Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

1988. március 26. tvépüjság 9 A 48-as tölgyes Naponta egymillió forint Az erdészet 110-120 embernek ad itt munkát. Területe Dunaföldvártöl Fácán­kertig, a Dunától a Sióig terjed és 4360 hektárt tesz ki. Jobbára homoki erdők vannak, de találhatók ártériek is. A fő fa­fajták az akác, a fenyő és a tölgy. Eszten­dőnként 85 hektár erdő kerül véghasz­nosításra, ahonnan 22 ezer nettó köb­méter fát termelnek ki. Van saját fű­részüzemük, ahol évente 3,5-4 ezer köbméter fát dolgoznak föl. Támrend- szereket, szőlőkarókat készítenek, rész­ben hazai, részben külföldi piacra. A 85 hektárnyi tarvágás helyét újra betelepí­tik, 40-50 hektárnyit sarjaztatással, a többit csemetékkel. Már többször írtunk róla, hogy saját csemetekertjük is van. Mindezt Szakái Gyula erdészetvezetőtől tudjuk meg, aki már három évtizede gazdája az említett terület erdeinek. Ő mondja el azt is, hogy a csemete­kert területén található az a védett töl­gyes, amit a hagyomány szerint 1848- ban telepítettek, és faluszerte 48-as töl­gyesnek hívják. Mint érdekességet emlí­ti, hogy pár éve Németkéren vágtak ki egy hasonlóan rendezetlen képet muta­tó tölgyest. Ott a feltűnő rendezetlenség - mint hosszas szemlélődés után kiderült - igen nagy rendezettséget takart. A fákat ugyanis hajdani ültetőik bizonyos római számok formációiban ültették el. Összeolvasva őket 1867-et adtak ki. A nagydorogi tölgyes olvasata - ha egyáltalán van benne valamilyen tu­datosság - már igen nehéz, mert a haj­dani ültetési rendből mára nagyon sok fa hiányzik. Kenyér nélkül... A nagyközségben nem az egyetlen élelmiszerüzlet az 1. számú abc, ahova délidé­ben tértünk be. Forgalom szinte semmi, így a pénztárosok halkan beszélgetnek őrhe­lyeiken, az eladók pedig az árut rendezik a 150 négyzetméteres eladótérben, vagy a raktárban. A majdnem egyetlen vásárlóval elegyedünk szóba, akinek személyében Liktor Bálintnét ismerhettük meg.- Sajnos, nincsen kenyér - mondja - ami azt jelenti, hogy délután ismét el kell jönnie ide annak is, aki már megejtette a napi vásárlást. (Az eladók egyikétől megtudjuk, hogy a községben két pék is beteg, így a Sütőipari Vállalat kevesebbet szállított. A kitűnő tengelici kenyér - amiért rendre sorbanállás van - még nem „jött".)- Igazán még nem álltunk át az új árakra, ezért is telik nehezebben a kosár- mutat Liktor Bálintné a zöld műanyag kosárra. - Pedig most van választék fölvágot- takból, húsból... A sajtról nem tudunk lemondani! Gondolatnézöben Borbély József, az üzlet vezetője a kísérőnk. Tőle sokféle „bolti intimitást” lehet megtudni, de sajnos, annyit mégsem, melyek megmagyaráznának néhány - olykor - bosszantó - dolgot. Például azt, hogy miért hiánycikk most is a jó­szerével rapszodikusan érkező kókuszreszelék, hogy miért nincs hajlakk, hogy hús­vét előtt miért csak néhány üvegcse locsolókölninek nevezett kellemetlen szagú folyadékot kaptak. Az sem derülhet most ki, hogy aTRIÁL miért nem szállította le ren­desen a rendelt árut, bár tavaszi és nyári játékok - azaz homokozó készletek és lab­dák - kaphatóak. Van mobil konstrukciós építőjáték, 1300 forintért - de közel négy­százért is - kapható elemes autó, s van ezer forintos játéktelefon is. Rengeteg az üdítőital, viszont sör egy üveggel sincs, s nem is tartanak, mert Sza­lont nem kapnak, a drága meg nem kél el. Mindig történik valami Sétálgatok a falu utcáin. Nyakam­ban lóg a fényképezőgép, ami miatt nemcsak sétálgatok, hanem fényké- pezgetek is. A tanácsháznál „sze­met szúrok” az egyik dolgozónak, aki megfigyelés alatt tart. Nemsoká­ra meg is jelenik egy rendőrautó. Igazoltatnak. A rendőr mosolyog:- Az más. Olvastam már a nevét az újságban. Jó munkát! A párttitkár nevet:- Örülj neki. Biztos valami előkelő nyugatnémet turistának néztek, vagy japán ipari kémnek, aki a helyi gamesz technikája után érdeklő­dik... * Fölmegyek az öreg iskola padlá­sára, hogy a faluról valamilyen rálá- tásos képet készítsek. A padlásajtó az első emeletről nyílik, mint több tanterem ajtaja is. Az ajtók nyitva, a kikeleti napmeleg erősen befűtött. Dolgom végeztén, lekászálódok a sötét padláslépcsőn. Észrevesz az egyik terem nyitott ajtaján át nézelő­dő fiúcska:- Tanító néni! Megjött a kémény­seprő bácsi! Műemlék és szabadtéri tanterem Az iskola udvarában áll az ipartörténeti ritka­ságnak számító víztorony, ami a század ele­jén épült Széchenyi Domokos, akkori birto­kos jóvoltából. A torony mellett terül el a gya­korlókért. Úgy tervezik, hogy a ciszternát vé­dő nádfedeles fészert padokkal rendezik be, ahol majd biológia- vagy technikaórákat is tartanak. Nem valamelyik postás, nem is a nagydorogi postahivatal vezetőjének napi bevétele a címbéli egymillió, hanem a posta napi mérlegeredménye, azaz a be- és kifizetés összesen. S ha posta, akkor számok továbbra is. A hivatalban naponta több mint száz csomagot vesznek fel, az érkezők száma ötvennel több. Levélből havonta tízezret adnak föl a nagydorogiak, viszont 11 ezret kapnak. Már ezekből az átlagokból is egyértel­műen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Nagydorogon élők amolyan átlagemberek. Ugyanis jobban szeretnek levelet, s más egyéb postai küldeményt kapni, mint írni, küldeni. S úgy látszik, ez nekik be is jön... De nézzük tovább a beszédes szá­mokat. A szóban forgó posta távíró-góc, azaz közvetítő hivatal, táviratilag ide tartozik több környező település. Ebből adódik, hogy naponta 150 táviratot vesznek fel, s 1200-at továbbítanak havonta; s a szintén ennyi idő alatt érkező 1100 táviratból mindössze 150-et kell helyben kézbesíteni. S hogy milyen újságolvasók a nagyközség lakói? Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy szinte valamennyi - a következőkben - felsorolt lapból úgynevezett áruspéldányra is van igény, de ezúttal csak az előfizetők számát soroljuk, ami Nagydorogra vonatkozik: Népszabadság: 144, Népújság: 496, Népszava: 31, Népsport: 55, Magyar Nemzet és Magyar Hírlap: 7-7, Élet és Irodalom: 10, Szabad Föld: 124, RTV-újság: 261, Nők Lapja: 224, Képes Újság: 137, Magyarország: 20. Halastó ­A termelőszövetkezet a kistápéi határban halastavat létesített, a Ma­lomároknak nevezett vízfolyás elre- kesztésével. A munkát siker koro­názta. A téesz sikerén felbuzdulva, no meg a szomorú kényszer alatt - a Sárvíz élővilága szinte kipusztult a sok szennyezéstől -, a helyi horgászegy­esület tagsága elhatá­rozta, hogy az említett vízfolyás mentén ők is létesítenek egy hor­gásztavat. A termelő- szövetkezet pártfogá­sát és segítségét megnyerve, a tanács és a takarékszövetke­zet anyagi támogatá­sával megkezdték a munkát. Jelenleg a zsilip építése folyik, horgásztó természetesen társadalmi munká­ban. Csak a legszükségesebb, he­lyileg meg nem oldható munkála­tokra fordítanak majd pénzt. Minden egyéb munkát a tagság végez el, mi­nek jutalma a hozzávetőleg 3,5 hek­tár vízfelületű horgásztó lesz. Kenyér nélkül - másképpen Az ember úgy hinné, hogy Nagydo- rogról - ahol igen sok munkahely van - alig járnak el néhányan más település­re dolgozni. S az e tárgykörben számo­kat tippelő igencsak megelepödik, ami­kor Heidecker Péter, a nagyközségi kö­zös tanács elnöke a következőkről ad számot. A munkaképes korúak száma 2800, s közülük mindössze 1300-an dolgoznak helyben, a nagyszámú ingá­zó többsége a megyeszékhelyre és Paksra jár dolgozni. Igaz ugyan, hogy a településen sok munkahely van, de a termelőszövetkezet kivételével minde­nütt száz alatti a létszám. A beszélgetés során kiderül az is, hogy pontosan a foglalkoztatási gondok miatt egyre csökken az egész régió nér pességmegtartó ereje. A három évvel ezelőtti fölmérés tanúsága szerint Nagy­dorogon, mint központi helyen volt mun­kahelykínálat, bár a régióból úgy két­százan akkor is a nagyközségben ke­restek munkahelyet. Az utóbbi rövid idő­szakban több mint száz munkahelyet szüntettek meg, közülük nyolcvan állás a költségvetési üzemet jelentette, amelynek „magvából” hozták létre a ga- meszt harmincas létszámmal. Jelenleg 13 embernek biztosítanak közhasznú foglalkoztatási lehetőséget, de még így is tizen állnak sorban a gamesz „kapujá­ban”, akik önhibájukon kívül jutottak eb­be a helyzetbe, s bármilyen munkát el­vállalnának. „Olyan szakemberek van­nak a várakozási listánkon, akik két-há- rom évvel ezelőtt szóba sem álltak volna velünk." S ami súlyosbítja a helyzetet, akinek nincs munkaviszonya, családi pótlékot sem kaphat. így érthető módon megemelkedett a szociális segélyre vá­rakozók és jogosultak száma is. Egyéb­ként a tanácselnök és Jankovics Lász­ló, a nagyközségi pártbizottság titkára egybehangzóan vetik föl, hogy a családi pótlék miért nem jár állampolgári jo­gon?! S ide kívánkozik még valami: a do­hány és gyógynövény termesztéséről hires területen megszűnt a zöld dohány átvétele, a gyógynövénynek pedig nincs megfelelő piaca. Milyen lesz a Napsugár? Nagyon tévednek mindazok, akik ezeken a hasábokon a Meteorológiai Intézet előrejelzését sejtik. Igazuk vi­szont azoknak van, akik ismerik Nagy- dorogot, s tudják, hogy meglehetősen jó helyen, a 63-as út mellett van a Napsu­gár vendéglő, melynek forgalma jóval nagyobb és másabb lehetne, mint ami­lyen. A jobb időket is megélt vendéglőt illetően viták dúlnak a tekintetben, hogy a mozin kívül az egyetlen szórakozási helyet jelentő egységben disztingvált időtöltésre lelhetnek-e a fiatalok. Sokan úgy vélik, hogy nemigen, hiszen a Nap­sugár régi fénye több okból is megfa­kult, különösen az utóbbi másfél eszten­dőben. Viszont reménykednek: mostan­tól visszaváltozik minden. Igen leegyszerűsítve a dolgokat és alaposabb oknyomozás folytatása nél­kül a következők derülnek ki: Az utóbbi másfél évben négy alkalommal volt ve­zetőváltás az áfész-vendéglőben, ami már önmagában is magyarázatul szol­gál sok mindenre. De végre visszajött a gyes-ről Szalai Jánosné, a régi, s a most megint új vezető. Talán fontos elmonda­ni, hogy a roppant szimpatikus és tehet­séges üzletasszonya negyedik gyerme­kével volt otthon az elmúlt időszakban.- Nézzenek szét nyugodtan, bár most elég nagy a felfordulás - mutat körbe -, de nagyban folyik a felújítás, aminek a költsége megközelíti a 200 ezer forintot. Szeretnénk elérni a másodosztályú színvonalat. Ezért a belső átalakítással, korszerűsítéssel együtt felújítjuk a gépi berendezéseket is. A fagylaltgép már meg is érkezett, most hozták meg a virs- lifőzőt, s szeretnénk meleg szendvicset is árusítani, ezzel úgy gondolom, a gyors átmenőforgalom örömére szolgálunk. Hiszen Székesfehérvár és Szekszárd között a mi vendéglőnk szinte az egyet­len. S a tervekről beszélgetve kiderül az is, hogy az épület ölelésében levő beto­nozott placcon nyárra talán sörkert lesz, s pontosan a fiatalok újbóli megnyeré­sére tárgyalást folytatnak egy zenekar­ral. A továbbiakban pedig minden vá­gyuk az, hogy kényelmes vendéglátóhe­lyül szolgáljanak a helybélieknek, a be­kapcsolódjanak az átmenő idegenfor­galomba is. Megállapodik az öregek napközije A cím mutatja, hogy ebben a faluban ennek az intézménynek nem volt állan­dó épülete. Ide-oda vándoroltak, ahol éppen lehetett, megtelepedtek. Most a tanácsnak módja nyílt állandó helyet foglalni. Az építési munkálatok már foly­nak, aminek végén, az új intézményben 20 bejáró és 10 bentlakó kap majd ké­nyelmes napközi, illetve hétközi otthont. Az építkezést saját erőből, helyi társa­dalmi megsegítéssel végzik. A berende­zéshez megyei támogatást kapnak. A végleges otthont május folyamán sze­retnék az öregek birtokába adni. Praktikátlan gyűjtőcsomagolás A Nagydorog és Vidéke Áfész körze­tében tíz és fél ezren élnek. A központi településen kívül ide tartozik Pálfa, Rác- egrespuszta, Bikács, Pusztahencse, Földespuszta, Györköny, Kajdacs, Sár- szentlőrinc és Űzd. Tehát jórészt kistele­pülések, melyekre a részbeni elörege­dés miatt a vásárlóerő csökkenése jel­lemző. Egyebek között ezért is okoz gondot a lakosság folyamatos és jó ellá­tása. Ugyanis, mint Jaksa Jánostól, az áfész ügyvezető igazgatójától hallottuk, a nagykereskedelmi vállalatok nagy gyűjtőcsomagolásban küldik csak az áruféleségeket, ami csöppet sem prakti­kus, mert egyértelműen akadályozza a változatos árukínálatot. Sajnos, a kistelepülések kereskedel­mét rendeletek is sújtják, például a sza­badságokról szóló, ami kimondja, hogy a dolgozók szabadságának kétharma­dát egyszerre kell kiadni. Csak hát mi van akkor, ha az egyetlen bolt egyetlen boltosa elmegy két hét szabadságra? Az idős emberek utazzanak a szomszéd te­lepülésre tejért és kenyérért? S itt te­gyük hozzá, hogy gyakran a boltok dol­gozóinak sem kedvez e rendelkezés, ugyanis ők is szívesen vennék ki több részletben - a ház körüli és a kiskerti munkák függvényében - a szabadságu­kat. S ha már az áfészről van szó, nem hallgatható el az a tény, hogy tavaly 8 millió 828 ezer forint volt a nyereségük, ami 16 százalékkal több, mint az előző évi, s ez nemcsak a negyedik negyedévi felvásárlási láz eredménye, hanem a kiskereskedelmi és a vendéglátó üzem­ág hatékonyabb gazdálkodásának tud­ható be. A jó gazdálkodás és a tavalyi közel 8 százalékos bérfejlesztés ellené­re is alacsony a bérszínvonal - bruttósit- va 58 400 forint. Mindennek ellenére érettségizett emberekből is munkaerő­kínálat van Nagydorogon és a környé­ken. Ezzel szemben felsőfokú végzett­séggel rendelkező szakembereket még „importálni” se tudnak az előbb említett okok miatt. Éppen ezért, azaz a káderutánpótlás biztosítása érdekében az áfész a Hámán Kató lakótelepen a közeljövőben két és fél szobás lakást vásárol, s ezzel együtt hirdeti meg a számviteli osztályvezető helyettesi munkakört. Az összeállítás készítői: Czakó Sándor, V. Horváth Mária és dr. Töttős Gábor. A zsilip vasalási munkáit végzi Bartha Gergely az egyesület titkára és Molnár Ferenc asztalos A 48-as tölgyes egyik szép facso­portja

Next

/
Oldalképek
Tartalom