Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

2 tníÉPÜJSÁG 1988. március 1. A medve, az oroszlán és a többiek Mai kommentárunk Afganisztán - és a feltételes mód A világ - írja a párizsi Le Monde - lélegzetét visszafojtva figyeli az Afganisztán Ko­rüli fejleményeket. A fogalmazáson, mint mindig, lehet vitatkozni, de a lényeg alig­hanem igaz. Mindazok, akik tudják, hogy a nagypolitika sosem független saját sor­suk alakulásától sem, s hogy az afganisztáni rendezés felerősítheti az enyhülés vi­lágméretű láncreakciós folyamatát, és siker esetén ez azt jelentheti, hogy a fegyver­zetellenőrzési és leszerelési frontáttörés után (washingtoni csúcstalálkozó) és en­nek az áttörésnek az elmélyítése előtt (nyári moszkvai csúcs) komoly lehetőség van az úgynevezett regionális konfliktus szférájában hasonló nagyságrendű ered­mény elérésére. Ha.... Ez a szócska a legutóbbi napok híradásai nyomán lassan főszereplővé vá­lik. A rendezés csak akkor jöhet létre, ha ehhez minden érdekelt részéről megvan a valóban kölcsönös politikai akarat. Sokasodnak annak a jelei, hogy ez nem feltétle­nül van így. Az egyik oldal, a Szovjetunió egyértelműen és félreérthetetlenül elköte­lezte magát a kivonulásra. A világ, beleértve az Egyesült Államok mértékadó köreit is, jelentőségének megfelelően köszöntötte Mihail Gorbacsov ezzel kapcsolatos emlékezetes bejelentését. A nemzetközi sajtóban polgárjogot nyert a jövendölés, amely szerint az Afganisztánnal kapcsolatos genfi tárgyalások mostani fordulója „egyben az utolsó is lesz." Ebbe a reményteli közegbe robbant be az új pakisztáni követelés. Ennek lényege, hogy Iszlámábád csak akkor írja alá a genfi okmányt, ha előbb (!) számára kedvező kabinet jön létre Kabulban. Nadzsibullah afgán vezető ezért volt kénytelen vasárnap hivatalosan kijelenteni: „Az afgán nemzet nem fogadhat el számára Iszlámábádban vagy Londonban összeállított kormányt”. A genfi finisre készülő afgán külügymi­niszter, Abdul Vakil ugyanennek az aggodalomnak a hangján nyilatkozott a moszk­vai Pravdának. Lehet - ennek máris vannak bizonyos jelei hogy Washington a váratlan pa­kisztáni akadályra azt mondja, Iszlámábád szuverén joga, hogy a maga akaratát kö­vesse ebben az ügyben. Az amerikai kormánynak azonban minden eszköz a ren­delkezésére áll, hogy Pakisztánt - az afganisztáni megállapodás küszöbén! - „megfegyelmezze", ha (megint csak a „ha”).... ha valóban akarja a gyors megegye­zést. Ennek kell kiderülnie napokon, de lehet, hogy órákon belül. HARMAT ENDRE Negyven év a nép szolgálatában Szénási László ezredes emléktárgyat vehetett át Reményi Gyula altábornagytól Az oroszlán először örvendezett azon, hogy a medve egyre békésebb és barát- kozóbb. Gyakran meghívta magához. Az­tán riadtan összecsődítette az erdő többi állatát, hogy figyelmeztesse őket: újdon­sült barátja továbbra is félelmetes. Ha igaz az a sajtóvélemény, hogy a Brüsz- szelben szerdán összeülő NATO-csúcs- értkezlet gondolata Margaret Thatcher brit miniszterelnöktől származik, akkor ez a Lafontaine-mesére emlékeztető tör­ténet a világpolitika legújabb, bár talán nem is olyan nagyon meglepő furcsasá­gát szemléltetheti. Hiszen közismert, hogy a vaslady igen elismerően nyilatkozott Mihail Gorba- csovról, még az SZKP főtitkárává történt kinevezése előtt, s tény, hogy London is támogatta az INF-szerződést, az Európá­ba telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakéták felszámolását. Most viszont éppen Margaret Thatcher sietett Brüsszelbe, hogy a szövetségese­ket éberségre intse. A „brit oroszlánt” képviselő hölgy londoni lapkiszivárogta­tások szerint így fogalmazott: „Addig könnyebben boldogultunk az orosz medvével, amíg inkább látszott annak...”. A brüsszeli csúcsértekezleten formai­lag ugyan a katonapolitikai perspektívá­kat tekintik át az Atlanti Szövetséghez tartozó 16 állam vezetői - az INF-szerző- dés megkötése után és ratifikálása előtt, illetve a hadászati fegyverzetek „félbevá­gásáról”, 50 százalékos csökkentéséről folyó szovjet-amerikai tárgyalások köze­pette -, de alapvetően az utóbbi kérdés­ben kell közös nevezőre jutniok. Végső soron ettől függ az is, hogy milyen kato­nai döntéseket hoznak. S amikor hatá­roznak, számba kell venniök azt is, hogy mit gondol majd „a medve”. Hiszen hiába barátságos, ha az erdő többi állata mind a karmait feni... Vagyis a Nyugat egyfelől üdvözölte az új szovjet gondolkodást, amely máris le­hetővé tette a megállapodást az atom­fegyverek egy „létszámra” nem túl nagy, de igen veszélyes kategóriájának felszá­molásáról - ez elősegítette az afganisztá­ni rendezés irányába történt fordulatot, a szovjet csapatok kivonásának bejelen­tését, és a belső épitőmunka átszervezé­sére irányította a szovjet társadalom fi­gyelmét - másfelől pedig éppen attól hökkent meg, hogy az ily módon cselek­vő Szovjetunió már nem felel meg a róla alkotott sztereotip „ellenségképnek”. Márpedig az „ellenségkép” kulcsfon­tosságú minden katonai szövetségben: minél félelmetesebb, annál könnyebb a szükségesnek vélt szintre emelni a saját fegyverzetet. A szovjet főváros hatóságai az elmúlt napokban enyhítettek a szigorú alkoho­lellenes rendelkezéseken. Délután két órától ismét nyitnak az italt árusító boltok, sőt az eddigieknél nemesebb, értéke­sebb italokkal próbálják bővíteni a vá­lasztékot, és az ünnepek előtt nem csök­kentik a forgalmat, mint eddig. Vereség az alkohol ellen indított hábo­rúban? A szovjet sajtóban számos cikk állapítja meg, hogy e háború egyes front­jain helytelenül választották meg a takti­kát, s túlméretezett adminisztratív intéz­kedéseket vezettek be. A bürokrácia saj­nos megint gátolja az egyébként jó szán­dékkal megindított küzdelmet. Az alkoholizmus elleni kampány egyik fontos lépésének tartották az italt árusitó üzletek bezárását, illetve korlátozott idejű nyitva tartását, a vodka száműzését az élelmiszerüzletek polcairól. Csak hát ezek az intézkedések nem hozták meg a várt eredményt, sőt újabb kedvezőtlen je­lenségek léptek fel. Bebizonyosodott, hogy az alkohol forgalmazásának a visz- szaszorítása önmagában még nem csökkenti a szeszefogyasztást. A késő délutántól nyitva tartó italboltok előtt oly­kor több száz méteres sorok verődnek össze, és a sor végén álló csak remény­kedhet abban, hogy aznap még egy üveg borhoz jut. így aztán újabb szokások ütötték fel fejüket. Moszkvában például általánossá vált a fizetett sorbanállók Pusztán katonai szempontból nyilván­valóan az az ideális, ha a szövetség legalábbis épp olyan erős, mint az ellen­ség, annak valamennyi rakétájára saját rakétával, valamennyi harckocsijára sa­ját harckocsival „válaszolhat”. Ám sem a földrajzi, sem a katonai adottságok nem szimmetrikusak, így mindig akadnak olyan területek, ahol a másik fölényben van. Ha az ellenségkép riasztó, akkor kiemelésével feledtetni lehet azokat a területeket, ahol a szövetség van fölény­ben, s így újabb fegyverkezést lehet in­dokolni - ami a másik oldalon vált ki el­lenlépést, hasonló logika alapján. Ily mó­don a hagyományos ellenségképre ala­pozott katonapolitikai gondolkodás al­kalmatlan volt a fegyverkezési verseny dinamikájának megszakítására. Az, hogy a szovjet vezetés most az „elégséges vé­delem elvét fogadja el, új helyzetet terem­tett, máris megnyitotta az utat az INF- szerződés megkötéséhez, s a hadászati fegyverek „felezése” is elérhető pers­pektíva lett. Az ellenségképek természetesen nem a fantázia gyümölcsei. A Szovjetuniót a második világháború szörnyű tapasz­talata inti, ez magyarázza a védelmi ké­szenlét eddig kiépített szintjét. A fran­ciáknak és az amerikaiaknak is vannak világháborús emlékei - és politikai elő­ítéletei a hidegháború éveiből. Ám e szel­lemi, katonai és politikai beidegződések további fenntartása éppen a már túlhala­dott kényszerpályákhoz fordítana vissza, egy olyan pillanatban, amikor mind a fegyverzetek szintje, mind pedig a politi­kai átalakulások, a Szovjetunióban és más országokban, lehetővé tennék a „bi- zalmatlanság-fegyverkezés-bizalmat- lanság” ördögi körének a megtörését. Aligha várható persze, hogy Brüsszel­ben az új politikai gondolkodást a 16 nyugati szövetséges egy csapásra ünne­pelni fogja. De korántsem mindegy, hogy az úgynevezett „kompenzációs fegyver­kezéssel” - másfajta fegyverek Európá­ba irányításával, a megmaradt atomarze­nál korszerűsítésének gyorsításával - semmissé teszi-e a NATO az INF-szerző- dés lélektani-katonai hatásának jó ré­szét, vagy nyitva hagyja az utat a további leszerelési, bizalomteremtő intézkedé­sek felé, illetve, a legjobb esetben, maga is lép ebben az irányban. A világ Európa és végső soron a NATO érdekeinek sem felelne meg, ha „az oroszlán és társai” úgymond, vissza akarnák kergetni „a medvét a barlangjá­ba”. A politikai meteorológiában a tél, pusztán ettől a szándéktői, még nem tér­ne vissza, de az enyhülés tavasza min­denképpen késlekedne. rendszere. Akinek nincs ideje, vagy ked­ve várakozni több órán át az italbolt előtt, felfogad valakit, aki néhány rubel ellené­ben hajlandó fagyoskodni, hogy megbí­zójának beszerezze az áhított üveget. Az italboltok előtt összesereglett tekintélyes méretű tömeg hangulata természetesen ideges, tumultuózus jelenetek vannak, sértegetések röpködnek a levegőben. A zugpálinkafőzés a sokadik virágzá­sát éli az országban. Azok az asszonyok, akik annak idején nagy megkönnyebbü­léssel fogadták a korlátozó intézkedése­ket, gondolván arra, hogy férjük eztán kevesebbszer nyúl a pohár után, később beálltak pálinkát főzni. A legelszántabb ivók már a kölnivízzel is beérték. Létrehozták a Józanságért Küzdők Önkéntes Össz-szövetsági Társaságát. A szervezet tevékenysége kudarcba ful­ladt - állapította meg a Nyegyelja, az Izvesztyija című napilap heti melléklete. A társaságot bürokratikus alapokon szer­vezték meg. Egy idő után már csak a cse­kélyke tagdíjak behajtása és a dotációk utáni rohangálás foglalta le a vezetőség energiáját. Ugyanakkor értelmes progra­mot nem tudott kidolgozni az alkoholiz­mus visszaszorításában. Míg a társaság szép csendben elvege­tált, az italárusító üzletek előtt a sorok nem rövidültek. A józanságért küzdők szervezetének fenntartására kiadott pénzösszegeket esetleg értelmesebb PANORÁMA BUDAPEST - Egyháztörténeti konfe­rencia kezdődött hétfőn az ELTE aulájá­ban Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egyetem - az ELTE elődje - megalapítója, író halálának 350. és I. István halálának 950. évfordulója alkal­mából. A háromnapos konferencia meg­nyitóján részt vett Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke, a Szent István Em­lékbizottság elnöke. Fülöp József akadé­mikus, rektor köszöntőjében hangsú­lyozta: az ülésszak elősegíti az állam és az egyház, a világi és az egyházi történé­szek párbeszédét, együttműködését. Paskai László prímás, esztergomi érsek is köszöntötte a konferenciát. Michele Maccarrone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Kö- peczi Béla művelődési miniszter Páz­mány Péterről tartott előadásában hang­súlyozta: alig van a magyar történelem­nek olyan egyénisége, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna a fejlődésre, mint ő. Politikai tevékenységét ma is vitatják, kulturális-irodalmi nagyságát viszont szinte mindenki elismeri - hangoztatta Köpeczi Béla. BELGRÁD - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugoszláv államel­nökség és a JKSZ Központi Bizottságá­nak meghívására március közepén hiva­talos baráti látogatást tesz Jugoszláviá­ban - közölték hétfőn Belgrádban. MOSZKVA - Zavargások voltak az azerbajdzsáni Szumgajt városában feb­ruár 28-án - jelentette hétfőn a TASZSZ szovjet hírügynökség. A jelentés szerint huligánok egy csoportja provokálta eze­ket a zavargásokat, a garázda és erősza­kos cselekményeket. Intézkedéseket fo­ganatosítottak a városban az élet nor­malizálására, a fegyelem és a közrend biztosítása érdekében. A hatóságok vizs­gálatot folytatnak az ügyben. WASHINGTON - A várt eredmény született a hét végén a Maine államban megtartott küldöttjelölő párttanácskozá­sokon: a Republikánus Párt jelöltjei közül George Bush alelnök - aki ugyan hivata­losan Texasban van bejegyezve a vá­lasztási névjegyzékben, de Maine állam­ban van háza és ott tölti szabadságát - valamennyi küldöttet megszerezte ma­gának. MANAGUA - A nicaraguai kormány­csapatok támadást indítottak szombaton az ország északi részén fekvő Nueva Se­govia tartományban az ellenforradalmá­rok ellen. Ebben a térségben a „kontrák” nem sokkal korábban terrorista támadá­sokat hajtottak végre, megölve mintegy húsz embert. célokra is fel lehetett volna használni, például az alkoholisták kórházi kezelé­sére. A társaság munkájának „eredmé­nyességét” az italboltok zárva tartásának az időtartamával mérte, és nem azzal, hogy csökkentek-e az itaboltok előtti tö­megjelentek vagy sem. Az alkoholizmus elleni háborúban in­dított propogandakampány szervezői is több öngólt lőttek. Az ásványvizes lako­dalmak mozgalmának meghirdetése mosolyfakasztó, a kinyomtatott plakátok nem rendítették meg az alkoholistákat, az alkoholizmus elleni harc frontjain aratott győzelmek beharangozása nem tükrözte a valóságot. Hiába. Több száz éves szokásokat egyik napról a másikra nem lehet kiirtani. Szülessen akármilyen magasztos célo­kat is meghirdető mozgalom az orosz la­kodalom egyik „kelléke” továbbra is a jó­fajta vodka. A hatóságok felismerték: az alkoholiz­mus problémája így nem kerül le a napi­rendről, hanem több más negatív jelen­séggel kisérve fennmarad. Néhány ad­minisztratív intézkedés nem old meg so­kat. Az alkoholizmust csakis hosszas, kitartó és helyes taktikai manővereket felvonultató háborúval lehet legyűrni. Hogy ennek mi a módja? Ez ma még nyitott kérdés. Talán az „iváskultúra pe­resztrojkája”, talán a hatékonyabb felvi­lágosító munka, talán a tartalmasabb szórakozási lehetőségek biztosítása. S nem utolsósorban az alkoholizmus tár­sadalmi gyökereinek felszámolása. HEGEDŰS GYÖRGY (Moszkva), MTI-Panoráma Tegnap délelőtt a Tolna Megyei Rendőr-fő­kapitányság klubjában ünnepélyes esemény­re került sor, nyugállományba vonulása alkal­mából elbúcsúztatták Szénási László ezre­dest, Tolna megyei hadkiegészítő és terület- védelmi parancsnokot. A búcsúztatáson jelen volt Reményi Gyula altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezér­kari főnökének helyettese, Császár József, a megyei tanács elnöke, Váradi László, a me­gyei pártbizottság titkára, valamint társadalmi, állami és a fegyveres társszervek képviselői. Reményi Gyula altábornagy köszöntötte a jelenlévőket, majd Szénási László ezredes eredményes munkájáról szólt. Mint mondotta, Szénási ezredes negyven éve lett a Magyar Néphadsereg hivatásos katonája, öt éve érke­zett Tolna megyébe és lett megyei hadkiegé­szítő és területvédelmi parancsnok. Az MHSZ Tolna Megyei Vezetősége, a szö­vetség illetve jogelődje, a Magyar Szabadság- harcos Szövetség megalakulásának 40. év­fordulója jegyében tegnap délután Szekszár- don, találkozót szervezett az alapítók és vete­ránok részére. Az egybegyűlteket Szászi Fe­renc, az MHSZ megyei titkárhelyettese kö­szöntötte, majd Takács András nyugalmazott megyei titkárhelyettes - alapító tag - emléke­zett a negyven évvel ezelőtti eseményekre és későbbi sikerekre... A szövetség első alapszervezete megyénk­ben Szekszárdon, az Augusz-házban, az egy­kori párthelyiségben alakult meg. Fő feladatuk akkor a motoros szakkörök működtetése volt, de emellett végeztek általános honvédelmi ok­Mindazt, amit tőle a társadalom és a saját lelkiismerete megkövetelt, becsülettel teljesí­tette. Most is egy jól funkcionáló törzset ad át utódjának, Erdős László ezredesnek. Ezután Szénási László ezredes kért szót, és elmondta, hogy a nép szolgálatában eltöltött 40 év alatt egyszer sem bánta meg, hogy hivatásos katona lett. „Nem könnyű a búcsú, de csak úgy köszö­nök el, hogy viszontlátásra” - mondta Szénási ezredes. Szénási László ezredes évtizedeken át ki­fejtett eredményes munkáját Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint Reményi Gyula altárbornagy ajándéktárggyal, Kéri György vezérőrnagy pedig a Magyar Honvédelmi Szövetség nevében MHSZ Kiváló Munkáért kitüntetés arany fokozatával hono­rálta. tatást és főleg nők részére rádiós képzést is. A megyei szervezet, amely 1949-ben jött létre, Márkus József titkár irányításával kezdte meg működését. Ezt követően sorra alakultak az üzemi alapszervezetek; igy a dombóvári vas­úti csomóponton, a bonyhádi zománcgyár­ban, cipőgyárban, a simontornyai Bőrgyár­ban. Mint, a dokumentumokból is ismert, 1952-ben már több mint 30 területi, községi alapszervezet működött, mintegy kilencszáz fővel. A járási bizottságok létrejöttével felgyor­sult a fejlődés. Ma már nincs a megyében olyan ezer lakoson felüli község, illetve ötszáz dolgozónál többet foglalkoztató üzem, ahol ne működne a szövetségnek szervezete. Sz. Gy. BAR ACS DENES Szovjetunió Visszakozás szeszügyben MHSZ-találkozó Szászi Ferenc köszöntőjét mondja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom