Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-24 / 46. szám
1988. február 24. NÉPÚJSÁG 3 * Nádaratók * Vágják a nádat Szekszárd határában, a hajdani palánki téglagyár vidékén elterülő mocsaras, vizenyős területen. Az ötven hektárnyi földdarabon a Sárszentmihályi Állami Gazdaság dinnyési nádüzemének dolgozói végzik a munkát, nevezetesen a hattagú sükösdi brigád. (Nevüket sükösdi illetőségüktől veszik.) Mint elmondották, ha kedvez az időjárás - az eső például őket is leállítja -, 2-3 hét alatt végeznek a munkával, úgy, hogy pihenőnapot sem tartanak. Munkájukat a kévekötő, Dániából származó nádvágó segíti. A levágott nádat a gazdaság feldolgozóüzemeibe szállítják, ahol egy részéből nádszövetet és nádpallót készítenek. Az anyag nagy részét az NSZK- ban adják el, ahol igen nagy divat a nádtető, a magyar nádat pedig a legjobb minőségűek között jegyzik, ezért szívesen vásárolják. -czakóA vezető szemszögéből nézve A gépen öttagú személyzet dolgozik Élesben A honi piszkos jövedelmekről Elfogadni, követelni, kibu,iznj ^ha bővelkedünk __________:____________ nagy horderejű, olykor lele gzetállítóan szenzációs kül- és belpolitikai eseményekben, hírekben, az egyik szomszédos megyében a közelmúltban hetekig egyéb se foglalkoztatta a helyi, még nem inaktív politikai közvéleményt, mint az egyik prominens személyiség nyugdíjaztatása, pontosabban a nyugdíjaztatása körül kialakult huzavona, mendemonda. Minthogy a helyi sajtó, a helyi rádió továbbá a demokratizmus a nyitottság jegyében fogant városi kábeltévé szokása szerint semmilyen módon nem érezte magát ebben a kérdésben illetékesnek, szóval miután a helyi kommunikáció maga döntötte el, hogy ezt a közéleti kérdést fontosnak tartsa-é vagy ne tartsa fontosnak, s miután abszolút nyilvánosság elé nem valónak ítélte, az állampolgárok csak találgatásokra hagyatkozhattak. Ott élő értelmiségi barátaim, fiatal orvosok tisztességben megőszült pármunkások és még jó néhányan mások, mint nem beavatottak, erre is hagyatkoztak, s ebből következően a helyi értelmiségi körökben olykor napokig az a borongós hír járta: a főszereplő hatalmasság makacsul ellenáll, érdemeire, munkakényszerére hivatkozva, befolyásos pesti ismerőseivel fenyegetőzve, egyszerűen nem hagyja magát nyugdíjba taszítani, miként a városban gúnyosan mondogatták, a húsosfazéktól nem hagyja magát elűzni; noha benne van a nyugdíjkorban, nyugdíjaztatását elháborodva, félreállítási manővernek tekinti, minősíti. Látszott; nehéz lesz tőle a közéletet békességben megszabadítani, úgyhogy hetekig ment a találgatás, természetesen fű alatt, hogy ki kit győz le. Az összefonódások, a megyehatárokat túllépő érdekbarátságok, a pesti főhivatalokig elérő érdekszövetségek félelmes erejét inkább csak sejtve, mint tudva, tisztességben megőszült pártmunkás barátom bizonyos volt abban, ez a prominens személyiség, ha akar, marad, és addig marad, ameddig akar. És ismerve munkabírását az ultiban, a kapcsolatszerzésben, a jogtalan előnyszerzésben, teljesen nyilvánvaló, maradni akar, hiszen sötét dolgai kizárólag addig lehetnek rejtve, amíg hatalom összpontosul a kezében, amíg ő keverhet bizonyos kártyákat s amíg tőle függnek az emberek. És amíg nem nyugdíjazzák, nincs félnivalója, addig aligha kell bármiről is számot adnia, és ezzel ő természetesen éppenúgy tisztában van, mint azok az ilyen-olyan rendű-rangú vezetők, akik a kibulizott előnyöket, kedvezményeket nemcsak hogy szemrebbenés nélkül elfogadják, hanem szokásjogon alapuló járandóságként azt mintegy megkövetelik. A politikai, a morális, a gazdasági megújulás jegyében gyakran emlegetjük a szemünk előtt immáron túlságosan hosszú idő óta porlódó örök emberi értékek, a tisztesség, a méltóság, a becsület, a tartás, a jellemszilárdság, az elvhűség erózióját és rendszerint leszögezzük; a kibontakozás, az elmozdulás létfontosságú kérdései ezek. Én ehhez sietve hozzáteszem; a józanul gondolkodó emberek többsége az értékválság legfőbb okát éppen a piszkos jövedelmeket biztosító összefonódásban látja, amelynek kiterjedése, határa egyelőre áttekinthetetlen és megjelölhetetlen. A honi piszkos jövedelmekről igazából sokat az ilyenkor többnyire szűkszavú Tüzép-vezetők, áruházvezetők, élelmiszeripari vezetők, erdészek, vadászok, halászok mondhatnak és néha mondanak, továbbá az építőiparban azok a munkások, akik évek során innét-onnét, természetesen állami építkezésekből kispórolt anyagból ugyanannak a prominens személyiségnek jópárszor átalakították a fürdőszobáját, újították fel a lakását. Az eddig kiborított ügyek bennem azt a régi meggyőződést erősítik, hogy a piszkos jövedelmek felhalmozását az érdek- öszszefonódásokat, a kapcsolatrendszerek kialakulását a felelős, és teljes sajtónyilvánosság nélkül lehetetlen megfékezni. Nincs ember, aki fel tudná becsülni, évek során hány tízezer lakás épült, hány ezer hektár szőlő, gyümölcsös települt, hány ezer üdülő létesült és mennyi lakás bútorozódott be a munka nélkül szerzett piszkos jövedelmekből. Néha még a belső utasítások is kedveznek s a gátlástalanoknak eleddig, mivel igazán nagy összetartó erőt, hatalmat képviseltek, a nyilvánosságtól sem kellett félniük. Megvallhatom, nekem is vannak restanciáim. A múltban, ebben a megyében velem esett meg, hogy a leleplezéstől rettegő erők, a botrányoktól, a lebukásoktól rettegő helyi hatalmasságok minden további nélkül kiverték kezemből a tollat, ráadásul támogatómat, a talpig becsületes megyei első titkárt is meghátrálásra, megalkuvásra bírták. Teljes körű leleplezésre, visszamenőleg, tudtommal nem gondol és nem is gondolhat komolyan senki. Azt azonban aligha vonhatjuk kétségbe, a láthatatlan jövedelmek kategóriájában nem a borravalók, nem az orvosi hálapénzek az igazán nagy tételek, hanem sokkal inkább a jogtalan előnyszerzésből származó honi piszkos jövedelmek, azokat tényleg művészet lesz megfogni, megadóztatni. Sokan olvashatták a Népszabadság múlt heti szombati számában, hogy egy szegedi vállalati igazgató hogyan jutott a raff inált összefonódás segítségével könnyű szerrel számolatlanul ezrekhez. Meg hogy a központkérésére az ottani Domus Áruházból hogyan szállították a fővárosban lakó kivételezett vevőknek az áruház kocsijával a bútorokat, és így tovább, és így tovább. Láthatatlan jövedelmekrőlvan itt szó vastagon, úgyhogy hagyjuk a hálapénzt, meg hagyjuk a borravalókat... Következzék a szerencsés végkifejlet: szinte hallható volt városszerte a megkönnyebbülés kollektív sóhaja midőn a találgatásokra pontot téve az illetékesek bejelentették, a prominens személyiség betöltvén hatvanadik életévét, érdemei elismerése mellett nyugdíjba vonult. A helyi közvélemény a hírt bizakodó megkönnyebbüléssel úgy tekinti, hogy a helyi vezetésben vitathatatlanul felülkerekedtek a konstruktív, reformpárti erők. Ottani szavahihető pártmunkás barátom mondta el, az emberek a devalvált értékek visszaállításának konkrét, iránymutató jelének mondják, látják, ennek a közéletet szó szerint soha nem élő, főleg a maga köreivel érintkező, a saját szocializmusát látványosan, kihívóan építő kádernak a végül sikeres nyugdíjaztatását. Helyreállítani örf emberi értékeinket. Ez is dolga ____í__________ valamennyi közéletben munkálkodó felelős tényezőnek. A piszkos jövedelmek felhalmozásának megakadályozása éppen ezért - miként mostanság számos, közelmúltban megjelent cikk, rádióriport mutatja - megkezdődött, folyik, zajlik. Egyetlen alternatívánk a leszámolás: más választás, több választás nincs. És ha lehet, váljunk el békességSZ EKULITY PÉTER A pincehelyiek könyvesházában A nagyközségnek - Belecska, Kesző- hidegkút és Nagyszékely társközségekkel együtt 4098 lakója van, de közigazgatási, ellátási feladataihoz méltó közművelődési, illetve kettős funkciójú könyvtára csak 1986 szeptembere óta. Mert régen vártként, hát nagyon ünnepélyes körülmények között - akkoravatták a Vörösmarty-hagyományokra olyan büszkén őrködő település központjában a könyveknek azt a 210 négyzetméteres alapterületű házát, aminek fedele alatt korábban az utcafrontra néző ablakokkal két szükségtanterem volt, udvari részén pedig félromos szolgálati lakás, továbbá egy pincelejáróval felezett nedves szo- bácska, amiből lépcsőn lehetett megközelíteni a községi könyvtár pincébe szorított köteteit.- Jaj, ne emlegessük már a múltat - kérlelt egy régi ismerős arra emlékeztetve, hogy kaptak ők pont eleget a könyvtárügy évtizedes hontalanságáért hivatalból is, meg helyben is. Azt nézzük, most mi van, mert „az paradicsomi ahhoz képest, ami volt." Rendben van. Nem háborgatjuk a múltakat, de azért azt le kell szögezzük, hogy érdemes volt megvívni a több mint évtizedes harcot az okosan megtervezett, szépen elvégzett felújítással, átren- dezésssel és lezárni egy gyászos korszakot. Mert ami tény, az tény. A közművelődési könyvtár helyzete nem volt alkalmas arra, hogy szárnyakat adjon az olvasómozgalomnak. A megújulásnak egyébként mi magunk legalább annyira örültünk, mint a pincehelyiek, akik közül Jankó Mária könyvtáros elmondása szerint a kíváncsiság a nyitást követően azokat is „behozta” a könyvtárba, akiknek eddig eszükbe se jutott betérni. Közönyösségből? Azt gondolom inkább azért, mert fel sem fogták, hogy távolmaradásukkal olyasmitől fosztják meg magukat, ami kikapcsolódásra, feltöltődésre szánva válogatás nélkül bárkinek a rendelkezésére áll az évi három forintos beiratkozási díj ellenében. Az új könyvesház megnyitásának évében kezdett el növekedni az olvasók száma, ami napjainkra jóval meghaladja a félezret. Igaz, nem sokkal, de ha azt veszszük, hogy 1986 decemberében a könyvek mellett tagsággal voksoló olvasók száma nem haladta meg a négyszázat, a gyarapodás megbecsülendő. Akkor is az, ha megtudjuk, hogy a könyvtárlátogatók többsége 14 éven aluli. A körzeti iskolaként működő pincehelyi általános iskola 398 tanulója közül 284, teljes jogú tagja, látogatója a könyvtárnak és nemcsak az itt megtartott rendhagyó irodalomórák, videós oroszórák, más foglalkozások jogán. Van itt videoklub és zenei részleg is. Négy csatornán egyszerre tízen hallgathatnak koncertet. S mióta így virágzásnak indult a kettős funkciójú könyvtár élete, Jankó Mária könyvtárvezető sincs már egyedül. Félműszakban itt dolgozik a könyvtárban dr. Farkasné Garai Gabriella matematika-fi- zikaszakos tanár. Szükség is van erre, mert délutánonként igencsak a gyerekek birodalma a könyvtár. A zeneműtár rajongóinak a tábora a legnépesebb, de itt „lakik” az általános iskola német szakköre, a napközisek mesefoglalkozásainak is a könyvtár ad otthont, alkalmasint a tantestületi értekezleteknek is és a legkülönfélébb, felnőtteknek szánt programoknak. Járt már itt Pincehely visszatérő vendégeként Bodor Tibor színművész és Baranyi Ferenc költő. Egyszóval, él a könyvtár, noha a 14 év feletti olvasók mindössze 265-en vannak. Bizony lehetnének ebben a nagyközségben ennél sokkal, sokkal többen is azok, akik Kosztolányi Dezső szavaival élve mindennapi csodaként tisztelik, szeretik a könyveket és nem érzik teljesnek az életüket olvasás nélkül.- Idő nincs elég - mondják a ma esti betérők. Nyugdíjasok, akik a könyvtáravatás után ide tették át működési helyüket és mivel a nyugdíjasok népszerű klubjának itt vannak a foglalkozásai, a kapcsolataik is elevenebbekké váltak a könyvekkel. Erről Florváth Anna nyugalmazott tanárral, a klubvezetővel, Bakonyi József bácsival, Jankó Józsefnével és a Piszker házaspárral beszélgetünk. Flát persze, hogy nemcsak a jelenről ejtenek szót. Idézzük a falun élő emberek egykori olvasmányait, az újságokat, kalendáriumokat, amikor az érdeklődés a rongyossá olvasással tisztelt meg, mert ezek kézről kézre jártak. Bakonyi József a tanács nyugdíjasa papírt húz elő és olvassa, hogy Pinchelyen az ő gyerek- és legénykorában volt vagy nyolc különféle egylet, kör, s mindegyiknek könyvtára, de hát ami a könyvek mennyiségét illeti, azok a könyvtárak nyomába se léphettek ennek itt, ahol majd 13 ezer kötet várja, hogy kiválasszák, elvigyék új ismeretekre áhito- zók, vagy éppen csak szórakozni, felüdülni vágyók. Az olvasási szokások alakulását szemmel tartó szakemberek évekkel ezelőtt kimutatták már, hogy napjaink betűszerető emberének az érdeklődése elsősorban a praktikus ismereteket kínáló könyvek felé irányul. A pincehelyiek kettős funkciójú könyvtárának állományi összetétele példázza is ezt a „fordulatot”, 5460 kötetet tesz ki az ismeretterjesztő és szakirodalom, s nem nehéz megjósolni, hogy ez az arány az elkövetkező években is növekedni fog. Tulajdonképpen ez nem aggasztó, hiszen nem kizárt, hogy valamikor egyszer még visszaszerzi hegemóniáját a szépirodalom. Ami gondolkodásra ad okot az inkább az, hogy míg a könyvtár olvasóinak több, mint a fele 14 év alatti, az ifjúsági és gyermek irodalmat mindössze 1828 kötet reprezentálja. Azt pedig első pillantásra gondként könyvelhetjük el, hogy állománygyarapításra évi 34 ezer forint „tud” csak szolgálni, de ebből az összegből meg kell oldani a székely község mellett a társközségek könyvtárainak állománygyarapítását is. Szoros tehát a cipő, ezenkívül az egy lakosra jutó kötetek száma megyei szinten 5,2 Pincehelyen 4,5 kötet. Márpedig a nagy kérdés eldőlt az új könyvtár átadása eltelt másfél év alatt. Ha nem is a teljes lakosságra kiterjedően, de Pincehely nagyközség szakmai életének központjává rangosodott a könyvtár. Mind többen nyitják meg úgy az ajtaját, mint akik ide is haza járhatnak, kivált mióta nemcsak kölcsönözhetnek könyveket, hanem vásárolhatnak is. Mint megtudtuk, havonta 8-10 ezer forint értékű könyvet adnak el a könyvtárosok, és ha lassan is, de csak bővül a törzsvásárlók száma. Akárcsak a beiratkozott olvasóké, a különféle rendezvények alkalmával ide szívesen eljáróké. -liA tejipar többet fizet az első osztályú juhtejért Az idén többet fizet az első osztályú juhtejért a mezőgazdasági üzemeknek a tejipar, amely a termelők számára lehetővé teszi fejőgépek kedvezményes vásárlását is. A Tejipari Vállalatok Trösztje á juhtej- ből készülő sajtok exportjának növelése érdekében a felvásárlási alapár emelését határozta el. Eszerint a hat százalék zsírtartalmú, export sajt gyártására alkalmas juhtejért az eddigi 18 forinttal szemben literenként 21 forint 60 fillért fizetnek. A juhtej minőségi prémiumának mértékét szintén növelte a tejipar; ha az átadott tej zsírtartalma hat százalék felett van, a többlet zsír minden kilogrammjáért a korábbi 80 forint helyett 100 forintot térít a termelőknek. A konvertibilis elszámolású piacokon eladott sajtok nyereségéből az ipar évközben a korábbinál nagyobb előleget fizet a gazdaságoknak. Kedvező az is, hogy az év végén az exportnyereség 50 százalékát továbbra is megkapják a gazdaságok. A gazdaságok számára a fejőgépek vásárlását megkönnyíti a tejipar, a korábbinál többet áldozva erre a célra. A hazai gépeket a Taurina, illetve az AGRO- COOP állattenyésztő közös vállalatok gyártják, s azokat a tejipari tröszt szerzi be a gazdaságoknak. A gépek átvételére a nagyüzemeknek többféle lehetőséget kínálnak; ezek megegyeznek abban, hogy a szerződés lejárta után a gazdaság tulajdonába megy át az addig a tejipar tulajdonában lévő gép. Karbantartás
