Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-04 / 29. szám

1988. február 4. Képújság 5 „A türelmi idő lejárt, eleget hitegettek bennünket...” Védett területeink: Most már történik is valami Madocsa kereskedelmében? A falugyűlésen sok kérdés hangzott el- Házasodjunk máshová! A Paksi Áfész a városban sem tudja megnyugta­tóan megoldani az alapellátást, nálunk pedig különösen nem - halljuk dr. Eng- lert Ervint, a község körzeti orvosát. Majd a kővetkező felszólaló hasonló vehemenciával: - A türelmi idő lejárt, 2200 lakos alapvető élelmiszerekkel való ellátása évtizedek óta megoldatlan, más községek ugyanakkor sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint mondjuk a né­hány kilométerrel odébb fekbő Bölcske - veszi át a szót Tőgyik István, Majd Pál Sándor mondja: - Most már konkrétan szeretnénk tudni mit tesz az Áfész Madocsa érdekében, egyáltalán tervez-e fejlesztést, vagy újra csak ígé­reteket kapunk...- Kisgyermekes anyaként kértem még 1986-ban az Áfész-elnököt a falugyűlé­sen, azóta sem változott semmi. Elmond­tam, ma is elmondom, hogy minden tisz­telet a kisbolt dolgozóinak, akik az ósdi körülmények között is lelkiismeretesen, szívesen szolgálnak ki bennünket - így Biczóné Pető Veronika. Ilyen és ehhez hasonló felszólalások­kal kezdődött a madocsai falugyűlés, ahol a közel százötven helybélin kívül megjelent Simon Péter országgyűlési képviselő, Prieger József, a megyei ta­nács pénzügyi osztályának vezetője, Csizmadia Endre, az MSZMP Paks Váro­si Bizottságának titkára és Rauth János, a Paks és Vidéke Áfész elnöke. Első na­pirendként a falu legégetőbb problémá­ját, a kereskedelem helyzetét tárgyalta meg a legszélesebb községi fórum. Si­mon János tanácselnök mielőtt a helyi közigazgatás tervét, véleményét tolmá­csolta volna kérte meg a megjelenteket, hogy mondják el gondjaikat, felvetései­ket, hogy előre ne befolyásolják, a ké­sőbbiekben ehhez tudják igazítani a fej­lesztési elképzeléseket. Az előbbiekben ebből idéztünk néhányat, stilszerű tehát a reagálásnak is helyt adni.- Sarokba szorítottak, nem lesz köny- nyű válaszolni - kezdi Rauth János. - Azt senki nem vitatja, hogy állampolgári jo­gon mindenkinek meg kell kapnia a meg­felelő alapellátást. Nem védekezésként, de el kell mondanom, hogy az elmúlt nyolc évben legtöbb beruházást Pakson valósítottuk meg és Németkéren, Gerjen- ben, Dunaszentgyörgyön fejlesztettük a kereskedelmi hálózatot. („Azzal mi nem vagyunk kisegítve” - hallatszik hátulról.)- Egyedül Madocsára nem jutott. A fel­vetésre, hogy máshova, esetleg a Duna- földvár és Bölcske Áfész-hez társulná­nak az a válaszom, hogy nem biztos, hogy be is fogadnák Önöket. (Hátulról: „Meg kell próbálni.”)- Az elképzelésekről. Mindenképpen meg kell valósítanunk 1990-ig a felvásár­lótelep megépítését, a 24-es számú kis bolt padozatcseréje már most folyik, a ta­tarozás a jövő feladata. Nem biztos, hogy célunk a nagy kritikát kapott vendéglő fenntartása, felújítása, esetleg más célra, mondjuk iparcikkbolt kialakítáára, mű­szaki, ruházati üzlet formájában üzemel­tethetjük a későbbiekben. A mai felvá­sárlóból egy gazdaboltot szeretnénk lét­rehozni. De tudomásul kell venni, hogy azzal, ha több bolt működik, nem biztos, hogy a választék is javul. (Hátul: „Akkor minek az egész cir­kusz?”)- Nekünk gazdálkodni kell és nem el­sősorban a községet ellátni. A falu egyébként nem is kérte az elmúlt időben a hálózat fejlesztését, csak most vetődött fel ilyen élesen ez a kérdés. (Hátul: „Na ne mondja már, jól kibeszé­li...”) Ezután egy asszony emelkedik szólás­ra, zavarban mondja: - Lehet, hogy nem tudom jól kifejezni magam, de most sem kaptunk pontos választ. Azt nem tudják megmagyarázni nekem, hogy a gyere­kek sokszor délelőtt 11 órakor sem kap­ják meg a kiflit, péksüteményt az iskolá­ban. Ha a korábbi ígéreteket betartották volna, most ötször ennyien lettünk volna - megrendítőek Baksa Lászlóné szavai. Karmacsi László lelkész ezt így fogal­mazza meg: - Ha az Áfész kapni akar, ak­kor szolgáltatnia is kell. Ne legyen érdem az, hogy amit évente kellett volna meg­csinálnia, azt évtizedek után végre meg­tette. Nem újongunk annak, hogy ennyi idő után kicseréltek egy padozatot, vagy kimeszelnek egy boltot. Jobban járunk, ha egy jó szellemű madocsai kereske­delmet szorgalmazunk, helyben próbál­juk megoldani gondunkat. Simon János tanácselnök így össze­gezte az elmondottakat és vetette össze a tanács álláspontjával:- Nagyon örülük, hogy ilyen élesen ve­tődtek fel a gondok, mert Rauth barátom decemberi beszélgetésünk során azzal érvelt, hogy itt nincsenek igények. Ez részben azt hiszem a formális részköz­gyűléseknek tudható be. Nem állítottunk mércét az Áfész elé, nem állítottuk vá­lasztás elé. A tiszteletes úr fogalmazta meg a lényeget, miszerint Madocsa el­várhatja, mégpedig azon a jogon az ellá­tást, hogy gyümölccsel, zöldséggel „szolgál” a városnak. Magyarán a felvá­sárlás a község garanciája, hogy tisztes­séges ellátást kapjon az Áfésztől. Majd hozzáteszi: - A kereskedelmi el­látást nem kívánjuk kizárólag a fogyasz­tási szövetkezet keretei között megvaló­sítani, kisszövetkezeteknek, egyéni vál­lalkozóknak is lehetőséget teremtünk a boldogulásra, a falu érdekében. A falugyűlésen szó esett még a nagy összefogást követelő iskolaépítésről, a településfejlesztési hozzájárulás fel- használásáról, a legtöbb tanulsággal azért a fentiek szolgálnak. Csak néhány a több, mint háromórás találkozás után felvetődő rengeteg kér­désből: Miért gondolják néhányan, hogy a falun élő emberek kisebb igényűek, mint a városiak? Hogyan lehet hitegetni éveken keresztül több, mint kétezer hely­bélit? A különböző adottságok mellett is, miért gazdálkodhat egyik áfész olyannyi­ra jobban a másiknál? Évtizedek alatt miért nem jelezték az Áfész-tagok elége­detlenségüket? Miért olyan nehéz maisa döntés, hogy egy rosszul gazdálkodó, kevesett nyújtó szervezettől megváljon egy közösség és újat keressen? Végül el kéne dönteni, a kormányzatnak, hogy ha ellátási felelősséget ad a tanácsnak, megfelelő eszközöket is nyújtson, vagy kereken mondja ki ezt a kötelezettséget a helyi áfészekre. TAKÁCS ZSUZSA Családsegítő szolgálat Családsegítő szolgálatot hozott létre a HNF városi bizottsága Szekszárodn. Céljuk, hogy életvezetési, nevelési tanácsadással, családterápiás megoldások alkalmazásá­val, jogi, egészségügyi, gazdasági tanácsokkal segítsék a családokat felmerülő gondjaik megoldásában. Minden hónap első csütörtökjén, 15-17 óráig a régi Tüdőgondozó épületében - Szekszárd, Vörösmarty utca 5. szám alatt tartanak fogadóórát a Családsegítő Szolgá­lat munkatársai az alábbiak szerint: Berenkei Zsuzsanna gyámügyi előadó: 16-17 óráig, Jobbágy Gáborné pszichológus: 15-16 óráig, dr. Kovács Rozália bíró: 16-17 óráig, Kovácsné Kaszás Beatrix pszichológus: 16-17 óráig, dr. Nemes Árpád ügyvéd: 16-17 óráig, dr. Panka József szülész-nőgyógyász: 15-17 óráig, dr. Papp István gyermekpszichológus: 15-16 óráig, dr. Rózner Gyuláné gimnáziumi tanár: 15-16 óráig, Taksonyi Mária városi vezető védőnő: 15-16 óráig. A családsegítő szolgálat tagjai fogadóórájuk idején ma a 12-818-as telefonszámon is hívhatók, készséggel segítséget nyújtanak a hozzájuk fordulóknak. Ugyancsak bármikor hívható, Kiss Istvánná, Szekszárd Városi Népfront-titkár a 11 - 628-as telefonszámon, aki felvilágosítást ad a Családsegítő Szolgálattal kapcsolatban felmerülő bármely kérdésre. Kistápéi láprét Természetvédelmi Terület Tolna megye országos jelen­tőségű védett területeinek is­mertetésére sorozatot indítunk. Jelen számunkban a Kistápéi láprétet mutatjuk be. Kistápé (nem tévesztendő össze a Szegedhez tartozó Tápéval!) egykor önálló község volt, majd közigazgatási­lag Bikácshoz csatolták. Műúton Bikács felől lehet megközelíteni. A 47 hektárnyi védett terület a Kistápétól Németkérig haladó földúttól északra található. A meszes homokon kialakult lápréten szórványosan öreg nyírfák képeznek szemet gyönyörködtető csoportokat, miért is ezen rész „Öreg-nyíres” néven ismert. Védett növényei közül elsősorban a zergeboglár érdemel említést, mely ed­dig csak Nyugat-Dunántúlról és a Nyír­ségből volt ismert. Egyéb védett növényei a kornis tár­nics, a sárga és szibériai nőszirom, a hússzínű ujjaskosbor, valamint a szú­nyoglábú bibircsvirág. A természetvédelmi terület kissé ma­gasabban fekvő száraz homoki gyepeket is magáb foglal. Itt él a nagy ezerjófű, a homoki vértő, a fényes poloskamag, az apró, homoki és tarka nőszirom. Zoológiái értékei még nincsenek kel­lőképp feltárva, de már így is több érté­kes adatról van tudomásunk. Ezek közül a fokozottan védett fekete gólya kiemelt jelentőségű. A kétéltűek, hüllők és éne­kesmadarak számos faja talál itt mene­déket. Növényföldrazi szempontból a védett terület Alföldünk flóravidékéhez tartozik, ahol az ősgyepek feltörésével és a lápok lecsapolásával a fent említett növénytár­sulások rendkívül megfogyatkoztak, s ma már csak utolsó hírmondóikkal állunk szemben. Ezen ökoszisztémák fennmaradását napjainkban az országszerte divatossá vált meliorációs programok veszélyezte­tik. Természetvédelmünk feladata a még viszonylag érintetlen, ritka fajokban gaz­dag életközösségek felkutatása, s védet­té nyilvánítása. Az így megőrzött ősi öko­szisztémák a későbbiek során nemcsak esztétikai, üdülési és idegenforgalmi szempontból lesznek jelentősek, hanem fontos szerepet fognak betölteni az okta­tásban és a tudományos kutatásban egyaránt. DR. «EVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN Képzőművészeti kincsek zárt ajtók mögött Nyolc évig tartó restaurálás után tavaly elkészült s a szerb búcsú alkalmából megnyitotta kapuit a grábóci görögkeleti templom. Rebesgették, hogy a csodála­tos ikonosztázzal, mesés falfreskókkal szemet gyönyörködtető négyszáz éves műemlék mindig nyitva lesz a látogatók előtt, de ezt - biztos, ami biztos - nem mertük megírni. Most már kiderült, jól tet­tük. Ugyanis mindazok, akik az újságok, s tévé és a rádió hírverése alapján felkere­sik megyénknek ezt a kellemes környe­zetben fekvő büszkeségét, kénytelenek csalódottan visszafordulni. A súlyos vas­ajtók zárva, s nincs senki, aki beenged­né, kalauzolná az érdeklődőket. Seres István, a templom szomszédsá­gában lévő szociális otthon igazgatója már többször felajánlotta, hogy helyette­sével - akár ingyen is - vállalják a kul­csok őrzését, és az idegenvezetést. An­nál! is inkább, mert a nap mint nap érkező bel- és külföldi turisták először hozzájuk kopogtatnak be reklamálni. De megbí­zást még nem kaptak. Mohácson Sztyepanov Radován es­perestől érdeklődtünk, akihez nyolc má­sik mellett a grábóci templom is tartozik. Elmondta, valóban tervezték, hogy az ikonosztázig beengedik a nagyközönsé­get. De minthogy az ikonok mögé a vallás tilalma szerint idegen, főként ha „tisztáta­lan” nő, nem teheti be a lábát, s a drága kegytárgyak is veszélyben lennének, csak a pronaosz, a kis előtér lesz nyitva. Innen üvegfalon át lehet majd megnézni a belső tér egy részét. Vereczkeiné Rajkai Piroska a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatalban arról tájékoztatott bennünket, hogy áprilistól novemberig, az idegenforgalmi szezon alatt, belépőjegy ellenében megtekinthe­tő lesz a templom. A szociális otthon vezetőjét kérik fel - tiszeletdíj ellenében - tárlatvezetésre. Ehhez a szöveget a tél fo­lyamán Sztyepanov Radován készíti el. Tervezik magnós idegen nyelvű ismerte­tő bevezetését is, s ha lesz elég látogató, nem zárkóznak el attól, hogy a nyitva tartást egész évre kiterjesszék. Már ez is eredmény, az igaz. Mégsem értjük, hogy míg más hasonló értékes kincseket tartalmazó műemlékekbe sza­badon besétálhat az ember, ezt az euró­pai hírű nevezetességünket miért kell el­zárni a szépre áhítozó szemek elől? csi-gk Az üvegfalon át a templomnak ezt a részét nem lehet látni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom