Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. március 16. KÉPÚJSÁG 5 MŰSZAKI Ä/ITESZ TUDOMÁNYOS ÉLET Adminisztrátor hadsereg vagy gép-gép párbeszéd? írta: dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Az egyetemi tankönyveim hajdani szerzői az ember és gép alkotta páros­nak tekintették a munkahelyet. Ezekből rakták össze a műhelyeket, üzemeket, vállalatokat. A termelésben és az infor­mációközvetítésben az ember segítőtár­sa lett a gép. Az emberi tevékenységnek monotonul ismétlődő, rutinszerű, veszé­lyes vagy nehéz része a gépekkel vált elintézhetővé. Tárnái Kálmán műegyete­mi professzor kimutatta például, hogy az egyes gépek egyperces működése meny­nyi emberi munkát helyettesít: a kerék­pár 7 percet, a gépkocsi 25 percet, a re­pülőgép 4 órát, a számítógép körülbelül 57 évet. Az ember-gép kapcsolatokban fokozatosan a gépek veszik át a művele­tek végzését. Az ember valamilyen hír­közlő, vezérlő vagy beavatkozó eszköz­zel közli a géppel, mit kell tennie. Az elkülönült ember-gép rendszerek' közötti harmonikus együttműködést az ember-ember között lejátszódó dialó­gus, információszervezés és -közvetítés biztosítja. Telefon, telex, vagy adathordo­zók segítségével levelezés vagy szemé­lyes találkozások formájában folyik a ter­melés humán résztvevői közötti párbe­széd. A tervező rajzot készít, ebből a technológus szerszám- és műveletterve­ket állít elő, vezérlő programokat szer­keszt, ügyes szakmunkások a rajz alap­ján legyártják a megmunkáló szerszámo­kat, majd a felszerszámozott gép az em­ber irányításával, a technológiai utasítá­soknak megfelelően előállítja a kívánt alkatrészt. A szerelési utasítások szerint szorgos kezek összeállítják a megálmo­dott terméket. Intelligens berendezések Az egyre bonyolultabbá váló munkafo­lyamatokban rendkívül megnövekszik azoknak a számé, akik nem a javak köz­vetlen előállításával, hanem az ehhez kapcsolódó információk (tervek, utasítá­sok, rajzok, nyilvántartások, bizonylatok, dokumentációk) rögzítésével (leírásával, lerajzolásával, adathordozókra történő felvitelével), átvitelével (kézbesítésével) és értelmezésével foglalkoznak. Ez hatal­mas munkaerölétszám, amelyből mindig hiány van a munkaerőpiacon. Emlékez­zünk csak a mérnökök gyakori és nem is oly régi, segédszemélyzet hiányára vo­natkozó panaszaira. Általánosan elfoga­dott nézet volt ugyanis, hogy a konstruk­tőr, technológus, vagy fejlesztői létszá­mokhoz két-háromszoros segédsze­mélyzet kell. Ez az arány jó informatikai háttérrel működő vállalatoknál jóval az egy-egy alá süllyedt, azaz lényegesen kevesebb segédszemélyzet kell, mint ér­demi dolgozó. Mindent tudó korong A munktársak együttműködését segí­tő, szolgáltatásszerűen működő, hálóza­tosán összekapcsolt informatikai rend­szer - amely sok hazai vállalatunk szá­mára még az álom kategóriába tartozik - állhatja útját az információrögzítéssel, - feldolgozással, -továbbítással és -ellen­őrzéssel foglalkozó, adminisztrátori tár­sadalmi csoport rohamos növekedésé­nek. Több tanulmány veszélyes társadal­mi vízióként veti előre a hatalmasra duz­zadt, önálló és önmagát sokszorozni ké­pes adminisztrátori hadsereget, a tisztvi­selők, hírvivők, írnokok és számvevők, mai leszármazottait. Az információs for­radalom ajándéka azonban megszaba­dítja az emberiséget ettől a veszélyes rémlátomástól. Kiderült ugyanis, hogy az egymástól elszigetelt ember-gép rendszerek elemei közül nemcsak az ember-ember között jöhet létre párbeszéd, hanem a gépek is folytathatnak egymás között információ- cserét. Egykor a vízvezeték, vagy útháló­zat, a vasutak kiépítettsége, a vezetékes hírközlés vagy vezetékes energiaszol­gáltatás fejlettsége határozta meg egy- egy ország nemzetközi versenyhelyzetét. Napjainkra arányeltolódás következett be a kutatás, fejlesztés, termelés idegpá­lyáit jelentő intelligens gépek között in­formációközvetítést végző informatikai hálózat javára. A műszaki fejlesztésnek, vagy termelésnek ez a fajta infrastruktú­rája, amely összekötheti a termelésnek egymástól elválasztott - például más és más városokban kiépített - különböző fázisait, gépi elemeit, egyre inkább a pia­ci verseny létfeltételévé válik. Az információátadásnak ez a módoza­ta sokféle változást eredményez az em­ber tevékenységében. Ezekből csak kettőt érintek. 1. A „gépi idegpályákon" gyorsabban le­het hozzáférni a rendezett információs csomagokhoz, mintha azokat rengeteg könyv és folyóirat elolvasása után tárták volna fel. Ráadásul nemcsak a hónapokig tartó információkeresés alól szabadul az ember, hanem kitágul a látószöge, mivel adottak a műszaki feltételek ahhoz, hogy a világ szinte bármely pontján - írott, rajzolt, vagy bármely más formában - rögzített is­meretanyaghoz gyakorlatilag azonnal hoz­záférhessen. Az MTA könyvtára pl. egy 12 cm átmérőjű műanyagkorongon (compact discen) több mint 100 ezer, a tudomány szinte valamennyi területét érintő külföldi disszertáció kivonatát tárolja. A könyvtár szolgáltatása bárki számára hozzáférhető, és segítségével akár a floridai vagy a cali- forniai egyetemtől 6-8 hét alatt megszerez­hető a kiszemelt disszertáció eredeti pél­dánya. 2. Mi magunk humán lények pedig foko­zatosan mentesülünk attól, hogy az infor­mációkat, - rajzokat, előírásokat, terveket, programokat, táblázatokat - papírra ves­sük, kézről kézre adva, a feladatot, termé­ket vagy alkatrészt megtervező mérnöktől eljuttassuk a címzetthez, a szakmunkás­hoz, illetve segítőtársához, a géphez. Hogyan lehetséges mindez? Ma már jószerével minden munkahelyhez - ná­lunk talán még nem - tartozik egy számí­tástechnikai eszköz, a számítógép. Más­részt ma már alig állítanak elő olyan ko­molyabb eszközt, amelyben ne sűrítené­nek bele mikroprocesszorok, operatív tárak formájában, valamilyen „mestersé­ges tudást”, amely lehetővé teszi az ada­tok helyben történő önálló feldolgozását, és gép-gép közötti kommunikációt. Az elektronikus alkatrészek, részegységek fokozatosan csökkenő mérete, rohamo­san zuhanó egységára alkalmat ad az in­formációk vételére, tárolására, feldolgo­zására, továbbítására alkalmas mikro­processzorok, információit tároló egysé­gek termékekbe történő beépítésére. Szinte észrevétlenül növekszik körülöt­tünk a mikroelektronikai egységeket tar­talmazó termelőeszközök és fogyasztási cikkek száma. Arányuk a fejlett orszá­gokban 40-70 százalékos. Olyan „ter­mékeket” is érint már, mint a családi ház, ahol nemcsak a szokásos biztonsági be­rendezéseket építik be, hanem az életvi­telt könnyítő, a takarékos háztartást biz­tosító elektronikus berendezéseket. Nem az anyagot - a tudást A termékekbe, szolgáltatásokba vagy akár bérházba vagy családi házba be­épített intelligencia értékének aránya fo­kozatosan növekszik a materiális érté­kekhez képest. Néhány évtizeddel ko­rábban 80-20-as viszonyszám jellemez­te a beépített tudás és anyagérték ará­nyát. Napjainkra ez 20-80-ra változott. Egyes termékekben - például a számí­tástechnikai vagy orvosi berendezések­ben - az anyagérték szinte elhanyagol­ható az intellektuális értékhez képest. Ezúttal is beigazolódott: ma már nem az anyagot fizetik jól, hanem a tudást. A számítógépek vagy megmunkálógé­pek között folyó párbeszédhez azonban meg kellett oldani azt, hogy bármilyen in­formációt a 0 és az 1 számjegyek soroza­tával állíthassunk elő. Mondhatnám úgy is, hogy ennek a kétféle jelnek a kombi­nálásával álló és mozgóképet, hangot, adatot, ábrát vagy technológiai utasítást egyaránt előállíthassunk, és digitális for­mában továbbíthassunk. Ez a digitalizá­lási hullám lassan eléri valamennyi ipari­lag civilizált ország határát. Áldásos ha­tásai közt tartják számon, hogy fokozato­san közelednek majd egymáshoz az ed­dig szervezetileg is elkülönült informá­ciós hálózatok. Ma ugyanis még külön készülékhez nyúlunk, ha telefonálni aka­runk, vagy telexen szöveget továbbítunk, és más adatátviteli utat használunk, ha televíziózni támad kedvünk. A gép-gép között lezajló dialógus terjedésének na­gyon fontos feltétele, hogy a különböző információs utak és szervezetek köze­ledjenek egymáshoz. A telefon-, telex- és telefax számot helyettesítő „univerzális kommunikációs szám” teszi majd lehető­vé, hogy tárcsázzuk és továbbítsuk a megfelelő helyre a számitógépes prog­ramokat, vagy technológiai utasításokat. A gép-gép közötti dialógus műszaki bá­zisai azonban csak fokozatosan, több évtized szisztematikus munkájával való­síthatók meg. Az ezredik számítógép Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Tudom, hogy sokan összeférhetetlennek tartják a kutatást és gyártást az KFKl-ban. Én azonban azokkal értek egyet, akik például a lézer, az atomener­gia és a számítástechnika területén tanúsított kutató-gyártó komplexitást hasz­nosnak ítélik meg...” Dr. Tóth János, a MTESZ főtitkára mondotta a fentieket néhány évvel ez­előtt. A nyilatkozat felidézését az teszi időszerűvé, hogy valamikor márciusban készül el A KFKI, vagyis a Központi Fizikai Kutató Intézet ezredik számítógépe. Hogy pontosan melyik napon, azt még a gyártók sem tudják (nincs is különösebb jelentősége), mint ahogy az sem tisztá­zott még, hogy hová, melyik gyárunkba vagy intézményünkbe kerül a jubileumi komputer? Az viszont már most is vilá­gos, hogy az a bizonyos márciusi dátum majdnem olyan jeles lesz a KFKI életé­ben, mint az az 1969-es nap, amikor az intézet első, mai szemmel már meghök­kentően nagy méretű számitógépe elké­szült. Az évforduló kapcsán nyilván jó néhá- nyan felteszik majd a kérdést, miért „kell” egyáltalán számítógépet gyártania az or­szág legnagyobb kutatóközpontjának? (Azért helyénvalóbb a kutatóközpont elnevezés, mert a kétezer embert foglal­koztató KFKI - a nevétől eltérően - immár öt kutatóintézetet egyesít magában, s mint ilyen valóban, a legnagyobb kutató­centrum hazánkban.) Aki nem sajnálja a fáradságot, felutazik a Szabadsághegy­re, s elbeszélget dr. Krén Emil főigazga­tóhelyettessel, s Komlós Györggyel, az MSZKI (Mérés- és Számítástechnikai Kutató Intézet) műszaki titkárával, az leg­alább három fő pontban összegezheti a „miért?” kérdésre adott válaszokat. Az első és leglátványosabb felelet az volna, hogy a KFKI anyagilag is érdekelt. Amiként a többi kutatóintézetet, őket is arra késztették, hogy folytassanak válla­latszerű gazdálkodást és persze legye­nek nyereségesek is. Minden érdelődő meggyőződhet arról, hogy ehhez kitűnő eszköz a komputer, hiszen a KFK11987. évi 1,7 milliárd forintos árbevételéből 1,3 milliárddal részesedett a számító- gépgyártás, illetve a hozzá kapcsolat pe­rifériák, kiegészítő berendezések rend­szertechnikai kifejlesztése, telepítése. A második, egyben a legfontosabb vá­laszt akként lehetne összefoglalni, hogy a számítógép alapvető kutatóeszköz a KFKI számára is. A KFKI akármelyik inté­zetét nézzük - Részecske- és Magfizi­kai, Szilárdtestfizikai, Mikroelektronikai, Atomenergia Kutató Intézet, - napjaink­ban már szinte mozdulni sem tud kompu­ter nélkül. Egy hasonlattal élve ma már olyan nélkülözhetetlen számukra, mint a parányi élőlények kutatójának a mik­roszkóp. S minthogy 1969-ben még ne­hezebb volt nyugati számítógéphez jutni, mint ma, a „Magad uram, ha szolgád nin­csen” mondás alapján nem maradt más választás, mint a hazai gyártás megala­pozása. Sokatmondó és meggyőző ada­tot idéz fel ennek bizonyítására Komlós György: 1969 végén - a KSH kimutatása szerint - mindössze 86 komputer volt az országban, s ebből hatot már a KFKl-ban készítettek... Pedig akkor még nem is gondolták, hogy egyszer majd a számítógép lesz a kutatóközpont legfontosabb bevételi for­rása, akkor még csak kutatni akartak, ahogy az a tudósoktól elvárható. A harmadik válasz lényege: a KFKI- nak - a hivatásához hűen - meghatáro­zó, legalábbis élenjáró szerepet kell ját­szania a népgazdaság elektronizálásá­nak programjában, ebben pedig ugyan­csak kitüntetett helye van a számítógép­nek. Mert ha a KFKI - kutatóintézet mi­voltához híven - képes volt például arra, hogy jelentős részt vállaljon a magyar mikroelektronikai iparág megalapozásá­ban (Sándory Mihály, az intézet egykori főigazgatóhelyettese alapította meg kor­mánybiztosként a Mikroelektronikai Vál­lalatot, amelynek a vezérigazgatója lett később), akkor az is elvárható egy ilyen kutatóközponttól, hogy hasonló szerep­körre tegyen szert a hazai számítógép- kultúra kibontakozásában. A kibontakozás feltétele a CAD/CAM- módszer elterjesztése is. A CAD/CAM angol betűszavak - amint ismeretes - számítógéppel segített tervezést, illetve gyártást jelentenek magyarul. Nemrég egész napos, bemutatóval egybekötött tanácskozást rendezett erről az Ipari Mi­nisztérium, amelynek az volt a vége, hogy autóbuszra ültették az ipari vezetőket, felvitték őket a Szabadsághegyre, ahol a KFKI számítógépes szakemberei bo­szorkányos ügyességgel bonyolultabb­nál bonyolultabb gépalkatrészek rajzát varázsolták a képernyőkre. Aki ezt látta, az megérthette, hogy csak idő kérdése, s eltűnnek a gyárakból a rajztáblák soka­ságával berendezett műtermek, s kom­puterek fogják készíteni a terveket és dirigálni az automata gépsorokat. Vagyis a szemünk előtt bontakozik ki az, amiről a mai 60 év körüliek ifjú korukban álmo­doztak. A KFKI TPA-jelű komputerei ma már ott vannak a KSH-ban, a Paksi Atomerőmű­ben, a UVATERV-nél, a MOM-ban, a Me­cseki Szénbányáknál, Moszkvában a ká- mai kamaz autógyárban, az ő számítógé­pükkel akarja automatizálni az egyik üze­mét a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár... Portré Az SZVT megyei titkára Dr. Kovács János Dr. Kovács Jánosnak egyáltalán nem vált hátrányára, hogy a megyei poliitka és gazdaság ismereteivel felvértezve elvál­lalta annak idején a szekszárdi kórház gazdasági igazgatói beosztását. A döb- röközi születésű Kovács János, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzését követően 1964-ben került a megyei tanácsra, ahol először a terv-, majd a pénzügyi osztályon dolgozott, ké­sőbb pedig az elnökségen, mint közgaz­dasági referens. S az sem véletlen, hogy a Tolna Megyei Tanács lett az első mun­kahelye, mert mint tanácsi ösztöndíjas végezte el az egyetemet.- Az, hogy a megyei fejlesztésekkel, a vállalatok pénzügyeivel foglalkozhattam, sokirányú tájékozódási lehetőséget je­lentett számomra. Másfajta rálátást bizto­sított. Ezért kissé sajnáltam otthagyni ko­rábbi munkahelyemet, mikor a kórház­hoz hívtak. Ugyanakkor az is fölmerült bennem, hogy mint vezető, bizonyíthatok a nagy erőpróbán, hiszen az egészség­ügy ugyancsak sajátos terület. A gazdasági-műszaki apparátus, amely hozzám tartozik megközelítőleg hétszáz embernek ad munkát. Ebből pél­dául az élelmezési üzem 90, a szállítás 50 embert foglalkoztat. Tíz esztendeje, mi­kor a kórházhoz kerültem, egyáltalán nem voltunk könnyű helyzetben, az el­öregedett fűtőműben egymás után rob­bantak föl a kazánok; szerencsére a gyorsított fejlesztésnek köszönhetően túljutottunk a nehézségeken. Dr. Kovács János gazdasági munkája mellett igen jelentős szerepet vállalt és vállal ma is, a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság munkájából, mint annak titkára. A 160 fővel alakult szerve­zet az évek során a MTESZ egyik jelentős egyesületévé nőtte ki magát, ma 430 tag­ja van. A kezdeti években a vezetési kér­dések foglalkoztatták leginkább az SZVT-seket. A titkár szerint időszerűvé vált, hogy a vezetői tapasztalatcseréket felújítsák. Ez annál is inkább fontos, mert a mai gazdasági szituációban az új válla­latvezetési formák előtérbe kerültek, amely másfajta vezetői gyakorlatot köve­tel. Sajnálatos viszont, hogy a szervezés­sel kapcsolatban csökkent az érdeklő­dés, a vállalatok elsősorban a napi gon­dokra koncentrálnak.- Ez valóban így van. A vállalatok egy részénél alkalmazzák a korszerű techno­lógiákat, ám ez nem értendő a teljes fo­lyamatra. Ebből is fakad, hogy a szerve­zés nálunk alacsony színvonalú. Meggyőződésem, hogy elkerülhetet­len a racionalizálás, az átszervezés egyes területeken. Vagy említhetek egy másik példát. Foglalkoznunk kell az új bankrendszerrel, a vállalatok pénzügyi és hitellehetőségeivel, segítenünk illik az innovációt. Vagy egy másik fontos terü­let: a szervezés és a számítástechnika összehangolt alkalmazása. Mindezeket a dolgokat egy olyan környezetben szük­séges megvalósítanunk, amikor csök­kent a társadalmi tudományos tevékeny­ség iránti érdeklődés. Az oldalt összeállította: Salamon Gyula Műszaki és tudományos hetek Haladó hagyomány immár, hogy tava- szonta egy hónapon át rangos rendezvé­nyek követik egymást a Tolna megyei műszaki és tudományos heteken. Idén április 20-a és május 20-a között rende­zik meg az eseménysorozatot, melynek szervezői a MTESZ Tolna Megyei Szer­vezete, a Közgazdasági Társaság, a Ma­gyar Jogász Szövetség és a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetei. A megnyitó napján igen rangos ese­ménynek ígérkezik a „Programozási rendszerek ’88” címet viselő országos konferencia, amit az ez alkalomból ren­dezendő országos számítógép-kiállítás egészít ki. Az egyhónapos rendezvény- sorozat rangját emeli, hogy a MTESZ idén ünnepli megalakulásának 40. évfor- dulóját. A MTESZ tagegyesületei, illetve a társ­rendezők időszerű témákkal készülnek a műszaki és tudományos hetekre. Töb­bek között előadást rendeznek a minő­ségről és munkaerkölcsről, az export nö­velésének lehetőségeiről, a korszerű bankrendszerről, a gazdaság- és válla­latirányítás aktuális kérdéseiről, a bio­technológiáról, a takarmányimport csök­kentéséről, a fehérjetermelés növelésé­nek lehetőségeiről, a környezeti ártal­makról, az állami életünk megújulásáról, az adópolitikáról, a Paksi Innovációs Parkról, a megyei kutatás helyzetéről, a szerkezetváltásról, az átképzésről... Neves elődeink A Tolna megyei MTESZ baranyai test­vérszervezete gondozásában a közel­múltban „Neves elődeink” címmel jelent meg a Pécsi Műszaki Szemle külön ki­adása, amelyben emléket állítanak azok­nak az elődöknek, akik Pécsett és Bara­nyában kiemelkedő tevékenységet fej­tettek ki a műszaki és természettudomá­nyok területén. A MTESZ mellett működő Szeniorok Tanácsa több mint tíz eszten­dővel ezelőtt kezdte meg azt a gyűjtő­munkát. Csak üdvözölni tudjuk a baranyaiak kezdeményezését, amely jó példa lehet egy esetleges tolnai gyűjtemény ösz- szeállításához.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom