Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

e^ÍÉPÜJSÁG 1988. március 8. F •• I ' ft ' j? M jflb /^ x ^ A 44 Kosárlabda NB II. Egy édesanya, aki főállásban edző Daróczi Eszter lányokat tanít a kosárlabda szépségeire Idegenben két vereség Dávid nemrég keit fel az óvodában délutáni alvása után, kicsit még morcos, hogy az anyu csak a fénykép kedvéért jött érte Nagykanizsai TE-Bonyhádi SE 96-73 (45-43). Nagykanizsa, 200 néző. V: Pendl, Farkas. Bonyhádi Harsányi (38), Nagy (10), Kovács E. (4), Palkovics (21), Fláding (-). Csere: Kovács É. (-). Edző: dr. Ábrahám János és Genczler János. Az NB l-re pályázó Nagykanizsai TE jól játszott a rájátszás első mérkőzésén, az első félidő feléig 12 ponttal megugrott. A Bonyhád nélkülözte centereit, ez meg­nehezítette részükre a jó csapat­szerkezet kialakítását. Ennek ellenére két pontra csökkent a félidő végére a kü­lönbség.­A második játékrészt a bonyhádi lá­nyok kezdték jobban, egyenlő lett az ál­lás. Ezután sajnos a kevesebb cserele­hetőség és a játékosok fáradtsága foly­Serdülők Tatabányai Bányász-Szekszárdi Dó­zsa 0-0. Szd. Dózsa: Komiáti - Bildhéber, Demkó, Kiss, Finta - Páli, Koller, Fekete - Honvéd, Jager, Kecskeméti. Edző: Gállfy Dezső. A minden csapatrészében jobb szekszárdiak közelebb álltak a győzelem megszerzéséhez. Jók: Komiáti, Bildhé­ber, Demkó, Koller. Necopchea: Katasztrófával zárult a Buenos Aires- től 500 km-re délnyugatra fekvő város­ban rendezett autóverseny. Tizenegy né­ző meghalt, negyven megsebesült, ami­kor az egyik versenyző, Edgardo Capo- ros elvesztette uralmát a kocsi fölött, s a tömeg közé vágódott. A plióta könnyeb sérülést szenvedett. Moszkva: Hároméves szünet után visszaszerez­te a szovjet bajnoki címet a Zsalgirisz Kaunasztól a CSZKA Moszkva férfi ko­sárlabdacsapata. A rájátszásos szuper­döntő második mérkőzését is a főváro­siak nyerték, 94-66 (46-36) arányban a litván együttes ellen, amely továbbra is nélkülözi legjobbját, a súlyos Achilles- műtétje után lábadozó Arvidasz Szabo- niszt. Indian Wells: Nagyszerűen szerepeltek a nyugatné­met teniszezők a hét végén. San Antonió- ban Steffi Graf játszmaveszteség nélkül tán elhúzott a hazai csapat, amely a vé­gére feljavult a palánk alatti játékban és a távoli dobásokban. Végül is másfél játék­részen keresztül méltó partnerei voltak a bonyhádiak a hazai pálya előnyét élvező nagykanizsaiaknak. Kitűnt: Harsányi, Palkovics, Nagy. Kaposvári Gazdász-Bátaszék SZVSE 93-73 (43-33). Kaposvár, 100 néző. V: Antalics, Radics. Bátaszék: Murel (13), Bánhidi (25), Heimann (17), Bodri (4), Szűcs (5). Csere: Lublovári (8), Péter (-). Edző: Horváth Sándor. A tartalékos báta- székiek nem tudták megismételni az el­múlt hetekben nyújtott jó teljesítményü­ket a szervezetten játszó, szorosan véde­kező hazaiakkal szemben. Kitűnt: Murel és Heimann. Ifjúságiak Szekszárdi Dózsa-Tatabányai Bá­nyász 2-0 (1-0). Sz. Dózsa: Bartal - Ig- nácz, Kasza, Pető, Hámori - Lizák, Kvan- duk, Máté, Mészáros (Balogh) - Varga II., Bereczky. Edző: Laki Zoltán. A fegyelme­zetten és helyenként már az őszi formá­jában játszó dózsás ifik magabiztos győ­zelmet arattak Tatabányán. G: Varga II, Lizák. Jók: Kasza, Pető, Máté, Varga II. nyerte a női viadalt, a californiai Indian Wells-ben pedig Boris Becker diadal­maskodott a nem kevesebb, mint 700 ezer dollárral díjazott férfitornán. A húsz­éves, korábbi kétszeres wimbledoni baj­nok hosszas kudarcsorozatának vetett ezzel véget: 254 nap telt el azóta, hogy utoljára Grand Prix-versenyt nyert. Ta­valyjúniusban Angliában a Queen,s Club tornáján győzött, ám azóta számos ér­zékeny vereség érte, s a világranglis­ta második helyéről a hatodikra csú­szott. Becker vasárnap a spanyol Emilio Sanchezzel vívta a döntőt, s 3.03 órás küzdelemben 7-5, 6-4, 2-6, 6-4-re győ­zött. A győzelmi csekk 136700 dollár volt, egyike a legnagyobbaknak a sport­ág történetében. Beckernek ez volt pályafutása 13. tor­nagyőzelme, s az egyes után a párost is megnyerte, a francia Forget oldalán 6- 4,6-4-re bizonyult jobbnak a mexikói Lo- zanónál és az amerikai Witskennél. A régi időkben a férj dolga volt a pénz­keresés, a család eltartása, a nőé pedig a háztartási munka végzése, a gyerekek nevelése. Ma már ez nagyon kevés csa­ládban valósítható meg. A mai nehéz gazdasági helyzetben a gyengébb nem képviselői is kénytelenek munkába járni, hogy a családban két kereső ember le­gyen, s biztosítani tudják a megélhetésü­ket. A nemzetközi nőnap alkalmából kivé­teles figyelmet tanúsítanak a férfiak édesanyáik, asszonyaik, leánygyerme­keik iránt, s virággal köszöntik szerettei­ket. Mi is hozzájuk csatlakozunk, és egy női játékos edző bemutatásával kedves­kedünk számukra. Daróczi Esztert elég nehéz elérni, hi­szen mint főállású kosárlabda vezető ed­ző délelőttönként a szakosztály papír­munkáit intézi, délután pedig sorra tartja a különböző korosztályoknak az edzése­ket. Szabad hétvégéje is ritkán akad ilyenkor ugyanis általában mérkőzések­re kíséri játékosait.- Ennyi elfoglaltság mellett marad azért elegendő ideje a családra?- A családra kell, hogy jusson az em­bernek mindennap ideje. Esténként min­dig együtt vagyunk otthon, hétvégenként pedig általában az ötéves fiam elkíséri vagy az apját, vagy engem versenyre, vagy a nagymamáknál tölti az időt. A fér­jem, Hangyási László, az Atomerőmű SE cselgáncsosainak vezető edzője. Egy­másversenyeire nagyon ritkán megyünk el, én ugyanis 12 éve ismerem a férjemet, de a cselgáncshoz még mindig nem ér­tek.- Hogyan kezdett el kosárlabdázni?- A budaörsi általános iskolában is­merkedtem meg ezzel a sportággal 1972-ben, ugyanis hirtelen nagyon meg­nyúltam, és erre testnevelő tanárom is felfigyelt. így kerültem még ugyanebben az évben a Központi Sportiskolába, ahol Bild Katalin lett a trénerem, akit edzői pél­daképemnek tekintek. Majd 1976-ban if­júsági válogatott lettem, NB l-ben játszot­tam.- Milyen egyesületeknek volt á játéko­sa? *- A KSI után leigazolt a Budapesti Spartacus, majd a Szekszárdi Dózsa. Innen szerettem volna továbbmenni a Ganz-MÁVAG-ba, mert családi körülmé­nyeim miatt Budapestre kellett költöz­nünk, férjem a junior válogatott keret edzője lett. A Dózsa azonban 18 hónap kivárási időt szabott ki számomra, amit ki is várattak velem, mire NB ll-be kerülhet­tem Paksra. Egyébként Szekszárdra 1979-ben kerültem, és 1986-ban jöttem el újra onnan emiatt a másfél év miatt, közben egy évet kihagytam a szülés miatt.- Végül is hogyan kerültek Paksra?- Tavaly nyáron jöttünk ide, a férjemet hívták cselgáncsedzőnek, de ő csak úgy vállalta, ha én kapok egy kosárlabdás edzői állást. Meg is kaptam, egy egyesü­lethez kerültünk. Tizenhét évesen koráb­ban már rámbíztak egy csoportot, ké­sőbb elvégeztem levelezőn a Testnevelé­si Főiskola edzői, vala­mint a sportszervezői szakát. Csak lányok­nak tartok edzéseket. Hívtak ugyan a fiúk utánpótlás-korosztá­lyához, de ennek a gondolatával sem fog­lalkozom.-Jelenleg hány cso­portot vezet?- Az NB ll-es felnőtt csapatot, az úttörő-és két minicsoportot. A serdülőket november­ben átadtam Bernáth Katalinnak, még egy minicsoportot viszTóth Judit, az előkészítő csoportot pedig Hirth- né kollégám. A női ko­sárlabda-szakosztályt most kezdik igazán el­fogadni Pakson, hogy a tavalyi évre kitűzött célunkat sikerrel telje­sítettük, elkerültük a kieső helyet. Jelenleg folyamatosan duzzad minden csoportunk létszáma.- Nemcsak edző­ként, hanem az NB ll­es csapatuk játékosa­ként is hallhattuk ne­vét.- bekerülésünkkor szerettem volna csak edzősködni, de néha be kell álljak, ha „szorul a kapca" a csapat körül. Ezek­re a beugrásokra talán még két évig lesz szükség, addigra kialakul az ütőképes csapatunk. Hozzánk mindenki jöhet ko­sarazni, akinek van egy kis labdaérzéke, eddig szinte egyetlen fiatalt sem küldtem el. Mini korosztályú csapatunk lényegé­ben valamennyi paksi általános iskolára épül, most már a szülők sem félnek any- nyira elengedni a gyerekeket ide a város végére a csarnokba edzeni.- Említette első kosaras edzőjét. Mi­lyen emlékeket őriz róla és első csapatá­ról?- Bild Katalin nagyon jó edzőm volt, amit csak át lehetett adni ebből a sport­ból, azt ő át is adta a gárdának. Az akkori csapatom nagyon jó közösség volt, pozi­tív irányban formáltuk egymást. Szeret­nék olyan lenni, mint első edzőm, próbá­lok úgy dolgozni, ahogy ő.- Melyik korosztály a kedvence?- Természetesen a mini - mosolyog Daróczi Eszter. - Beneveztem őket a Bu- dapest-bajnokságra, minden hét végén utazunk a fővárosba játszani. A második fordulóra már úgy feljavultak, hogy meg­verték az MTK-VM, a BSE, valamint a Tungsram minicsapatát is. Öröm látni, hogy a mérkőzések előtt milyen drukk van bennük, győzelem után pedig csillo­gó szemekkel sikongatnak örömükben. Nem azért edzősködöm, mert jó idő­töltés, hanem mert szeretnék valamit adni a gyerekeknek. Ezek a fiatalok többek az iskolában, a munkában is, a sporttal egy bizonyos pluszt kapnak az élettől.- Milyennek látja a kosárlabda jövőjét Pakson?- Ez nehéz kérdés. Hosszú távon is egy jól megalapozott NB ll-es csapat a tervünk. Sajnos, a lányoknak nincs lehe­tőségük Pakson továbbtanulni felsőbb­fokú oktatási intézményben, így 18 éves koruk után itthagynak bennünket. így a piramis teteje mindig cserélődik. Most már nagyobb igény van a kosárlabdára, a jövőben ez lehet a fegyverünk a fenn­maradásra.- Jól érzi magát Pakson a Hangyási család?- Férjemmel együtt megszállottjai va­gyunk a sportnak, és úgy érezzük, Pak­son megtaláltunk magunkból valamit. Saját magamnak szeretném megmutatni, hogy mennyire vagyok jó szakember, mi­lyen eredményesen tudok foglalkozni a gyerekekkel.- Ötéves Dávid fiukból is sportember lesz?- Ezt még nem lehet tudni, nem erőltet­jük. Sokszor jön velem versenyre és ed­zésekre, de még sohasem fogott meg labdát önként. Egyébként nagyon jó, megértő gyerek, edzéseken mindig el­foglalja magát valamivel, és nem zavar a munkámban. Férjemmel otthon nemigen beszélgetünk sportról, nem visszük haza a gondokat. Mindenkinek legalább ilyen jó családi hátteret kívánok a munkájához, az életéhez, mint az enyém. MÁTÉ BÉKA Labdarúgás NB-s serdülő-és ifibajnokság A világ sportja Kapáslövés Két lovat egyszerre... ...nem lehet megülni. A jó magyar közmondás minden bizonnyal még honfoglaló őseinktől származik, azoktól, akik ha arról volt szó, igazán képesek voltak arra, hogy hatalmukba kerítsenek egy derék négylábút. A mindmáig érvényes bölcsesség tolakodik elő bennem - no meg .olvasóinkban és a reálisan látni képes sportvezetőkben, tár­sadalmi munkásokban - amikor kiderült, hogy az új szekszárdi ko­sárlabdaklubnál az a Szabó Miklós az ügyvezető titkár, aki a szintén újsütetű szekszárdi atlétikai klubnál vezető edző. Furcsa kettőség ez, még akkor is, ha korábban a Dózsánál elnökhelyettesként, módszer­tani vezetőként tulajdonképpen hozzátartozott a szakosztályok szak­mai felügyelete. ízzig-vérig atléta emberről van szó, akinek ebben a sportágban van versenyzői múltja, jártassága és felsőfokú végzettsé­ge, akinek ebben a sportágban kellene időnként produkálnia. Ezek ismeretében, ha az új atlétikai klub mecénása lennék (ez most a BHG), joggal elvárnám tőle,'hogy az ő irányításával a szekszárdi atlétika lábaljon ki abból a hullámvölgyből, szürke középszerűségből, amiben benne van. Mert elindulni a felfelé vezető úton, előbb-utóbb megtalálni Kovács Attila és Balogh Gyula utódait nagyon is nehéz. Egy-egy vezető edző hozzáállásán, mentalitásán, nagyon sok mú­lik. Az egész szakosztály szakmai munkáját irányítja, ebből adódóan a szervezési és menedzselési ügyeket is viszi. Irányítja és ellenőrzi az egyes szakágak edzőinek munkáját, mindemellett közvetlenül fog­lalkozik a legtehetségesebb versenyzőkkel. Ha ezeknek egy vezető edző maradéktalanul meg akar felelni - márpedig meg kell, mert egyetlen láncszem meglazulása is elég ahhoz, hogy a vezető edző ne lásson át a szitán, formálissá váljon tevékenysége, - akkor nyilvánva­lóan teljes embert kívánó feladatról van szó. A kihívásoknak való meg­felelés nem is mindjg napi nyolc órába belesűríthetö feladat. És még emellett dolgozni egy teljesen más sportágban, más világban, a ko­sárlabdában?... Konklúzióként két dolog. 1. A szekszárdi atlétikát ezután sem szabad majd komolyan venni. 2. A pénzzel is járó ügyvezető titkári funkciót nem különben. Vagy ha igen, akkor a két funkció felelősségteljes betöltését vállaló személy, jelen esetben Szabó Miklós, két szék között a pad alá esik. Persze „komolyabb sérülés” nem lesz a dologból. A győzelem (borsos) ára Sok szekszárdi focibarát kedden a késő délutáni órákban és szer­da reggel a Bp. Hdnvéd válogatott és nem válogatott labdarúgóival ta­lálkozhatott a város központjában. Igen, a budapesti piros-fehérek szerdai, Bajai elleni MNK-mérkőzésük előtt egy nappal a Gemenc Szállóban ütötték fel tanyájukat. Ahogy a szálló körül ólálkodó szur­kolókban, úgy bennünk is fölvetődött, hogy egy kétszáz kilométer tá­volságon belüli vidéki városba mi szükség van egy nappal már koráb­ban elutazni és megszállni. Mert az igaz, hogy az MNK tétmérkőzés, de az sem lehet senki előtt kétséges, hogy az NB lll-as Baja és Bp. Honvéd tudása között ekkora a különbség, mint a két város közötti tá­volságbeli és nagyságrendbeli. „Kicsinyes és kukacoskodó vagy”, - minden élvonalbeli csapat hasonlóképpen ezt csinálja. És mondd, mit jelent a Bp. Honvédnak harminc-negyvenezer forint kiadás, amikor a játékoseladások után százmilliót kasszíroztak.” - hallom bizonyos emberek mellényzsebben levő ellenérveit. Ez önmagában semmit, de az már igen, hogy az élvonalban dívó gyakorlat szerint „szuperké­nyelmi” okokra hivatkozva sok negyvenezer forint röpül ki az ablakon. Ugyanakkor papol az MLSZ arról, hogy például a kétcsoportos NB II mekkora könnyebbséget jelent a csapatoknak, hisz nem lesznek a tá­volságok rövidsége miatt leterhelő szállás- és utazási költségek. Per­sze a takarékosság a jelekből ítélve csak a kicsik ügye kell, hogy le­gyen. Hogy miért nem utaztak Bajára a meccs napján? Nos, egy ismerő­söm feltette ezt a kérdést a válogatott Sallainak, aki elmondtá, hogy itt nem a rákészülés, az összetartás pszichikai hatásán van hangsúly, hanem azon, hogy a meccs előestéjén mindenki szem előtt legyen... Most már van egy tippem arra, hogy miért érkeztek a játékosok Montpellierbe a válogatott edzőtáborozására oly lerobbant erőálla­potban. Sőt! A dolgot a mexikói csúfos kudarc miértjének keresése­kor még nyomatékosabban számításba veszem... BÁLINT GY.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom