Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-10 / 34. szám

1988. február 10. ^NÉPÚJSÁG 5 Évkezdet a megye ipari üzemeiben Létszámbővítés várható az idén a BVK-ban Az alapanyag-ellátás jó a BVK-nál, csupán a színválasztékkal vannak gondok Zárszámadások folynak mindenfelé, számba veszik mindenütt az elhagyott esztendő eredményeit, sikereit, búját- baját és megszabják a feladatsort, az irányt és a követendő lépéseket az új közgazdasági és pénzügyi szabályozók adta lehetőségeken belül. Közben kiosztották már az első bruttó- sított fizetéseket a munkahelyeken. Mindezek a körülmények olyan óriási mérvű változásokról árulkodnak ország­szerte, hogy jelentőségüket valójában ta­lán nem is mindig érezzük. Annyi már azonban most is látszik, hogy nehéz a gazdálkodóknak, vállalatoknak, üzemek­nek és gyáraknak minden tekintetben és elsőre megfelelni az új követelményszint­nek, amiben csak-csak ludas a sok ad­minisztráció, mely az új adó- és árrend­szer kapcsán egyszerre a nyakukba zú­dult. Szekszárd, Mezőgép A nyugodt, biztos munkavégzés egyik feltétele, hogy legyen felvevőpiaca azok­nak a termékeknek, melyek a vállalat, gyár, üzem, szerelőcsarnokaiból kikerül­nek. Pangó, kihasználatlan kapacitással nem lehet eredményeket produkálni. Úgy tűnik, a Szekszárdi Mezőgép Vál­lalatnak az idei esztendőben ilyen jellegű gondokkal nem kell megküzdenie. Mind­ezt arra lehet alapozni, hogy az 1988-ra kiszabott termelési tervben szereplő szá­mokhoz már most 87 százalékban lekö­tött a kapacitásuk, és ami ennél is bizta­tóbb, az pedig az, hogy az első félévben ez a mutató 100 százalékos. Az előrelátó cégek, ahhoz, hogy indul­ni tudjanak az idén, mégpedig gondmen­tesen, munkát biztosítóan, már a tavalyi gazdálkodási esztendőt hívták segítsé­gül. A Mezőgépnél 1987 második félévé­ben megkezdték az alapanyagok be­szerzését, és hogy ezt nem tették rosszul, azt az is bizonyíthatja, és hogy az alumi- niumellátásnál azért így is mutatkozott ki­sebb fennakadás. Ezt viszont személyes egyeztetéssel sikerült hamar tisztázni. Ma még korai lenne, ha az importbeszer­zésekről valaki egyértelmű biztonsággal nyilatkozna, így az sem furcsa, ha a Me­zőgép is lát némi gondot ezen a téren. A termelőeszközök folyamatos fejlesztése ma már szinte elengedhetetlen feltétele­ként jelentkezik a gazdálkodás haté­Most kár azon rágódni, hogy jobb ügyintézéssel, gyorsabb reagálással és mégjobb felkészítéssel mindez köny- nyebb lehetett volna, mert benne va­gyunk már az év második hónapjában. Rengeteg új és rendkívüli gond okozott nap mint nap stresszt vezetőben, beosztottban egyaránt, s a tetejében már az anyagbeszerzéseknél és gépvásár­lásnál ott volt az ÁFA (általános forgalmi adó). Ugye, ha mindezt számbavesszük, már nem is olyan nehezen érthető, ha döcög­ve indult a gépezet?! Tolna megye ipari üzemeiben az után érdeklődtünk, hogy ők ott, a helyi sajá­tosságaikkal együtt hogyan élték át az évindítást. Szám szerint öt vállalatnak hét kérdést tettünk fel, mégpedig két szekszárdi üzemnek, egy dombóvári, egy tamási konyságának, így az sem fura, hogy a perforáló tevékenységet bővíteni kíván­ják. Ehhez viszont úgy tűnik, a járható utat a lízingelés jelenti majd, a gép telepí­tését a második félévre tervezik. A meglé­vő szállítóeszköz-parkjuk nem kielégítő, így 5-6 millió forintot szánnak 1988-ban erre fordítani, emellett a szerkezetváltás­hoz kapcsolódóan a technológiai sor gé­pei kiegészítésre szorulnak, ezt is az idén akarják elindítani a Mezőgépnél. Nem terveznek létszámleépítést, stabil, jó gárdát kívánnak kialakítani, amelyre folyamatosan lehet számítani. Késtek a bruttósítással kapcsolatos felsőszintű in­tézkedések, ennek ellenére az egyéni és vállalati szintű munkával határidőre elké­szültek. Hogy mindez túlfeszített munká­val sikerült? Mit lehet erre mondani? Mint máshol... Január tízig értesültek a dolgo­zók új bérükről, és mindenkivel külön- külön személy szerint is elbeszélgettek. Az eredménye az lett, hogy a bruttósítás lényegét általában megértették, így fe­szültségek sem keletkeztek. Az export­tervekben 70 millió forint értékű rubelel­számolású és 50 millió forint értékű kon­vertibilis elszámolású árut kívánnak elké­szíteni. Mindezek egy részére már szerződé­sük is van. A sokirányú és folyama­tos tárgyalások biztosítékai a tervek megvalósításának. gyáregységnek, egy simontornyai, és egy bonyhádi gyárnak. 1. Hogyan alakult, milyen szintű a ka­pacitáskihasználásuk? 2. Az alapanyagok beszerzése, az év indításakor jelentett-e gondot, netán tar­talékokból dolgoztak, akadt példa a fen­nakadásra anyaghiány miatt? 3. Indul-e az idén valamilyen beruhá­zásuk, netán folytatódik-e valamilyen megkezdett program? 4. A fejlesztésre, gépvásárlásra fordít­ható lehetőségeik miképp alakultak? 5. Mi a helyezt a vállalatnál a foglalkoz­tatással? 6. Jelentett-e valamilyen gondot a bruttósítás, az első ilyen bér kifizetése, és milyen a dolgozók hangulata? 7. Milyenek az exportterveik és lehető­ségeik? Tamási, Orion A csúcson, sok túlórával A tavalyi évet az Orion gyár maximális kapacitáskihasználtsággal zárta, melyhez rengeteg túlóra, vgmk, rendkívüli műszak, kis­vállalkozás és többletköltség kapcsolódott. Ezzel együtt még soha nem készítettek ennyi Orion készüléket, szám szerint 180 ezret. Mindezek ismeretében, a vállalat alapításának 75. évfordulóján a szándék ellenére is csak egy visszafogott termelési tervnek van reali­tása. Mindennek okai között szerepel, hogy a korszerű igényeket kielégítő televíziókba je­lentős hányadban beépítésre kerülő alkatré­szek megvásárolására már kevesebb deviza áll rendelkezésre, ami hazai vagy KGST-relá- cióból nem pótolható. A hazai alapanyaggyár­tók hasonló problémákkal küszködnek. A vállalat többletráfordításoktól mentes ka­pacitása jelenleg 80-85 százalékig van ki­használva. Gondok nem jelentkeztek az év in­dításakor, a negyedik negyedévben beérke­zett és még meglévő tartalékokat használták fel. De prognosztizálható volt, hogy február második dekádja már nem lesz teljesíthető. Ennek jelei már az első héten meglátszottak, fennakadások voltak. A jelenlegi termelés szaggatott, ütemtelen, az egyidőbeni gyártás­ra tervezett öt típusból folyamatosan egy sem gyártható. A feltételek javulására csupán mini­málisak a remények. így a belső szervezeti tar­talékokra igyekszik a vállalat építeni. Beruházásuk nincs, a legújabb felületkeze­lő technológia beszerzése vállalati szinten folytatódik, az erre épülő technikai eszközök megjelenése Tamásiban 1989-90-ben várha­tó. Létszámleépítést nem terveznek, de a fel­vételt még a kilépők helyén sem folytatják. Csupán az alkalmazotti fizetések bruttósítása volt gondmentes, a teljesítménybérek eseté­ben gondokkal is számolnak, a dolgozók itt várakozó állásponton vannak. A tavalyi évben a szocialista exportterv tel­jesítése 85 százalékos, mig a tőkés export 54 százalékos volt. A mikrohullámú rádiórelé, a számítástechnikai profil professzionista ter­mékeinek jelentős növelésére látszik reális le­hetőség. A vegyipari szakma optimális kapaci­táskihasználtsága 80 százalék körüli. A Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyáregységében tartják ezt a szintet, sőt, az év indulásakor 82,3 százalék a kihasz­náltságuk. Mint nagyon sok gyártónak, nekik is az alapanyag-ellátottságon múlik a napra­készségük. Az idei évet alapanyag-ellátási gon­doktól mentesen kezdhették, csupán az okoz némi gondot, hogy a színválaszték ma még hiányos. Az ellátást zavartalannak ítélik. Ebben az évben négy gépet vásárolnak, össze­sen 3 millió 130 ezer forint értékben. A pótlás és bővítésjellegű beruházásra 6,4 millió forintot tudnak fordítani, ami a gyár vezetésének megítélése szerint nagy­ságrendjében a még elviselhető mini­mum. A jelenlegi 183 fős dolgozói létszá­mot 1988-ban további hússzal kívánják növelni, tehát foglalkoztatási gondokról náluk semmiképpen nem beszélhetünk. Az egész országot érintő, mindenkit élén­ken foglalkoztató bruttósítási feladatokat a BVK korrekten és különösebb zökke­nők nélkül tudta megoldani, s ami a kér­désben igen lényegesnek tűnik, érzékel­hető jövedelemváltozás nélküliek a fize­tések is. Ami kevésbé ad okot a bizakodásra, az az, hogy az exportot illetően csak erőfe­szítésekről tudnak beszámolni, de je­lentős eredményt még nem sikerült elér­ni. Stabil létszámmal a biztos exporttervekért Az öntözőberendezés dobjának hegesztése Termelésbővítés Dombóváron A minőség hiánya mint veszteségforrás Ha azt mondjuk, kötőelem, csupán a szak­emberek tudják, hogy igazából miről is van szó. A kötőelemekben magyarul a csavarokat tisztelhetjük. A lakásépítésnek éppen úgy elengedhetetlen tartozéka a csavar, mint a gyermekek közkedvelt fémépitő játékcsomag­jának. A Dombóvári Csavaripari Vállalat ter­mékei iránt így, nem csoda, ha óriási a kereslet a piacon, s a vállalat kapacitása a rendelésál­lománnyal teljes egészében kitöltött. Szeren­csére az év zavartalan indításához rendelkez­tek elegendő alapanyag-készlettel. Január közepén az 1988. évi alapanyag-szállítás is megkezdődött, és az ellátást is folyamatosnak lehet nevezni. Sajnos, e kiegyensúlyozott ellá­tás csak a mennyiségre érthető, mert a jó el­látás mellett komoly minőségi problémákkal küszködnek a dombóváriak, ami jelentős veszteségforrásként nem kis fejtörésre ad okot. Az alapanyaggyártó kohászati üzemek megkezdték az igényeknek jobban megfelelő alapanyagok kísérleti gyártását. Már leszállí­tották a próbamennyiséget és az ezekből ké­szült termékekkel kapcsolatban kedvezőek a tapasztalatok. Most abban bíznak a dombóvá­riak, hogy a tömeggyártás rövid időn belül megkezdődik, az ellátás folyamatos lesz, így a jelenlegi minőségi gondjaik nagy része meg is szűnne. Tavaly megkezdődött a gyárban egy két­ezer négyzetméteres raktárbázis beruházási munkálata. Az első ütemben hatmillió forint rá­fordítással megépült az 1300 négyzetméteres raktár. A második ütemet az idei esztendő je­lenti, amikoris hétmillió forintért épül fel a még hiányzó hétszáz négyzetméteres épületrész. Ezzel együtt befejeződik a teljes beruházás épületgépészeti és kapcsolódó részeinek ki­vitelezése is. Ami emellett folyik, az már a di­cséretes előrelátás kategóriájába sorolható négyéves komplex program. Az idén megkez­dik évi 600-600 ezer forint ráfordítással annak a környezetvédelmi beruházásuknak a meg­valósítását is, amely a gyárból kiszűrődő zaj­terhelés jelentős mértékű csökkenését ered­ményezi majd. Több éve tartó folyamat részeként vál­lalaton belül proíilátcsoportosltással foglal­koztak. A budapesti gyárból tavaly áttelepítet­ték Dombóvárra a hatlapfejű, kisméretű csa­varok gyártására szolgáló gépsort. Ezeken a berendezéseken az idén januárban már meg­kezdődött a termelés. Mindez természetsze­rűen kapacitásbővüléssel járt együtt, ami évi 100 millió kötőelemmel több végterméket je­lent. Egy új és egy használt gép lízingszerző­dés keretein belül kerül hozzájuk (tőkés gé­pekről van szó) és az idén néhány nagyterme­lékenységű, korszerű termelőberendezés beérkezésére is számítanak. Mindez jelentős termelésbővülést eredményez az 1988-as év­ben, amihez képest szerény mértékű - 8-10 fős - létszámnövelést tartanak reálisnak. Bérgazdálkodási megfontolások miatt lét­számleépítést nem terveznek. Ha a városban és környékén fokozódik a munkaerőpiac kí­nálata, élnek majd a minőségi cserék által biz­tosítható lehetőségekkel. Magyarán, a jól fel­készült szakemberek kerülnek lépéselőnybe. Megtörtént náluk is a bérbruttósítás, és bizony gondot okozott a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozók bérének bruttósítása. Sem a kiértékesltések átadásakor, sem az el­ső bérek kifizetésének idején nem jelentkezett azonban említést érdemlő probléma vagy rek­lamáció. Úgy értékelik a gyárban, hogy a dol­gozók még nem érzékelik a változások hatá­sát, így a munkahelyi hangulatban sem ta­pasztaltak változást. Mint bárhol másutt, náluk is a várakozó álláspont a jellemző. Az export­tárgyalások és a szerződések előkészítése fo­lyamatban van. Az oldalt összeállította: Szabó Sán­dor Bonyhád, Zománcé vár Nem számolnak termelés- csökkenéssel A Bonyhádi Zománcárugyár igazgatója, dr. Vasas István a nagyszerűen zárt 1987-es esz­tendőt követően kérdéseinkre a következő vá­laszokat adta. 1. - Gyártási kapacitásunk az előzetes tárgyalások alapján az 1987-es évhez hason­lóan, rendelésekkel várhatóan lekötött. Az év során termeléscsökkenéssel nem számolunk, jó piaci munkával, határidőre (!) történő szállí­tással várhatóan termékeinket értékesíteni tudjuk. 2. - 1988 első napjaiban párnapos za­vart okozott az importengedélyek biztosítása, és az anyagok beérkezése. Egyes partnereink nem igazolták vissza az éves anyagigényün­ket, itt további tágyalások szükségesek. 3. -4. - A vállalat érdekeltségi alapja 1987- ben mintegy 1,5 millió forint értékben aktivált beruházást tett lehetővé. Emellett 2 millió fo­rint értékben vásároltunk termelőeszközöket, melyek aktiválása az idei évre is átnyúlik, en­nek megfelelően áthúzódó beruházásról be­szélhetünk ez esetben. Eredményes év áll mögöttünk, ami beruházási célra fordítható, ha a pénzügyi helyzet megengedi, a meglévő három kemencénk egyikét sugárcsöves üzemmódra állítjuk át. 5.-6. - A törvényerejű rendeletek alapján a vállalat végrehajtotta a bruttósítást. A dolgo­zók személy szerint, a bruttósításról január 15-ig értesítést is kaptak. A kollektiv szerző­dés bérezésre vonatkozó részét határidőre módosítottuk. A vállalat a bruttósításhoz szük­séges pénzügyi fedezettel rendelkezett, a bé­reket a fizetésnapokon zökkenőmentesen kifi­zettük. A vállalat 1988. évi tervében létszám- változás nem szerepel. A természetes lemor­zsolódásból származó létszámcsökkenést, ha szükséges cserével oldjuk meg. 7. - Az export a teljes volumenen belül 150 millió forint, a tavalyi 129 millió forinttal szem­ben. A teljesítés piaci hátterét pillanatnyilag pozitívan értékelhetjük. Feltétel a zavarmentes importellátás, az ütemes lemezanyag-szállí- tás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom