Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
/TOO**'' 4 ivEPÜJSÄG 1988. január 9. Tudomány és jövőkép Interjú Berend T. Ivánnal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével- Elnök úr! Ön harmincöt esztendő múltán megvált attól az intézménytől, a Marx Károly Közgazdasági Egyetemtől, amely úgy gondolom az ön számára meghatározó volt eddigi életútját tekintve. Vajon mi késztette erre. Netán az, hogy mint gazdaságtörténész feladta kutatási területét, vagy a magyar gazdaság reformjának három évtizedes lassú araszolása miatt vállalta el a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székét?- Döntésemben az említett motivációk egyáltalán nem befolyásoltak, mert semmilyen korábbi ajánlatot nem fogadtam el, amely megtisztelő lett volna a számomra. Az MTA viszont más: titkos szavazással választottak meg, és ezt nagy megtiszteltetésnek tartottam akkor és ma is. Egyébként nehogy azt gondolja, hogy elszakadtam az egyetemi katedrától! Saját kutatói és oktatói pályámtól azóta sem váltam meg és ma is megtartom az egyetemi kurzusaimat. Ami pedig, a kutatói tevékenységemet illeti: néhány hónappal ezelőtt adtam át a kiadónak a magyar reform történetéről szóló kötetem kéziratát, amely az 1953 és 1987 közötti időszakot öleli fel. Ezek az évtizedek sok fordulattal, megtorpanással és tanulsággal szolgáltak, ezért tartottam indokoltnak, hogy a valóság e szeletét elemezzem.- Ön mint gazdaságtörténész miképpen látja ma, az évtizedek alatt kialakult szocializmusképet? Amelybe belenőtt a mostani középgeneráció, s úgy érzem, apáink is elbizonytalanodtak a bekövetkezett változások miatt.- Bármily fájdalmas, de érték az elbizonytalanodás, mert egy totális sztálini mintájú szocializmus ösz- szeomlásáról van szó. A valamikori szocializmuskép rögzült, amit érthető mód nehéz elveszíteni. Viszont nem osztom azok véleményét, akik mindezt negativ folyamatként fogják föl. Ledőltek korábbi fontos tilalomfák. Jövőképzetünk nem fogható föl csupán országos léptékekben, sokkal inkább nemzetközi vonatkozásban formálódik az. Példaként elég, ha csak a Szovjetunióban és Kínában végbemenő változásokat említem. Ugyanakkor az is tény, hogy mögöttünk van egy három évtizedes göröngyös reform út, amelyben kihasználatlan nagy értékek rejlenek. S ehhez az is hozzátartozik, hogy a pártnak úgy kellett csinálni, mintha nem avatkozott volna bele a folyamatokba! Bizonygattuk, hogy nincs magyar modell. Úgy gondolom, most megvan a lehetőségünk, hogy nagy eltanulságot. A szocializmus kifejezést nem lehet évtizedekben felfogni! Kínában a kezdeti szocializmus megvalósulását egy évszázadra becsülik.- Az ideológia és a jövőkép valóságos megfogalmazása viszont késésben van...- A tudományos diszciplínákon nem lehet szá- monkérni azt, amit ön fölvetett. Mert az épületet meg kell építeni, ám ehhez a másfajta szocializmus felfogás is szükségeltetik. Azt elfogadom, hogy az átlagember nem érti, hogyan jutottunk idáig. Az elmúlt egy évtizedben sok mindent kijelentettünk, határoztunk, csak éppen gyakorlati lépések nem követték azt. Ennek lett a következménye a bizalomvesztés. Nemrég, amikor az Angol Tudományos Akadémia elnökével találkoztam, elismerően szólt arról, hogy Magyarországon a kormányzati lépések megtétele előtt kikérik az Akadémia véleményét. A döntéseket viszont alig-alig befolyásolhatjuk. Példaként elegendő, ha megemlítem az adóreform tervezetét, amit elnökségünk is megvitatott, és alapos javaslatokat tettünk. Elismerték az ellenkező álláspontot, ugyanakkor észrevételeinkből csak néhány elemet fogadtak el. Magam is azt mondom: folyjon országos vita nagy horderejű kérdésekben, de csak az utolsó stádiumban. A vállalati és elméleti szakemberek véleményére viszont már a születés pillanatában alapozni kell, amely minőségileg sokat javíthat a munka hatékonyságán.- A Magyar Tudományos Akadémia tavaly november elején még olyan állami garanciákat kapott, hogy a támogatást a kormány az 1987- es szinten tartja ebben az esztendőben. Nem sokkal később viszont a juttatás további 20 százalékos csökkentéséről született döntés. Ez azt jelenti, hogy két esztendő alatt megközelítőleg harminc százalékkal kevesebb pénz fordítható a tudományos kutatásokra. Ez a radikális visszafogás miképpen érinti az Akadémiát és intézményeit?- A reálértékű források folyamatos csökkenése miatt a hazai kutatás és tudomány ebben az évtizedben igen súlyos helyzetbejutott, melynek indítékai a hetvenes évekig nyúlnak visz- sza. Az 1985-ös közgyűlésünk igen elmarasztalólag foglalt állást az említett tendenciák miatt. Ennek köszönhetően ugyan négymilliárd forintot biztosított a kormányzat kutatási alapra, ám, amíg korábban minden negyedik pályázót támogattuk, ma csak minden tizediknek juttathatunk forintokat erre a célra. A gondokat csak növeli az a tény, hogy az elmúlt hét esztendőben az intézetek képtelenek voltak új műszereket vásárolni, a tudomány infrastruktúrája tehát igen erőteljesen leértékelődött. Ilyen helyzetben a régi keretek között nem folytatható a tudományos munka. Néhány intézményt egyszerűen meg kell szüntetnünk és az alapkutatással foglalkozók számát is csökkente- nünk kell. Nem kisebb házi feladatot kaptunk a kormánytól, mint azt, hogy át kell alakítanunk a tudományirányí- tás rendszerét, miközben meg kell újítanunk a tudományos minősítés és odaítélés intézményrendszerét is. Sok változtatni valót látunk magunk is, de jónak és egészségesnek tartjuk a jelenlegi felállásunk, hogy egy fedél alatt van a szakigazgatás, a tudomány társadalmi testületéivel. Jómagam ezt progresszív keretnek tartom: a kormányzat száraz, jogi állás- foglalása nem szimpatikus számunkra. Logikailag ugyan elfogadható, de a valóságban káros. Meggyőződésem, hogy a tudományt nem lehet kormányzati döntésekkel befolyásolni, államigazgatási bürokráciába vezetni! Nem. Az ágy lábából le lehet fűrészelni, attól az még ágy marad, de a fekhelyet megrövidíteni képtelenség. Az Akadémia önigazgatása igen nagy érték, amit meg kell védeni és fenntartani, mert a kontrollt, a tudományos közösség látja el. Ugyanezt kellene erősíteni egyetemeinken is!- Az Akadémia az utóbbi években erőteljesen nyitott az egyetemek irányába. Úgy érzem, hogy ez mindenképpen pozitív.- Igen, ez való igaz. Azt valljuk, hogy a tudományt nem lehet monopolizálni, s egyáltalán nem okozhat gondot számunkra a párhuzamosság, például az egyetemi kutatásokat tekintve. Azt viszont már igen kedvezőtlen dolognak tartom, hogy az akadémiai kutatógárda mindössze 10 százaléka tanít a magyar felsőoktatási intézményekben. Tavaly egyébként hat intézettel és egyetemmel kötöttünk megállapodást. A kiépítendő posztgraduális képzésben igen fontos szerepet kell, hogy vállaljanak. Át kell gondolnunk, az 1951-től érvényben lévő tudományos minősítési rendszert is. A modellt a Szovjetunióból vettük át, megtagadva a bevált hazai gyakorlatot. Ez a centralizált irányítási szisztéma eleve a bizalmatlanságra épült és a káderpolitikai szempontokat helyezte előtérbe a tudománypolitikával szemben. Szerintem a kandidátusi jog odaítélését vissza kell mielőbb adnunk az egyetemeknek. A másik kérdés, amit felvetnék: hosszabb távon azon is gondolkodnunk kell, hogy az egyetemi doktori és kandidátusi címet összeolvasszuk! Véleményem szerint ezzel is erősödhet az egyetemek szellemisége, tekintélye. SALAMON GYULA Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát Milyen elképzelésekkel indul az új vezérigazgató? A pályázati rendszer bevezetését követően mindig izgalmasnak tűnt: milyen elképzelésekkel tudják megnyerni a vállalati tanácstagok szavazatait, azok, akik az igazgatói posztot kívánják betölteni. Ezt sikerült most „nyakon csípni”, hisz a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát vállalati tanácsa az elmúlt év decemberében úgy döntött, hogy Asztalos Antal programja felel meg leginkább az elképzeléseiknek. Most január negyedikén reggel fél nyolckor vezetői értekezlettel kezdte munkáját az új vezérigazgató, jelen volt az üzemi négyszög minden tagja, a vezérigazgató-helyettes, a termelési igazgatóhelyettes, a közgazdasági igazgató, valamint a műszaki fejlesztési igazgató. Itt határozták meg a vezetés munkamódszerét, az elképzeléseket, s mivel januárt írunk, az 1988-as év terveiről is szó esett. Asztalos Antal jól ismeri a kombinátot, hisz 1981-ben került a jogelőd állami gazdasághoz, ahol a sertéságazat igazgatója, majd termelési igazgató lett. Két évvel ezelőtt a Bajai Mezőgazdasági Kombináthoz ment át dolgozni, s mint a bajai kombinát termelési igazgatóhelyettes nyújtotta be pályázatát a felhívásra. A kombinát szervezetében két év alatt bekövetkezett változások, az hogy a KSZE teljesen különvált, s hogy a borászatnak csupán egy része maradt meg, szűkítette a gazdálkodás kereteit, és megbontotta az évek során kialakított ágazati és tevékenységi arányokat. Ami a fejlesztést illeti, korábban a KSZE termelési rendszer prioritást élvezett, s ennek valamennyi ágazat érezte a hátrányát. Ez az alap, amiről ebben az évben indulnia kell a 6000 hektár szántón, 300 hektár szőlőn gazdálkodó vállalatnak, amely közepes mértékű sertés- és szarvasmarha-ágazatot, és mérsékelt, évi 30 millió körüli nyereséget tudhat magáénak. A gazdálkodás minden elemét figyelemmel kísérő, a feltételeket biztosító, a végrehajtást szigorúan számonkérő vezetés mellett lehet csak több és jobb a termelés a jelenleginél. Asztalos Antal vezetési munkaprogramjának egyik sarokpontja, hogy olyan szervezetet alakítson ki a vállalaton belül, ahol pontosan elhatárolhatók a felelősök. Az önálló egységek tevékenységét a felső vezetés fogja át, s egy-egy egység irányításába csak akkor szólnak bele, ha az a feladatát objektív okok miatt nem tudja ellátni. Szélesíteni kívánják a fórumrendszert, a különböző szintű megbeszéléseket, hisz a gazdálkodás egyes elemei így találkozhatnak, és segíthetik egymást. Szeretnék rendezni a kapcsolataikat a velük együttműködő, a megyében, a megyeszékhelyen gazdálkodó vállalatokkal, üzemekkel. Minthogy több termelési rendszerrel vannak kapcsolatban, igyekszenek kihasználni az ott felhalmozódott szellemi energiát, a műszaki agronómiái kereskedelmi tapasztalatokat. Amennyiben olyan kapcsolat alakul ki, amely nem vagy kevés nyereséget hoz, akkor a kihelyezett tőkét „visszahozzák”, s ismét a kombinát vérkeringésébe áramoltatják. A bérfejlesztést nem létszámcsökkentéssel, hanem szervezett, átgondolt munkaerő-foglalkoztatással és a nyereség növelésével oldják meg. Ehhez persze igen jól kell gazdálkodni a 6000 hektár szántón, s az állattenyésztés maradéktalan kiszolgálása mellett szorgalmazzák az úgynevezett „pénzes növények” termesztését is. A vetőmagüzem melléktermékei az állattartó telepekre kerülnek, s így jelentős takarmánytermő terület takarítható meg. A fehérjenövények termesztése, minthogy államilag dotált, az átlagosnál magasabb nyereséget hoz, tehát növelni kell ezek vetésterületét. Igen magas az állatsűrűség a kombinátban, hisz sok a kistermelői sertés. A kocalétszám tovább nem növelhető, viszont több nyereséget kell produkálnia, ehhez azonban változtatni kell a további takarmányozási körülményeken. A sertéságazat igen nagy tartalékot hordoz magában s nemcsak a várdombi nagy telep, hanem a géniai major is, amely kisebb. A szarvasmarha-ágazat nem járult hozzá jelentősen az eredményességhez, holott az állami gazdaságok eredményének 30 százalékát ez az ágazat állítja elő. Tejre, tejtermékre szükség van, és a marhahús világpiaci ára is tartósan emelkedik. Amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni a számításokat, s meghatározni a szarvasmarha jövőjét a kombinátban. Az állattenyésztést tömeg- és abraktakarmánnyal ki kell szolgálni, s a hozzá kapcsolódó gépesítés is meghatározó. Amennyiben az állatgondozók, takarmá- nyosok és telepi gépészek nem lelkiismeretesen végzik munkájukat, ez az ágazat nem hozza az eredményt. Minthogy a kombinát vagyonának tetemes részét az állattenyésztés adja, kihasználatlansága megbocsáthatatlan bűn. A takarmánygazdálkodás, az erőta- karmány-gyártásban nagy múlttal, és elismertséggel rendelkezik a vállalat, s lehetőség van arra, hogy ne csak a gazdaság abrakhátterét biztosítsák, hanem piacra is termeljenek. A szőlőágazat évekkel ezelőtt az ösz- szes eredmény 40 százalékát produkálta, ma azonban szerényebbek az eredmények. Mindezek ellenére a történelmi borvidéken nem szabad háttérbe helyezni a szőlőkultúrát, annál is inkább, mert a borvidék rangjának a kivívásához a kombinát jelentősen hozzájárult, s hírnevét megőrizni erkölcsi és anyagi kötelessége. A jövőben foglalkoznak a telepítés gondolatával is. D. VARGA M. Asztalos Antal
