Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-26 / 48. szám

1988. február 26. NÉPÚJSÁG 3 Önállóan is biztos lábon Kísérletek és az MSV tolnai új gyártmányok leányvállalatánál Idén több berendezést állítanak munkába Egy hét múlva már termel az NDK-ból vásárolt üveg- szövet-felvető. Mácsik György szerelő. A Magyar Selyemipar Vállalat Tol­nai Gyára több mint másfél eszten­deje leányvállalati formában műkö­dik. A korábban is eredményesen dolgozó cég önállóságának növeke­dése óta sem vált bizonytalanná, ezt bizonyítja a tavalyi hatvanhatmillió forintos eredménye is. Igaz ugyan, hogy a terjedelmesített fonal iránt csökkent a piaci kereslet, ám ez egy csöppet sem zavarta meg az üzem vezetőit, a marketingmunkával fog­lalkozó kollégákat. így kétszáz ton­nával növelték a pamutfestést, száz­zal pedig az akrilfestést. Időközben befejeződtek a poliész­terháló gyártási kísérletei és tavaly, a második félévben már 20 ezer négy­zetmétert állítottak elő az említett anyagból. A termék keresett a pia­con, a tetőszigetelésre használatos cikkből idén várhatóan 1 millió négy­zetmétert gyártanak, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat meg­rendelésére. 1986-hoz viszonyítva 40 százalékkal fejlesztették az üveg­szövet gyártását. A termelés bővíté­sét ötven fővel keve­sebb létszámmal ol­dották meg. Idén várhatóan kétszeresére növelik a pamutfestést, ami négyszáz tonnás mennyiséget jelent. Festett akrilfonalból ebben az évben 250 tonnát készítenek a nemrég vásárolt be­rendezésen, amely két és fél millió forint­ba került. Az üzem tovább bővíti gép­parkját: a tervek sze­rint ez évben két műszaki szövetet gyártó gépet és egy fonalterjedelme- sítőt állítanak munkába. Idei kísérleti témájuk egy új-fajta üvegháló, vala­mint a bányabeli szellőzéshez hasz­nálatos poliészter rács gyártásának beindítása: utóbbiból százezer mé­tert kívánnak előállítani még ebben az esztendőben. A bőripar által fel­használt varrócérna importból szár­mazó festékének kiváltását oldja meg az a kísérlet, amely a tolnai gyárban folyik. A leányvállalat az önálló pénzgazdálkodásra, mérleg- készítésre és marketingmunkára rö­vid időn belül létrehozta az említett csoportokat, az új szervezeti egysé­gek munkájukkal már az önelszámo­ló gyárat segítik. S. GY. CZAKÓ SÁNDOR felvételei Az osztrák gyártmányú szövőgép, amely a müszakiszö- vet-gyártó kapacitás bővítését szolgálja. Ezer Ferenc és Kintner János szerelők munka közben Ábrahám Istvánná, szövő Visszhang Létszámcsökkentés A Szekszárdi Húsipari Vállalat lét­számcsökkentésével kapcsolatos 1988. február 24-i újságcikkhez a következők közlését tartjuk fontosnak az olvasók és az érintettek tájékoztatása céljából: A vállalatnál folyó termelést szervező munkát a jelenlegi helyzetben lényeges szempontként kell tekinteni, az ebből kö­vetkező létszámcsökkentés szükséges­ségét nem vitatjuk, ez a gazdálkodó egy­ség belső ügye. A létszámcsökkentés előkészítése, majd végrehajtása azon­ban nem felel meg a vonatkozó előírá­soknak és pontatlan az ezzel foglalkozó újságcikk megállapítása is, miszerint: ...a szakszervezeti szervekkel is egyez­tetve szánták el magukat erre a lépésre.” E megállapításból nem tűnik ki, hogy mely szakszervezeti szervvel egyeztetett a vállalat vezetése, ugyanis az egyezteté­si jogkör a vállalati szakszervezeti bizott­ságot illeti meg. Eb ből következően egyeztetési eljá­rásra más szakszervezeti szervvel nincs szükség, így e kérdésben sem a Szak- szen/ezetek Tolna Megyei Tanácsa, sem az ÉDOSZ megyei titkársága nem adta egyetértését. A létszámcsökkentés végrehajtása so­rán a vállalat figyelmen kívül hagyta a 28/ 1986. (VII. 16.) MT. sz. rendelet 5. §-ának előírásait azzal, hogy a 3 hónapos előze­tes bejelentési kötelezettséget nem kí­vánta teljes egészében betartani. Emiatt a dolgozók elhelyezésének megoldására fordítható idő lerövidül. A Szakszervezetek Tolna Megyei Ta­nácsa a dolgozók érdekének védelmé­ben szükségesnek tartja a törvényes előírások betartását. A fentiekre való tekintettel az SZMT fe­lülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Válla­lati Munkaügyi Döntőbizottsághoz, mely­ben kérte 44 dolgozó felmondásának ha­tálytalanítását, miután az nem felel meg a törvényes előírásoknak. DELI SÁNDOR SZMT-titkár Szépen magyarul... Szenzációs ügyességgel állítják egy kerékre a fiúk ezeket a nagyszerű és ugyancsak drága BMX-kerékpárokat. Lehetnek úgy tíz év körüliek, aztán mikor nem sikerül egy figura jön a kommentár... Azzal a rettenetessé koptatott kötőszóval kezdik, és mondják, egyslukkra tovább... Felváltva. Hol az egyik, hol a másik, de még véletlenül sem esnek bele az ismétlés szürke pongyolaságába, valahogy újra és újra akad ebben az ocs- mány szótárban rejtett tartalék. A nyitott irodaablakból kiszól a késő délutánba feltehetően a takarító néni: - „Ejnye fiúk, de csúnya szátok van... ” De a folytatásra nem jut ideje. Megkapja a magáét alaposan, így pironkodva, fejét csóválva húzódik el az ablaktól. - „Kapott a nyanya, mi?! A vén spiné, azzal a..." Élményekkel teli, dúlt percek után, jólesik nézni a buszpá­lyaudvar forgatagában a sok érkező, induló járatot, igyekvő utast. A tízes kocsiállás előtt hárman. Két fiú, egy lánnyal. Ez utóbbit a fülbevalója súgta meg, mintegy leleplező bizonyí­tékként. Nem,'nem... neki mindkét fülében volt, így biztosan lány. Erről az a szöveg is meggyőzött, amit a két enyhén részeg - véleményem szerint elsős szakmunkástanuló fiú - két dülön- gélés, néhány borzalmas köpködés és krákogás közepette hangszóró erejű ajánlatában tett. Sikkantó, nevetős szabódás után rövid úton egyeznek meg a hármak, hogy egyiküknek azért ebből a játékból most ki kell maradnia. Ki legyen az?! Na ki? - „Hát a Zsuga (a beceneve lehet) mert ő a legrészegebb hármunk közül - mondja a biztosan lány szereplő -, mert nem viselném el, ha lehányna...” Huh...! Az áldott busz végre itt van, utas is kevés, majd az utazás megvigasztal, gondolom én, amikor egy hetven körüli ősz ha- lántékú utas talál be vagy harmadik kísérletre a buszajtón. Ko­torászik hatalmas tárcájában a nyugdíjas utazási szelvény után. Végre megtalálta, mert közben kiesett a két üléssor közé a padlóra. Utánahajolt, s ott is maradt szépen hasalva, s míg a segítő kezek talpra akarták állítani, két enyhén pálinkaizű ásítás közepette küldte melegebb éghajlatra a közelállót, majd meg­jegyezte miért van itt ennyire hideg, és a Lajost eltemették, mert az az átkozott műanyag koszorú is drága, és nem ért oda a temetésre, mert össze-vissza csinálnak itt egy ilyen nagyvá­rosban mindent, úgyhogy szerinte megdögleni sem érdemes, és hogy-hogy ez a busz nem oda megy, amikor ő már fel­szállt... Valahogy így telt el a délutánból pár óra valahol Magyaror­szágon, 1988 február végén... SZABÓ SÁNDOR Kistermelők félmilliós biztonsága Az állattenyésztés 1987-re tervezett termelési előirányzata lényegében meg­valósult, a vágóállat-termelés még 2 szá­zalékkal meg is haladta a tervet. Mérsék­lődött az állatlétszám csökkenése és a sertésállományban kisebb mértékű nö­vekedés is várható már, viszont gondok mutatkoznak az anyakocalétszám ala­kulása körül. A sertéságazatban tett in­tézkedések hatása már látszik, viszont a kocaállomány éppen a kistermelői szfé­rában csökkent, pedig a húsipari vállala­tok segítségével a gazdaságok tavaly 90 ezer kocasüldöt helyeztek ki kisterme­lőkhöz. A nagyüzemi termelők tenyészté­si munkájának fogyatékosságai éppen úgy benne vannak ebben a csökkenés­ben „mint a kistermelőknél mutatkozó problémák, melyek a nem kellő érdekelt­ségig vezethetők vissza. Tavaly a koca­létszámnak közel egyharmadát leselej­tezték. Mindez rontja persze a vágóser­tés-termelés jövedelmezőségét. Változnia kell a minőségnek A húsipari termékeknek minőségben, választékban, kiszerelésben és csoma­golásban is tovább kell fejlődnie. Az ex­portra kerülő gépsonka szigorú minősé­gi feltételrendszere viszont az ólakban alapozódik meg, a nevelés során. Ekkor mondja a kistermelő, hogy ehhez megfe­lelő fehérjealappal rendelkező takar­mányra van állandóan szüksége. A kor­mány fehérjeprogramjában mindennek már komoly szerepe van. Az ország éves fehérjeszükséglete 1 millió 194 ezer ton­na, melynek kielégítésére a tervben az áll, hogy importból érkezik 655 ezer ton­na, míg itthon megtermelünk majd 530 ezer tonnát. A szigorú importkorlátozá­sokat figyelembe véve nem valószínű, hogy a behozatali arány nőne... Ekkor még ott van a minőség szerinti átvételi rendszer, mely a vágott súly szerinti érté­kelésnél nem nyerte meg mindenkinek a bizalmát. A Szekszárdi Húsipari Vállalat igen korszerű, teljes objektivitást biztosí­tó méréseit világszínvonalon álló mérő­műszerekkel végzi. Nézzük a takarmá­nyokat is: 1 tonna takarmányhoz (élőtö­meg-termelésre értendő!) 374 kilo­gramm fehérjetakarmány jut. Persze, a folyamatos ellátásban akadtak idősza­kos zavarok. Az állattenyésztés idei tervei szerény bővülést mutatnak, ami körülbelül egy százalék vagy annál valamivel több lesz. A vágóállat-termelés marad a tavalyi he­lyén, de csak mennyiségét tekintve, mert a minőségi javulás alapkövetelmény. A tenyésztésnek javulni kell mindehhez, mégpedig a piaci igények alakulásával megegyezően. Nézzük a statisztikát is egy kicsit: 26 ország adatainak hasonlí­tása során hazánk a 6-9. helyen áll, nyu­gat-európai viszonylatban összességé­ben középmezőnyösök vagyunk. De a jö­vedelmezőségünk már sokkal gyen­gébb. Márpedig mit akar a termelő? Jó alapanyagot, gyorsan nevelhetőt, jó pénzt hozót. A gabonaiparunk? Sok ta­karmányt elad, kevés reklamációval és nagy nyerséggel. És a húsiparunk? Jól feldolgozható, minőségi vágóállatot vág, ami mindenütt nyereségesen adható el. Ekkora kívánságlistához viszont nagyon össze kell fogni. Itt lép be a termelési rendszerek újabb felelőssége, aminek ér­tékelésében az eredményességet kell majd igazán megfizetni. Három százalékos növekedés A sertésállományban összesen olyan mértékű gyarapodással számol a kor­mányzat, ami aránylag szerény növekedé­si ütem, így viszont jobban mód nyílik a mi­nőségi munkára és persze végeredmény­re. Segíteni fogja ezt az átlagosan kilónként megajánlott egy forintos áremelés, ami dif­ferenciáltan, csak a jó minőségű vágóser­tést adó tulajdonosok zsebébe vándorol. Nem kell fanyalogni, hogy az csupán egy erős százas hízónként, mert azt sem min­denki kapja, márpedig aki igen, annak már érdemes is odafigyelni a munkájára. Bizo­nyított tény, amit a fajtavizsgálatok alátá­masztanak: valamennyi konstrukcióban megfelel a végtermék az első osztályú mi­nősítésnek, míg a fehéráru arány a har­minc százalék alatt marad. Akkor?! „Ké­rem, ez tartástechnológián és takarmá­nyozáson múlik” - mondhatja a szakem­ber. így is van. Jövedelmező sertéstartást akarunk elérni? Persze. A lefaragható költ­ségek között ott van a felnevelési veszte­ség csökkentése. Nálunk száz felnevelt sertésből csak hatvanhat jut vágásra. A többi elveszik mint elhullott állat, vagy tech­nikai selejt. Miért? Mert nem figyelünk kel­lően oda. Akkor még nem is beszéltünk ar­ról, hogy Európában az élőmunka-ráfordí­tást vizsgálva mi aztán nem-igen dicse­kedhetünk. Ahol persze nem megfelelő a kocaállomány, ott még egy napot sem sza­bad várni a lecserélésével. Ha már minden együtt van, érdemes a húsipar hívó szavá­ra elmenni és megnézni egyszer a minősí­tést. Mert akkor maga győződhet meg a kistermelő is a reális értékelésről, aztán rögtön jobb kedve lesz majd hazaérve... Számítva a kistermelőkre A mezőgazdasági kormányzat arra szá­mít, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok növelik a sertéstermelést, de csak a minő­ség szigorú figyelembevételével, amire ta­lán segítő kezet is nyújt egy kicsit a minő­ségi felárral. Itt a cél, hogy 1990-ig teljes egészében eltűnjön a nem hús típusú ser­tésállomány. A legfontosabb mezőgazda- sági termékeknél fenntartja a kormány a felvásárlási árak hatósági árformáját, ma­gyarán garantált ára lesz a vágósertésnek is! A piaci viszonyok diktálhatnak, de csak felfelé lehet ettől eltérni. Segítség az is, hogy nem terheli személyi jövedelemadó a földjáradékot és a háztáji, illetve illetmény- föld megváltásából, vagy a téesznek el­adott földből származó jövedelmet sem. A kistermelőket, bevételüktől függően három kategóriába sorolják: - 1. Az éves árbevétel 500 ezer forint alatt,- 2. Az éves jövedelem nem haladja meg a 2 millió forintot,- 3. Azok a termelők, ahol az éves jöve­delem meghaladja a 2 millió forintot, ter­melésüket társas formában végzik, vagy egy főnél több idegen munkaerőt foglal­koztatnak éves átlagban. Az első kategóriába tartozók - rémhírek ellenére - mentesülnek a személyi jövede­lemadó fizetése alól. Úgy gondolom, ez az a kategória amelyik ilyen formában is rá­szolgál a megnyugtatásra. SZABÓ SÁNDOR ADŐdhat gondja válaszunkkal... ...avagy mindig várunk valamire Új tevékenységbe kezdeni nem könnyű. Úgy tűnik, még akkor sem, ha nem is olyan borzasztóan új a dolog. Hiányozhat például hozzá a törvényadta lehetőség. Ha már ez megvan, még nem látott esetleg napvilágot a jogszabály. De különben is, mit ér egy ke­retjellegű jogszabály végrehajtási utasítás, sőt részletes belső szabályzatok nélkül? S ha ez is megvan, még mindig hiányozhat valami apróság... Jobb nem elkapkodni. Azt gondoltuk, talán valamit félreértett Mancsi József olvasónk, aki egy, a lapunkban megjelent írással a kezében bement az OTP szekszárdi fiókjába, hogy lakásépítés cél­jára elkülönített betétszámlát nyisson. írtunk arról, hogy az 1988. január 1-jén életbe lépő személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvény szerint adókedvezmények is el­számolhatók, többek között a fizetendő adóból levonható ...a lakótelek és lakás vásár­lás a, építése, bővítése céljából az adott évben pénzintézetnél - a megtakarító nevére - elkülönítetten kezelt, legfeljebb évi 36 000 forint összegű megtakarítás 20 százaléka.” Kiderült, naivak voltunk, mikor azt hittük, a törvény már elég, főleg, hogy - alig emlí­tésre méltó késéssel - a Magyar Közlöny ez évi 65-ös számában kihirdetésre is került a jogszabály. Olvasónknak először az ügyintéző, második alkalommal a csoportvezető nem tudott mit mondani a lehetőséggel kapcsolatban, harmadszorra pedig megtudta, hogy egyáltalán nincs is ilyen lehetőség. Bizonyára félreértésről van szó - gondoltuk. De nem. Az OTP-nél ugyanis elmondták, hogy a megyei igazgatóság „fölsőbb” jóváha­gyásra, belső szabályzatra vár, addig nem nyithatnak ilyen betétet. Elfogadva, hogy a decentralizációs és önállósodási törekvések szele az OTP-t még nemigen érintette meg, a budapesti központhoz fordultunk felvilágosításért. A nyomda az oka minden­nek - hallottuk -, ugyanis nem készültek még el a szükséges nyomtatványok. Ne aggódjanak olvasóink! Legföljebb néhány hét és elhárul az említett elkülönített betét elhelyezése elől az utolsó(?) akadály is. Aki addig nem tud várni, esetleg próbál­kozzék takarékszövetkezetnél. Véletlenszerűen kiválasztott két szövetkezet ugyanist azt mondta, hogy ők nem uta­sítják el az ügyfelet. Nyomtatványuk is van...-rí-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom