Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-17 / 40. szám
1988. február 17. ^"NÉPÚJSÁG 3 Pörbölyi falugyűlés Az ügy zavaros, vagy a Nincs elkeserítőbb annál, mint közvetlenül a célba érkezés előtt egy műhiba folytán kénytelen-kelletlen feladni a biztos nyerőnek látszó versenyt. Valami hasonló történt nemrég a pörbölyiekkel is, akik - továbbra is a sportnyelvnél maradva - már kezükben érezhették a győzelmet, ám önhibájukon kívül most újabb - és egyáltalán nem könnyű - fordulóra számíthatnak. víz, esetleg mindkettő? A nem mindennapi történet dióhéjban összefog Iáivá: a vezetékes, egészséges ivóvízellátás céljából tavalyelőtt próbafúrást végeztek a településen. A munka eredménnyel járt, megállapították, hogy a föld mélye elegendő vízmennyiséggel rendelkezik. A falu fellélegzett: végre megoldódik Pörböly gondja. A csalódás annál nagyobb volt a kútfúrásnál. Hiába mentek le 300 méteres mélységbe, a víz nyomtalanul eltűnt, mintha sohasem lett volna. Mi történt? Egyszerű tévedésről van szó, amit a legjobb szakember is elkövethet? Hanyagság? Esetleg balszerencse, amivel számolni kell? A kérdésekre a nemrég megtartott falugyűlésen is keresték a válaszokat - nem nagy sikerrel. Variációk egy témára Pörböly fiatal elöljárója, Gyöngy Ferenc csak néha pillant bele jegyzeteibe, egyébként a múlt évi munkát ismertető beszámolóját amúgy „kívülről” mondja. Hangjából időnként nem csekély elégedetlenség és pesszimizmus érződik ki. A kétségtelen eredmények - a jó áruellátás, a járdaépítés, az elismert tánccsoport és asszonykórus - mellet számos kudarc is érte az elöljárót. Meghiúsult a kultúrház felújítására tett kísérlet, nincs elegendő pénz a kisebb beruházásokra sem, az elöljáró úgy érzi, kevesen támogatják, nagyobb összefogásra lenne szükség. S ráadásul a lehető legrosszabb időben érte a falut az ominózus vízügy. Mint Gyöngy Ferenc szavaiból kiderül, a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat megbízásából a Vízkutató és Fúró Vállalat kaposvári üzem- vezetősége vállalkozott a próbafúrásra. Az eredménnyel kecsegtető vélemény után ugyanennek a vállalatnak a debreceni üzemvezetősége végezte a kútfú-* rást. A többi már ismert. A hozzászólások előtti feszült csendet Bognár Jenő, a Bátaszék Nagyközségi Közös Tanács elnöke próbálja feloldani.- Nem mondunk le az ivóvíz bevezetéséről - ez a mondandójának lényege. Majd az ügy kivizsgálásával megbízott, a székesfehérvári központból érkezett vízügyi szakértő, Gyovai László kér szót:- Valamit nem hajtottak végre megfelelően. Szerintem az itteni rétegeknek vizet kell tartalmazniuk. Ez persze magánvélemény és nem biztos, hogy a későbbi hivatalos vélelmezés megerősíti ezt az állítást. Nos, tény, hogy senki sem lett okosabb. Kosár István, a terület országgyűlési képviselője nem is hagyja annyiban, s joggal kérdezi a lakosság nevében:- Ha a próbafúrásnál még volt víz, hogyan fordulhatott elő az, hogy a kútfúrásnál már eltűnt? Ki követte el a hibát? A résztvevők tapssal nyilvánítják ki tetszésüket. Ismét Gyovai Lászlón a sor:- Kérem, én csak január 4. óta foglalkozom az üggyel, még nem vagyok benne egészen, így nem lehet tudni, hol a víz és van-e felelős. Az általam kézhez kapott anyagok elégtelenek a döntéshez. Marad továbbra is a patthelyzet. Klingl Béla, a Tolna Megyei Tanács Építési és Vízügyi osztályának csoportvezetője megfontolásra érdemes választási lehetőségeket vázol fel:- A próbafúrás alapján a víz minősége sem vált ismertté. Előfordulhat az is, hogy drága víztisztító készülékeket és eljárásokat kellene alkalmazni. Érdemes-e Pörbölyön további próbafúrásokkal kísérletezni? Elképzelhető, hogy hosszú távon sokkal olcsóbb és biztosabb megoldás Bátaszékről vagy Alsónyékről ide vezetni a kiváló minőségű ivóvizet. Ezt a változatot látszik támogatni Bognár Jenő tanácselnök is, aki meglehetős óvatossággal nyilatkozik:- Ezek után az Alsónyék-Pörböly közötti vízvezeték megépítésének van igazi realitása. Ez mintegy kétmillió forintból megvalósítható. A falugyűlés résztvevői elismerésre méltó higgadtsággal vették tudomásul a legújabb fejleményeket. A tanácstalanság és a félrevezetettség vélt érzése azonban érthető módon más reakciókat is kiváltott:- Nem hagyjuk annyiban - fogadkozott az egyik érintett. Epilógus (helyett)? Sajnálatos módon a Vízkutató és Fúró Vállalat Kosár István országgyűlési képviselő: - Hova tűnt a víz? illetékesei nem voltak jelen a fórumon. Telefonon sikerült elérni a kaposvári ki- rendeltség igazgatóhelyettesét, Baj Károlyt.- Nem mondhattuk, hogy biztosan van víz a föld alatt. Csak azt a tengelyfuratot készítettük el, melyből megfelelő következtetéseket lehet levonni. A budapesti központ adta a szakvéleményt. Soóky Barna, a budapesti központ hidrológusa: - A műszeres mérés és a geológiai felépítés valószínűsítette, hogy lesz víz. Ezt azonban ki kellett próbálni kútfúrással. Fekete István, a kútfúrást végző debreceni kirendeltség igazgatóhelyettese:- A kipróbált kútban nincs víz. Az ügy egyelőre itt tart. A napokban állítólag újabb információkkal gyarapodnak az akták... SZERI ÁRPÁD Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Élesben Lejárattuk magunkat elégszer Attól tartok nem kulonoset>^en na9Y esz. átlagos- n nál nívósabb sütnivaló ahhoz, hogy elmém legcsekélyebb megerőltetése nélkül belássam, nálunk Magyarországon egyből s másból változatlanul folyamatos túltermelés van, vagyis egyből s másból jóval nagyobb a kínálat, mint a kereslet. Ráadásul: ez a portéka külföldön piacképtelen, idehaza meg már annyira idejét múlta, hogy - hála a kormányprogramnak - negyedáron sincs rá vevő, mégis nyomják, szállítják, erőltetik, ránk tukmálják, noha tényleg teljesen telített vele a honi piac. Elegendő esténként röpke félórát tévézésre szentelni, a híradóból és a reklámból nyomban elősejlik, nem devizából, nem színes tévéből, nem Bahama fürdőkádból, nem normális éjjeli edényből van lelkesítő túlkínálat és óriási választék, hanem Liberóból, Milla duó bőrradírból, hablatyolásból, felelőtlen na- gyotmondásból, szószátyár és cselekvésrest szövegelésből. Meglátásom szerint a gyermekszülések fájdalom egyre alacsonyabb lefelé mutató trendje miatt, a reklámból könnyen kikövetkeztethető Liberó-túltermelés bizonyára tartósan fennmarad, sőt, minthogy egy bizonyos koron túl Liberót használni kényelmetlen és szükségtelen, a bébiholmik árának ismeretében attól tartok, hogy jöhetnek a legzseniálisabb amerikás reklámötletek, Liberót a jövőben végül már csak ütődött állampolgárok vesznek vitrindísznek. A bőrradír mint olyan spéciéi csak annyiban érdekel, hogy tulajdonképpen a reklámban ugyanaz a funkciója, mint a közéletben burjánzó értekezletesdinek. Mellébeszél. Érthetőb- ben: az egyik, reklámként ártó önelégültséggel azt sugallja, látjátok felebarátaim, van itt kínálat, van itt bőség, és irritál, mivel az állampolgár pokolba kívánja ezt az egész nyavalyás bőrradírt, mert csempéhez, burkolólaphoz vagy legalább egy nyomorult mosogatószivacshoz szeretne hozzájutni. Bezzeg ezt nem kínálják neki. Szóval a reklám, a mostani reklám, mondják nekem ingerült elvtársaim, takarja a valóságot, kábít, mellébeszél. Illetőleg azt tenné, ha még mindig kiskorúak lennénk, csakhogy bizonyos idő óta, a politikusok beszédeiből, határozataiból legalábbis kétségbevonhatatlanul ez derül ki, már hivatalból sem tekintendő a felnőtt magyar állampolgár kiskorúnak, tehát a honi reklámból kivehető túltermelés éppúgy fárasztja, mint a bizottságokban, az albizottságokban, az értekezleteken a végeérhetetlen okoskodás a világon semmit jobbra nem fordító szócséplés. Szubjektíve én a magam részéről úgy vagyok, mint a legtöbb ember: akkor lehet majd velem madarat fogatni, amikor a honi reklám bámulatos választékban és minden áron - no egyelőre nem gépkocsikat - hanem automata mosógépeket, csempészek öröme adatfeldolgozó gépeket, kompjutereket, vagy hogy szerényebb legyek, egyszerű nyílászárókat próbál rafinált módszerekkel rám tukmálni. Hol vagyunk ettől? És egyáltalán, szemhatáron lévő, elérhető cél az ilyesmi mindaddig, amíg változatlanul nagy intenzitással a mellébeszélők, az agyon beszélők takarják el a napunkat? A látszateredményekkel kérkedő, tudatlan és lusta bürokraták egyedüli mentsvára hovatovább a se szeri, se száma ülés, tanácskozás, értekezlet. Itt aztán a bürokrata elemében érzi magát. A naplopást nem is kell lázas semmittevéssel mímelnie, hiszen a tanácskozáson üldögélés már egymagában véve is munkának, elfoglaltságnak számít, annyira annak számít, hogy az elmozdulni nem tudót, nem akarók örömére se szeri, se száma az üres fecsegéssel terhelt ilyen-olyan ülésnek, értekezletnek, ahol szövegelés a cselekvés és az aktivitás a mérvadó minősítés. Csak szót kérni, csak szót kérni. Hosszú-hosz- szú évekig ezzel lehetett elismerést, érdemeket szerezni és följebbjutni: a nagy dumával, a szövegeléssel. A megújulás: leleplezés. Ha úgy tetszik, önleleplezés. Lejárattuk magunkat elégszer. Hagytuk lejáratni magunkat számtalanszor az üres szócsépléssel is. Ám ennek még most sincs vége. Valamelyik nap a rádió egyik munkatársa szót váltott néhány fővárosi középiskola diákjaival, annak nézett utána, mi is a helyzet valami nagy dérrel-durral beharangozott vöröskeresztes vetélkedővel. Mi a helyzet? Semmi. A diákok nem is hallottak róla. Kész lebőgés. Az egészről egyedül a hímelő-há- moló tanár vagy igazgató tudott, s mivel eléggé ismerem, őszintéden, mindent lelkifurdalás nélkül megszépítő értekezleteinket, hát nyugodtan fel merem tételezni, hogy ez a nagy vöröskeresztes „semmi", majdan egy összegző jelentésben vagy felszólalásban esetleg jutalomra, kitüntetésre nemesedett jeles teljesítmény lesz. Egyhamar holtbiztos nem lennék pénzzavarban, ha annyi forintom lenne váratlanul, ahány jutalomút, kitüntetés mögött nem volt más, mindössze néhány „helytállást” zengedező felszólalás és szemérmetlenül lódító jelentés. Np tanaciiuk- szamtalanszor feliről is szorgalmazták, y ‘ úgyhogy ha nem volt arra érdemes személy, akkor kreálni, csinálni kellett arra érdemes személyt. Felszólalásokban, jelentésekben ki tudná megmondani, hány olyan mozgalom, munkafelajánlás, kommunista műszak van, ami valójában nincs, és amire az emberek gúnyosan legyintenek, miként legutóbb ismerőseim a bajai úttörőtitkár újságban publikált, öregeket gyámolító, ám a helyiek előtt gondosan titkolt sikereire. Vagy mit kezdjen az ember ezzel a párttitkár szájából elhangzott vagy szájába adott mondattal: „A legfontosabb az volt, hogy kimondtuk: ma legyünk okosabbak, mert pár év múlva késő lesz. ” Blabla. Mintha a mai megokosodásunk azon múlna, hogy kimondjuk és kész. Hogy ténylegesen mi a közéleti megújulás? Egyebekben ezeknek a régi típusú káros hablatyolásoknak a könyörtelen és kíméletlen elutasítása. SZEKULITY PÉTER Számítógéppel irányított húsfeldolgozás Az évente 3 milliárd forint termelési értékű, a fogyasztók körében népszerű termékeket előállító Zala Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat elektronikus számítógéprendszerre bízta a termelés tervezését, szervezését, a gyártásirányítást és a programozást. Ez az országban az első átfogó húsüzemi kompjuterrend- szer, amely nemcsak a gyár számára jelent előnyöket, hanem lehetővé teszi a fogyasztók gyorsabb kiszolgálását, és a minőségi igények jobb kielégítését. A számítógéprendszer kiépítésére több mint 10 millió forintot költöttek, ám azt remélik, hogy hozzávetőleg egy év alatt megtérül a befektetés költsége. Az üzemben központi számítógép működik, ehhez kapcsolódnak az üzemrészek és a raktár, valamint a nyilvántartás kisebb teljesítményű helyi számítógépei. A „Zalahús” már a számítógépek alkalmazásával készíti a számlákat. így összesítik a rendeléseket is. Ezeket korábban „kézi erővel” tartották nyilván, ez azonban meglehetősen nehézkes módszer volt, hiszen a rendelés felvétele után 10-12 óra is eltelt addig, amig a raktárak és az üzemrészek megtehették a szükséges intézkedéseket. A számítógéppel szinte az igények jelentkezésével egy időben utasítást adhatnak a részlegeknek a gyártás megkezdésére, és egyúttal a szállításról is jó előre intézkedhetnek. Fontos az is, hogy a húsipari üzemben a napi természetes veszteség általában 1-1,5 százalék, ezt a kiesést jórészt megelőzhetik azzal, hogy tökéletes pontossággal és gyorsan tartják nyilván a nyersanyagkészletet, és a készárut is a lehető legkisebb veszteséggel indíthatják útnak a megrendelőhöz. A Zalahús a komputereket a fogyasztói igények felmérésénél, a piackutatásnál is felhasználja. A jelzések az igények változásáról tanúskodnak; ennek megfelelően a gyár az idén 15 új készítményt ad a bel- és a külkereskedelmi vállalatoknak. Az év elején megkezdték a Zalai Csemege, a Star ’88 és a Zalai Extra-páros gyártását. Korszerű termékekről van szó, amelyek gyorsított érleléssel készülnek. Gyártják már a vákuumos csomagolású piknik sonkát, amelyből exportot is terveznek. Gépújdonságok az IKR-nél Csaknem egymilliárd forint értékű új berendezéssel bővül az idén a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR), valamint két és fél száz taggazdaságának gépparkja. A zömükben hazai gyártású eszközök a fő „rendszernövény” az elmúlt évinél 2-2,5 százalékkal nagyobb területen termesztendő kukorica eredményesebb termesztését segítik elő. Az új gépek között vannak az eddiginél nagyobb teljesítményű és megbízhatóbban működő talajművelő, vető- és betakarító eszközök; az IKR emellett gondoskodik arról, hogy az újabban termelésbe vont magas fehérjetartalmú takarmánynövények - a szója, a zöldborsó és a zöldbab - vető-, növényápoló és betakarítógépei is meglegyenek. A biztonságosabb termelés, az aszálykárok mérséklése és a hozamnövelés érdekében pedig 1988-ban újabb 10000 hektáron teremti meg a közös vállalat taggazdaságaival együttműködve az öntözés feltételeit, gondoskodik az ehhez szükséges berendezésekről. Az IKR - költségtakarékossági meggondolásból - beszerzett több olyan új adaptert is, amely a meglévő gépekre szerelve az eddiginél több részmunkafolyamatot tesz lehetővé. Az egyik ilyen szerkezettel például takarékos vegyszerfelhasználással - olcsóbban, egyszersmind a környezetet kímélve - lehet permetezni, a gépre szerelt automatika ugyanis a tábla gyomboritottsága alapján többféle koncentrátumban, összetételben és mennyiségben szabályozza a permetlét. „Valahol itt kell lennie a csővégnek.” Gyöngy Ferenc elöljáró (balról) a sikertelen fúrás helyszínén. Bognár Jenő bátaszéki tanácselnök: - Nem mondunk le az ivóvíz bevezetéséről!
