Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-17 / 65. szám

1988. március 17. NÉPÚJSÁG 3 lásuk alapján - milyen feltételekkel ré­szesedhetnek a gazdálkodás eredmé­nyéből. A vagyoni kapcsolatok jelenlegi for­mái, mint amilyen a részjegy, a célrész­jegy, pénzügyi jellegű korlátozások miatt rendeltetésüket nem tudják megfelelően betölteni. A törvényjavaslat - számolva a gazdasági realitásokkal - nem szünteti meg, de enyhíti az említett korlátozáso­kat. így kizárja, hogy a jövőben korlátozó rendelkezést miniszteri rendelet állapít­hasson meg, s a Minisztertanács részére is csak a részjegy, célrészjegy után fizet­hető osztalék (részesedés) felső határá­nak szabályozására ad felhatalmazást. Az Országgyűlés bizottságaiban le­folyt vita során olyan javaslatok hangzot­tak el, hogy bővítsük a szövetkezet és tagjai közötti vagyoni kapcsolatok for­máit, és tegyük lehetővé a szövetkezet számára ingyenes vagyonjegy kibocsá­tását. Ilyen vagyonjegyet a szövetkezet tagjainak juttathatna. A törvényjavaslat ennek megfelelő kiegészítését - a mi­niszter indokoltnak tartotta. A miniszter a továbbiakban egy új szö­vetkezeti formáról, a kistermelők szövet­kezetének intézményesítéséről szólt. El­mondotta: a jelenlegi szövetkezeti for­mákban - s ez vonatkozik a kisszövetke­zetekre is - a közös gazdasági tevékeny­ségnek, s az ebből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége - így a háztáji gazdálkodás is - jelentős, de mégiscsak „kiegészítő” jellegű. Most, gyakorlati igényként merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létreho­zása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szö­vetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasá­A szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény, valamint a kapcsolódó törvény­erejű rendeletek és magas szintű jogsza­bályok az eltelt 16 év alatt a gyakorlatban lehetővé tették a különböző szövetkezeti ágazatok működését és fejlődését. Egyetértek a szövetkezeti törvény mó­dosítására készített előterjesztésnek az­zal a megállapításával, hogy a szövetke­zeti jogszabályok jól szolgálták a szövet­kezetek elé kitűzött gazdasági és társa­dalmi feladatok megvalósítását. Nem gyengíti ezt a megállapítást az sem, - ha mindjárt hozzáteszem - hogy a jogszabályok, mind az egységes szövet­kezeti törvény, mind az ágazati szabályok és végrehajtási szabályaik korszerűsí­tésre szorulnak. A korszerűsítésnek vé­leményem szerint - a fogyasztási szövet­kezetek vonatkozásában mindenféle­képpen - kétirányúnak kell lenni. Egyrészt oldani szükséges azokat a kötöttségeket, amelyeket a központi ren­delkezések a szövetkezetek működésé­vel és gazdálkodásával összefüggésben előírtak, szélesíteni a belső szabályozás lehetőségét. Másrészről el kell ismerni és a szabá­lyozásban az eddigieknél nagyobb lehe­tőséget kell engedni annak, hogy a szö­vetkezeti sajátosságok érvényesülhes­senek. Ezeknek a törekvéseknek úgy kell megvalósulniuk, hogy közben egyszerű­södjön a szövetkezeti önkormányzat - sajnos most ez eléggé nehézkes - erő­södjön a szövetkezet és tagjai közötti kapcsolat, növekedjék a tagok és a veze­tők érdekeltsége. A tárgyilagosság ked­véért azt illik előrebocsátani, hogy a szö­vetkezeti vezetők szerint - amivel én ma­gam is egyetértek - a legnagyobb gon­dot nem a szövetkezeti törvény szabá­gi tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésé­vel és más módon elősegítse. Erre első­sorban a mezőgazdaságban lehet szük­ség, azokban az esetekben, amikor - például a természeti adottságok miatt - a földek nagyüzemi megművelése nem gazdaságos. Hasonló igények merültek fel azonban - a kistermelők, kisiparosok, vállalkozók részéről - a gazdasági élet más területein is, így többek között a ma­gántaxik üzemeltetésével kapcsolatban is. A törvényjavaslat ezért - új formaként - lehetővé teszi a kistermelők szövetke­zetének létrehozását. Ennek célja, hogy tagjai gazdasági tevékenységét össze­hangolja és szolgáltatásokkal segítse, továbbá gondoskodjon a kistermelők munkáját segítő eszközök biztosításáról, valamint létesítmények fenntartásáról és működéséről. Ezekben a szövetkezetek­ben csak az említett eszközök és létesít­mények vannak szövetkezeti tulajdon­ban; a saját gazdasági tevékenységének alapjául Szolgáló vagyon a tag tulajdona. Mivel új elveken alapuló szövetkezeti formáról van szó, amellyel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a javaslat csak a kistermelők szövetkezetére vo­natkozó legalapvetőbb rendelkezéseket tartalmazza. A részletes szabályozásra, s ennek során a szövetkezetekre irányadó általános szabályoktól való eltérésre a törvényjavaslat a Minisztertanácsnak ad felhatalmazást - mondotta végezetül a miniszter. DR. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, a törvényjavaslat bizottsá­gi előadója, majd KOVÁCS SÁNDOR (Tolna m„ 8. vk.), a Dunaföldvári Áfész elnöke szólt hozzá. lyainak megtartása, hanem a törvényhez kapcsolódó, vagy ennek felhatalmazása alapján kiadott más, elsősorban a köz- gazdasági szabályozók előírásai okoz­ták. A másik gondot abban látom, hoy a szövetkezetek működését ellenőrző, fel­ügyelő, vagy az abban érdekelt szervek esetenként helytelenül értelmezik a jog­szabályokat, ezzel sértik a szövetkezeti önkormányzatot, a magas szintű jogsza­bályokban biztosított szövetkezeti önál­lóságot. Első gondomat illetően úgy látom, hogy a jövőben a szabályozásban érde­kelt egyetlen országos és helyi szervnek sem szabad figyelmen kívül hagynia a szövetkezeti sajátosságokat. Tudomásul kell venni azt, hogy a szövetkezetek tag­sági érdeket szolgálnak, önállóan szer­vezik gazdasági munkájukat, vállalják és viselik tevékenységük gazdasági kocká­zatát, ennek fejében viszont rendelkez­nek annak eredményével is. Szövetkezeti önállóság és sajátosság tiszteletben tartása egyformán vonatko­zik a jogszabályok megalkotására, értel­mezésére és alkalmazására is. Jó lenne, ha a most módosítás alatt lévő jogszabá­lyok mindezek vonatkozásában a jelen­leginél több biztosítékot adnának a he­lyesen megfogalmazott és a jogszabá­lyokban is testet öltött elvek érvényesülé­séhez, hatékonyabb eszközöket az ér­dekképviseleti szerveknek ahhoz, hogy ha a gyakorlatban mást tapasztalnak, eredményesen emelhessék fel szavukat, legyen eszközük ahhoz, hogy az érintett szövetkezet vagy a mozgalom érdeké­ben eljárjanak. Ezért üdvözlöm és helyeslem a szövet­kezeti törvénytervezetnek a 24. §-át, amelyik az Országos Tanács szerepét erősíti. Előrelépést jelent az ehhez kap­csolódó minisztertanácsi rendeletterve­zet 12. §-a is, amelyik - bár még mindig elég visszafogott módon, de a megyei szövetség kezébe próbál olyan eszközt adni, amivel akkor élhet, ha az államigaz­gatási intézkedés a szövetkezetek gaz­dálkodását hátrányosan érinti. A tervezetben szereplő kérdések közül még két kérdést tartok szükségesnek külön is megemlíteni. Egyik a gazdasági tevékenység szabályainak módosulásá­val, másik a kistermelői szövetkezet szer­vezésének lehetővé tételével függ össze. Az elsőről: Nagyon időszerűnek, sőt kissé megkésettnek tartom a szövetke­zeti tevékenység bővítésére vonatkozó szabályok módosítását. Több fórumon is szóvá tettük már, hogy a jelenlegi szabá­lyok olyan önkormányzati és államigaz­gatási jóváhagyási előírásokat tartalmaz­nak, amelyek a szerkezetváltást indoko­latlanul lassítják és nehezítik. A szövetke­zeteket a vállalatokkal szemben hátrá­nyos helyzetben tartják, mert amíg az ál­Ezután - a napirendnek megfelelően - Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter előterjesztette az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló tör­vényjavaslatot. Bevezetőben rámutatott: a jog eszközeivel is törekedni kell arra, hogy népgazdaságunk sikeres vállalko­zási formája, a szövetkezés jobban alkal­mazkodjék a megváltozott körülmények­hez, a jövő feladataihoz. Utalt a tsz-ek nagy gazdasági súlyára; ezek állítják elő - a háztájival együtt - a mezőgazdasági termékek, termények kétharmadát, így valóban meghatározó a szerepük a ter­melésben. Nem különben nagy a súlyuk a munkaerő foglalkoztatásában is; ahhoz a körhöz, amelyre a termelőszövetkezeti törvény hatálya kiterjed, kereken 800 ezer ember kapcsolódik. A háztáji kister­melői kapcsolatok révén pedig további csaknem egymillió család élet- és mun­kakörülményeit befolyásolják a termelő- szövetkezetek.- Annak ellenére - folytatta -, hogy a termelőszövetkezeti törvény már több mint húsz éve született, időt állónak bizo­nyult. Egyelőre elégséges néhány ele­mének a módosítása. A ma agrárpolitikai gyakorlata a szö­vetkezeti jelleg erősítésére törekedve igyekszik elérni, hogy a termelőszövet­kezeti nagyüzemben dolgozók jobban gazdának érezzék magukat. A szocialista tulajdonról vallott felfogásunk korszerű­södése, a gazdaság változó feltételeihez való gyors, rugalmas igazodás biztos jö­vőt ígér a szövetkezeteknek. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a módosítási javaslat összhangban van a kormány kibontakozási programjával. Azok a változások, amelyeket a napiren­den lévő törvénymódosítás tartalmaz, egy irányba mutatnak: a nagyobb önálló­ság, a kiteljesedő önkormányzat irányá­ba. A termelőszövetkezeti mozgalomban eléggé egyöntetű az igény: legyen keve­sebb a külső megkötöttség. Helyeselhe­tő ez a törekvés, hiszen magában hordja a nagyobb felelősséget és kockázatvál­lalást is. Bővíti, növeli azokat a lehetősé­geket, amelyek módot adnak arra, hogy a termelőszövetkezet közössége - adott­ságainak megfelelően - még inkább ma­ga alakítsa ki a közösség működési, szervezeti rendjét. Ilyen irányba hat az önkormányzattal kapcsolatos kötelező előírások csökkentése. A szövetkezeti demokrácia szervezeti kereteinek fej­lesztése nem formai kérdés. Nagy a valószínűsége annak, hogy akik a kereteket megválasztják, meg is töltik azokat tartalommal. Megszüntethetők, csökkenthetők a kötelező bizottságokra, a testületek lét­számára, az ülések számára vonatkozó törvényi előírások. Módosulhatnak a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség tevékenységét szabályozó rendelkezé­sek, nagyobb mozgásteret nyitva a tagi, a tulajdonosi jogok gyakorlásához. Megállapította: több szövetkezetben okoz nehézséget az aktív korú tagság rendszeres foglalkoztatása. Ezzel a tény­nyel számolni kell a megújhodó termelő­szövetkezeti törvényben is. Az előkészítő megbeszélések, viták során felvetődött: meg kellene szüntetni a termelőszövet­kezetek foglalkoztatási kötelezettségét. Ez azonban egyértelműen szövetkezet­ellenes lépés lenne. Teljes lehetetlenség lami vállalatoknak évek óta semmiféle előzetes engedély nem kellett gazdasági tevékenységük bővítéséhez, változtatá­sához, addig a szövetkezetek esetében a tevékenység aprólékos alapszabályi rögzítését, módosításkor és kiegészítés­kor annak utólagos jóváhagyását írták elő és követelték meg. A mai gazdasági élet azonban sokkal gyorsabb attól, mint­hogy ezt a hosszadalmas éa bürokrati­kus eljárást a szövetkezetek továbbra is el tudnák viselni. A kistermelők szövetkezetéről annyit, hogy mint új szövetkezeti formát üdvöz­löm és nagy reményekkel tekintek szer­vezésük elé. Félőnek tartom azonban, hogy egyesek ezt a formát, mint a hagyo­mányos szövetkezetek széttördelt egy­ségét veszik számításba. Én úgy látom, hogy itt nem a mostani szövetkezetek osztódásával, szétválásával létrejött szö­vetkezetekre kell gondolni, - hiszen ez lényeges szövetkezeti pozíciójavulást egyébként sem jelentene - hanem telje­sen új, eddig nem szervezhető kisszövet­kezetek alakulását kell számításba venni. lenne nem foglalkoztatni a szövetkezőt, a szövetkezet tagját. Az ilyen intézkedés a tulajdonosi tudat ellen, tehát éppen az el­len hatna, amire jobban kívánunk építeni. A foglalkoztatási kötelezettség tehát megmarad, mértéke azonban jobban igazodhat a szövetkezet lehetőségeihez. A kötelezettség mértéke annál kisebb vi­szont nem lehet, mint amennyit a tsz-tag- nak teljesítenie kell a fizetett szabadság­hoz, a társadalombiztosítási juttatások­hoz való jogosultság megszerzéséhez. Az ipari és szolgáltató tevékenység to­vábbi fejlesztését a tsz-törvény módosí­tása jelentősen segíti azzal, hogy a ház­tájiban szintén folytatható majd ilyen munka, a tsz-szel történő megállapodás alapján. A módosított törvény azt is java­solja: a szövetkezet és a tag döntsön ar­ról, hogy a tag miként vesz részt a közös munkában, s ezért a munkáért miként szerez jövedelmet, s mekkora részese­déshez jut. A törvény önkormányzati döntési kör­be utalja azt, hogy a kiadható háztáji föld területébe milyen mértékben számítják be a tag személyi tulajdonában lévő föl­det, így az új szabályozás összhangot te­remt a földtörvénnyel. Megnő a háztáji gazdálkodás jelentősége a foglalkozta­tási gondok enyhítésében is. Váncsa Jenő ezután a szövetkezeti kö­zös tulajdon használatának módjait, le­hetőségeit elemezte. Elmondotta, hogy a törekvés egyértelmű: találja meg minden termelőszövetkezeti közösség a kollektí­va és a tagság érdekeit legjobban szol­gáló működési formát. Nagyon kell azon­ban ügyelni arra: a vagyon, a tulajdon, az eszközök szabadabb működtetése nem jelenthet gazdátlanságot, felelőtlenséget. A törvény módosítása a szövetkezete­ken belül lehetővé teszi az úgynevezett belső vállalkozási egységek kialakítását, melyben a tag jövedelme közvetlenül ösz- szefügg a tevékenység eredményével, nyereségével. A miniszter szólt arról, hogy a termelő­szövetkezeti törvény biztosította na­gyobb önállóság, a vállalkozói lehetősé­gek jogi bővülése azonban még nem te­szi elevenebbé a gazdasági életet. Ezért mindenkinek tennie kell; méghozzá ki- nek-kinek annál nagyobb felelősséggel, intenzitással, minél nagyobb területen szól bele a gazdálkodásba. Az irányítás­ban is igyekeznek a cselekvés, a kezde­ményezés ösztönzésére. Nagyon lénye­ges, hogy az intézkedések során a rész- intézkedések ne sértsenek a mindennapi gyakorlatban fontos érdekeket. A termelőszövetkezeti törvény módo­sítása összhangban van a szocialista nagyüzem további erősödésének igé­nyével. A jövőben is ez lesz a magyar me­zőgazdaság sikereinek alappillére. Igaz ez még akkor is, ha a háztáji kistermelés hosszú távon életképes szektora marad a magyar mezőgazdaságnak. Az a mun­kamegosztás, ami a hazai szocialista mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult, a gyakorlat­ban is bizonyított. A nti viszonyaink között erős, jól szervezett nagyüzem nélkül nem létezhet jól teljesítő, virágzó kistermelés. Váncsa Jenő a továbbiakban utalt ar­ra: a termelőszövetkezeti törvény vonat­A kistermelői szövetkezeteket olyan te­vékenységre kell alakítani, amire az ed­digi szabályok szerint nem volt lehető­ség. Jó lenne, ha a mezőgazdasági ter­mékforgalomban, a kistermeléshez szükséges áruk intézményes beszerzé­sében, különféle lakossági szolgáltatás­ban ezek a kistermelői szövetkezetek új színfoltként jelentkeznének és könnyíte- nék a lakosság e vonatkozásban egyéb­ként sem túl kedvező helyzetét - mon­dotta a többi közt Kovács Sándor, majd a törvénymódosítási javaslatot elfogadás­ra ajánlotta. Ezután Markója Imre igazságügy-mi­niszter röviden válaszolt az elhangzot­takra, majd határozathozatal következett. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ság által megfogalmazott, s most egyen­ként szavazásra bocsátott hét módosító javaslatot elfogadták. Ezután a képvise­lők a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szól törvényjavas­latot egészében és a módosító javasla­tokkal együtt - egy tartózkodás ellené­ben - elfogadták. kozik a szakszövetkezetekre is. Megíté­lése szerint ezek szerepe, jelentősége a szövetkezeti mozgalmon belül tovább nő. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gazdasági problémák krónikussá váltak, minden lehetőt meg kell tenni azért, hogy a mezőgazdasági termelés folytatását és a szövetkezeti tagság meg­élhetését más utak keresésével is bizto­sítsák. Ennek egyik módja, ha a tagság megfelelő szövetkezeti formát választ; ilyen lehet a szakszövetkezet vagy a kis­szövetkezet. Foglalkozott a miniszter azzal is, hogy a termelőszövetkezet erejét a tagok szö­vetkezethez kötődése is jelzi. A tagság és a szövetkezetek közötti szálak erősítését szolgálják azok az intézkedések, ame­lyek a tagok közös vagyonhoz való viszo­nyát igyekeznek közvetlenebbé tenni. Végül elmondotta:- A tsz-törvény módosítása érinti a kö­zös vagyoni érdekeltséget is. Ezt szolgál­ja, hogy a tag vagyoni hozzájárulása utá­ni részesedése mértékét - az eredmény­hez igazodóan - a tagság önkormányzati hatáskörben állapíthatja meg. A törvény, mint hangsúlyozta, jó esz­köznek ígérkezik egy olyan időszakban, amikor nemcsak a népgazdaságban, ha­nem a mezőgazdaságban is - ezen belül a termelőszövetkezetek körében is - sok gond, feszültség mutatkozik. Az élelmi­szer-gazdaság programjainak megvaló­sításához minden lehetséges eszközt igyekeznek igénybe venni, mivel tudják: a régiek nem elégségesek. A törvény mó­dosítását megelőző, számos fórumon fel­vetődött vita alapján úgy ítélhető meg, hogy a változtatások beleillenek abba az intézkedéskörbe, amely a gazdasági­társadalmi megújulást szolgálja - zárta expozéját Váncsa Jenő. A miniszter expozéja után felszólalt HÜTTER CSABA (Nógrád m„ 7. vk.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, ELEKI JÁNOS (Békés m., 7. vk.), a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsá­nak főtitkára, NÉMETH ISTVÁN (hajdú-Bihar m„ 10. vk.), nyugalmazott tsz-elnök, PÁSZTOHY ANDRÁS (Somogy m„ 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke, SZABÓ KÁLMÁN (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, CSIPKÓ SÁNDOR (Bács-Kiskun m„ 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasá­gi Szakszövetkezet elnöke és DR. SÉRA JÁNOS (Komárom m„ 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos. * Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülés­szakának első napja - amelyen felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Sarlós Ist­ván és Péter János - befejeződött. A kép­viselők csütörtökön folytatják a vitát a mi­niszteri expozé felett. Vancsa Jenő eloterjesztese a tsz-törvény módosítására Kovács Sándor hozzászólása Kovács Sándor Tolna megyei képviselő (jobbról a második) készül a felszóla­lásra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom