Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

1988. március 17. Képújság 5 Konfliktusok nélkül nem megy Bérek és „bruttók” Rájöttünk (újra)... A környezeti kultúrának a növényzet a vendéglátónál is egyenrangú részé A bérek nagysága ma sokkal jobban foglalkoztatja a közvéleményt, mint ko­rábban. Egyrészt általában is idegesebb a hangulat, érzékenyebbek az emberek, hiszen a 15 százalékos áremelkedés már nem ellensúlyozható a fogyasztási szo­kások megváltoztatásával, annál is in­kább, mert ennek egy része éppen az alapvető élelmiszerek esetében követke­zett be. Márpedig kevesebbet enni nem lehet, és jelen körülmények között mást sem, hiszen az a más is drágább. Vonat­kozik minden természetesen a közétkez­tetésre is, és máris ott vagyunk a Tolna Megyei Vendéglátóipari Vállalatnál. Az ő áraikat is sokan kifogásolják, függetlenül attól, hogy ez jogos vagy nem. A figyelem középpontjában Ráadásul ott „mindig történik valami”. Szinte folyamatosan jönnek a hírek és rémhírek, vezetőkről, üzletekről, szerző­déses ügyekről és árakról. A vállalatnál igen ésszerűen nem év elején van a béremelés, hanem év köz­ben, a gazdasági helyzet függvényében. Január elsejével sok minden megválto­zott a vállalatok gazdálkodásában. Külö­nösen nagy munkát jelentett ez egy ven­déglátással foglalkozó vállalatnál. A fő kérdés a dolgozók számára itt is a bruttó­sítás. Ennek egyik legfontosabb célja, hogy azonos teljesítmény esetén a dol­gozó keresete ne csökkenjen az idén. Központ és hálózat Tavaly három fordulóban volt béreme­lés. Ennek összegszerűségét és arányait azóta is vitatják. A vállalat egységei hely­zetük alapján legalább három csoportra oszthatók. Van a központ és az úgyneve­zett hálózat. Az utóbbin belül teljesen más gazdálkodási és jövedelmi helyzet­ben vannak a szerződéses üzletek. Mennyi béremelést kaptak a központ­ban, ki és miért annyit? A központban dolgozók pedig azt kérdezik, hogy meny­nyit keresnek a szerződéses üzletekben. Külön kérdéskört alkotnak a borravalók, hogy csak azokat a kérdéseket tegyük fel, amelyek szalonképesek, sőt, tulaj­donképpen korrektek is. Más téma, hogy lehet-e ezekre biztos választ adni. A beszélgetésben, amelyet a központ­ban folytattunk, részt vett Péri Istvánné üzemvezető, a vállalati tanács elnöke, Mi- tyók Ferenc igazgató, Kovács Ferenc gazdasági igazgatóhelyettes, Vass Gá­bor áruforgalmi igazgatóhelyettes, Pri­bék István ellenőrzési osztályvezető, szakszervezeti titkár, és Szebényi János közgazdasági és munkaügyi osztályve­zető, párttitkár. Differenciált bérezés A több mint háromórás beszélgetés „jegyzőkönyvét” kár lenne részletezni, célszerűbb összefoglalni mindazokat az érveket, amelyek elhangzottak, és ame­lyek azokat a konfliktusokat tartalmazr zák, amelyek minden gazdálkodó szer­vezetben felmerülnek, vagy felmerülhet­nek. Kérdés az is, hogy az irányítók állás­pontját mennyire képes és hajlandó a kollektíva megérteni és elfogadni. A ve­zetők - beleértve a társadalmiakat is - mennyire tudják koncepciójukat a dol­gozókkal elfogadtatni. Mennyire kétolda­lú az információcsere és milyen a két fél közötti bizalom. Egyáltalán felmerül-e az a kérdés, hogy itt két félről van szó, avagy eleve egynek tudják tekinteni a vállalatot, és akkor sokkal könnyebb minden konfliktust feloldani, a vitás kér­déseket elrendezni. Minden gazdálkodó szervezetben választ kell ezekre adni, csak nem mindenütt egyforma helyzet­ben. Hogy milyen a helyzet, azt természe­tesen befolyásolják a gazdasági és érde­kelkülönülés fokozatai is. A tavalyi béremeléseket a Tolna Me­gyei Vendéglátóipari Vállalatnál a kollek­tív szerződésben foglalt szabályok sze­rint osztották ki. Csoportvezetői beosztástól felfelé a szakszervezeti bizottság hatáskörébe tartozik a béremelés egyeztetése. A háló­zatban az üzletvezető a bizalmival egyet­értésben dönt a munkatársai béréről, ér­telemszerűen így van a központ alacso­nyabb beosztású dolgozói esetében is. Az igazgató bérének megállapítása a vál­lalati tanács hatásköre. A vállalatnak körülbelül 680 dolgozója van - a létszám változik - ebből nyolcva- nan dolgoznak a központban. A társadal­mi szervek úgy döntöttek, hogy a bér­emelés aránya 80-20 százalék legyen a hálózat és a központ között. Ezt az elvet betartották az elmúlt évi béremelés ese­tében is. A jelenlévők egyetértettek ab­ban, hogy a differenciálás, és az a gya­korlat, hogy az üzemvezető dönt, még nem talál teljes egyetértésre. A döntés fe­lelősségét nem szívesen vállalják az em­berek, ennek megfelelően a differenciá­lás ma még nem kellő mértékű, legalább­is a mozgóbérek esetében. A szakkép­zettség és a beosztás, illetve az ebből kö­vetkező felelősség nagysága alapján igyekeztek beállítani az alapbéreket. A bruttósítás kapcsán egyes mozgóbére­ket alapbéresítettek, másokat nem lett volna célszerű. Ez is zavart okozott a vál­lalati köztudatban épp úgy, minta bruttó­sítás. A szaktudás megbecsülése Bevezettek egy bonyolult bérjegyzé­ket, aminek a kitöltése is művészet, de csak így lehet nyilvántartani azt; hogy ki­nek mi jár. A decemberi hajtásban a brut­tósítás mellett el kellett végezni az átára­zást is, most már nem hat-hét árucso­portban, hanem szinte minden áruféle­ségre, ráadásul az osztályba sorolás mértéke szerint. Ezzel párhuzamosan be kellett állni az újonnan meghatározott bérminimumokra. Az időközben más vál­lalattól átvett üzleteket is integrálni kellett a vállalat szervezetébe. A béremelés - különösen pedig a de­cemberi - fő célja a szakemberek jobb megbecsülése volt. Már évek óta gond, hogy a vezető beosztásokra nem kapnak megfelelő színvonalú szakembert, sőt, semmilyent sem. A kereseti arányok is belejátszhatnak abba, hogy a központba - egy kivétellel - évek óta nem ment be senki dolgozni. Az újonnan megalakult vállalati taná­csok gyakran szembetalálták magukat azzal a ténnyel, hogy a tanácsi alapítású vállalatoknál a vezetők és persze a dol­gozók bére is jelentősen lemaradt más iparágak béreitől. Ez is magyarázata an­nak, hogy az új vállalati tanácsok jelentős vezetői béremelést hajtottak végre. A létszámcsökkenés hatására a terve­zett, illetve engedélyezett 2 százalékos bértömegnövekedés betartása mellett, a tervezett 5 százalékos béremelés helyett 7,9 százalékos bérszínvonal-növekedést értek el a vendéglátónál. Igaz, hogy a lét­számleépítés nem a központban, hanem az üzletekben történt. A központban dolgozó vezetők bére átlagosan mintegy 15-20 százalékkal növekedett, ami az egész évet tekintve bizonyos beosztásokban jelentett 2500, sőt 4000 forintos bérnövekedést is. Tény az is, hogy az új vezetői gárda munkája nyomán 12,5 milliós nyereséggel zárták az évet. A kérdés már csak az, hogy ezt önma­gában tekinthetjük-e igazságtalanság­nak akkor, amikor más hasonló létszámú üzemekhez képest még mindig le vannak maradva, és az ország vendéglátó válla­latai között az utolsó helyen állnak. Ugyanakkor az egyes nagy forgalmú üz­letek vezetői több jövedelemre tesznek szert, mint például az igazgató és helyet­tesei. Sürgető bérreform A kérdés eldöntése nem kívülálló fel­adata, legfeljebb arra utal, hogy a bérre­form mennyire sürgős és elkerülhetetlen az országban. A kereseti arányok most már akárhon­nan nézzük, mindenképpen aránytala­nok és nemcsak a szakképzettséget, a munka társadalmi fontosságát, a felelős­séget nem tükrözik, de még annak ellen­kezőjét sem. A bruttósítás során persze viszonylag magas összegek jelentek meg az érte­sítéseken, és sokan azt hitték, ennyit is fognak kapni, meglepődtek, amikor a 10 százalék nyugdíjjárulék és az adóelőleg lement ebből, de a kivonást a vezetők bé­réből - progresszív sávok szerint - nem mindig végezték el. Egyébként nem is tehették volna meg, hiszen a kiküldött értesítések nem tartal­mazták az öszegek felosztását. Megintcsak kérdés, hogy ennyi idő alatt, ennyi más fontos, sőt, kötelező feladat mellett meg lehetett-e egyáltalán csinálni egy részletesebb tájékoztató le­velet... IHÁROSI IBOLYA A fogalom nem új, csak talán hosszú időn keresztül elfelejtettük. A főkertész hajdanán nagyban meghatározhatta egy-egy település, vidék vagy kastély­kert arculatát, a nagy tekintélynek örven­dő építészekkel együtt tarthatták számon őket. A történelem igazságtalansága folytán és a természet örök törvénye sze­rint az ő munkájuknak jobban ártott az idő, és ha romló, roskatag állapotában is megmaradtak az emberi kéz építményei, a hozzájuk tartozó parkokat, egykor szé­pen művelt kerteket már csak fényké­pekről, leírásokból vagy hallomásból is­merjük. Pedig akkor is, ma is a növények, fák, bokrok, virágok adnak felüdülést, kelthetik a szabadság érzetét, a termé­szetbe való visszavágyódás még meg­maradt szálát, a humánus környezetet. Nos, a mai gyakorlat nem kevéssé el­ítélhető mádon legtöbbször utólag gon­dolkodva, kiegészítő szerepet szán csu­pán a növényeknek, a felépült házak, la­kótelepek, épületegyüttesek tövében, olykor sivárságukat, csúnyaságukat ren­deltetett éppen elfedni. Hogy az áldatlan állapot változzon, egyenrangú szerephez jusson a közvél- ményben is gyakran hiányolt, kevésnek tartott „lélegző természet”, ahhoz nem­csak jó szándékra, elhatározásra, hanem szakemberre van szükség. Ilyen megfon­tolásból kezdeményezték Pakson, hogy főállásban egy kertészmérnök irányítsa a hivatalosan zöldfelület-gazdálkodásnak nevezett munkákat. A kicsit fontoskodó- nak ható szakkifejezés széles tevékeny­ségkört takar, amibe a kerttervezés, kert­építés, és -fenntartás, a zöldfelület fej­lesztése tartozik. A feladat sürgősségét, fontosságát nem kell bizonygatni, hiszen mindannyian ismerjük városiank, külö­nösen a szervezetlen fejlődése miatt em­berléptékről „megfeledkező” várospoliti­ka eredményét az Atomvárosban. A teendőkről Tóth Lajosné főkertész így beszélt:- Legfontosabb feladat az új városré­szeknél, elsősorban a lakótelep Kishegyi utcától északra eső részein, valamint a Táncsics utcai lakások környezetében a parképítés. A szűkös pénzügyi lehetősé­gek között természetesen nem lehet az elhanyagolt, sivár környezetből virágzó kertet varázsolni, mindez fokozatosan valósítható meg. A tervezés és építés során támaszkod­nak majd az ott élők véleményére, javas­lataikra, hogy életvitelüknek, a helyi szo­kásoknak megfelelő parkokat, ligeteket, ösvényeket alakítsanak ki, a lakásajtón kívül is otthonuknak érezzék Paksot az emberek. Ehhez pedig, mint az korábban bebizonyosodtt, nem elegendőek az egyébként jószándékú és dicséretre méltó társadalmi munkák, amelyek ad hoc módon, esetlegesen ültetnek mutatós de szú­rós, tüskés bokrokat a játszótér közé, terebé­lyes, nagy lombú fákat a villanyvezeték alá és a sor sokáig folytatható.- A növénytelepítések­nél előnybe részesítjük a később nagy lombot adó értékes fákat, így az ezüsthársat, a tölgyet és az alakjukkal, levelükkel, virágjukkal vagy termé­sükkel díszítőket, mint például a berkenyét, a vi­rágoskőrist díszcseresznyét. A kertépí­tésnél ugyanakkor a gondozásra is fi­gyelni kell - a fákat, cserjéket fokozato­san telepíteni, hogy a lombkorona záró­dása után szinte a fűnyírás is felesleges­sé váljon - magyarázza a szimpatikus fiatalasszony. Az utcai fasorokról szólva nem marad­hat ki a városban nagy visszhangot kivál­tott Dózsa György úti gesztenyefák sor­sa. Ezeket a néhány éve kihelyezett cse­metéket most kivették, és a Duna-parti megmentett sétányra telepítették át. Mindaz afféle mentőműveletként fogható fel, hisz ez a fafajta rosszul tűri a légszeny- nyeződést, a levelekre rakódó gázok jú­lius végén, augusztus elején lombhullást, őszi virágzást eredményeznek. A főker­tész javaslatára tehát a nagy forgalmú Tolnai, Dózsa és Lenin úton egységes fa­sort hoznak létre a jövőben, mégpedig virágos kőris telepítésével. A gömböly- ded formájú kis fa májusban virágzik, le­velei ősszel bíborvörösre vagy aranysár­gára színeződnek. A Templom, a Béke téren és a Lengyel parkban a járdák mellé .a legszebb és legedzettebb hársfáiét, az ezüsthársot ültetik majd. Hosszú távon már faiskolai továbbne­velő telep, csemetekert létrehozásán, új lehetőségeken gondolkodnak Pakson. A legfontosabb azonban a szemléletváltás, ami nem ragad meg a jelennél, jövőre- orientált. Remélhetőleg rövidesen mind több helyen... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Budapesti Tavaszi Fesztivál Már a nyolcadik esztendeje, hogy március közepén az ország, de nyu­godtan állíthatjuk, hogy egész Euró­pa, sőt, más földré­szek lakói is érdeklődőbbek hazánk fő­városának kulturális élete iránt. Hagyomány lett a tavaszi fesztivál. Programból - mely ebben az évben már­cius 18-tól 27-ig tart. Hangversenyek Március 18-án a Budapesti Kongresz- szusi Központban 20 óra 15 perckor - tavaszi fesztivál nyitó hangversenye. Az MRT szimfonikus zenekart és énekkart Doráti Antal vezényli. A Pesti Vigadóban: A MÁV szimfonikus zenekart Gorenstein Mark, a Mátyás templomban, a templom ének- és zene­karát Tardy László vezényli. Az ELTE ének- és zenekara a kelenföldi reformá­tus templomban ad hangversenyt, Ba­ross Gábor vezényletével. Március 27-én a Zeneakadémián Gus­tav Leonhardt (Hollandia) csembaloest- je. A Pesti Vigadóban: Strauss-est. Opera, balett Március 18-án az Operaházban Bar­tók: A fából faragott királyfi, a Csodálatos mandarin, Dohnányi: Változatok egy gyermekdalra, című színpadi kompozí­ciók láthatók. AVígszínházban: Az álmok ura - a Győri Balett előadása. Március 27-én az Operaházban Erkel: Bánk bánja tekinthető meg. Színház, operett Március 18-án - Radnóti Miklós Szín­padon Plautus: A hetvenkedő katona - bemutatója lesz. Ugyancsak bemutató előadásban látható a Vidám Színpadon Görgey Gábor darabja a Szexbogyó. Ezen a napon mutatja be a Fővárosi Ope­rett Színház Lehár Ferenc: Víg özvegy című operettjét. Március 27-én is megtekinthetők ezek a darabok az Operett Színházban és a Vidám Színapdon. A Radnóti Miklós Színpadon ekkor Ná­das Péter: Takarítás című műve látható. Folklór Március 18-án a Közművelődési Infor­mációs Intézetben este 6 órától: Folk­lórklub. Március 27-én vasárnap a Petőfi Csar­nokban délelőtt 10 órától: a Budapesti Tavaszi Fesztivál ország táncháztalálko­zója és hagyományőrző kirakodóvásár. Kiállítások A Magyar Nemzeti Galériában Picas- so-grafikák láthatók a Ludwig-gyűjte- ményből. Az Ernst Múzeumban: Samu Géza és Bukta Imre kiállítása. A Budapesti Kong­resszusi Közpotban: World Press Photo ’87. A Magyar Nemzeti Múzeumban: Kato­nák a kínai agyaghadseregböl. A Várszínház Galériában: Szász Endre festményei. A Mednyánszky teremben Vinczellér Imre festményei láthatók. Információ Akik érdeklődnek a tavaszi fesztivál egyéb rendezvényei iránt is, azok Buda­pesten a 176-222/240 és a 175-067 te­lefonon, Kecskeméten a 76-29-002, Sopronban a 99-11-510, Szentendrén a 26-10-222 telefonon tehetik meg. Tájékoztatásul közöljük még, hogy je­gyek a Budapesti Tavaszi Fesztivál jegy­irodáiban, a hangversenyekre az Orszá­gos Filharmónia jegypénztárában - Bp. V. Vörösmarty tér 1. Tel: 176-222, a Színházak Központi Jegyirodájában Bp. VI. Népköztársaság útja 18., tel: 120- 000, az idegenforgalmi hivatalokban, az utazási irodákban és esetleg a helyszí­neken válthatók. A MÁV a fesztivál idején 50 százalékos vasúti kedvezményt ad. A menettérti je­gyek március 17-én 12 órától március 28-án 12 óráig érvényesek. A jegyvásárláshoz semmiféle igazolás nem szükséges, azonban visszautazás előtt Budapesten az Utazás kiállításon (BNV területén) illetve a tavaszi fesztivál jegyirodájában kell érvényesíteni. dkj. Falanszter anno 1988. Itt még jutott hely a tujáknak, cserjéknek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom