Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-16 / 39. szám

1988. február 16. .'<röuo^' _ 2 NÉPÚJSÁG Hazaérkezett az OBT küldöttsége Genfből Mai kommentárunk Erőpróba a szépség szigetén Sok neve volt a viharos történelem során ennek a gyönyörű szigetországnak, higgadtabb megfigyelők néha a Közel-Kelet küszöbének, a vonzó tájak szerelme­sei - és ez már ókori görög forrásokban is fellelhető - a szépség szigetének neve­zik, már csak azért is, mert a görög mitológia szerint ez itteni vizekből bukkant fel - beragyogva a mélységesen kék tengert és a hasonló színű égboltot Aphrodite, a szépség istennője. Régi igazság, hogy az országok sorsát nagymértékben meghatározza a geopoli­tikai helyzetük, vagyis földrajzi fekvésük. Ciprus esetében mindig is sokat számított, hogy stratégiailag valóban a hagyományosan fontos közel-keleti térség afféle „ elő­szobája ", valamint az a tény, hogy a sziget Görögország és Törökország között fek­szik. Mivel ez a közbülső helyzet még a lakosság megoszlásában is döntő (a szigetet görögök és törökök lakják évszázadok óta), érthető, hogy a ciprusi belpolitikának köze volt (van) Görögországhoz és Törökországhoz, illetve azok egymáshoz való viszonyához. A két ország hagyományos viszálya oda vezetett, hogy néhány esz­tendeje a török hadsereg megszállta a sziget területének harminchét százalékát és azon kikiáltotta az úgynevezett észak-ciprusi (török) köztársaságot. Ilyen körülmények, a megosztottság koordinátái között került sor - kizárólag a mintegy félmilliós görög közösség területrészén - a nagy érdeklődéssel várt szava­zásra. Az alkotmány csak akkor éri be egy fordulóval, ha az egyik jelölt elsöprő többséget szerez. Ez, amint várható volt, nem következett be, így a legtöbb voksot szerzett két politikus, a jobboldali Kleridesz, és a baloldal jelöltje, a második helyen végzett Vasziliu csap össze a következő vasárnapon. (Az eddigi elnök, Kiprianu csak harmadik lett, így a további küzdelembe nem szólhat bele.) A kommentátorok nemcsak abban értenek egyet, hogy a szavazás iránt a szokásosnál nagyobb a nemzetközi érdeklődés, hanem e jelenség okában is. Vagy három évtizedes (és történelmi távlatokban még sokkal régebbi) görög-török ellenségeskedés után most ugyanis mintha mozdulna valami a két „ősellenség” között. Nemrég a svájci Davosban találkozott Papandreu görög és Özal török kor­mányfő, a kiadott közlemény frontáttörést sejtet. Máris a görög fővárosban tárgyal a török külügyminiszter-helyettes és a beavatottak szerint nem lehetetlen, hogy júniusban - harminc év után első ízben - Athénban tárgyal majd a Török Köz­társaság rendkívül sikeres, dinamikus miniszterelnöke, Turgut Özal. A kép összeáll. A megfigyelők kíváncsiak arra, vajon a török-görög közeledés érinti-e kettőjük egyik legérdesebb súrlódási felületét, a szépség kissé zaklatott sorsú szigetét. HARMAT ENDRE Rifai Szíriában Hétfőn hazaérkezett Genfből az Orszá­gos Béketanács küldöttsége, amely részt vett a nem kormányzati szervezetek le­szerelési bizottságának ülésén. Az ENSZ-központ mellett működő koordi­nációs testület, amelynek rendszeres résztvevője az OBT, a hétvégi ülésén az ENSZ júniusra tervezett rendkívüli lesze­relési ülésszakának kérdéseivel foglal­kozott. A tanácskozáson - amelyen részt vett Akasi Jaszusi, az ENSZ leszerelési ügyekkel foglalkozó főtitkárhelyettese - megállapították, hogy a rendkívüli ülés­szak jó alkalmat kínál a kormányok és a békemozgalmak közötti együttműködés­re és szorgalmazták, hogy az ENSZ minél több nem kormányzati szervezet részvé­telét tegye lehetővé. A tervek szerint e szervezetek egy része felszólalási jogot is kap. A bizottsági ülésen megállapod­tak abban, hogy április 5. és 8. között a rendkívüli ülésszak előkészítésére fóru­Jugoszláviában a hét végén több mun­kásmegmozdulásra került sor. A mostari Sokol fémipari kombinát egyik szerelő­üzemének dolgozói tiltakozó menetben a vállattól 5 km-re lévő városi tanács elé vonultak és sürgették, hogy a leépítés miatt 17 hónappal ezelőtt elbocsátott 160 társuk számára biztosítsák az elhe­lyezkedést. Sztrájkba léptek a bori réz­bányászok, mert januári keresetük (átlag 330000 dinár) 20 százalékkal alacso­nyabb volt a tavaly decemberinél. Miután biztosítékot kaptak arra, hogy a megter­melt tiszta jövedelem elosztása a jövőben másként történik, újra felvették a munkát. A labini szénmedence „Ripenda” bányá­jának kollektívája a városi-körzeti tanács előtt tiltakozó gyűlést tartott, miután érte­sült arról, hogy veszteségesen gazdálko­dó üzemüket bezárják. A bányászok be­jelentették, hogy bírósági keresetet nyúj­tanak be azok ellen a szakemberek, gaz­dasági és politikai vezetők ellen, akik 20 évvel ezelőtt elhatározták e bánya meg­nyitását. A tuzlai Mramor lignitbánya igazgató mot hívnak össze Genfbe széles körű nemzetközi részvétellel. A leszerelési bizottság tagjai találkoz­tak a svájci városban zajló leszerelési ér­tekezleten résztvevő hét delegáció, köz­tük a szovjet és az egyesült államokbeli küldöttség vezetőjével, és eszemcserét folytattak a vegyi fegyverek betiltásáról. A bizottság tagjai egyöntetűen sürgették a vegyi fegyverek betiltását szolgáló egyezmény kidolgozását, és szorgal­mazták, hogy hidalják át a tárgyalófelek között változatlanul meglévő nézetkü­lönbségeket. A leszerelési bizottság döntött arról, hogy a Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség és az Országos Béketanács kö­zös meghívásának eleget téve szeptem­ber 22. és 24. között Budapesten tartja ülését, s azon a hagyományos fegyver­zetek csökkentésének problémáit vitat­ják meg. bizottsága felmondott négy olyan vájár­nak, akik a vállalatnál nemrég lezajlott sztrájkot kezdeményezték. A zágrábi Ra­de Koncsar gépipari kombinát egyik üzemének 500 dolgozója kevesellte és nem volt hajlandó felvenni havi fizetését, amelyről úgy vélekedett, hogy a létmini­mumot sem biztosítja. Mint a Komuniszt, a JKSZ KB orgánu­ma jelentette, a ljubljanai Litostroj kombi­nát dolgozói elvetették sztrájkbizottsá­guk elnökének azt a javaslatát, hogy a Szocialista Szövetség (népfront) kereté­ben alakítsák meg a Szociáldemokrata Pártot, amely a JKSZ „politikai korrekto­rának” szerepét töltené be. A „Litostroj” sztrájkbizottságának má­sik követelése az, - közölte a Komuniszt- hogy hozzák létre a lengyel Szolidari­táshoz hasonló jugoszláv szakszerveze­teket. E szakszervezetekbe nem léphet­nének be kommunista párttagok. Benyo­másaink szerint - tette hozzá a hetilap- a Litosztroj új üzemi szakszervezeti bi­zottságának megválasztásával ezt a cél­kitűzést részben sikerült elérni. PANORÁMA BUDAPEST - Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés kül­ügyi bizottságának elnöke Flaminio Pic- colinak, az olasz képviselőház külügyi bi­zottsága elnökének meghívására február 15-18. között látogatást tesz Olaszor­szágban. A magyar politikus római tar­tózkodása során megbeszéléseket foly­tat az olasz állami és politikai élet vezető személyiségeivel. * Borisz Sztukalin, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete a magyar-szov­jet barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződés aláírásá­nak 40. évfordulója alkalmából hétfőn fo­gadást adott a nagykövetségen. * A Minisztertanács Perczel Györgyöt, Rakonczay Zoltánt és Zsuffa Ervint kör­nyezetvédelmi és vízgazdálkodási mi­niszterhelyettessé nevezte ki. TASKENT - Az üzbég fővárosból hét­főn hazautazott Krisna Csandra Pant in­diai nemzetvédelmi miniszter. Csandra Pant hivatalos baráti látogatáson járt a Szovjetunióban. NYUGAT-BERLIN - A Die Wahrheit- nak, a nyugat-berlini kommunisták lapjá­nak hétfői beszámolója szerint Drezdá­ban szombaton késő este, egy istentisz­telet után, az NDK-ból kivándorolni szán­dékozók egy csoportja gyűlt össze és provokatív - például a berlini fal lebontá­sát követelő - jelszavakat kiáltozott. A közlekedési múzeum lépcsőjén az em­beri jogok biztosítását követelő felirato­kat feszítették ki. A rendőrség egy idő után feloszlatta az összejövetelt és öt személyt őrizetbe vett, de vasárnap dél­utánig mindannyiukat szabadon bocsá­tották - írja a Die Wahrheit. BERLIN - A demokratikus német ál­lam és az evangélikus egyház utóbbi tíz évben kialakult viszonyának nincs észszerű alternatívája, de sok területen kell még javítani a marxisták és a hívők kapcsolatait - állapítja meg egy cikké­ben az NDK-beli evangélikus egyház egyik vezetője. Krusche rámutat, hogy az állam és az egyház közötti párbeszéd to­vábbi javulását csak hosszú, türelmes úton lehet elérni. Az NDK-beli egyházak - írja - elő kívánják segíteni, hogy növe­kedjen a felelősen gondolkodó kereszté­nyek és marxisták bátorsága és önbizal­ma, s ezáltal országszerte nyíltság, biza­lom és kölcsönös tisztelet jellemezze a kapcsolatokat. Előre be nem jelentett látogatásra Da­maszkuszba érkezett vasárnap Zaid Rifai jordániai miniszter. Háfez Asszad szíriai miniszterelnökkel a legújabb amerikai tervre adandó közös arab válasz kialakí­tásáról tárgyal, és megvitatják a meg­szállt területeken kirobbant zavargások legújabb fejleményeit. A két hónap óta tartó tüntetéseken 56 palesztin vesztette életét és mintegy há­romezren sebesültek meg. Közben Wa­shingtonban megerősítették, hogy Geor­ge Shultz külügyminiszter a hónap vé­gén, közel-keleti körútja során Jordániá­ba, Izraelbe és Egyiptomba utazik, de va­lószínűleg felkeresi Szíriát és Szaúd- Arábiát is. A külügyminiszter az amerikai „béke­terv” részleteiről kíván tárgyalni vendég­látóival. Szőlészek, borászok Sztrájkok Jugoszláviában Egy kínai inggyáros tündöklése és bukása Szövetkezeti szőlész és borász szak­emberek országos továbbképző tanfo­lyama kezdődött tegnap Szekszárdon a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa, valamint a Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsége szerve­zésében. A megnyitót az Oktatási Igazga­tóságon Fülöp László, a TOT alelnöke, a bátai November 7. Termelőszövetkezet elnöke tartotta. A február 26-ig tartó tanfolyamon az ország különböző ré­szeiből érkezett ötven, megyénkből mint­egy 25 szakember elméleti előadásokon, gyakorlati bemutatókon, és üzemlátoga­táson vesz részt. Tegnap Tolna megye mezőgazdasági szövetkezeteit Fülöp László mutatta be. Megyénk szőlészeté­ről és borászatáról dr. Domonyai Péter, a szekszárdi Aranyfürt Termelőszövetke­zet főágazatvezetője és Ferenc Vilmos, a megyei tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály főelőadója tájékoztat­ta a résztvevőket. Rák ellen az emberért a holnapért Néhány hónappal ezelőtt még egész Kína róla beszélt. Pu Hszing-seng re­formpárti igazgatóról, a példaképről, aki üstökösként bukkant fel a gazdasági re­form egén. Ha az ember bekapcsolta a rádiót vagy a televíziót, szinte máris hall­hatta, láthatta a Csöcsiang tartományi Hajjan inggyár, a modellként bemutatott középüzem igazgatóját. Szinte hetenként nyilatkozott a sajtónak. Menedzserek­nek, tudósoknak, katonáknak tartott előadásokat. Könyvet is írt. A kitüntető meghívásoknak alig győzött eleget tenni. Ritka népszerűségének - vagy ahogyan egy újságíró fogalmazta, a „Pu Hszing- seng láznak” - az volt a magyarázata, hogy a gazdasági reform még ki nem ta­posott ösvényén igazgatók és mened­zserek benne látták megtestesülni mind­azt, ami a sikeres üzletembert, a bátor, kockázatvállaló újítót jellemzi. Azután, mint derült égből a villámcsa­pás, úgy hatott a sajtóban közölt hír: Pu Hszing-senget, a Hajjan inggyár igazga­tóját leváltották. Elsősorban azért, mert durván, kényúr módjára viselkedett, rá­adásul fogalma sem volt arról, hogy mi­lyen a korszerű irányítás. Mi több, figyel­men kívül hagyta a párt politikáját, és fe­lelőtlenül kockáztatott, ezért a gyár alap­hiányossá vált, eladósodott, szabályo­san tönkrement. Az adósság elérte a tíz­millió jüant, ami csaknem kétszer annyi, mint a gyár állóalapjának értéke. Ugyanaz a sajtó, amely korábban bál­ványt csinált az igazgatóból, nyomban megkezdte az egykori kedvenc temeté­sét. A józanabb kínai újságírók azonban nem értenek egyet ezzel a kegyetlen és tegyük hozzá, embertelen módszerrel. A „Pu Hszing-seng jelenségből” kiábrán­dult sajtó úgy viselkedik, jegyezte meg az egyik pekingi lap hírmagyarázója, mintha „kegyúri joga lenne egyidejűleg bába­ként és temetkezési vállalkozóként fel­lépni. Mintha a bukott igazgató már nem is lenne ember. Pedig nyilván akkor is voltak hibái, amikor nemzeti hősként aj- nározták. S annyira talán nem is hitvány ember, amilyennek most lefestik”. Két évvel ezelőtt magam is megfordul­tam a Hajjan inggyárban, s beszélgettem az elegánsan öltözött, izgő-mozgó, vé­kony dongájú menedzserrel, aki szóára­dattal igyekezett mindenkit elkápráztatni. Engem személy szerint valahogy az egy­kori harmadik birodalom propagandami­niszterére emlékeztetett. Valósággal su­gárzott belőle a magabiztosság, a célra­törés, az öntudat. Az egyesszám első személyt feltűnően sokszor használta. „Uram, nekem a kisujjamban van a szakma. Ezer emberrel dolgozom, gyá­ram (kollektív tulajdonban levő üzemről volt szó) kiváló minőségű termékei nem­csak Kínában keresettek, de külföldön is. Százezerszámra szállítok olyan fejlett ka­pitalista országokba, mint az Egyesült Államok vagy Japán. Mi a titkom? Refor­mot csak bátran és merészen, csak teljes kockázatvállalással lehet csinálni. És persze kemény, kitartó, fegyelmezett munkával. Ezt az elvet fogalmaztam meg a gyáram indulójában, amelyet munká­saim naponta elénekelnek. Hat munkást elbocsátottam, mert fegyelmezetlenek voltak, lógtak. De ha a saját rokonaimról lenne szó, akkor sem engednék az el­veimből. Nemrég itt járt a gyáramban Csao Ce-jang miniszterelnök. Elbeszél­gettünk a reformról, s higgye el, nagyon odafigyelt mindarra, amit tapasztalatként elmondtam neki. Nézze ezt az új üzem­csarnokot. Tízezer négyzetméter az alapterülete. Nemsokára megkapom a Japánból rendelt gépeket, és akkor már csak a csillagos ég lehet a határ. Előre, mindig csak előre a reform útján...” Ámulattal hallgattam a gyár munkásait, amikor elmesélték, hogy kezdetben igaz­gatójuk felutazott Pekingbe, odaállt az egyik áruház pultja mögé, és személye­sen árusította a Hajjan gyár ingeit, nyak­kendőit. Fanatizmusa hatott: évente átlag 50 százalékkal növekedett a gyár nyere­sége. Ottlétemkor még nem tudhattam, amiről most már felvilágosított a kínai saj­tó: a népszerűség, a reform nagy ügyé­nek szolgálatába állított hírnév rendkívüli hatalmat is biztosított a rámenős Pu Hszing-seng számára. A tartományi fe­lettes szervek semmit sem mertek meg­tagadni tőle. Elhallgatták, sőt gondosan elleplezték hibáit is, és időnként elköve­tett termelési, tervezési és üzleti baklövé­seit. S tették ezt mindaddig, amíg a cso­damenedzser feje felett végül is össze­csaptak a hullámok. Megbukott Kínában egy igazgató. Ettől még nem dől össze a világ, nem áll le a reform, nem szenved kiheverhetetlen kárt az ügy, amelyért a maga sajátos módján az inggyáros is küzdött. A többi, sok-sok ezer reformer okulhat az eseté­ből. Pu Hszing-seng egyéni tragikuma negatív tanulságként szolgálhat nem­csak az igazgatók, hanem a politikusok és a gazdasági vezetők számára is. Van­nak, és ezután is lesznek olyanok, akik valahol túllépik a kockázatvállalás még elfogadható határát. A bukott mened­zsert azonban nem szabad erkölcsileg megsemmisíteni, idő előtt eltemetni. Fő­leg azoknak nem, akik közvetve vagy közvetlenül maguk is ludasak a kis ing- gyáros mesterséges tündöklésében és bukásában. ÉLIÁS BÉLA (Peking) „Mindannyian jelöltek vagyunk a rák­ra” - ezzel a drámai, bevezető mondattal kezdte dr. Eckhardt Sándor professzor, az Országos Onkológiái Intézet főigazga­tója a sajtótájékoztatót Budapesten, a Magyar Képző-, és Iparművészet Szövet­sége kezdeményezésére létrehozott kiállításon. Száznyolcvanhét művész, háromszáz- tíz művét ajánlotta fel a Rák ellen az em­berért - a holnapért társadalmi alapít­vány javára. Az itt kiállított műtárgyak ér­téke közel hárommillió forint, mely az ala­pítvány számlájára kerül befizetésre ér­tékesítés esetén. Ezeknek az alkotások­nak biztosított helyet a Vigadó Galériá­ban a Magyar Népköztársaság Művésze­ti Alapja. Ez a kiállítás nem a sikerért van, nem a kiállító művészek versengése. Ez a kiállí­tás egy figyelmeztetés. Fehér cigarettát vörös rák markol az egyik plakáton; szenvedő emberarc csikkekkel megtűz­delve a másikon. Kisplasztikák, érmek, tusrajzok, faliszőnyegek, szőttesek egy­más mellett, szinte minden műfaj képvi­selteti magát. Ábrahám Rafael míves réz­karcai „Csillagászat”, „Gyógyászat” cím­mel a reneszánsz kor aprólékos, alapos, nagy tudású mestereit idézik. Lőrincz Vi­tus „Madonna" tűzzománc képe, Pan­nonhalmi Zsuzsa porcelán faliplasztiká­ja, Orosz Péter meghökkentő töviskoszo­rúja - mely zárójelbe téve a „Kitüntetés” címet viseli mind emberi múlandósá­gunkra figyelmeztet. Az itt kiállító művészek úgy gondolják, hogy az alapítvány - mely az első társa­dalmi alapítvány az utóbbi években ná­lunk - céljai és eredményei olyan konk­rétak és megfoghatók, hogy segítségük valós értelmet nyerhet. Ezt hangsúlyozta Karsay Judit, az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője is, aki a sajtótájékoz­tatón vállalata képviseletében felajánlott külföldi kiállításokon részt vett, nívós ke­rámia-, textil-, ötvösművészeti tárgyakat az alapítvány javára. „Bízunk abban - mondták a művészek hogy kezdeményezésünkkel, nem­csak korunk egyik legveszedelmesebb betegsége ellen tehetünk, hanem társa­dalmi életünk tisztulását és fejlődését is szolgálhatjuk.” Ezt tehetjük valameny- nyien mi is, akik megtekintjük a kiállítást és vásárolunk a müvekből. fké

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom