Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8. ( TOLNA ' 6 NÉPÚJSÁG Zárszámadás a sportegyesületekben is Nehéz esztendőt zárt a Dombóvári Spartacus Pozsonyi vendégeket is - Rezsnyák László és Schiller Lajos személyében a Start Bratislava két vezetőjét - köszönt­hettek közgyűlésükön a Dombóvári Spartacus sportolói. A szövetkezeti klub 1987. évi munkáját értékelő, összegező elnökségi beszámolót Topa Imre egye­sületi elnök terjesztette a zömmel után­pótlás korosztályú versenyzők alkotta tagság elé.- A 36 éves múltra visszatekintő sport­körünk kemény esztendőt hagyott maga mögött. A szorító gazdasági környezet­ben talpon maradásunk, életképessé­günk egyre nehezebb. A sporttevékeny­ség eredményessége anyagi feltételeket követel, ezek jelentős romlása nehezítet­te gazdálkodásunkat. Csökkent a rek- lám-és a szállítási tevékenységből szár­mazó bevétel. Miután szakosztályaink nem bevételcentrikusak, így a tervezett saját bevételek növelését nem sikerült realizálnunk. Az 1987-es év során bekö­vetkezett anyag-energia, felszerelés, élelmezés és szállítás árváltozásai to­vább nehezítették gazdálkodási tevé­kenységünket. Mindezek összessége kényszerlépések bevezetését követelték meg elnökségünktől: nem volt mód a ki­adási rovaton szereplő utazási, felszere­lési költségek teljesítésére, mérsékelni kellett a vidéki versenyeken szereplő sportolóink létszámát - mondta többek között bevezetőjében az elnök. Ezután őszinte, reális értékelés hang­zott el az egyes szakosztályok munkájá­ról, eredményekről és gondokról. A me­gyebajnokságban szereplő női kézilab­dacsapatuk tavaly két ellentétes idény után az ifjúságiak mezőnyében negye­dik, a felnőttek között a 9. helyen végzett. Az egész évi teljesítményt értékelve a be­számoló leszögezte: következetes, fe­gyelmezett munkával sem sikerült előbb­re lépni, hosszú évek visszatérő gondja, hogy az utánpótlás-neveléssel nem fog­lalkoztak kellően. Hiába kezelik kulcs­kérdésként a nevelő tevékenységet, az ifjúsági korból kinőtt játékosokat válto­zatlanul nem tudják megtartani. Ökölvívásban a Spartacus szakosztá­lya közismerten eredményes, dicséretre méltó utánpótlás-nevelő munkát végez. 1980-tól, az úttörő-olimpia bevezetésétől megkülönböztetett hangsúlyt fektetnek az úttörő korú versenyzők képzésére. Tavaly Szarkali András személyében or­szágos bajnokot köszönthettek, Nagy és Góman ezüstérmet szerzett, Forgács pe­dig a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Az iskolák közötti pontversenyt a dombóváriak nyerték. Másik kiemelt cél­juk, hogy a középfokú tanintézetek éven­kénti országos bajnokságán eredmé­nyesen szerepeljenek. Az elmúlt évi szol­noki döntőn két-két arany- és bronzérem „termett” számukra. A szövetkezetiek két bokszolója bajnoki címet nyert az orszá­gos serdülőbajnokságon. Eredménye­sen segítették az NB l-ben szereplő Paksi SE csapatát is. Tekézöik 1980 óta a magyar bajnok­Topa Imre egyesületi elnök ismer­tette az elnökség beszámolóját ság első osztályában szerepelnek. Az 1986-87-es bajnoki évadot a 6. helyen zárták, a most folyó küzdelemsorozaton a kiesés ellen harcolnak. Tavaly kedve­zőtlen változás következett be játékosál­lományukban: az ifjúsági vb-re készülő válogatottnál is számításba vett Péter Zoltán tavasszal, míg a csapatkapitány, egyúttal a sportköri elnökség tagja, Tar­soly Péter az ősz folyamán adta le szere­lését, fejezte be sportpályafutását. Mind­két sportoló cselekedetét elítélik, azt az egyesület cserbenhagyásának tekintik. Az úszószakosztály létszáma 1987- ben jelentősen lecsökkent. Rózsa Nor­bert ifjúsági aranyjelvényes versenyző­jük a fővárosba igazolt, Széchy Tamás felügyelete alatt dolgozik tovább. Az Or- bán-Mojzes duó tanulmányai befejezté­vel Győrbe távozott, mindketten öttusá­zóként folytatják sportpályafutásukat. A szakosztály tagjainak 80 százaléka az országos bajnokságok részvételének jo­gát megszerezve 17 alkalommal az „A" döntőbe, 32 esetben pedig a legjobb 16 között versenghettek. A hogyan továbbról Topa Imre a követ­kezőket mondta: „Az 1988. évi költségve­tés bevételei még nem tisztázódtak, hi­szen a fenntartó és bázisszerveik a gaz­dasági szabályozórendszer legújabb változása következtében még nem nyi­latkoztak támogatásukról. Nem áll szán­dékunkban az országos és a megyei nagy egyesületeknél bekövetkezett szakosztályi szétforgácsolás, mert ez a körülmény csak a sportegyesület vagyo­nának elfecséreléséhez, a minőségi munka hatékonyságának csökkenésé­hez vezethet. Azonban azt sem várhatja el senki tőlünk, hogy a feltételek hiánya birtokában vegetáló szinten tervezzük meg az idei évet.” A végső döntés tehát egyelőre várat magára.- fekete ­Labdarúgó VDN Kupa Csak két csapatunk győzött Szekszárd-Bóly 1-0 (0-0). Bóly, 200 néző. V.: Venczeler. Szekszárd: Hujber - Szabó (Ta­kács), Kniesz, Háhn, Varga - Lauer, Márkus, Süveges - Jelusits, Pilisi, Szirják. Edző: Tesz- ler Vendel. Bóly: Atala - Papsity, Fitt, Macsi (Schneider), Virágh - Nagy J., Nagy E. (Nyárs), Markovics (Mikro) - Halmi (Darányi), Szabó (Pirkhoffer), Bohner. Edző: Weiszbart József. A kiegyenlített első félidő után, a folytatásban már kidomborodott a szekszárdiak nagyobb tudása, fölényben játszottak, sok helyzetet dolgoztak ki, de a befejezésekbe hiba csú­szott. Végül is a 73. percben, az egyébként jól játszó Süveges buktatásáért megítélt 11 -essel tudta csak megszerezni a lila-fehér gárda a győzelmet. A büntetőt egyébként Lauer érté­kesítette. Dombóvári Vasas-Sellye 1-0 (1-0). Sellye, 300 néző. V.: Horváth J. Dombóvári Vasas: Fo­ki - Banai, Verbóczki, Fekete (Engert), Farkas (Bernáth -Tóth-bagi, Fazakas (Sziebert), Bar- ta - Luczek, Virágosi, Zrínyi. Edző: Fenyvesi József. Sellye: Simon - Biró, Labricz, Golu- bics, Király - Hofschauer (Fábos), Kiss (Ke­resztes), Gólyák (Orsós) - Niesz (Vásáros), Pál, Kovács Zs. (Karhecz). Edző: Amigya Pál. A minden csapatrészében jobb Dombóvár meg­érdemelte a győzelmet. Góllövö: Fekete. Táncsics SE-Atomerőmű SE 1-0 (0-0). Ka­posvár, 100 néző. V.: Vukman. Táncsics SE: Bita (Udvarácz), Újvári (Bregovics), Maróti, Fink (Kósa), Enfényi - Szatmári, Molnár, Szá­lai, Fenusz (Fülöp), Miovecz, Horváth. Edző: Köves László. Paksi Atomerőmű SE: Leskó - Nagy, Somodi, Vajer, Debreczeni, Klopcsik - Szabó (Fritz), Kiss, Junkuncz (Farsang) - Ju­hász, Vörös. Edző: Vábró József. Idény eleji forma, többet kezdeményező Táncsics egy szabadrúgásgóllal nyert. Horváth a 85. percben 11 -est hibázott. G.: Maróti. Jók: Mol­nár, Szatmári, Szalai, ill. Leskó, Vörös, Debre­ceni. Mohács-Dombóvári VMSE 2-0 (0-0). Dom­bóvár, 200 néző. V.: Sóthy. Mohács: Lukács - Kófiás, Katona, Óbert, (Rumszauer), Reit - Hrotko (Kovács), Bendes, Lőrincz - Vigh (dr. Papp), Martina, Csibi (Török). Edző: Bőzsöny János. Dombóvár: Bien - Péter, Banai, Mács, Gólyák - Zsuró, Magyar (Nagy Zs.), Iván, Gyur- kó (Pászti) - Bencze, Kovács. Edző: Tresch Ferenc. Kiegyenlített első félidő után a máso­dik félidőben eredményesebben játszó ven­dégcsapat megérdemelten nyert. G.: dr. Papp és Kovács. Mázaszászvár-Paksi SE 2-1 (0-1). Máza- szászvár, 150 néző. V.: Zákányi. Mázaszász- vár: Pál - Czárt (Virovácz), König, Sztoics, He­rold - Dömény, Agócsi (Banizs), Incze (Né­meth), Komáromi - Dunai (Szigeti), Beké. Ed­ző: Róth Antal. Paks: Németh (Barta) - Kun, Blatt P„ Prancz, Boda - Izsák (Horváth), Kola- rics (Somogyi), Horváth P„ Kovács - Gyenis (Tóth), Balogh. Edző: Márkus József. A máso­dik félidőben jobb erőnléte révén kerekedett felül a bányászcsapat. G.: Szigeti, König, illet­ve Balogh. Rég volt - szép volt A szülőhely tisztelgett Egy kép 1948-ból. Balról jobbra: Gegő, Kamarás, Schwarcz, Bors, Békéi, Szabó, Hermann, Huber, Fábik, Márton, Tassi, Kalász, Till, Darázsi játékvezető, Szániel. Középső sor: Molnár, Aradi, Róth. Alsó sor: Keresztes, Kirszt, Lidlof, Csíki. Megörültem: meghívtak a bátaszékiek a Kalász János-emlékversenyre. A csar­nokban már javában folytak a serdülők mérkőzései, míg a tanácsházán kedves, meghitt baráti fogadáson találkoztak azok, akik valaha együtt játszottak Já­nossal. Mert nekik Kalász János a peda­gógus, a testnevelő „csak” János. Sokan és messziről is jöttek. Például Toronyi, valamint Molnár Budapestről, Kirszt Szé­kesfehérvárról, Mezei Szegedről, Martin Dombóvárról, Frei Pécsről, de természe­tesen a helybelieken kívül Szekszárdról és a közeli községekből is örömmel tet­tek eleget a meghívásnak. A népes csoportot Nagy Ferenc ta­nácstitkár üdvözölte, majd a temetőbe mentek, ahol először Kalász János sírjá­nál helyezték el a megemlékezés virágait. Az egykori játékostárs, Molnár Gábor mondott rövid beszédet, majd a többi el­hunyt játékostársaik sírjára helyeztek vi­rágot: dr. Szabó Károlynak, Páva József­nek, Aradi Györgynek, Bittner Józsefnek, Csécs Mihálynak és az egykori elnök­nek, Vicze Jánosnak. A csarnokban az egyik régi sportbará­tommal, Czencz Imrével találkoztam. Rögtön a lényegre tértem:- Olykor egykori labdarúgókkal sze­retnék beszélgetni, akik Jánost jól ismer­ték.- Ez nem gond, mindjárt bemutatom Molnár Gabit, aki jó néhány évig itt ját­szott, majd Budapestre került, ahol a Ke­leti pályaudvar főnöke lett. Míg Czencz Imre visszajött Molnár Gá­borral, Dudással kezdtem el beszélgetni, de hirtelen észbekaptam: -Tulajdonkép­pen neked nem is Dudás a neved, ha jól tudom.- Igen, igazad van, mert Hermann György a nevem, de engem mindenki csak Dudásnak ismer. Néhány perc múlva már az egyik szo­bában beszélgettünk Mezei Jánossal, Lidlof Ferenccel, Dudás Györggyel, Var­ga Sándorral és Molnár Gáborral.- Volt egyszer egy Szekszárdi Törek- vés-Bátaszék focimérkőzés Szekszár- don, még a régi pályán, 1948-ban, ami­kor a katonák átugráltak a kerítésen és tömegverekedés lett. Azt tudom, hogy János is játszott, sőt még gólt is lőtt Szek­szárdnak, de arra nem emlékszem, hogy tulajdonképpen az milyen mérkőzés volt. Dudás: - Én megmondom. Rákosi Ku­pa mérkőzés volt, a félidőben Szekszárd vezetett 4-1 -re, végül 5-4-re mi győztünk. Különben igazad van, János tényleg lőtt gólt akkor Szekszárdnak. Lidlof: - A botrány azzal kezdődött, hogy egy partdobás után valaki elkapta a torkom és a következő pillanatban a ka­tonák ugráltak át a kerítésen, tömegvere­kedés lett. Az biztos, hogy engem János szabadított ki az embergyűrűből. Mert neki a pályán, és a civil életben is nagy tekintélye volt. Dudás: - János Baján a Turulban ját­szott, hisz ott járt tanítóképzőbe. Feke­te-Kovács volt a tanára, aki közismerten kitűnő edző is volt. Miután elvégezte a ta­nítóképzőt, hazajött Bátaszékre. Ez 1945-ben volt. A véletlen folytán akkor került Bátaszékre a délvidékről Laci Fe­renc nevű edző. Ő kovácsolta össze a felszabadulás utáni első csapatot. Varga: - Az biztos, hogy olyan edzővel ritkán találkozni, mint Laci volt. értett a já­tékosok nyelvén és mindenre megtanított bennünket, amit egy labdarúgónak tudni kell. A csapatban János volt a balszélső, míg én a jobb szélen játszottam. Szép idők voltak... Mezei: - 1948-ban a Rákosi Kupa mérkőzést követően nem sokkal a szekszárdi pályát betil­tották, így a mérkőzé­süket Öcsényben ren­dezték. Nagy volt az el­lentét a két csapat között akkor. Mindkét együttest sok szurkoló kísérte el, Bátaszékről különvonat ment. Valószínű, azóta sem volt annyi néző az őcsényi pályán. Persze akkor is botrány volt, mert a bátaszéki szár­mazású szekszárdi pol­gármestert bántalmaz­ták, a lovak istrángját el­vágták, azokat szélnek eresztették. hogy a pogármester felajánlotta a hon­védségnek a sportpályát építkezés céljá­ra, ezért éppen az őcsényi mérkőzés után, mely Szekszárdnak vereséget ho­zott, kitört a tömegből az elkeseredés - vetettem közbe. Mezei: - Ezen a mérkőzésen én véd­tem, mert Túráinak, aki korábban védett, eltört a keze. Szóltak: Pacsirta - mert így hívtak -, te fogsz védeni Öcsényben. Azt tudom, hogy 3-1-re győztünk, sőt János is rúgott egy gólt 11 -esből. Különben én nem sokat játszottam együtt Jánossal, mert olyan jó csapat volt Bátaszéken, hogy oda nehéz volt bekerülni, csak ak­kor sikerült, ha valaki megsérült, vagy beteg lett. Molnár: 1945 júniusában helyeztek ide Bátaszékre Zalakomárból. Azokban a hetekben indult meg az országban a vo­natközlekedés. Rengeteget dolgoztunk, de ha fociról volt szó, mindig szakítot­tunk időt. Akkor ismerkedtem meg Já­nossal és 1949-ig, mig nem helyeztek el innen, együtt játszottunk. Ritka egyéni­ség volt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni. Én akkor középpályás voltam és János mindig azt kérte tőlem, hogy úgy adjam a labdát, hogy az ívelt legyen, előt­te essen le. Ha ez nem sikerült, mindig azt mondta: Kocka, Kocka... Mert ez volt a pályán az én nevem. De nézzétek, van itt néhány kép. Ez például 1946. december 26-án a bécsi Admira elleni mérkőzés előtt készült. Vagy itt a másik: 1946. augusztus 19-én a Ferencváros volt itt Bátaszéken. Érdemes megnézni: dr. Sá- rosi, Lakat, Csanádi, Henni, Csikós, mert tudjátok az egyik félidőben Henni, a má­sikban Csikós játszott. Aztán itt van Ko­csis Sanyi, aki akkor talán 17 éves lehe­tett...- És milyen szerelésben játszottatok akkor? Molnár: - Hogy milyenben? Angyal bá­csi, aki különben itt van az emlékver­senyen is, ingyen javította cipőinket, de a labdát is. A mezt egy másik lelkes szurkolótól, Martintól kaptuk, ő köttette nekünk. Elég szegényesen néztünk ki. Közben föltűnt Toronyi Géza is, akit rögtön „lerohantam” kérdéseimmel. íme a válasz: - Kalász János négy éven át volt osztályfőnököm, majd miután elvégez­tem az iskolát, Székesfehérvárra kerül­tem két évre ipari tanulónak. Utána haza­jöttem és együtt játszottunk. Mint tanár nagyon szigorú volt, de a pályán mintha kicserélték volna. Olyan rendes és jó em­berrel nagyon ritkán találkozni, mint ő volt.- És most hol élsz?- Budapesten, de azért bátaszékinek érzem magam, a szivem ide húz. Négy hónap múlva megyek nyugdíjba, hat év korkedvezményt kapok. A szülőhely tisztelgett az egykori peda­gógus, labdarúgó és edző emlékének. Bátaszék jelesre vizsgázott szervezés­ből, rendezésből.-kas­A régmúlt emlékei elevenednek fel- Igen, mert akkor mindenki azt mondta, Tisztelgés az egykori játékostársak sírjainál. A virággal Molnár Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom