Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

6 tíÉPÜJSÁG 1988. január 11. Rég volt - szép volt! Az ozorai pályán történt e *. A JtL >6 & A ^ A 4*4 Téli SporTolna új köntösben Harminc éve Készült a felvétel a gyönkiekről: álló sor balról jobbra: Bérces, Steitz, Bölcsföldi, Séta, Enyedi. Középső sor: Kocsi, Harkai, Jákob. Alsó sor: Wolf, Németh, Laszk. Mint azt többfelé hallottuk a megyé­ben, már sokan készülnek a téli sportok kedvelői közül a téli SporTolnára. Ez na­gyon biztató, azonban szeretnénk felhív­ni az érdeklődők figyelmét, hogy az idén ez a közkedvelt sportakció új köntösben kerül megrendezésre. Pontosabban a SporTolna Szervező Bizottság úszó- és futóversenyszámok­ban téli felkészülési lehetőséget biztosít január 24-én, vasárnap Szekszárdon. Ez az akció az első fordulója annak a ver­senysorozatnak, melynek második for­dulóját februárban Budapesten, a har­madik fordulóját pedig márciusban Deb­recenben rendezik meg. A három verse­nyen Budapest, Dunántúl és Alföld tízfős (7 férfi, 3 nő) triatlonistákból összeállított válogatottjai külön erőpróbát vívnak. Január 24-én a szekszárdi fedett uszodában 2 kilométer megtétele vár a vállalkozókedvűekre, a megméretés 8 órakor kezdődik. A 15 kilométeres futás Mire mentek 1987-ben?- Ha lett volna bennem olyan érzés ta­valy év végén, hogy már mindent tudok, mostanra elszállt volna. De nem volt, és ezt nem győztem hangsúlyozni, mégis mindenki számon kéri tőlem az idei ered­ményeket. Vagy csak én érzem így? - vág bele egyből a közepébe Kesjár Csa­ba, a legnagyobb magyar pályaverseny- ző-reménység.- Bizony hozzászoktunk, hogy Kesjár Csaba sikereiről értesüljünk a verseny évadok végén. Mindenki úgy gondolta, már mindent tudsz, amit a versenypályá­kon tudni kell, hisz tavaly Forma Ford 2000-ben osztrák bajnok volták. Ekkora a különbség?- Igen. - Elképesztően nagy. Egy Tra­bant és egy Porsche között nincs akkora különbség, mint a Forma Ford és a For- ma-3 között. Ugye hihetetlen? Magam sem hittem volna, ma pedig már tudom. Például egy normál autó, a Forma Ford vagy az Easter mindig utánaenged egy kicsit a kanyarokban, mindig van lehető­ség korrigálni. A Forma-3-ban nincs! Kőkemény a kocsi. Ha hibáztál, elment a verseny. Ráadásul harmincnégy sikerre éhes fiatal versenyző tülekedik a futamo­kon azonos, vagy közel azonos autók­ban. Némelyikük jóval több versenykilo­méterrel a kezében, lábában és a fejé­ben, mint például én. Nem ritka, hogy az első és a tizedik között a célban nincs több egy másodpercnél!- Mennyit sikerült tanulnod ebben a nehéz mezőnyben az idei versenyeken?- Úgy érzem, sokat. Hogy eleget-e, az jövőre fog kiderülni. Forma Easteres ko­romban örültem, hogy 2-3 ezer kilomé­tert autózhattam évente, és ebben benne volt minden, verseny, tesztelés és edzés. Idén körülbelül húszezer kilométert ve­zettem a versenyautót! Hét NSZK-bajno- ki futamon és nyolc másik versenyen in­dultam, s teszteltem, teszteltem, tanultam az autót, a pályákat, a különféle beállítá­tömegrajtja a Sportszékház előtt lesz. (Hunyadi u. 5.), 12 órakor. Nevezni a versenyt megelőző napon lehet 16 órától a Platán presszóban (Bajcsy-Zs. u. 7., az uszodával szemben). Ugyanitt triatlonestet is rendeznek, amelynek programjában videofilmek ve­títése szerepel triatlonversenyekről, va­lamint beszélgetés az akció múltjáról, je­lenéről. Aki ezen a napon nem ér rá, még a verseny napján is nevezhet az uszodá­ban az úszásra 7-9 óra között, a futásra pedig 7-11 óra között. Nevezési díj 30 fo­rint. Mindkét versenyszámban az első há­rom helyezettet díjazzák nőknél és fér­fiaknál egyaránt, összetettben pedig az előbbieken kívül az első három csapatot részesítik jutalomban. Tehát az idei téli SporTolnán nem lesznek téli sporttal kapcsolatos versenyszámok, de remél­hetően minél többen mérik össze tudá­sukat úszásban és futásban. sokat és a gumikat. Megtanultam olyas­mikre figyelni, amikről korábban azt sem tudtam, hogy vannak. Látom, mit jelent egy-két milliméter emelés a futóművön. S még mennyi trükk van!- Kész Forma-3 versenyző lettél? Ezt mutatja az idényzárón, Hockenheimben kivívott győzelmed?- Boldog vagyok, hogy győzelemmel zártam a szezont, de az igazsághoz tarto­zik, hogy nem volt ott mindenki, aki szá­mít, bár az is, hogy pályacsúcsot futot­tam. Ám változatlanul állítom, nem va­gyok kész versenyző, még mindig renge­teg a tanulnivalóm. Szerencsére a leg­jobb csapatban tehetem ezt. Horst Schü­bel, a csapatfőnök, nagy tanár, és ő elé­gedett volt velem. Előre megmondta, ta­nulóév lesz az idei. Csapattársam, Bernd Schneider megnyerte az NSZK-bajnok- ságot, aztán átigazolt a Forma-1-es Zakspeed csapatba. S bár jó érzés ez nekem, nem jelenti azt, hogy most már előttem is nyitva az ajtó a legfelsőbb osz­tályba! Annak dacára, hogy december­ben Portugáliban, Estorilban Forma-1- ben fogok tesztelni egy Zakspeedet. Még nyáron, a Magyar Nagydíj idején hívott meg Erich Zakowski, a csapatvezető, miután mentem három kört kocsijával a Hungaroringen. Ez is idei nagy élmé­nyeim közé tartozik!- Mindezek után hogyan értékeled az 1987-es szezonodat?- Értékesnek tartom. Versenyzői és emberi szempontból egyaránt. Sok hasznos tapasztalatot szereztem, sokat tanultam és ezeket hasznosítani tudom majd a versenypályákon. Közben sok se­gítséget kaptam, sok barátot szereztem, és sok mindenkit, még magamat is, job­ban megismertem most, amikor elma­radtak a zajos sikerek. Ebből is lehet, sőt, kell tanulni! S mindenek felett szükséges volt ez a szezon. Vannak lépcsőfokok, amiket nem lehet, de nem is érdemes át­ugrani.- Végül stílszerűen: hányas bizonyítványt szereztél ebben a ta­nulóévben?- Idei bizonyítvá­nyomat jövőre magam fogom megírni, az ak­kori versenyeken, ám már annak is örülök, hogy a következő sze­zonban is ott lehetek a legjobb csapatban, a lehető legjobb iskolá­ban. (Folytatjuk) ROÓZ PÉTER Vannak véletlenek. Vagy két hete a lakó­telepen összefutottam régi ismerősömmel, Bölcsföldi Gyurival. Sok minden szóba ke­rült, főkénta régi sportéletről. Ekkor jött egy másik régi jó barátom, Varga Pista.- Engedd meg, hogy bemutassam a ba­rátomat, ezzel a Vargának háttal álló Bölcs­földire mutattam. Mikor mindhárman ösz- szenéztünk, hatalmas nevetésbe törtünk ki. Egyre gondoltunk. De erről majd később. Szekszárdon, az OTP megyei igazgató­ságán találkoztunk, a házigazda Varga Ist­ván volt.- Mióta ismeritek egymást?- Hát azon a bizonyos járási osztályozó mérkőzésen találkoztunk 1959. július 12- én. Ez a dátum biztos - így Bölcsföldi Gyuri.- Tévedsz - mondta Varga István -, mert 1955-ben már játszottunk egymás ellen, te a gyönki, én a tamási járás válogatottjának voltam tagja. Az eredményt már nem tu­dom, de hogy akkor mindketten játszot­tunk, az biztos.- Tényleg, ezt már el is felejtettem, igazad van.- És akkor is kapus voltál?- Akkor éppen balhátvéd, de voltam ka­pus, csatár, fedezet, melyet ma középpá­lyásnak hívnak.- És te, Gyuri?- Én mindig középcsatár voltam, sőt, mi igyekeztünk Gyönkön az „aranycsapatot" utánozni. Én voltam Hidegkúti szerepében hátra vont ember, jobbról, balról két-két csatárral.- Milyen mérkőzés is volt 1959júliusában?- Osztályozó mérkőzést játszottak a já­rási bajnokok a megyebajnokságba jutá­sért. A hat bajnok - Dalmand, Cikó, Duna- szentgyörgy, Gyönk, Ozora és a Szekszár­di Dózsa - játszott körmérkőzést.- Akkor Varga Pista, most téged faggat­lak. Mikor kerültél Ozorára, hisz emlékeze­tem szerint Pincehelyen kezdtél.- Állást kerestem 1953-ban és a pince­helyi gépállomást javasolták. Az első kér­désük az volt, tudok-e focizni. Mivel igennel válaszoltam, felvettek. Közel öt évig voltam ott, majd bevonultam. Leszerelésem után hazamentem Ozorára, ahol 1966 január­jáig dolgoztam és természetesen fociztam.- És utána?- Szekszárdra kerültem, a beruházási bankhoz, majd 1970-ben az OTP-hez.- Hogy alakult a „ranglétra”?- Először közgazdász voltam, majd osz­tályvezető. 1974 óta igazgató-helyettes va­gyok. Események ­Tíz csapat részvételével rendezték meg Bátaszéken a Fenyő Kupa lab­darúgótornát. Végeredmény: 1. Bá- taszéki MÁV, 2. Tsz Építők. 3. Kerá-. mia, 4. Költségvetési Üzem. A leg­jobb kapusnak járó díjat Bencs Vil­mos (Tsz Építők), a legjobb mezőny- játékos kitüntető címet Varga György (Bátafém), a legjobb góllövő meg­tisztelő címet pedig Tóth Miklós (Tsz Építők) érdemelte ki. * A Dombóvári VMSE és a Tungs­ram SC vezetői megállapodtak ab­ban, hogy a két klub NB l-es férfi ko­sárlabdacsapata február 10-én 17 órakor játssza le az MNK-mérkőzést. * Szekszárdon január 29-én a Szakszervezeti Munkásotthonban rendezik a megye legjobb közalkal­- Időnként hazalátogatsz Ozorára?- Csak ritkán. A bátyámék laknak ott, kü­lönben az ő fia szintén labdarúgó volt Ozo- rán. Két éve hagyta abba.- És a gyerekeid is szeretik a sportot?- A fiam a tolnai NB lll-as asztalitenisz­csapatban játszik, ahol veretlenül állnak az élen, sőt, megnyerte a megyei felnőtt Tízek bajnokságát Tehát szereti a sportot. A lá­nyom férjnél van, két unoka van, kislányok.- Akkor most te következel Bölcsföldi Gyuri.- Gyönki születésű vagyok, 32 évet dol­goztam a tanácsi apparátusban Gyönkön, Tamásiban, majd Szekszárdon. Nyugdíja­zásom óta a közalkalmazottak szakszerve­zetének megyei titkárságán dolgozom, mint tiszteletdíjas aktíva.- A fiad is labdarúgó volt jó néhány évig.- Igen. A Szekszárdi Dózsában kezdett, majd a TÁÉV-nál folytatta. A lányom a szek­szárdi gimnáziumban tanár, míg a fiam Szek­szárdon, a sütőipari vállalatnál dolgozik.- Szintén vannak unokák?- Igen. Két-két lány.- Kanyarodjunk vissza talán a régi idők­höz. Pista, te kezdd!- Van egy régi újságcikkem - ezzel egy megsárgult újságcikket mutat -, az Ozora- Dalmand mérkőzés után jelent meg a ké­pemmel együtt, két gólt lőttem. Az idejét már nem tudom, arra viszont jól emlékszem, hogy akkortájt lovas kocsin, kerékpáron, vontatón utaztunk. Hogy volt-e edzőm? Nem emlék­eredmények mázott sakkozói részvételével a Ma­gyar Hírlap Kupa ez évi megyei dön­tőjét. A versenyen a férfiak három­három fős csapatokkal veszik fel a küzdelmet, míg a nők részére egyéni versenyt is kiírtak a rendezők. E ver­senysorozat lehetőséget nyújt a köz- alkalmazott dolgozók közötti sport­barátság ápolására, egyben pedig része a munkahelyi olimpia tömeg­sportmozgalomnak. A közalkalma­zottak szabadidősportjának évente hagyományosan visszatérő kiemelke­dő versenyformája a sakkot kedvelő különböző korosztályúaknak nemes vetélkedést és szellemi erőfeszítést kí­nál. A megyei döntő első két helyezett csapata képviseli megyénk színeit a Zalaegerszegen megrendezendő te­rületi döntőn. A megyei döntőre január 22-ig várja a nevezéseket a Közalkal­mazottak Megyei Titkársága. szem rá. Télen a vár egyik termében rugdal­tuk a labdát, ez volt az edzés, a felkészülés. Aztán kora tavasszal, ha kellett, letakaritottuk a pályáról a havat és ott játszottunk- És te, Gyuri mire emlékszel?- Arra, hogy 1945-ben, amikor kezdtem, először a kölesdiek jöttek hozzánk de ho­gyan? Összesen hat kerékpáron érkezett a csapat. A mérkőzés a mai Volán-telep mellet­ti egykori pályán volt, ahol 4-2-re győztünk. Nekünk ugyan volt cipőnk de olyan, hogy ma sokkal jobbakat elégetnek. A nadrág és a mez? Erről csak annyit hogy 1945 volt... Még ma is emlékszem, a régi játékostársaim közül néhány nevére: Gózon, Móritz, Jánosik He­gyi, Pintér, Licker Ferenc, Licker Károly.- És neked, Pista ki maradt meg az emlé­kezetedben?-A pincehelyi csapatból: Mészáros, Far­kas, Gyulai, Fodor, Horváth, Papp, Szőke, Bognár, Sebestyén, Bán, Tompa, míg az Ozorából a Nagy testvérek, Trubacs, Mol­nár, Cziráki, A. Szabó, Gaál, Csuhái, Csiz­madia, Reifer I., Reifer II.- Akkor most térjünk vissza arra a bizo­nyos találkozóra, melyen ott a lakótelep sarkán felnevettünk.- Igen. 1959. július 12-én Ozorán ját­szottunk - akkor 30 éves voltam - mondta Gyuri -, és otttörtént: egyedül törtem kapu­ra és Varga Pista kifutott elém. Összeütköz­tünk, egy reccsenés és ott maradtam a föl­dön törött lábbal. A többit már tudod...- Igen. Elvitt a mentő, majd a mérkőzés után meglátogattalak a pincehelyi kórház­ban. Ha jól emlékszem, a műtéten már túl voltál, és azt nyilatkoztad, hogy véletlen volt. Ez akkor meg is jelent lapunk hasábjain.- Igen. Ma is őrzöm az újságcikket. A lá­bammal voltak ugyan problémák, hisz egy évvel később ismét műtét következett, a le­mezt kivették, majd fájdalmak, kínlódás...- Utána már nem is játszottál?- Próbálkoztam, de nem sok sikerrel. A Gyönk II. csapatában játszottam vagy fél évet, aztán befejeztem.- És te, Pista?- Arról a mérkőzésről csak annyit, hogy nagyon megrázott Gyurka lábtörése. So­káig, talán két évig nem vállaltam a védést, mezőnyjátékos voltam. 1965 végén abba­hagytam Ozorán, majd két év kihagyás után elkezdtem Szekszárdon kispályázni - vagy tíz éven át. Az emlékeztes Ozora-Gyönk mérkőzés közel harminc éve volt és azóta tart isme­retségünk, barátságunk. - kas ­Az év MHSZ rádiós sportolója: Weisz László Weisz Lászlót, a Tolna Megyei MHSZ-klub rádió­amatőrét választották meg 1987. legjobb MHSZ rádiós sportolójának. Megyénkben ő az első, aki kiérdemelte ezt a megtisztelő címet. Ehhez négy országos bajnoki aranyérem, valamint a szocialista országok között megrendezett Duna Kupán elért harmadik helyezés se­gítette hozzá. Kesjár Csaba: Forma-3 az NSZK-ban Az ozorai együttes 1962-ből. Balról jobbra: Varga, Kránitz, Pfeifer I., A. Szabó, Frei, Block, Szakály, Cziráki, Nagy II., Csuhái, Csókás. Ötössel az élen a magyar Kesjár!

Next

/
Oldalképek
Tartalom