Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-11 / 35. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI 1988. február 11. CSÜTÖRTÖK XXXVIII. évfolyam, 35. szám ÁRA: 1,80 Ft Emberléptékű, igényes lakásokat épít a TÁÉV (3. oldal)---------------------------— — B udapesti megrendelésre A megyei tanács vb-ülése Sonkapácoló kádak a húsiparnak Nemrégiben készült el a Vegyépszer Tamási Gyárában az utolsó darabja an­nak a háromszázötven sonkapácoló kádnak, melyeket hamarosan elszállíta­nak a megrendelőhöz, a Budapesti Hús­ipari Vállalathoz. Dolák Gyula főmérnök elmondotta, hogy a tamási Vegyépszer - legalábbis a húsipar területén - első al­kalommal vállalkozott ilyen nagyarányú, az eddigi méreteket meghaladó termék gyártására. Ezt nemcsak mennyiségi, hanem minőségi szempontok is jelzik. A nagy befogadóképességű kádak anya­ga ausztenites saválló acéllemez, a csi­szolt-polírozott felület megfelel az élelmi­szeriparban megkövetelt szigorú mikro­biológiai előírásoknak. Kialakított formá­juk célszerű, targoncával könnyen moz­gathatók, kis helyen is elférnek, s ez megkönnyíti tárolásukat. A sonkapácoló kádakat három hónappal ezelőtt kezdték el gyártani: értékük 12 millió forint. A szállításra váró sonkapácoló kádak Napirenden a mezőgazdasági szövetkezetek munkatevékenysége Ülést tartott tegnap a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Három rendkívül fontos, közérdeklődésre számot tartó kérdést tárgyaltak. Elsőként a mezőgazdasági szövetke­zetek alaptevékenységen kívüli tevé­kenységéről, vagy ahogy mostanában mind gyakrabban emlegetik, a „profilide­gen” tevékenységről esett szó. Megvitatták a lakosság vendéglátóipa­ri ellátottságát, a munkás-, a gyermek-és a diákélelmezés helyzetét, valamint az egészségmegőrzés Tolna megyei társa­dalmi programját. A két utóbbi napirendi pontra lapunk­ban a későbbiekben még részletesen visszatérünk. Megyénk mezőgazdasági szövetkeze­teiben a profilidegen tevékenység né­hány üzemet kivéve nem jellemző, a me­gyék rangsorában ebben a tekintetben az utolsó helyen állunk. Ez nem baj, hisz mezőgazdasági termelésünket tekintve a legjobbak között tartanak számon ben­nünket az országban. így tehát a mező- gazdasági alaptevékenység kiváló adott­ságai miatt Tolna megyében háttérbe szorult a kiegészítő tevékenység. Ennek a termelési értéke 1980-1986. között a mezőgazdasági termelésnél dinamiku­sabban növekedett. Megyénkben három olyan termelőszövetkezet van amelynek kiegészítő tevékenységből szerzett árbe­vétele meghaladja azt, ami az alaptevé­kenységből származik. Jelentős az élel­miszeripar fejlődése. A megye termelő- szövetkezeteiben elsősorban sütőüze­mek létesültek: 1986-ban a megye ke­nyértermelésének 22,5 százalékát a hét szövetkezeti pékségben állították elő, ez az arány 1980-ban csupán 7,3 százalék volt. A hazai iparban jelentkező dekonjunk­túra 1986-ban a termelőszövetkezeti ipari tevékenységet is elérte, s ez főleg a könnyűipari bérmunkát végző üzemek­ben jelentkezett. A megrendelések bi­zonytalan, változó üteme miatt eseten­ként a termelés és a folyamatos foglal­koztatás sem volt biztosított. A zömében bérmunka jellegű tevékenységekből azokat, amelyeknek magasabb volt a nyereségtartalmuk, a megbízást adó iparvállalatok a náluk alakult gazdasági munkaközösségekkel önmaguk végzik. Ezzel a mezőgazdasági üzemeknek ki­sebb a lehetőségük a jövedelmezőbb munkák vállalására. Minthogy az építőiparban kevesebb a beruházás, a javító és a karbantartó munkák kerültek előtérbe. A szállításnál is átrendeződés tapasztalható: csökken a nagyobb nyereséget biztosító külső megrendelők száma. Különösen fontos szerepe van a ki­egészítő tevékenység alakulásában az adott térség településszerkezetének közlekedési, hírközlő színvonalának, de az infrastruktúra más elemeinek is. A jobb termőhelyi adottságú térségekben gazdálkodó üzemekben elsősorban az élelmiszer-feldolgozást lenne célsze­rűbb az eddigieknél még dinamikusab­ban fejleszteni. Mindent összevetve meg­állapítható, hogy megyénkben a kiegé­szítő tevékenység beindítását, fejleszté­sét, több tényező motiválta: a munkaerő foglalkoztatása, a munkabérszinvonal alakulása, a lakossági szükségletek ki­elégítése, s nem utolsósorban az elérhe­tő jövedelem nagysága. A beszámolót több hozzászólás követ­te, amelyekben igen sok hasznos, érté­kes javaslat hangzott el. Gáspár Sándor hazaérkezett Kínából Gáspár Sándornak, a SZOT elnöké­nek vezetésével szerdán hazaérkezett a magyar szakszervezeti küldöttség, amely a Kínai Szakszervezetek Országos Szö­vetségének meghívására látogatást tett Kínában. A küldöttséget Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára fogadta. Az érkezésnél jelen voltZhu Ankang, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete. Az Országgyűlés ipari bizottságának ülése A nehéz gazdálkodás és pénzügyi helyzetbe került vállalatokról tanácsko­zott szerdán a Parlamentben - Juhász Mihály elnökletével - az Országgyűlés ipari bizottsága. A kiadott írásbeli tájé­koztató és Horváth Ferenc ipari államtit­kár szóbeli kiegészítése egyaránt megál­lapította: számos iparvállalat nehéz gaz­dasági helyzetben van, likviditási problé­mákkal, átmeneti fizetési nehézségekkel küzd, problémáik megoldására felszá­molási, illetve állami szanálási eljárás fo­lyik. Ezeknél a vállalatoknál a piacváltás veszteségeit sok esetben a gazdálkodók rugalmatlansága, a belső szervezettség hiánya, irányítási gondok, az érdekeltség alacsony foka és vezetési hibák is tetéz­ték. A szanálás folyamata megkezdődött, s már nemcsak a bankok, hanem a válla­latok is kezdeményezik az egyeztető tár­gyalásokat. A kollektív testületek által irá­nyított iparvállalatok között jó néhány olyan is van, ahol a strukturális problé­mák, a fizetési válság miatt kizárólag önerőből már nem tudnak változtatni a helyzetükön. Ezekben az esetekben el­kerülhetetlen a szanálási eljárás. Több vállalatnál a kollektív vezetésre bízott tu­lajdont részben tapasztalatok hiányában nem kezelték felelősséggel, hatalmas tartozások gyűltek össze, szétzilálódtak a külpiaci kapcsolatok, a vállalati gazdál­kodás mélypontra került. Ez történt a Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyá­rában, vagy a szabolcsi Auróra Cipőipari Vállalatnál. Összesen mintegy 30 vállalat eredménye alakult rendkívül kedvezőtle­nül. Az államtitkár a Szanáló Szervezetről elmondta, hogy az együttműködik a vál­lalatokkal, az államigazgatási szervekkel, de néhány esetben rugalmatlanság ta­pasztalható. Az idei esztendőről szólva kiemelte, hogy a gazdálkodás feltételrendszeré­ben bekövetkezett változások a nehéz pénzügyi helyzet fogalomkörét is átérté­kelik. A gazdálkodók kiadásainak a jövő­ben a rendelkezésre álló pénzmennyi­ség és nem a mérleg szerinti veszteség vagy alaphiány szab határt. így a pénz­ügyi helyzet fokmérője is a fizetőképes­ség, annak megőrzése vagy hiánya. Na és...? A kendőzetlen őszinteség kap egyre inkább hangot min­den fórumon. Nőttön nő a nyilvánosság szerepe. Mondja be a rádió, lássuk a televízióban, írja meg az újság? Na és... Mi változik meg a nyomában? Megy-e előbbre a világ az igazság láttatásától? A televízió ország-világ tudtára adta, hogy az új Nemzeti Színház építésekor fölmerült terepren­dezési költségek összege elérte a 70 millió forintot. Senki számon nem kémé soha, ha nem derül ki, hogy a színház mégsem oda épül, ahova a helyét készítették. Hm! A minisz­ter elmondta, az ország láthatta. Na és...? Több tételben megírta az újság, hogy egy szövetkezet el­nöke milyen károkat tud okozni, mert alkalmatlan a vezetés­re. Na és...? Falugyűléseken, ifjúsági parlamenteken, vállalati taná­csokban, brigádértekezleteken, küldöttgyűléseken se szeri, se száma a hozzászólásoknak, amelyek keményen, határo­zottan kimondják a nyilvánosság előtt a szív fájdalmát. Za­vartalanul beszélhetünk a községi vezetők hibás döntései­ről, az iskolakörzetesítések falupusztitó hatásáról, a borra­valókról, az orvosi hálapénzekről, a munkafegyelem kis csoporton belüli hibáiról, a pedagógusok tehetetlenségé­ről, a kábítószerezésről, a halált okozó ittas gépkocsiveze­tőkről, vezetők és vezetettek szerelmi életéről, családokat bomlasztó viszonyokról, bírálhatjuk a párt vezető szerepét és az ország kormányzását. Na és...? Vegyük már észre, hogy mindezt utólag tesszük! Amikor a bajok közepében vagyunk, már okosabban tudunk dönteni, másként értékeljük a helyzetet! Na, de a megelőzés? Akit egyszer a kígyó megmar, az a gyíktól is fél! Hány kígyót vá­runk még? Egy kis óvatosság nem ártana! Kik döntöttek a Nemzeti Színház tervének a módosításá­ról? Kik helyezték a szövetkezet elnökét ide és oda? Nem fe­jeket követelünk, de felelőst! A nyilvánosság jegyében! A néhány évvel ezelőtti „minden nagyon szép, minden nagyon jó...” helyett csődről, szanálásról beszélünk és kudarcokról is. Nyíltan! Na és...? Az írott és elektronikus sajtónak, a közösség előtti felszó­lalásnak, bíráló véleménynek a döntések meghozatala előtt van szerepe! Akkor, amikor orvosolni, megelőzni lehet a bajt, elkerülni a tragédiát. Akkor, amikor az igazság nyomán mód van az ésszerű változtatásra. A hibákra, fonákságokra, szálkákra időben kell felhívni az illetékesek figyelmét, nekik pedig írásunk, szavunk nyomán, valamennyiünk érdekében azonnal változtatni! Lapunkban megjelent egyik települé­sünkről egy fénykép. A fotós alulnézetben fényképezte a vá­rosszéli szemétdombot, épülettörmeléket, ami mögött ott állt a tábla: „Üdvözöljük városunkban”. Na és...? Kis idő múltán simára gyalulták a terepet, eltűnt a szemét­domb az üdvözlő táblával együtt. DECSI KISS JÁNOS Priger József és Marton Gergely fenékfemezeket hegeszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom