Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-16 / 39. szám

6 Képújság 1988. február 16. XV. Téli Olimpiai Játékok Calgary első bajnoka A téli olimpia első hő­se - pontosabban hős­nője - Vida Vencene, a 10 kilométeres női sí­futás szovjet aranyér­mese. Győzelme nem­csak az újságírók, hanem a szakembe­rek körében is óriási meglepetést keltett. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy neve teljesen ismeretlen volt a téli sportok kedvelői számára, hiszen a ja­nuár közepén Kavgolovóban rendezett Világ Kupa versenyen a norvég Nybra- ten mögött a második helyen végzett. A Szovjetunió bajnokságán ezen a távon 1987-ben és az idén is első lett. Ez per­sze még mindig „kevés” az olimpiai baj­noki címhez... Vencene igen későn, csak 19 éves korában kezdett el síelni. Ebben a sportágban ez szinte behozhatatlan hátránynak számít. Hogy sikerült behoz­nia lemaradását, azt kitűnő fizikai adott­ságainak köszönheti. A sífutás előtt at­létikával foglalkozott 400 méteres futás­ban versenyzett.- Te vagy a mi szépségünk! - így kö­szöntötte a győztest Viktor Ivanov, a szovjet síelők mestere. Valóban, nem­csak Vencene futása volt szép, hanem a sportolónő maga is meghódította a kö­zönséget közvetlen modorával, bájával. Az újságírókat is elbűvölte, ahogy közvet­lenül a verseny után másfél órán keresz­tül válaszolt a kérdésekre. Beszélt a ne­héz pályáról és a vetélytársakról. Még az interjúsorozat alatt sem tudta elhinni, hogy olimpiai bajnok lett. Állandóan a hangosbeszélőre figyelt, nem előzte-e meg valaki a mögötte indult „nagyme­nők” közül. Az olimpiai pályáról így nyilatkozott:- Nagyon nehéz távot kellett teljesíteni, nekem mégis viszonylag könnyen ment. Még a cél előtti csalóka lejtő sem rémisz- tett meg. Biztonságérzetemet annak kö­szönhetem, hogy a verseny előtt tíz nap­pal megérkeztünk a helyszínre, s az ed­zéseken hozzászoktam a szédítő eresz- kedőkhöz. A lejtőkön csak egy gondolat motoszkált a fejemben: a kötésem ne­hogy elengedjen. Nykanen esélyeshez méltóan győzött Az olimpia első kimondottan papírfor­ma győzelme síugrásban a finn Matti Nykanen nevéhez fűződik. A 24 éves sportoló te'essé tette olimpiai arany­gyűjtemény t, a négy évvel ezelőtt a 90 m-es sáncot aratott győzelme után most a 70 méteresen is a legjobbnak bizo­nyult. A „repülő finn” mindkét sorozatban hajszálpontosan ugyanakkorát - 89,5 m - ugrott, ennek a többiek még a közelébe sem tudtak kerülni. Nykanen legnagyobb riválisa a Világ Kupában, a csehszlovák Pavel Ploc az első sorozat után csak he­tedik volt, de a másodikban jócskán javí­tott, s honfitársát, a kevéssé ismert Jiri Maiecet a harmadik helyre szorította. A csehszlovákok nagyszerű összteljesít­ményét mutatja, hogy az első öt közé még egy síugrójuk bekerült Jiri Parma személyében. A szarajevói olimpiai baj­nok NDK-beli Jens Weissflog a számára csalódást okozó kilencedik helyig jutott. Világbajnok, olimpiai bajnok a sorrend A műkorcsolyaversenyeket a párosok rövid programja nyitotta hétfőn hajnal­ban - európai idő szerint - a calgaryi Saddledome jégcsarnokban. A gyakor­latok bemutatása után a legutóbbi két év világbajnoka, a szovjet Gorgyejeva, Grinykov pár vezet, az olimpiai bajnoki címet védő Valova, Vasziljev duó előtt. A két szovjet párt két amerikai kettős köve­ti, majd egy kanadai és egy szovjet egy­ség zárja a legjobb hat mezőnyét. Az ál­lás a rövid program után: 1. Jekatyerina Gorgyejeva, Szergej Grinykov (Szovjet­unió) 0,4 pont, 2. Jelena Valova, Oleg Va­sziljev (Szovjetunió) 0,8, 3. Jill Watson, Peter Oppegard (Egyesült Államok) 1,2. Mey szenzációs duplázása A calgaryi téli olimpia első világcsúcsa az NDK-beli gyorskorcsolyázó Jens­Uwe Mey nevéhez fűződik, aki közép-eu­rópai idő szerint hajnali 1 óra 19 perckor az 500 méteres távon 36,45 másodperc­cel kerek egy tized másodpercet javított az amerikai Nick Thometz által tavaly március 19. óta tartott 36,55 mp-es világ­rekordon. A 27 éves berlini testnevelési főiskolai hallgató két legyet ütött egy csa­pásra, mert nagyszerű futásával nem­csak a világcsúcsot hódította el, hanem az olimpiai aranyérmet is. A legnagyobb esélyesnek tartott ame­rikai Dan Jansen tragikus körülmények között esett ki a versenyből. Hét órával a rajt előtt értesült ugyanis arról, hogy nő­vére, aki egy éve szenvedett fehérvérű­ségben, meghalt. A családi gyász ellené­re Jansen nagy lelkierővel elindult, de - érthetően - nem tudott kellőképpen összpontosítani, az egyik kanyarban bu­kott, s a futam feladására kényszerült. Az ezüstérem a holland Jan Ykemának jutott, aki az első párban futva teljesített 37,76 mp-et. A tavalyi sprint világbajnok japán Akira Kuroiva egy századdal lema­radva Ykemától bronzérmet szerzett, a szám szarajevói olimpiai bajnoka, a szov­jet Szergej Fokicsev pedig negyedik lett. Az ex-világcsúcstartó Thometznek a nyolcadik hellyel kellett beérnie. Kanada megizzadt, Finnország elbukott Az olimpiai jégkorongtorna A-csoport- jának két utolsó vasárnapi mérkőzésén nehéz dolguk volt az esélyeseknek. Már Kanada is csak a legnagyobb erőfeszíté­sek árán tudta legyőzni Lengyelországot, s Finnország még szerencsétlenebbül járt, kikapott a gyengének tartott Svájctól. Kanada-Lengyelország 1 -0, (1 -0,0-0, 0-0) Saddledome, 17 ezer néző. Gólütő: Habscheid (4,22 p.). Svájc-Finnország 2-1 (2-0, 0-0, 0-1) Saddledome, 7 ezer néző. Gólütők: Jaks (6,19 p.), Kölliker (7,50), illetve Mikkolai- nen (43,41). Ötkarikás egyveleg Robyn Perry - egy pillanat alatt világ­szerte ismertté vált ez a név. Átéli olimpia megnyitóját a televízióközvetítés segítsé­gével több mint kétmilliárd néző láthatta, s mindenki a szívébe zárta a láng meggyújtóját, a 12 éves kislányt. Az olimpiák történetében eddig csak híres sportolók lobbantották fel a lángot. A rendezők elmondták: azért döntöttek „gyermekszereplő” mellett, mert ezzel is az ötkarikás játékok jövőjét szeretnék szimbolizálni. A fiataloké a jövő. A világhírűvé vált kislány így nyilatko­zott:- Csak öt nappal a megnyitó előtt tud­tam meg, hogy engem választottak erre a feladatra. Még álmomban sem gondol­tam rá. Az én álmaimban más szerepel. Mű­korcsolyázóként szeretnék olimpiai baj­nokságot nyerni. Robyn Perry négy éve korcsolyázik, s tehetségét bizonyítja, hogy korosztályos versenyeken már több érmet szerzett. A korcsolyázás mellett szabadidejében énekel, és kisnyulait gondozza. * Franz Klammer, az 1976. évi innsbruc­ki téli olimpia lesikló bajnoka, aki pálya­futása során 25 lesikló Világ Kupa ver­senyt nyert, negyedik éve az autóver­senyzéssel próbálkozik. Keddi műsor A téli olimpián kedden újabb két aranyérem talál gazdára. Az alpesi siben a férfiak kombinált pontversenyének ala­kul ki a végeredménye. Műkorcsolyá­zásban is kiosztják az első érmeket, a pá­rosok kűrjét követően. A magyar sporto­lóknak ezúttal „szabadnapjuk” lesz. A keddi műsor (magyar idő feltünteté­sével): Döntők: 18.30 óra: alpesi sí, férfi kom­binált pontverseny (műlesiklás) 02.00 óra: Páros műkorcsolyázás (kűr) További események: 16.30 óra: cur­ling selejtező (bemutató sportág), 18.00 óra: női együléses szánkó (1. és 2. fu­tam), Svédország-Lengyelország jégko­rongmérkőzés (A-csoport), 20.30 óra: al­pesi sí, óriásműlesiklás mozgássérültek­nek (bemutató) 22.00 óra: Kanada- Svájc jégkorongmérkőzés (A-csoport), 02.15 óra: Finnország-Franciaország jégkorongmérkőzés (A-csoport). Kézilabda Téli Kupa Négy csapat még veretlen Pakson az NB l-ben veretlen, kitűnő csapat jóvoltából az ökölvívás az első számú kedvenc a szurkolók körében. így aztán meglehetősen foghíjas lelátók fo­gadták az atomváros sportcsarnokában vendégeskedő Téli Kupa kézilabdatorna mezőnyét. Két korábbi szekszárdi játék­nap után a Duna-parti városba rándultak át a csapatok, hogy újabb körmérkőzé­sekkel folytassák a terembajnokság pontvadászatát. Az impozáns csarnok nagyméretű játéktere és a házigazdák fi­gyelmes rendezése tovább növelte a csapatok tagjainak bizonyítási vágyát. A tavasztól már NB l/B-ben szereplő Dunaföldvári Spartacus férficsapata ma­gabiztos, 32-14-es győzelemmel kezdett a tavalyi megyebajnok Iregszemcse el­len. Kolics János edző legénysége a má­sodik akadályt is sikerrel vette, a Sparta­cus 37-13 arányban bizonyult jobban tolnai ellenfelénél. A földváriak ezzel az újabb négy pontjukkal még inkább meg­erősítették előkelő pozíciójukat. Az NB ll­es hőgyésziek sem adták alább, ők há­rom találkozón voltak érdekeltek, s vala­mennyit győzelemmel zárták. Még a HSC csapatánál maradva: a szakvezetés egyik szeme örült, a másik... Nos, a bevo­nulás előtt álló gólerős játékosuk, György László már a Dunaföldvár csapatát erősí­tette a Téli Kupa paksi fordulójában. A hét férfitalálkozó mellett három női mérkőzésre is sor került. A női mezőny éllovasa, a Szekszárdi Spartacus 10-10- es félidő után nyert a Dunaföldvár ellen. A Tolnai VL megfiatalított gárdája nyolc góllal verte a Simontornyát, míg a Zom- ba-Tengelic találkozón kétgólos zombai siker született. Eredmények: Nők: Tolna-Simontornya 22-14 (12- 7), Szekszárd-Dunaföldvár 25-18 (10- 10), Zomba-Tengelic 18-16 (9-10). Fér­fiak: Dunaföldvár I.- Iregszemcse 32-14 (13-4), Tolnatej- Fadd 19-19 (7-9), Du­naföldvár I.-Tolna 37-13 (17-5), Hő- gyész-Dunaföldvár II. 31-10 (15-7), Hő- gyész-lregszemcse 39-24 (16-14), Tol- na-Dunaföldvár II. 17-16 (11-8), Hő- gyész-Tolnatej 35-23 (19-14). Közbeszólás... Mindig felemelő érzés, amikor az ember jelen lehet valami újnak, valami szépnek a születésénél. Nem tud, valójában nem is akar szabadulni a megilletődöttség hatásától. Ta­gadhatatlanul hasonló érzések közepette álltak fel az aszta­lok mellől pénteken este a Kosárlabda Sport Club Szek- szárd alakuló közgyűlésének résztvevői. Egy felelősségtel­jes, összefogáson és egyetértésen alapuló dolguk végezté­vel. Amint kiléptem a városi tanács kapuján, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a Szekszárdi Dózsa február 19-i közgyű­lésén is folytatódna ez a magasan izzó tenni akarás. Mert­hogy az évtizedeken át nagy egyesületként Tolna megyét reprezentáló sportkör további sorsa is felelősségteljes dön­téseket igényel. A nóta után szabadon: négy elhagyott, ma­radt még egy, azt az egyet... Nos, azt az egyet, a labdarúgást is olyan megnyugtató, szilárd gazdasági alapokra kellene helyezni, mint az elmúlt év nyarától eleddig kivált négy szak­osztályét. Tudjuk, mindez nem könnyű, hiszen időközben a létrehozott négy új egyesülettel igencsak fel parcel lázódtak a megyeszékhely gazdasági egységei, a finanszírozás erő­forrásai. Az 1950-ben alapított lila-fehér klub eddigi közel négy évtizedét a labdarúgás végigkísérte. A Dózsa minden­kori csapatát lehetett nem szeretni, szabad volt különböző hőfokon kritizálni. Csak egyet nem lehetett: nem észrevenni, hogy a legsú­lyosabb gondok közepette is ez az együttes képviselte tartó­san a futball tolnai minőségét. Azt is tudjuk, hogy a február 19-i közgyűlésen megválasz­tandó elnökség, a vezetőség nem tud gólt lőni, győzelmeket aratni az NB ll-es bajnoki meccseken. Ám azzal, hogy felszá­molja a játékosok körében elhatalmasodott bizonytalansági tényezőket, ha valóban megteremti a szervezeti és anyagi biztonságot - már a remélt győzelmeket alapozza meg. A nyílt, őszinte szó, a hathatós intézkedések nemcsak az egy szakosztályos klub, hanem az abban sportoló családos em­berek jövőjét is meghatározza. Apáczai Csere János így fogalmazott: „A hosszú ideig va­ló nyugalom a testet megerőtleníti és az emberben arénát nemz. Ennek okáért hajíts követ, vagy valami mást...” Örök­érvényű szavak, hiszen az emberi szervezet életszükségle­te a mozgás, a különböző szintű jó vezetőké meg a tenni akarás, a gondjaikra bízott közösségért vállalt és becsület­tel elvégzett munka öröme.- fekete ­Az ASE utánpótlás-nevelői lesznek Gerjenben tért hódított magának a cselgáncs Gerjenben október óta létezik egy jól működő diáksportcsoport, amelyet az Atomerőmű támogat. Egyeztettünk egy időpontot, sikerült is a találkozás. A gerjeni általános iskolából átirányí­tottak bennünket a szemben lévő épület­be, ott tartják a cselgáncsosok az edzé­seket. A létesítmény alapterületét nézve elég nagy hely áll rendelkezésére a spor­tolóknak, ám ez csak a látszat. Kiderül, hogy az épület egyik részében tanács­adó iroda, a másikban pedig óvoda mű­ködik. A közbeeső nem túl nagy helyi­ségbe nyitunk be, itt fogad minket Ro- gács Mihályné, a sportcsoport szellemi „atyja”. Kis előtér, zuhanyozó, öltözők és maga az edzőterem képezi a „lakrészt”. Benn közel 30 gyerek követi Köves László ed­ző utasításait.- Tavaly októberben indítottuk be a cselgáncscsoportot 54 jelentkezővel. Az állandó létszám jelenleg 45, a lelke­sebbek maradtak - kezdi a beszélgetést Rogács Mihályné.- Miért éppen a cselgáncsot választot­ták?- Tavaly a tavaszi szünetben elmentük Paksra 15 gyerekkel megnézni az ASE cselgáncsosainak egyik edzését és na­gyon megtetszett valamennyiünknek ez a sport. Májusban rendezték Pakson az Atom Kupa cselgáncsversenyt, és az „atomosok” küldtek értünk egy buszt, el­mehettünk megnézni. Ezután Tóth Bélá­val, a paksiak vezető edzőjével elmentem a megyei tanácsra Rohn Tibornéhoz, aki azt ajánlotta, alakítsunk diáksportkört.- Hogyan kapták meg ezt a helyisé­get?- Itt azelőtt öregek napközi otthona volt, de egy éve megszűnt, kihasználatla­nul állt ez a része az épületnek. A tanács segítségével megkaptuk, társadalmi munkában rendbe raktuk. Több szocia­lista brigád is segített, ők pártoló tagok lettek később.- Nehéz volt az első foglalkozásra ösz- szetoborozni a gyerekeket?- Az iskolába 160 tanuló jár, közülük 54-en jelentkeztek. Szinte minden szülő­vel személyesen beszéltem, ecseteltem a sport fontosságát, eloszlattam azt a gya­nújukat, hogy „a cselgáncs csak vereke­désre jó”. Volt olyan család, ahonnan mind a két gyerek elkezdett járni, de ké­sőbb az egyik lemorzsolódott, mert a szülők nem bírták volna kifizetni kettejük tagdíját, ami fejenként havi 100 fo­rint. Ezt az összeget saj­nos nem tudjuk csökken­teni, de tudom, hogy van, ahol még többet kérnek a gyerekektől.- Nem kicsi ez a terem ötven gyereknek?- Ezért is edzünk két csoportban, hétfőn, szer­dán a nagyobbak, pénte­ken pedig a kisebbek sportolnak 2-2 órát. Egyébként a helyiséget magunk takarítjuk, a sző­nyegeket az atomerőmű sportegyesületétől kap­tuk. Jó lenne bővíteni a termet, de ez csak az ud­var felé lehetséges. Mi is bekapcsolódunk az edzésközpontok munkájába, áprilisban visszük a gyere­keket a terheléses vizsgálatokra, méré­sekre. Augusztusra edzőtábort terve­zünk Fonyódon 30-35 cselgáncsossal.- Más sportolási lehetőség is van a fa­luban?- Csak a futball és az asztalitenisz, de jelenleg irántunk a legnagyobb az érdek­lődés. Szeretnénk diáksport-egyesületté átalakulni, akkor önállóbbak lehetnénk. A gyerekek jól érzik itt magukat, ha nincs edzés, akkor is itt töltik az udvaron a sza­badidejüket, néha szalonnasütést is ren­dezünk. Ha valamelyikük beteg, azért le­jön az edzésre, és végigüli a két órát, nézi a többieket.- Az Atomerőmű mivel támogatja a sportcsoportot?- Biztosít számunkra különbuszt a ver­senyekre, sőt, színházlátogatásra is. Ők is örülnek a csoportunknak, hiszen után­pótlást biztosítunk szakosztályuknak a későbbiekben. Amikor a gyerekek eljut­nak egy magasabb szintre, szeretnénk bemutatókat is szervezni, megmutatni mit tanultak. Az edző is elégedett Köves László hetente három alkalom­mal jár Gerjenbe edzést tartani, emellett Szekszárdon is trénereskedik.- Hamarabb tanulnak a vidéki gyere­kek, mint a városiak?- Az az igazság, hogy a városiak amennyivel hamarabb tanulnak meg mozgásokat, a vidékiek annál kitartób­bak. Többször próbára tettem már a ter­helhetőségüket, és el kell ismernem, jól bírják a strapát - mondja Köves László.- Ahhoz képest, hogy csak október­ben kezdték az edzéseket, szépen meg­értik a japán nyelvű utasításait.- Paksról szereztünk egy olyan füze- tecskét, amiben a magyar utasítások és a japán megfelelőjük le van írva, és még illusztrációk is segítik az érthetősé­get. Ez a füzet kézről kézre jár a gyerekek körében, így könnyebben tanulják a szaknyelvet.- Milyennek találja a gyerekek képes­ségeit?- Van néhány kiemelkedőbb képessé­gű köztük, ők talán már tavasszal indul­hatnak versenyeken, hírnevet szerezve Gerjennek, később pedig utánpótlást biztosítva Paksnak. Rogács Mihályné befejezésül még el­mondta, hogy mindent vállalnak, csak működhessen a sportcsoport. Az eddig nyújtott segítségeket - tanácsét, iskoláét, brigádokét, Atomerőműét - jó eredmé­nyekkel szeretnék meghálálni. Utólag kiderül, hogy ma nem is lett vol­na edzés, csak a mi kedvünkért jöttek el a gyerekek és az edző. Kifelé menet az egyik fiú utánunk fut és a sportkör nevé­ben egy csokor virágot nyújt át az újság­írónak. MÁTÉ RÉKA Fotó: KAPFINGER A. A pluszként beiktatott edzésen sincs lazítás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom