Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-20 / 43. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. február 20. A falugyűléstől az Országházig Interjú dr. Solymosi József országgyűlési képviselővel, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának tagjával, a bonyhádi Pannónia Tsz elnökével- Önnek annyi fronton kell helytállnia, hogy az ezekből adódó kötelességeinek már a felsorolása is hosszú listát tenne ki,.. Ezek nagy része társadalmi megbízatás, valóban egész embert követelő a feladat. Márpedig ahogy a feladatait teszi, ez nem is lehet egyszerű dolog. Falugyűlésről a zárszámadásra, onnan a parlamenti ülésre, haza a házépítéshez... Meddig és milyen áron bírható mindez?-Nemtartomén mindezt olyan nagyon borzasztó igénybevételnek. Számomra az a természetes, hogy ennyit kell dolgozni. Ebben nőttem fel, és Bonyhádra kerülésemet követően azonnal a mélyvízben érezhettem magam. Először szakmai vonatkozásban, mint főagronómus, majd később már, amikor bekapcsolódtam a település társadalmi életébe, a közélet frontján is. Hogy az utóbbi 2-3 évben ennek a súlya jelentősebb lett, ez egyértelmű és természetes is egyben. Valójában talán az ilyen jellegű terhelés csak akkor bírható, ha az ember minden tekintetben kiváló háttérrel rendelkezik. Én pedig mindezt elmondhatom akár a szakmai részét vesszük, akár a családi oldalát vizsgáljuk a kérdéskörnek. Szerencsés vagyok, így nem is nevezhetem a feladataimat megerőltetőnek. Az ember használja ki a fizikai és szellemi kapacitását. Márpedig jogosan adódna a kérdés, hogy mikor használjam mindezt ki, ha nem éppen most?! A napok, a feladatok, pedig megújítják az embert, hitet és erőt kölcsönöznek a következő feladatokra. Állandó a reflektorfény, a jól tájékozott képviselőt elvárják az emberek minden fórumra, és a viselkedés, a megjelenés akár jó, akár rossz értelemben felértékelődik. A nap 24 órából áll, és ez valójában nem nyolcórai elfoglaltsággal járó életmód. Emellett azt sem feledhetem, hogy munkám és megélhetésem a Pannónia Téeszhez köt. Jogos az elvárás tehát e téren is. A gazdálkodáson soha nem érződhet, hogy az elnök leterhelt, sokoldalúak a társadalmi kötelezettségei. Igyekszem naprakésznek lenni, így soha nem hangzott el, hogy mennyit van távol a téesz elnöke. A vasárnapot is néha oda kell adni a céljainkért. Ma sem vagyok más, mint aki tíz éve voltam. Alapelvem, hogy ebben az igen megtisztelő feladatkörben sem szabad okosabbnak mutatkozni, mint amilyen az ember valójában, mert elveszthető ezzel azoknak a bizalma, akik mindezzel megtisztelték. A „Nyolc falugyűlésen vettem részt eddig” nyolcadik falugyűlésen is túl vagyunk, még néhány visszavan, de már van kép előttem, gyűlt már össze annyi tapasztalat, amiből bátran megítélhetem, hogy a térség lakosságának melyek a gondjai, örömei. Összességében, a gondok ellenére is pozitív a kép, sokan eljöttek, volt véleményük, és azt el is mondták. Olyan kérdéseket feszegetnek mely a kisebb közösséget érinti, foglalkoztatja. Hozzászólásaimban mindezt az országos helyzetképpel igyekeztem összekötni, és nagyon jólesett, hogy ezt igénylik is az emberek. Tájékoztatást kértek arról is, hogyan tudom az érdekeiket képviselni a döntéshozatalokban, amely ma minden magyar embert foglalkoztat.- A falugyűlésekről a parlamentbe vezet az útja. A legutóbbi mezőgazdasági bizottsági ülésről szeretnék hallani valamit. Hogyan zajlott le, miről beszélt Ön?- Egy napon két ülésre is sor került és a mezőgazdasági bizottság valójában maratoni ülést tartott, mégpedig közösen a környezetvédelmi bizottság tagjaival, melyen az új környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter beszélt elképzeléseiről, programjáról, céljaikról. A miniszter tájékoztatót adott a tavalyi év mező- gazdasági teljesítményeiről, vázolta az elképzeléseket, melyeket a minisztérium fontosnak tart az idei év feladatai között megvalósítani. Sor került a bizottság ez évi ütemtervének megbeszélésére is, mely lényegét tekintve csatlakozik az Országgyűlés programjaihoz, hiszen a mezőgazdasági bizottságnak egyértelműen állást is kell foglalnia, de aktuálisnak tartott terveket is figyelembe kell vennie, és ajánlást kell tenni.- Gondolom, már konkrét példát is tudna minderre mondani...- Igen. Ilyen lesz például a szőlő és borvertikum áttekintése, vagy éppen a kistermelés helyzetének felülvizsgálata. Szó volt már például az erdőgazdálkodás, az erdőkkel kapcsolatos általános kérdésekről is. Napirenden van a mezőgazdasági integrációk, termelési rendszerek áttekintése, és elmondhatom, hogy meghívásomra erre a bizottsági ülésre éppen Tolna megyében, május hónapban kerül sor, Szekszárdon. Az ülésen beszéltem a mezőgazdasági beruházások támogatásának leállításával kapcsolatos hatásokról, hogy mindez a megyében milyen hatást vált ki. A szarvasmarhatelepek rekonstrukciójára biztosított támogatás elfogyott, a további okiratok kiadása szünetelni fog. Javasoltam a miniszternek és a TOT-nak, hogy koordinálják a munkaerő-foglalkoztatást bővítő kérdéskört, mert én magam az új mezőgazdasági munkahelyeket csak szervezetten tudom elképzelni. Akár még külföldi vegyes vállalati formában is lehetne-e téren előrelépni. Foglalkoztam a mezőgazdasági árrendszerrel is, mert az első hónapok alapján nem nagyon érezzük a száz százalék alatti árindex hatásait. Attól félünk, hogy negyedév után elszabadulhat a pokol az árakkal, ami beláthatatlan következményekkel járhat. Kértem a minisztert, legyen nagyon határozott (és itt utaltam arra az ígéretére amit az őszi parlamenti hozzászólásában tett) abban, hogy mindent megtegyenek azért, hogy az agrárolló szűküljön. A várható hatás éppen az ellenkező tendenciát válthatja ki. Nem tartottam helyesnek azt a tendenciát sem, ami arra ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket, hogy csökkentsék az év végi nyereségtől függő részesedés mértékét.- Említette, hogy a bemutatkozó programban, amit a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztertől hallott, szó volt a melioráció kérdésköréről. Az új miniszter munkája során elsők között éppen megyénkbe látogatott, ahol többek között ezt is tanulmányozta, és mindenről jó véleménnyel volt- Úgy tűnik, a meliorációs programnak továbbra is szabad az útja hazánkban, amit jónak tartok. Örülök, hogy Tolna megyében mindez jó úton halad - a Sárközre gondolok - de úgy érzem, igazán csak akkor lesz hatása, ha a térségi program mellett nem feledkezünk meg az üzemi meliorációról sem. E téren gondokat látok, éppen az érdekeltségi viszonyok miatt. Lényegesnek tartom a környezetvédelmi meliorációs program mellett a vízgazdálkodási programot is, ami a minisztérium hatáskörébe került. Térségünkben, éppen Kisvejke környékén érzek égető gondokat az egészséges ivóvízellátás érdekében. Vízitársulat létrehozásáról van szó, és komoly gond, hogy e területen lényegesen drágábban lehet mindezt megvalósítani, de a lakossági hozzájárulást sem lehet a végletekig fokozni. Mindez nemcsak az ottélők gondja kell, hogy legyen, mert valamilyen formában ez társadalmi probléma is és a társadalom vállalja a települések gondjainak megoldását. Igazságtalannak érzem, hogy akad olyan település, ahová a csecsemőknek szállítani kell az egészséges ivóvizet. Ezek a települések is kiveszik valamilyen formában a részüket az állam gondjainak megoldásából, így a visszacsatolás is igen lényeges kérdés. A megyei tanács igazi jó partner mindennek a megoldásához. A VII. ötéves tervidőszak végére ennek is a végére kell járnunk.- Ejtsünk szót a megye mezőgazdaságáról, arról a jó hírről, ami általánosnak mondható. A kormány társadalmi-gazdasági kibontakozást segítő, sürgető programjában jut bőven rész az ágazatnak is. A termelést 3 év alatt 11 százalékkal kell növelni, kritikus pont a húsmar- haágazat, hisz nincs központi támogatás, a 670 millió dolláros aktívumot 900 millióra kellene teljesíteni... Olyan tervekre van szükség, melyek 3 év alatt már realizálódnak...- Megítélésünk valóban jó, a megye pozíciója alapján mezőgazdaságunkat az országos élvonalba sorolják. Sok tekintetben nem örülök ennek, nehogy gondmentesnek érezze bárki is ezt a szituációt. A megye mezőgazdaságának akad gondja. Tüneti kezelést igénylő gondok ezek. A termelési eredmények magasak, ugyanakkor olyan tendencia mutatkozik, hogy romlik a gazdálkodás hatékonysága, ami az új szabályozók hatására felerősödött. A megye speciális szerkezetéből adódik, hogy az alaptevékenység dominál, és bizony vannak szövetkezetek, melyek egyik napról a másikra élnek. Nagyobbmérvü negatív hatást nem képesek kivédeni. A területi szövetségek küldöttgyűlésén minderről egy szépen feldolgozott anyag szólt. A megye megítélésekor nem tehető félre az országos kép. Vannak nálunk sokkal nagyobb gondokkal küzdő megyék, téeszek, emberek. A megye jó adottságú, kitűnő szakmai apparátus dolgozik, és én képesnek tartom az ágazatot a vele szemben elvárható plusz teljesítésére. A húsmarhával kapcsolatban speciális helyzet alakult ki az országban. Szükség van a húsra és a világpiaci helyzet is mozdult, az állam mégsem bírja el a hízó marha támogatását. A tartás néhány éve kialakult formája viszont nem kap igazi biztatást. A mezőgazdasági kormányzat változatlanul fontosnak tartja a húsmar- haágazatot, de a jelenleginél gazdaságosabb módszert kell találni hozzá. A szakemberek feladata, hogy találjanak. A kistermelők igen jelentős szerepéről sem szabad megfeledkezni, amit érdemes áttekinteni: az ösztönzési rendszerben mintha visszalépés mutatkozna, ami figyelmeztető. A baromfitartásról annyit, igazi hagyományai nincsenek nálunk, ingadozó, hol jó, hol gyenge évet produkál. Kormányzatunk eltökélt szándéka, hogy meglegyen a kívánt dolláraktívum-nö- vekedés, ami az országnak is létkérdése. Az exportban elmozdulás tapasztalható, rugalmasabbá válhat a gépezet, több az exportjoggal rendelkező cég, ami segíthet, de csak akkor van realitása, ha először megteremtettük a termeléshez szükséges feltételek bázisát. Itt sok olyan ténnyel találkozunk, mely az importösszefüggés miatt egy ördögi kört képez, így a kettőt feltétlenül együtt kell optimalizálnunk.- Létszámgazdálkodás, a fenntartási költségek csökkentése, bérkérdések, a számítógépben rejlő óriási lehetőségek... megannyi feladat, de anyagiak hiányában nem maradnak el a várt színvonaltól?- Oda jutottunk vissza, hogy a változó körülmények között kevesebb jut fejlesztésre. így azt kell vizsgálni, hogy a meglévőt hogyan tudjuk hatékonyabb munkára serkenteni. A felújítás, karbantartás szerepe nő, amit nem tartok rossznak, mert az utóbbi időben elkényelmesedtünk. Mindez persze csak akkor járható út, ha nem tart sokáig, mert még van valameny- nyi tűrőképessége a mezőgazdaságnak, de ez a végletekig nem fokozható. A létszámról: a munkaerőhelyzettel, a jövedelemszabályozással is foglalkoztunk a legutóbbi ülésünkön. Volt egy időszak, amikor a mezőgazdaságból elvándorolt a munkaerő az ipar bizonyos területeire, aztán ez megállt, most újra a mezőgazdaságtól várják a megváltást. Vannak, akik tudnak munkahelyeket létesíteni, amit mint mondtam, koordinálni kell. Számítani kell egy olyan tendenciára, hogy az üzemek megvizsgálják majd, hány embert kívánnak alkalmazni egy-egy területen. Bárhogy számoljuk, egy dolgozó, egy tag évi 2-300 ezer forintjában van az üzemnek, így persze, hogy megfontolják, kire költsenek. Térségünkben nem érzek foglalkoztatási gondokat, de azon érdemes gondolkodni, hogy mindenkit a végzettségének, ismereteinek a leginkább megfelelő helyeken kell alkalmazni. Mi gazdasági reformról beszélünk, hát akkor már el kellene jutni odáig, hogy az üzemek kezébe adjuk a döntés lehetőségét is, mégpedig annak a döntésnek a lehetőségét, hogy eldönthessék, nekik az az ember mit ér! Az üzemek döntő többsége felnőtt már ehhez, a bérkötöttségek pedig nem férnek bele ebbe az elképzelésbe. Az önálló döntés jogát meg kell adni annak, aki élni tud vele.- Ejtsünk szót a számítástechnikai kérdéskörről is!- Mára nem kérdéses, hogy a számítástechnika alkalmazása nélkül elképzelhetetlen a jövő. Ezen már túlvagyunk, ez már eldőlt. Gondnak érzem, hogy Magyarországon áttekinthetetlenül sokan és szerteágazóan dolgoznak e területen. Naponta kapunk ajánlatokat nagyvállalatoktól, gmk-tól úgyhogy feltétlenül egységesebb szemléletre lenne szükség, nem is beszélve az üzemi szemléletváltozás szükségességéről. A számítástechnikához professzionista módon, naprakész ismeretekkel rendelkező szakembereket kell foglalkoztatnunk. A 15 éve kikerült gárda mára már nem biztos, hogy rendelkezik a megfelelő információkkal. Márpedig őket fel kellene zárkóztatni, így a továbbképzésük is elengedhetetlen.- Az ország gazdasági nehézségekkel küzd, a Pannónia Téesz pedig jól gazdálkodik, nyereséges. E kettősség nem befolyásolja Önt a véleményalkotásban?- Egyértelmű, hogy a Pannónia Téesz a köztudatban is és a tagok megítélésében is az évről évre nyújtott jó gazdálkodás révén előkelő helyen van. Mindez a munkám során némi kényelmet biztosit, hiszen nincs belső konfliktushelyzet, nem kell válságstábot alakítani... mert helyén van a gazdálkodás. Csupán azt kell megtalálnunk, amit az új helyzetek követelményként velünk szemben támasztanak. Persze, ha az orzágos közvélemény elé kerülök, én nemcsak a Pannónia sikerét, de a borsodiak gondjait is érzékelem. A véleményformálásban soha nem az otthoni hangulatból indulok ki, hiszen minden engem érő impulzus összessége befolyással bír a véleményemre. Arról is szólni kell, hogy a stabilizációs programmal összefüggésben meghirdetett hatások csak ezek után érik el a vállalatokat és magánembereket. A hatása mindennek csak ezek után várható. Reakciót fog kiváltani vállalatokból és egyénekből, mindez világos. Az is várható, hogy szaporodnak a kérdések és a kérdezők száma. A kérdések jelentős részét a képviselőknek címzik, ez is biztos, hiszen a képviselő azon döntések meghozatalánál jelen volt és azoknak részese volt, melyek most egy egész ország sorsát befolyásolják. A válaszadástól eddig sem és ezután sem fogok elzárkózni. Úgy érzem, minderre nem csupán igénye, de joga is van a választópolgárnak. Sok meghívást kapok kisebb közösségektől is, akik a képviselői munka iránt érdeklődnek, megkérdezik, miért szavaztam a tervezet mellett. Akad magánjellegű gond és probléma is éppen elég. Ha nem tudnak eligazodni valamiben, kérik a segítségemet. És ez az igazi bizalom. Ma már nem ahhoz a képviselőhöz jönnek el az emberek, akire úgy szavaztak, hogy látták a fényképét a bolt ablakában... Ennél nagyobb sikert pedig nem lehet elérni, úgy gondolom. Sok emberrel váltottam szót, igaz nem mind a 36 ezerrel, de mára tiszta kép alakult ki előttem.- Az, hogy építkezik itt Bonyhádon, a gyökeresedésével, a végleges idetarto- zásával jár már együtt?- Életem jelentős részét Bonyhádon éltem le. Közel húsz éve vagyok itt. Befogadtak, így idetartozom, úgy mintha csak itt születtem volna. Csoda, ha jól érzem magam...? SZABÓ SÁNDOR „Van miből megítélni a térség lakosságának helyzetét” A téesz Jung-majorban új telepet épített
