilvásgombóc, vagy zsíros gom­bóc. Az albérlet ezer forint, a kútról hor­dom a vizet. A gye­rekeknek szinte csak zoknit, haris­nyát meg cipőt ve­szek, a többi ruhájukat én kötöm, varrom. A kilós boltban szerzem be a fonalat, anyagot, így szinte fillérekért elkészül. Most, hogy Így felmentek az árak, már olyat is kell varrnom, amit eddig nem; dzsekit, kabátot. Nagyon megnehezedett a helyzetünk a három gyerekkel. Azelőtt, néha a bizományiban vettem nekik ezt- azt, alig használt gyerekholmit, de most már ott is drága minden. Remélem, nyár­ra be tudunk költözni az új házba, akkor vállalhatok bedolgozást. Állatokat is sze­retnék tartani, meg bérelünk majd valami parlagföldet, ahol mindent megterme­lünk. Jó lenne, ha nem kellene ennyit dol­goznunk, ha egy kicsit könnyebben él­hetnénk. Több gyerekkel, rokkantán Öt gyerekét - három fiú, két lány, há­romtól tizenhárom évesek - egyedül ne­veli a harmincöt éves, rokkantnyugdíjas Székely Gábor Kalaznón. Felesége egy éve meghalt, azóta édesanyja segít a gyerekek ellátásában, a háztartás veze­tésében.- Négyezer-négyszáz forint a rokkant­nyugdíjam, a családi pótlék hatezer-hét- száz, kapok még nevelési segélyt a ta­nácstól és vaksági nyugdíjkiegészítést. A havi jövedelmünk így tizenkétezer forint körül van. Mindennap főzünk. Van száz­ötven négyszögöl kertem, a zöldség, krumpli megterem. Húst nem kell ven­nünk, tartok állatokat. Van húsz nyulam, hét néma kacsám, tizenkét pár galam­bom étkezésre. Két disznót vágtam, most írattam nyolcvan darab baromfit. Libákat is tartok, élelemre nincs gondunk. Na­gyon drága lett most a gyerekruha, a tan­szerek, a cipő, a csizma. Ha mindegyik­nek csak egy párat veszek tavasszal, ak­kor is felborul a havi költségvetésünk, az őszi iskolakezdésről nem is szólva. Kicsi a házunk is, 1982-ben vettük a tanácstól OTP-re. Két szoba, konyha, a gyerekek szobája 16 négyzetméter. Ki­nőttük már ezt a házat, nagyobb kéne, de miből. Én itt, Kalaznón még alkalmi mun­kát sem tudok vállalni, nincs rá lehető­ség. El kellene költöznünk egy nagyobb településre, ahol több lehetőségem len­ne nekem is, meg a gyerekeknek is. * A megkérdezett családok általában plusz munkával próbálják kompenzálni az apadó anyagiakat. Csakhogy ez leg­többször a szabadidő - ha beszélhetünk még egyáltalán ilyenről - rovására megy. A háztartásokban egyre több asszony válik kényszerűségből „univerzálissá": főz, mos, takarít, befőz, kertet, szőlőt mű­vel, zöldséget termel, állatot tart, köt, varr. A háztartásra fordított idő egyre nő a pi­henés, kikapcsolódás, kulturálódás, a gyerekekkel való foglalkozás, a családi együttlét rovására. A család reprodukálja az életet, mintát ad a következő nemze­déknek. Hogyan tudnánk megállítani éle­tünk minőségének romlását, az értékren­dek módosulását? Hogyan mutathat­nánk jobb példát gyerekeinknek? A lecke mindnyájunknak adott. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: CZAKÓ SÁNDOR A pénz előbb-utóbb szemellenzővé válik Hogy is osszam?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom